A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia) által 2021. június 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – D. V. kontra M. A.
(C-395/21. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: litván
A kérdést előterjesztő bíróság
Lietuvos Aukščiausiasis Teismas
Az alapeljárás felei
Felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: D. V.
Ellenérdekű fél a felülvizsgálati eljárásban: M. A.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv1 4. cikkének (2) bekezdését, hogy a „szerződés elsődleges tárgya” kifejezés magában foglalja az egyedileg meg nem tárgyalt, a kereskedő (ügyvéd) és a fogyasztó között jogi szolgáltatások nyújtására vonatkozóan létrejött szerződésben szereplő, a költségekre és azok számítási módjára vonatkozó feltételt?
Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő, a szerződési feltétel világos és érthető jellegére való utalást, hogy a költségekre vonatkozó szerződési feltételben (amely óradíj alapján határozza meg a ténylegesen nyújtott szolgáltatások költségét) elegendő az ügyvéd részére fizetendő óradíj összegét megjelölni?
Amennyiben a második kérdésre nemleges választ kell adni: úgy kell-e értelmezni az átláthatóság követelményét, hogy az magában foglalja az ügyvéd arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a szerződésben feltüntesse az olyan szolgáltatások költségét, amelyek konkrét díjszabása egyértelműen meghatározható és előre rögzíthető, vagy a szolgáltatások indikatív költségét (a nyújtott jogi szolgáltatások előzetes költségvetését) is fel kell tüntetni, ha a szerződés megkötésekor nem látható előre az egyes eljárások száma (vagy időtartama) és az azokért járó díj, valamint a szerződésnek tájékoztatást kell tartalmaznia a költségek növekedését, illetve csökkenését eredményező potenciális kockázatokról? Annak vizsgálatakor, hogy a költségekre vonatkozó szerződési feltétel megfelel-e az átláthatóság követelményének, jelentőséggel bír-e az, hogy a jogi szolgáltatások költségére és e költség számításának módjára vonatkozó információkat a fogyasztó rendelkezésére bocsátották-e bármilyen megfelelő eszközzel, vagy azokat maga a jogi szolgáltatásra vonatkozó szerződés rögzíti? A szerződéskötést megelőző viszonyokban fennálló információhiány ellentételezhető-e a szerződés teljesítése során nyújtott tájékoztatással? Az, hogy a nyújtott jogi szolgáltatások végső költsége csak a szolgáltatásnyújtás befejezését követően válik egyértelművé, befolyásolja-e az arra irányuló vizsgálatot, hogy a szerződési feltétel megfelel-e az átláthatóság követelményének? Annak vizsgálatakor, hogy a költségekre vonatkozó szerződési feltétel megfelel-e az átláthatóság követelményének, jelentőséggel bír-e az, hogy a szerződés nem rögzíti, hogy az ügyvédnek a nyújtott szolgáltatásokról rendszeresen be kell számolnia vagy rendszeresen számlát kell küldenie a fogyasztónak, ami lehetővé tenné a fogyasztó számára, hogy megfelelő időben határozzon a jogi szolgáltatások elutasításáról vagy a szerződéses ár módosításáról?
Amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások költségét óradíj alapján meghatározó szerződési feltétel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő követelménnyel ellentétben nem világos és érthető, meg kell-e vizsgálnia, hogy ez a feltétel az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében tisztességtelen-e (vagyis a szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálata során meg kell határoznia, hogy ez a feltétel a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben „jelentős egyenlőtlenséget” idéz-e elő a fogyasztó kárára) vagy ettől függetlenül – tekintettel arra, hogy a szóban forgó feltétel a szerződésben szereplő lényeges információra vonatkozik – pusztán az, hogy a költségre vonatkozó feltétel nem átlátható, elegendő e feltétel tisztességtelennek minősítéséhez?
Az, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a jogi szolgáltatásra vonatkozó szerződés nem jelent kötelezettséget a felekre nézve, ha a költségekre vonatkozó szerződési feltételt tisztességtelennek minősítették, azt jelenti-e, hogy helyre kell állítani azt a helyzetet, amelyben a fogyasztó a tisztességtelennek bizonyuló feltétel hiányában lenne? Az ilyen helyzet helyreállítása azt jelenti-e, hogy a fogyasztónak nem kell kifizetnie a már nyújtott szolgáltatásokat?
Ha az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés jellegéből az következik, hogy lehetetlen helyreállítani azt a helyzetet, amelyben a fogyasztó a tisztességtelennek ítélt feltétel (a már nyújtott szolgáltatások) hiányában lenne, ellentétes lenne-e a 93/13 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének céljával díjazás megállapítása az ügyvéd által nyújtott szolgáltatásokért? Amennyiben erre a kérdésre nemleges választ kell adni, a szerződő felek egyenlőségének helyreállításához szükséges tényleges egyensúly akkor valósulna-e meg: i. ha az ügyvéd számára kifizetnék a szerződésben meghatározott óradíjon nyújtott szolgáltatásokat; ii. ha az ügyvéd számára megtérítenék a jogi szolgáltatások minimumköltségét (például valamely nemzeti jogi aktusban, jelesül az ügyvéd által nyújtott segítségért járó díjazás maximális összegére vonatkozó ajánlásokban szereplő minimumköltséget); iii. ha az ügyvéd számára a bíróság által az ügy összetettségére, az ügyvéd képesítésére és tapasztalatára, az ügyfél anyagi helyzetére és más releváns körülményekre tekintettel meghatározott észszerű összeget fizetnének?
____________
1 A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.).