C‑24/19. sz. ügy
A és társai
kontra
Gewestelijke stedenbouwkundige ambtenaar van het departement Ruimte Vlaanderen, afdeling Oost‑Vlaanderen
(a Raad voor Vergunningsbetwistingen [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. június 25.
„Előzetes döntéshozatal – 2001/42/EK irányelv – A környezetre gyakorolt hatások vizsgálata – Településrendezési engedély szélerőművek telepítéséhez és üzemeltetéséhez – A 2. cikk a) pontja – A »tervek és programok« fogalma – Az engedély megadásának rendeletben és körlevélben megállapított feltételei – A 3. cikk (2) bekezdésének a) pontja – Projektek végrehajtása jövőbeli engedélyezésének kereteit meghatározó nemzeti jogi aktusok – A környezeti vizsgálat elmaradása – A nemzeti jogi aktusok és az azok alapján kiadott engedélyek joghatásainak az ezen jogi aktusoknak az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségének megállapítását követő fenntartása – Feltételek”
1. Környezet – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – 2001/42 irányelv – Terv és program – Fogalom – Szélerőművek telepítésére és üzemeltetésére vonatkozó településrendezési engedély megadásának rendeletben és körlevélben megállapított feltételei – Bennfoglaltság
(2001/42 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, a) pont, második francia bekezdés)
(lásd: 35., 40.‑43., 48., 50., 52–63. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Környezet – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – 2001/42 irányelv – Hatály – Valószínűleg jelentős környezeti hatással járó tervek és programok – A 2011/92 irányelv I. és II. mellékletében említett ágazatok – Az árnyékvetésre, a biztonságra és a zajszabványokra vonatkozó, a szélerőművek telepítéséről és üzemeltetéséről szóló rendeletben és körlevélben megállapított feltételek – Bennfoglaltság
(2001/42 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés, a) pont)
(lásd: 65–79. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. Környezet – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – 2001/42 irányelv – Terv és program – Az előzetes környezeti vizsgálat elmaradása – Az uniós jog megsértésével elfogadott nemzeti jogi aktusok alapján kiállított településrendezési engedély – Az uniós jog megsértésének jogkövetkezményei – A szóban forgó jogi aktusok és az engedély által kifejtett joghatások fenntartásának lehetősége – Feltételek
(EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; 2001/42 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, 2. cikk, a) pont, és 3. cikk, (2) bekezdés, a) pont)
(lásd: 81–95. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Összefoglalás
Előzetes környezeti vizsgálatot kell végezni magát az olyan rendeletet és körlevelet érintően, amely meghatározza a településrendezési engedélynek a szélerőművek telepítéséhez és üzemeltetéséhez való kiadására vonatkozó általános feltételeket
A Bíróság nagytanácsa 2020. június 25‑i A és társai (Aalteri és nevelei szélerőművek) ítéletében (C‑24/19) a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42 irányelv értelmezéséről(1) határozott, és jelentős megállapításokat tett az ezen irányelvben előírt értékelés tárgyát képező intézkedéseket, valamint a vizsgálat elmaradásából származó következményeket illetően.
Ezen értelmezés iránti kérelmet az E40‑es autópálya közelében, Aalter és Nevele településeken elhelyezkedő, egy szélerőműpark tervezett helyét képező terület lakosai, valamint a Gewestelijke stedenbouwkundige ambtenaar van het departement Ruimte Vlaanderen, afdeling Oost‑Vlaanderen (Flandria térség Kelet Flandria részlegéért felelős regionális településrendezési tisztviselő, Belgium) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették a Bíróság elé, amelynek tárgya az említett hatóság által öt szélerőmű telepítésére és üzemeltetésére vonatkozóan kiadott településrendezési engedély (a továbbiakban: vitatott engedély). A vitatott engedélyt, amely 2016. november 30‑én került kiállításra, többek között bizonyos olyan feltételek tiszteletben tartásától tették függővé, amelyeket a flamand kormány egy rendeletének rendelkezései, valamint egy körlevél határozott meg, amelyek a szélerőművek telepítésére és üzemeltetésére vonatkoztak.
