A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2010. június 25.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A Metromeet közösségi ábrás védjegy bejelentése – A meeting metro korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”
A T‑407/08. sz. ügyben,
az MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG (székhelye: Düsseldorf [Németország], képviselik: J.‑C. Plate és R. Kaase ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: S. Schäffner, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a CBT Comunicación Multimedia, SL (székhelye: Getxo [Spanyolország]),
az OHIM első fellebbezési tanácsának (az R 387/2007‑1. sz. ügyben) az MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG és a CBT Comunicación Multimedia, SL közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2008. június 12‑én hozott határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök (előadó), S. Papasavvas és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 22‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM által a Törvényszék Hivatalához 2009. január 9‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárultát követő egy hónapon belül nem kérték tárgyalás tartását, és így az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján az ítélet meghozatalára az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
tekintettel a Törvényszék 2009. december 9‑én feltett írásbeli kérdéseire 2009. december 16‑án adott felperesi válaszra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. március 30‑án a CBT Comunicación Multimedia, SL közösségi védjegy-bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett: a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentés – az OHIM előtti eljárás során tett árujegyzék‑korlátozást követően – a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 16., 35. és 41. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozott, az egyes osztályoknak megfelelő, következő leírással:
– 9. osztály: „Kizárólag mértéktani kérdésekhez kapcsolódó, mágneses adathordózóra letölthető kiadványok”;
– 16. osztály: „Kizárólag mértéktani kérdésekhez kapcsolódó kiadványok, könyvek, folyóiratok, újságok, évkönyvek és katalógusok; tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével)”;
– 35. osztály: „Kizárólag mértéktani kérdésekhez kapcsolódó reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák; kereskedelmi és/vagy reklámcélú kiállítások szervezése és lebonyolítása; reklámszövegek publikálása”;
– 41. osztály: „Kizárólag mértéktani kérdésekhez kapcsolódó nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás; kulturális tevékenységek; kulturális vagy nevelési célú kiállítások szervezése és lebonyolítása; szemináriumok, szimpóziumok, kongresszusok és kollokviumok szervezése és lebonyolítása; (nem reklámcélú) szövegek kiadása”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. január 17‑i, 3/2005. számában hirdették meg.
5 2005. április 15‑én a felperes MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) szerinti összetéveszthetőségre hivatkozva.
6 A felszólalás a 30348717. lajstromszámú a következő, kék és sárga színű német ábrás védjegy által lefedett áruk és szolgáltatások egy részén alapult:
7 A korábbi METRO nemzeti ábrás védjegyet 2003. szeptember 22‑én jelentették be és 2004. április 27‑én lajstromozták többek között a következő áruk és szolgáltatások tekintetében:
– 9. osztály: „Adatfeldolgozó készülékek és számítógépek; elektronikus, mágneses és optikai adathordozók; ROM, PROM, EAROM és EPROM adathordozók, CD‑ROM adathordozók, chipek (integrált áramkörök), hajlékony (floppy) lemezek, mágneslemezek; memóriával ellátott elektromos elosztószekrény, mindezen áruk mentett adatokkal vagy anélkül; mikroprocesszorok; számítógép programok, adatbázisok”;
– 16. osztály: „Papír és karton (amelyek nem tartoznak más osztályokba); ezen anyagokból készült termékek, azaz papír kéztörlő, papírszalvéták, papírszűrők, papírzsebkendők, toalettpapír, papírpelenkák, csomagolótokok, csomagolózacskók, nyomtatványok; írószerek, fényképalbumok; nyomtatott tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével); gyűrűs iratgyűjtők, irattartók, írómappák, iratfűzők, vonalas, négyzetrácsos, kotta, szótár‑ és házifeladat-füzetek”;
– 35. osztály: „Reklámozás; piacszervezés, piacszervezési és beszerzési tanácsadás, piackutatás és piaci tanulmányok, közönségszolgálat; üzletvezetés; kereskedelmi adminisztráció; vállalatvezetési, szervezési, személyzeti és gazdasági tanácsadás; irodai munkák”;
– 41. osztály: „Nevelés; szakmai képzés; szórakoztatás, sport‑ és kulturális tevékenységek; szimpóziumok, kongresszusok és kollokviumok szervezése és lebonyolítása, audio‑ és videoberendezések kölcsönzése; online játékszolgáltatások, könyvek, újságok és folyóiratok kiadása és szerkesztése”.
