T‑259/02–T‑264/02. és T‑271/02. sz. egyesített ügyek

Raiffeisen Zentralbank Österreich AG és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny – Kartellek – Osztrák bankpiac – »Lombard Club« – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Bírságszámítás”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – A közösségi bíróság hatásköre

(EK. 229. és EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – A megtámadott jogi aktus természetes vagy jogi személy címzettje által benyújtott kereset – A kereset harmadik személyre való átszállása – Megengedhetetlenség

(EK. 229. és EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Természetes vagy jogi személy által benyújtott, jogsértés megállapítása iránti kérelem

(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 3. cikk, [1] és [2] bekezdés és 2842/98 tanácsi rendelet, 6‑8. cikk)

4.      Verseny – Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Egységes jogsértésnek tekinthető megállapodások és összehangolt magatartások

(EK 81. cikk, [1] bekezdés)

5.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat

7.      Verseny – Kartellek – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége

(EK 81. cikk, [1] bekezdés)

8.      Verseny – Kartellek – Piacmeghatározás – Tárgy

(EK 81. cikk, [1] bekezdés és EK 82. cikk)

9.      Verseny – Kartellek – Piacmeghatározás – Tárgy

(EK 81. cikk)

10.    Verseny – Kartellek – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége

(EK 81. cikk)

11.    Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége

(EK 81. cikk, [1] bekezdés)

12.    Verseny – Kartellek – Egységes versenykorlátozó megállapodás alkotóelemeinek tekintett kartellek

(EK 81. cikk)

13.    Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Szándékos elkövetés

(EK 81. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, [2] bekezdés)

14.    Verseny – Kartellek – Bejelentés – Joghatások

(EK 81. cikk, [1] és [3] bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, [5] bekezdés, a) pont)

15.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A versenyszabályok megsértése esetén kiszabott bírság megállapításáról szóló iránymutatás

(Alapjogi Charta, 49. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, [2] bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

16.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Jogi háttér

(17. tanácsi ren delet, 3. cikk, és 15. cikk, [2] bekezdés; 96/C 207/04 és 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

17.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(98/C 9/03 bizottsági közlemény)

18.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(17. tanácsi rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

19.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

20.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

21.    Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság

22.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, [2] bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A., 2. és 3. pont)

23.    Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom

(17. tanácsi rendelet, 17. cikk)

24.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

25.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

26.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)

27.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények

(98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, első bekezdés)

28.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, második bekezdés)

29.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító, illetve enyhítő körülmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, [2] bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény 3. pont, harmadik bekezdés)

30.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények

31.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

32.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Bírság alóli mentesítés vagy a bírságnak az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatti csökkentése

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, [1], [2], [4] és [5] bekezdés, és 15. cikk, [2] bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

33.    Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, [2] és [5] bekezdés)

34.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Bírság alóli mentesítés vagy a bírságnak az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatti csökkentése

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, [5] bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

35.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Bírság alóli mentesítés vagy a bírságnak az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatti csökkentése

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, [5] bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. cím, 2. pont)

36.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A közigazgatási eljárás szabálytalanságai miatti csökkentés – Feltétel

1.      A közösségi bíróságok tudomásul vehetik az eljárásban részt vevő fél nevének megváltozását, és valamely jogi aktus címzettje által indított megsemmisítés iránti keresetet folytathatja az utóbbi egyetemes jogutódja, különösen természetes személy halála vagy jogi személy megszűnése esetén, ha az összes joga és kötelezettsége átszáll a jogutódra. Ilyen esetben az egyetemes jogutód a megtámadott jogi aktus címzettjeként szükségszerűen teljes joggal elődje helyébe lép.

Másfelől azonban a közösségi bíróság a szankciókkal kapcsolatban nem rendelkezik hatáskörrel arra – sem az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében, sem az EK 229. cikk szerinti korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlásakor –, hogy megváltoztassa valamely közösségi intézmény határozatát a címzettnek más természetes vagy jogi személyre való kicserélésével, ha a címzett még létezik. E hatáskör kizárólag a kérdéses határozatot elfogadó intézményt illeti. Következésképpen azután, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény elfogadta a határozatot, és ezzel meghatározta azt a személyt, akinek a határozatot címezi, nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az utóbbi személyt felváltsa valamely másik személlyel.

(vö. 71–72. pont)

2.      Valamely jogi aktus címzettjeként valamely személy által annak érdekében indított kereset, hogy jogait gyakorolja az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés és/vagy az EK 229. cikk szerinti megváltoztatás iránti kereset keretében, nem szállhat át olyan személyre, aki nem címzettje a jogi aktusnak. Ha az ilyen átszállás megengedhető lenne, eltérő minőségben indították volna a keresetet, mint amelyben azt állítólag folytatják. Az ilyen átszállás a jogi aktus címzettje és a jogi aktus címzettjeként eljáró személy különbözőségéhez is vezetne.

(vö. 73. pont)

3.      Míg a 17. rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság „kérelemre vagy saját hatáskörében eljárva” megállapíthatja az EK 81. vagy EK 82. cikknek a megsértését, és határozatban kötelezheti az érintett vállalkozást vagy vállalkozások társulását e jogsértés megszüntetésére, ilyen kérelmet a 17. rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében azok a természetes vagy jogi személyek nyújthatnak be, akiknek jogos érdeke fűződik az ügyhöz, az EK 81. és EK 82. cikk alapján kezdeményezett eljárásokban a felek meghallgatásáról szóló 2842/98 rendelet 6‑8. cikkéből következik, hogy az ilyen kérelmet benyújtó személyek rendelkeznek bizonyos eljárási jogokkal, többek között a kifogásközlés nem bizalmas szövegváltozatának megismerését illetően.

Ilyen kérelmet jogszerűen attól a pillanattól kezdve lehet benyújtani, hogy a jogsértés miatt hivatalból eljárás indult. A 17. és 2842/98 rendelet ugyanis nem követeli meg a kérelmezőkénti elismeréshez, hogy az adott kérelem a Bizottság által indított, a Szerződés megsértése miatti eljárás megindításának okaként szolgáljon, sem azt, hogy Bizottság még ne indítsa meg a vizsgálatot a bejelentett jogsértés ügyében. Ellenkező esetben ugyanis azok a személyek, akiknek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a Bizottság megállapítsa a versenyszabályok megsértését, az eljárás folyamán akadályoztatva lennének a 2842/98 rendelet 6‑8. cikke szerint az ezen elismerésből eredő eljárási jogaik gyakorlásában.

E tekintetben bármely politikai párt helytállóan hivatkozhat banki szolgáltatásokat igénybe vevő ügyféli helyzetére és a versenyellenes magatartások következtében elszenvedett gazdasági érdeksérelemre, hogy igazolja annak kérelmezéséhez fűződő jogos érdekét, hogy a Bizottság e magatartások tekintetében állapítsa meg az EK 81. és EK 82. cikk megsértését.

Semmi nem szól ugyanis az ellen, hogy a terméket vagy szolgáltatást megvásárló végső ügyfél megfelelhet a jogos érdek fogalmának a 17. rendelet 3. cikke értelmében. Annak a végső ügyfélnek, aki igazolja, hogy a szóban forgó versenykorlátozás gazdasági érdekeit sérti vagy sértheti, e rendelkezés értelmében vett jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy kérelmet vagy panaszt nyújtson be annak érdekében, hogy a Bizottság megállapítsa az EK 81. és EK 82. cikk megsértését.

