A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2012. május 8.(*)
„Dömping – Az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol-aminok behozatala – Végleges dömpingellenes vám – A dömpingellenes intézkedések lejárta – Felülvizsgálat – A dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűsége – Az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése”
A T‑158/10. sz. ügyben,
The Dow Chemical Company (székhelye: Midland, Michigan [Egyesült Államok], képviselik kezdetben: J.‑F. Bellis, R. Luff és V. Hahn, később: J.‑F. Bellis és R. Luff ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.‑P. Hix, R. Szostak és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőik: G. Berrisch ügyvéd és N. Chesaites barrister)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: H. van Vliet és M. França, később: M. França és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑aminok behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2010. január 19‑i 54/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 17., 1. o.) részleges megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse (előadó) és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. szeptember 20‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1994. február 1‑jén az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑aminok behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 229/94/EK rendeletet (HL L 28., 40. o.).
2 Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) (amelynek helyébe az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o a továbbiakban: alaprendelet] lépett), különösen pedig a 384/96 rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg az alaprendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdése) értelmében végzett felülvizsgálatot követően a Tanács 2000. július 20‑án elfogadta az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑aminok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2000. július 20‑i 1603/2000/EK tanácsi rendeletet (HL L 185., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet 34. kötet 3. o.). A felperestől, a The Dow Chemical Companytól származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vám tonnánként 69,40 euró összegben került rögzítésre.
3 2006. október 23‑án a 384/96 rendelet 11. cikke (2) és (3) bekezdése értelmében végzett felülvizsgálatot követően a Tanács elfogadta az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑aminok behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1583/2006/EK rendeletet (HL L 294., 2. o.). Az 1583/2006 rendelet két évig volt hatályban. A felperestől származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vám tonnánként 59,25 euró összegben került megállapításra.
4 2008. március 18‑án egyes dömpingellenes intézkedések közelgő lejártáról szóló értesítést tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 71., 13. o.).
5 2008. július 25‑én az Európai Unió etanol‑amin össztermelésének több mint 50%‑át képviselő gyártók a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatára irányuló kérelmet nyújtottak be a 384/96 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében.
6 2008. október 25‑én az Európai Közösségek Bizottsága az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑amin behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának megindításáról szóló értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 270., 26. o.).
7 2009. október 22‑én a Bizottság általános, valamint egyedi tájékoztatót küldött a felperesnek. A Bizottság ezekben többek között azt közölte, hogy a felperestől származó behozatal a felülvizsgálati eljárás időszaka alatt, amely 2007. október 1‑jétől 2008. szeptember 30‑ig tartott (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak), nem képezte dömping tárgyát. A Bizottság egyébiránt hangsúlyozta, hogy a második amerikai termelő – az Ineos Oxide LLC (a továbbiakban: Ineos), amely együttműködött a dömpingellenes eljárásban – dömpingkülönbözete 11,9% volt. A Bizottság ugyanazon dömpingkülönbözetet állapította meg a dömpingellenes eljárásban közre nem működő amerikai gyártók tekintetében. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy fennáll a károkozás megismétlődésének kockázata.
8 2009. november 6‑án a felperes megtette észrevételeit a Bizottságtól kapott tájékoztatásokra.
9 2010. január 19‑én a Tanács elfogadta az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑aminok behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 54/2010/EU végrehajtási rendeletet (HL L 17., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet). A megtámadott rendelet hatálya két évre szól. A felperestől származó behozatalokra kivetett dömpingellenes vámot tonnánként 59,25 euróban rögzíti. A Tanács úgy ítélte meg, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén fennáll a károkozás megismétlődésének kockázata (a megtámadott rendelet (91) preambulumbekezdése). Következtetésének alátámasztására a Tanács – többek között – a következőkre hivatkozik: a dömpingnek a felülvizsgálati időszak alatti folytatása, az amerikai gyártók tartalékkapacitása, a Kínában az érintett termékre kivetett dömpingellenes vám, az érintett termék iránti kereslet az Egyesült Államokban és ezen állam exportpiacain, a monoetilén‑glikol termeléséről az etanol‑aminok termelésére való átállás, valamint az a tény, hogy az eljárásban közre nem működő társaságoknak még mindig komoly érdeke, hogy az Unió piacán maradjanak és növeljék exporttevékenységüket (a megtámadott rendelet (81) preambulumbekezdése).
Eljárás és a felek kereseti kérelmei
10 A Törvényszék Hivatala által 2010. április 9‑én iktatott keresetlevéllel a felperes benyújtotta a jelen keresetet.
11 A Törvényszék Hivatalához 2010. május 21‑én benyújtott beadványával a Bizottság beavatkozási kérelmet terjesztett elő a Tanács kérelmeinek támogatása végett. A Törvényszék első tanácsának elnöke 2010. augusztus 23‑i végzésével helyt adott e kérelemnek.
12 Minthogy a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az előadó bírót a második tanácshoz osztották be, ezért az ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.
13 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (második tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében felhívta a Tanácsot, hogy bizonyos írásbeli kérdésekre válaszoljon. A Tanács e kérdésekre a Törvényszék Hivatalához 2011. július 15‑én érkezett iratban válaszolt.
14 A 2011. szeptember 20‑i tárgyaláson meghallgatásra kerültek a felek szóbeli előterjesztései és a Törvényszék kérdéseire adott válaszai.
15 A tárgyaláson a Tanács jelezte, hogy ki szándékozik javítani a Törvényszék Hivatalához 2011. július 15‑én érkezett írásbeli válaszait. A Tanácsot felhívták, hogy e javításokat írásban nyújtsa be, aminek a kitűzött határidőn belül eleget tett. A felperest felhívták, hogy tegyen észrevételeket a Tanács által benyújtott javításokra, aminek a kitűzött határidőn belül eleget tett.
16 A szóbeli szakasz lezárására 2011. október 31‑én került sor.
17 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a felperest érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
18 A Tanács és a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
19 A felperes keresete egyetlen jogalapra támaszkodik, amely az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul. E jogalap hét részre oszlik, amelyek a tényállás megállapításának és értékelésének nyilvánvaló hibáira vonatkoznak. Az első rész a felülvizsgálati időszak alatti dömping megállapításával függ össze. A második rész a dömpingnek a felülvizsgálati időszak utáni növekedésével kapcsolatos. A harmadik rész az Egyesült Államokban felhasználatlan etanol‑amin‑termelési kapacitást érinti. A negyedik rész a kereskedelemnek a Kína által alkalmazott dömpingellenes intézkedésekből eredő eltérülésére vonatkozik. Az ötödik rész a keresletnek az Egyesült Államokban és más piacokon történő emelkedésével kapcsolatos. A hatodik rész a monoetilén‑glikol termeléséről az etanol‑aminok termelésére való átállással kapcsolatos. A hetedik rész az Egyesült Államokbeli ár és az uniós ár közötti viszonyra vonatkozik.
20 A Törvényszék úgy ítéli megfelelőnek, ha az egyetlen jogalap első és harmadik részéről határoz.
21 Előzetesen először is arra kell emlékeztetni, hogy a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (a Bíróság C‑351/04. sz. Ikea Wholesale ügyben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7723. o.] 40. pontja, valamint a C‑373/08. sz., Hoesch Metals and Alloys ügyben 2010. február 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑951. o., 61. pontja). Ezen összefüggésre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a dömping és a károkozás folytatódása vagy megismétlődése lehetőségének vizsgálata összetett gazdasági kérdések értékelését feltételezi, következésképpen ezen értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok tiszteletben tartásának, a vitatott döntés meghozatalánál figyelembe vett tények valódiságának vizsgálatára, valamint a tények értékelésében való nyilvánvaló tévedés hiányának, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell szorítkoznia (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑188/99. sz., Euroalliages kontra Bizottság ügyben 2001. június 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1757. o.] 45. és 46. pontját).
22 Másodsorban az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a károkozásra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után megszűnik, „kivéve ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a károkozás folytatódásával vagy megismétlődésével járna”. E rendelkezésből először is az következik, hogy az általános szabály az intézkedés hatályának öt év után történő megszűnése, míg hatályban tartása kivételnek minősül. Továbbá valamely intézkedés hatályban tartása annak értékelésétől függ, milyen következményekkel jár, ha hatálya megszűnik, tehát az érintett piac helyzetének jövőbeli változásaira vonatkozó feltételezéseken alapuló előrejelzésen. Végül e rendelkezésből az következik, hogy a dömping és a károkozás folytatódásának vagy megismétlődésének puszta lehetősége nem elegendő valamely intézkedés hatályban tartásának igazolására, mivel ezt annak rendelik alá, hogy a dömping és a károkozás folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét a hatáskörrel rendelkező hatóságok vizsgálat alapján objektíve megállapítsák (a Törvényszék fenti 21. pontban hivatkozott Euroalliages kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 41., 42. és 57. pontja, valamint a T‑132/01. sz., Euroalliages és társai kontra Bizottság ügyben 2003. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2359. o.] 37. pontja).
Az egyetlen jogalapnak a dömpingnek a felülvizsgálati eljárás során történt megállapítására vonatkozó első részéről
A felek érvei
23 A felperes a megtámadott rendelet (80) preambulumbekezdésére hivatkozva azt állítja, hogy a 11,9%‑os dömping csak egy társaság, nevezetesen az Ineos tekintetében került alakszerűen megállapításra. Ezen, a panaszosok egyikéhez kapcsolódó társaságtól származó behozatalok az Egyesült Államokból származó etanol‑aminok összbehozatalának csak egy kis részét alkotta. E behozatalok túlnyomó többsége, nevezetesen 85%‑a ténylegesen a felperestől származott. Márpedig a felperes dömpingkülönbözete -7% (azaz nem történt dömping). A dömpingnek az Ineos részéről történt megállapítása tehát nem reprezentatív.
24 Egyébiránt az intézmények az Ineos dömpingkülönbözetét egy harmadik amerikai gyártónak rótták fel, amely nagyon marginális jelentőségű, és nem működött együtt a vizsgálatban. Márpedig semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy – a Tanácsnak a megtámadott rendeltet (116) preambulumbekezdésében tett állításával ellentétben – e gyártó szükségszerűen dömping eszközével élne, ha újra kellene kezdenie exportértékesítésit az Unió felé.
25 Mindenesetre az országos dömpingkülönbözet súlyozott átlaga az Egyesült Államokból származó etanol‑aminok esetében a vizsgálati időszak alatt -4,5% volt (azaz nem történt dömping). A felperes e tekintetben egy olyan más ügyre hivatkozik, amelyben a Bizottság az országos dömpingkülönbözet súlyozott átlagát alkalmazta következtetéseinek alátámasztására. A felperes leszögezi, hogy ő nem állítja, hogy az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdését ugyanezen rendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben kell alkalmazni. Ezen ügyet azért említette, hogy pontosítsa, hogy egy vagy két exportőr dömpingje nem rejtheti el a dömping hiányát országos szinten. A felperes azt is hangsúlyozza, hogy a Tanács a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban elismerte, hogy az intézményeknek a felülvizsgálat keretében az érintett exportőr ország tekintetében kellett volna vizsgálatot végezniük. Ebből az következik, hogy a dömpinget az Egyesült Államokból származó behozatalok összessége tekintetében kellett volna értékelni. A jelen ügyben a Tanács a felperes szerint elismerte, hogy az intézmények nem állapították meg, hogy az Egyesült Államokból származó behozatalok a maguk összességében dömpingeltek voltak. Egyébiránt a Tanács úgy ítélte meg, hogy a dömping folytatódására vonatkozó következtetését az érintett behozatalok kevesebb, mint 10%‑át képviselő exportőrök általi tényleges vagy felrótt dömping fennállására alapozhatja. A Tanács azonban ellentmondott önmagának, mivel az eljárás során az intézmények azt az álláspontot képviselték, miszerint a hatályuk megszűnéséhez közeledő intézkedések felülvizsgálata nem a kizárólag egyetlen exportőrtől származó behozatalokra vonatkozó vizsgálat. Végül a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Fellebbezési Testületének a Tanács által beadványaiban hivatkozott jelentése megerősíti, hogy az intézményeknek „termékenként” kell értékelniük a dömpingkülönbözetet. A jelen ügyben ez a dömpingkülönbözet negatív.
26 A Tanács hangsúlyozza, hogy a megtámadott rendelet (80) preambulumbekezdésében szereplő következtetés nem hibás. A dömpingre vonatkozó, a megtámadott rendelet (23) preambulumbekezdésében szereplő egyedi megállapításokból az következik, hogy az intézmények nem csak színlelték a két amerikai gyártó tényleges dömpingkülönbözetének megállapítását. Egyébiránt a felperes által hivatkozott azon tényt illetően, miszerint a dömping megállapítása az Ineos részéről nem reprezentatív, a Tanács azt állítja, hogy az intézmények nem kötelesek a dömping fennállását minden egyes gyártó vonatkozásában megállapítani, mivel a dömpingkülönbözeteket és a vonatkozó dömpingellenes vámokat nem lehet módosítani az ilyen jellegű felülvizsgálat keretében. Azt kell ténylegesen meghatározni, hogy még mindig fennáll‑e az érintett exportáló országból kiinduló dömping. Ezt a megközelítést a WTO Fellebbezési Testületének egyik jelentése is alátámasztja. E tekintetben a felperes azon állítása, miszerint az említett jelentés azt támasztja alá, hogy az intézményeknek a dömpingülönbözetet „termékenként” kell értékelniük, nem valós. A WTO Fellebbezési Testületének megállapításai a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény (HL L 336., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet 21. kötet, 82. o.) 1.A. mellékletében szereplő, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodásnak (HL L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.) az eredeti vizsgálatokra alkalmazandó 9.2. cikkére, nem pedig ezen egyezmény 11.3. cikkére vonatkoznak. Végül a felperes állítása nem veszi figyelembe a felperes által a beadványaiban hivatkozott harmadik amerikai termelőnek felróható dömpingkülönbözetet.
27 A felperes által a beadványaiban hivatkozott harmadik amerikai gyártót illetően a Tanács a megtámadott határozat (29) preambulumbekezdésére utal, és lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó gyártó jelentősége nem elhanyagolható.
28 A felperes által hivatkozott azon tényt illetően, miszerint az érintett terméknek az Egyesült Államokból származó behozatalaival kapcsolatos dömpingkülönbözet
-4,5% volt, a Tanács azt állítja, hogy az intézmények nem állapították meg, hogy az Egyesült Államokból származó behozatalok a maguk összességében voltak ténylegesen dömpingeltek, amint azt a felperes állítja. Egyébiránt a Tanács azt állítja, hogy az intézmények nem kötelesek a dömping fennállását minden egyes gyártó tekintetében megállapítani, és arra sem kötelesek, hogy kiszámítsák az országos dömpingkülönbözetet A felperes által a beadványaiban hivatkozott ügy nem releváns, mivel az az alaprendelet 5. cikke értelmében indított vizsgálatra vonatkozik. Márpedig az ilyen jellegű vizsgálat lezárásának az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében előírt eljárási szabályai nem alkalmazhatók az ugyanezen rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálatokra.
A Törvényszék álláspontja
29 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendeletben szerepel „A dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűsége” című C. pont. A megtámadott rendelet (17) preambulumbekezdésében a Tanács megállapítja, hogy „megvizsgálták, vajon történik‑e dömping”.
30 A megtámadott rendelet (23) preambulumbekezdésében a Tanács kiemelte, hogy a súlyozott átlagos rendes érték és a súlyozott exportárak közötti összehasonlítás „dömpinget mutatott ki.” E tekintetben a Tanács megállapította, hogy a dömpingkülönbözet a felperes esetében 0% (mivel a számított tényleges dömpingkülönbözet -7% volt), míg az Ineos esetében 11,9% volt. Egyébként ez utóbbi dömpingkülönbözetet tudták be a dömpingellenes eljárásban részt nem vevő egyéb gyártóknak.
31 A megtámadott rendelet (24) preambulumbekezdésében a Tanács kiemelte, hogy „a dömping meglétének” elemzése mellett megvizsgálta „a dömping folytatódásának” valószínűségét.
32 A megtámadott rendelet (25) preambulumbekezdésében, a dömping szintjének az intézkedések megszüntetése esetén történő elemzése keretében a Tanács megállapította, hogy „ha az exportárakat a vámok szintjével arányosan csökkentenék, a felülvizsgálati időszak alatt megállapított dömpingkülönbözet az [Ineos] és az (alaprendelet 18. cikke szerint) nem együttműködő felek esetében 12% lenne, a [felperes] esetében pedig továbbra sem állna fenn a dömping”.
33 A Tanácsot az általa végzett vizsgálat arra a következtetésre juttatta, hogy valószínű „a dömping folytatódása” (a megtámadott rendelet (51) preambulumbekezdése).
34 A megtámadott rendelet (74) preambulumbekezdésében, a közösségi gazdasági ágazat helyzetének elemzése keretében a Tanács arra emlékeztetett, hogy „a felülvizsgálati időszak alatt a dömping tovább folytatódott”.
35 A megtámadott rendelet (80) preambulumbekezdésében, a károkozás megismétlődése valószínűségének elemzése keretében a Tanács kiemelte, hogy „a felülvizsgálati időszak során a dömping folytatódását állapították meg két amerikai exportáló gyártó esetében.”
36 Végül a megtámadott rendelet (113) és (114) preambulumbekezdésében a Tanács azt a következtetést vonta le, hogy „[a] vizsgálat megállapította, hogy valószínűsíthető a dömping folytatódása (a dömpingelt kivitelek mennyiségének növekedését is beleértve), továbbá valószínűsíthető a károkozás megismétlődése”, illetve hogy „a vámok fenntartásának feltételei a 11. cikk (2) bekezdése alapján még akkor is teljesülnek, ha figyelembe veszik, hogy a két együttműködő exportáló gyártó közül az egyik nem dömpingelt, és (ezért) a jövőre nézve feltételezhető, hogy az amerikai behozatalból rá eső rész nem lesz dömpingelt.”
37 Mindebből az következik, hogy azon következtetés levonása tekintetében, hogy szükséges a dömpingellenes intézkedések hatályban tartása, a Tanács kizárólag a dömping folytatódásának valószínűségére támaszkodott. A Tanács nem hivatkozott a dömping megismétlődésének valószínűségére. Egyébiránt azon következtetés levonása során, hogy fennállt a dömping folytatódásának valószínűsége, a Tanács elsősorban arra a tényre támaszkodott, hogy a dömping a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott. Végül a Tanács azon következtetése, miszerint a dömping a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott, azon a tényen alapul, hogy két amerikai gyártó dömpinget folytatott. A Tanács nem állapította meg, hogy a felperes dömpinget folytatott, és azt sem, hogy az megismétlődhetett volna. Ebből áttételesen, de szükségszerűen az is következik, hogy a Tanács összefüggésbe hozta a két amerikai gyártó által a felülvizsgálati időszak alatt folytatott dömpinget és a dömping azon esetben történő folytatódásának valószínűségét, ha az intézkedéseket meg kellene szüntetni.
38 A felperes úgy ítéli meg, hogy a Tanács nem vonatkoztathatott volna el attól a ténytől, hogy nem folytatott dömpinget a felülvizsgálati időszak alatt.
39 Először is azt kell hangsúlyozni, hogy a Tanács a jelen ügyben a dömping folytatódásának valószínűségére támaszkodott, mivel többek között azt állapította meg, hogy a dömping a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.
40 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a „dömping” kifejezés, amint az az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében szerepel, nem került meghatározásra. Mindenesetre az alaprendelet szerkezetére tekintettel, és ezzel ellentétes utalás hiányában meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében szereplő „dömping” kifejezésnek ugyanaz a jelentése, mint a szóban forgó rendeletnek az „alapelvekre” vonatkozó 1. cikkében meghatározott „dömping” kifejezésé.
41 Harmadsorban az alaprendelet 1. cikkének, és különösen annak (1) és (2) bekezdésének értelmében a dömping az Európai Unióban szabad forgalomba bocsátott árura vonatkozik. Az intézmények egyéb feltételek mellett abban az esetben fogadhatnak el dömpingellenes intézkedéseket, ha az áru dömpingelt, és kárt okoz.
42 Negyedsorban emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes eljárások főszabály szerint áruk bizonyos kategóriájának harmadik országból történő behozatalára, és nem meghatározott vállalkozások termékeinek behozatalaira irányulnak (a C‑216/91. sz., Rima Eletrometalurgia kontra Tanács ügyben 1993. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑6303. o.] 17. pontja). Továbbá az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében megkülönböztetés nélkül megfelelő nagyságú dömpingellenes vámot kell kivetni az importtermékre.
43 Ötödsorban hangsúlyozni kell, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése keretében az intézmények hatályban tarthatják, illetve meg is szüntethetik a hatályban lévő intézkedéseket. Az intézmények nem módosíthatják a szóban forgó intézkedéseket a célból, hogy figyelembe vegyék többek között azt a tényt, hogy egyes vállalkozások nem folytattak dömpinget.
44 A fentiekből az következik, hogy a dömping folytatódásának az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalma azt a dömpinget foglalja magában, amelynek tárgya a harmadik országból származó érintett áru, és nem csak azt a dömpinget, amelyet az egyes vállalkozások folytatnak, amint azt egyébiránt a Tanács beadványaiban elismerte.
45 A jelen ügyben egyrészt az következik a jogvita során hivatkozott érvekből, hogy a felperestől származó behozatalok túlnyomó részét képviselték az Egyesült Államokból a felülvizsgálati időszak során származó behozataloknak, nevezetesen az összbehozatal több, mint 85%‑át, amit a Tanács nem vitat. Másfelől, ha a felperestől származó behozatalokat az intézmények elemzésükben kellőképpen figyelembe vették volna, nem juthattak volna arra a következtetésre, hogy a dömping az Egyesült Államokból származó érintett termék vonatkozásában a felülvizsgálati eljárás alatt is folytatódott. Ebben az esetben ugyanis az intézményeknek meg kellett volna állapítaniuk, hogy az Egyesült Államokból származó behozatalok túlnyomó része, nevezetesen az összmennyiség 85%‑a dömping nélkül történt. Ennek a helyzetnek a továbbiakban annak megállapításához kellett volna vezetnie, hogy az Egyesült Államokból származó szóban forgó termék behozatala tekintetében a súlyozott átlagkülönbözet negatív volt (tehát nem állt fenn dömping), amint az a felperes által végzett számításokból következik, amely számításokat a Tanács nem cáfolt meg. E körülményekre figyelemmel a Tanács nem juthatott volna sem arra a következtetésre, hogy a dömping a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott, sem pedig arra, hogy fennállt a dömping folytatódásának valószínűsége. A Tanácsnak tehát bizonyítania kellett volna, hogy fennállt a dömping ismétlődésének valószínűsége.
46 Mindenesetre még azt feltételezve is, hogy a dömping folytatódásának az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésében szereplő fogalma úgy értelmezhető, mint amely ténylegesen az egyes vállalatok, vagy ezek közül egyesek dömpingjére vonatkozik, meg kell állapítani, hogy a felperest illetően az intézmények nem vonhatták le azt a következtetést, hogy a dömping folytatódott, amit egyébként nem is tettek meg. A megtámadott rendelet (25) preambulumbekezdésében egyébként a Tanács megállapítja, hogy az intézkedések megszűntetése esetén „a [felperes] esetében pedig továbbra sem állna fenn a dömping.” E körülmények között szükséges lenne, hogy az intézmények (a két másik exportáló gyártó esetében) a dömping folytatódása valószínűségének bizonyításán túl bizonyítsák a felperest illetően a dömping megismétlődésének valószínűségét. Márpedig a megtámadott rendelet e tekintetben semmiféle elemet nem tartalmaz.
47 Ezen indokok összessége okán meg kell állapítani, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a dömping fennállt a felülvizsgálati időszak alatt, és ennek alapján úgy ítélte meg, hogy valószínű a dömping folytatódása. Az egyetlen jogalap első részének tehát helyt kell adni, következésképpen a megtámadott rendeletet a felperest érintő részében meg kell semmisíteni.
Az egyetlen jogalapnak az Egyesült Államok etanol‑amin‑tartalékkapacitására vonatkozó harmadik részéről
A felek érvei
48 A felperes azt állítja, hogy a Tanácsnak a megtámadott rendelet (28) preambulumbekezdésében szereplő, az Egyesült Államok tartalékkapacitására vonatkozó hivatkozása nem igazolt. Ez lenne a lényegi elem, amely lehetővé tette az intézmények azon következtetésének megalapozását, miszerint a dömpingellenes intézkedéseket további kétéves időszakig hatályban kell tartani, amint az a megtámadott rendelet (117) preambulumbekezdéséből következik. A felperes a közigazgatási eljárás során jelezte, hogy az intézmények által végzett becslés (70 000 tonna) téves számításon alapul, tekintve hogy e számítás a lehetséges maximális termelést (tehát az iparág tényleges kapacitását) a teljes amerikai fogyasztással hasonlítja össze, nem pedig az amerikai össztermeléssel. A felperes megjegyzéseit követően az intézmények jelezték, hogy módosították számítási módszerüket. A Tanács azonban a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében a tartalékkapacitások eredeti számítási módszerét igazoló adatokra hivatkozik. A megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében hivatkozott gazdasági jelentés valójában azt igazolja, hogy az Egyesült Államokban nincs kihasználatlan termelési kapacitás, amennyiben a termelési kapacitást a tényleges amerikai termeléssel hasonlítják össze. Az amerikai iparág teljes termelési kapacitásával működött. A felperes megjegyzi, hogy a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban a Tanács továbbra is összetéveszti a kihasználatlan termelési kapacitásokat az amerikai piacon lévő túlkínálattal. Egyébiránt a Tanács által hivatkozott azon tényt illetően, miszerint a felperes névleges kapacitásának 80%‑ával működött, figyelembe kellett volna venni azokat a hurrikánokat, amelyek Louisiana és Texas államokat (Egyesült Államok) sújtották a felülvizsgálati időszak alatt, és amelyek következtében üzemeket zártak be, amint azt a megtámadott rendeletben idézett közlemény is megerősíti. Ezen összefüggésben a tényleges termelési kapacitás erősen lecsökkent, és a felperes termelési kapacitásainak kihasználtsága 98,7%‑os volt.
49 A Tanács azt állítja, hogy az intézmények ténylegesen módosították számítási módszerüket az eljárás során (ily módon 60 000 tonna kihasználatlan termelési kapacitást számítottak véglegesen). Mindazonáltal – szemben azzal, amire a felperes beadványai engednek következtetni – a megtámadott rendeletben szereplő számítási módszer a módosításból eredő módszer, nem pedig az, amely eredetileg – a felperes szerint – hibás volt. Ez a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében használt fogalmakból és a felperesnek az eljárás során rendelkezésére bocsátott adatokból következik. A Tanács e tekintetben megjegyzi, hogy a tartalékkapacitásokat úgy számították ki, hogy a tényleges termelési kapacitásokból kivonták a tényleges termelés volumenét. Az intézmények úgy ítélték meg, hogy a tényleges termelési kapacitások szintje a névleges összkapacitás 90%‑a volt. A tényleges termelés volumenének meghatározása tekintetében az intézmények azon információkra támaszkodtak, miszerint a felperes teljes névleges kapacitásának 80%‑ával működött. Ezt a mértéket a Tanács szerint a nem együttműködő exportáló gyártókra is alkalmazták. Egyébiránt az a tény, hogy ugyanebben a preambulumbekezdésben a Tanács az Egyesült Államokban található névleges összkapacitás és az ezen országban tapasztalható kereslet közötti jelentős különbségre hivatkozott, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a kihasználatlan termelési kapacitásokra vonatkozó számításait e két elem összehasonlítására alapozta.
50 Ami a felperes által hivatkozott azon tényt illeti, miszerint az amerikai iparág termelési kapacitásainak maximumával működött, ennek ellentmondanak a felperes által ez eljárás során szolgáltatott, saját termelési kapacitásainak kihasználtságára vonatkozó adatok (nevezetesen 80% a felülvizsgálati időszak alatt). Egyébiránt a felperes által a beadványaiban hivatkozott adatok összefüggéseikben nem támasztják alá következtetését. Továbbá a felperes által hivatkozott, a felülvizsgálati időszak alatt Louisiana és Texas államot sújtó hurrikánokra vonatkozó adatokat nem a közigazgatási eljárás során szolgáltatták. A felperes tehát nem támaszkodhat ezen adatokra a célból, hogy az intézmények által elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba kerüljön megállapításra. A felperes állításait egyébként bizonyítékok sem támasztják alá. Mindenesetre a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdése bizonyítja, hogy az intézmények figyelembe vették a felülvizsgálati időszak alatt Louisiana és Texas államot sújtó hurrikánok következményeit.
51 Ami a felperes által beadványaiban hivatkozott, és a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében szereplő gazdasági jelentést illeti, az megerősíti a kihasználatlan termelési kapacitások létezését az Egyesült Államokban. E jelentés különösen azt bizonyítja, hogy túlkínálat jelentkezik az amerikai piacon. Ez a túlkínálat a kihasználatlan termelési kapacitásokon túl azt bizonyítja, hogy létezik kihasználatlan termelési kapacitás a belső fogyasztáshoz viszonyítva. Végül a Tanács hangsúlyozza, hogy a megtámadott rendelet (117) preambulumbekezdésében megfogalmazott állítás valójában a dömpingellenes intézkedések hatályban tartásának két évre történő „korlátozását” igazolja, öt év helyett.
A Törvényszék álláspontja
52 A Tanács a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az etanol‑aminok termelésének kihasználatlan kapacitása az Egyesült Államokban a vizsgálati időszak alatt 60 000 tonna volt.
53 Először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdése inkoherens az Egyesült Államok kihasználatlan termelési kapacitásai meghatározása során figyelembe vett releváns elemeket illetően. Ugyanis, bár a Tanács a hivatkozott preambulumbekezdésben azt állítja, hogy számítását „a két együttműködő exportáló gyártó által előállított mennyiségek[re], [arra a tényre], hogy a rendes körülmények között elvárt termelési mennyiség körülbelül a névleges [termelési] kapacitás 90%‑át teszi ki, azon feltételezés[re], hogy a nem együttműködő amerikai gyártók tényleges termelési hozama nem lehetett alacsonyabb a névleges [termelési] kapacitás 80%‑ánál és a vezető piaci lapoktól származó információk[ra]” alapozta, ezen intézmény kétszer is hivatkozik egy, az Egyesült Államok belső fogyasztásán alapuló értékelésre. Közelebbről a Tanács először is megállapítja, hogy „[a]z USA‑ban a 732 000 tonnás becsült névleges teljes kapacitással összehasonlítva a saját felhasználást tartalmazó becsült teljes kereslet mennyisége 588 000 tonna volt”, illetve hogy „[a] viszonylag alacsony kapacitáskihasználási arány több [...] esemény következménye.” Ezt követően a Tanács megállapítja, hogy „[a] 2007‑es és 2008‑as (azaz a felülvizsgálati időszak alatti időtartamra jellemző) potenciális kihasználatlan amerikai termelési kapacitás meglétét egy számottevő, évente megjelenő, az etanol‑aminok piacát áttekintő kiadvány is megerősítette”, illetve hogy „[e ] kiadvány 2007‑re 65 000 tonnás túltermelést becsült az amerikai piaccal kapcsolatban.” Márpedig, amint azt a Tanács lényegében elismerte beadványaiban, a termelés kapacitáskihasználása szintjének számítása nem veszi figyelembe a belső fogyasztást. A Tanács egyébként a tárgyaláson azt állította, hogy lehet, hogy a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésének megfogalmazása e tekintetben nem egészen egyértelmű.
54 Másodsorban a Tanácsnak a Törvényszék kérdéseire adott írásbeli válaszaiból az következik, hogy az Egyesült Államok kihasználatlan termelési kapacitásának kiszámításához alkalmazott módszer bizonytalan, sőt inkoherens az ügyben hivatkozott bizonyítékokhoz viszonyítva. Először is ugyanis a Tanács, jóllehet először azt állította, hogy a felperes és az Ineos termelését kivonták az Egyesült Államok tényleges termelési kapacitásából, végül pontosította, hogy az Ineos tényleges termelését az Egyesült Államok névleges termelési összkapacitásából vonta ki, mielőtt kiszámította volna ezen ország tényleges termelési kapacitását. Ezt követően, jóllehet az Ineos tényleges termelése az Egyesült Államok névleges termelési összkapacitásából került kivonásra, a felperes és a többi, nem együttműködő exportáló gyártó tényleges termelését a Tanács szerint ezen ország tényleges termelési kapacitásából vonták ki. Márpedig semmiféle olyan körülmény nem merült fel, amely igazolhatná azt a tényt, hogy a szóban forgó vállalkozások egy részének termelését az Egyesült Államok névleges termelési összkapacitásából, míg a többi gyártóét ezen ország tényleges termelési kapacitásából vonták ki.
55 Harmadsorban a Tanács által a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében hivatkozott „számottevő, évente megjelenő, az etanol‑aminok piacát áttekintő kiadvány” (nevezetesen a Chemical Economics Handbook Product Review, „Ethanolamines”, SRI Consulting; a továbbiakban: SRI‑jelentés) ellentmond annak, hogy az Egyesült Államokban 60 000 tonna volumenű kihasználatlan kapacitás lett volna. Ugyanis, figyelemmel az SRI‑jelentés adataira és a Tanács által az Egyesült Államok tényleges etanol‑aminok termelésére vonatkozó kapacitásának meghatározásához használt módszerre (tehát a névleges teljesítmény 90%‑ának figyelembevétele), a kihasználatlan termelési kapacitás ebben az országban 8 000 tonna volt 2008 novemberében (vagyis egy hónappal a felülvizsgálati időszak vége után), amire a felperes joggal hivatkozik beadványaiban anélkül, hogy a Tanács ennek ellentmondott volna. A tényleges termelési kapacitás kiszámítása érdekében még 95%‑os mértéket figyelembe véve is – és azt feltételezve, hogy az ilyen helyettesítés lehetséges – az eredmény 45 400 tonna lenne, vagyis közel a fele a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében szereplő 85 000 tonnának, amely „ambiciózusabb előállítási rátával”, azaz 95%‑kal végzett számítás eredménye, amint azt a Tanács beadványaiban megerősítette. Egyébiránt a 2007. évet illetően (a felülvizsgálati időszak 2007 októberét, novemberét és decemberét foglalta magában) az SRI‑jelentés adatai maximálisan 5 650 tonna kihasználatlan termelési kapacitás meghatározását teszik lehetővé.
56 Negyedsorban meg kell állapítani, hogy az SRI‑jelentés többször említi azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban a termelési kapacitás kihasználásának mértéke nagyon magas volt.