8 A felszólalás a többek között a következő áruk és szolgáltatások tekintetében 2002. július 22‑én bejelentett, és 2003. február 18‑án 30235327. számon lajstromozott meeting metro német szóvédjegyen is alapult:
– 9. osztály: „Adatfeldolgozó készülékek és számítógépek, (olvasható programokkal is ellátott) adathordozók, adatfeldolgozó programok”;
– 16. osztály: „Nyomtatványok, prospektusok, folyóiratok, újságok, könyvek, grafika, képek, fényképek; tanítási és oktatási anyagok (készülékek kivételével), papír és karton (amelyek nem tartoznak más osztályokba); papír és karton”;
– 35. osztály: „Reklámozás; üzletvezetés; irodai munkák; kereskedelmi adminisztráció, valamint vállalati, személyzet-közvetítési és kölcsönzési tanácsadás; ideiglenes alkalmazottak felvétele és foglalkoztatása; személyzeti tanácsadás, személyzet kiválasztása és felvétele, különösen szakemberek és tisztviselők felkutatása és kiválasztása, valamint felvételhez kapcsolódó rendezvények szervezése; állásközvetítő irodák; idénymunka‑vállaló rendelkezésre bocsátása”;
– 41. osztály: „Nevelés; szakmai képzés, oktatás, továbbképzés és pályaválasztási tanácsadás; szemináriumok és kongresszusok, valamint távtanfolyamok szervezése; könyvek, újságok és folyóiratok kiadása és szerkesztése; szórakoztatás; sport‑ és kulturális tevékenységek”.
9 A felszólalás a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás ellen irányult.
10 2007. január 23‑i határozatával a felszólalási osztály a meeting metro szóvédjegy alapján teljes egészében helyt adott a felszólalásnak azzal az indokkal, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások összességét illetően fennáll az összetévesztés veszélye. A felszólalási osztály megállapította a szóban forgó áruk és szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát, valamint azt, hogy a meeting metro és Metromeet megjelölések azért hasonlóak, mert tartalmazzák a „metro” és a „meet” elemeket, és a „meeting” összetevő csak a „meet” elem határozói igeneve. Egyrészt a „metro” elemek, másrészt a „metro” vagy „meeting” elem fordított sorrendje nem ellensúlyozza a két megjelölés közötti vizuális és hangzásbeli hasonlóságot. Fogalmilag a szóban forgó megjelölések ugyanazt az üzenetet közvetítik.
11 2007. március 14‑én a CBT Comunicación Multimedia a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
12 2008. június 12‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az első fellebbezési tanács helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A fellebbezési tanács többek között kimondta egyrészt, hogy a bejelentett védjegy, illetve a korábbi védjegyek által érintett áruk és szolgáltatások azonosak vagy hasonlóak voltak, másrészt hogy az érintett megjelölések között a hasonlóság csekély. A fellebbezési tanács ugyanakkor kizárt bármiféle összetéveszthetőséget azzal az indokkal, hogy a közös „metro” elemet az érintett vásárlóközönség azonnal a mértéktanra vagy németül „Metrologie” fogalmára való utalásként értelmezi. Az érintett, szakemberekből álló vásárlóközönség, amely különösen körültekintő az érintett áruk megvásárlása és érintett szolgáltatások igénybevétele során, észleli a mértéktannal való kapcsolatot. Ezenkívül a szóban forgó védjegyek közötti vizuális különbségek igen jelentősek.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és utasítsa el a 3740529. sz. Metromeet közösségi védjegybejelentést;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére, ideértve a felszólalási eljárásban és a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárásban felmerült költségeket is.
14 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Az első ízben a Törvényszék előtt előterjesztett dokumentum elfogadhatóságáról
15 A felperes egy közvélemény-kutató intézet által 2007 őszén végzett felmérésre kíván hivatkozni, amelyből kitűnt, hogy Németországban a megkérdezettek 70%‑a a „metro” szót a felpereshez, 10%‑a pedig egy külföldi földalatti közlekedési hálózathoz társította.
16 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszékhez a 40/94 rendelet 63. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikke) alapján benyújtott kereset a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul. A Törvényszéknek ugyanis nem feladata, hogy újból megvizsgálja a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyeket első ízben terjesztettek elé. Ugyanis ezeknek a bizonyítékoknak az elfogadása az eljárási szabályzat 135. cikkének 4. §‑ába ütközne, miszerint a felek beadványai nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát (a Törvényszék T‑128/01. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM [Calandre] ügyben 2003. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑701. o.] 18. pontja és a T‑269/06. sz., Rautaruukki kontra OHIM [RAUTARUUKKI] ügyben 2008. november 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑273. o.] 20. pontja).
17 Ilyen körülmények között a keresetnek azon felmérést tartalmazó mellékletét, amelyre a jelen ügyben a felperes hivatkozni kíván, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel azt a fellebbezési tanácshoz nem nyújtották be vizsgálat céljából.
Az ügy érdeméről
18 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a keresetben a felperes – amint az a fenti 13. pontból is kitűnik – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a 3740529. sz. Metromeet közösségi védjegybejelentés elutasítását kérte. A Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszában a felperes előadta, hogy a kérelmeit úgy kell értelmezni, hogy a Törvényszéktől a védjegybejelentés elutasítását, és másodlagosan a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, valamint az ügynek újbóli határozathozatal céljából az OHIM elé való utalását kérte.
19 Az eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑a szerint a kereset tartalmazza többek között a felperes kérelmeit. A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a hatályon kívül helyezés iránti kérelemnek a védjegybejelentés elutasítása iránti kérelemhez képest való másodlagos jellegét nem a keresetben, hanem a pervezető intézkedésként feltett kérdésre adott válaszban jelölték meg. Következésképpen a kereseti kérelmeknek a pervezető intézkedések keretében való ilyen megváltoztatását el kell utasítani, mint elfogadhatatlant (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑406/03. sz., Ravailhe kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. február 14‑én hozott végzésének [EBHT‑KSZ 2005. I‑A‑19. és II‑79. o.] 53. pontját).
Az első kereseti kérelem első részéről, amely a megtámadott határozat hatályon helyezésére irányul
20 A felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot terjeszt elő. A felperes alapvetően úgy véli, hogy – amint azt a felszólalási osztály megállapította – vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóság áll fenn az Metromeet és a meeting metro megjelölések között, mivel mindkettő tartalmazza a „metro” és a „meet” elemeket, hiszen a korábbi szóvédjegy „meeting” elemében szereplő „ing” toldalék egyszerűen a „meet” határozói igenevének alkotóeleme, amely az említett megjelölések között nem okoz vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbséget. Az egyetlen különbség a megjelölések két összetevőjének felcserélésében rejlik, amely végeredményben nem zárja ki a köztük lévő hasonlóságot.
21 Az OHIM szerint nem áll fenn összetévesztés veszélye a szóban forgó két megjelölés között a „metro” elem erősen utaló és kevéssé megkülönböztető jellege miatt. A mértéktanban járatos szakemberek a „metro” elemet a mértéktannal társítják az e szakterülethez kötődő árukkal és szolgáltatásokkal való találkozásuk során.
22 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez”.
23 Egyébiránt a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja értelmében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja) korábbi védjegy a közösségi védjegy, valamint a valamely tagállamban lajstromozott olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd a Törvényszék T‑325/06. sz., Boston Scientific kontra OHIM – Terumo [CAPIO] ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, lásd még analógia útján a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontját és a C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 17. pontját).
25 Továbbá azt, hogy a vásárlóközönség szemszögéből fennáll‑e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni (lásd a fenti 24. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd még analógia útján a C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑6191. o.] 22. pontját, a fenti 24. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 16. pontját és a fenti 24. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 18. pontját).
26 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7333. o.] 48. pontja, a Törvényszék T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 25. pontja, valamint lásd analógia útján a fenti 24. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 17. pontját). A tényezők e kölcsönös függősége a 40/94 rendelet hetedik preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a hasonlóság fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni, amelynek értékelése számos tényezőtől függ, különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől (lásd a fenti 24. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
27 Egyébiránt az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának „a fogyasztók összetéveszthetik” szövegezéséből következik ugyanis, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. Márpedig a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit (lásd a fenti 24. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 73. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint analógia útján a fenti 25. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját).
28 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése során az érintett áruk fogyasztóiról általában feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók. Egyebekben nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik lehetősége közvetlenül összehasonlítani a különböző védjegyeket, és így a védjegyről az emlékezetében megőrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (a Törvényszék T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto [Fifties] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359. o.] 28. pontja és a T‑186/02. sz., BMI Bertollo kontra OHIM – Diesel [DIESELIT] ügyben 2004. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1887. o.] 38. pontja; valamint analógia útján lásd a fenti 24. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontját].
29 A jelen ügyben a megtámadott határozat tárgyát képező korábbi védjegyek Németországban lajstromozott nemzeti védjegyek. Következésképpen, ahogy az a megtámadott határozat 34. és 49. pontjából kitűnik, a vizsgálatot a német területre kell korlátozni.
30 Meg kell állapítani azt is, hogy az érintett vásárlóközönség – ahogyan arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában helyesen rámutatott – a mértéktanban járatos szakembereket, és az e területen működő szolgáltatókat jelenti, mivel a szóban forgó áruk és szolgáltatások kizárólag a mértéktanhoz kapcsolódnak. Ellentétben azzal, amit a felperes állít, nem lehet érvényesen azzal érvelni, hogy a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat a széles vásárlóközönségnek szánják, mivel mindennapos használatú olyan mérőeszközökről van szó, mint az órák, összecsukható mérőlécek, mérlegek, fokbeosztásos edények és hőmérők. A közösségi védjegybejelentéssel érintett egyetlen áru és szolgáltatás sem érinti ugyanis a felperes által hivatkozott mérőeszközöket.
31 A fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések összetéveszthetőségére vonatkozó értékelését e megfontolások fényében kell vizsgálni.
Az áruk és szolgáltatások hasonlóságáról
32 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 23‑29. pontjában kifejtett, a meeting metro védjegyre vonatkozó álláspontot, és az említett határozat 41‑45. pontjában a METRO védjegyre vonatkozó álláspontot meg kell erősíteni. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a felperes az érintett áruk és szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága vonatkozásában nem élt kifogással a fellebbezési tanács megállapításaival szemben.
A megjelölések hasonlóságáról
33 Emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 27. pontban már szerepelt, az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével (lásd a Törvényszék T‑292/01. sz., Phillips‑Van Heusen kontra OHIM – Pash Textilvertrieb und Einzelhandel [BASS] ügyben 2003. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4335. o.] 47. pontját, a fenti 24. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 88. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; valamint analógia útján lásd a fenti 25. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját).
34 Az ítélkezési gyakorlatból ugyancsak következik, hogy két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn közöttük egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában (a fenti 26. pontban hivatkozott MATRATZEN‑ügyben hozott ítélet 30. pontja, a fenti 24. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 89. pontja, valamint analógia útján lásd a fenti 25. pontban hivatkozott SABEL ügyben hozott ítélet 23. pontját).
35 Az összehasonlítandó megjelölések elsősorban a következők:
Korábbi nemzeti védjegy |
Bejelentett közösségi védjegy |
meeting metro |
|
36 Elsőként a vizuális összehasonlítást illetően meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy normál betűtípussal írt, kilenc betűből álló egy szóelemet tartalmazó ábrás védjegy. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a két „e” betű alacsonyabban helyezkedik el, mint a többi betű, és hogy a második „e” tükörképe az elsőnek. Ezenkívül egy csúcsára állított, a belsejében kört tartalmazó, négyzet alakú ábrás elem szerepel a két „e” betű felett. A bejelentett védjegy „metro” eleme alá van húzva. A korábbi szóvédjegy két, egyenként hét‑ és ötbetűs szóból áll, amelyet összesen 12 betű alkot.
37 Kétségtelen, hogy a bejelentett védjegy két elemből áll, azaz a „metro” és „meet” elemekből, amely fordított sorrendben szerepel a korábbi szóvédjegyben, és a „meeting” szót az érintett vásárlóközönség könnyen a „meet” szó határozói igeneveként észlelheti.
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a védjegy elemeinek egyszerű megfordítása nem vezet a vizuális hasonlóság hiányának megállapításához (a Törvényszék T‑67/08. sz, Hedgefund Intelligence kontra OHIM – Hedge Invest [InvestHedge] ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 35. pontja).
39 A különbségek ugyanakkor felismerhetőek a négyzetből álló ábrás elem jelenléte, a bejelentett védjegy két utolsó „e”‑jének sajátos elhelyezése, valamint a „meet” és a „meeting” elemek közötti bizonyos különbség fennállása miatt. Meg kell tehát erősíteni a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 30. pontjában szereplő következtetését, amely szerint általánosságban a megjelölések vizuális szempontból csak csekély mértékben hasonlóak.
40 Másodsorban a hangzásbeli összehasonlítást illetően meg kell állapítani, hogy a megjelöléseket alkotó két elem megfordítása miatt, valamint amiatt, hogy a „meet” szó a korábbi szóvédjegyben kicsit másként található meg (meeting), a két megjelölés hangzása eltérő. Mindazonáltal, mivel a korábbi védjegy utolsó eleme és a bejelentett védjegy első eleme azonos, valamint mivel a „meet” és „meeting” szavak kiejtése hasonló, a két megjelölést egészében nézve közöttük bizonyos mértékű hangzásbeli hasonlóság áll fenn. Az, hogy a szóelemeket fordított sorrendben kell kiejteni, nem zárja ki, hogy a megjelölések általában hasonlóak legyenek (lásd ebben az értelemben a fenti 38. pontban hivatkozott InvestHedge‑ügyben hozott ítélet 39. pontját). Ebből kifolyólag nem fogadható el a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 30. pontjában szereplő következtetése, amely szerint a szóban forgó védjegyek nem hasonló hangzásúak.
41 Harmadszor a fogalmi összehasonlítást illetően meg kell állapítani, hogy tekintettel arra, hogy érintett vásárlóközönség mértéktanban járatos szakemberekből áll, a szóban forgó, mértéktannal kapcsolatos árukra és szolgáltatásokra alkalmazott megjelöléseket – ahogy az a megtámadott határozat 32. pontjából kitűnik – az említett vásárlóközönség úgy értelmezi, hogy az a mértéktanra, és – ellentétben azzal, ami az említett határozat 33. és 34. pontjából kitűnik – az e tudomány iránt érdeklődők közötti találkozásokra is utal, ahogyan azt a felszólalási osztály a határozatában megállapította, mivel a „meeting” szó a köznyelvi német szókincs részét képezi, így az érintett vásárlóközönség érti a „meet” szót. Nyilvánvaló kapcsolat áll tehát fenn a szóban forgó megjelölések között, mivel azonosak a fogalmak, amelyekre utalnak.
Az összetéveszthetőségről
42 Emlékeztetni kell arra, hogy akkor áll fenn az összetévesztés veszélye, ha a szóban forgó védjegyek hasonlóságának foka és az e védjegyekkel megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának foka összességében kellően magas (a fenti 26. pontban hivatkozott MATRATZEN‑ügyben hozott ítélet 45. pontja).
43 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a „metro” elem, anélkül hogy leíró lenne, nem tekinthető erősen megkülönböztető jellegűnek a mértéktannal kapcsolatos, és az e terület szakembereiből álló vásárlóközönségnek szánt áruk és szolgáltatások vonatkozásában. Egyébiránt, jóllehet a szóban forgó megjelölések másik eleme megkülönböztetőként észlelhető, meg kell állapítani, hogy a „meet” és „meeting” szavak nem azonosak, hanem hasonlóak, mivel ugyanazon szó két különböző nyelvtani formájáról van szó az egyik megjelölésben lévő határozói igenév miatt.
44 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a szakemberekből álló vásárlóközönség tekintetében is figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik arra lehetősége, hogy a különböző védjegyeket közvetlenül összehasonlítsa, így kénytelen az azokról alkotott tökéletlen emlékképre hagyatkozni (a fenti 24. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontja és a Törvényszék T‑7/04. sz., Shaker kontra OHIM – Limiñana y Botella [Limoncello della Costiera Amalfitana shaker] ügyben 2008. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3085. o.] 30. pontja). Ezenkívül az a tény, hogy a szóban forgó árukat és szolgáltatásokat nem napi vagy heti rendszerességgel vásárolják, illetve veszik igénybe, növeli annak lehetőségét, hogy a védjegyek megjelenésének pontatlan emléke félrevezeti az érintett vásárlóközönséget (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑388/00. sz., Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services [ELS] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4301. o.] 76. pontját).
45 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a korábbi védjegy csekély megkülönböztető képességének elismerése nem zárja ki annak megállapítását, hogy a jelen esetben fennáll az összetévesztés veszélye. Ugyanis, ha a korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe kell is venni az összetéveszthetőség mérlegelése során, ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek. Így, még valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegy esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye az érintett megjelölések és áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd a Törvényszék T‑134/06. sz., Xentral OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5213. o.] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Tekintettel arra egyrészt, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások részben azonosak, és részben legalábbis hasonlóak, másrészt hogy a szóban forgó megjelölések vizuálisan és hangzásban ugyan kis mértékben, de hasonlóak, valamint fogalmilag azonosak, meg kell állapítani, hogy az említett megjelölések között nem áll fenn elegendő különbség annak teljes elkerüléséhez, hogy az érintett vásárlóközönség összetévessze a védjegyeket.
47 Ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 37. pontjában megállapított, semmi nem teszi lehetővé annak vélelmezését, hogy a szóban forgó árukat rendszerint azután vásárolják meg, hogy az érintett árukra és szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatót áttanulmányozzák, így a vizuális különbségek nagy jelentőséggel bírnak. A szóban forgó áruk vagy szolgáltatások megvásárlása történhet ugyanis ilyen irányú szóbeli ajánlást követően, és a fogyasztó, aki két megjelöléssel találkozik, az emlékeiben őrzött tökéletlen kép miatt könnyen összetévesztheti az ajánlott védjeggyel ellátott árut vagy szolgáltatást a szóban forgó másik védjeggyel ellátott áruval vagy szolgáltatással.
48 Ilyen körülmények között az egyetlen jogalapnak helyt kell adni, következésképpen a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy össze kellene hasonlítani a bejelentett védjegyet a korábbi METRO védjeggyel.
Az első kereseti kérelem második részéről, amely a védjegybejelentés elutasítására irányul
49 Ami az első kereseti kérelem második részét illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes érdekeit a jelen körülmények között a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése megfelelően védi, anélkül hogy határozni kellene a felperesnek a védjegybejelentés elutasítására irányuló kérelméről. Az ilyen kérelem az említett határozat hatályon kívül helyezésének puszta következménye, ily módon az a 40/94 rendelet 63. cikke (6) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikke (6) bekezdésének) megfelelően az uniós bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések keretébe illeszkedik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑106/00. sz., Streamserve kontra OHIM [STREAMSERVE] ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑723. o.] 17. pontját és a T‑147/03. sz., Devinlec kontra OHIM – TIME ART [QUANTUM] ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑11. o.] 113. pontját).
A költségekről
50 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
51 Ezenkívül a felperes kérte, hogy a Törvényszék az OHIM‑ot kötelezze a felszólalási eljárásban és a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárásban a felperes részéről felmerült költségek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 136. cikkének 2. §‑a értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Ez azonban nem vonatkozik a felszólalási osztály előtti eljárás során felmerült költségekre. Ennélfogva a felperes az iránti kérelmét, hogy a Törvényszék kötelezze az OHIM‑ot a felszólalási osztály előtti igazgatási eljárás költségeinek viselésére, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani (a Törvényszék T‑290/07. sz., MIP Metro kontra OHIM Metronia [METRONIA] ügyben 2008. december 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 60. pontja).
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának (az R 387/2007‑1. sz. ügyben) az MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG és a CBT Comunicación Multimedia, SL közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2008. június 12‑én hozott határozatát.
2) A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Dittrich |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. június 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások