AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2014. december 8.
F‑4/13. sz. ügy
Michael Cwik
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az 1995–1997‑es időszakra vonatkozó értékelő jelentés – Az Elsőfokú Bíróság ítéletének végrehajtása – Az értékelő jelentés megsemmisítése iránti kérelem – Az értékelési vegyes bizottság bevonásának hiánya – Az értékelő jelentés elkészítése során felmerülő késedelem – Kártérítés iránti kereset”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel M. Cwik egyrészt azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Cwik kontra Bizottság ítéletet (T‑155/03, T‑157/03 és T‑331/03, EU:T:2005:447, a továbbiakban: Cwik‑ítélet) végrehajtva semmisítse meg az 1995. július 1‑je és 1997. június 30. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentését véglegesen megállapító 2012. március 12‑i európai bizottsági határozatot, és szükség esetén a 2012. március 12‑i határozattal szemben benyújtott panasz elutasításáról szóló 2012. október 4‑i határozatot, másrészt kötelezze a Bizottságot a szerinte elszenvedett erkölcsi és anyagi károk megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti M. Cwik 1995–1997‑es időszakra vonatkozó új értékelő jelentését véglegesen megállapító, 2012. március 12‑i európai bizottsági határozatot. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot az M. Cwik által elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése címén 15 000 euró kártérítés fizetésére kötelezi. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság viseli saját költségeit és köteles viselni az M. Cwik részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Értékelés megsemmisítése iránti kereset – A tisztviselő nyugdíjazása után benyújtott kereset – Különleges körülmény fennállásától függő elfogadhatóság – A vitatott értékelő jelentést megsemmisítő uniós bírósági ítélet késedelmes végrehajtásának megtámadására irányuló kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; Személyzeti szabályzat, 43., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Értékelő jelentés megsemmisítése – Az értékelési vegyes bizottságnak az új jelentés elkészítésébe történő bevonásának az említett bizottság összetételéhez kapcsolódó állítólagos nehézségek miatti elmaradása – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Megsemmisítés
(EUMSZ 266. cikk; Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelési vegyes bizottság – Összetétel – Annak szükségessége, hogy a tagok tapasztalattal rendelkezzenek a belső jogorvoslatok terén – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Ésszerű határidő – Új értékelő jelentés elkészítése – Értékelési szempontok – A belső rendelkezésekben megállapított határidők be nem tartása – A védelemhez való jog megsértése – A jelentés megsemmisítése
(EUMSZ 266. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (1) bekezdés; Személyzeti szabályzat, 43. cikk; az Európai Ombudsman Alapokmánya, 2. cikk, (6) bekezdés)
1. A tisztviselőnek, illetve volt tisztviselőnek az értékelő jelentés megsemmisítése iránti kérelemhez fűződő érdekét az értékelés főszabály szerint csak az értékelt személy közszolgálati jogviszonyának végleges megszűnéséig érinti, és e jogviszony megszűnését követően az érintettnek nem fűződik tovább érdeke az értékelő jelentés ellen benyújtott kereset alapján indult eljárás folytatásához, kivéve, ha bizonyítja az értékelés megsemmisítése iránti személyes és fennálló érdeket igazoló különleges körülmény fennállását.
Amennyiben a volt tisztviselő keresete a nyugdíjazása után kihirdetett azon ítélet állítólagosan hibás végrehajtásának megtámadására irányul, amellyel az uniós bíróság megsemmisítette a közszolgálati jogviszonya fennállása alatt a tisztviselő által megtámadott értékelő jelentést, úgy annak megtagadása, hogy fennáll az új jelentés megsemmisítése iránti eljáráshoz fűződő érdeke, megsértené a megsemmisítést kimondó ítélet megfelelő végrehajtásához való jogát, és ebből következően a hatékony bírói jogvédelem elvét. Ezenkívül, mivel a felperes kártérítést kér az azon késedelem miatt elszenvedett nem vagyoni kár miatt, hogy hat évet és három hónapot kellett várnia arra, hogy az említett ítélet végrehajtása következtében új jelentés készüljön, meg kell állapítani, hogy olyan jelentős késedelem érte, amely kárt okozott neki. E feltételek mellett olyan különleges körülmény áll fenn, amely igazolja az új jelentés megsemmisítése iránti személyes és fennálló érdeket.
(lásd az 59. és 62–64. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: N kontra Bizottság ítélet, T‑97/94, EU:T:1998:270, 26. pont; Dionyssopoulou kontra Tanács ítélet, T‑105/03, EU:T:2005:189, 20. pont.
2. A Bizottság által létrehozott értékelési rendszerben, a valamennyi értékelt tisztviselőt megillető azon jog fontosságára tekintettel, hogy a jelentését e célból létrehozott vegyes bizottság vizsgálja meg, a volt tisztviselőnek az uniós bíróság megsemmisítést kimondó ítélete nyomán készített értékelő jelentése az érintett jogait sértő és a jelentés érvényességét érintő, lényeges eljárási hibában szenved, amennyiben az értékelési vegyes bizottság még az érintett aktáját sem kapja meg, hogy az értékelési eljárásról és az új jelentés tartalmáról állást foglaljon, mivel a Bizottság nem hívta be a tagjait.
Ez a következtetés azzal sem cáfolható, hogy az értékelési vegyes bizottság azon tagjai, akik részt vettek a jelentéssel érintett időszakra vonatkozó értékelési eljárásban, már elhunytak vagy nyugdíjba vonultak, hogy az alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések nem rendelkeznek az értékelési vegyes bizottság ad hoc jellegű összetételéről, illetve hogy nem lehet az értékelési vegyes bizottság utódjához, az előmeneteli vegyes bizottsághoz fordulni. Az érintett intézménynek ahhoz, hogy az EUMSZ 266. cikk alapján fennálló kötelezettségének eleget tegyen, olyan konkrét intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek révén az érintett személlyel szemben történt jogtalanság megszüntethető, és nem hivatkozhat olyan gyakorlati nehézségekre, amelyek részét képezik annak a kötelezettségnek, hogy visszaállítsák a felperesnek a megsemmisített aktust megelőzően fennálló jogi helyzetét, kivonva magát ezzel az említett kötelezettség alól.
E tekintetben, amennyiben a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtása komoly akadályokba ütközik, a Bizottságot csak másodlagosan terheli az arra irányuló gondossági kötelezettség, hogy a felperest a lehető leggyorsabban értesítse, és az általa elszenvedett kár méltányos megtérítése érekében párbeszédet kezdeményezzen vele. Ez a kötelezettség még inkább fennáll abban az esetben, ha a volt tisztviselő közel 20 évvel korábbi értékelési időszakra vonatkozó értékelő jelentésének alakilag megfelelő elkészítéséről van szó, mivel az említett jelentés nem vehető figyelembe a felperes esetleges előléptetése vagy akár a szakmai előmenetele helyreállítása szempontjából, mert az ezen értékelési időszakot követő előléptetési időszak, és az az előléptetési időszak, amely alatt a felperes előléptetést kérhetett volna, már régen lezárult.
(lásd a 74., 77., 79., 80., 84. és 123. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Gordon kontra Bizottság ítélet, C‑198/07, EU:C:2008:761, 72. pont;
Elsőfokú Bíróság: Meskens kontra Parlament ítélet, T‑84/91, EU:T:1992:103, 78. pont; C kontra Bizottság ítélet, T‑166/04, EU:T:2007:24, 52. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Andres és társai kontra EKB ítélet, F‑15/05, EU:F:2008:81, 132. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. Ahhoz, hogy az értékelési vegyes bizottság egy értékelési eljárásról megalapozott véleményt alkothasson, nem szükséges, hogy a tagjai számos belső jogorvoslattal kapcsolatban tapasztalattal rendelkezzenek, különösen hogy az eljárás méltányosságát és tárgyilagosságát meg tudják ítélni. Az értékelési vegyes bizottságnak ahhoz, hogy az értékelési eljárás méltányosságát és tárgyilagosságát meg tudja ítélni, meg kell vizsgálnia az adott jelentés elkészítésénél lefolytatott értékelési eljárást, és azt össze kell hasonlítania más értékelő jelentések elkészítésénél lefolytatott eljárásokkal, ám az nem szükséges, hogy ez utóbbiakat megtámadják az értékelési vegyes bizottság előtt. Egyébiránt annak megkövetelése, hogy az értékelési vegyes bizottság csak akkor adjon véleményt, ha számos ügyben eljárt már, korlátozná valamennyi értékelt tisztviselő ahhoz való jogát, hogy az értékelési vegyes bizottság beavatkozását kérje.
(lásd a 87. pontot)
4. Az az intézmény, amelynek jogi aktusát az uniós bíróság megsemmisítette, köteles ésszerű határidőn belül megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Következésképpen az intézmény megsérti az EUMSZ 266. cikket, és az Unió felelősségét megalapozó kötelezettségszegést követ el, ha a megsemmisítést kimondó ítélet értelmezésének rendkívüli nehézségei vagy gyakorlati nehézségek hiányában elmulasztja ésszerű határidőn belül meghozni az ezen ítélet végrehajtását szolgáló konkrét intézkedéseket.
A Bizottság volt tisztviselője értékelő jelentésének megsemmisítését kimondó ítéletet illetően a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által meghatározott általános végrehajtási rendelkezései az eljárás minden szakaszára vonatkozóan pontos és viszonylag rövid határidőket állapítanak meg. E tekintetben igaz ugyan, hogy e határidők bármely túllépése főszabály szerint felróható az adminisztrációnak, ám az a határidő‑túllépés, amelyeket különleges körülmények vagy a felperes késleltető magatartása okoz, nem tudható be az adminisztrációnak. Ami az ombudsmanhoz történt panaszbenyújtásból eredő állítólagos késedelmet illeti, a Bizottság nem köteles ezeknek a panaszoknak az elbírálását megvárni. Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló 94/262 határozat 2. cikkének (6) bekezdése alapján pedig az ombudsmanhoz benyújtott panasz nem szakítja meg a közigazgatási eljárás jogorvoslati határidejét. Ez tehát nem szakítja meg az értékelési eljárás lefolytatását.
Az ésszerű határidő betartása elvének megsértése főszabály szerint nem igazolja a közigazgatási eljárás végén meghozott határozat megsemmisítését, és az ésszerű határidő elvének be nem tartása csak abban az esetben befolyásolhatja a közigazgatási eljárás érvényességét, ha a túlzott késedelem kihatással lehet a közigazgatási eljárás végén elfogadott határozat tartalmára. Ez így van akkor, ha a túlzott időmúlás befolyásolhatja az érintett személyek hatékony védekezésre vonatkozó képességét. Az a körülmény, hogy az értékelési vegyes bizottság nem tartotta be a határidőket, amikor az érintett egy megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásaként elkészítendő értékelő jelentéssel összefüggésben hozzá fordult, befolyásolja a személyzeti szabályzat alapján fennálló jogainak és azon jogának érvényesítését, hogy az új jelentést azon szabályok szerint vizsgálják meg, amelyeket az intézmény saját maga számára írt elő.
(lásd a 94., 98., 107., 111. és 112. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Huygens kontra Bizottság ítélet, T‑281/01, EU:T:2004:207, 67. pont;
Közszolgálati Törvényszék: C és F kontra Bizottság ítélet, F‑44/06 és F‑94/06, EU:F:2007:66, 60. és 63–67. pont; AE kontra Bizottság ítélet, F‑79/09, EU:F:2010:99, 100. pont.