A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2022. október 13.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szociális biztonság – 883/2004/EK rendelet – 67. és 68. cikk – Családi ellátások – Nyugdíj jogcímén járó ellátásokra való jogosultság – Két tagállam által folyósított nyugdíjra jogosult személy – A tagállam(ok), amely(ek)ben e személy családi ellátásokra jogosult – 987/2009/EK rendelet – A 60. cikk (1) bekezdésének harmadik mondata – A gyermeket háztartásában nevelő szülő részére családi ellátások nyújtását előíró tagállami szabályozás – E szülő ezen ellátások igénybevételére irányuló kérelmének hiánya – A másik szülő által benyújtott kérelem figyelembevételének kötelezettsége – A másik szülő részére folyósított családi ellátások visszatérítése iránti igény – Elfogadhatóság”
A C‑199/21. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2021. március 30‑án érkezett, 2021. március 19‑i határozatával terjesztett elő a
DN
és
a Finanzamt Österreich
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök, F. Biltgen (előadó) és J. Passer bírák,
főtanácsnok: P. Pikamäe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a cseh kormány képviseletében J. Pavliš, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2022. június 2‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 67. cikke második mondatának, valamint 68. cikke (1) és (2) bekezdésének, továbbá a 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 60. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a DN és a korábban Finanzamt Wien (bécsi adóhivatal, Ausztria), jelenleg Finanzamt Österreich (osztrák adóhivatal; a továbbiakban: adóhivatal) között azon családi ellátások visszatérítése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyeket DN Ausztriában a 2013 januárja és augusztusa közötti időszakban a korábbi házastársával Lengyelországban élő lánya eltartásához kapcsolódó költségek jogcímén kapott.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 883/2004 rendelet
3 A 883/2004 rendelet 1. cikke értelmében:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
i) »családtag«:
[…]
3. ha az 1. és 2. pont értelmében alkalmazandó jogszabályok szerint egy személy csak akkor tekinthető családtagnak vagy a háztartás tagjának, ha a biztosított személlyel vagy a nyugdíjassal közös háztartásban él, e feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha a szóban forgó személyt nagyrészt a biztosított személy vagy a nyugdíjas tartja el;
[…]
q) »illetékes intézmény«:
i. az az intézmény, amelynél az ellátás igénylésének időpontjában az érintett biztosítással rendelkezik, vagy
ii. az az intézmény, amelynél az érintett személy ellátásra jogosultságot szerzett, vagy jogosultságot szerezne, ha annak a tagállamnak a területén, ahol az intézmény található, saját maga vagy egy vagy több családtagja lakóhellyel rendelkezne, vagy
iii. az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt intézmény, vagy
iv. a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellátások vonatkozásában a munkáltató kötelezettségeivel kapcsolatos rendszer esetében a munkáltató vagy az érintett biztosító, vagy azok hiányában az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt testület vagy hatóság;
[…]
s) »illetékes tagállam«: az a tagállam, amelyben az illetékes intézmény található;
[…]
z) »családi ellátás«: minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az I. mellékletben említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével.”
4 E rendelet 2. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre [helyesen: a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre] – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.”
5 Az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében ezt a rendeletet kell alkalmazni a családi ellátások szociális biztonsági ágára vonatkozó valamennyi jogszabályra.
6 Ugyanezen rendelet III. címének a családi ellátásokra vonatkozó 8. fejezetében található, „Másik tagállamban lakóhellyel rendelkező családtagok” címet viselő 67. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. A nyugdíjas azonban a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra.”
7 A 883/2004 rendelet szintén e 8. fejezetébe tartozó, „Halmozódás esetén alkalmazandó elsőbbségi szabályok” című 68. cikke az (1) és (2) bekezdésében előírja:
„(1) Ha ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat, a következő elsőbbségi szabályokat kell alkalmazni:
a) a több tagállam által különböző alapokon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrend a következő: először a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységeken alapuló jogosultságok, másodszor a nyugdíj folyósításán alapuló jogosultságok, és végül a lakóhely szerint szerzett jogosultságok;
b) a több tagállam által azonos alapon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrendet a következő kiegészítő kritériumok alapján határozzák meg:
[…]
ii. nyugdíjfolyósítás alapján megnyílt jogosultságok esetében: a gyermekek lakóhelye, feltéve, hogy az ottani jogszabályok szerint nyugdíj fizetendő, továbbá kiegészítésként, megfelelő esetben az összeütköző jogszabályok szerint a leghosszabb biztosítási vagy tartózkodási idő;
[…]
(2) Halmozódó jogosultságok esetében a családi ellátásokat az (1) bekezdés szerint elsőbbséget élvezőként kijelölt jogszabályoknak megfelelően nyújtják. Az egyéb összeütköző jogszabály(ok)ból adódó családi ellátásokra való jogosultságot az előbb említett jogszabályok által előírt összegig felfüggesztik, és szükség esetén különbözeti kiegészítést nyújtanak az ezt meghaladó összegre. Az ilyen különbözeti kiegészítést azonban nem kell biztosítani egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekek után, ha a szóban forgó ellátásra való jogosultság kizárólag a lakóhelyen alapul.”
A 987/2009 rendelet
8 A 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A családi ellátások iránti kérelmet az illetékes intézményhez kell címezni. [A 883/2004 rendelet] 67. és a 68. cikke alkalmazásának céljából az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozna és ott tartózkodna, különösen az ilyen ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából. Amikor az ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a másik szülő vagy szülőnek tekintett személy, vagy a gyermek, illetőleg gyermekek gyámjaként eljáró személy vagy intézmény által benyújtott, családi ellátásokra vonatkozó kérelmet figyelembe kell vennie azon tagállam illetékes intézményének, amelynek a joga alkalmazandó.”
9 Az említett rendelet 60. cikkének (2)–(5) bekezdése többek között a különböző tagállamok illetékes intézményei között a 883/2004 rendelet 68. cikkének alkalmazása céljából fennálló együttműködési mechanizmusokról rendelkezik.
Az osztrák jog
10 Az 1967. október 24‑i Bundesgesetz betreffend den Familienlastenausgleich durch Beihilfen (a családi kiadások támogatások útján történő fedezéséről szóló szövetségi törvény, BGBl. 376/1967) alapeljárásban alkalmazandó változatának (a továbbiakban: FLAG) 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Minden olyan személy, aki a szövetségi köztársaság területén lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, családi támogatásra jogosult
[…]
b) az olyan 24 évesnél fiatalabb nagykorú gyermekek esetében, akik szakképzésben vesznek részt […]
[…]
(2) Családi támogatásra az a személy jogosult, akivel az (1) bekezdésben hivatkozott gyermek egy háztartásban él. Az a személy, akivel a gyermek nem él egy háztartásban, aki azonban a gyermek megélhetési költségeinek nagyobb részét viseli, jogosult a családi támogatásra, amennyiben a bekezdés első mondata alapján más személy azt jogosan nem igényelheti.
(3) E szakasz alkalmazásában »valamely személy gyermekének« minősülnek:
a) a személy leszármazottai,
[…]
(5) A gyermek akkor él valamely személy háztartásában, ha a háztartás közös vezetése esetén e személlyel közös lakásban él. A háztartáshoz való tartozás nem szűnik meg,
a) amennyiben a gyermek csak ideiglenesen tartózkodik a közös lakás területén kívül,
[…]”
11 A FLAG 26. §‑ának (1) bekezdése értelmében:
„Aki a családi támogatást jogosulatlanul vette igénybe, annak a megfelelő összeget vissza kell fizetnie.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 A lengyel származású DN 2001 óta osztrák állampolgár, és kizárólag Ausztriában rendelkezik lakóhellyel.
13 A házasság 2011‑ben történt felbontásáig egy lengyel állampolgár volt a felesége. E korábbi házastárs Lengyelországban lakik az 1991‑ben született lányukkal, aki szintén lengyel állampolgár.
14 DN az illetékes lengyel és osztrák intézményektől 2011 novembere óta előrehozott öregségi nyugdíjban részesül a Lengyelországban és Ausztriában egymást követően szerzett biztosítási idők alapján.
15 Az alapeljárás tárgya a kompenzációs támogatások és gyermek után járó adójóváírások formájában kiutalt azon családi támogatások (a továbbiakban: szóban forgó családi ellátások) visszatérítése iránti igény, amelyeket az adóhivatal a 2013 januárjától augusztusáig terjedő időszakban nyújtott DN részére a tanulmányait Lengyelországban folytató, a korábbi házastársával közös lánya eltartásához kapcsolódó költségek jogcímén, és amely ellátásokat DN továbbította az említett lányának.
16 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy DN korábbi házastársa soha nem nyújtott be kérelmet Ausztriában a szóban forgó családi ellátások folyósítása iránt, azokat mindig DN részére állapították meg anélkül, hogy a korábbi házastársától lemondó nyilatkozatot kértek volna.
17 Egyébiránt Lengyelországban ezen időszak alatt sem DN, sem korábbi házastársa nem részesült családi ellátásban, mivel a DN által Ausztriában kapott nyugdíj összege meghaladta az ilyen ellátásokra jogosító jövedelem legmagasabb összegét.
18 Az adóhivatal 2014. november 12‑i határozatával elrendelte a szóban forgó családi ellátások visszatérítését azzal az indokkal, hogy DN lengyel nyugdíjban részesülése miatt az Osztrák Köztársaság az említett ellátások nyújtására nem rendelkezik illetékességgel. Ezen túlmenően ez a közigazgatási szerv úgy ítélte meg, hogy nyugdíjban részesülés esetén a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése szerinti különbözeti kiegészítés fizetésére vonatkozó kötelezettség a másodlagosan illetékes tagállamra nem vonatkozik.
19 DN az e határozat ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság, Ausztria) előtt benyújtott keresetében azzal érvel, hogy a különbözeti kiegészítés Osztrák Köztársaság általi, a 883/2004 rendelet – a FLAG vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett – 68. cikkének (2) bekezdése alapján történő folyósításának feltételei márpedig teljesültek.
20 A kérdést előterjesztő bíróság – tekintettel az e bíróságon belüli kétféle, eltérő ítélkezési gyakorlatra – úgy véli, hogy amennyiben DN a munkavállalók szabad mozgásának gyakorlása keretében Ausztriában állt alkalmazásban, és e tevékenység alapján ott kap nyugdíjat, kizárólag ez a tagállam a 883/2004 rendelet 67. cikkének második mondata értelmében „a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam”. Ezért az említett bíróság szerint DN jogosult a szóban forgó családi ellátásokra, és az egyetlen kérdés az, hogy ezen ellátásokat az Osztrák Köztársaság elsőbbség alapján, vagy másodlagosan illetékes tagállamként köteles számára folyósítani. Az említett ellátások nyújtására e tagállam illetékességének egyik jogcíme e rendelet 68. cikkének (2) bekezdéséből is következik, amelynek a jogosultságok jogellenes halmozódásának megelőzésén túl az a célja, hogy a családi ellátások összege – a különbözeti kiegészítés mechanizmusa értelmében – teljes mértékben biztosított legyen.
21 Az előterjesztő bíróság szerint a családi ellátásokra való jogosultság Lengyelországban a lengyel jog szerint kizárólag attól függ, hogy az igénylő e tagállamban lakóhellyel rendelkezzen, míg e jogosultság Ausztriában az uniós jog értelmében a nyugdíjban részesülésen alapul. Ilyen körülmények között az említett bíróság úgy véli, hogy a 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az elsőbbség alapján az Osztrák Köztársaság az illetékes tagállam, és ezért a szóban forgó családi ellátásokat teljes egészében ez a tagállam köteles folyósítani.
22 A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint az adóhivatal azon álláspontja, hogy kizárólag a 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja alkalmazandó abban az esetben, ha DN számára mind az Osztrák Köztársaság, mind a Lengyel Köztársaság köteles nyugdíjat fizetni, figyelmen kívül hagyja e rendelet 67. cikkét, és azt eredményezi, hogy az elsőbbség alapján a Lengyel Köztársaság az illetékes tagállam, lévén ez a tagállam a DN korábbi házastársa és közös lányuk lakóhelye szerinti tagállam. Amennyiben Lengyelországban a családi ellátásokra jogosító jövedelem legmagasabb összegének túllépése miatt ezen ellátásokat nem fizették volna ki, az Osztrák Köztársaság még ilyen esetben is köteles lett volna az említett rendelet 68. cikkének (2) bekezdése alapján különbözeti kiegészítést folyósítani azon összeg erejéig, amelyet abban az esetben nyújtott volna, ha elsőbbség alapján illetékes tagállam lett volna.
23 A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az adóhivatal másodlagosan azzal indokolja a szóban forgó családi ellátások visszatérítéséről szóló határozatát, hogy a FLAG 2. §‑ának (2) bekezdése értelmében ezen ellátásokra DN korábbi házastársa volt a jogosult – aki a gyermekükkel együtt Lengyelországban él –, és ily módon a DN által kapott ezen ellátásokat vissza kell fizettetni, jóllehet a korábbi házastárs jelenleg nem léphet fel annak érdekében, hogy kérelmezze ezen ellátások részére történő folyósítását. E bíróság arra keresi a választ, hogy a másik szülő ilyen ellátásokra való jogosultságának alapját a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata képezi‑e, amely azt írja elő, hogy amikor az ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a másik szülő által benyújtott, családi ellátásokra vonatkozó kérelmet figyelembe kell vennie azon tagállam illetékes intézményének, amelynek a joga alkalmazandó, továbbá arra, hogy e tekintetben releváns‑e, ha a másik szülő viseli a gyermek eltartásának fő terhét, mint a jelen ügyben is.
24 A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra vár választ, hogy az ilyen ellátások visszatérítésére szintúgy alkalmazni kell‑e azon együttműködési mechanizmusokat, amelyekről a 987/2009 rendelet 60. cikke rendelkezik a családi ellátások nyújtása érdekében azon tagállamok illetékes intézményei között, amelyek joga elsőbbség alapján, illetve másodlagosan alkalmazandó.
25 E körülmények között határozott úgy a Bundesfinanzgericht (szövetségi pénzügyi bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [883/2004 rendelet] 67. cikkének második mondatában szereplő »a [nyugdíj] tekintetében illetékes tagállam« kifejezést, hogy ez azt a tagállamot jelenti, amely korábban a foglalkoztatás helye szerinti államként volt illetékes a családi ellátások tekintetében, és jelenleg az öregségi nyugdíj folyósítására köteles, amely nyugdíjra való jogosultság a munkavállalók szabad mozgásának ezen állam területén korábban történő gyakorlásán alapul?
2) Úgy kell‑e értelmezni a [883/2004 rendelet] 68. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában szereplő »nyugdíjfolyósítás alapján megnyílt jogosultságok« kifejezést, hogy a családi ellátásra való jogosultság akkor tekinthető nyugdíjfolyósítás alapján megnyílt jogosultságnak, ha először is az uniós jogi vagy a tagállami jogszabályok a családi ellátásra való jogosultság tekintetében előírják a nyugdíjfolyósítást mint tényállási elemet, másodszor pedig ezenkívül a nyugdíjfolyósítás tényállási eleme a tényállásban ténylegesen megvalósul, így az »egyszerű nyugdíjfolyósítás« nem tartozik a [883/2004 rendelet] 68. cikke (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának hatálya alá, és az érintett tagállam uniós jogi szempontból nem minősül »nyugdíjat folyósító államnak«?
3) Amennyiben a nyugdíjat folyósító állam fogalmának értelmezéséhez elegendő az egyszerű nyugdíjfolyósítás:
Olyan öregségi nyugdíjban való részesülés esetén, amely nyugdíjra való jogosultság a migráns munkavállalókról szóló rendeletek hatálya alatt, valamint korábban munkavállalói tevékenység valamely tagállamban olyan időszakban történő folytatásán alapul, amikor vagy a lakóhely szerinti állam, vagy egyik állam sem volt még az [Európai] Unió vagy az Európai Gazdasági Térség tagja, az 1980. június 12‑i Laterza ítéletre (733/79, EU:C:1980:156) figyelemmel úgy kell‑e értelmezni a [883/2004 rendelet] 68. cikke (2) bekezdése második mondatának második tagmondatában szereplő »szükség esetén különbözeti kiegészítést nyújtanak az ezt meghaladó összegre« kifejezést, hogy az uniós jog nyugdíjfolyósítás esetén is biztosítja a lehető legmagasabb összegű családi ellátást?
4) Úgy kell‑e értelmezni a [987/2009 rendelet] 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát, hogy azzal ellentétes a [FLAG] 2. §‑ának (5) bekezdése, amely szerint házasság felbontása esetén a családi támogatásra és a gyermekek után járó adójóváírásra való jogosultság mindaddig a háztartást fenntartó szülőt illeti meg, amíg a nagykorú és tanulmányokat folytató gyermek vele egy háztartásban él, amely szülő azonban sem a lakóhely szerinti államban, sem a nyugdíjat folyósító államban nem nyújtott be kérelmet, így a nyugdíjasként Ausztriában élő másik szülő, aki ténylegesen viseli a gyermek tartásának költségeit, a családi támogatásra és a gyermekek után járó adójóváírásra való jogosultságot azon tagállam illetékes intézményénél, amelynek a jogszabályait az elsőbbség alapján alkalmazni kell, közvetlenül a [987/2009 rendelet] 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatára alapozhatja?
5) Úgy kell‑e értelmezni a [987/2009 rendelet] 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát, hogy ahhoz, hogy az uniós munkavállaló a tagállami családi ellátásokra vonatkozó eljárásban félnek minősüljön, az is szükséges, hogy a 883/2004 rendelet 1. cikke i) pontjának 3. alpontja értelmében [az érintett családtag tartását, illetve az érintett háztartás fenn]tartását nagyrészt e munkavállaló [biztosítsa]?
6) Úgy kell‑e értelmezni a [987/2009 rendelet] 60. cikke szerinti, párbeszéden alapuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, hogy az érintett tagállamok intézményeinek nem csak a családi ellátások folyósítása esetén, hanem a családi ellátások visszatérítése esetén is le kell folytatniuk ilyen eljárást?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első, második és harmadik kérdésről
26 Az előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó első, második és harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy miként kell értelmezni a 883/2004 rendelet 67. cikkének második mondatát és 68. cikkének (1) és (2) bekezdését annak eldöntésére, hogy ha valamely személy két tagállamban kap nyugdíjat, akkor melyik tagállam jogszabályai szerint jogosult – adott esetben elsőbbség alapján – családi ellátásokra.
27 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a DN‑hez hasonló helyzetben lévő személy a 883/2004 rendelet személyi hatálya alá tartozik, amely a 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira vonatkozik.
28 A kérdést előterjesztő bíróság továbbá megállapítja, hogy a szóban forgó családi ellátások a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében vett „családi ellátásoknak” minősülnek.
29 E rendelet 67. cikke – amint az a címéből is következik – a családi ellátások folyósítására vonatkozik, különösen a „másik tagállamban lakó családtag[ok]” esetén. E cikk második mondata ebben a tekintetben különös szabályt fektet le, amely szerint ilyen esetben „[a] nyugdíjas […] a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra” (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Würker ítélet, C‑32/13, EU:C:2014:107, 49. pont).
30 Ami a valamely személy e mondat értelmében vett nyugdíja tekintetében illetékes tagállamot illeti, a 883/2004 rendelet 1. cikkének s) pontjából következik, hogy e rendelet alkalmazásában az „illetékes tagállam” fogalma azt a tagállamot jelenti, amelyben az illetékes intézmény található, és ez utóbbi meghatározása az említett 1. cikk q) pontjában szerepel, miszerint „illetékes intézmény” az az intézmény, amelynél az ellátás igénylésének időpontjában az érintett biztosítással rendelkezik, vagy az az intézmény, amelynél az érintett személy ellátásra jogosultságot szerzett, vagy jogosultságot szerezne, ha annak a tagállamnak a területén, ahol az intézmény található, saját maga vagy családtagjai lakóhellyel rendelkeznének.
31 Következésképpen az „illetékes tagállam” említett fogalma a 883/2004 rendelet 67. cikke második mondatának alkalmazásában nem korlátozódhat annak a tagállamnak a megjelölésére, amely az érintett személy részére a munkavállalók szabad mozgásához való jogának e tagállam területén történő korábbi gyakorlása miatt köteles nyugdíjat fizetni.
32 Az alapügyben DN mind a Lengyel Köztársaságtól, mind az Osztrák Köztársaságtól öregségi nyugdíjat kap az e tagállamokban szerzett biztosítási idők folytán. Következésképpen az előző pontban említett rendelkezés értelmében mindkét tagállamot a „nyugdíja tekintetében illetékesnek” kell tekinteni, így e két tagállam jogszabályai szerint jogosult családi ellátásokra.
33 Márpedig amennyiben a különböző nemzeti jogszabályok alapján az ellátásokra való többszöri jogosultság áll fenn, a 883/2004 rendelet 68. cikkében előírt, halmozódást tiltó rendelkezések alkalmazandók (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 18‑i Moser ítélet, C‑32/18, EU:C:2019:752, 40. pont).
34 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ahhoz, hogy adott esetben megállapítható legyen az ilyen halmozódás fennállása, nem elég az, hogy a családi ellátásokra való jogosultság fennálljon az egyik tagállamban, és ezzel párhuzamosan pusztán lehetőség legyen annak folyósítására más tagállamokban (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑i Trapkowski ítélet, C‑378/14, EU:C:2015:720, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy annak érdekében, hogy a családi ellátásokra való jogosultságot valamely tagállam jogszabálya alapján meglévőnek lehessen tekinteni, ezen állam jogának el kell ismernie az ellátásoknak az érintett családtag javára történő kifizetésére való jogosultságot. E jog gyakorlásához szükséges tehát, hogy az érdekelt személy valamennyi, ezen állam jogszabályai által előírt formai és tartalmi feltételnek megfeleljen (lásd ebben az értelemben: 2010. október 14‑i Schwemmer ítélet, C‑16/09, EU:C:2010:605, 53. pont).
36 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy Lengyelországban sem DN, sem korábbi házastársa nem részesülhetett családi ellátásban az e tagállamban lakóhellyel rendelkező lányuk eltartásának terhe jogcímén, mivel a DN által Ausztriában kapott nyugdíj összege meghaladta a jövedelem azon legmagasabb összegét, amely a lengyel jogszabályok alapján ilyen ellátásokra jogosít.
37 Ebből következik, hogy mivel sem DN, sem korábbi házastársa nem jogosult Lengyelországban családi ellátásokra, a 883/2004 rendelet 68. cikke szerinti elsőbbségi szabályok nem alkalmazhatók az alapügy tárgyát képező helyzetben.
38 Következésképpen az első, második és harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 883/2004 rendelet 67. cikkének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy ha valamely személy két tagállamban kap nyugdíjat, akkor e két tagállam jogszabályai szerint jogosult családi ellátásokra. Amennyiben az ilyen ellátásoknak az egyik tagállamban való megszerzése a nemzeti jog alapján kizárt, az e rendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt elsőbbségi szabályok nem alkalmazandók.
A negyedik és az ötödik kérdésről
39 Az együttesen vizsgálandó negyedik és ötödik kérdés megfogalmazásából következően az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a családi ellátásokra való jogosultságot a gyermekkel együtt élő szülőnek tartja fenn oly módon, hogy még ha e szülő nem is nyújtott be ilyen ellátások iránt kérelmet, a gyermek eltartásának költségeit ténylegesen egyedül viselő másik szülő ezen ellátásokra nem jogosult.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a 883/2004 és a 987/2009 rendelet rögzíti azon szabályokat, amelyek alapján a családi ellátásokban való részesülésre jogosult személyek meghatározhatók, az ezen ellátásokra jogosult személyeket a nemzeti jog alapján kell meghatározni, miként az az első rendelet 67. cikkéből kitűnik (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑i Trapkowski ítélet, C‑378/14, EU:C:2015:720, 43. és 44. pont).
41 Ebben az összefüggésben a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata úgy rendelkezik, hogy amikor a családi ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a tagállamok illetékes intézményeinek figyelembe kell venniük az említett rendelkezésben említett személyek – beleértve a „másik szülőt” –, vagy intézmények által az ilyen ellátásokra vonatkozóan benyújtott kérelmeket.
42 A Bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni, hogy – amint az e rendelkezés szövegéből és rendszeréből kitűnik – meg kell különböztetni a családi ellátások iránti kérelem benyújtását az ilyen ellátásokban való részesüléshez való jogtól. Bár önmagában az, hogy valamely, a családi ellátások igénylésére lehetségesen jogosult személy ilyen ellátások iránti kérelmet nyújt be, ugyanis elegendő ahhoz – miként e megfogalmazásból szintén kitűnik –, hogy a tagállam illetékes intézményének e kérelmet figyelembe kelljen vennie, az uniós jog nem akadályozza meg, hogy az ilyen intézmény a nemzeti jog alkalmazásával arra a következtetésre jusson, hogy a gyermek után járó családi ellátásokban való részesülésre jogosult személy eltér attól a személytől, aki az ezen ellátások nyújtása iránti kérelmet benyújtotta (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑i Trapkowski ítélet, C‑378/14, EU:C:2015:720, 46–48. pont).
43 Ebből következik, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatával nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a családi ellátásokra való jogosultságot a gyermekkel együtt élő szülőnek tartja fenn oly módon, hogy a másik szülő, aki ténylegesen egyedül viseli a gyermek eltartásának költségeit, még akkor sem jogosult ezen ellátásokra, ha a gyermekkel együtt élő szülő ilyen ellátás iránt nem nyújt be kérelmet (lásd analógia útján: 2015. október 22‑i Trapkowski ítélet, C‑378/14, EU:C:2015:720, 50. pont).
44 Mindemellett az alapügyben, bár DN korábbi házastársa – aki a közös lányukkal él – soha nem nyújtott be osztrák családi támogatás vagy adójóváírás iránti kérelmet, az adóhivatal anélkül állapította meg a szóban forgó családi ellátásokat DN javára, hogy a korábbi házastársától lemondó nyilatkozatot követelt volna. Márpedig az alapügyben ez a közigazgatási szerv a FLAG 26. §‑ának (1) bekezdése alapján igényli a szóban forgó családi ellátások visszatérítését, másodlagosan a jelen ítélet 39. pontjában hivatkozott nemzeti szabályozás alapján.
45 Úgy tűnik tehát, hogy a jelen ügyben az adóhivatal DN családi ellátások iránti kérelmét a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata alapján figyelembe vette, és eredetileg úgy döntött, hogy a kérelemnek helyt ad, mindazonáltal ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
46 Ebből következik, hogy az alapügy megoldásához többek között azt kell megvizsgálni, hogy ilyen körülmények között ellentétes‑e ezzel a rendelkezéssel a szóban forgó családi ellátásoknak az adóhivatal által a későbbiekben követelt visszatérítése.
47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködés keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket, hogy megadjon e bíróság számára minden olyan értelmezési elemet, amely hasznos lehet az utóbbi elé terjesztett ügy elbírálásához, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatároznia az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd ebben az értelemben: 2013. május 18‑i Asociația „Forumul judecătorilor din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 131. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ilyen körülmények között a negyedik és az ötödik kérdést úgy kell érteni, hogy azok lényegében arra irányulnak, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi azon családi ellátások visszatérítését, amelyeket az ellátásokra e szabályozás szerint jogosult szülő kérelmének hiányában a másik szülőnek nyújtottak, akinek a kérelmét az illetékes intézmény az említett rendelkezésnek megfelelően figyelembe vette, és aki ténylegesen egyedül viseli a gyermek eltartásának költségeit.
49 A 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdése harmadik mondatának szövegéből következik, hogy ha az érintett tagállam illetékes intézménye a nemzeti szabályozás szerint családi ellátásokra jogosult szülő kérelmének hiányában köteles az e rendelkezésben említett más személy által benyújtott kérelmet figyelembe venni, az intézménynek lehetősége van e kérelem elutasítására azon az alapon, hogy az említett szabályozás szerint nem ez a személy jogosult az említett ellátásokra.
50 Márpedig az alapügyben az adóhivatal, mivel helyt adott a DN által a családi ellátások iránt benyújtott kérelemnek, nem élt ezzel a lehetőséggel. Ilyen körülmények között az említett közigazgatási szervnek az e kérelem teljesítésére vonatkozó határozata megfelel a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatában foglaltaknak.
51 Az alapügy körülményei között úgy kell tekinteni, hogy e határozat összhangban áll az említett rendelet 60. cikke (1) bekezdésének céljával is, amely a 883/2004 rendelet 67. és 68. cikkére való hivatkozás miatt megfelel az utóbbi cikkek rendelkezései céljának (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 18‑i Moser ítélet, C‑32/18, EU:C:2019:752, 34. pont).
52 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet 67. cikke értelmében az adott személy a családi ellátások folyósítása szempontjából illetékes tagállamtól eltérő tagállamban lakó családtagjai után olyan módon jogosult ezen ellátások igénylésére, mintha e családtagok az illetékes tagállamban rendelkeznének lakóhellyel (lásd ebben az értelemben: 2015. október 22‑i Trapkowski ítélet, C‑378/14, EU:C:2015:720, 35. pont). Miként a főtanácsnok indítványának 34. pontjában megjegyezte, e cikk átfogó megközelítést foglal magában, amelynek keretében az illetékes intézmény e rendelkezés alapján köteles megvizsgálni a család egészének helyzetét a családi ellátásokra való jogosultság meghatározása érdekében, mivel az ilyen ellátásokat már jellegük miatt sem lehet olyan jogosultságoknak tekinteni, amelyek az egyént a családi helyzetétől függetlenül megilletik (lásd ebben az értelemben: 2020. április 2‑i Caisse pour l'avenir des enfants [A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet, C‑802/18, EU:C:2020:269, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Így a 883/2004 rendelet 1. cikkének z) pontja szerint a „családi ellátás” kifejezés minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátást jelent, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az e rendelet I. mellékletében említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével. A Bíróság megállapította, hogy a „családi kiadások fedezése” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy annak célja többek között a családi költségekhez való, a gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulás (2021. szeptember 2‑i INPS [Az összevont engedéllyel rendelkező személyeknek járó szülési és anyasági támogatások] ítélet, C‑350/20, EU:C:2021:659, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Ezen cél fényében úgy kell tekinteni – miként azt a főtanácsnok is tette az indítványának 38. pontjában –, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata annak előírásával, hogy a nemzeti jogszabályok alapján családi ellátásokra jogosult szülő kérelmének hiányában különösen a „másik szülő” által benyújtott kérelmet kell figyelembe venni, minden körülmények között annak biztosítására irányul, hogy ezek az ellátások a rendeltetésüknek megfelelően hozzájáruljanak a családi költségvetéshez és ellentételezzék a gyermek eltartásáért ténylegesen felelősséget vállaló személy költségeit.
55 Amint azt a főtanácsnok az indítványának 39–41. pontjában lényegében kifejtette, mindebből az következik, hogy amennyiben a családi ellátásoknak az említett rendelkezés értelmében vett „másik szülő” részére történő nyújtása azt eredményezte, hogy az ellátások célja megvalósult, a visszatérítésre vonatkozó igény e céllal ellentétes.
56 Márpedig, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, noha az alapügyben DN az osztrák szabályozás értelmében nem minősül a szóban forgó családi ellátásokra jogosult szülőnek, elsődlegesen viseli a lánya eltartásának terhét, és az ezen ügy tárgyát képező időszakban kapott családi ellátásokat továbbította is a lányának.
57 Meg kell állapítani, hogy ilyen körülmények között a szóban forgó családi ellátások ténylegesen elérték a céljukat, így ezen ellátások visszatérítése ellentétes lenne a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdése harmadik mondatának céljával.
58 Következésképpen a negyedik és az ötödik kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi azon családi ellátások visszatérítését, amelyeket az ellátásokra e szabályozás szerint jogosult szülő kérelmének hiányában a másik szülőnek nyújtottak, akinek a kérelmét az illetékes intézmény az említett rendelkezésnek megfelelően figyelembe vette, és aki ténylegesen egyedül viseli a gyermek eltartásának költségeit.
A hatodik kérdésről
59 Az első öt kérdésre adott válaszra tekintettel a hatodik kérdést nem szükséges megválaszolni.
A költségekről
60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 67. cikkének második mondatát
a következőképpen kell értelmezni:
ha valamely személy két tagállamban kap nyugdíjat, akkor e két tagállam jogszabályai szerint jogosult családi ellátásokra. Amennyiben az ilyen ellátásoknak az egyik tagállamban való megszerzése a nemzeti jog alapján kizárt, az e rendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglalt elsőbbségi szabályok nem alkalmazandók.
2) A 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi azon családi ellátások visszatérítését, amelyeket az ellátásokra e szabályozás szerint jogosult szülő kérelmének hiányában a másik szülőnek nyújtottak, akinek a kérelmét az illetékes intézmény az említett rendelkezésnek megfelelően figyelembe vette, és aki ténylegesen egyedül viseli a gyermek eltartásának költségeit.
Aláírások