AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(első tanács)

2007. június 6.

T‑432/04. sz. ügy

Walter Parlante

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2003. évi előléptetési időszak – Az előléptetés megtagadása – Előléptetési pontok odaítélése – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Egyenlő bánásmód – A személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései – Jogellenességi kifogás – Jogos bizalom”

Tárgy: Egyrészt a kinevezésre jogosult hatóság azon 2004. július 5‑i határozatának megsemmisítése, amelyben elutasította a felperesnek az ugyanezen hatóság által hozott, a tőle a 2003. évi előléptetési időszakban C1 besorolási fokozatba történő előléptetést megtagadó határozat elleni panaszát, másrészt a panasz tárgyát képező határozat szükséges mértékű megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk és 45. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Ígéretek

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

1.      Még az olyan előléptetési rendszer keretében is, amelyet a személyzeti szabályzat 43. és 45. cikkének – a Bizottság által elfogadott – általános végrehajtási rendelkezései vezettek be, amelyben az előléptethető tisztviselők által összegyűjtött pontok száma meghatározó az előléptetésükhöz, az a körülmény, hogy bizonyos előléptetési pontok odaítélése a főigazgatók vagy az igazgatók hatáskörébe tartozik, önmagában nem összeegyeztethetetlen azzal a követelménnyel, hogy az előléptethető tisztviselők érdemeinek kibővített vizsgálatát a tisztviselők közötti egyenlő bánásmód elvével és a szakmai előmenetelhez való jog elvével összhangban intézményi szinten kell elvégezni. Egyrészt ugyanis az előléptetési eljárásban való közreműködésük lehetővé teszi a főigazgatóságuk vagy igazgatóságuk sajátosságainak figyelembevételét – amelyekről a különböző felettesekkel való konzultációkon szereztek tudomást –, és a különböző előléptethető tisztviselőknek a különböző értékelők által elkészített szakmai előmeneteli jelentéseinek egyedi perspektívába helyezését. Másrészt, tekintettel többek között a besorolási fokozatonként előléptethető tisztviselők jelentős számára, ez a rendszer – amelyben a tisztviselők érdemeinek a hierarchia különböző szintjein végzett értékelését előléptetési pontok formájában fejezik ki – arra irányul, hogy a kinevezésre jogosult hatóság számára lehetővé tegye, hogy az az előléptethető tisztviselők érdemeire vonatkozóan összehasonlítható információforrásokkal rendelkezzen. Így ez a rendszer – a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően – eleget tesz a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálata szükségességének.

Közelebbről, az egyes főigazgatóságokon belül a kiemelkedő érdemekkel rendelkező tisztviselőknek az előléptetés céljából való jutalmazása érdekében a főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontok odaítélésének módja a személyzeti szabályzat 45. cikke és az egyenlő bánásmód elve alapján nem tekinthető összeegyeztethetetlennek az érdemek kibővített vizsgálatának fennállásával. Az előléptethető tisztviselők érdemei ilyen vonatkozásainak értékelését az ugyanazon főigazgatósághoz tartozó tisztviselőkhöz képest kell elvégezni, mivel a kibővített vizsgálat követelménye teljesül akkor, amikor a kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselőket foglalkoztató főigazgatóságtól függetlenül elvégzi az előléptethető tisztviselők által összegyűjtött összes előléptetési pont összehasonlítását,. E körülmények között az a tény, hogy a főigazgatóságok rendelkezésére álló elsőbbségi pontokat a főigazgatóságok előléptethető tisztviselőinek száma alapján osztották el, az egyes főigazgatóságok által odaítélendő elsőbbségi pontok száma inflációs növekedésének elkerülésére irányul, és ezáltal biztosítja az előléptetési pontok összehasonlíthatóságát és a különböző főigazgatóságokhoz tartozó tisztviselők közötti egyenlő bánásmódot.

Abban az esetben, ha ezen elsőbbségi pontkvóták egyszerű alkalmazása többek között a főigazgatóság sajátosságai miatt meggátolná az előléptethető tisztviselők érdemeinek megfelelő jutalmazását, a kinevezésre jogosult hatóság feladata lenne – az előléptetés tárgyában fennálló döntési jogkörében – a személyzeti szabályzat 45. cikke és az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítása, mivel ebben a vonatkozásban megfelelő intézkedésnek minősülhet az érintett tisztviselők általi keresetek előterjesztését követően a meghatározatlan számú, kvótán felüli elsőbbségi pont odaítélése.

A célátlag rendszerét illetően, amelyet a szakmai előmeneteli jelentés osztályzataiból és értékeléseiből eredő érdempontok odaítélése céljából közölnek az értékelőkkel, bár annak következtében ezeket a jelentéseket először a főigazgatóságon belül hasonlítják össze, és az összegyűjtött előléptetési pontok teljes számának átfogó bizottsági szintű összehasonlítására csak a második szakaszban kerül sor, ez a rendszer nem kifogásolható, mivel jogszerű célt követ, nevezetesen a különböző értékelők értékeléséből fakadó szubjektivitás megszüntetését, ebből következően többek között az a feladata, hogy biztosítsa a különböző főigazgatóságokhoz tartozó tisztviselők jelentéseinek jobb összehasonlíthatóságát. Ez a rendszer önmagában véve nem tekinthető összeegyeztethetetlennek az érdemek kibővített vizsgálatának követelményével.

Ebben a tekintetben, bár a célátlag szigorú alkalmazása – az olyan főigazgatóságok esetében, amelyek az adott besorolási fokozatban nagyon korlátozott számú előléptethető tisztviselővel rendelkeznek, és amelyek ebből következően nem minősülnek az általánosan megfigyelhető valós helyzetet tükröző reprezentatív mintának – a személyzeti szabályzat 45. cikkével és az egyenlő bánásmód elvével ellentétes módon torzíthatja a szakmai előmeneteli jelentések bizottsági szintű összehasonlító vizsgálatát, az e cikk Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései lehetővé teszik a tisztviselők által a határozatot hozó szervhez benyújtott fellebbezésekről döntő kinevezésre jogosult hatóság és az előléptetési bizottság számára – amelyek kivételesen megsemmisíthetik a célátlagot túllépő főigazgatóság előléptetési pontkvótájának csökkentését – hogy sajátos helyzetek előfordulásakor azokat figyelembe vegye, és biztosítsa, hogy a főigazgatóságon az adott besorolási fokozatba tartozó tisztviselők érdemeinek érdempontok formájában megnyilvánuló értékelése indokolatlanul ne legyen hatással az előléptethető tisztviselők egyéni helyzetére az egyes főigazgatóságok rendelkezésére bocsátott elsőbbségi pontok számát illetően.

(lásd az 56., 59–61., 63–68., 71., 72. és 74–77. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑53/91. sz., Mergen kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2041. o.) 36. pontja; T‑557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑195. o. és II‑603. o.) 22. pontja; T‑234/97. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑507. o. és II‑1533. o.) 24. pontja; T‑187/98. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑195. o. és II‑885. o.) 61. pontja; T‑22/99. sz., Rose kontra Bizottság ügyben 2000. február 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑27. o. és II‑115. o.) 57. pontja; T‑233/01. sz., Callebaut kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑115. o. és II‑625. o.) 46. pontja; T‑188/01–T‑190/01. sz., Tsarnavas kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑95. o. és II‑495. o.) 121. pontja; T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 53. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseivel bevezetett átmeneti rendelkezései – amelyek a főigazgatóságok számára lehetővé teszik, hogy a 2003‑as előléptetési időszakban legfeljebb négy különleges kiegészítő elsőbbségi pontot ítéljenek oda az előző előléptetési időszakban előterjesztett, de elő nem léptetett tisztviselők figyelembevétele érdekében, az említett előléptetési lehetőségek 150%-ának erejéig – nem ellentétesek a személyzeti szabályzat 45. cikkének rendelkezéseivel. Ugyanis ezen pontok odaítélése – amely nem kötelező, és nem eredményez automatikusan előléptetést – az egyik előléptetési rendszerből a másikba való átmenetet kívánja átmeneti jelleggel biztosítani, és megfelelő módon veszi figyelembe azt a tényt, hogy ezeket a tisztviselőket a korábbi előléptetési időszakban már előterjesztették előléptetésre, és nem hagyja figyelmen kívül a 2003‑as előléptetési időszakban rendelkezésre álló állásokra vonatkozó költségvetési korlátozásokat sem.

Ezek a rendelkezések az egyenlő bánásmód elvét sem sértik. Ugyanis, mivel a különleges kiegészítő elsőbbségi pontok funkciója valamely főigazgatóságon belül a múltban tanúsított érdemek miatt különlegesen kiemelkedő tisztviselők jutalmazása, akiket azonban nem léptettek elő, ezek a tisztviselők nincsenek összehasonlítható helyzetben azokkal a tisztviselőkkel, akiket az előző előléptetési időszakban nem terjesztettek elő előléptetésre az érdemeik ezen vonatkozására tekintettel. Ezek a tisztviselők nincsenek összehasonlítható helyzetben az előző előléptetési időszakban előterjesztett, de elő nem léptetett tisztviselőkkel sem, akiknek az említett időszak előléptetési lehetőségeinek 150%‑os korlátozása miatt nem ítélhetik oda ezeket a pontokat, mivel ez utóbbiak érdemei – amelyeket a főigazgatóságok az előző előléptetési időszak során értékeltek – csekélyebbek az előbbi tisztviselők érdemeinél, ugyanis az a sorrend, amely alapján a tisztviselők az előterjesztési listákra kerültek a tisztviselők érdemeinek az őket alkalmazó főigazgatóságok általi értékelésétől függött. Ebben a tekintetben nem minősül a hátrányos megkülönböztetés tilalma elve megsértésének az a tény, hogy a főigazgatóságok méretétől függően eltér azon tisztviselők száma, akik ezen pontokból részesülhetnek. Éppen ellenkezőleg, a különböző főigazgatóságokhoz tartozó tisztviselők közötti egyenlő bánásmódot éppen az a tény biztosítja, hogy a szóban forgó korlátozást az előző időszak előléptetési lehetőségeinek százalékában fejezték ki, és az ebből következően lehetővé teszi a különböző főigazgatóságok között az azokon belül előléptethető tisztviselők számára vonatkozóan fennálló különbségek figyelembevételét.

(lásd a 91., 92., 94–97. és 106–110. pontot)

3.      A tisztviselő előléptetésére vonatkozóan azért tett ígéret, mert a tisztviselő az előző előléptetési időszakban besorolási fokozatban hátrahagyottnak minősül – ha bebizonyosodik – nem ébreszthet jogos bizalmat a tisztviselőben, mivel azt a személyzeti szabályzat alkalmazandó rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával tették volna, megsértve az előléptetésre alkalmas tisztviselők érdemei összehasonlításának kötelezettségét, amelyet a személyzeti szabályzat 45. cikke ír elő.

(lásd a 122. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑138/99. sz., Verheyden kontra Bizottság ügyben 2000. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑219. o. és II‑1001. o.) 71. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.