2008. szeptember 19-én benyújtott kereset - ICF kontra Bizottság
(T-406/08. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Industries Chimiques du Fluor SA (ICF) (Tunisz, Tunézia) (képviselők: M. van der Woude és T. Hennen ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a határozatot a felperest érintő részében;
az Elsőfokú Bíróság másodlagosan lényegesen mérsékelje a felperessel szemben kiszabott bírságot;
az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Jelen keresettel a felperes a COMP/39.180 - Alumínium-fluorid-ügyben 2008. június 25-én hozott C (2008) 3043 végleges határozat részleges megsemmisítését kéri, amelyben a Bizottság azt állapította meg, hogy néhány vállalkozás, köztük a felperes megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy az alumínium-fluorid világpiacán áremelésre vonatkozó célkitűzésben állapodtak meg, megvizsgálva a világ különböző régióit, Európát is beleértve, új általános ár megállapítása és bizonyos esetekben a piac felosztásról való megállapodás érdekében, valamint a kereskedelmi szempontból kényes információk cseréjével.
Keresete alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyeket az alábbiakra alapít:
a védelemhez való jognak és az 1/2003 rendelet
1 27. cikkének megsértésére, amennyiben a kifogásközlésben leírt jogsértés különbözik a megtámadott határozatban végül megállapított jogsértéstől, és a megtámadott határozat a kifogásközlésben nem említett bizonyítékokon alapszik;
az EK 81. cikk megsértésére, mivel a megtámadott határozat a felperesnek felrótt tények téves jogi minősítését tartalmazza, azáltal hogy tévesen minősíti az eseti információcserét az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmében vett megállapodásnak és/vagy összehangolt magatartásnak. Továbbá a vitatott tények a felperes szerint egyik esetben sem minősíthetők egységes és folyamatos jogsértésnek;
az 1/2003 rendelet 23. cikkének és a bizalomvédelem elvének a bírság összegének meghatározása során történő megsértésére, amennyiben a Bizottság tévesen alkalmazta a bírságkiszabási iránymutatást i) mivel nem auditált forgalomra hivatkozott, és ii) mivel nem értékelte a termékértékesítések és szolgáltatások teljes értékét a jogsértéssel összefüggésben a földrajzi szektorban. Ezenkívül a Bizottság tévesen minősítette a tényállást. Végül a felperes a bírságmérséklési kérelem alátámasztása végett a kartellben részt vevő felek csekély halmozott piaci részesedésére és a végrehajtás hiányára hivatkozik;
A Tunéziával kötött euro-mediterrán megállapodás
2 megsértésére azon indokkal, hogy a Bizottság kizárólag a közösségi versenyrendelkezéseket alkalmazta, holott az euro-mediterrán megállapodás versenyszabályait is alkalmaznia kellett volna a közösségi versenyszabályokkal párhuzamosan. A felperes szerint a Bizottságnak konzultálnia kellett volna az EU-Tunézia társulási tanáccsal, ahogyan azt a megállapodás 36. cikke megköveteli. A felperes továbbá úgy érvel, hogy a Bizottság által követett egyoldalú megközelítés ellentétes a nemzetközi udvariasság elvével, valamint a Bizottság gondoskodási kötelezettségével.