A Fővárosi Törvényszék (Magyarország) által 2024. április 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Granulines Invest Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-270/24. sz. ügy, Granulines Invest)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Törvényszék

Az alapeljárás felei

Felperes: Granulines Invest Kft.

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Megfelel-e a közös hozzáadott értékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK (2006. november 28.) tanácsi irányelv¹ (a továbbiakban: Héa-irányelv) 167. cikkének, a 168. cikkének a) pontjának és a 178. cikkének a) pontjának és a 226. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Charta (a továbbiakban: Charta) 47. cikke szerinti általános jogelveként elismert tisztességes eljáráshoz való jognak az adósemlegesség, az arányosság, a tényleges érvényesülés és a jogbiztonság alapelvével összefüggésben az adóhatóság azon gyakorlata, hogy az adóalany héa visszatérítési jogát arra hivatkozással tagadja meg, az annak alapjául szolgáló számla és az egyéb számviteli bizonylatok, valamint a termékértékesítés tényleges megtörténte ellenére, hogy a számla fiktív, mivel a számlán szereplő gazdasági események a valóságban nem történtek meg, ezért az ügyletek nem a számlán feltüntetett felek között jöttek létre, mert

a gyártókkal minden kérdésben az adóalany egyeztetett, és csak az ő elállását követően került a belföldi számlakibocsátó a hitelfeltételek teljesítése érdekében az ügyletbe bevonásra,

a gépek a gyártótól közvetlenül az adózó telephelyére lettek leszállítva,

a számlán feltüntetett teljesítési idő valótlan,

a számlán feltüntetett ár eltúlzott,

a számlakibocsátó csak részben és késedelmesen tett eleget az áfa befizetési kötelezettségének?

A Héa-irányelv 178. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az kizárja azt, hogy a nemzeti adóhatóság kizárólag azon okból tagadja meg a héa visszatérítés jogát, mert az adóalany olyan számlával rendelkezik, amely nem teljesíti az ezen irányelv 226. cikkének 6. és 7. pontjában előírt feltételeket, miközben e hatóság rendelkezésére áll minden olyan szükséges dokumentum és információ, amely alapján ellenőrizni tudja, hogy az e jog gyakorlásához kapcsolódó ezen anyagi jogi feltételek teljesülnek-e?

Amennyiben a 2. kérdésre adott válasz igen, az esetben előfeltétele-e a héa visszatérítésnek az adóalany felhívása a számla javítására?

Amennyiben a 2. kérdésre adott válasz nem, az esetben az adósemlegesség és arányosság elvére is tekintettel arányos-e az adóalany 200 %-os adóbírság megfizetésére kötelezése, ami a bevétel eltitkolása, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisítása és megsemmisítése esetén kiszabható bírság mértéke?

Megfelel-e a Héa-irányelv fenti rendelkezéseinek, valamint a Charta 47. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak, továbbá a tényleges érvényesülés, az arányosság és az adósemlegesség alapelvének az adóhatóság azon gyakorlata, hogy a számla szerinti gazdasági esemény megtörténte ellenére az adóalany héa visszaigénylési jogát arra hivatkozással utasítja vissza, hogy a számla – 1. kérdésben felsorolt és az adóhatóság által objektívnak tartott okokra alapozott – fiktív volta alapján minden további körülmény vizsgálata nélkül automatikusan megállapítja az adóalany rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző magatartását, az alapján pedig a tudatállapot kifejezett vizsgálata nélkül az adóalany által a számlán szereplő mesterséges ügyletekkel megvalósított szándékos adókijátszását?

____________

¹ HL 2006. L 347., 1. o.