A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2013. szeptember 16.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A GOLDEN BALLS közösségi védjegy bejelentése – BALLON D’OR korábbi közösségi szóvédjegy – A megjelölések hasonlósága – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A beavatkozó által előterjesztett hatályon kívül helyezés iránti kérelem – A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének 3. §‑a – A fellebbezési tanács által lefolytatandó vizsgálat terjedelme – A fellebbezés egészéről való döntési kötelezettség – A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése, 64. cikkének (1) bekezdése és 76. cikkének (1) bekezdése”
A T‑437/11. sz. ügyben,
a Golden Balls Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: M. Edenborough QC és S. Smith solicitor)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtt:
az Intra‑Presse (székhelye: Boulogne‑Billancourt [Franciaország], képviselik: P. Péters, T. de Haan és M. Laborde ügyvédek),
az OHIM első fellebbezési tanácsának az Intra‑Presse és a Golden Balls Ltd közötti felszólalási eljárással kapcsolatos 2011. május 26‑i határozata (R 1310/2010–1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi (előadó), S. Frimodt Nielsen és M. Kancheva bírák,
hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,
tekintettel az Törvényszék Hivatalához 2011. augusztus 5‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak az Törvényszék Hivatalához 2011. december 19‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak az Törvényszék Hivatalához 2011. december 12‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. március 26‑án benyújtott válaszra,
a 2013. április 30‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2007. október 1‑jén a felperes Golden Balls Ltd. a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a 2009. február 29‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a GOLDEN BALLS szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16., 21. és 24. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 16. osztály: „papír, karton és ezen anyagokból készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; nyomdaipari termékek; könyvkötészeti anyagok; fényképek; papíripari cikkek, papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; anyagok művészek részére; ecsetek; írógépek és irodai cikkek (bútorok kivételével); tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); csomagolásra szolgáló műanyagok (amelyek nem tartoznak más osztályokba); nyomdabetűk; klisék”;
– 21. osztály: „eszközök, edények és tartályok háztartási és konyhai célokra; fésűk és szivacsok; kefék (az ecsetek kivételével); kefegyártáshoz használt anyagok; takarítóeszközök; vasforgács; nyers vagy félig megmunkált üveg (kivéve az építéshez használt üveget); üveg‑, porcelán‑ és fajanszáruk, amelyek nem tartoznak más osztályokba”;
– 24. osztály: „textíliák és textiláruk, amelyek nem tartoznak más osztályokba, ágytakarók és asztalterítők”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2008. február 18‑i, 8/2008. számában hirdették meg.
5 2008. május 16‑án a beavatkozó Intra‑Presse a 40/94 rendelet 42 cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban szereplő áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás többek között a 2004. december 24‑én bejelentett és 2006. november 7‑én 4 226 148 számon lajstromozott BALLON D’OR korábbi közösségi szóvédjegyen alapult a 9., 14., 16., 18., 25., 28., 38. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyek az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 9. osztály: „tudományos célra szolgáló, (nem orvosi célú) tengerészeti, földmérő, fényképészeti, mozgóképi, optikai, súlymérő, egyéb mérő‑, jelző‑, ellenőrző (felügyeleti), életmentő és oktatóberendezések és felszerelések; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; CD‑k (kompakt lemezek); mágneses és optikai adathordozók; hanglemezek; videokazetták; hangkazetták; rádiókészülékek; televíziós készülékek; telefonkészülékek; automata áruelosztó‑berendezések és szerkezetek érmebedobással működő készülékekhez; regiszteres pénztárgépek; számológépek; tűzoltó készülékek; adatfeldolgozó készülékek és berendezések; számítógépek;rögzített szoftverek; távközlési készülékek és eszközök; képek, hangok és adatok továbbítására és fogadására szolgáló készülékek és eszközök; elektronikus határidőnaplók, búvárálarcok; optikai cikkek, optikai szemüvegek, napszemüvegek”;
– 14. osztály: „nemesfémek és ötvözeteik (a fogorvosi felhasználás kivételével); ékszerek, drágakövek; órák és más időmérő eszközök”;
– 16. osztály: „papír és karton (nyers, félig megmunkált vagy papíripari felhasználású); nyomdaipari termékek; könyvkötészeti anyagok; fényképek; papíripari cikkek, papíripari vagy háztartási ragasztóanyagok; anyagok művészek részére; ecsetek; írógépek és irodai cikkek (bútorok kivételével); tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); csomagolópapír; táskák, zacskók és lemezek csomagolásra papírból vagy műanyagból; csomagolásra szolgáló műanyagok (amelyek nem tartoznak más osztályokba); nyomdabetűk; klisék, újságok, könyvek, folyóiratok”;
– 18. osztály: „bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok, hámok, nyergek és lószerszámok”;
– 25. osztály: „ruházati cikkek; cipők (az ortopéd cipők kivételével); kalapáruk; ruházat gépkocsivezetőknek; fürdőruhák és fürdősapkák; fürdőköntösök; svájcisapkák, barettek; munkaruhák, munkaköpenyek; bodyk (alsóruházat); sapkák; magas szárú lábbelik; tartók (nadrághoz, harisnyához); alsónadrágok; sapkák; övek (ruházat); sálak; köntösök, pongyolák; melegítők, szvetterek; kalapokzoknik; papucsok; futballcipők; síbakancsok, sícipők; sportcipők; ingek; ingmellek (csipkés); harisnyanadrágok; öltözékek vízisíeléshez; kosztümök; kerékpáros öltözetek; vállszalagok; spárgatalpú vászonlábbelik; sálak; gabardinok (ruházat); mellények; tornacipők; vízhatlan ruházat; alsóneműk; sporttrikók; kabátok; nadrágok; papucsok; felsőkabátok, felöltők; parkák; köntösök, pongyolák; pulóverek; pizsamák; női ruhák; facipők; kötények (ruházat); egyenruhák; dzsekik; tornaruházat; bőr‑ és műbőr ruházat; szemellenzők (fejfedők)”;
– 28. osztály: „játékok és játékszerek; testnevelési és sportcikkek (ruházat, cipők és szőnyegek kivételével); karácsonyfadíszek; sárkányrepülőgépek; légtömlők játék labdákhoz; légpuskák (játékszerek); mesterséges csalik horgászathoz; gyutacsok [játékszerek]; játékszerek kedvtelésből tartott állatoknak; karikajátékok; karácsonyfadíszek, kivéve a világítási cikkeket és a cukorkaféléket; karácsonyfatartók; karácsonyfák műanyagból; íjászfelszerelések; íjak íjászathoz; trükkös játékok; hinták; labdák labdajátékokhoz; baseballkesztyűk; úszómedencék (játékcikkek); álló edzőkerékpárok; billiárdgolyók, billiárddákók és billiárdasztalok; játékgolyók; bobok; golyó játékokhoz; bokszkesztyűk; bélhúrok teniszütőkhöz; horgászbotok; golfütők; karneváli álarcok; játék sárkányok; babaszobák; hintalovak; céltáblák; építőjátékok; eszközök testgyakorláshoz; krikettzsákok; golftáskák; golftáskák kerékkel vagy anélkül; hokiütők; testépítő felszerelések; dámajátékok; dobókockák (játékok); diszkoszok sportcélokra; dominójátékok; sakkjátékok; vívófegyverek, vívókesztűk és vívóálarcok; hegymászó felszerelések; expanderek; hálók (sportcikkek); síkötések; nyilak (célbadobó játékokhoz); vívótőrök; úszók halászathoz; asztalok asztali focihoz; szigonypuskák (sportcikkek); golfkesztyűk; súlyzók; halhorgok; csörgők (játékszerek); zsetonok játékokhoz; nem érmebedobásos és nem kizárólag televíziós készülékkel működő elektronikus játékok és játékautomaták; madzsong (kínai dominójáték); bábuk, marionettek; méretarányosan kicsinyített járműmodellek; uszonyok úszóknak; plüssmackók; siklóernyők; korcsolyák; görkorcsolyák; horgászfelszerelések; gördeszkák; vitorlás deszkák; szörfdeszkák; játék babák; védőtömések (sportruházathoz); könyök‑, térd‑ és sípcsontvédők (sportcikkek); teke, kugli (játékok); teniszütők; vízisík; szörfsík; társasjátékok; asztaliteniszhez asztalok; csúszdák (játékszerek); búgócsigák (játékszerek); szánok (sportcikkek); ugródeszkák (sportcikkek); rollerek; játék autók (játékszerek); tollaslabda (játék); babaruhák; játékkártyák”;
38. osztály: „távközlés; képek, hangok és adatok továbbítása telefon, számítógép‑terminálok, számítógépes világháló (Internet) vagy helyi hálózat (Intranet), műhold, elektronikus levelezés útján; számítógéppel vagy távközlési készülékekkel és eszközökkel feldolgozott adatok, jelek, képek és információk kezelése, felügyelete, kibocsátása és fogadása; adatbankokban és képbankokban tárolt információk továbbítása,; hírügynökségek; közlések üvegszálas hálózatok útján; rádióadás, távirati összeköttetések, telefon‑összeköttetések; rádióadás (műsorszórás); televíziós műsorszórás, táviratok továbbítása; rádióadás, műholdas átvitel, telematika; kábeltelevíziós műsorszórás”;
– 41. osztály: „nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; sport‑ és kulturális tevékenységek; időmérés sporteseményeken; sportesemények és díjátadók szervezése; klubszolgáltatások (szórakoztatás és sport), rádiós és televíziós szórakoztatás; sportlétesítmények üzemeltetése; szórakoztató és szabadidőparkok üzemeltetése; könyvek, folyóiratok és újságok kiadása; rádió‑ és televízióprogramok készítése; sportfelszerelések kölcsönzése, a járművek kivételével; konferenciák, eszmecserék, kollokviumok szervezése és lebonyolítása; tornatanítás; vidámparkok; versenyek szervezése (oktatás vagy szórakoztatás); show‑műsorok; sport edzőtábori szolgáltatások; filmek gyártása, stadionok bérlete”.
7 A felszólaló felszólalása alátámasztásául a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okokra hivatkozott.
8 2010. május 19‑én a felszólalási osztály teljes egészében elutasította a felszólalást. Az ütköző megjelölésekkel jelölt áruk és szolgáltatások részben azonosak, részben pedig különbözők. A megjelölések vizuálisan és hangzásbelileg különbözők, fogalmilag pedig csekély mértékben hasonlók az érintett vásárlóközönség egy része számára. Mivel a megjelölések általában véve különböznek, nem áll fenn a megjelölések összetévesztésének veszélye a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. A korábbi védjegy jóhírnevére alapított jogalapot illetően, mivel a megjelölések különbözők, a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazható.
9 2010. július 15‑én a beavatkozó a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján megfellebbezte az OHIM előtt a felszólalási osztály határozatát.
10 2011. május 26‑i határozatával az OHIM első fellebbezési tanácsa részben, azaz a 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában helyt adott a fellebbezésnek, és részben, azaz a 21. és 24 osztályba tartozó áruk vonatkozásában elutasította a fellebbezést. Különösen az alábbi megállapításokat tette:
– az érintett vásárlóközönség az Európai Unió nagyközönsége (a megtámadott határozat 12. pontja);
– az áruk összehasonlítása vonatkozásában a fellebbezési tanács elfogadta a felszólalási osztálynak a felek által nem vitatott értékelését. Ily módon megállapította, hogy a bejelentett védjeggyel megjelölt, 16. osztályba tartozó áruk azonosak a korábbi védjeggyel megjelölt, ugyanezen osztályba tartozó árukkal, valamint a 21. és 24. osztályba tartozó áruk eltérnek a korábbi védjeggyel megjelölt áruktól (a megtámadott határozat 13–16. pontja);
– az áruk összehasonlítása vonatkozásában a vizuális és hangzásbeli összehasonlítást illetően a fellebbezési tanács csatlakozott a felszólalási osztály azon érveléséhez, amely a megjelöléseket vizuálisan és hangzásbelileg különbözőnek tekinti (a megtámadott határozat 18. pontja). A fogalmi összehasonlítást illetően a felszólalási osztállyal ellentétben a fellebbezési tanács fogalmi azonosságra vagy „legalábbis” erőteljes hasonlóságra következtetett (a megtámadott határozat 22. pontja);
– a fentiekre tekintettel a fellebbezési tanács az ütköző megjelölések közötti összetévesztés vagy asszociáció veszélyét állapította meg az azonos áruk, azaz a 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, valamint az összetévesztés veszélyének hiányát a 21. és 24. osztályba tartozó, eltérő áruk vonatkozásában (a megtámadott határozat 23–32. pontja);
– a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését illetően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy azt nem szükséges megvizsgálni (a megtámadott határozat 33. pontja).
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában;
– az OHIM‑ot és másodlagosan a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.
12 A felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 135. cikkének 3. §‑ának megfelelően benyújtott válaszában ezenkívül azt kéri, hogy a Törvényszék „utasítsa el” a beavatkozónak az említett szabályzat 134. cikkének 4. §‑ával összhangban benyújtott „válaszbeadványát”.
13 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– teljes egészében utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
14 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék
– teljes egészében utasítsa el a keresetet;
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben elutasítja a bejelentett védjeggyel megjelölt, 21. és 24. osztályba tartozó árukkal szemben előterjesztett felszólalását;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére, az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban nála felmerült elengedhetetlen költségeket is beleértve.
A jogkérdésről
Előzetes megállapítások
15 A felperes keresetének alátámasztására a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik. Ezenkívül, az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑a alapján előterjesztett hatályon kívül helyezés iránti kérelme alátámasztására a beavatkozó egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének, 64. cikke (1) bekezdésének és 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, a felperes által hivatkozott jogalapról
16 A kereset alátámasztására a felperes a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére hivatkozik.
17 A felperes lényegében vitatja a fellebbezési tanács azon következtetését, amely szerint fennáll az összetévesztés veszélye az ütköző megjelölések között a 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Különösen az ütköző megjelölések közötti, a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban megállapított fogalmi és általános hasonlóságot kérdőjelezi meg.
18 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes által hivatkozott jogalapot, és azt állítja, hogy az ütköző megjelölések között a 16. osztályba tartozó azonos áruk vonatkozásában fennáll az összetévesztés veszélye.
19 A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
20 Ahogyan azt az állandó ítélkezési gyakorlat elismerte, a fent hivatkozott rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőséget eredményezhet az, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség az ütköző védjegyek, valamint a megjelölt áruk vagy szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát feltételezi. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd a Törvényszék T‑316/07. sz., Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑43. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
22 Az, hogy az érintett vásárlóközönség szemszögéből fennáll‑e az összetévesztés veszélye, számos tényezőtől függ, és azt átfogóan, az adott ügy minden releváns elemét figyelembe véve kell értékelni. Ezen átfogó értékelésnél a szóban forgó megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 34. és 35. pontját, és a C‑498/07. P. sz., Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑7371. o.] 59. és 60. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezenkívül magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét úgy, hogy a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka és fordítva (a Bíróság C‑108/07. P. sz., Ferrero Deutschland kontra OHIM és Cornu ügyben 2008. április 17‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 44. és 45. pontja, és a genti 21. pontban hivatkozott easyHotel‑ügyben hozott ítélet 41. pontja).
Az érintett vásárlóközönségről
23 Ahogyan az ítélkezési gyakorlat azt elismerte, az összetéveszthetőség átfogó értékelése keretében az érintett termék‑ vagy szolgáltatástípus átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (lásd a Törvényszék T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
24 E tekintetben a felperes kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács az érintett vásárlóközönség figyelmének szintjét a rendesnél alacsonyabb szintűnek határozta meg, jóllehet a figyelem rendes szintjét kellett volna megállapítania.
25 Márpedig az OHIM‑hoz és a beavatkozóhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy e kifogás a megtámadott határozatnak a felperes általi téves értelmezésén alapul.
26 A fellebbezési tanács ugyanis a megtámadott határozat 12. pontjában rámutatott, hogy a 16., 21. és 24. osztályba tartozó áruk szempontjából az érintett vásárlóközönség átlagos, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztókból áll, és hogy bizonyos áruk, így 16. osztályba tartozó „anyagok művészek részére”, valamint a 21. osztályba tartozó „kefegyártáshoz használt anyagok” és „üveg nyers vagy félig megmunkált állapotban” kereskedőket is céloznak. Ezt követően megállapította, hogy abban az esetben, ha az érintett vásárlóközönség mind átlagos fogyasztókból, mind pedig kereskedőkből áll, az összetéveszthetőséget a vásárlóközönség legalacsonyabb szintű figyelmet tanúsító része, azaz az Európai Unió átlagos fogyasztói, nem pedig a kereskedők vonatkozásában kell értékelni, ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat is elismerte (a Törvényszék T‑213/09. sz., Yorma’s kontra OHIM – Norma Lebensmittelfilialbetrieb (YORMA’S) ügyben 2011. február 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontja).
27 Ily módon a fellebbezési tanács valójában – és jogosan – azt állapította meg, hogy az érintett vásárlóközönség a jelen esetben az Európai Unió átlagos, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztóiból áll. A felperes állításával ellentétben tehát a figyelem rendes szintjét tanúsító fogyasztókból indult ki.
28 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak az érintett vásárlóközönséggel és az utóbbi figyelmének szintjével kapcsolatos értékelése nem téves.
Az áruk összehasonlításáról
29 Ahogyan azt az állandó ítélkezési gyakorlat elismerte, az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának megítéléséhez az ezen áruk vagy szolgáltatások közötti viszonyt jellemző minden tényezőt figyelembe kell venni. Ezen tényezők körébe tartozik különösen az áruk vagy szolgáltatások jellege, rendeltetése, felhasználása, valamint helyettesítő vagy egymást kiegészítő volta. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett termékek forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
30 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács elfogadta a felszólalási osztálynak az ütköző védjegyek által megjelölt áruk összehasonlításával kapcsolatos azon értékelését, amelyet egyébiránt a felek sem vitattak. Ennek megfelelően az ütköző védjegyek által megjelölt, 16. osztályba tartozó áruk azonosak, míg a 21. és 24. osztályba tartozó áruk eltérők (a megtámadott határozat 13–16. pontja).
31 A jelen esetben a fellebbezési tanácsnak az áruk és különösen a 16. osztályba tartozó, szóban forgó áruk összehasonlítására vonatkozó következtetéseit a felek nem vitatják. Mivel egyébiránt az ügy semmilyen adata nem teszi lehetővé ezen értékelés kétségbevonását, azt el kell fogadni.
A megjelölések összehasonlításáról
32 Az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn közöttük egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában (az Elsőfokú Bíróság T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 30. pontja, amelyet megerősített a Bíróság C‑3/03. P. sz., Matratzen Concord kontra OHIM ügyben 2004. április 28‑án hozott végzése [EBHT 2004., I‑3657. o.]). Ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat megállapította, a vizuális, hangzásbeli és fogalmi aspektus tekinthető relevánsnak (a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 23. pontja és C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 25. pontja).
33 Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. Az összetévesztés fent említett veszélye átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd a fenti 22. pontban hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 A jelen esetben a fellebbezési tanács az ütköző megjelöléseket vizuális és hangzásbeli szempontból különbözőnek ítélte, követve ezzel a felszólalási osztály érvelését (a megtámadott határozat 18. pontja). Fogalmi szempontból azonban az ütköző megjelölések azonosak vagy legalábbis nagymértékben hasonlók (a megtámadott határozat 22. pontja). A „golden” és a „balls” kifejezések az angol nyelv alapvető szókincséhez tartoznak, amelyeket az érintett vásárlóközönség nagy része ismer, és úgy fog fel, hogy az „aranyszínű labdára”, „aranylabdára” vagy „aranyból készült labdára” utal (a megtámadott határozat 21. pontja).
35 A felperes megerősíti az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlóságának hiányát, de vitatja a közöttük fennálló, a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban megállapított fogalmi hasonlóságot. Álláspontja szerint még a legkevésbé figyelmes és tájékozott személy is angol nyelvűnek észleli a bejelentett védjegyet, és francia nyelvűnek a korábbi védjegyet. Ezen alapvető különbség garantálja, hogy valamely védjegy semmilyen körülmények között ne legyen összetéveszthető egy másikkal. Ezenkívül az ütköző megjelölések nem a másik pontos átírásai vagy fordításai. Ennek megfelelően először is az angol „balls” kifejezés többes számban van, és több labdára utal, míg a francia „ballon” szó egyes számban áll, és egy labda gondolatát idézi fel. Ezen túlmenően a francia „ballon” kifejezés, amely léghajót is jelenthet, nem az angol „ball” szó pontos megfelelője, így a megjelölések nem azonosak. Végül a BALLON D’OR korábbi védjegy angol fordítása „balloon of gold” vagy „ball of gold”, nem pedig „golden ball”.
36 Az OHIM és a beavatkozó nem vitatja az ütköző megjelölések közötti vizuális és hangzásbeli különbségeket, de a felperessel ellentétben az ütköző megjelölések fogalmi azonosságát vagy közel azonosságát, továbbá az említett megjelölések általános hasonlóságát állítja.
37 A Törvényszék megállapítja, hogy a fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli összehasonlításával kapcsolatos, a felek által egyébiránt nem vitatott értékelése helyes.
