AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2008. június 10.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A GABEL közösségi szóvédjegy bejelentése – GAREL korábbi közösségi ábrás védjegy – A lajstromozás részbeni elutasítása – A fellebbezési tanács által folytatott vizsgálat terjedelme – A kereset teljes egészéről való döntési kötelezettség – Az EK 40/94 rendelet 62. cikkének (1) bekezdése”
A T‑85/07. sz. ügyben,
a Gabel Industria Tessile SpA (székhelye: Rovellasca [Olaszország], képviseli: A. Petruzzelli ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: O. Montalto és L. Rampini, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Creaciones Garel, SA (székhelye: Logroño [Spanyolország]),
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2007. január 25‑én a Creaciones Garel, SA és a Gabel Industria Tessile SpA közötti felszólalási eljárás ügyében hozott határozata (R 960/2006‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso bírák,
hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető-helyettes,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. március 20‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. július 4‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak a felekhez 2007. december 13‑án intézett írásbeli kérdéseire,
tekintettel a feleknek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. december 19‑én és 20‑án benyújtott észrevételeire
és a 2008. január 30‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. április 2‑án a felperes, a Gabel Industria Tessile SpA a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1993. L 11. 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a GABEL szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 24. és 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok esetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 24. osztály: „textíliák, ágytakarók és asztalterítők, utazóplédek, lepedők, huzatok, kéztörlők, fürdőszivacsok, ágyterítők, paplanok, pehelypaplanok, törülközők”;
– 25. osztály: „ruházati cikkek, beleértve a magas szárú lábbeliket, cipőket és papucsokat”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. január 10‑i 2/05. számában hirdették meg.
5 2005. április 6‑án a felszólaló, a Creaciones Garel, SA a 40/94 rendelet 42. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás alátámasztására a bejelentett védjegynek számos korábbi védjeggyel, vagyis kilenc spanyol, hat nemzetközi és két közösségi védjeggyel való, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőségére hivatkozott. Ez utóbbiak megfelelnek többek között a 2005. január 5‑én lajstromozott 1806199. sz., alábbi korábbi közösségi ábrás védjegynek (a továbbiakban: korábbi közösségi ábrás védjegy):
7 A korábbi közösségi ábrás védjegyet a Nizzai Megállapodás szerinti 24., 25. és 26. osztályba tartozó termékekre tekintettel lajstromozták, amelyek ezen osztályok esetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 24. osztály: „textíliák és textiláruk, amelyek nem tartoznak más osztályokba, ágytakarók és asztalterítők”;
– 25. osztály: „csípőszorító, alsóneműk, melltartók, kombinék és bodyk”;
– 26. osztály: „csipkék, hímzések, szalagok és zsinórok”.
8 A 2006. június 22‑i határozatával a felszólalási osztály helyt adott a felszólalásnak, a lajstromozás iránti kérelmet teljes egészében elutasította, és a felperest kötelezte a költségek viselésére. A felszólalási osztály azon a véleményen volt, hogy a bejelentett védjegynek a korábbi közösségi ábrás védjeggyel való hasonlósága és az e védjegyekkel jelölt termékek azonossága miatt az Európai Unió vásárlóközönsége számára a védjegyek összetéveszthetők. Továbbá a felszólalási osztály nem találta szükségesnek annak vizsgálatát, hogy a felszólaló által hivatkozott korábbi védjegyeket a 40/94 rendelet 15. és 50. cikke értelmében tényleges használták‑e, mivel határozata kizárólag a korábbi közösségi ábrás védjegyen alapult, amelynek – mivel kevesebb mint 5 éve lajstromoztak – nem kell ilyen feltételnek eleget tennie.
9 A 2006. július 12‑i levelével a felperes a lajstromozás iránti kérelmével kapcsolatban közölte az OHIM‑mal azon döntését, hogy a 25. osztályba tartozó áruk jegyzékét a következőképpen korlátozza: „[…] a »ruházati cikkeket, beleértve a magas szárú lábbeliket, cipőket és papucsokat« kizárólag az ugyanezen 25. osztályba tartozó »köntösökre« korlátozza”.
10 2006. július 17‑én a felperes a 40/94 rendelet 57‑62. cikke alapján a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
11 A felperessel 2007. január 29‑én közölt 2007. január 25‑i határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, engedélyezte a bejelentett védjegynek a 25. osztályba tartozó köntösök tekintetében történő lajstromozását, és elrendelte, hogy mindkét fél maga viselje saját költségeit.
A felek kérelmei
12 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze részben hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az kifejezetten elutasítja a bejelentett védjegynek a 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozását;
– erősítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az engedélyezi a bejelentett védjegynek a 25. osztályba tartozó köntösök tekintetében történő lajstromozását;
– utasítsa az OHIM‑ot arra, hogy lajstromozza a bejelentett védjegyet a 24. osztályba tartozó áruk és a 25. osztályba tartozó köntösök tekintetében;
– mondja ki, hogy a felszólaló korábbi védjegyeit, a korábbi közösségi ábrás védjegy kivételével, nem használták ténylegesen a 24. osztályba tartozó áruk tekintetében, és hogy ez a 40/94 rendelet 15. és 50. cikkére tekintettel e védjegyek lajstromozásával való visszaélésnek minősül;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
13 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
14 A felperes az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre 2007. december 19‑én válaszul benyújtott észrevételeiben kijelenti, hogy eláll harmadik kereseti kérelmétől, amit az Elsőfokú Bíróság felvett a tárgyalási jegyzőkönyvbe.
Az elfogadhatóságról
15 Egy kereset elfogadhatóságának feltételeit, minthogy azok az eljárás folytatásának nélkülözhetetlen elemei, az Elsőfokú Bíróság hivatalból vizsgálhatja, és e vizsgálat nem csupán a felek által benyújtott elfogadhatatlansági kifogásokra terjed ki (a Bíróság 294/83. sz., Les Verts kontra Parlement ügyben 1986. április 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 1339. o.] 19. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑99/95. sz., Stott kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑2227. o.] 22. pontja és a T‑172/04. sz., Telefónica kontra OHIM – Branch [emergia] ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑74. o.] 22. pontja).
16 A második kereseti kérelmével a felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy erősítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az engedélyezi a bejelentett védjegynek a 25. osztályba tartozó köntösök tekintetében történő lajstromozását. Negyedik kereseti kérelmében továbbá azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy mondja ki, hogy a felszólaló korábbi védjegyeit, a korábbi közösségi ábrás védjegy kivételével, nem használták a 24. osztályba tartozó áruk tekintetében, és hogy ez a 40/94 rendelet 15. és 50. cikkére tekintettel e védjegyek lajstromozásával való visszaélésnek minősül.
17 Meg kell állapítani, hogy a második és negyedik kereseti kérelmével a felperes az Elsőfokú Bíróságtól megerősítő vagy deklaratív jellegű ítéletet vár. A 40/94 rendelet 63. cikkének (2) és (3) bekezdéséből azonban az következik, hogy az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset célja a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének a vizsgálata és a jelen ügyben azok hatályon kívül helyezésének vagy megváltoztatásának az elérése (a Bíróság C‑106/03. P. sz., Vedial kontra OHIM ügyben 2004. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑9573. o.] 28. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑247/01. sz., eCopy kontra OHIM [ECOPY] ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5301. o.] 46. pontját és a T‑407/05. sz., SAEME kontra OHIM ‑ Racke [REVIAN’s] ügyben 2007. november 6‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 65. pontját), ami azzal jár, hogy a keresetnek e határozatokra tekintettel nem lehet célja megerősítő vagy deklaratív jellegű ítélet elérése.
18 Következésképpen a felperes második és negyedik kereseti kérelmét – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
19 Első kereseti kérelmének – amelynek célja a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése annyiban, amennyiben az kifejezetten elutasítja a bejelentett védjegynek a 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozását – alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot lényegében arra alapítja, hogy a fellebbezési tanács elmulasztotta azon kötelezettségét, hogy kifejezetten határozzon a 24. osztályba tartozó áruk lajstromozása iránti kérelemről. A második jogalapot a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja. A harmadik jogalapot az ugyanezen rendelet 15. és 50. cikkének a megsértésére alapítja, amelyet a szóban forgó védjegyek lajstromozásával való visszaélésként határoz meg.
20 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 62. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján a „fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről”. E kötelezettséget úgy kell érteni, hogy a fellebbezési tanácsnak döntenie kell a hozzá benyújtott egyes kérelmek egészéről, amelyeket vagy helybenhagy, vagy mint elfogadhatatlant elutasít, vagy érdemben elutasít (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑29/05. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2213. o.] 56. és 57. pontját). Mivel e kötelezettség figyelmen kívül hagyása befolyással bírhat a fellebbezési tanács határozatára, olyan lényeges eljárási szabályról van szó, amelynek a megsértését az Elsőfokú Bíróság hivatalból vizsgálhatja.
21 A jelen ügyben hivatalból meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács döntött‑e a felperes azon kérelmeiről, amelyeket a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében való lajstromozásának a felszólalási osztály általi elutasítása ellen nyújtott be.
22 A jelen jogvita felei egyetértenek abban, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban hallgatólagosan döntött e kérelmekről. Az OHIM hozzáteszi, hogy a fellebbezési tanács e tekintetben gyakorlatilag megerősítette a felszólalási osztály határozatát. A felek abban is egyetértettek, hogy ezen elutasítást a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, a korábbi közösségi ábrás védjegy és a bejelentett védjegy hasonlóságából és az e két védjeggyel jelölt áruk azonosságából és hasonlóságából adódó összetéveszthetőség indokolta. Az Elsőfokú Bíróság arra vonatkozó írásbeli kérdésére adott válaszként, hogy a fellebbezési tanács esetleg elmulasztott dönteni a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében való lajstromozásának az elutasításáról, a felek a korábbi érveléseik megerősítésére szorítkoztak.
23 Azonban először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat rendelkező részének 1. pontja, amelynek értelmében a fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a felszólalási osztálynak a lajstromozást megtagadó határozatát, az OHIM állításának megfelelően kizárja annak megállapítását, hogy a fellebbezési tanács hallgatólagosan megerősítette az említett határozatot a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozásának elutasítása tekintetében.
24 Ezután fontos megjegyezni, hogy a megtámadott határozat rendelkező részének más pontja sem teszi kifejezetten lehetővé vagy nem utasítja kifejezetten el a bejelentett védjegynek a 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozását. A megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontja ugyanis arra korlátozódik, hogy engedélyezze a bejelentett védjegynek a 25. osztályba tartozó köntösök tekintetében történő lajstromozását. Azonban, mivel a fellebbezési tanács valamely határozatának rendelkező részét az azt szükségszerűen alátámasztó ténybeli és jogi indokok fényében kell értelmezni, a jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontját, összefüggésben ezen utóbbi indokaival, lehetne‑e úgy értelmezni, hogy az a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozásának hallgatólagos megtagadását is tartalmazza.
25 A felperes nem szolgáltatott bizonyítékot azon állításának az alátámasztására, miszerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat indoklásában röviden hivatkozott a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozásának megtagadására. Ezzel szemben a megtámadott határozat indoklásának 16. pontjából következik, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a felszólalási osztály határozatának elfogadását követően az alperes a lajstromozás iránti kérelmében szereplő árukat csak a 25. osztályba tartozó köntösökre korlátozta. A megtámadott határozat két következő pontjából következik továbbá, hogy a fellebbezési tanács következésképpen úgy ítélte meg, hogy az előtte szóban forgó termékek kizárólag a 25. osztályba tartozó köntösök.
26 Ezért meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügy körülményei között a fellebbezési tanács helyesen jutott‑e arra a következtetésre, hogy fennáll a lajstromozás iránti kérelem e korlátozása, és ennek megfelelően helyesen korlátozta‑e vizsgálatát kizárólag a 25. osztályba tartozó köntösökre. Amint az OHIM az Elsőfokú Bíróság által feltett írásbeli kérdésre adott válaszában megerősítette, a megtámadott határozat indoklásának 16. pontja a felperes 2006. július 12‑én kelt, a fenti 9. pontban hivatkozott levelén alapult. E levelet azonban, amely nem említi a lajstromozás iránti kérelemben szereplő 24. osztályba tartozó árukat, nem lehet a felperes azon szándékaként értelmezni, hogy a lajstromozás iránti kérelmében lemond az említett árukról. Meg kell állapítani tehát, hogy a felperes által a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés a felszólalási osztály egész határozata, beleértve a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozásának az elutasítását, és nem csak e határozat egy része ellen irányult.
27 A megtámadott határozat rendelkező része és indoklása fényében meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács elmulasztott határozni a hozzá benyújtott fellebbezésről annyiban, amennyiben e fellebbezés a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozásának a felszólalási osztály általi elutasítását érintette, és így az megsértette a 40/94 rendelet 62. cikke (1) bekezdésének első mondatát, mivel a felperes előzetesen nem mondott le a bejelentett védjegy említett áruk tekintetében történő lajstromozásáról.
28 Bár a 40/94 rendelet 63. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza az Elsőfokú Bíróságot a fellebbezési tanács határozatainak a megváltoztatására, ez a lehetőség lényegében olyan helyzetekre korlátozódik, amikor az ügy már az ügydöntő határozat meghozatalának a szakaszában van. A jelen ügyben az a tény, hogy a fellebbezési tanács nem döntött a kérelmek egyikéről, kizárja, hogy az ügy ilyen szakaszban legyen. Ugyanis a megtámadott határozat megváltoztatása azzal járna, hogy érdemben először az Elsőfokú Bíróság értékelné azon kérelmeket, amelyekről a fellebbezési tanács nem döntött. Azonban az ilyen értékelés nem tartozik az Elsőfokú Bíróságnak a 40/94 rendelet 63. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott hatáskörébe (lásd a fenti 17. pontot).
29 A fenti észrevételekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot olyan lényeges eljárási szabálysértés mellett fogadták el, amely a jelen ügyben azzal jár, hogy a fellebbezési tanácsnak döntenie kell a bejelentett védjegy 24. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozásának a felszólalási osztály általi elutasításáról, és hogy e szabálysértés következtében, valamint anélkül, hogy dönteni kellene a felperes által az első kérelmének alátámasztására benyújtott jogalapokról, e határozatot teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
30 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.
31 A jelen ügyben a felperes pervesztes lett. Azonban figyelembe kell venni azt az eljárási hibát, amellyel a megtámadott határozatot hozták. Mivel az Elsőfokú Bíróság ezen az alapon a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, az OHIM‑ot is pervesztesnek kell tekinteni. Ilyen körülmények között úgy kell határozni, hogy mindkét fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2007. január 25‑i határozatát (R 960/2006‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Gabel Industria Tessile SpA és az OHIM maguk viselik saját költségeiket.
Pelikánová | Jürimäe | Soldevila Fragoso |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. június 10‑i nyilvános ülésen.