E tekintetben nem releváns, hogy az említett végső ügyfél először is közérdekre hivatkozott, amelyet mint ellenzéki politikai párt kívánt megvédeni, és csak ezt követően adta elő, hogy a feljelentett kartell gazdasági kárt okozott neki a szóban forgó banki szolgáltatások végső igénybevevőjeként. Ezen első álláspont nem foszthatta meg attól a lehetőségtől, hogy később a 17. rendelet szerinti jogos érdekének alátámasztása végett hivatkozzon ügyfél minőségére azon bankok esetében, amelyekkel szemben eljárást indítottak, valamint a szóban forgó megállapodások következtében állítólagosan elszenvedett gazdasági természetű kárra.

Valamely érintett fél panaszoskénti elismerése, majd a kifogásközlésnek a rendelkezésére bocsátása egyébként nem tehető függővé azon feltételtől, hogy ennek meg kell előznie a Bizottság előtti szóbeli meghallgatásokat. A 17. rendelet és a 2842/98 rendelet nem szab meg külön határidőt arra, hogy a jogos érdeket igazoló harmadik személy kérelmező vagy panaszos éljen a kifogásközlésekhez való hozzáféréshez fűződő és a meghallgatáshoz való jogával a Szerződés megsértése miatt indult eljárásban. Így a 2842/98 rendelet 7. és 8. cikke mindössze azt mondja ki, hogy a Bizottság a kérelmező vagy panaszos rendelkezésére bocsátja a kifogás nem bizalmas szövegváltozatának egy példányát, és megjelöli a határidőt, amelyen belül a kérelmező vagy panaszos írásban ismertetheti észrevételeit, illetve e harmadik személyek álláspontjukat szóbeli meghallgatás során is ismertethetik, ha ezt kérik. Következésképpen a panaszos vagy kérelmező mindaddig gyakorolhatja a kifogások közléséhez és a meghallgatáshoz való jogát az EK 81. és EK 82. cikk megsértése miatt indult eljárás keretében, ameddig az eljárás folyamatban van.

(vö. 95–98., 100–101. pont)

4.      Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt magatartás eredménye lehet, hanem magatartássorozat, vagy még inkább folytatólagos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a magatartássorozat, vagy még a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is a fenti rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben a különböző magatartások – azonos, a közös piacon belüli versenyt korlátozó tárgyuk alapján – „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság a fenti cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján.

Ekképpen egységes átfogó kartellnek minősíthető a bankok által azzal a céllal létrehozott kerekasztalok rendszere, hogy valamely tagállam területén rendszeres időközönként összehangolják a magatartásukat a banki termékek és szolgáltatások piaci versenyét érintő főbb jellemzők tekintetében, amennyiben e kerekasztalok egyike – mint a többi kerekasztal legfelső szintje ‑ elé számos más kerekasztal terjeszt kérdést, és e kerekasztal hozza meg az alapvető döntéseket, látja el a választottbírósági feladatokat a különböző csoportok között a megállapodások tiszteletben tartását illető fegyelmi problémák esetén, és amennyiben a kerekasztalok és a döntéshozatali folyamatuk szorosan kapcsolódik, mivel a kerekasztalok néha közös találkozókat tartanak, a csoportok hatáskörei átfedik egymást, és a különböző kerekasztalok kölcsönösen tájékoztatják egymást a tevékenységükről.

(vö. 111., 114., 117–120, 126. pont)

5.      A versenyszabályok alkalmazására irányuló eljárások keretében azon körülmény, hogy valamely, a szankcionált gazdasági szereplőéhez hasonló helyzetben lévő gazdasági szereplő esetében a Bizottság nem állapított meg jogsértést, nem teszi lehetővé a szankcionált gazdasági szereplővel szemben megállapított jogsértés kizárását, amennyiben az helyesen került megállapításra.

(vö. 138. pont)

6.      Nagyon összetett megállapodás-hálózat esetében a Bizottság mérlegelési jogkörrel bír annak meghatározását illetően, hogy a különböző együttműködések közül melyeket tekinti különösen jelentősnek, és e választás csupán korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti.

(vö. 144. pont)

7.      Ahhoz, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás alkalmas legyen a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, objektív jogi vagy ténybeli tényezők összessége alapján kellő valószínűséggel lehetővé kell tennie, hogy közvetlenül vagy közvetetten, ténylegesen vagy lehetségesen olyan irányú hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelmi szerkezetre, amely akadályozhatja a tagállamok között az egységes piac célkitűzéseinek megvalósítását. Így a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatást rendszerint több olyan tényező együttesen váltja ki, amelyek külön-külön nem lennének szükségszerűen meghatározóak.

E tekintetben nem lényeges, hogy a kartellnek a kereskedelemre gyakorolt hatása kedvezőtlen, semleges vagy kedvező. A verseny korlátozása alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, amennyiben alkalmas a kereskedelmi mozgások által egyébként követett irány megváltoztatására. Ennélfogva nem csupán a piacfelosztó hatások vehetőek figyelembe annak megítélése során, hogy a kartell alkalmas-e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására.

Valamely kartellnek a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására való alkalmassága, azaz a potenciális hatása önmagában elegendő ahhoz, hogy az EK 81. cikk hatálya alá tartozzon, és nem szükséges a kereskedelem tényleges sérelmének bizonyítása. Azon tény, hogy valamely múltbeli jogsértés utólagos értékeléséről van szó, nem módosítja e kritériumot, mivel a kartellnek a kereskedelemre gyakorolt potenciális hatása elegendő ebben az esetben.

Mindamellett szükséges, hogy a kartell tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt potenciális hatása érezhető legyen, és ne legyen jelentéktelen.

(vö. 163–164., 166–167. pont)

8.      Az érintett piac meghatározásának nem ugyanaz a szerepe az EK 81. cikk alkalmazásakor, mint az EK 82. cikk alkalmazásakor. Az EK 81. cikk alkalmazásának keretében annak eldöntéséhez kell az érintett piacot meghatározni, hogy a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás hatással lehet‑e a tagállamok közötti kereskedelemre, és célja vagy hatása‑e a közös piacon belüli verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása. Ezen okból az EK 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának keretében a Bizottság által használt piacmeghatározással szemben felhozott kifogások nem bírnak önálló jelleggel a tagállamok közötti kereskedelem érintettségével, illetve a verseny sértésével kapcsolatos kifogásokhoz képest. Ennélfogva az érintett piac meghatározásával kapcsolatos kifogás hatástalan, amennyiben a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kérdéses megállapodás torzította a versenyt, és alkalmas volt a tagállamok közötti kereskedelem érezhető befolyásolására.

(vö. 172. pont)

9.      A versenyjog terén a figyelembe veendő piac magában foglalja az összes olyan terméket, amelyek jellegzetességeikre tekintettel különösen alkalmasak az állandó szükségletek kielégítésére, és más termékekkel kevéssé felcserélhetők.

Ennélfogva míg a bankok közötti megállapodások által érintett különböző banki szolgáltatások nem helyettesíthetők egymással, az univerzális bankok ügyfeleinek nagy része ugyanakkor több banki szolgáltatást – betétek, hitelek, pénzforgalmi műveletek – kíván igénybe venni, és az e bankok közötti verseny e szolgáltatások összességét érintheti, a szóban forgó piac szűk meghatározása ésszerűtlen lenne e tevékenységi ágazatban. Ráadásul a külön‑külön történő vizsgálat nem tenné lehetővé a megállapodások hatásainak teljes körű értékelését, amely megállapodások, ha különböző termékeket, szolgáltatásokat vagy ügyfeleket (magánszemélyek vagy vállalkozások) érintenek is, mégis ugyanahhoz a tevékenységi ágazathoz tartoznak. A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége lehet közvetett, és a piac, amelyen e hatás bekövetkezhet, nem szükségszerűen azonos azon termékek vagy szolgáltatások piacával, amelyek árait a kartell rögzítette. A lakosságnak és a vállalkozásoknak kínált széles körű banki szolgáltatások árának rögzítése összességében tehát következményekkel bír más piacokon.

Következésképpen a Bizottság nem köteles hasonló esetben külön megvizsgálni az említett megállapodások által érintett különböző banki termékek piacait a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás értékelése céljából.

(vö. 173–175. pont)

10.    Az a tény, hogy az adott megállapodás bizonyos kikötéseinek nem célja vagy hatása a verseny korlátozása, nem jelenti akadályát e megállapodás átfogó vizsgálatának. Méginkább ez a helyzet, amennyiben valamely egységes kartell keretében kötött bizonyos megállapodások mentesítésben részesülhetnek.

Következésképpen a bankok által a magatartásuknak valamely tagállam területén a banki termékek és szolgáltatások piaci versenyét érintő főbb jellemzők tekintetében történő rendszeres összehangolása céljából létrehozott kerekasztalok rendszerének vizsgálatakor a Bizottság figyelembe veheti valamennyi kerekasztal halmozott potenciális hatását annak meghatározásához, hogy az átfogó kartell alkalmas volt‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Ugyanakkor e tekintetben nem releváns, hogy valamennyi kerekasztal külön‑külön alkalmas volt‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására. Ebből az is következik, hogy annak megállapításához, hogy az átfogó kartell alkalmas‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, nem kell bizonyítani, hogy egyik vagy másik kerekasztal külön alkalmas volt‑e erre. Ennélfogva a kerekasztaloknak a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására való alkalmassága nem feltételezi, hogy egyik vagy másik együttműködésnek a tárgyát határokon átnyúló jelleggel bíró szolgáltatások képezték.

(vö. 176–178., 195–196., 208. pont)

11.    Valamely tagállam teljes területére kiterjedő megállapodás természeténél fogva azzal a hatással jár, hogy tartóssá teszi a nemzeti piacok felosztását, akadályozva ezzel a Szerződés által célul tűzött gazdasági összefonódást.

Ebből következik, hogy legalábbis erős vélelem létezik arra vonatkozóan, hogy valamely tagállam teljes területén alkalmazott versenykorlátozó magatartás hozzájárulhat a piacok felosztásához, és befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet. E vélelem csak akkor dönthető meg, ha a megállapodás jellemzőinek és a gazdasági körülményeknek a vizsgálata az ellenkezőjét bizonyítja.

E tekintetben a banki ágazatot illetően létezhetnek olyan megállapodások, amelyek egy adott tagállam egész területét lefedik, és nincsenek érezhető hatással a tagállamok közötti kereskedelemre.

Nem ez a helyzet azonban azon összetett jogsértés esetében, amely valamely kerekasztal keretében történő összejátszásokból áll, amelyek nem csupán az érintett tagállam valamennyi hitelintézetet érintik, hanem banki termékek és szolgáltatások igen széles körét is, többek között a betéteket és a hiteleket, és ebből következően módosíthatják a versenyfeltételeket a tagállam egész területén.

Ilyen tényállás esetén nem lehet a határokon átnyúló hatás hiányára következtetni azon tényből, amely szerint a kartell tagjai nem hoztak intézkedéseket a külföldi versenytársak piacról történő kizárására.

Az ilyen jogsértés hozzájárulhatott a piacra jutás korlátainak fenntartásához, amennyiben lehetővé tette az érintett tagállam bankpiaca szerkezetének – amelynek nem hatékony jellegét egyébként a résztvevők egyike is elismerte –, és az ennek megfelelő fogyasztói szokásoknak a megőrzését.

(vö. 180–185. pont)

12.    Adott vállalkozás valamely egységes megállapodásban való részvételének megállapítása végett a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy e vállalkozás a valamennyi résztvevő által követett közös célhoz a saját magatartásával is hozzá kívánt járulni, és tudomással bírt a többi vállalkozás által ugyanezen cél eléréséhez ténylegesen tervbe vett vagy végrehajtott magatartásról, vagy ésszerűen előre láthatta ezeket, és kész volt vállalni a kockázatot.

Ez a helyzet, amennyiben a bankok által a magatartásuknak valamely tagállam területén a banki termékek és szolgáltatások piaci versenyét érintő főbb jellemzők tekintetében történő rendszeres összehangolása céljából létrehozott kerekasztalok rendszerének keretében e bankok egyike részt vett a hitel- és betétfeltételekkel kapcsolatos legfontosabb kerekasztalokon, és e kerekasztalok különösen szoros kapcsolatban álltak a rendszer legfelső szintjével, az említett banknak ugyanis tudnia kellett, hogy a kerekasztalok, amelyeken részt vett, megállapodások kiterjedtebb egészének a részét képezték, valamint hogy az aktív és passzív feltételekkel kapcsolatos megbeszéléseken való részvétele az átfogó kartell célkitűzéseinek megvalósítása keretébe illeszkedett.

E tekintetben nem releváns, hogy a szóban forgó bank bizonyos kerekasztalokon nem vett részt. Azon tény, hogy egy vállalkozás nem vett részt egy kartell valamennyi összetevő elemében, illetve, hogy kis szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, nem releváns az általa elkövetett jogsértés megállapítása tekintetében. E tényezőket csupán a jogsértés súlyának értékelésekor, valamint adott esetben a bírság kiszabásakor kell figyelembe venni.

Annak sincs jelentősége, hogy a szóban forgó bank nem ismerte részleteiben azon megállapodásokat, amelyek azokon a kerekasztalokon születtek, amelyeken nem vett részt, valamint hogy nem tudott bizonyos kerekasztalok létezéséről.

(vö. 189–193. pont)

13.    Ahhoz, hogy a versenyjogi szabályok megsértése szándékosnak legyen tekinthető, nincs szükség arra, hogy a vállalkozás tudatában legyen annak, hogy megsérti e szabályokat. Elég az, ha nem kerülhette el figyelmét az, hogy magatartásának célja a közös piaci verseny korlátozása.

E tekintetben nem meghatározó az a kérdés, hogy a szóban forgó vállalkozás ismerte-e a határokon átnyúló jelleg kritériumának a Bizottság vagy az ítélkezési gyakorlat általi értelmezését, azonban lényeges, hogy ismerte-e, vagy legalábbis ismernie kellett azon körülményeket, amelyekből konkrétan következik a kartellnek a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására való alkalmassága.

Ez a helyzet, amennyiben a bankok által a magatartásuknak valamely tagállam területén a banki termékek és szolgáltatások piaci versenyét érintő főbb jellemzők tekintetében történő rendszeres összehangolása céljából létrehozott kerekasztalok rendszerének keretében az említett bankok – a főbb kerekasztalokon való részvételükből adódóan – tudatában voltak annak, hogy a hálózat a tagállam egész területét és jelentős banki termékek – többek között a hitelek és a betétek – igen széles skáláját lefedi, és így ismerték azokat a lényeges tényeket, amelyekből a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége következik.

E tekintetben nem releváns, hogy az említett bankok milyen mértékben voltak tudatában annak, hogy a magatartásuk az EK 81. cikkel összeegyeztethetetlen. Az a tény, hogy a nemzeti jog szerint bizonyos kartellek nem voltak a törvény erejénél fogva tiltottak, de kérelemre a hatáskörrel rendelkező bíróság megtilthatta őket, nem releváns az EK 81. cikk megsértésének szándékosságát illetően. Végül a találkozók nyilvános jellege és a nemzeti hatóságok e találkozókon való részvétele sem a verseny korlátozására irányuló szándékra, sem azon körülmények ismeretére nincsenek befolyással, amelyekből a kartell tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására való alkalmassága következik.

(vö. 205–207., 209. pont)

14.    A bejelentés nem csupán a vállalkozások számára előírt formaság, hanem lényeges feltétel, amely bizonyos előnyök megszerzéséhez elengedhetetlen. A 17. rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében nem szabható ki bírság a bejelentést követő cselekményekre, feltéve, hogy a bejelentésben leírt tevékenységi kör alá tartoznak. Márpedig ez a megállapodást vagy összehangolt magatartást bejelentő vállalkozás számára biztosított előny az ellentételezés azért a kockázatért cserébe, amelyet a vállalkozás vállal azzal, hogy maga jelenti be a megállapodást vagy összehangolt magatartást. E vállalkozás ugyanis nemcsak azt kockáztatja, hogy megállapítást nyer, hogy a megállapodás vagy a magatartás sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését, és a Bizottság megtagadja a (3) bekezdés alkalmazását, hanem azt is, hogy a Bizottság bírságot szabjon ki vele szemben a bejelentést megelőző cselekményeiért. Az a vállalkozás, amely nem kívánta ezt kockáztatni, nem hivatkozhat valamely be nem jelentett jogsértés miatt kiszabott bírsággal szemben arra az elméleti lehetőségre, hogy a bejelentés mentesítést biztosíthatott volna számára.

(vö. 213. pont)

15.    Amennyiben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás, és különösképpen az abban foglalt új bírságszámítási módszer ésszerűen előrelátható volt számára az elfogadásukat megelőző időszakban, amikor a jogsértés elkövette, a vállalkozás nem kifogásolhatja a bírságok kiszámításánál alkalmazott módszert azzal az indokkal, hogy a Bizottság – amikor az említett iránymutatást alkalmazta és utólag szigorította a gyakorlatát – megsértette az emberi jogok európai egyezményének 7. cikkében, valamint az Európai Unió alapjogi chartájának 49. cikkében megfogalmazott visszaható hatály tilalmát.

(vö. 217–218. pont)

16.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás célja – a magasabb szintű jogra figyelemmel – azon feltételeknek a pontosítása, amelyeket a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése által a bírságkiszabás tekintetében ráruházott mérlegelési jogkör gyakorlásának keretében alkalmaz.

Azzal, hogy ebben az iránymutatásban kifejtette a módszert, amelyet a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával kiszabott bírságok kiszámításánál kíván alkalmazni, a Bizottság az e rendelkezés által megkövetelt jogi kereten belül maradt, és a jogalkotó által ráruházott diszkrécionális jogkörét sem lépte túl.

Amennyiben a külső hatások előidézésére irányuló szabályok nem minősülnek olyan jogi szabályoknak, amelyeket a közigazgatásnak mindenképpen kötelezően be kell tartania, mégis olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaznak, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy az egyenlő elbánás elvével összeegyeztethető magyarázatot ne adna erre.

Az ilyen magatartási szabályok elfogadásával és azok közzétételével, kijelentve, hogy ezt követően a hatályuk alá tartozó esetekben alkalmazni fogja őket, a szóban forgó intézmény mérlegelési jogkörét korlátozza és az olyan általános jogelvek megsértésének terhe mellett, mint az egyenlő elbánás elve és a bizalomvédelem elve, nem térhet el ezektől a szabályoktól.

Bár nem képezi a közösségi versenyjog szabályait megsértő vállalkozást szankcionáló határozat jogalapját, mivel ez utóbbi a 17. rendelet 3. cikkére és 15. cikkének (2) bekezdésén alapul, az említett iránymutatás általánosan és elvont módon határozza meg azt a módszert, amelyhez a Bizottság kötve van az e határozattal kiszabott bírság összegének megállapítása során, és következésképpen a vállalkozások jogbiztonságát garantálja.

A Bizottság mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából következő önkorlátozása azonban nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy a Bizottság továbbra is jelentős mérlegelési mozgástérrel bír. Az említett iránymutatás számos rugalmassági tényezőt tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy diszkrecionális jogkörét a 17. rendelet 15. cikkének rendelkezései szerint, a Bíróság értelmezését figyelembe véve gyakorolhassa.

Az iránymutatáshoz hasonlóan a kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleményt is alapot szolgáltatott a vállalkozások jogos elvárásainak, ily módon a Bizottság köteles azt alkalmazni a vállalkozások együttműködésének a bírságok meghatározása keretében történő értékelésekor.

Az Elsőfokú Bíróság feladata tehát a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálata keretében annak vizsgálata, hogy a Bizottság az iránymutatásban és az engedékenységi közleményben meghatározott módon gyakorolta‑e mérlegelési jogkörét, és amennyiben azt állapítja meg, hogy attól eltért, annak vizsgálata, hogy ezt jogszerűen igazolva és kellőképp indokolva tette‑e.

Azonban a Bizottság mérlegelési mozgástere és a korlátok, amelyeket azzal kapcsolatban elfogadott, nem érintik a közösségi bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

(vö. 219–227. pont)

17.    Azon tény, hogy a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban kifejtette a jogsértések súlyának értékelését illető megközelítését, nem akadálya annak, hogy ez utóbbit átfogóan értékelje az adott ügy minden releváns körülménye alapján, beleértve olyan tényezőket is, amelyek nem szerepelnek kifejezetten az iránymutatásban.

A bírságok összegének a meghatározásához figyelembe kell venni a jogsértés időtartamát és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértések súlyának értékelésére. A jogsértések súlyát számos tényező alapján kell meghatározni – mint például az ügy sajátos körülményei, az ügy háttere, a bírságok elrettentő hatása –, azonban nincs olyan felsorolás, amely kimerítő vagy kötelező módon tartalmazná a mérlegelendő tényezőket.

E tekintetben különösen a jogsértés jellegének értékelése teszi lehetővé a különböző releváns tényezők figyelembevételét, amelyek kimerítő felsorolása nem lehetséges az említett iránymutatásban, és amelyek közé tartozik a jogsértésnek a piacra gyakorolt potenciális hatása (amely különbözik a tényleges és mérhető hatástól).

(vö. 237–239. pont)

18.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás értelmében a jogsértés súlyának értékelésekor figyelembeveendő három szempont ‑ a jogsértés jellege, a piacra gyakorolt tényleges hatása, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac mérete – nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, többek között a jogsértések „különösen súlyosnak” minősítésénél. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az említett iránymutatásban található leírásából kitűnik, hogy az egyebek mellett az árak rögzítésére irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján „különösen súlyosnak” minősülhetnek anélkül, hogy e magatartások sajátos hatását vagy földrajzi kiterjedését meg kellene határozni. E következtetést alátámasztja az a tény, hogy míg a súlyos jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a különösen súlyos jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan.

Míg a három kritérium kölcsönösen függ egymástól abban az értelemben, hogy az egyik vagy másik tekintetében fennálló súlyosság magas foka ellensúlyozhatja a jogsértés más tekintetben kisebb súlyát, a földrajzi piac kiterjedése csupán az egyik a jogsértés súlyának átfogó értékelése szempontjából releváns három kritérium közül, és ezen egymástól függő kritériumok között a jogsértés jellege nem önálló kritérium abban az értelemben, hogy csak a tagállamok többségét érintő jogsértések minősülhetnének „különösen súlyosnak”. Sem a Szerződés, sem a 17. rendelet, sem az iránymutatás, sem az ítélkezési gyakorlat nem enged arra következtetni, hogy csak a nagy földrajzi kiterjedésű korlátozások minősülhetnek ekképpen. Ennélfogva nem csak azok a jogsértések minősülhetnek különösen súlyosnak az említett iránymutatás értelmében, amelyekben az európai piac szinte minden vállalkozása részt vesz.

(vö. 240–241., 311., 313., 381. pont)

19.    A horizontális árkartellek „különösen súlyos” jogsértésnek számítanak a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás értelmében, még további versenykorlátozások – mint például a piacok felosztása – hiányában is.

Az ilyen jogsértések „különösen súlyos” jellegét erősíti, ha olyan ágazaton belül követik el őket, amely ‑ mint a banki ágazatnak – a gazdaság egésze szempontjából jelentős, valamint ha a szóban forgó megállapodások jelentős kiterjedésűek, és a jelentős termékek széles skáláját lefedik, és ezekben az érintett piac gazdasági szereplőinek jelentős többsége részt vett, beleértve a legjelentősebb vállalkozásokat. Valamely jogsértés jellegéből adódó súlyossága főként attól a veszélytől függ, amelyet a torzulásmentes verseny számára jelent. E tekintetben az árkartell kiterjedése – mind az érintett termékek, mind a részt vevő vállalkozások szintjén – döntő szerepet játszik, és az olyan nagy kiterjedésű horizontális árkartell, amely ilyen fontos gazdasági ágazatot érint, rendszerint nem kerülheti el a különösen súlyos jogsértésnek minősítést, bármi is a háttere.

Nem érinti a jogsértés valódi súlyának értékelését a kartell titkos jellegének hiánya, azon tény, hogy a kartell az érintett tagállam támogatásával jött létre és maradt fenn, a bírság elrettentő hatásához kapcsolódó érvek figyelembevétele, azon tény, hogy a jogsértés összehangolt magatartás formájában valósult meg, a hatóságok általi jóváhagyása vagy megtűrése, azon tény, hogy a találkozókon más, a versenyjog szempontjából semleges kérdésekkel is foglalkoztak, illetve az érintett tagállamnak az Unióhoz ‑ a tényállás megvalósulása idején ‑ a közelmúltban történt csatlakozása.

(vö. 249–250., 252., 254–257., 260., 262–263. pont)

20.    Valamely jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának értékelése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy milyen lett volna a verseny a jogsértés nélkül.

Ha árkartellről van szó, a Bizottság jogosan következtethet a jogsértés piacra gyakorolt hatására azon tényből, hogy a kartell tagjai intézkedéseket hoztak a megállapított árak alkalmazására, például közölték azokat az ügyfeleikkel, utasították az alkalmazottaikat, hogy azokat használják tárgyalási alapként, és felügyelték azoknak a versenytársaik és a saját értékesítési részlegük általi alkalmazását. A piacra gyakorolt hatás fennállására történő következtetéshez elegendő az, ha a megállapított árak alapul szolgálnak az egyedi ügyletek árainak meghatározásához, korlátozva ezzel az ügyfelek tárgyalási mozgásterét.

Amennyiben azonban a kartell megvalósítása megállapítást nyert, a Bizottság nem köteles módszeresen bizonyítani, hogy a megállapodások ténylegesen lehetővé tették az érintett vállalkozások számára, hogy magasabb ügyleti árat érjenek el, mint a kartell hiányában.

A jogsértés súlyának értékelésénél meghatározó az a kérdés, hogy a kartell tagjai megtettek‑e mindent, ami módjukban állt, a szándékaik tényleges megvalósítása érdekében. Ami ezt követően a ténylegesen megvalósult piaci árakat illetően történt, azt egyéb, a kartell tagjainak ellenőrzésén kívül álló tényezők befolyásolhatták. A kartell tagjai nem hozhatják fel a saját javukra, a bírság csökkentésének alátámasztására a szándékukat meghiúsító külső tényezőket.

(vö. 284–287. pont)

21.    Általában a jogsértés elkövetésének időpontjában az érintett vállalkozást irányító természetes vagy jogi személynek kell a jogsértésért felelnie még akkor is, ha a jogsértést megállapító határozat meghozatalakor a vállalkozás működtetéséért más személy válik felelőssé. Amíg a jogsértés időpontjában a vállalkozást irányító jogi személy létezik, a vállalkozás jogsértő magatartásáért való felelősség e jogi személyt terheli abban az esetben is, ha a jogsértés elkövetéséhez hozzájáruló anyagi és emberi tényezőket a jogsértés tartama után harmadik személyekre ruházták át.

Ugyanakkor amennyiben a jogsértés elkövetésének időpontja és azon időpont között, amikor azért a szóban forgó vállalkozásnak felelnie kell, a vállalkozás irányításáért felelős jogi személy a jogsértés elkövetése után jogi értelemben megszűnt, először is meg kell határozni a jogsértés elkövetéséhez hozzájáruló anyagi és emberi tényezők összességét, hogy ezt követően azonosítani lehessen azt a jogalanyt, aki ezen összesség irányításáért felelős lett, nehogy a vállalkozás elkerülhesse a felelősségre vonást azért, mert a jogsértés elkövetésének időpontjában az irányításáért felelős jogalany megszűnt.

Amennyiben a szóban forgó vállalkozás beolvad az átvevő társaságba, és ezzel megszűnik, ez utóbbi átveszi az eszközeit és forrásait, beleértve a közösségi jog megsértésért való felelősséget. Ebben az esetben a beolvadó vállalkozás által elkövetett jogsértésért való felelősség betudható az átvevő társaságnak.

Az átvevő társaság felelőssége fennáll akkor is, ha a beolvadó vállalkozás által a megszerzését megelőzően elkövetett jogsértésért való felelősség valamely korábbi anyavállalatának tudható be.

E lehetőség önmagában nem zárja ki, hogy maga a leányvállalat is joghátrányban részesüljön. Egy vállalkozást – azaz egy személyi, anyagi és nem anyagi elemekből álló gazdasági egységet – az alapszabályában meghatározott szervek irányítanak, és minden vele szemben bírságot kiszabó határozatot a vállalkozás alapszabály szerinti vezetésének lehet címezni, akkor is, ha a pénzügyi következményeket végső soron a tulajdonosok viselik. E szabályt sértené az, ha valamely vállalkozás jogsértő magatartása esetén a Bizottságnak ahhoz hogy csak e tulajdonossal szemben alkalmazzon joghátrányt, mindig ellenőriznie kellene, hogy ki a vállalkozásra döntő befolyást gyakorló tulajdonos. Mivel az a lehetőség, hogy a leányvállalat magatartásáért az anyavállalattal szemben is kiszabható bírság, nincs hatással a csak a – jogsértésben részt vevő – leányvállalatnak címzett határozat jogszerűségére, a Bizottság választhat, hogy a jogsértésben részt vevő leányvállalattal, vagy az azt a jogsértés idején irányító anyavállalattal szemben szab ki bírságot.

E választás megilleti a Bizottságot a leányvállalat felügyeletében bekövetkező gazdasági utódlás esetén is. Míg ilyen esetben a Bizottság betudhatja a leányvállalat magatartását a korábbi anyavállalatnak az átruházást megelőző és az új anyavállalatnak az azt követő időszak tekintetében, nem köteles ezt tenni, és dönthet úgy, hogy csak a leányvállalattal szemben szab ki bírságot annak saját magatartásáért.

(vö. 324–326., 329., 331–332., 372. pont)

22.    A vállalkozások csoportba sorolásánál a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1.A. pontjának hatodik bekezdésével összhangban figyelembe kell venni a vállalkozások objektív vagy strukturális sajátosságait, valamint az érintett piac helyzetét.

Ezen objektív tényezők között nem csupán az adott vállalkozás mérete és piaci ereje szerepel, ahogyan ezek a piaci részesedésében vagy az üzleti forgalmában tükröződnek, hanem a többi vállalkozással fennálló kapcsolatai is, amennyiben ezek befolyásolhatják a piac szerkezetét. Valamely vállalkozás tényleges lehetőségét arra, hogy jelentős kárt okozzon, illetve az általa elkövetett jogsértés tényleges hatását a gazdasági valóság figyelembevételével kell értékelni. Tekintettel az iránymutatásra, a Bizottság tehát jogszerűen vette figyelembe e kapcsolatokat a kartell tagjainak a károkozásra vonatkozó tényleges gazdasági lehetősége, illetve a jogsértésük súlya meghatározásakor.

E tekintetben a piac szerkezetét nem csupán az befolyásolja, ha a vállalkozások közötti kapcsolatok az egyik vállalkozásra irányítási jogkört, illetve a többi gazdasági szereplő versenymagatartásának teljes ellenőrzésére irányuló jogkört ruháznak, mint a gazdasági egységek esetében. Valamely vállalkozás piaci ereje a piaci részesedésén túl akkor is növekedhet, ha másik vállalkozásokkal biztos kapcsolatokat tart fent, amelyek keretében informális úton de facto befolyást gyakorolhat e vállalkozások magatartására. Ez a helyzet akkor is, ha a vállalkozások között fennálló kapcsolatok hatására csökken vagy megszűnik a verseny közöttük. Az a tény, hogy az ilyen kapcsolatok nem indokolják azt a megállapítást, amely szerint az érintett vállalkozások ugyanazon gazdasági egység részét képezik, nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak el kellene tekintenie ettől, és a piaci helyzetet úgy kellene értékelnie, mintha e kapcsolatok nem is léteznének.

A kartell különböző tagjainak konkrét magatartása, illetve az egyéni vétkességük foka önmagában nem döntő a csoportba sorolás szempontjából. Valamely vállalkozás magatartása kétségkívül lehet mutatója annak, hogy ez utóbbi milyen kapcsolatban áll más vállalkozásokkal. Azonban adott magatartások léte, mint például az utóbbiakkal való információcsere megszervezése, vagy az érdekeik védelmére, illetve a versenyellenes megállapodások betartására vonatkozó elkötelezésükre irányuló határozott állásfoglalások a kartell találkozóin, sem nélkülözhetetlen, sem önmagában nem elegendő ahhoz, hogy indokolja ez utóbbi vállalkozások piaci részesedéseinek figyelembevételét az előbbi vállalkozás piaci erejének értékelésekor. Azon vállalkozásokkal meglévő biztos kapcsolatok hiányában, amelyekkel információt cserél, vagy amelyeknek az érdekeit képviseli, e magatartások nem meghatározóak a csoportba sorolás tekintetében, míg adott esetben figyelembe vehetőek a súlyosító és enyhítő körülmények értékelésekor az iránymutatás 2. és 3. pontjának értelmében

Ennélfogva amennyiben a bankok által a magatartásuknak valamely tagállam területén a banki termékek és szolgáltatások piaci versenyét érintő főbb jellemzők tekintetében történő rendszeres összehangolása céljából létrehozott kerekasztalok rendszerének keretében a csúcsintézmények és a csoportjuk decentralizált bankjai közötti kapcsolatok a csúcsintézményeket a kereskedelmi banki piaci részesedésükből következőnél jelentősen nagyobb, a csoport egésze piaci részesedésének megfelelő gazdasági erővel ruházták fel, a csúcsintézmények jelentős kár okozására vonatkozó tényleges lehetőségének és a jogsértő magatartásuk súlyának helyes értékeléséhez nem csupán a saját, kereskedelmi banki piaci részesedésük, hanem a decentralizált bankok piaci részesedését is figyelembe kell venni, és ez tehát igazolja a decentralizált ágazatok piaci részesedései központi intézményeknek való beszámítását.

(vö. 359–362., 377., 404., 407., 409. pont)

23.    Amennyiben a Bizottság kifejezetten jelzi a kifogásközlésében, hogy meg fogja vizsgálni: ki kell‑e szabni bírságot az érintett vállalkozásokra, és megfogalmazza azokat a fő ténybeli és jogi elemeket, amelyek bírságot vonhatnak maguk után, mint például a feltételezett jogsértés súlya és időtartama, továbbá az a tény, hogy ez utóbbit „szándékosan vagy gondatlanságból” követték‑e el – teljesíti a vállalkozások védelemhez való jogának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét. A Bizottság ugyanakkor – amennyiben feltüntette a ténybeli és jogi elemeket, amelyekre a bírság kiszámítását kívánja alapítani –, nem köteles pontosítani, hogy miként kívánja ezen elemeket felhasználni a bírságok meghatározásánál, különösen mivel a vállalkozások egyébként kiegészítő garanciákat élveznek a bírság összegének meghatározását illetően, amennyiben az Elsőfokú Bíróság határoz, és megsemmisítheti, vagy csökkentheti a bírságot a 17. rendelet 17. cikke értelmében.

(vö. 369. pont)

24.    A Bizottság megközelítését, amely a bírságok összegének megállapítását illetően a kartell tagjainak különböző csoportokba sorolását, és az azonos csoportba tartozó vállalkozások esetében azonos kiindulási összeg megállapítását jelenti, ‑ bár az figyelmen kívül hagyja az azonos csoportba tartozó vállalkozások közötti méretkülönbségeket ‑, fő szabály szerint nem lehet felülbírálni. Amikor ugyanazon jogsértésben részt vevő több vállalkozással szemben szab ki bírságot, a Bizottság nem köteles biztosítani, hogy a bírság végső összege tükrözze az érintett vállalkozások mérete közötti valamennyi különbségtételt.

Azonban az ilyen csoportokba sorolásnak tiszteletben kell tartania az egyenlő bánásmód elvét, és az egyes csoportok tekintetében megállapított küszöbértékek meghatározásának következetesnek és objektíve igazoltnak kell lennie.

(vö. 422–423. pont)

25.    A 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdése értelmében a bírság összegének megállapításakor nemcsak a jogsértés súlyát, hanem annak időtartamát is figyelembe kell venni. Következésképpen azon hatásnak, amelyet a jogsértés időtartama a bírság alapösszegére gyakorolt, általános szabályként jelentősnek kell lennie. Különös körülményektől eltekintve ez ellentétes a kiindulási összegnek a jogsértés időtartamából fakadó pusztán jelképes emelésével. Így amennyiben valamely versenyellenes tárgyú megállapodás nem kerül végrehajtásra, akkor is figyelembe kell venni e megállapodás fennállásának időtartamát, tehát a megkötése és a megszűnése között eltelt időszakot.

Ennélfogva a kiindulási összeg 10%‑ának megfelelő évenkénti emelés nem csak különleges esetekben alkalmazható. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás ilyen felső határt csak a hosszú időtartamú jogsértések esetében határoz meg, míg a közepes (általában 1‑5 év) időtartamúak esetében az egységes felső határt a kiindulási összeg 50%‑ban határozza meg, ami nem zárja ki az évenkénti 10%‑os emelés meghaladását.

Egyébként a bírságnak az időtartamra való tekintettel történő emelése nem korlátozódik arra az esetre, amikor közvetlen kapcsolat áll fent az időtartam és a versenyszabályok által érintett közösségi célok jelentősebb sérelme között.

(vö. 465–467. pont)

26.    A bírság összegének meghatározásakor a Bizottságnak eleget kell tennie a saját iránymutatásában foglaltaknak. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás azonban nem írja elő, hogy a Bizottságnak mindig külön-külön figyelembe kell vennie az annak 3. pontjában szereplő minden egyes enyhítő körülményt, és nem köteles e címen automatikusan tovább csökkenteni a bírságot, mivel azt, hogy enyhítő körülmény címén helyénvaló-e a bírság csökkentése, a jelentőséggel bíró körülmények teljessége alapján, átfogó értékeléssel kell megállapítani.

Az említett iránymutatás elfogadása nem fosztotta meg relevanciájától az ítélkezési gyakorlatot, amely szerint a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik, hogy az ügy körülményeire tekintettel bizonyos tényezőket figyelembe vesz-e a kiszabni szándékozott bírság összegének meghatározásakor, vagy sem. Mivel a bírságkiszabási iránymutatásból hiányzik az az előírás, hogy a Bizottság köteles figyelembe venni az enyhítő körülményeket, a Bizottság megőrzött bizonyos mértékű mérlegelési mozgásteret arra vonatkozóan, hogy enyhítő körülmény címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét.

(vö. 472–473. pont)

27.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának első franciabekezdése szerint a jogsértés „kizárólag passzív módon vagy »a vezetőt követő« szerepben történő elkövetése” – amennyiben bizonyított – enyhítő körülménynek számíthat.

E tekintetben valamely vállalkozásnak a kartellben játszott passzív szerepét megalapozó tényezőként lehet figyelembe venni azt, ha a kartell többi tagjához képest érzékelhetően ritkábban vesz részt a találkozókon.

Azonban ha valamely vállalkozás részt vett – akár anélkül, hogy aktív szerepet játszott volna – egy vagy több, versenyellenes célú találkozón, úgy kell tekinteni, hogy részt vett a kartellben, amennyiben nem bizonyítja, hogy nyíltan távol tartotta magát a jogellenes összefonódástól. A vállalkozás ugyanis a találkozókon való részvételével lényegében csatlakozott, vagy legalábbis a többi résztvevővel elhitette, hogy csatlakozik az ott kötött versenyellenes megállapodások tartalmához.

Nem releváns a vállalkozás passzív vagy vezetőt követő szerepének értékelése szempontjából az, hogy részesült‑e a megállapodások előnyeiből. Egyrészt egy vezetőt követő is részesülhet a kartell hatásainak előnyeiből. Másrészt az, hogy nem részesül egy jogsértés előnyeiből, nem jelent enyhítő körülményt, mert ellenkező esetben a kiszabott bírság elvesztené elrettentő jellegét.

(vö. 481–482., 486., 489. pont)

28.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának második franciabekezdése szerint „jogsértő megállapodások nem teljesítése, illetve a jogsértő magatartásról való lemondás a gyakorlatban” enyhítő körülmény lehet. Azonban azt a tényt, hogy valamely vállalkozás – amely összefonódásban vesz részt a versenytársaival – piaci magatartása nem felel meg a versenytársakkal kötött megállapodásnak, nem kell feltétlenül enyhítő körülményként figyelembe venni a kiszabandó bírság meghatározásakor.

Valójában, az olyan vállalkozás, amely a versenytársakkal való megállapodás ellenére többé‑kevésbé független üzletpolitikát folytat a piacon, lehet, hogy egyszerűen csak a saját előnyére próbálja felhasználni a kartellt, és az olyan vállalkozás, amely bizonyos találkozókon részt vesz, és nem határolódik el a találkozók eredményétől, fő szabály szerint teljes mértékben megőrzi felelősségét a kartellben való részvételéért. Ennélfogva a Bizottság nem köteles a kartell nemteljesítését enyhítő körülményként tekintetbe venni, hacsak e körülményre hivatkozó vállalkozás be nem tudja bizonyítani, hogy egyértelműen és nagymértékben ellenezte a kartell végrehajtását, olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését, valamint hogy nem keltette azt a látszatot, hogy csatlakozik a megállapodáshoz, és ebből kifolyólag nem ösztönözte a többi vállalkozást a kérdéses kartell végrehajtására. Túl könnyű lenne a jogellenes kartell nyereségéből részesülő vállalkozások számára csökkenteni a súlyos bírság megfizetésének kockázatát, ha csökkentenék a bírságot azon az alapon, hogy csak korlátozott szerepet játszottak a jogsértés végrehajtásában, miközben fellépésük más vállalkozásokat arra ösztönzött, hogy a versenyt súlyosabban sértő módon járjanak el.

(vö. 490–491. pont)

29.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának harmadik franciabekezdése értelmében „a jogsértés beszüntetése a Bizottság beavatkozásával egy időben (különösen akkor, ha a Bizottság ellenőrzést végez)” az enyhítő körülmények között szerepel. Ugyanakkor a bírság csökkentése a jogsértésnek a Bizottság első beavatkozásaikor történő megszüntetése címén nem automatikus, hanem az adott eset körülményeinek a Bizottság által – a mérlegelési jogköre keretében – elvégzett értékeléstől függ. E tekintetben az iránymutatás e rendelkezésének valamely vállalkozás javára történő alkalmazása különösen olyan helyzetben helyénvaló, amikor a szóban forgó magatartás versenyellenes jellege nem nyilvánvaló. Ezzel ellentétben az alkalmazása elvileg kevésbé helyénvaló olyan helyzetben, amikor e magatartás – bizonyítottsága esetén – egyértelműen versenyellenes.

Még ha a Bizottság korábban a jogsértés önkéntes megszüntetését enyhítő körülménynek tekintette is, az iránymutatása alkalmazásában figyelembe veheti azon tényt, hogy a nyilvánvalóan különösen súlyos jogsértések még mindig viszonylag gyakoriak, bár jogellenességük már a közösségi versenypolitika kezdetekor megállapítást nyert, és ennélfogva úgy találhatja, hogy eltér ettől a nagylelkű gyakorlattól, és nem jutalmazza az ilyen jogsértések megszüntetését bírságcsökkentéssel.

E körülmények között a bírság jogsértés megszüntetése miatti csökkentésének megfelelősége függhet attól, hogy a szóban forgó vállalkozások ésszerűen kétségbe vonhatták‑e a magatartásuk jogsértő jellegét, és a jogsértés közismertségére való hivatkozás a Bizottság azon választásának megfelelő indokolása, miszerint ezen okból nem csökkentette a bírságot.

(vö. 497–499. pont)

30.    Az Európai Unió bővítésének összefüggésében a versenyellenes megállapodások nemzeti jog szerinti esetleges megengedhetősége tehát nem elegendő önmagában a magatartásuk közösségi jog szerinti jogsértő jellegével kapcsolatos ésszerű kétely megalapozására. Annál is inkább, mivel a szóban forgó vállalkozások jelentős eszközökkel rendelkeztek. E vállalkozásoknak fel kellett készülniük a székhelyük szerinti tagállam Európai Unióhoz való csatlakozásának jogi következményeire, többek között megfelelő időben tájékozódniuk kellett a közösségi versenyjog rájuk alkalmazandó szabályairól (illetve az Európai Gazdasági Térség jogáról), valamint arról, hogy ez utóbbiak miben térnek el a nemzeti jogtól.

Bár bizonyos esetekben nem kizárt, hogy a nemzeti jogi háttér vagy a nemzeti hatóságok magatartása enyhítő körülménynek minősülhessen, a jogsértés nemzeti hatóságok általi jóváhagyása, illetve megtűrése nem vehető e címen figyelembe, amennyiben a szóban forgó vállalkozások rendelkeznek a pontos és megfelelő jogi tájékoztatás megszerzéséhez szükséges eszközökkel.

(vö. 504–505. pont)

31.    A Bizottság a közösségi versenyjogi szabályok megsértésének szankcionálásakor nem köteles enyhítő körülményként figyelembe vennie a szóban forgó ágazat rossz gazdasági helyzetét, és azért, mert a Bizottság korábbi ügyekben enyhítő körülményként figyelembe vette az ágazat gazdasági helyzetét, nem kell szükségképpen ezt a gyakorlatot folytatnia. Ugyanis a kartellek általában akkor jönnek létre, amikor valamely ágazat nehézségekkel küzd.

(vö. 510. pont)

32.    A versenyjog terén az a vizsgálat során tanúsított együttműködés, amely nem haladja meg azt, amelyre a vállalkozások a 17. rendelet 11. cikkének (4) és (5) bekezdése értelmében amúgy is kötelesek, nem igazolja a bírság csökkentését. Ugyanakkor igazolt a csökkentés, ha a vállalkozás által szolgáltatott információk jelentősen meghaladják azt, amelynek a szolgáltatását a Bizottság a 17. rendelet 11. cikke értelmében megkövetelheti

Ahhoz, hogy igazolt legyen az együttműködés miatt alkalmazott bírságcsökkentés, a vállalkozásnak a magatartásával elő kell segítenie a Bizottság feladatát, amely a közösségi versenyszabályok megsértésének megállapításából és büntetéséből áll, és valódi együttműködési szándékról kell tanúbizonyságot tennie.

Egyfelől tehát az Elsőfokú Bíróság feladata megvizsgálni, hogy a Bizottság tévesen értékelte‑e azt, hogy a szóban forgó vállalkozások együttműködése a jelen esetben mennyire haladta meg a 17. rendelet 11. cikke értelmében fennálló kötelezettségüket. E tekintetben teljes felügyeletet gyakorol többek között az információkérésekre való válaszadási kötelezettséggel kapcsolatos korlátokat illetően, amely korlátok a vállalkozások védelemhez való jogából következnek.

Másfelől az Elsőfokú Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság a kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleményre tekintettel helyesen értékelte‑e az együttműködés hasznosságát a jogsértés megállapítása szempontjából. Az említett közleményben meghatározott keretek között a Bizottság mérlegelési jogkörrel bír annak megítélésében, hogy a vállalkozások által önként előterjesztett információk és dokumentumok megkönnyítették‑e a munkáját, és e közlemény alapján helye van‑e a vállalkozás esetében a bírság csökkentésének. Ezen értékelés korlátozott bírósági felülvizsgálat tárgyát képezi.

Mérlegelési jogkörében a Bizottság nem sértheti meg az egyenlő bánásmód elvét, amely elvet akkor sérti meg, ha azonos helyzeteket különböző módon kezel, vagy különböző helyzeteket azonos módon kezel anélkül, hogy e bánásmódot objektív indokok igazolnák. Ezen elvvel ellentétes, hogy a Bizottság ugyanazon határozat esetében eltérően kezelje az érintett vállalkozások együttműködését.

Ugyanakkor annak puszta ténye, hogy a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatában bizonyos mértékű csökkentést állapított meg egy adott magatartás esetében, nem jelenti azt, hogy valamely későbbi közigazgatási eljárás során valamely hasonló magatartás értékelésekor ugyanilyen arányú csökkentést lenne köteles megállapítani.

Abban az esetben, ha a 17. rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti információkérés olyan információk szerzésére irányul, amelyek szolgáltatására a Bizottság e cikk (5) bekezdése szerinti határozat alapján kötelezheti a vállalkozásokat, az érintett vállalkozások válaszának csupán a gyorsasága minősíthető önkéntesnek. A Bizottság feladata annak megítélése, hogy e gyorsaság olyan mértékben könnyítette‑e meg a munkáját, hogy az indokolja a bírság csökkentését; az engedékenységi közlemény nem kötelezi a bírság ezen okból történő rendszerinti csökkentésére.

Míg a kartell fennállásának elismerése jobban megkönnyítheti a Bizottság munkáját a vizsgálat során, mint a tények valóságtartalmának egyszerű elismerése, és így a Bizottság eltérő bánásmódban részesítheti azokat a vállalkozásokat, amelyek a tényeket ismerték be, azokkal szemben, amelyek a kartell létezését is elismerték, a Bizottság mindazonáltal nem köteles ilyen különbségtételre. A Bizottság feladata ugyanis minden egyes esetben annak értékelése, hogy az ilyen beismerés ténylegesen megkönnyítette‑e a munkáját. Azonban nem ez a helyzet az árakkal, illetve a verseny egyéb paramétereivel kapcsolatos összejátszásra irányuló találkozók versenyellenes céljának kifejezett beismerése esetében, mivel e cél már magából a találkozók tárgyából következik.

(vö. 529–534., 536., 559. pont)

33.    A versenyjogi eljárás keretében a Bizottság a 17. rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerinti információkéréssel nem kötelezheti a vállalkozást olyan válaszadásra, amellyel utóbbi elismerné az olyan jogsértés fennállását, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata. A 17. rendelet 11. cikke (2) és (5) bekezdése hatékony érvényesülésének érdekében azonban kötelezheti a vállalkozásokat arra, hogy minden, számukra esetleg ismeretes tényekre vonatkozó információt közöljenek, és amennyiben az szükséges, bocsássák a Bizottság rendelkezésére az ezekre vonatkozó birtokukban lévő okiratokat még abban az esetben is, ha ezek felhasználhatók a versenyellenes magatartás bizonyítására. A Bizottság ily módon tehát kötelezheti a vállalkozásokat arra, hogy válaszoljanak a tisztán ténybeli kérdésekre, és benyújtsák a már létező dokumentumokat.

Ezzel szemben, mivel arra kényszerítik az érintett vállalkozást, hogy bevallja részvételét a közösségi versenyszabályok megsértésében, a védelemhez való joggal összeegyeztethetetlenek azok a kérelmek, amelyek arra szólítják fel a vállalkozást, hogy mutassa be azon találkozók tárgyát és lefolyását, amelyeken részt vett, valamint e találkozók végeredményét vagy következtetéseit, amennyiben e találkozók tárgya feltételezhetően korlátozza a versenyt.

Ebből következik, hogy ‑ mivel az ellenőrzések következtében számos olyan körülményről volt tudomása, amely valószínűsítette a banki termékek összességét érintő számos kerekasztal során szervezett megállapodáshálózat létezését az adott piacon ‑ a Bizottság a 17. rendelet 11. cikkének (5) bekezdésének értelmében információkérés útján jogszerűen követelhette a szóban forgó bankoktól, hogy jelöljék meg az említett kerekasztalok üléseinek időpontját és nevesítsék a résztvevőket, mind azon kerekasztalokat illetően, amelyek tekintetében a Bizottság az említett ellenőrzéseket követően pontos információkkal rendelkezett azok megnevezésére és az egyes találkozók időpontjára vonatkozóan, mind minden más kerekasztalt illetően is.

(vö. 539–541, 543. pont)

34.    A kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény értelmében nem minősíthető önkéntes együttműködésnek a 17. rendelet 11. cikkének (5) bekezdése címén az, ha valamely vállalkozás olyan dokumentumokat nyújt be a Bizottságnak, amelyek átadására ez utóbbi kötelezhette volna.

(vö. 544. pont)

35.    Versenyjogi eljárás keretében, amennyiben a szóban forgó vállalkozások önkéntesen szolgáltatták a 17. rendelet 11. cikkének (5) bekezdése szerinti információkérésben foglaltakon felüli információkat, a Bizottság azzal, hogy ezen együttműködés figyelembevételét az akár az „új tények” közléséből, akár az ügy jobb megértését lehetővé tevő magyarázatokból eredő hozzáadott érték meglététől tette függővé, nem lépte túl azt a mérlegelési mozgásteret, amivel — a kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény D. címe 2. pontja első franciabekezdésének értelmében — annak értékelésénél rendelkezik, hogy egy adott együttműködés „hozzájárul-e az elkövetett jogsértés létezésének megerősítéséhez”. Ugyanis sem az engedékenységi közlemény, sem a vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy csökkentsen egy bírságot a vizsgálatának gyakorlati vagy logisztikai támogatása miatt.

(vö. 552–553. pont)

36.    Míg a versenyjog terén a közigazgatási eljárás során elkövetett bizonyos eljárási szabálytalanságok egyes esetekben indokolhatják a bírság csökkentését, még ha nem eredményezik is a megtámadott határozat megsemmisítését, csupán a rájuk hivatkozó fél érdekeit súlyosan sértő eljárási szabálytalanságok igazolhatják az ilyen csökkentést. Ez lehet a helyzet többek között, amikor az emberi jogok európai egyezménye megsértését jelentő szabálytalanságokról van szó.

(vö. 568–569. pont)