Language of document : ECLI:EU:T:2021:102

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2021. február 24.(*)

„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – A Banca Monte dei Paschi di Siena elővigyázatossági szerkezetátalakításához nyújtott támogatás – Előzetes vizsgálati szakasz – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Elfogadhatatlansági kifogás – Érintettség – Az eljáráshoz fűződő érdek – Kereshetőségi jog – Elfogadhatóság”

A T‑161/18. sz. ügyben,

Anthony Braesch (lakóhelye: Luxembourg [Luxemburg]),

a Trinity Investments DAC (székhelye: Dublin [Írország]),

a Bybrook Capital Master Fund LP (székhelye: Nagy‑Kajmán [Kajmán‑szigetek]),

a Bybrook Capital Hazelton Master Fund LP (székhelye: Nagy‑Kajmán),

a Bybrook Capital Badminton Fund LP (székhelye: Nagy‑Kajmán)

(képviselik őket: M. Siragusa, A. Champsaur, G. Faella és L. Prosperetti ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: K. Blanck és A. Bouchagiar, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az SA.47677 (2017/N) – Olaszország, a Banca Monte dei Paschi di Siena új támogatása és módosított szerkezetátalakítási terve – állami támogatásról szóló, 2017. július 4‑i C(2017) 4690 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, V. Kreuschitz, Csehi Z., G. De Baere (előadó) és G. Steinfatt bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. július 9‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperesek, Anthony Braesch, a Trinity Investments DAC, a Bybrook Capital Master Fund LP, a Bybrook Capital Hazelton Master Fund LP és a Bybrook Capital Badminton Fund LP egyrészt a 2008. évi „Floating Rate Equity‑Linked Subordinated Hybrid‑FRESH”‑nek nevezett kötvények (a továbbiakban: FRESH‑kötvények) birtokosainak képviselői, másrészt pedig ilyen kötvények birtokosai.

2        2008 áprilisában a Banca Monte dei Paschi di Siena (a továbbiakban: BMPS) 950 millió euró összegű tőkeemelést hajtott végre J. P. Morgan Securities Ltd‑nek (a továbbiakban: JPM) fenntartva, amely BMPS‑részvényeket, ún. FRESH‑részvényeket jegyzett. Ezzel egyidejűleg 2008. április 16‑án a JPM haszonélvezeti jogot alapító szerződést kötött a BMPS‑szel, amely szerint a JPM megőrzi a részvények tulajdonjogát, míg a BMPS haszonélvezeti joggal rendelkezik, valamint egy swap megállapodást (a továbbiakban: FRESH‑szerződések). A JPM megszerezte a Bank of New‑York Mellon (Luxembourg) – amelynek helyébe a Mitsubishi UFJ Investor Services & Banking (Luxembourg) SA (a továbbiakban: MUFJ) lépett – FRESH‑részvényeinek jegyzéséhez szükséges forrásokat, amely a luxemburgi jog alapján 2008. április 16‑án egymilliárd euró összegben kibocsátotta a FRESH‑kötvényeket. A JPM a luxemburgi jog hatálya alá tartozó swap megállapodást kötött az MUFJ‑vel, és az MUFJ a FRESH‑kötvények birtokosaival szintén a luxemburgi jog hatálya alá tartozó vagyonkezelői szerződést kötött. E különböző szerződések értelmében, amelyeket a felperesek „FRESH‑eszközöknek” minősítettek, a JPM által a BMPS‑től FRESH‑szerződések alapján beszedett díjakat az MUFJ, majd a FRESH‑kötvények birtokosai részére osztalékszelvények formájában továbbítják.

3        2013. november 27‑i határozatával az Európai Bizottság jóváhagyta az Olasz Köztársaság által az olasz bank, a BMPS részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatást, egy szerkezetátalakítási terv és kötelezettségvállalások mentén. 2015 júniusában a BMPS teljes egészében visszafizette a támogatást.

4        2016. július 29‑én az Európai Bankhatóság (EBH) közzétette a 2016‑ban elvégzett európai szintű stresszteszt eredményeit, amely a kedvezőtlen forgatókönyv keretében a BMPS sajáttőkehiányát tárta fel.

5        2016. december 23‑án az olasz hatóságok elfogadták a decreto‑legge n. 237 – Disposizioni urgenti per la tutela del risparmio nel settore creditizio (a hitelágazatban a megtakarítások védelmére vonatkozó sürgős rendelkezésekről szóló 237. sz. törvényrendelet; a GURI 2016. december 23‑i 299. száma), amelyet a 2017. február 17‑i legge di conversione (átalakításról szóló törvény; a GURI 2017. február 21‑i 43. száma) alakított törvénnyé és módosított (a továbbiakban: 237/2016. sz. törvényrendelet), és amely rögzíti a likviditási támogatások és elővigyázatossági feltőkésítések törvényi kereteit.

6        Az Európai Központi Bank (EKB) 2016. december 23‑i nyilatkozatát követően, amely szerint a BMPS fizetőképes volt, a Bizottság 2016. december 29‑i határozatával az olasz hatóságok által felajánlott kötelezettségvállalások alapján ideiglenesen jóváhagyta a BMPS‑nek nyújtott tizenötmilliárd euró összegű egyedi likviditási támogatást. Az olasz hatóságok vállalták, hogy a kezességvállalások nyújtásától számított két hónapon belül benyújtják a szerkezetátalakítási tervet, kivéve, ha a támogatást ugyanezen határidőn belül visszafizetik.

7        2016. december 30‑án, mivel sikertelen maradt a BMPS újabb magántőke bevonására irányuló kísérlete, elővigyázatossági feltőkésítés formájában nyújtott kivételes állami támogatás iránti kérelmet terjesztett elő a 237/2016. sz. rendelettörvény alapján.

8        2017. június 28‑án az olasz hatóságok egy új szerkezetátalakítási tervvel és új kötelezettségvállalásokkal 5,4 milliárd euró összegű, a BMPS feltőkésítésére nyújtott támogatást jelentettek be a Bizottságnak.

9        Ugyanezen a napon az EKB levelet küldött a Bizottságnak, amelyben jelezte, hogy a BMPS ezen időpontban fizetőképes volt.

10      A 2017. július 4‑i C(2017) 4690 final határozatban – Olaszország, a Banca Monte dei Paschi di Siena által nyújtott új támogatás és módosított szerkezetátalakítási terv (a továbbiakban: megtámadott határozat) –, amelyet az előzetes vizsgálati szakasz végén fogadtak el, a Bizottság két támogatási intézkedést vizsgált. Az első intézkedés (a továbbiakban: 1. intézkedés) a fenti 6. pontban említett, az adósságokra vonatkozó első rangú állami garancia formájában nyújtott 15 milliárd euró összegű likviditási támogatásból áll. A második intézkedés (a továbbiakban: 2. intézkedés) a BMPS‑nek a fenti 8. pontban említett, 5,4 milliárd euró összegű elővigyázatossági feltőkésítéséhez nyújtott támogatásból áll.

11      A Bizottság, miután megállapította, hogy az 1. és a 2. intézkedés állami támogatásnak minősül, jelezte, hogy az összeegyeztethetőségük értékelésének jogalapja az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja, amely a valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatásokra vonatkozik. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az 1. és 2. intézkedés a BMPS szerkezetátalakításához nyújtott támogatásnak minősül, és a szerkezetátalakítási terv alapján megvizsgálta ezen intézkedések összeegyeztethetőségét a pénzügyi válságról szóló hat közleményre, különösen a pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedéseknek az állami támogatási szabályok alapján való értékeléséről (HL 2009. C 195., 9. o.), a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre vonatkozó állami támogatási szabályok 2011. január 1‑jétől történő alkalmazásáról (HL 2011. C 356., 7. o.) és az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben hozott bankmentő intézkedésekre való, 2013. augusztus1‑je utáni alkalmazásáról (HL 2013. C 216., 1. o.; a továbbiakban: a bankokról szóló közlemény) szóló bizottsági közleményre tekintettel.

12      A támogatási intézkedéseknek a válságról szóló közleményekkel való összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság először is úgy ítélte meg, hogy a szerkezetátalakítási terv alkalmas volt a BMPS hosszú távú életképességének helyreállítására. Másodszor úgy ítélte meg, hogy a részvények és az alárendelt kötvények birtokosaira háruló terhek megosztása megfelelő volt, és a szerkezetátalakítási költségeket és a támogatás összegét minimálisra korlátozták a bankokról szóló közlemény követelményeinek megfelelően, és arra a következtetésre jutott, hogy a szerkezetátalakítási terv elegendő tehermegosztási intézkedést tartalmaz. Harmadszor úgy ítélte meg, hogy a szerkezetátalakítási terv elegendő biztosítékot tartalmaz a verseny igazolatlan torzulásainak korlátozására. Arra is rámutatott, hogy biztosított volt a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának megfelelő ellenőrzése. Ennélfogva arra a következtetésre jutott, hogy a támogatási intézkedések arányosak voltak az olasz gazdaság komoly zavara következményeinek orvoslására.

13      A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a támogatási intézkedések megfelelnek‑e a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.) rendelkezéseinek. Megállapította, hogy azok a feltételek, amelyek mellett a támogatási intézkedéseket (1. és 2. intézkedés) meghozták, megfelelnek a 2014/59 irányelv 32. cikke (4) bekezdésének d) pontjában előírt mentességnek.

14      A megtámadott határozat rendelkező részében a Bizottság először is megállapította, hogy az 1. és 2. intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, másodszor pedig, hogy ezen intézkedések teljesítik az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményeket, és pénzügyi stabilitási okokból összeegyeztethetők a belső piaccal.

 Az eljárás és a felek kérelmei

15      A Törvényszék Hivatalához 2018. március 5‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

16      A Törvényszék Hivatalához 2018. május 16‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzatának 130. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek 2018. július 10‑én benyújtották az e kifogásra vonatkozó észrevételeiket.

17      2018. október 8‑i határozatával a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke az eljárási szabályzat 69. cikkének d) pontjával összhangban úgy határozott, hogy a jelen ügyben felfüggeszti az eljárást a Bíróságnak a C‑544/17. P. sz., BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ügyben folyó eljárást befejező határozatáig.

18      A Törvényszék 2019. január 30‑án az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében a feleket felhívta arra, hogy tegyék meg észrevételeiket a 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet (C‑544/17 P, EU:C:2018:880) következményei tekintetében, a Bizottságot pedig felszólította a BMPS szerkezetátalakítási terve nem bizalmas változatának benyújtására. A Bizottság és a felperesek 2019. március 7‑én, illetve 8‑án nyújtották be válaszaikat.

19      A Törvényszék tanácsai összetételének módosulásakor az előadó bírót a harmadik tanácsba osztották be, és ezért a jelen ügyet az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján e tanácsnak osztották ki.

20      A harmadik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

21      A Törvényszék 2020. február 3‑án az eljárási szabályzatának 89. cikkében szabályozott pervezető intézkedés keretében kérdéseket intézett a felekhez. A Bizottság és a felperesek 2020. február 14‑én, illetve 19‑én nyújtották be válaszaikat.

22      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített harmadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, és felkérte őket, hogy azokra a tárgyaláson válaszoljanak.

23      A Törvényszék a felek szóbeli előadásait, valamint az írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszaikat a 2020. július 9‑i tárgyaláson meghallgatta.

24      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        másodlagosan semmisítse meg az említett határozatot, amennyiben az a FRESH‑eszközök kezelésére vonatkozik;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

–        rendeljen el minden olyan intézkedést, amelyet megfelelőnek ítél, ideértve az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdése szerinti pervezető intézkedéseket és/vagy ugyanezen szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti bizonyításfelvétel iránti intézkedéseket.

25      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

26      A felperesek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben azt is kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.

 A jogkérdésről

27      Keresetük alátámasztása céljából a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.

28      Első jogalapjukban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság jogellenesen hagyta jóvá a tehermegosztási intézkedéseket a elővigyázatossági feltőkésítés keretében, és a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.) 18. és 21. cikkének megsértésére hivatkoznak.

29      Második jogalapjukban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság jogellenesen követelte meg a FRESH‑szerződések felbontását. E tekintetben azt állítják, hogy a Bizottság olyan tehermegosztási intézkedéseket hagyott jóvá, amelyek túlmutatnak a bankokról szóló közleményen, és azzal összeegyeztethetetlenek, tehát megsértette a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód alapelvét. A megtámadott határozat indokolása is hiányos, mivel a Bizottság semmilyen indokolással vagy magyarázattal nem szolgált a FRESH‑szerződések felbontásának alátámasztására.

30      Harmadik jogalapjukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat hátrányosan megkülönböztető a FRESH‑kötvények birtokosaival szemben. A megtámadott határozat jogellenes annyiban, amennyiben a szerkezetátalakítási tervben előírt tehermegosztási intézkedéseket az egyenlő bánásmódnak az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. és 21. cikkében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) 14. cikkében és tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyvében kimondott elvének megsértésével hagyja jóvá, amennyiben azok a FRESH‑kötvények birtokosaival szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak a BMPS többi hitelezőjéhez képest.

31      Negyedik jogalapjukkal a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság azáltal, hogy jóváhagyta a tehermegosztási intézkedések FRESH‑eszközökre történő alkalmazását, megsértette a FRESH‑kötvények birtokosainak az Alapjogi Charta 17. cikkében, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogát.

32      Ötödik jogalapjukban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdését, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i 2015/1589/EU tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 4. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint eljárási jogaikat azáltal, hogy nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, holott „komoly kétségek” álltak fenn a tehermegosztási intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

33      Az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában. A jelen ügyben a Bizottság az elfogadhatatlansági kifogásában azzal érvel, hogy a kereset elfogadhatatlan egyrészt azért, mert a felpereseknek nem fűződik érdekük az eljáráshoz, másrészt pedig, hogy nem rendelkeznek az EUMSZ 263. cikk értelmében vett kereshetőségi joggal.

34      A Törvényszék szükségesnek ítéli annak előzetes értékelését, hogy a felperesek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett feleknek” vagy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt feleknek” minősülnek‑e, mivel a jelen ügyben e minősítés meghatározza mind az eljáráshoz fűződő érdekük fennállását, mind a kereshetőségi joguk fennállását a megtámadott határozat – mint az ugyanezen rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti kifogást nem emelő határozat – megsemmisítése tekintetében.

 A felperesek „érdekelt fél” minőségéről

35      A 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja az „érdekelt fél” fogalmát, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett fél” szinonimáját úgy határozza meg, mint többek között „olyan […] személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek”. A „különösen” kifejezés használata azt sugalmazza, hogy e rendelkezés csupán nem kimerítő felsorolását tartalmazza azon személyeknek, akik érdekelt félnek minősülhetnek, így e fogalom a címzettek meghatározatlan körére utal (lásd ebben az értelemben: 1984. november 14‑i Intermills kontra Bizottság ítélet, 323/82, EU:C:1984:345, 16. pont; 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 63. pont; 2019. június 13‑i Copebi ítélet, C‑505/18, EU:C:2019:500, 34. pont).

36      E meghatározásra tekintettel az uniós bíróság tágan értelmezte az érdekelt fél fogalmát. Ekképpen kitűnik az ítélkezési gyakorlatból, hogy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja nem zárja ki, hogy egy olyan vállalkozás, amely a támogatás kedvezményezettjének nem közvetlen versenytársa, „érintett félnek” minősüljön annyiban, amennyiben arra kíván hivatkozni, hogy az érdekeit érintheti a támogatás nyújtása, és ehhez elegendő, ha a jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a támogatásnak valószínűleg konkrét hatása lesz a saját helyzetére (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 63–65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy valamely munkavállalói érdekképviseleti szervezet az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett félnek” minősülhet, ha bizonyítja, hogy saját maga vagy tagjai érdekeit esetleg sérti valamely támogatás nyújtása, feltéve hogy e társulás a jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a támogatásnak konkrét hatása lesz a saját vagy az általa képviselt tagok helyzetére (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 33. pont).

37      A jelen ügyben a felperesek a jogilag megkövetelt módon bizonyították, hogy a szóban forgó támogatási intézkedések nyújtása, és ennélfogva a megtámadott határozat elfogadása konkrét hatást gyakorolhat a helyzetükre, így őket a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt feleknek” kell tekinteni.

38      A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása lehetővé tenné számukra, hogy érdekelt félként az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében számukra biztosított eljárási jogaik gyakorlásával előadják észrevételeiket annak érdekében, hogy biztosítsák a szerkezetátalakítási tervben előírt tehermegosztási intézkedések, valamint az olasz hatóságok által e tekintetben benyújtott kötelezettségvállalások Bizottság általi alaposabb vizsgálatát. A hivatalos vizsgálati eljárás megindítása eltérő tehermegosztási intézkedésekhez is vezethetne, amelyek összeegyeztethetők az uniós joggal.

39      Pontosabban a felperesek úgy vélik, hogy a megtámadott határozatnak a tehermegosztásra vonatkozó része sérti az érdekeiket, mivel a szerkezetátalakítási terv, ahogyan azt a Bizottság jóváhagyta, lehetővé teszi a FRESH‑szerződések felbontását, ami később a felperesek hátrányára megtörtént. A tárgyalás során a felperesek ezzel kapcsolatban lényegében pontosították, hogy a FRESH‑eszközök alapjául szolgáló különböző szerződéses viszonyok közötti kölcsönös függőségnek köszönhetően az abból származó hosszú távú gazdasági veszteség, tekintettel az általuk birtokolt FRESH‑kötvényekhez kapcsolódó osztalékszelvény‑kifizetések elvesztésére, jelentős, sőt több száz millió euró nagyságrendbe tartozik.

40      Következésképpen a felperesek bizonyították, hogy a bejelentett és a megtámadott határozatban a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított valamennyi szóban forgó támogatási intézkedés a fenti 36. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében konkrét hatást gyakorolhat a helyzetükre. E tekintetben irreleváns, hogy a felperesek nem vitatják az említett intézkedéseknek a belső piaccal való, az említett határozatban elismert összeegyeztethetőségét. Az olasz hatóságoknak a szerkezetátalakítási tervre és a tehermegosztásra vonatkozó kötelezettségvállalásai ugyanis szerves részét képezik a bejelentett támogatási intézkedéseknek, így e határozat ezekre az intézkedések és kötelezettségvállalások összességére vonatkozik (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2015. december 1‑jei Banco Espírito Santo kontra Bizottság végzés, T‑814/14, nem tették közzé, EU:T:2015:936, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. szeptember 19‑i FIH Holding és FIH kontra Bizottság ítélet, T‑386/14 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:623, 52. pont). Mivel a bejelentett támogatási intézkedések és az olasz hatóságok által tett, a Bizottság értékelésének tárgyát képező kötelezettségvállalások elválaszthatatlanok egymástól, amennyiben az utóbbiak az összeegyeztethetőség megállapításának feltételei, és a megtámadott határozat e kötelezettségvállalások elfogadásával engedélyezte az említett támogatási intézkedések végrehajtását, a felperesek helyzetét szükségszerűen érintik mindezen elemek, és csak akkor tudják megvédeni érdekeiket, ha e határozat teljes egészében történő megsemmisítését kérik.

41      Ebből következik, hogy a szóban forgó, a megtámadott határozatban bejelentett és a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított támogatási intézkedések konkrét hatást gyakorolhatnak a felperesek helyzetére, ami igazolja azok „érdekelt feleknek” való minősítését.

42      E megfontolásokra tekintettel kell értékelni, hogy a felpereseknek fennáll‑e az eljáráshoz fűződő érdekük, valamint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett kereshetőségi joguk.

 Az eljáráshoz fűződő érdekről

43      A Bizottság azt állítja, hogy a felpereseknek nem fűződik érdekük a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott, a BMPS‑nek az olasz hatóságok által önkéntesen tett kötelezettségvállalások alapján nyújtott állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító megtámadott határozat megsemmisítéséhez. A Törvényszék azon írásbeli kérdésére adott válaszában, amely a 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítéletből (C‑544/17 P, EU:C:2018:880) levonandó következtetésekre vonatkozott, a Bizottság lényegében pontosította, hogy a felpereseknek az olasz hatóságok és a BMPS által az utóbbi részre nyújtott állami támogatás keretében végrehajtott tehermegosztási intézkedésekkel szemben indított nemzeti peres eljárás alapján kell bizonyítaniuk az eljáráshoz fűződő érdeküket. Márpedig a felperesek nem fejtették ki, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése mennyiben lenne nyilvánvaló pozitív hatással az általuk a luxemburgi bíróság előtt indított eljárásra, és így nem bizonyították az eljáráshoz fűződő érdeküket.

44      A felperesek vitatják a Bizottság érveit.

45      Valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat. Ezenkívül ezen érdeknek létrejöttnek és fennállónak kell lennie, és azt a kereset benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 28. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      A felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és alapvető feltétele. Különösen a valamely természetes vagy jogi személy által benyújtott, jogi aktus megsemmisítése iránti kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy a felperes releváns módon igazolja az ezen aktus megsemmisítésében fennálló érdekét (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47      Egyébiránt az eljáráshoz fűződő érdeket a nemzeti bíróságokhoz benyújtott minden olyan kereset megalapozhatja, amelynek keretében a megtámadott aktus uniós bíróság általi esetleges megsemmisítése a felperes javára szolgálhat (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Végül, nem az uniós bíróság feladata, hogy az előtte való eljáráshoz fűződő érdek vizsgálata keretében mérlegelje a nemzeti bíróságok előtt indított kereset nemzeti jog szerinti megalapozottságának valószínűségét, és hogy ennélfogva e mérlegelés elvégzése érdekében a nemzeti bíróságok helyébe lépjen. Szükséges és elégséges viszont az, hogy az uniós bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (lásd: 2018. november 7‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, C‑544/17 P, EU:C:2018:880, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      Az eljáráshoz fűződő érdekük alátámasztása érdekében a felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy először is a megtámadott határozat megsemmisítése megszünteti az olasz hatóságok azon kötelezettségét, hogy biztosítsák a tehermegosztási intézkedések tiszteletben tartását. Másodszor ez azzal a hatással járna, hogy a szerkezetátalakítási terv, amelynek alapján elfogadták az említett határozatot, már nem kötné a BMPS‑t, ami lehetővé tenné számukra, hogy FRESH‑kötvények birtokosaiként elérjék jogaik visszaállítását, vagy kártérítést kapjanak. Harmadszor, a megtámadott határozat megsemmisítése a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához vezetne, amelynek keretében lehetőségük volna arra, hogy észrevételeik megtétele révén gyakorolják eljárási jogaikat, az olasz hatóságok vagy a BMPS így módosíthatnák a tehermegosztási intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós jognak való megfelelésüket, és a Bizottság más és kevésbé hátrányos feltételeket és kötelezettségeket írhatna elő, mint az általa figyelembe vett tehermegosztási intézkedések. Végül a felperesek szerint annak elismerése, hogy a BMPS jogellenesen megfosztotta őket a jogaiktól, megerősítené helyzetüket a tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság) előtt a FRESH‑kötvények birtokosainak képviselőjeként a BMPS, az MUFJ, a JPM és az amerikai jog hatálya alá tartozó JP Morgan Chase Bankkal szemben indított, a FRESH‑szerződések és különösen a swap megállapodás felbontása jogellenességének megállapítására irányuló eljárásban.

50      E tekintetben a felperesek többek között kifejtik, hogy a BMPS azon döntése, hogy felbontja a FRESH‑szerződéseket, amelyet a luxemburgi bíróság előtt vitatnak, elválaszthatatlanul kapcsolódik a megtámadott határozathoz. A BMPS maga is azt állítja, hogy a szerkezetátalakítási terv azon az elven alapul, hogy a FRESH‑szerződéseket fel kell mondani, és hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatban szereplő értékelése, amely szerint a tehermegosztás elegendő, a FRESH‑szerződések BMPS általi felmondásán alapul. Ebből arra következtetnek, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a luxemburgi bíróság helyreállíthatja a FRESH‑szerződéseket.

51      Meg kell állapítani, hogy a felperesek a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érdekelt felekként igazolják a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeküket, amely határozat tartalma nem választható el az olasz hatóságoknak a BMPS szerkezetátalakítási tervére vonatkozó kötelezettségvállalásaitól, ideértve a tehermegosztási intézkedéseket is (lásd a fenti 37–41. pontot). Ez az eljáráshoz fűződő érdek többek között abból ered, hogy az ilyen megsemmisítést követően a Bizottságnak meg kellene indítania azt a hivatalos vizsgálati eljárást, amelynek keretében a felperesek érvényesíthetik az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárási jogaikat annak érdekében, hogy befolyásolják ezen intézménynek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti értékelését, és ebből következően határozatának tartalmát. A felperesek ugyanis ötödik jogalapjuk keretében ezen eljárási garanciák megsértésére hivatkoznak, amelyek tiszteletben tartását csak akkor tudják elérni, ha lehetőségük van arra, hogy a megtámadott határozatot az uniós bíróság előtt megtámadják(lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 41. pont). Ez annál is inkább igaz, mivel a jelen ügyben a Bizottság az olasz hatóságokkal folytatott számos levélváltást és a szóban forgó intézkedésekről szóló, 2017. június 28‑i bejelentést megelőző hosszú szakaszt követően a megtámadott határozat 2017. július 4‑i elfogadása előtt mindössze hat napos előzetes vizsgálatra szorítkozott, anélkül hogy az érdekelt feleknek lehetőségük lett volna előterjeszteni észrevételeiket.

52      Egyébiránt nem zárható ki, hogy a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése befolyásolhatja többek között a luxemburgi bíróság előtt folyamatban lévő per eredményét. Ebben az összefüggésben a Törvényszék pervezető intézkedés keretében felhívta a feleket annak közlésére, hogy a FRESH‑szerződések felbontása a BMPS szerkezetátalakítási tervéből következett‑e. Válaszában a Bizottság úgy vélte, hogy az említett szerződések felbontása a 237/2016. sz. törvényrendelettel összefüggésben következik a szerkezetátalakítási tervből, és hogy az olasz hatóságok és a BMPS szorosan együttműködtek az említett terv kidolgozása során, amely az olasz hatóságok által a támogatási intézkedések Bizottság általi vizsgálata során tett kötelezettségvállalások részét képezte. Ezzel szemben a felperesek az ugyanezen kérdésre adott válaszukban kifejtették, hogy ez a szerkezetátalakítási terv kifejezetten feltételezi, hogy a FRESH‑szerződések ne érvényesüljenek, és ne is legyenek érvényesíthetők.

53      E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bizottság értékelése a megtámadott határozatban a BMPS szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetőségének a szerkezetátalakítási terv alapján történő vizsgálatán alapul, amelynek tartalma és végrehajtása szorosan kapcsolódik az olasz hatóságok által összességükben felajánlott, az említett határozathoz kapcsolt kötelezettségvállalásokhoz (lásd a fenti 39–41. pontot). Márpedig ilyen körülmények között nem az uniós bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróság értékelését a sajátjával helyettesítse, sőt, hogy az alkalmazandó belső jog alapján ez utóbbi előtt indított kereset megalapozottságáról előzetesen határozzon, tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat joghatásai az esetleges megsemmisítése következtében megszűnnek (lásd a fenti 48. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

54      Ennélfogva a felperesek jogilag megkövetelt módon bizonyították, hogy a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése számukra előnnyel járhat.

55      Következésképpen a Bizottság tévesen állítja, hogy a felperesek nem bizonyították az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett eljáráshoz fűződő érdeküket a megtámadott határozat megsemmisítése tekintetében.

 A kereshetőségi jogról

56      A Bizottság azt állítja, hogy a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk. Többek között arra hivatkozik, hogy ötödik jogalapjukkal a felperesek a megtámadott határozatot annyiban vitatják, amennyiben a hivatalos vizsgálati eljárást nem indították meg, és hogy bizonyítaniuk kell, hogy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt felek”. Márpedig megjegyzi, hogy a felperesek nem a szóban forgó támogatási intézkedések kedvezményezettjei, hogy kötvénybirtokosi minőségük nem elegendő ahhoz, hogy érdekelt félnek minősüljenek, és semmi nem utal arra, hogy a kedvezményezett versenytársai lehetnek.

57      A felperesek vitatják a Bizottság érveit.

58      Elegendő emlékeztetni a fenti 35–41. pontban kifejtett megfontolásokra a Bizottság azon fő érvének elutasításához, amely szerint a felperesek nem bizonyították, hogy „érdekelt feleknek” minősülnek. A Bizottság ezért hiába hivatkozott a tárgyaláson a 2019. december 19‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet (T‑812/14 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:885) fényében arra, hogy a megtámadott határozat csak a gazdasági helyzetükre gyakorolt hatást, a jogi helyzetükre pedig közvetett hatást gyakorolt, többek között azzal az indokkal, hogy kizárólag a JPM állt szerződéses jogviszonyban a BMPS‑szel, ő volt hitelezője, és egy elkülönült szerződést kötött az MUFJ‑vel, amely más szerződést kötött a felperesekkel, a FRESH‑kötvények birtokosaival. Ugyanez vonatkozik azon érvére, amely szerint a FRESH‑szerződések felbontása a 237/2016. sz. törvényrendeletből következett, és azt a szerkezetátalakítási terv előírta. Mindenesetre a fenti 37–41. pontban említett megfontolásokból következik, hogy a felperesek helyesen hivatkoznak arra, hogy a szóban forgó támogatási intézkedések konkrét hatást gyakorolnak a helyzetükre, ami igazolja, hogy őket „érdekelt feleknek” minősítsék.

59      Ezenfelül a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat egy, a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésén alapuló kifogást nem tartalmazó határozat, amelynek jogszerűsége attól függ, hogy felmerültek‑e kétségek a szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Mivel az ilyen kétségek olyan hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kell, hogy vezessenek, amelyben a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontjában meghatározott érintett felek is részt vehetnek, az utóbbi rendelkezés értelmében minden érintett felet a határozat által közvetlenül és személyében érintettnek kell tekinteni. Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében és a 2015/1589 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárási garanciák kedvezményezettjei ugyanis e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy a kifogást nem emelő határozatot az uniós bíróság előtt megtámadják. Következésképpen a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt fél” sajátos minősége, amely a kereset sajátos tárgyához kapcsolódik, elegendő ahhoz, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint egyéniesítsék azt a felperest, amely vitatja a kifogást nem emelő határozatot (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 41. pont).

60      Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy ötödik jogalapjukkal a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdését, a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint eljárási jogaikat, holott olyan „komoly kétségek” álltak fenn a tehermegosztási intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, tekintettel különösen azokra a jogsértésekre, amelyeket a felperesek az első négy jogalapjuk keretében vele szemben felrónak, azaz a 2014/59 irányelvnek a FRESH‑szerződések felbontása jóváhagyásával és kötelezővé tételével történő megsértésére, valamint a 806/2014 rendelet, a bankokról szóló közlemény, illetve az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az arányosság és a bizalomvédelem elvének megsértésére.

61      Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy amennyiben a felperes a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott határozat megsemmisítését kéri, lényegében azt vitatja, hogy e határozatot anélkül fogadták el, hogy ezen intézmény hivatalos vizsgálati eljárást indított volna, és ezzel megsértette eljárási jogait. Az ilyen kereset alátámasztása érdekében a felperes bármely olyan jogalapra hivatkozhat, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság az előzetes vizsgálati szakaszban rendelkezett vagy rendelkezhetett, komoly nehézségeket kellett volna okoznia az állami támogatás fennállásának vagy az ilyen támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségeknek a megállapítása során, anélkül hogy ez azzal a következménnyel járna, hogy megváltoztatná a kereset tárgyát, vagy módosítja a kereset elfogadhatóságának feltételeit. Ellenkezőleg, ezen ítélkezési gyakorlat szerint éppen az ilyen nehézségek fennállása pontosan az a bizonyíték, amellyel igazolható, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése és a 2015/1589 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 45. és 46. pont).

62      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a korábbi ítélkezési gyakorlat által megállapítottakhoz hasonlóan (lásd ebben az értelemben: 2008. december 10‑i Kronoply és Kronotex kontra Bizottság ítélet, T‑388/02, nem tették közzé, EU:T:2008:556, 85. pont; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 44. pont), a felperesek a keresetlevél 141. pontjában kifejezetten azt állítják, hogy az első négy jogalap azt bizonyítja, hogy a Bizottságban legalábbis komoly kétségeket kellett volna felmerülnie a tehermegosztási intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. Mivel a jelen ügyben a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján hivatalos eljárás megindítása nélkül hozott határozat jogszerűségét a vitató keresetről van szó, annak érdemi vizsgálata során meg kell vizsgálni a felperesek által a hivatkozott jogalapok keretében felhozott valamennyi kifogást és érvet annak értékelése érdekében, hogy azok lehetővé tették volna‑e a szóban forgó támogatási intézkedések összeegyeztethetőségével kapcsolatos komoly nehézségek azonosítását, amelyek fennállása esetén a Bizottság köteles lett volna az említett eljárást megindítani (lásd ebben az értelemben: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 45., 46. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott határozatban a támogatási intézkedéseknek a szerkezetátalakítási tervre tekintettel történő jóváhagyása közvetlenül és személyükben érinti a felpereseket mint a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt feleket”.

64      Következésképpen a felperesek kereshetőségi joggal rendelkeznek.

65      A fentiek összességéből következik, hogy az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

 A költségekről

66      Az eljárási szabályzat 133. cikke alapján a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni. Mivel a jelen végzés nem zárja le az eljárást, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az elfogadhatatlansági kifogást elutasítja.

2)      A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Collins

Kreuschitz

Csehi

De Baere

 

      Steinfatt

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. február 24‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.