A felperesek a vitatott engedély megsemmisítése iránt a Raad voor Vergunningsbetwistingen (engedélyezéssel kapcsolatos jogvitákban eljáró bíróság, Belgium) (a továbbiakban: nemzeti bíróság) előtt indított keresetük alátámasztása érdekében többek között a 2001/42 irányelv megsértésére hivatkoztak azzal az indokkal, hogy az engedély kiadásának alapjául szolgáló határozat és körlevél nem képezte környezeti vizsgálat tárgyát. A vitatott engedély kiállítója ezzel szemben úgy vélte, hogy a szóban forgó rendelet és körlevél esetében nem kell ilyen vizsgálatot végezni.
A Bíróság a mai ítéletében emlékeztetett arra, hogy azok a tervek és programok, valamint azon tervek és programok módosításai tartoznak a 2001/42 irányelv hatálya alá, amelyeket valamely tagállami hatóság dolgozott ki vagy fogadott el, feltéve hogy azokat „törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések ír[ták] elő”.(2) Ezenfelül ezen irányelv értelmében az adott terv vagy program tekintetében abban az esetben áll fenn a környezeti vizsgálatra vonatkozó kötelezettség, ha a tervnek vagy programnak „valószínűleg jelentős környezeti hatás[a] lesz”.(3)
Először is, ami a „törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések által előírt tervek és programok” fogalmát illeti, a Bíróság megállapította, hogy e fogalomba beletartozik a valamely tagállam szövetségi egységének kormánya által elfogadott olyan rendelet és körlevél, amely a szélerőművek telepítésére és üzemeltetésére vonatkozó különböző rendelkezéseket tartalmaz.
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy ezen irányelv értelmében és alkalmazásában „előírtnak” kell tekinteni azokat a terveket és programokat, amelyek elfogadását olyan nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezések rendezik, amelyek meghatározzák az elfogadásukra hatáskörrel rendelkező hatóságokat, valamint kidolgozási eljárásukat.(4) Így valamely intézkedést „előírtnak” kell tekinteni abban az esetben, ha az intézkedés elfogadására vonatkozó jogkör jogi alapja ilyen jellegű rendelkezés, még akkor is, ha a szó szoros értelmében nem áll fenn kötelezettség ezen intézkedés kidolgozására vonatkozóan.(5)
A Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság és az Egyesült Királyság kormánya azon kérésére, hogy vizsgálja felül ezen ítélkezési gyakorlatát, először is hangsúlyozta, hogy a 2001/42 irányelv 2. cikke a) pontjának második francia bekezdésében foglalt feltételnek kizárólag azon „tervekre és programokra” való korlátozása, amelyek elfogadása kötelező, e feltételnek marginális hatályt tulajdonítana, és nem tenné lehetővé e rendelkezés hatékony érvényesülésének a megőrzését. A Bíróság álláspontja szerint ugyanis a helyzetek sokféleségére és a nemzeti hatóságok gyakorlatának eltéréseire tekintettel a tervek és programok elfogadása és azok módosítása gyakran nem általánosan kötelező, és nincs is teljes mértékben az illetékes hatóságok mérlegelésére bízva. Ezenfelül a környezet magas szintű védelme, amelyet a 2001/42 irányelv biztosítani kíván annak előírásával, hogy a környezetre valószínűleg jelentős hatást gyakorló tervek és programok tekintetében környezeti vizsgálatot kell végezni, megfelel a Szerződésből és az Európai Unió Alapjogi Chartájából származó, a környezet minőségének védelmével és javításával kapcsolatos követelményeknek.(6) Márpedig az ilyen célok veszélybe kerülhetnének az olyan megszorító értelmezés eredményeképpen, amely lehetővé tenné, hogy valamely tagállam kivonja magát a környezeti vizsgálatra vonatkozó ezen kötelezettség alól oly módon, hogy szándékosan tartózkodik az ilyen tervek vagy programok elfogadásának kötelezővé tételétől. Végezetül a Bíróság megállapította, hogy a „tervek és programok” fogalmának kiterjesztő értelmezése megfelel az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásainak.(7)
A Bíróság ezt követően megvizsgálta azt a kérdést, hogy a szóban forgó rendelet és körlevél megfelel‑e a 2001/42 irányelv 2. cikke a) pontjának második francia bekezdésében előírt feltételnek. E tekintetben megállapította, hogy a rendeletet jogszabályi felhatalmazás alapján egy belga szövetségi egység végrehajtó hatalma, a flamand kormány fogadta el. Ezenfelül a körlevél, amely az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörének szabályozására irányul, szintén a flamand kormánytól származik, és e körlevél e rendelet rendelkezéseit azokat részletezve vagy azoktól eltérést engedve módosítja, amivel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálatokat kell végeznie e körlevél pontos jogi jellegét és tartalmát érintően. A Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a rendelet és – e vizsgálatra is figyelemmel – a körlevél a „tervek és programok” fogalmába tartozik, mivel azokat a 2001/42 irányelv értelmében „előírtnak” kell tekinteni.
Másodszor, azt a kérdést illetően, hogy a rendelet és a körlevél tekintetében környezeti vizsgálatot kell‑e végezni a 2001/42 irányelv alapján, mivel azok valószínűleg jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, a Bíróság megállapította, hogy e jogi aktusok, amelyek a szélerőművek telepítésére és üzemeltetésére vonatkozó különböző rendelkezéseket tartalmaznak, és ezek között az árnyékvetésre, a biztonságra és a zajszabványokra vonatkozó intézkedéseket, azon jogi aktusok közé tartoznak, amelyek esetében ilyen vizsgálatot kell végezni.
E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó rendeletben és körlevélben a szélerőművek telepítésével és üzemeltetésével kapcsolatban előírt rendelkezések kellő jelentőséggel és terjedelemmel rendelkeznek a szélerőműparkok – a környezetre nézve tagadhatatlan hatásokkal járó – telepítésének és üzemeltetésének engedélyezésére vonatkozó feltételek meghatározása tekintetében. A Bíróság megállapította, hogy az ilyen értelmezést nem vonhatja kétségbe a körlevél konkrét jogi jellege.
Harmadszor és végezetül, ami a 2001/42 irányelv megsértésével elfogadott ezen jogi aktusok és engedély joghatásainak a fenntartására vonatkozó lehetőséget illeti, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a tagállamok kötelesek az uniós jog ilyen megsértéséből eredő jogellenes következményeket megszüntetni. Hangsúlyozta, hogy az uniós jog egységes alkalmazásának követelményére tekintettel kizárólag a Bíróság engedélyezheti, kivételesen és kényszerítő közérdekű megfontolások alapján, a figyelmen kívül hagyott uniós jogi rendelkezéshez kapcsolódó kiszorító hatás átmeneti felfüggesztését, amennyiben a nemzeti szabályozás feljogosítja a nemzeti bíróságot arra, hogy az ilyen jogi aktusok bizonyos joghatásait az előtte folyamatban lévő jogvitában fenntartsa. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben a nemzeti bíróság csak abban az esetben tarthatja fenn a rendelet és a körlevél, valamint az azok alapján kiállított engedély joghatásait, ha a belső jog ezt az előtte folyamatban levő jogvita keretében lehetővé teszi a számára, feltéve hogy az említett engedély megsemmisítése jelentős következményekkel járna – a jelen ügyben Belgium – egészének a villamosenergia‑ellátására nézve, és e fenntartás csupán az e jogellenesség megszüntetéséhez szigorúan szükséges időtartamra terjedhet ki, aminek értékelését adott esetben a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie.