T‑170/11. sz. ügy

Rivella International AG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A BASKAYA közösségi ábrás védjegy bejelentése – Passaia korábbi nemzetközi ábrás védjegy – A korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítéka – Releváns terület – A 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – A releváns terület meghatározása – A 207/2009 rendelet, nem pedig a nemzeti jog alapján megítélendő kérdés

(207/2009 tanácsi rendelet 42. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (3) bekezdés)

2.      Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 2008/95 irányelv – A védjegy tényleges használatának hiánya – Ötéves határidő – „A lajstromozási eljárás befejezésének időpontja” fogalom – A közösségi harmonizáció hiánya – Az egyes tagállamok által történő meghatározás a lajstromozásra vonatkozó eljárási szabályaik alapján

(2008/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 10. cikk, (1) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – A használat elmaradásának jogos indoka – Fogalom – A defenzív védjegyek lajstromozásának nemzeti szintű elismerése – Kizártság

(207/2009 tanácsi rendelet 42. cikk, (2) és (3) bekezdés)

4.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegyek – Nemzeti védjegynek tekintett védjegyek

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (2) bekezdés, a) pont és 42. cikk, (3) bekezdés)

1.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdéséből és a 40/94 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabályának (3) bekezdéséből az következik, hogy a közösségi védjegybejelentéssel szembeni felszólalás indokainak bizonyításához kapcsolódó kérdéseket és a védjegyhasználat területi vonatkozásaihoz kapcsolódó kérdéseket a 207/2009 rendelet idevágó rendelkezései szabályozzák, és nem szükséges hivatkozni a tagállamok valamely belső jogi rendelkezésére.

Az a tény, hogy a közösségi védjegyként történő lajstromozással szemben előterjesztett felszólalás alátámasztására hivatkozni lehet a korábbi nemzeti vagy nemzetközi védjegyekre, nem jelenti azt, hogy a közösségi felszólalási eljárásra a felszólalás alátámasztására hivatkozott korábbi nemzeti védjegyre alkalmazandó nemzeti jog volna az irányadó.

Kétségtelen, hogy a 207/2009 rendelet vagy adott esetben a védjegyekről szóló 2008/95 irányelv releváns rendelkezései hiányában a nemzeti jog szolgál viszonyítási pontként.

Ez a helyzet a közösségi felszólalási eljárás során hivatkozott korábbi védjegy lajstromozásának időpontját illetően.

Mindazonáltal nem ez a helyzet azon terület meghatározásánál, amelynek esetében a korábbi védjegy használatát bizonyítani kell. Ezt a kérdést a 207/2009 rendelet kimerítően szabályozza, és nem szükséges a nemzeti jogra hivatkozni.

A fent említett rendelkezések szerint a korábbi védjegy tényleges használatát – legyen az közösségi, nemzeti vagy nemzetközi védjegy – az Európai Unió vagy az érintett tagállam vonatkozásában kell bizonyítani.

(vö. 26–31. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 29. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 34. pont)

4.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő, az ugyanezen rendelet 42. cikkének (3) bekezdésére történő utalást úgy kell értelmezni, hogy „a nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegyeket” ugyanúgy kell kezelni, mint a „nemzeti védjegyeket”. Ennélfogva a 42. cikk (3) bekezdése alkalmazandó a nemzetközi védjegyekre.

(vö. 39., 40. pont)