57 Ötödsorban hangsúlyozni kell, hogy a termelés szintjére a felülvizsgálati időszak alatt hatással volt a Gusztáv és az Ike hurrikán (2008. szeptember), amit a Tanács is kifejezetten elismer a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében. Közelebbről a Tanács azt állítja, hogy a viszonylag alacsony kapacitáskihasználási arány több, az elmúlt néhány év során bekövetkezett esemény, többek között „a Gusztáv és az Ike hurrikánnak a termelőüzemekre vagy nyersanyaggyártó üzemekre gyakorolt hatás[ának]” következménye. A Tanács megjegyzi, hogy „[a]mi az Ike és a Gusztáv hurrikánt illeti, ezek még éreztették hatásukat a felülvizsgálati időszak során, amely hatás azonban a felülvizsgálati időszakot követően megszűnt.” A Tanács ezt követően egy szakmai kiadványra hivatkozva megállapítja, hogy „PCI Consulting Group (PCI) 2008‑as becslései szerint a hurrikánok hatása 39 000 tonnás kapacitáskiesést jelent.” Ugyanakkor a megtámadott rendeletből, és különösen annak (26) preambulumbekezdésből nem következik, hogy a Tanács a kihasználatlan termelési kapacitások értékelése során figyelembe vette volna a konjunkturális jelenségeket, különösen az Ike és Gusztáv hurrikán hatását. A Tanács ennek ellenére azt állítja viszonválaszában, hogy „az intézmények figyelembe vették a Gusztáv és Ike hurrikánnak a teljes amerikai termelésre gyakorolt hatását az Egyesült Államok tartalékkapacitása szintjének kiszámítása során, és az ezen ország tekintetében 39 000 tonnás termeléskiesést megállapító becslésre támaszkodtak.” Mindazonáltal semmiféle olyan részletes bizonyítékra nem hivatkoztak a Törvényszék előtt, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében szereplő 39 000 tonnás volument ténylegesen figyelembe vették az Egyesült Államok kihasználatlan termelési kapacitásának számítása során. A Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszként a Tanács először azt állította, hogy az intézmények számításukban az SRI‑jelentésben szereplő (azaz 732 000 tonnás) névleges termelési kapacitást használták, amely már figyelembe vette a Gusztáv és az Ike hurrikán hatását. A Tanács ezt követően kijelentette, hogy válasza nem volt pontos, és azt állította, hogy csak az SRI‑jelentésben szereplő, a tényleges termelési kapacitásokra (és nem a névleges termelési kapacitásokra) vonatkozó adatok vették figyelembe a Gusztáv és az Ike hurrikán által okozott problémákat. A Tanács ugyanakkor a Törvényszék által írásban feltett kérdésekre adott válaszai keretében azt is kijelentette, hogy az intézmények nem használták fel az SRI‑jelentésben szereplő adatokat annak kivételével, amely a névleges termelési kapacitásra vonatkozott. Nem vitatott tehát, hogy a Tanács nem használta fel az SRI‑jelentésben szereplő, a tényleges termelési kapacitásokra vonatkozó adatokat. Ebből következik, hogy – ellentétben a Tanács által adott első válasz tartalmával, amelyet később módosított – semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az intézmények azokat az adatokat használták, amelyek már figyelembe vették a Gusztáv és az Ike hurrikánnak az Egyesült Államok etanol‑amin‑termelésére gyakorolt hatását, illetve hogy e hatást figyelembe vették az Egyesült Államok kihasználatlan termelési kapacitásának számítása során.
58 Hatodsorban semmiféle olyan részletes bizonyítékot nem tártak a Törvényszék elé, amely lehetővé tenné annak igazolását, hogy az Egyesült Államok kihasználatlan etanol‑amin‑termelési kapacitása a Tanács által a megtámadott rendeletben hivatkozott 60 000 tonnás volumenű lett volna, különösen a fentiekben feltárt inkoherenciára és ellentmondásokra figyelemmel.
59 A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Tanács által azon következtetés alátámasztására hivatkozott bizonyítékok, hogy az Egyesült Államokban az etanol‑aminokra vonatkozóan 60 000 tonna kihasználatlan termelési kapacitás állt fenn, inkoherensek, és ellentmondásban vannak a figyelembe veendő releváns adatokkal. Ebből következik, hogy a Tanács a jelen ügyben nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor az Egyesült Államok etanol‑aminokra vonatkozó kihasználatlan termelési kapacitásainak szintjét 60 000 tonnában határozta meg. Meg kell továbbá állapítani, hogy ez a hiba hatással volt a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdésében levont általános következtetésre, mivel erre támaszkodva a Tanács megállapította, hogy „megv[olt] az USA‑ból származó export növeléséhez és az uniós piac nagy részének átvételéhez szükséges potenciál.”
60 Következésképpen az egyetlen jogalap harmadik részének helyt kell adni, és a megtámadott rendeletet a felperest érintő részében ennek alapján is meg kell semmisíteni.
A költségekről
61 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
62 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első albekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Tanács támogatása érdekében beavatkozó Bizottság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Amerikai Egyesült Államokból származó etanol‑aminok behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2010. január 19‑i 54/2010/EU tanácsi végrehajtási rendeletet a Dow Chemical Companyt érintő részében.
2) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, valamint a Dow Chemical Company részéről felmerült költségeket.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. május 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások