A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2009. május 6.
F‑137/07. sz. ügy
Giovanni Sergio és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Jogok és kötelezettségek – Szervezkedési szabadság – A Bizottság, valamint a szakszervezetek és szakmai szervezetek közötti egyetértési megállapodás – Kirendelésről/munkavégzési kötelezettség alóli felmentésről szóló, megállapodáson alapuló egyedi határozatok – Sérelmet okozó aktus – Kereshetőségi jog – Saját nevében, nem pedig valamely szakszervezet nevében eljáró tisztviselő – Elfogadhatatlanság – A panasz elutasításának a felperesek ügyvédjével történő közlése – A keresetindítási határidő kezdete”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Sergio és a Bizottság négy másik tisztviselője azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg először is a szakszervezetek és szakmai szervezetek (OSP), valamint a Bizottság Személyügyi és Igazgatási Főigazgatósága között a személyi állomány képviseletére 2006‑ban rendelt források elosztására vonatkozóan létrejött egyetértési megállapodást, másodszor az Alliance és a Fédération de la fonction publique européenne szakszervezetek képviselői munkavégzési kötelezettség alóli felmentéséről szóló, az említett megállapodás és az OSP‑k reprezentativitására vonatkozó szabályok alapján elfogadott egyedi határozatokat, harmadszor a Személyügyi és Igazgatási Főigazgatóság főigazgatója által 2006. november 14‑én hozott, R. Marquez‑Garciát az eredeti főigazgatóságára visszahelyező határozatot; ezenfelül azt is kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Bizottságot, hogy fizessen nekik egy euró jelképes összeget az Union Syndicale fédérale képviselőiként elszenvedett nem vagyoni és politikai kár, valamint a tisztviselőként vagy alkalmazottként elszenvedett nem vagyoni és az előmenetelben felmerült kár megtérítéseként.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felpereseket kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A valamely intézmény, valamint a szakszervezetek és szakmai szervezetek közötti, e szervezetek számára a reprezentativitásuk alapján biztosított előnyökre vonatkozó megállapodás – Kizártság – Az említett szervezetek egyike által a megállapodás alapján kijelölt tisztviselőtől a szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendelést megtagadó határozat – Bennfoglaltság
(EK 230. cikk és EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 10c., 24b., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Szervezkedési jog – Korlátok – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy a szakszervezeti képviselőket tartósan és intézményesített formában mentesítse a szervezeti egységüknél való munkavégzés alól – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 24b. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Szakszervezet vagy szakmai szervezet tagja által indított megsemmisítés iránti kereset – A valamely más szervezet tagjainak „szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendeléseket” biztosító határozatok megsemmisítése iránti kérelmek
(Személyzeti szabályzat, 24b., 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre – A korábban szakszervezeti képviselet ellátása céljából kirendelt, de a szakszervezete által már nem kijelölt tisztviselőt a szolgálatba visszahelyező határozat – Elfogadhatatlanság
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
5. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Kezdet – Ügyvéd által több tisztviselő nevében előterjesztett panasz
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik és negyedik bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
1. A valamely intézmény, valamint a szakszervezetek és szakmai szervezetek közötti, az e szervezeteknek a reprezentativitásuktól függően előnyöket – például a „szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendelés” lehetőségét, pénzügyi forrást vagy külsős személyi állomány rendelkezésre bocsátását – biztosító megállapodás kizárólagos célja a kollektív munkaügyi kapcsolatok szabályozása az adminisztráció és e szervezetek között, így nem az intézmény és a tisztviselő között fennálló egyedi munkaviszony körébe, hanem az intézmény és az említett szervezetek közötti kapcsolatok körébe tartozik. Ennek megfelelően az ilyen megállapodás, bár sértheti e szervezetek valamelyikének a működésével kapcsolatos érdekeit, nem érinti az e szervezethez tartozó tisztviselők egyéni helyzetét, nevezetesen a személyzeti szabályzat 24b. cikkében biztosított valamely szervezkedési jog, illetve az intézmény, valamint a szakszervezetek és szakmai szervezetek közötti megállapodásban biztosított jogok egyéni gyakorlását.
Következésképpen az egyénileg fellépő tisztviselőt nem érinti közvetlenül az ilyen megállapodás. Ezzel összefüggésben kizárólag a szakszervezetek és szakmai szervezetek vannak személyükben érintve, tehát kizárólag e szervezetek élhetnek azokkal a jogorvoslati lehetőségekkel, amelyekkel az EK 230. cikk alapján a saját működésükkel kapcsolatos saját érdekeik védelme érdekében rendelkeznek. Az egyénileg fellépő tisztviselők kizárólag abban az esetben hivatkozhatnak az azon szervezet meggyengülésére alapított, jogorvoslati eljáráshoz fűződő érdekre, amelynek tagjai, ha e szervezetnek az említett megállapodásból fakadó meggyengülését a megállapodás hatásainak jelentőségére figyelemmel olyannak lehet tekinteni, mint amely megfosztja e szervezet tagjait a szervezkedési jogaik rendes gyakorlásának lehetőségétől.
Mindazonáltal abban az esetben, ha e szervezetek valamelyike vonatkozásában biztosítják a szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendelést, és e szervezet e célból név szerint kijelöl egy tisztviselőt, a kinevezésre jogosult hatóság esetleges azon határozata, hogy megtagadja e tisztviselő kirendelését, sérelmet okoz az említett tisztviselőnek, és így a tisztviselő által az EK 236. cikk alapján indított, megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, ellentétben magával a megállapodással.
(lásd az 51., 52., 56., 79. és 81–84. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑34/03. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 6‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑143. o. és II‑639. o.) 46. pontja.
2. Bár a szervezkedési szabadság a munkajog általános elve, amely magában foglalja többek között, hogy a szakszervezeti képviselőket mentesítik a munkavégzési kötelezettség alól annak érdekében, hogy részt tudjanak venni az intézményekkel folytatott egyeztetési folyamatban, e szabadság tartalmát azonban nem lehet annyira kiterjeszteni, hogy abba beletartozzon a közösségi intézmények azon kötelezettsége, hogy a szakszervezeti képviselőket tartósan és intézményesített formában mentesítsék a szervezeti egységüknél való munkavégzés alól a személyi állomány képviseletével kapcsolatos feladatok ellátása érdekében. A tisztviselő azon lehetősége tehát, hogy a „szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendeléshez” való, a „szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendeléseket” biztosító intézkedés vitatását lehetővé tévő egyéni jogra hivatkozzon, az e jog fennállására vonatkozó különös rendelkezésektől függ.
(lásd a 61. és 62. pontot)
3. A valamely szakszervezethez vagy szakmai szervezethez tartozó tisztviselők által indított kereset keretében előterjesztett, egy más ilyen szervezethez tartozó tisztviselőknek vagy egyéb alkalmazottaknak „szakszervezeti képviselet ellátása céljából történő kirendelést” biztosító határozatok megsemmisítése iránti kérelmeket el kell utasítani mint elfogadhatatlanokat. E határozatok ugyanis, mivel nem a felpereseknek címezték őket, nem módosítják nyilvánvalóan a felperesek azon helyzetét, amelyben tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként vannak. Ezenfelül e határozatok nem minősülnek a szervezkedési szabadságuk egyéni gyakorlása korlátozásának, mivel – bár korlátozzák a felperesek arra vonatkozó lehetőségét, hogy „szakszervezeti képviselet céljából történő kirendelésben részesüljenek” – nem céljuk, hogy főszabály szerint kizárják őket az ilyen kirendeléshez való bármilyen jog gyakorlásából. Következésképpen e határozatok nem érintik közvetlenül a felperesek érdekeit, és nem módosítják jelentősen azt a jogi helyzetet, amelyben tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként vannak.
(lásd a 92–95. pontot)
4. Az intézménynek vissza kell helyeznie a szolgálatba azt a tisztviselőt, akit valamely szakszervezet már nem jelöl azon kirendelések egyikére, amelyekkel a források szakszervezetek és szakmai szervezetek közti elosztására vonatkozó megállapodás alapján rendelkezik. Ebből következően az ilyen visszahelyező határozat ellen irányuló valamennyi jogalap elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a kötött hatáskör feltételei – vagyis az, hogy a szakszervezet a szóban forgó tisztviselőt nem jelölte a rendelkezésére álló kirendelésre – fennállnak. Ebben az esetben ugyanis az érdekeltnek nem fűződik jogos érdeke a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, mivel e megsemmisítés nyomán csak egy újabb, a megsemmisített határozattal tartalmilag azonos határozat meghozatalára kerülhetne sor.
(lásd a 103. és 104. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑99/95. sz., Stott kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., II‑2227. o.) 31. és 32. pontja.
5. Abban az esetben, ha egyértelműen úgy tűnik, hogy tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak nevében ügyvéd terjeszt elő panaszt, az adminisztráció megalapozottan tekintheti úgy, hogy az ügyvéd válik az e panaszra válaszként hozott határozat címzettjévé. Ha az adminisztrációhoz nem érkezik ezzel ellenkező értelmű jelzés a válasza közléséig, az ügyvédnek címzett közlés az általa képviselt tisztviselőkkel vagy egyéb alkalmazottakkal való közlésnek minősül, és így megindítja a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdésében szereplő három hónapos keresetindítási határidőt.
E tekintetben, ha több tisztviselő vagy egyéb alkalmazott nevében ügyvéd terjeszt elő panaszt, az intézmény válaszának az ezen ügyvéddel való közlése a jogbiztonsággal kapcsolatos garancia az intézmény számára, sőt a felperesek ügyvédje számára is, aki így pontos időponttal rendelkezik azon határidő kiszámításához, amely számára egy esetleges keresetnek az általa képviselt tisztviselők vagy egyéb alkalmazottak nevében történő megindítására elő van írva.
Ahhoz, hogy a felperesek keresetük elkésettségét cáfolják, nem hivatkozhatnak eredményesen az ügyvéd nemzeti jogának az ügyvédi megbízásra vonatkozó azon rendelkezéseire, amelyek szerint az eljárási irat, különösen a kereset benyújtását lehetővé tevő megbízás fennállása egyáltalán nem feltételezi olyan megbízás fennállását, amely lehetővé teszi számára, hogy az e keresetre adott válasz címzettje legyen, mivel a tisztviselő által előterjesztett közigazgatási panasznak nincs semmilyen formai feltétele, és a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése az e panasz előterjesztéséhez nem teszi kötelezővé, hogy a tisztviselőt ügyvéd képviselje.
Ezenfelül, bár a bírósági jogorvoslatok területén a Bíróság alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdése – amelyek az említett alapokmány melléklete 7. cikkének (1) bekezdése alapján a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandóak – úgy rendelkezik, hogy „a […] felet ügyvédnek kell képviselnie, [illetve a] felet a Bíróság előtt csak olyan ügyvéd képviselheti vagy segítheti, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult”, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében nem szerepel ilyen utalás a tagállamok jogára.
Végül az uniós jog egységessége és a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elvének sérelme nélkül a személyzeti szabályzat azon rendelkezéseinek alkalmazása, amelyek a tisztviselő által a kinevezésre jogosult hatósághoz a keresetindítást megelőzően benyújtandó előzetes panaszra vonatkoznak, nem függhet attól a minősítéstől, amelyet a nemzeti jogrendek tartanak fenn a megbízás fogalmának.
Ettől függetlenül is azonban, ha a tisztviselők a panasz előterjesztésében ügyvéddel képviseltetik magukat, de nem jelzik az adminisztrációnak, hogy ezen ügyvéd nem címzettje az e panaszra adott válasznak, az említett tisztviselők feladata, hogy az ügyvédi megbízásra vonatkozó releváns nemzeti rendelkezéseket figyelembe véve meggyőződjenek arról, hogy az ügyvédjük átveheti‑e az általa a nevükben előterjesztett panaszra adott választ.
(lásd a 125., 126. és 131–134. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑144/07. sz., Efstathopoulos kontra Parlament ügyben 2008. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 37. pontja.