38 Vizuális szempontból ugyanis az ütköző megjelölésekben kizárólag a „ball” betűcsoport közös, amely a korábbi védjegyben a megjelölés elején, a bejelentett védjegyben pedig a megjelölés végén helyezkedik el. Az említett megjelölések további részükben vizuálisan különböznek. A „ball” betűcsoporton kívül ugyanis a korábbi védjegy az „on” betűcsoportot és a „d’or” szóelemet tartalmazza, míg a bejelentett védjegy a „golden” szóelemmel kezdődik, és „s” betűre végződik. Következésképpen az ütköző megjelölések általában vizuálisan különbözők.
39 Hangzásbeli szempontból az ütköző megjelölések teljes mértékben eltérő módon, eltérő nyelveken ejtendők, és ezért szintén különböznek.
40 Következésképpen meg kell erősíteni a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint az ütköző megjelölések vizuálisan és hangzásbelileg különbözők.
41 Ezt követően a fellebbezési tanács azon értékelését illetően, amely szerint az ütköző megjelölések fogalmi szempontból azonosak vagy legalábbis erőteljesen hasonlók, a Törvényszék először is rámutat, hogy az említett megjelölések kétségkívül, objektív szempontból és bizonyos részletbeli különbségektől eltekintve (lásd az alábbi 47. pontot) főszabály szerint ugyanazon jelentésbeli tartalmat vagy gondolatot idézik fel, azaz egy aranyszínű labdát, illetve egy aranyszínű vagy arany golyót. Ezen összefüggésben a fentieket követően meg kell állapítani, hogy a felperes a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában nem tudott egyetlen példát sem említeni arra, amikor az angol újságokban a „ballon d’or” kifejezést ne „golden ballnak” fordították volna.
42 Mindazonáltal az érintett vásárlóközönség, különösen az angolul és franciául beszélő átlagközönség szempontjából fennálló fogalmi hasonlóság értékelése céljából kellőképpen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a korábbi védjegy francia nyelvű, míg a bejelentett védjegy angol nyelvű, és ily módon az ütköző megjelölések eltérnek a fogalmi megértésükhöz való hozzáférést lehetővé tévő nyelv tekintetében.
43 E tekintetben a megjelölések közötti nyelvi különbség, ellentétben azzal, amit a felperes sugallni látszik, nem elegendő automatikusan ahhoz, hogy kizárja az érintett vásárlóközönség szempontjából fennálló fogalmi hasonlóságot. Mindemellett azonban az ilyen különbség – amennyiben fordítást igényel a fogyasztó elméjében – többek között az érintett vásárlóközönség nyelvi ismereteitől, az érintett nyelvek közötti rokonság fokától és a szóban forgó megjelölésekben használt kifejezésektől függően az érintett vásárlóközönség észlelésében az azonnali fogalmi közelítésnek többé‑kevésbé akadályát képezheti (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑471/09. sz., Oetker Nahrungsmittel kontra OHIM – Bonfait (Buonfatti) ügyben 2011. június 28‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 82. pontját és a T‑265/09. sz., Serrano Aranda kontra OHIM – Burg Groep (LE LANCIER) ügyben 2012. szeptember 26‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 66. pontját).
44 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a jelen esetben nem bizonyított, hogy a „golden” és a „balls” kifejezésekből álló, bejelentett védjegy jelentését érti az érintett vásárlóközönség, azaz az Európai Unió nagyközönsége és különösen a francia nyelvű vásárlóközönség, amely érti a korábbi védjegyet alkotó „ballon d’or” kifejezést.
45 Ugyanis, még ha a fellebbezési tanácshoz hasonlóan el is fogadjuk, hogy a „golden” és a „ball” szavak az angol nyelv alapvető szókincséhez tartoznak, és ennél fogva önmagukban érthetők az átlagfogyasztó számára, a francia nyelvű átlagfogyasztót is beleértve, mindez nem jelenti azt, hogy e fogyasztó, aki – a felek által nem vitatottan – általában csekély angol nyelvi ismeretekkel rendelkezik, e kifejezéseket az általuk alkotott, különös „golden balls” kombinációban spontán módon a korábbi védjegyet alkotó, francia „ballon d'or” kifejezés fordításának érti.
46 E tekintetben rá kell mutatni az ütköző megjelölések között fennálló azon különbségekre, amelyek az ilyen azonnali fogalmi közelítés ellen szólnak.
47 Először is mivel a felperes arra hivatkozik, hogy a GOLDEN BALLS megjelölés nem a BALLON D’OR megjelölés pontos fordítása, mivelhogy a francia „ballon” szó nem az angol „ball” szó pontos megfelelője, és hogy a „ballon d’or” francia kifejezés pontos fordítása a „gold ball” vagy „ball of gold” angol kifejezés, nem pedig a „golden ball” angol kifejezés, az OHIM‑hoz és a beavatkozóhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy e fordítási pontatlanságok, még ha feltételezzük is, hogy fennállnak, irrelevánsak, mivel az ilyen jellegű nyelvi finomságok elkerülik az érintett vásárlóközönség, és különösen a francia nyelvű fogyasztó figyelmét, akinek az angol nyelvi tudása korlátozott. A Törvényszék azonban úgy véli, hogy a fellebbezési tanács értékelésével ellentétben más a helyzet azon körülmény tekintetében, hogy a GOLDEN BALLS megjelölést a többes szám használata megkülönbözteti a BALLON D’OR megjelöléstől. Ebben az esetben olyan meglehetősen alapvető nyelvtani elemről van szó, amelyet a francia nyelvű vásárlóközönség is ismerhet és felfoghat, annál is inkább, mivel ahogyan arra a felperes jogosan rámutatott, a szavak többes számát az angol és a francia nyelvben azonos módon képzik. Ily módon még az a különösen francia nyelvű átlagfogyasztó is, aki az OHIM és a beavatkozó állítása szerint korlátozott, de a „golden” és a „balls” szavak megértéséhez elegendő angol nyelvi ismeretekkel rendelkezik, észleli a többes szám használatát.
48 Másodszor rá kell mutatni a „golden” és a „d'or” elemek eltérő, az egyik esetében a megjelölés elején, a másik esetében pedig a megjelölés végén való elhelyezkedésére, valamint az első elemben szereplő „gold” angol szó és a második elemben szereplő „or” francia szó egyértelműen eltérő eredetére. Jóllehet e különbségek kétségkívül csak kismértékben nehezítik az említett angol kifejezés franciára történő fordítását és az említett francia kifejezés angolra történő fordítását, az ilyen eltérések mind a francia nyelvű fogyasztó, mind pedig az átlagosan figyelmes angol nyelvű fogyasztó számára akadályozhatják az ütköző megjelölések hasonló rejtett értelmének spontán felfedezését.
49 Ily módon, még annak feltételezése esetén is, hogy a francia nyelvű fogyasztók főszabály szerint elégséges angoltudással rendelkeznek a „golden balls” kifejezés értelmének megértéséhez, és azon körülmény ellenére, hogy egyszerű, mindennapi fogyasztási cikkekre vonatkozó vásárlási aktusról van szó, előbb lefordítják az említett megjelölést annak érdekében, hogy azt közelítsék a BALLON D’OR védjegy mögöttes jelentéséhez, valószínűtlennek tűnik, hogy ezen elemzés eredménye spontán módon az érintett átlagfogyasztó eszébe jusson (lásd ebben az értelemben a fenti 43. pontban hivatkozott Buonfatti‑ügyben hozott ítélet 82. pontját).
50 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölések fogalmi szempontból erőteljes hasonlóságot vagy azonosságot mutatnak. Az említett megjelölések ugyanis legfeljebb csekély – sőt rendkívül csekély – fokú fogalmi hasonlóságot mutatnak az érintett, különösen a francia nyelvű, átlagosan tájékozott és figyelmes vásárlóközönség számára.
51 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen esetben nem áll fenn vizuális vagy hangzásbeli hasonlóság a szóban forgó megjelölések között, és a fennálló, legfeljebb csekély mértékű fogalmi hasonlóság előzetes fordítást igényel.
52 Következésképpen átfogóan kell értékelni, hogy a jelen esetben e fogalmi hasonlóság elegendő‑e ahhoz, hogy létrehozza az összetévesztés veszélyét, ahogyan azt a fellebbezési tanács állította (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑33/03. sz., Osotspa kontra OHIM – Distribution & Marketing (Hai) ügyben 2005. március 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑763. o.] 62. pontját és a T‑534/10. sz., Organismos Kypriakis Galaktokomikis Viomichanias kontra OHIM – Garmo (HELLIM) ügyben 2012. június 13‑án hozott ítélet 43. pontját).
Az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség átfogó értékeléséről
53 Emlékeztetni kell egyrészről arra, ahogyan azt az állandó ítélkezési gyakorlat is elismerte, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. Nem zárható tehát ki, hogy az azon körülményből eredő fogalmi hasonlóság, hogy két védjegy jelentésbeli tartalmában egyező megjelöléseket használ, létrehozhatja az összetévesztés veszélyét abban az esetben, ha a korábbi védjegy vagy önmagában, vagy piaci ismertségénél fogva különös megkülönböztető képességgel rendelkezik (a fenti 32. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 24. pontja és a Törvényszék T‑10/03. sz., Koubi kontra OHIM – Flabesa (CONFORFLEX) ügyben 2004. február 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑719. o.] 50. pontja; lásd a fenti 52. pontban hivatkozott Hai‑ügyben hozott ítélet 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
54 Másrészt, ahogyan azt ugyanezen ítélkezési gyakorlat elismerte, a védjegyek között fennálló puszta fogalmi hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség létrejöttéhez abban az esetben, ha a korábbi védjegy nem örvend különös ismertségnek, és kevés, képzelet szülte elemet felmutató megjelölésből áll (a fenti 32. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 25. pontja és a fenti 52. pontban hivatkozott Hai‑ügyben hozott ítélet 55. pontja).
55 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31. és 32. pontjában kimondta, hogy a szóban forgó áruk azonossága a fogalmi azonossággal vagy rendkívül erőteljes fogalmi hasonlósággal együttesen olyan jellegű, hogy ellensúlyozza a vizuális vagy hangzásbeli eltéréseket, és hogy ezért fennáll a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés vagy asszociáció veszélye az ütköző megjelölések között a bejelentett védjeggyel megjelölt, 16. osztályba tartozó azonos áruk vonatkozásában. E tekintetben, annak megjegyzésével, hogy a beavatkozó legalábbis figyelemre méltó mennyiségű dokumentumot nyújtott be a BALLON D'OR védjegy „sportversenyekkel” kapcsolatos jóhírnevének bizonyítására, a fellebbezési tanács megállapította, hogy az említett rendelkezés értelmében vett összetéveszthetőség vizsgálatának keretében a jóhírnevet, és azonfelül a védjegy megkülönböztető képességét csak akkor veszik figyelembe, ha az említett jóhírnév bizonyított a szóban forgó áruk vonatkozásában (a megtámadott határozat 27. és 28. pontja).
56 A felperes vitatja az ütköző megjelölések összetéveszthetőségét. Közelebbről azt állítja, hogy a korábbi védjegy rendes megkülönböztető képességű a 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, és vitatja az ütköző megjelölések azonosságát vagy erőteljes fogalmi hasonlóságát.
57 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit. A beavatkozó ezenkívül a korábbi védjegy erőteljes megkülönböztető képességére és jóhírnevére hivatkozik.
58 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése kapcsán a Törvényszék először is rámutat, hogy ahogyan az a fenti 50. és 51. pontban szerepel, a szóban forgó megjelölések fogalmi szempontból nem azonosak vagy rendkívül erőteljesen hasonlók, hanem legfeljebb csekély mértékben mutatnak hasonlóságot. Ellentétben tehát azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31. pontjában megállapított, ki kell mondani, hogy e csekély – sőt rendkívül csekély – fokú fogalmi hasonlóság, amely előzetes fordítást igényel, még a szóban forgó áruk azonossága mellett sem elegendő a fennálló vizuális és hangzásbeli eltérések ellensúlyozásához.
59 Ezen összefüggésben az ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül következik, ahogyan az a fenti 53. és 54. pontban is szerepel, hogy nem zárható ki, hogy két védjegy puszta fogalmi hasonlósága az áruk hasonlósága esetében összetéveszthetőséget hozzon létre, azzal a feltétellel azonban, hogy a korábbi védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik. Márpedig elegendő megállapítani, hogy a BALLON D’OR védjegy ilyen különös megkülönböztető képessége a jelen ügyben nem bizonyított az érintett áruk tekintetében. Ezenkívül a rendkívül csekély fokú, előzetes fordítást igénylő fogalmi hasonlóság a jelen ügy körülményei között nem elegendő ahhoz, hogy önmagában összetéveszthetőséget hozzon létre az érintett vásárlóközönség szempontjából, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy az említett védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik, és figyelembe vesszük a szóban forgó áruk azonosságát (a fenti 52. pontban hivatkozott Hai‑ügyben hozott ítélet 61., 64. és 65. pontja).
60 Ennek alapján meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen jutott arra a következtetésre, hogy fennáll az összetévesztés veszélye az érintett vásárlóközönség szemszögéből az ütköző védjegyek által megjelölt, 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Az ütköző megjelölések eltérő nyelve ugyanis azokat nyilvánvalóan megkülönbözteti egymástól, és ily módon – ahogyan a fenti 44–48. pontban is szerepel – az átlagfogyasztó azokat nem társítja közvetlenül össze a fordítás szellemi műveletének megkezdése nélkül (lásd ebben az értelemben a fenti 43. pontban hivatkozott Buonfatti‑ügyben hozott ítélet 87. pontját).
61 Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a megtámadott határozat rendelkező részének első pontját a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése miatt hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és helyt adott a felszólalásnak a bejelentett védjegy által megjelölt, 16. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.
A beavatkozó által a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésénék, 64. cikke (1) bekezdésének és 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról
62 A beavatkozó kérelmet nyújtott be az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑a alapján.
63 A beavatkozó lényegében a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésénék, 64. cikke (1) bekezdésének és 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított önálló jogalapra hivatkozik a megtámadott határozat annyiban történő hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelem alátámasztására, amennyiben a megtámadott határozat rendelkező részének második pontjában elutasítja a felszólalást a bejelentett védjeggyel megjelölt, 21. és 24. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Álláspontja szerint a fellebbezési tanácsnak az említett rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított, a 21. és 24. osztályba tartozó, fent említett árukra vonatkozó jogalapot el kellett volna fogadnia. Lényeges eljárási szabálysértés, valamint jogi tévedés történt.
64 A felperes vitatja a beavatkozó érveit. A fellebbezési tanács jogosan mondta ki, hogy nem szükséges határozni a beavatkozó által a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére alapított jogalapról, mivel ezen érv nyilvánvalóan megalapozatlan.
65 Az OHIM, amely nem élt azzal a lehetőséggel, hogy az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑a alapján a beavatkozó válaszbeadványában első ízben előterjesztett kérelmekre és jogalapokra válaszul beadványt nyújtson be, a tárgyaláson lényegében elismerte, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról való döntésnek a fellebbezési tanács általi elmulasztása lényeges alaki szabálysértésnek minősül.
66 A Törvényszék megállapítja, hogy a beavatkozó a felperes keresetének elutasítása és a megtámadott határozat annyiban történő hatályon kívül helyezése iránti kérelmében, amennyiben az elutasítja a beavatkozónak a 21. és 24. osztályba tartozó árukra vonatkozóan bejelentett védjegy lajstromozása ellen irányuló felszólalását, az eljárási szabályzat 134. cikke 3. §‑ában foglalt lehetőségével él, miszerint válaszbeadványában kérheti a megtámadott határozat megváltozatását a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑214/04. sz. Royal County of Berkshire Polo Club kontra OHIM – Polo/Lauren (ROYAL COUNTY OF BERKSHIRE POLO CLUB) ügyben 2006. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑239. o.] 50. pontját).
67 Amikor a beavatkozó a jelen jogalap keretében a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének, 64. cikke (1) bekezdésének és 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkozik, a megtámadott határozat jogszerűségét vitatja annyiban, amennyiben a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított felszólalási okot.
68 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a felszólalási osztálytól eltérően úgy vélte, hogy az ütköző megjelölések általában véve hasonlók, és a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával az összetévesztés veszélyére következtetett a 16. osztályba tartozó azonos áruk vonatkozásában. E következtetésre tekintettel úgy vélte, hogy nem szükséges a beavatkozó által a 207/2009 rendelet 8.cikkének (5) bekezdése alapján felhozott jogalapok (a megtámadott határozat 33. pontja) vizsgálata, függetlenül attól, hogy a jogvita tárgyának körébe a bejelentett védjegy által megjelölt, a 21. és 24. osztályba tartozó olyan áruk is tartoztak, amelyekre nem terjedt ki az összetévesztés veszélyének a 16. osztályba tartozó, azonosnak ítélt termékeket érintő értékelése.
69 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 64. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján „a fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről”. A fellebbezési tanácsnak el kell végeznie a felszólalás új és teljes vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (a Bíróság C‑29/05. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2213. o.] 57. pontja és a Törvényszék T‑215/03. sz., Sigla kontra OHIM – Elleni Holding (VIPS) ügyben 2007. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑711. o.] 96. pontja). Az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy a fellebbezés érdemi vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget úgy kell érteni, hogy a fellebbezési tanácsnak döntenie kell a hozzá benyújtott egyes kérelmek egészéről, amelyeket vagy helyben hagy, vagy mint elfogadhatatlant elutasít, vagy érdemben elutasít. Mivel e kötelezettség elmulasztása hatással lehet a fellebbezési tanács határozatának tartalmára, lényeges alaki szabálysértésnek minősül (lásd ebben az értelemben a Törvényszék Ergo Versicherungsgruppe kontra OHIM – DeguDent (ERGO) ügyben 2011. szeptember 9‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 15. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
70 A jelen esetben hangsúlyozni kell azonban, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, hogy az ütköző megjelölések azonossága vagy hasonlósága szintén az említett cikk alkalmazása három együttes feltételének egyike (lásd ebben az értelemben a Törvényszék Spa Monopole kontra OHIM – Spa‑Finders Travel Arrangements (SPA‑FINDERS) ügyben 2005. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1825. o.] 30. pontját).
71 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett sérelmek – amennyiben megvalósulnak – az ütköző védjegyek bizonyos mértékű hasonlóságának következményei, amely miatt az érintett vásárlóközönség rokonítja egymással a védjegyeket, vagyis kapcsolatba hozza őket egymással (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑252/07. sz. Intel Corporation ügyben 2008. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑8823. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
72 Márpedig a fenti 41–51. pontban szereplő megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az ütköző megjelölések nem rendelkeznek a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásához megkövetelt hasonlósággal. A fellebbezési tanács tehát mindenesetre – még ha meg is vizsgálta a beavatkozó által az említett rendelkezésre alapított jogalapot – köteles lett volna elutasítani a 21. és 24. osztályba tartozó árukra vonatkozó felszólalást.
73 A fentiekből következik, hogy a felszólalást minden esetben teljes egészében el kell utasítani mind a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetévesztés veszélyének hiánya, mind pedig a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében vett kapcsolat veszélyének a hiánya miatt.
74 E feltételek mellett még annak megállapítása esetén is, hogy a fellebbezési tanács hibát követett azzal, hogy elmulasztott határozni a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének – a bejelentett védjeggyel megjelölt, a 21. és 24. osztályba tartozó áruk vonatkozásában történő – megsértésére alapított jogalapról, a megtámadott határozat rendelkező részének második pontját nem kell hatályon kívül helyezni, mivel e hiba a jelen ügy különös körülményei között nem lehet hatással a megtámadott határozat rendelkező részének fent említett részére (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑301/01. sz., Alitalia – Linee aeree italiane SpA kontra Bizottság ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1753. o.] 307. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
75 Következésképpen a beavatkozónak a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének, 64. cikke (1) bekezdésének és 76. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított, a bejelentett védjegy által megjelölt, 21. és 24. osztályba tartozó árukra vonatkozó megtámadott határozat részleges hatályon kívül helyezése iránti kérelmet, mint hatástalant, el kell utasítani. Ily módon a beavatkozó által előterjesztett hatályon kívül helyezés iránti kérelmet el kell utasítani.
76 A fentiek összességéből következik, hogy kizárólag a megtámadott határozat rendelkező részének első pontját kell hatályon kívül helyezni.
A költségekről
77 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
78 Egyrészről az OHIM‑ot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére. Másrészről úgy kell határozni, hogy a beavatkozó, amelynek az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑án alapuló hatályon kívül helyezés iránti kérelmét elutasították, a felperes kérelmének megfelelően viseli a saját költségeit, valamint az említett kérelemmel kapcsolatban a felperesnél felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsa 2011. május 26‑i határozata (R 1310/2010–1. sz. ügy) rendelkező részének első pontját hatályon kívül helyezi.
2) A Törvényszék az Intra‑Presse által előterjesztett hatályon kívül helyezés iránti kérelmet elutasítja.
3) A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi saját költségein kívül a Golden Balls Ltd‑nél felmerült költségek viselésére, kivéve az utóbbinak a Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének 3. §‑án alapuló hatályon kívül helyezés iránti kérelmével kapcsolatban felmerült költségeit.
4) A Törvényszék az Intra‑Presse‑t kötelezi a saját költségein kívül a Golden Balls Ltd‑nél az eljárási szabályzat 134. cikkének 3. §‑án alapuló hatályon kívül helyezés iránti kérelemmel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
Azizi | Frimodt Nielsen | Kancheva |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások