Language of document : ECLI:EU:C:2013:107

C‑399/11. sz. ügy

Stefano Melloni

kontra

Ministerio Fiscal

(a Tribunal Constitucional [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – Tagállamok közötti átadási eljárások – Az érintett személy megjelenése nélkül lefolytatott eljárást követően hozott határozatok – Az érintett távollétében hozott ítéletben megállapított büntetés végrehajtása – Az ítélet felülvizsgálatának lehetősége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. február 26.

1.        Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Eljárási szabályok – A hatálybalépésük időpontjában folyamatban lévő eljárásokra történő alkalmazás – A 2002/584 kerethatározat 4a. cikke – A hatálybalépésekor folyamatban lévő átadási eljárás során hozott határozatok elismerésére és végrehajtására történő alkalmazás

(a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4a. cikk és 8. cikk, (2) bekezdés)

2.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai – A terhelt távollétében kiszabott büntetés végrehajtása céljából kibocsátott elfogatóparancs – A végrehajtásnak azon feltételtől való függővé tétele, hogy a terhelt távollétében hozott határozat a kibocsátó tagállamban felülvizsgálható legyen – Összeegyeztethetetlenség

(a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4a. cikk, (1) bekezdés)

3.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai – A terhelt távollétében kiszabott büntetés végrehajtása céljából kibocsátott elfogatóparancs – A 2002/584 kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek szerinti átadási kötelezettség – A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése – A védelemhez való jog megsértése – Hiány

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk és 48. cikk, (2) bekezdés; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4a. cikk, (1) bekezdés)

4.        Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A védelem szintje – A tagállam alkotmányában biztosított alapvető jogok – A terhelt távollétében kiszabott büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs – Valamely állam azon lehetősége, hogy az alkotmányában biztosított, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog nevében a végrehajtást azon feltételtől tegye függővé, hogy a terhelt távollétében hozott határozat a kibocsátó tagállamban felülvizsgálható legyen – Hiány

(az Európai Unió Alapjogi Chartája, 53. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4a. cikk, (1) bekezdés

1.        Lásd a határozat szövegét.

(vö. 31., 32. pont)

2.        A 2009/299 kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a végrehajtó igazságügyi hatóság az e rendelkezésben említett esetekben a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása érdekében kibocsátott európai elfogatóparancs teljesítését attól a feltételtől teszi függővé, hogy a terhelt távollétében hozott büntető ítélet a kibocsátó tagállamban felülvizsgálható legyen.

Az uniós jogalkotó által választott azon megoldás, amely abból áll, hogy kimerítő jelleggel felsorolja azokat az eseteket, amikor a terhelt távollétében meghozott határozat végrehajtása céljából kiadott európai elfogatóparancs teljesítését olyannak kell tekinteni, amely nem sérti a védelemhez való jogot, összeegyeztethetetlen azon lehetőség fenntartásával, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság e parancs teljesítését attól a feltételtől teheti függővé, hogy a szóban forgó, bűnösséget megállapító ítélet az érintett védelemhez való jogának biztosítása érdekében felülvizsgálható legyen.

(vö. 44., 46. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.        A 2009/299 kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdése nem sérti sem az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, sem pedig a 48. cikkének (2) bekezdése által biztosított védelemhez való jogot.

Ugyanis, bár a terheltnek az eljárásban való személyes részvételhez való joga a tisztességes eljáráshoz való jog alapvető részét képezi, ez nem abszolút jog. A terhelt önszántából – kifejezetten vagy hallgatólagosan – lemondhat erről azzal a feltétellel, hogy a lemondásnak minden kétséget kizáróan bizonyítottnak kell lennie, és azt legalább a súlyának megfelelő biztosítékok minimumának kell öveznie, illetve az nem sérthet semmilyen fontos közérdeket. Különösen nem állapítható meg a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme, ha jóllehet a terhelt nem jelent meg személyesen, a kitűzött tárgyalás helye és ideje az érintett személy előtt ismert volt, és őt a tárgyalás során olyan jogi képviselő védte, akit ő erre meghatalmazott.

Ezenkívül a személyesen jelen nem lévő személy ellen lefolytatott tárgyalást követően hozott határozatok végrehajtása érdekében kibocsátott európai elfogatóparancsok teljesítésére vonatkozó feltételeknek a 2009/299 kerethatározat által megvalósított összehangolása arra irányul, amint azt az 1. cikke meghatározza, hogy erősítse a büntetőeljárás alá vont személyek eljárási jogait, és elősegítse a bírósági határozatoknak a tagállamok közötti kölcsönös elismerését.

(vö. 49., 51., 53., 54. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.        Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 53. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a végrehajtó tagállam számára, hogy a távollétében elítélt személy átadását ahhoz a feltételhez kösse, hogy a kibocsátó államban lehetővé teszik az ítélet felülvizsgálatát, abból a célból, hogy elkerülje az alkotmányában biztosított, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog megsértését.

A Charta 53. cikkének ilyen értelmezése ugyanis sértené az uniós jog elsőbbségének elvét, amennyiben lehetővé tenné valamely tagállam számára, hogy megakadályozza a Chartával teljes összhangban álló uniós jogi aktusok alkalmazását, ha azok nem tartják tiszteletben az ezen tagállam alkotmányában biztosított alapvető jogokat.

A Charta 53. cikke kétségtelenül megerősíti, hogy amennyiben egy uniós jogi aktus nemzeti végrehajtó intézkedéseket tesz szükségessé, akkor a nemzeti hatóságok és bíróságok továbbra is az alapvető jogok védelmének nemzeti szintjét alkalmazhatják, feltéve hogy ennek alkalmazása nem sodorja veszélybe a Charta által meghatározott és a Bíróság által értelmezett védelmi szintet, sem pedig az uniós jog elsőbbségét, egységességét és hatékonyságát. Mindazonáltal a 2009/299 kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 4a. cikkének (1) bekezdése nem biztosítja a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy egy európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadják, amennyiben az érintett személyre az e rendelkezésben felsorolt négy eset valamelyike vonatkozik.

Ha egy tagállam a Charta 53. cikkére hivatkozhatna annak érdekében, hogy a távollétében elítélt személy átadását ahhoz a 2009/299 kerethatározat által meg nem határozott feltételhez kösse, hogy a kibocsátó államban tegyék lehetővé az ítélet felülvizsgálatát abból a célból, hogy elkerülje a végrehajtó tagállam alkotmányában biztosított, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog megsértését, akkor ez az alapvető jogoknak az ezen kerethatározatban meghatározott védelmi szintje egységességének megkérdőjelezéséhez, az e kerethatározat által elősegítendő bizalomvédelem és kölcsönös elismerés elvének sérelméhez, következésképpen a szóban forgó kerethatározat hatékonyságának veszélyeztetéséhez vezetne.

(vö. 58., 60., 61., 63., 64. pont és a rendelkező rész 3. pontja)