A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2014. február 13.(*)
„Szociálpolitika – 92/85/EGK irányelv – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók – Szülési szabadság – A díjazás, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultság védelme – 96/34/EK irányelv – A szülői szabadságról szóló keretmegállapodás – Szülői szabadság igénybevételéhez való alanyi jog gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén – Munkafeltételek és díjazás – Országos szintű kollektív szerződés – A fizetés nélküli szülői szabadság megszakítását követően szülési szabadságot igénybe vevő munkavállalók – A munkabér kifizetésének megtagadása a szülési szabadság ideje alatt”
A C‑512/11. és C‑513/11. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a työtuomioistuin (Finnország) a Bírósághoz 2011. október 3‑án érkezett, 2011. szeptember 28‑i határozataival terjesztett elő az előtte
a Terveys‑ ja sosiaalialan neuvottelujärjestö (TSN) ry
és
a Terveyspalvelualan Liitto ry
között,
a Mehiläinen Oy (C‑512/11)
részvételével,
valamint
az Ylemmät Toimihenkilöt (YTN) ry
és
a Teknologiateollisuus ry,
a Nokia Siemens Networks Oy (C‑513/11)
között folyamatban lévő eljárásokban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, a harmadik tanács tagjaként eljáró bíró, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 8‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Terveys‑ ja sosiaalialan neuvottelujärjestö (TSN) ry és az Ylemmät Toimihenkilöt (YTN) ry képviseletében A. Vainio és T. Lehtinen asianajajat,
– a Terveyspalvelualuan Liitto ry és a Mehiläinen Oy képviseletében M. Kärkkäinen asianajaja,
– a Teknologiateollisuus ry és a Nokia Siemens Networks Oy képviseletében S. Koivistoinen és J. Ikonen asianajajat,
– a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,
– az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Ossowski, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Lee barrister,
– az Európai Bizottság képviseletében I. Koskinen és C. Gheorghiu, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2013. február 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek lényegében a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.), az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.), valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 23. o.) értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket egyrészt az egyfelől a Terveys‑ ja sosiaalialan neuvottelujärjestö (TSN) ry (az egészségügyi és szociális ágazatban működő szakszervezet, a továbbiakban: TSN), másfelől a Terveyspalvelualan Liitto ry (az egészségügyi szolgáltatási ágazatban működő munkáltatói szövetség) között a Mehiläinen Oy (a továbbiakban: Mehiläinen) részvételével, illetve másrészt az egyfelől az Ylemmät Toimihenkilöt (YTN) ry (vezető állású alkalmazottak szakszervezete), másfelől a Teknologiateollisuus ry (a technológiai ipar munkáltatói szövetsége) és a Nokia Siemens Networks Oy (a továbbiakban: Nokia Siemens) között folyamatban lévő két jogvitában terjesztették elő, amelyek tárgya az, hogy két finn munkavállaló esetében a rájuk alkalmazandó kollektív szerződések alapján munkáltatóik megtagadták az általános esetben e kollektív szerződések alapján a szülési szabadság idejére járó díjazás kifizetését, azzal az indokkal, hogy e két munkavállaló szülési szabadsága a fizetés nélküli szülői szabadságuk megszakításával vette kezdetét.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 92/85 irányelv
3 A 92/85 irányelv első és tizenhetedik preambulumbekezdésének szövege a következő:
„mivel [az EGK‑]Szerződés 118a. cikke előírja, hogy a Tanács irányelvek útján minimumkövetelményeket fogadjon el azért, hogy különösen a munkakörnyezet tekintetében javításokat ösztönözzön a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének érdekében;
[...]
mivel a szülési szabadsággal kapcsolatos rendelkezések is hatástalanok lennének a munkaszerződéssel kapcsolatos jogok védelme, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultság biztosítása nélkül [helyesen: jogok védelme, valamint a díjazás, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultság védelme nélkül]”.
4 A 92/85 irányelv „Szülési szabadság” című 8. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók jogosultak legyenek legalább 14 hetes folyamatos szülési szabadságra, amely a gyermekszülés előtt, illetve után a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően vehető igénybe.”
5 A 92/85 irányelv „A munkaviszonyhoz [helyesen: munkaszerződéshez] kapcsolódó jogok” című 11. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Annak biztosítása érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott munkavállalók – az e cikkben elismert – egészség‑ és biztonságvédelmi jogaikat gyakorolhassák, rendelkezni kell arról, hogy:
[…]
2. a 8. cikkben említett esetben biztosítsák az alábbiakat:
a) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók munkaviszonyhoz [helyesen: munkaszerződéshez] kapcsolódó, az alábbi b) pontban [helyesen: alpontban] említetteken kívüli jogait;
b) a 2. cikkben meghatározott munkavállalók munkabérének védelmét, illetve a megfelelő ellátáshoz való jogosultságát;
3. a (2) bekezdés b) pontjában [helyesen: a 2. pont b) alpontjában] említett ellátás akkor tekinthető megfelelőnek, ha legalább azzal egyenértékű jövedelmet biztosít, amelyet az érintett munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetén kapna a nemzeti jogszabályok szerint meghatározott esetleges maximum függvényében;
4. a tagállamok a munkabérhez vagy az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában [helyesen: vagy az 1. pontban és a 2. pont b) alpontjában] említett ellátáshoz való jogosultságot függővé tehetik attól, hogy az érintett munkavállaló megfelel‑e az ilyen ellátáshoz való jogosultság nemzeti jogszabályok által megállapított feltételeinek.
E feltételek azonban semmilyen körülmények között sem vonatkozhatnak a szülés várható időpontját közvetlenül megelőző, 12 hónapot meghaladó munkaviszonyra [helyesen: E feltételek között semmiképpen nem szerepelhet olyan, amely a szülés várható időpontját közvetlenül megelőző 12 hónapnál hosszabb időtartamú előzetes munkaviszonyt ír elő].”
A 96/34 irányelv
6 A 96/34 irányelv a szülői szabadságra vonatkozó, az általános ágazatközi szervezetekkel 1995. december 14‑én kötött keretmegállapodást (a továbbiakban: keretmegállapodás) hajtja végre.
7 A 96/34 irányelv mellékletét képező keretmegállapodás preambuluma a következőképpen rendelkezik:
„A […] keretmegállapodásban az UNICE, a CEEP és az ESZSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy közösen meghatározzák a szülői szabadságra és a munkából vis maior miatti távolmaradásra vonatkozó minimumkövetelményeket, mely a hivatás és a családi élet összeegyeztetésének fontos eszköze, ezzel is támogatva a férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek [helyesen: esélyegyenlőségének] és a velük való egyenlő bánásmódnak a biztosítását.”
8 A keretmegállapodás „Cél és hatály” című 1. szakaszának szövege a következő:
„1. Ez a megállapodás a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását elősegítő minimumkövetelményeket rögzíti.
2. Ez a megállapodás minden olyan férfi és női munkavállalóra kiterjed, akik az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek.”
9 A keretmegállapodás „Szülői szabadság” című 2. szakasza a következőképpen rendelkezik:
„1. Ez a megállapodás a 2. cikk 2) pontjára [helyesen: a 2. szakasz 2. pontjára] figyelemmel gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén egyéni jogot [helyesen: alanyi jogot] biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket, annak meghatározott életkoráig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat.
[...]
3. A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésben kell meghatározni az egyezmény minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. […]
[...]
5. A szülői szabadság leteltével a munkavállalók jogosultak korábbi munkahelyükre visszatérni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor munkaszerződésükkel vagy munkaviszonyukkal egyező, az előző munkahelyüknek megfelelő vagy ahhoz hasonló munkahelyet elfoglalni.
6. A munkavállaló által a szülői szabadság megkezdéséig megszerzett vagy a szerzés folyamatában lévő jogok a szülői szabadság végéig változatlanok maradnak. […]
7. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a munkaszerződés, illetve a munkaviszony jellegét a szülői szabadság idejére.
[...]”
10 A keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja alapján a tagállamok az e megállapodásban rögzítetteknél a munkavállalókra előnyösebb rendelkezéseket is alkalmazhatnak vagy bevezethetnek.
A finn jog
Az alkalmazandó törvények
– A munkaszerződésről szóló törvény
11 A munkaszerződésről szóló törvény [Työsopimuslaki (55/2001)] 4. fejezetének 3. §‑a alapján a munkavállaló gyermeke vagy az állandó jelleggel a háztartásában élő bármely gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik életévének betöltéséig gyermeknevelési szabadságra jogosult.
12 E törvény 4. fejezetének 8. §‑a alapján a munkáltató a családi vonatkozású szabadságok idejére nem köteles a munkavállaló részére munkabért fizetni.
– Az egészségbiztosításról szóló törvény
13 Az egészségbiztosításról szóló törvény [Sairausvakuutuslaki (1224/2004)] 9. fejezete 1. §‑ának első bekezdése alapján a biztosított szülői napidíjra jogosult, amennyiben lakóhelye vagy tartózkodási helye a szülés várható időpontját vagy a gyermeknek a háztartásában való, 11. cikk szerinti elhelyezését megelőző 180 napon át megszakítás nélkül Finnországban volt.
14 E törvény 9. fejezetének 3. §‑a az anyasági ellátások folyósításának időtartamát 105 munkanapban határozza meg.
15 Az említett 9. fejezet 8. §‑ának első bekezdése alapján az anyasági ellátások folyósítását követően azonnal megnyílik a szülői ellátáshoz való jog. A szülőt megillető ellátás a szülők kívánságának megfelelően adható az anyának vagy az apának.
Az alkalmazandó kollektív szerződések
16 A Terveyspalvelualan Liitto ry és a TSN között egy 2010. február 1‑jétől 2011. december 31‑ig hatályos kollektív szerződés jött létre (a továbbiakban: egészségügyi ágazatra vonatkozó kollektív szerződés), és a C‑512/11. sz. ügyben részt vevő felek e kollektív szerződés hatálya alá tartoznak.
17 Az egészségügyi ágazatra vonatkozó kollektív szerződés 21. cikke (3) bekezdésének rendelkezései alapján a munkavállaló 72 napi teljes munkabérre jogosult, feltéve hogy szabadságának megkezdése előtt legalább három hónapig megszakítás nélkül munkaviszonyban állt. Ha a munkavállaló az említett szerződés szerinti valamelyik fizetés nélküli szabadság ideje alatt vesz igénybe újabb szülési szabadságot, a szóban forgó munkabért – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a fizetés nélküli szabadság ideje alatt nem folyósítják. A fizetés nélküli szabadság lejártát követően azonban – ha a szülési szabadság időtartamát a munkavállaló még nem merítette ki – a szülési szabadságból fennmaradó időre a szülési szabadság ideje alatt járó díjazást ki kell fizetni.
18 A C‑512/11. sz. ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az egészségügyi ágazatra vonatkozó kollektív szerződés 21. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy a munkavállaló szülési szabadsága alatt díjazásban részesülhessen, a szülési szabadságát közvetlenül a munkavégzés vagy fizetett szabadsága ideje alatt kell megkezdenie.
19 A Teknologiateollisuus ry és az Ylemmät Toimihenkilöt (YTN) ry kollektív szerződést kötöttek egymással, amely 2007. július 2‑től 2010. április 30‑ig volt hatályban (a továbbiakban: technológiai ipari ágazatra vonatkozó kollektív szerződés), és a C‑513/11. sz. ügyben részt vevő felek e kollektív szerződés hatálya alá tartoznak.
20 A technológiai ipari ágazatra vonatkozó kollektív szerződés 8. cikke többek között a következőképpen rendelkezik:
„A munkavállalót szülési szabadság illeti meg arra az időszakra, amely alatt az egészségbiztosításról szóló törvény értelmében anyasági ellátásra jogosult. A szülési szabadság ideje alatt három hónapig a teljes munkabért kell folyósítani, amennyiben a munkaviszony legalább a szülést megelőző egymást követő hat hónapon keresztül fennállt.”
21 A C‑513/11. sz. ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a TSN és a Nokia Siemens által a Bíróság elé terjesztett észrevételekből kitűnik, hogy a technológiai ipari ágazatra vonatkozó kollektív szerződés 8. cikkének állandó alkalmazási gyakorlata alapján ahhoz, hogy a munkavállaló szülési szabadsága alatt díjazásban részesülhessen, a szülési szabadságát közvetlenül a munkavégzés vagy fizetett szabadsága ideje alatt kell megkezdenie.
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
A C‑512/11. sz. ügy
22 N. Kultarinta ápolónő az egyik legjelentősebb finnországi egészségügyi és szociális szolgáltató, a Mehiläinen alkalmazásában áll, és első szülési szabadságát követően a 2010. január 7‑től 2012. április 11‑ig terjedő időszakra gyermeknevelési célú fizetés nélküli szülői szabadságot vett igénybe.
23 Mivel N. Kultarinta ismét várandós volt, tájékoztatta munkáltatóját, hogy a gyermeknevelési célú szülői szabadságot meg kívánja szakítani, és 2010. április 9‑től ismét szülési szabadságot kíván igénybe venni.
24 A Mehiläinen jóváhagyta a gyermeknevelési célú szülői szabadság megszakítását, azonban a második szülési szabadság idejére megtagadta a 72 napi, teljes munkabérnek megfelelő összegű díjazás kifizetését, mivel e szabadság megkezdésére N. Kultarinta gyermeknevelési célú fizetés nélküli szülői szabadságának ideje alatt került sor.
A C‑513/11. sz. ügy
25 A Nokia Siemens alkalmazásában álló J. Novamo 2008. március 8‑tól szülési szabadságot vett igénybe, majd ezt követően 2009. március 19‑től 2011. április 4‑ig gyermeknevelési célú fizetés nélküli szülői szabadságon volt.
26 2010‑ben bejelentette munkáltatójának, hogy ismét várandós, a gyermeknevelési célú fizetés nélküli szülői szabadságot meg kívánja szakítani, és 2010. május 24‑től szülési szabadságot kíván igénybe venni. A Nokia Siemens tudomásul vette J. Novamo bejelentését a nevelési célú szülői szabadság megszakítására vonatkozóan, azonban megtagadta a szülési szabadság idejére a munkabér folyósítását, azzal az indokkal, hogy az újabb szülési szabadság megkezdésére az érdekelt gyermeknevelési célú fizetés nélküli szülői szabadságának ideje alatt került sor.
27 Az alapügyek felperesei mind a két ügyben keresetet nyújtottak be a työtuomioistuinhoz N. Kultarinta és J. Novamo munkáltatói ellen azon kár megtérítése iránt, amely utóbbiakat saját megítélésük szerint a velük szemben alkalmazott jogellenes bánásmód folytán érte.
28 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból kitűnik, hogy az N. Kultarintát és J. Novamót szülési szabadságuk ideje alatt megillető, az egészségbiztosítási törvény alapján járó anyasági napidíj összege megegyezett a betegség esetére járó napidíj összegével, míg munkáltatóiknak az e napidíj és az országos kollektív szerződések szerinti munkabérük közötti különbözetet kellett volna folyósítani a számukra.
29 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból következően a työtuomioistuin szerint a 92/85 irányelv és a 2006/54 irányelv olyan értelmezési kérdéseket vet fel, amelyek kihatnak az alapügyekben alkalmazandó kollektív szerződések értelmezésére vagy azok érvényességének megítélésére. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nem alakult ki olyan megszilárdult elv, amely alapján a várandós vagy szülési szabadságon lévő nők helyzetét a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának fényében lehetne vizsgálni.
30 E körülmények között a työtuomioistuin úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a két alapügyre vonatkozóan lényegében ugyanazt az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„Ellentétesek‑e a […] 2006/54 […] irányelvvel és a […] 92/85 […] irányelvvel valamely [országos] kollektív szerződés olyan rendelkezései vagy e rendelkezések olyan értelmezése, amelyek, illetve amely alapján a fizetés nélküli szabadságról (»hoitovapaa«) szülési szabadságra távozó munkavállaló részére nem fizetik ki a szülési szabadság idejére a kollektív szerződésben előírt díjazást?”
31 A Bíróság elnöke a 2011. november 17‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑512/11. és a C‑513/11. sz. ügyeket.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
32 Az EUMSZ 267. cikk által bevezetett, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében a Bíróságnak a nemzeti bíróság részére hasznos választ kell adnia, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. A Bíróság feladata ugyanis az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk feltett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (lásd többek között a C‑45/06. sz. Campina‑ügyben 2007. március 8‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑2089. o.] 30. pontját, a C‑243/09. sz. Fuß‑ügyben 2010. október 14‑én hozott ítélet [EBHT 2010., I‑9849. o.] 39. pontját és a C‑342/12. sz. Worten‑ügyben 2013. május 30‑án hozott ítélet 30. pontját).
33 Következésképpen, még ha a kérdést előterjesztő bíróság ténylegesen csupán a 92/85 irányelv és a 2006/54 irányelv rendelkezéseinek értelmezésére korlátozta is kérdését, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügyek elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság kérdései megfogalmazásában utalt‑e azokra, vagy sem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az említett jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (lásd analógia útján a fent hivatkozott Fuß‑ügyben hozott ítélet 40. pontját és a fent hivatkozott Worten‑ügyben hozott ítélet 31. pontját).
34 A jelen ügyben ahhoz, hogy a Bíróság az előterjesztett kérdésre hasznos választ adjon, figyelembe kell venni a 96/34 irányelvet, amely a keretmegállapodásról, illetve azon intézkedések megvalósításáról szól, amelyek a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elősegítésére irányulnak azáltal, hogy lehetővé teszik számukra a szakmai feladatok és a családi kötelezettségek összeegyeztetését, még ha ezt az irányelvet az előzetes döntéshozatalra utaló határozatok nem is említik kifejezetten.
35 Az előterjesztett kérdést tehát úgy kell érteni, hogy az lényegében annak tisztázására irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni a 96/34 irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyekben alkalmazandó kollektív szerződésekben foglalt rendelkezéshez hasonló nemzeti jogi rendelkezés, amelynek értelmében az ezen irányelv szerinti fizetés nélküli szülői szabadságát a 92/85 irányelv szerinti szülési szabadság azonnali hatályú megkezdése érdekében megszakító várandós munkavállaló nem jogosult annak a díjazásnak a fenntartására, amelyre jogosult lett volna abban az esetben, ha a szülési szabadság megkezdése előtt egy minimális ideig ismét munkába állt volna.
36 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy bár a 92/85 irányelv 11. cikkének 2. és 3. pontjából nem következik olyan kötelezettség, amely alapján a szülési szabadság idejére a díjazást teljes egészében fenn kellene tartani, az uniós jogalkotó ugyanakkor biztosítani kívánta, hogy a munkavállaló ez alatt a szabadság alatt olyan összegű jövedelemhez jusson, amely legalább egyenértékű azon ellátás összegével, amelyet a nemzeti társadalombiztosítási jogszabályok a munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetére írnak elő (a C‑411/96. sz., Boyle és társai ügyben 1998. október 27‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑6401. o.] 32. pontja).
37 Ettől még az említett irányelv, amely minimális előírásokat tartalmaz, semmilyen módon nem korlátozza a tagállamok lehetőségeit a tekintetben, hogy az említett munkavállalók részére magasabb szintű védelmet biztosítsanak azáltal, hogy a munkavállalók számára kedvezőbb védelmi intézkedéseket tartanak fenn vagy vezetnek be, feltéve hogy azok az uniós jog rendelkezéseivel összeegyeztethetők (lásd ebben az értelemben a C‑438/99. sz. Jiménez Melgar ügyben 2001. október 4‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑6915. o.] 37. pontját). A 92/85 irányelv semelyik rendelkezése sem akadályozza meg tehát a tagállamokat vagy adott esetben a szociális partnereket abban, hogy előírják a díjazás valamennyi elemének a fenntartását, amelyekre a várandós munkavállaló a terhessége és a szülési szabadsága előtt jogosult volt.
38 A 96/34 irányelv szerinti szülői szabadsághoz kapcsolódó jogok tekintetében – ideértve az alapügyekben szereplőhöz hasonló fizetés nélküli szülői szabadsághoz való jogot is – emlékeztetni kell ezen irányelv két különböző céljára. Egyrészt az említett irányelvvel végrehajtott keretmegállapodással a szociális partnerek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minimumkövetelmények meghatározásával olyan intézkedéseket vezetnek be, amelyek célja a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elősegítése azáltal, hogy lehetővé teszik a szakmai feladatok és a családi kötelezettségek összeegyeztetését (a C‑116/08. sz. Meerts‑ügyben 2009. október 22‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑10063. o.] 35. pontja és a C‑149/10. sz. Chatzi‑ügyben 2010. szeptember 16‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑8489. o.] 56. pontja).
39 Másrészt az említett keretmegállapodás megengedi a szülővé vált munkavállalóknak, hogy megszakítsák szakmai tevékenységüket annak érdekében, hogy családi kötelezettségeiknek szentelhessék magukat, miközben – e megállapodás 2. szakaszának 5. pontjában – biztosítja számukra, hogy visszatérjenek korábbi munkakörükbe, vagy ha ez nem lehetséges, akkor munkaszerződésükkel vagy munkaviszonyukkal egyező, az előző munkahelyüknek megfelelő vagy ahhoz hasonló munkahelyre. A Bíróság megállapította, hogy ez a rendelkezés kötelezettséget állapít meg arra nézve, hogy a munkavállaló az említett szabadság letelte után ugyanolyan feltételek mellett térhessen vissza korábbi munkakörébe, mint amelyek a szabadság megkezdésekor fennálltak (lásd ebben az értelemben a C‑7/12. sz. Riežniece‑ügyben 2013. június 20‑án hozott ítélet 32. pontját).
40 A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy az alapügyekben a munkavállalók a rájuk alkalmazandó kollektív szerződések alapján jogosultak voltak az őket megillető díjazás fenntartására, legalábbis egy bizonyos ideig. Mivel ezt követően fizetés nélküli szülői szabadságot vettek igénybe, a munkavállalók megszakították ezt a szabadságot annak érdekében, hogy azonnal megkezdhessék a második szülési szabadságot, amely időszakra munkáltatóik megtagadták a díjazás fenntartását, azzal az indokkal, hogy a második szülési szabadság a fizetés nélküli szülői szabadságot szakította meg, vagyis azt nem előzte meg munkavégzés.
41 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy az uniós jog mennyiben teszi lehetővé, hogy az említett szülői szabadság igénybevétele befolyásolja az azt követő szülési szabadság igénybevételének feltételeit a szóban forgó nemzeti jogszabályok szerinti díjazás fenntartását illetően az alapügyekben szereplőhöz hasonló ügyben.
42 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jog alapján járó valamely szabadság nem érinti az uniós jog alapján járó más szabadság igénybevételének jogát (a C‑519/03. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑3067. o.] 33. pontja, a C‑124/05. sz. Federatie Nederlandse Vakbeweging ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑3423. o.] 24. pontja és a C‑116/06. sz. Kiiski‑ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7643. o.] 56. pontja).
43 Amint az a Bírósághoz benyújtott ügyiratokból kitűnik, az alapügyekben alkalmazandó rendelkezések nem képezték akadályát annak, hogy N. Kultarinta és J. Novamo megszakítsák a fizetés nélküli szülői szabadságukat annak érdekében, hogy azt követően szülési szabadságot vegyenek igénybe.
44 Az alapügyek felperesei ugyanakkor azt állítják, hogy ez a szabályozás az uniós joggal összeegyeztethetetlen módon érintette N. Kultarinta és J. Novamo érdekeit, mivel a munkavállalók elestek a szóban forgó kollektív szerződések alapján fenntartott díjazásuktól azáltal, hogy éltek a két különböző szabadsághoz való jogukkal. A díjazás fenntartásához való jog lényegét ugyanis kiüresíti annak a feltételnek az alkalmazása, amely szerint az újabb szülési szabadság igénybevétele előtt a munkavállaló köteles ismét munkába állni.
45 Az alapügyek alperesei úgy vélik, hogy az említett kollektív szerződésekben szereplő vitatott rendelkezés célja a várandós munkavállalók védelme. E rendelkezés enyhíti a szülési szabadság igénybevételéből fakadó gazdasági nehézségeket, és ily módon előnyben részesíti a várandósságot és a szülést követően a munkavállaló és gyermeke közötti különleges kapcsolat védelmét.
46 A Bizottság a maga részéről hangsúlyozza, hogy az alapügyekben szereplő, a munkavállalók szülési szabadsága idejére járó anyasági ellátások megfelelnek a 92/85 irányelv 11. cikkének 3. pontjában foglalt minimumkövetelményeknek.
47 A jelen ítélet 37–42. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az alapügyekben szereplőhöz hasonló szabályozás alkalmazására vonatkozó, a munkavállalót a szülési szabadság ideje alatt a 92/85 irányelv 11. cikkének 2. pontja alapján megillető díjazással kapcsolatos részletszabályoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós jogi rendelkezésekkel, ideértve a szülői szabadságra vonatkozó rendelkezéseket is.
48 E tekintetben a munkavállaló szülői szabadság igénybevételére vonatkozó döntésének nem lehet hatása azokra a feltételekre, amelyek mellett egy másik szabadsághoz, a jelen esetben szülési szabadsághoz való jogát gyakorlolja. Az alapügyekben azonban a fizetés nélküli szülői szabadság igénybevétele szükségképpen azzal jár, hogy díjazása egy részét elveszíti az a munkavállaló, aki az említett szülői szabadság lejártát követően kénytelen azonnal szülési szabadságot igénybe venni.
49 Márpedig az alapügyekben szereplőhöz hasonló feltétel hatása az, hogy a munkavállaló arra kényszerül, hogy a fizetés nélküli szülői szabadság igénybevételére vonatkozó döntése pillanatában előre lemondjon az alkalmazandó kollektív szerződések szerinti fizetett szülési szabadságról arra az esetre, ha meg kellene szakítania a szülői szabadságát azért, hogy rögtön utána szülési szabadságot vegyen igénybe. Következésképpen mindez a munkavállalót arra ösztönzi, hogy ilyen szülői szabadságot ne vegyen igénybe.
50 Ebben az összefüggésben – amint azt a Bíróság már megállapította – fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy az újabb várandósság nem mindig előrelátható esemény (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kiiski‑ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontját). Ebből következően a munkavállaló a szülői szabadság igénybevételére vonatkozó döntése pillanatában vagy e szabadság megkezdésekor nem képes minden esetben megállapítani, hogy a szabadság ideje alatt szüksége lesz‑e arra, hogy szülési szabadságot vegyen igénybe.
51 Mindezek alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy az alapügyekben szereplőhöz hasonló feltétel azzal a hatással jár, hogy visszatartja a munkavállalót attól, hogy úgy döntsön, él a szülői szabadsághoz való jogával, tekintettel arra a hatásra, amellyel ez a döntés járhat a szülői szabadság folyamán igénybe vett szülési szabadságot illetően. Következésképpen egy ilyen feltétel sérti a 96/34 irányelv hatékony érvényesülését.
52 Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a 96/34 irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyekben alkalmazandó kollektív szerződésekben foglalt rendelkezéshez hasonló nemzeti jogi rendelkezés, amelynek értelmében az ezen irányelv szerinti fizetés nélküli szülői szabadságát a 92/85 irányelv szerinti szülési szabadság azonnali hatályú megkezdése érdekében megszakító várandós munkavállaló nem jogosult annak a díjazásnak a fenntartására, amelyre jogosult lett volna abban az esetben, ha a szülési szabadság megkezdése előtt minimális ideig ismét munkába állt volna.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásokban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Úgy kell értelmezni az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelvet, hogy azzal ellentétes az alapügyekben alkalmazandó kollektív szerződésekben foglalt rendelkezéshez hasonló nemzeti jogi rendelkezés, amelynek értelmében az ezen irányelv szerinti fizetés nélküli szülői szabadságát a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szerinti szülési szabadság azonnali hatályú megkezdése érdekében megszakító várandós munkavállaló nem jogosult annak a díjazásnak a fenntartására, amelyre jogosult lett volna abban az esetben, ha a szülési szabadság megkezdése előtt minimális ideig ismét munkába állt volna.
Aláírások