C‑280/04. sz. ügy

Jyske Finans A/S

kontra

Skatteministeriet

(a Vestre Landsret által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Hatodik HÉA‑irányelv – A 13. cikk B. részének c) pontja – Adómentességek – Az adólevonási jogból kizárt termékértékesítések adómentessége – Lízingtársaság által vásárolt használt járművek viszonteladása – 26a. cikk – Használt cikkek értékesítésére vonatkozó különleges rendszer”

Az ítélet összefoglalása

1.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adó – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A hatodik irányelvben meghatározott adómentességek – Az adólevonási jogból kizárt termékértékesítések adómentessége – Azon ügyleteket adókötelessé tevő nemzeti szabályozás, amelynek során az adóalany az üzleti vagyonába történő felvételüket követően az adólevonási jogból ki nem zárt termékeket értékesít – Megengedhetőség

(77/388 tanácsi irányelv, 13. cikk, B. rész., c) pont és 17. cikk, (6) bekezdés)

2.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adó – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – A használt cikkekre vonatkozó különleges rendszer – Az adóköteles viszonteladó fogalma – A lízingtevékenységének folytatása céljából vásárolt használt járművek továbbértékesítését végző társaság – Bennfoglaltság

(77/388 tanácsi irányelv, 26. cikk, A. rész, e) pont)

1.        A 94/5 irányelvvel módosított 77/388 hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. részének ez utóbbi irányelv 17. cikke (6) bekezdése értelmében az adólevonási jogból kizárt termékértékesítések adómentességére vonatkozó c) pontját akként kell értelmezni, hogy azzal még akkor sem ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely hozzáadottértékadó-kötelessé teszi azon ügyleteket, amelynek során az adóalany az üzleti vagyonába történő felvételüket követően olyan eszközöket értékesít, amelyek beszerzésénél nem került a módosított 77/388 irányelv 17. cikke (6) bekezdésének megfelelően kizárásra az adólevonási jog, ha e beszerzés hozzáadottérték-adót fel nem tüntető adóalanyoktól történt, és ezért az nem keletkeztetett adólevonási jogot.

Tekintettel arra, hogy a közösségi jog a mai napig nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely felsorolja azon kiadásokat, amelyek tekintetében kizárt a hozzáadottérték‑adó levonására vonatkozó jog, a tagállamok fenntarthatják az e területre vonatkozó szabályaikat addig, amíg a közösségi jogalkotó meg nem állapítja a kizárások közösségi rendszerét. A hatodik irányelv 13. cikke B. része c) pontjának rendelkezéseiben foglalt adómentesség így csak azon termékek értékesítésére vonatkozhat, amelyek beszerzésénél a nemzeti jog kizárta az adólevonási jogot. E tekintetben e rendelkezés szövegének nem lehet olyan értelmezését adni, amely megakadályozhatná annak az adóalanynak a kettős adóztatását, amely nem képes e kizárásra hivatkozni.

(vö. 23‑24., 26. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Az adóköteles viszonteladó által a használt cikkek, a művészeti tárgyak, a gyűjteménydarabok és a régiségek értékesítése után elért árrés adóztatására vonatkozó különleges szabályokat megállapító 94/5 irányelvvel módosított 77/388 hatodik irányelv 26a. cikke A. részének e) pontját akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „adóköteles viszonteladónak” lehet tekinteni azt a vállalkozást, amely szokásos tevékenysége keretében értékesíti az általa a lízingtevékenységének folytatása céljából beszerzett használt járműveket, és amely számára az értékesítés a használt cikk beszerzése időpontjában nem elsődleges, hanem pusztán a bérbeadáshoz járulékosan kapcsolódó másodlagos célként jelenik meg.

A lízingtársaságok értékesítésének a teljes ár alapján történő adóztatása e társaságok rovására versenytorzulást okoz a használtautók piacán különösen azon használtjármű-kereskedők javára, amelyek az árrés alapú adóztatás különleges rendelkezései alá tartoznak. Annak érdekében, hogy a lízingtársaság megfeleljen a vevő az iránti elvárásának, hogy ugyanolyan minőségű járműért ugyanazt az árat fizesse függetlenül attól, hogy azt használtjármű-kereskedő vagy ilyen társaság értékesíti, ez utóbbi feltehetően nem képes érvényesíteni az árban az általa fizetendő hozzáadottérték‑adó összegét, és így kénytelen ennyivel csökkenteni az árrését. A hatodik irányelv 26a. cikkében foglalt rendszernek a fenti feltételek mellett tevékenykedő lízingtársaságokra történő alkalmazása így pontosan lehetővé teszi a közösségi jogalkotó által az e rendszer elfogadásakor kitűzött célok megvalósítását, vagyis a kettős adóztatás és a használt cikkek piacán folyó verseny torzulásainak elkerülését.

(vö. 28., 40‑41., 44. pont és a rendelkező rész 2. pontja)