A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2016. szeptember 15.(*)
„Dömping – Indonéziából származó biodízel‑behozatal – Végleges dömpingellenes vám – Az 1225/2009/EK rendelet 2. cikkének (5) bekezdése – Rendes érték – Előállítási költségek”
A T‑120/14. sz. ügyben,
a PT Ciliandra Perkasa (székhelye: Jakarta [Indonézia], képviselik: F. Graafsma és J. Cornelis ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviseli kezdetben: S. Boelaert, később: H. Marcos Fraile, meghatalmazotti minőségben, segítőik: R. Bierwagen és C. Hipp ügyvédek)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Bizottság (képviselik: J.‑F. Brakeland, M. França és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben)
és
a European Biodiesel Board (EBB) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: O. Prost és M.‑S. Dibling ügyvédek)
beavatkozó felek,
az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. november 19‑i 1194/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2013. L 315., 2. o.) azon részében történő megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amelyben az a felperes tekintetében dömpingellenes vámot vet ki,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök, Czúcz O. (előadó) és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: M. Junius tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. április 14‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
Közigazgatási eljárás
1 A felperes, a PT Ciliandra Perkasa, egy indonéz vállalat, amely biodízelt állít elő és exportál az Európai Unióba.
2 A biodízelt, a hagyományos dízelüzemanyaghoz hasonló tüzelőanyagot az Unióban állítják elő, de azt jelentős mennyiségben importálják is. Indonéziában a biodízelt elsősorban nyers pálmaolajból (a továbbiakban: CPO) állítják elő, amely a biodízel előállításához felhasznált fő nyersanyag.
3 A European Biodiesel Board (EBB) által, a teljes uniós termelés több mint 60%‑át képviselő gyártók nevében 2012. július 17‑én benyújtott panaszt követően az Európai Bizottság az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o., HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikkének megfelelően 2012. augusztus 29‑én értesítést tett közzé az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról (HL 2012. C 260., 8. o.).
4 A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2011. július 1‑jétől 2012. június 30‑ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárértékelés szempontjából releváns fejlemények vizsgálata a 2009. január 1‑jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki.
5 A felperes, akit az indonéz exportáló gyártók szóban forgó vizsgálat keretében felvett mintájába kiválasztottak, ezzel összefüggésben válaszolt a Bizottság kérdéseire.
6 A Bizottság 2013. május 27‑én elfogadta az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 490/2013/EU rendeletet (HL 2013. L 141., 6. o.; a továbbiakban: ideiglenes rendelet). E rendeletben a Bizottság többek között közzétette azon részleteket, amelyeken az átmeneti intézkedések alkalmazásának alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok alapultak. A felperesre alkalmazandó ideiglenes vám nulla volt, mivel a hasonló termék rendes értékét a felperesnek a fenti 5. pontban említett kérdőívekre adott válaszában közölt adatok alapján számították ki, a CPO költségére irányuló kiigazítás nélkül.
7 Az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdése alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (3) és (6) bekezdésének megfelelően a hasonló termék rendes értékét az exportáló gyártók vizsgálati időszak alatt felmerült, az értékesítési, általános és adminisztratív költségekkel és ésszerű haszonkulccsal növelt előállítási költségeinek alapul vételével számította ki. A Bizottság arra is rámutatott, hogy azt a kérdést, hogy az említett költségek megfelelően tükrözik‑e az érintett termék előállításával kapcsolatos költségeket, a vizsgálat végleges szakaszában fogja vizsgálni, mert nem rendelkezik elegendő információval azzal kapcsolatban, hogy az Indonéziában alkalmazott differenciált exportvámrendszer (a továbbiakban: TDE‑rendszer) leszorítja‑e a pálmaolaj árát, minek következtében a biodízelgyártók költségei torzulnak.
8 Az ideiglenes rendelet (64) és (65) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálat rámutatott, hogy az indonéz biodízelpiac államilag szigorúan szabályozott, és ezért a nyereség összegét nem lehetett a mintába kiválasztott vállalatok tényleges adataira alapozni, mivel a Bizottság megítélése szerint a belföldi értékesítés a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívül folyik. Azt is kifejtette, hogy ebből adódóan a rendes érték kiszámításához a nyereség összegét az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján határozta meg.
9 2013. október 1‑jén a Bizottság valamennyi érdekelt felet tájékoztatott azon alapvető tényekről és szempontokról, amelyeken az érintett termék behozatalaira vonatkozó végleges dömpingellenes vámok bevezetésére irányuló javaslatok alapulnak (a továbbiakban: végleges információ), és valamennyi érdekelt fél számára olyan határidőt biztosítottak, melyen belül megtehetik a végleges információval kapcsolatos észrevételeiket.
10 A végleges információban a Bizottság a felperessel szemben dömpingellenes vám kivetését javasolta, a dömpingkülönbözet és az ideiglenes szakaszban megállapított dömpingkülönbözet közötti eltérésnek megfelelően, amelynek oka a CPO költségének tekintetében való kiigazítás. A kísérőlevélben a Bizottság tájékoztatta a felperest kötelezettségvállalás felajánlásának lehetőségéről.
11 2015. október 15‑én a felperes hivatalos meghallgatáson vett részt, amelynek során vitatta a Bizottság által alkalmazott költségkiigazítást, valamint az észszerű haszonkulcsnak a hasonló termék rendes értékének kiszámítása szempontjából történő megállapítását.
12 2013. október 17‑én a felperes megtette a végleges információval kapcsolatos észrevételeit, valamint kötelezettségvállalásokra tett ajánlatot.
13 2013. november 8‑án, a Bizottság jelezte a felperesnek, hogy a kötelezettségvállalásra tett ajánlata nem fogadható el.
14 2013. november 19‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. november 19‑i 1194/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2013. L 315., 2. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).
Megtámadott rendelet
15 Először, a megtámadott rendelet (28) preambulumbekezdésében a Tanács megerősítette az ideiglenes rendelet következtetéseit, amely szerint a hasonló termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján állapították meg. E tekintetben a Tanács rámutatott, hogy a hazai értékesítés nem tekinthető úgy, mintha a szokásos kereskedelmi forgalom keretén belül folyna, mivel az indonéz biodízelpiac államilag szigorúan szabályozott.
16 Azonban, ami a vizsgálat tárgyát képező termék előállításához kapcsolódó költségek megállapítását illeti, a megtámadott rendelet (30), (34) és (66)–(74) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy egy részletesebb vizsgálatot követően a Tanács elfogadta a Bizottság az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésében szereplő következtetések felülvizsgálatára tett javaslatát. A Tanács többek között megerősítette azon értékelést, miszerint a TDE‑rendszer mesterségesen leszorítja a CPO – a fő nyersanyag – árát a hazai piacon, kihatva a biodízel gyártóinak költségére. Mivel az érintett termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos költségek tehát nem tükröződtek megfelelő módon a vizsgálat tárgyát képező indonéz gyártók nyilvántartásaiban, a Tanács az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban a CPO azon tényleges költségeinek a figyelmen kívül hagyásáról döntött, amelyek az érintett vállalatok nyilvántartásaiban szerepelnek, és azok azon árral történő helyettesítéséről döntött, amelyen ezek a vállalatok azt az említett torzulás hiánya esetén szerezték volna be, vagyis az indonéz hatóságok által közölt, nyilvánosságra hozott nemzetközi árakon alapuló (Rotterdam, Malajzia, Indonézia) referencia‑exportára (a továbbiakban: export‑ellenőrzési ár).
17 Az értékesítési, általános és adminisztratív költségek megállapítását illetően a Tanács többek között lényegében megtartotta a megtámadott rendelet (77)–(88) preambulumbekezdésében a 15%‑os haszonkulcs alkalmazását, megerősítve az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdésében szereplő értékelést.
18 Másodszor a megtámadott rendelet (105)–(142) preambulumbekezdésében a Tanács megerősítette az ideiglenes rendeletben szereplő következtetéseket az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár fennállását illetően.
19 Harmadszor, a megtámadott rendelet (144)–(189) preambulumbekezdésében a Tanács megerősítette az ideiglenes rendeletben szereplő következtetést a behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozóan.
20 Negyedszer, a megtámadott rendelet (190)–(201) preambulumbekezdésében a Tanács megerősítette, hogy a szóban forgó dömpingellenes intézkedések bevezetése továbbra is az Unió érdekében áll.
21 Végül a megállapított dömpingkülönbözet és az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékére tekintettel a Tanács úgy döntött, hogy az ideiglenes rendelet szerinti ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni (a megtámadott rendelet (228) preambulumbekezdése és 2. cikke), és hogy végleges dömpingellenes vámot kell kivetni az Argentínából és Indonéziából származó biodízelre (az 1. cikk (1) bekezdése).
22 A megtámadott rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében az érintett termék esetében alkalmazandó végleges dömpingellenes vámtételek összegét az indonéz importot illetően a felperes vonatkozásában nettó tonnánként 76,94 euróban állapították meg.
Az eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2014. február 18‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
24 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 13‑án és június 2‑án benyújtott beadványában a Bizottság és az EBB egyaránt kérelmezte, hogy a jelen eljárásban beavatkozóként részt vehessen a Tanács kérelmeinek támogatása végett.
25 A Törvényszék elnöke 2014. július 17‑én hozott végzésével helyt adott a Bizottság beavatkozási kérelmének.
26 A Törvényszék Hivatalához 2014. július 9 és augusztus 8‑án benyújtott leveleiben a felperes kérte, hogy a beadványaiban szereplő bizonyos iratokat és információkat kezeljék bizalmasan az EBB‑vel szemben, ha az az eljárásba beavatkozhat.
27 A Törvényszék elnöke 2014. szeptember 22‑én hozott végzésével helyt adott az EBB beavatkozási kérelmének és a felperes által benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelem megalapozottságáról egyelőre nem határozott.
28 A Bizottság 2014. október 1‑jén benyújtotta a beavatkozási beadványát.
29 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 17‑én benyújtott levelében az EBB vitatta a felperes bizalmas kezelés iránti kérelmeit.
30 A Törvényszék Hivatalához 2014. október 22‑én és november 3‑án benyújtott leveleiben a Tanács kérte, hogy a beadványaiban szereplő bizonyos iratokat és információkat kezeljék bizalmasan az EBB‑vel szemben.
31 A Törvényszék Hivatalához 2014. november 28‑án benyújtott beadványukban a felperes és a Tanács előterjesztették a Bizottság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeiket.
32 Az EBB 2014. december 12‑én benyújtotta beavatkozási beadványát. A Törvényszék Hivatalához 2015. február 18‑án benyújtott beadványában a felperes előterjesztette az e beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeit.
33 A Törvényszék elnöke 2015. május 18‑án hozott végzésével a bizalmas kezelés iránt a felperes által benyújtott kérelmeknek részben helyt adott, a Tanács által benyújtott ilyen kérelmeknek pedig helyt adott.
34 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (kilencedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett a felekhez, amelyekre az utóbbiak a megadott határidőn belül válaszoltak.
35 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a felperest érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– kötelezze a Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.
36 A Tanács, amelyet a Bizottság és az EBB támogat, azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– kötelezze a felperest az eljárás költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
37 A kereset alátámasztására a felperes öt jogalapot hoz fel. Az első jogalap azon következtetésben jelentkező nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, hogy a felperesre vonatkozó vételárak torzultak, a második jogalap a CPO előállítási költségének kiigazítását illetően lényegében a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozásáról szóló egyezmény 1A. mellékletében szereplő 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) (HL 1994. L 336., 103. o., a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás megsértésén, a harmadik jogalap az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének megsértésén, a negyedik jogalap az észszerű haszonkulcs jogellenes megállapításán, az ötödik jogalap pedig az indokolás elégtelenségén és a kellő gondosságra és a megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettség megsértésén alapul.
38 A Törvényszék álláspontja szerint célszerű először a harmadik jogalapot megvizsgálni.
39 Ez a jogalap lényegében három részre osztható. Az első rész keretében a felperes előadja, hogy a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban: uniós intézmények) nem tettek eleget az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében vett nyilvántartásokban szereplő CPO‑áraktól való eltérés érdekében annak jogilag megkövetelt mértékben való bizonyítása végett rájuk háruló bizonyítási tehernek, hogy a TDE‑rendszer által a CPO ára torzult, és hogy a megtámadott rendelet indokolása e tekintetben elégtelen. A második rész arra vonatkozik, hogy az export‑ellenőrzési ár nem minősül megfelelő alapnak a CPO költségeinek a nyilvántartásokban történő kiigazítása céljából, mert maga is a TDE‑rendszer által okozott állítólagos torzulás befolyása alá került. A harmadik rész az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének jelen esetben követett értelmezésére és különösen a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítéletnek (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) az uniós intézmények által analógia útján történő alkalmazására vonatkozik.
40 Az első és a harmadik részt célszerű együtt vizsgálni.
41 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy az az alap, amelyből az uniós intézmények arra a következtetésre jutottak, hogy az indonéz piacon értékesített CPO ára mesterségesen alacsony, nem derül egyértelműen a megtámadott rendeletből, mivel az a „nemzetközi” árszínvonalakat, amelyekre hivatkozik, többek között nem fejti ki. Továbbá azt is előadja e tekintetben, hogy a megtámadott rendelet (68) preambulumbekezdésében foglalt azon állítást, amely szerint a TDE‑rendszer korlátozza a CPO exportjának lehetőségeit, cáfolja az a tény, hogy Indonézia a CPO teljes termelésének mintegy 70%‑át exportálja. Egyebekben a CPO ára nem biztosít megfelelő referenciaértéket azon következtetés levonása céljából, hogy az indonéz CPO‑árak torzultak. Továbbá a felperes vitatja azon vizsgálatok elfogadhatóságát, melyekre az uniós intézmények az érvelésük alátámasztása érdekében hivatkoznak, miszerint a CPO árai Indonéziában az említett rendszer által okozott torzulás következtében torzultak. Egyebekben az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése nem teszi lehetővé a költségek kiigazítását pusztán azon tény alapján, hogy alacsonyak. Végül a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) nem szolgálhat precedensként annyiban, amennyiben az az állam valamilyen formában történő közvetlen beavatkozását teszi szükségessé, mivel a nyilvántartásokban szereplő költségek kiigazításának lehetősége az általános szabály alóli kivételt jelent, és azt szigorúan kell értelmezni.
42 A Tanács, amelyet a Bizottság és az EBB támogat, lényegében arra hivatkozik, hogy az uniós intézmények eleget tettek a CPO‑árak torzulásának fennállásával kapcsolatban őket terhelő bizonyítási tehernek, és megfelelően alkalmazták az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését. A megtámadott rendeletben az intézmények bemutatták a TDE‑rendszert, és bebizonyították, hogy ez a rendszer olyan torzulást okozott, amely alapján a CPO‑árak a hazai piacon mesterségesen alacsonyabbak voltak, mint az indonéz hatóságok által közölt, nyilvánosságra hozott nemzetközi árakon alapuló export‑ellenőrzési árak a CPO tekintetében. Egyebekben az indonéz szabályozásnak a feldolgozóipar javára gyakorolt hatását elismerték és több vizsgálatban is megállapították. A 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) alapjául szolgáló üggyel megállapított tényszerű különbségek nem meghatározóak, mivel a Törvényszék az említett ítéletben megerősítette azt az alapelvet, amely alapján, ha a vizsgált termék gyártásával kapcsolatos költségek nem tükröződnek megfelelő módon az érintett vállalatok nyilvántartásaiban, akkor nem szolgálhatnak jogalapként a rendes érték kiszámításához, ami a jelen tényállásra is alkalmazandó. A különböző lehetséges állami beavatkozási formákat illetően, ez az állítás sem bír jelentőséggel, mivel a jelen esetben a kiviteli vámok mértékét rögzítő és az árveréseket befolyásoló közvetlen állami beavatkozás történt Indonézia részéről. Az uniós intézmények tehát nem kizárólag azért igazították ki a költségeket, mert azok alacsonyak, hanem mert azok torzultak, ami erősen befolyásolta a CPO belföldi árait, és így az azt előállító vállalatok nyilvántartásait.
43 A jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott rendeletben a hasonló termék rendes értéknek meghatározása keretében az intézmények a biodízel előállítási költségeit nem a felperes nyilvántartásaiban szereplő CPO‑árra hivatkozva számították ki, hanem – amint az különösen az az említett rendelet (29) és azt követő preambulumbekezdéséből kitűnik – ezt az árat figyelmen kívül hagyták, és az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján az export‑ellenőrzési árral helyettesítették.
44 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha a szokásos kereskedelmi forgalomban hasonló terméket nem értékesítenek, vagy az értékesítés nem kielégítő mértékű, vagy ha az ilyen eladások az adott piaci helyzet miatt nem tesznek lehetővé megfelelő összehasonlítást, az említett termék rendes értékét a származási országban felmerülő előállítási költségnek és az ehhez hozzászámított értékesítési, általános és igazgatási költségeknek, valamint a nyereség észszerű összegének az alapján, vagy a szokásos kereskedelmi forgalom keretében egy megfelelő harmadik országba irányuló exportárak alapján kell kiszámítani, feltéve, hogy ezek az árak reprezentatívnak tekinthetők. Ugyanezen rendelkezés pontosítja, hogy az érintett termékre vonatkozóan – az első albekezdés értelmében – sajátos piaci helyzet fennállása többek között akkor állapítható meg, ha az árak mesterségesen alacsonyak, ha jelentős volumenű barterkereskedelmet folytatnak, vagy ha nem kereskedelmi jellegű feldolgozásról szóló megállapodások vannak érvényben.
45 Továbbá az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdéséből következik, hogy amikor a hasonló termék rendes értékét az említett rendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell kiszámítani, akkor az előállítási költségeket rendszerint a vizsgálat alatt álló fél nyilvántartásai alapján kell kiszámítani, feltéve, hogy azok összhangban vannak az adott ország általánosan elfogadott számviteli elveivel, és bizonyítást nyer, hogy a nyilvántartott adatok megfelelő módon tükrözik az érintett termék előállításával és eladásával összefüggő költségeket.
46 Az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában, ha a vizsgált termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek nem tükröződnek megfelelő módon az érintett fél nyilvántartásaiban, akkor ezeket a költségeket kiigazítják vagy az ugyanabban az országban működő más gyártók vagy exportőrök költségei alapján, vagy ha ilyen információ nem áll rendelkezésre vagy nem használható, más megfelelő adatok alapján, többek között más reprezentatív piacokról származó információk alapján állapítják meg.
47 Az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első és második albekezdésének célja annak biztosítása, hogy az említett termék rendes értékének kiszámítása keretében elfogadott hasonló termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek tükrözzék azokat a költségeket, amelyek valamely gyártó számára az exportáló ország hazai piacán felmerültek.
48 Egyebekben az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, hogy a vizsgált fél nyilvántartásai minősülnek a hasonló termék előállítási költségeinek számításához szükséges tájékoztatás elsődleges forrásának, és az említett nyilvántartásokban szereplő adatok felhasználása főszabálynak, azok kiigazítása vagy más észszerű alappal való helyettesítése pedig kivételnek minősül.
49 Figyelembe véve azt az elvet, miszerint valamely általános szabálytól való eltérést vagy az alóli kivételt szorosan kell értelmezni (lásd: 2013. szeptember 19‑i Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials kontra Tanács, C‑15/12 P, EU:C:2013:572, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a felpereshez hasonlóan meg kell állapítani, hogy azon kivételes szabályozást, amely az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdéséből következik, szorosan kell értelmezni.
50 A jelen esetben a felperes, nem vonva kétségbe azokat az indokokat, amelyek alapján az uniós intézmények az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a hasonló termék rendes értékét kiszámították, vitatja ugyanazon rendelet 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazását, amely alapján az említett érték kiszámítása keretében az uniós intézmények nem a nyilvántartásokban szereplő CPO‑árakat vették alapul.
51 A megtámadott rendeletben az uniós intézmények nem azt állítják, hogy a felperes nyilvántartásai nem felelnek meg az Indonéziában általánosan elfogadott számviteli elveknek. Ellenben azzal érveltek, hogy a nyilvántartásai nem tükrözik észszerűen a biodízel előállításához szükséges CPO‑val összefüggő költségeket.
52 Ugyanis, amint az a megtámadott rendelet (29)–(34) és (66)–(70) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós intézmények úgy ítélték meg, hogy mivel az CPO‑ra és a biodízelre differenciált exportvámokat tartalmaz, a TDE‑rendszer torzítja a CPO árát annyiban, amennyiben az említett rendszer mesterségesen leszorítja a CPO árát a hazai piacon.
53 Az uniós intézmények a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítéletre (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) hivatkozva a megtámadott rendelet (31) preambulumbekezdésében megállapították, hogy amikor a nyersanyagárak olyan szabályozás alá esnek, amely az árakat a hazai piacon mesterségesen alacsonyan tartja, feltételezhető, hogy az érintett termék előállítási költségére e torzulás hatással van. Az adott körülmények között az exportáló gyártók nyilvántartásaiban szereplő őket érintő adatok nem tekinthetőek észszerűnek, ezért azok kiigazításra szorulnak.
54 E tekintetben emlékeztetni kell, arra, hogy a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) 44. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy figyelembe véve azt a tényt, hogy a földgázt az orosz szabályozás alapján kötelezően nagyon alacsony áron szolgáltatták az exportáló gyártók részére, az érintett termék előállítási ára az ezen ítélet alapját képező ügyben a gázár miatt torzult az orosz belső piacon, mivel ezen árat nem a piaci viszonyok határozták meg. A Törvényszék tehát megállapította, hogy az uniós intézmények jogosan vonhatták le azt a következtetést, hogy a felperes felek nyilvántartásaiban szereplő egyik tétel az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben nem tekinthető észszerűnek, ezért az kiigazításra szorul, olyan piacok más információforrásaira támaszkodva, amelyeket reprezentatívabbnak tekintenek.
55 Azonban, amint arra a felperesek jogosan hivatkoznak, a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettől eltérően az iratokból nem derül ki, hogy a CPO árát Indonéziában közvetlenül szabályozták. Ugyanis az uniós intézmények által leírt TDE‑rendszer a biodízelre és a CPO‑ra vonatkozó eltérő vámtételű exportvámok előírására szorítkozik.
56 Az, hogy a TDE‑rendszer nem szabályozza közvetlenül a CPO árait Indonéziában, mindazonáltal nem zárja ki önmagában az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében előírt kivétel alkalmazását.
57 Ugyanis az uniós intézményekhez igazodva emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megfelelő rendelkezést a korábbi alaprendeletbe, vagyis az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendeletbe (HL 1996. L 35., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) a 384/96 rendelet módosításáról szóló, 2002. november 5‑i 1972/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 305., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 132. o.) illesztette be.
58 Márpedig az 1972/2002 rendelet (4) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése második albekezdésének megfelelő rendelkezés beillesztése arra irányult, hogy útmutatást adjon arra vonatkozólag, hogy mi a teendő akkor, ha a nyilvántartások nem tükrözik megfelelően a vizsgált termék gyártásával és eladásával kapcsolatos költségeket, különösen akkor, ha egy sajátos piaci helyzet következtében a hasonló termék értékesítése nem tesz lehetővé megfelelő összehasonlítást. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint ilyen esetekben azokat a releváns adatokat kell figyelembe venni, amelyek az „említett torzulásoktól” mentes forrásokból származnak.
59 Az 1972/2002 rendelet (4) preambulumbekezdése tehát különösen akkor teszi lehetővé az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése alkalmazásának lehetőségét, amikor a hasonló termék értékesítései torzulás miatt nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást. Ebből az is következik, hogy egy ilyen helyzet különösen akkor állhat elő, amikor olyan, az érintett termék mesterségesen alacsony árára épülő sajátos piaci helyzet áll fenn, mint az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett, anélkül hogy az ilyen helyzetek olyan esetekre korlátozódnának, amelyekben nem áll fenn a hasonló termék vagy annak nyersanyagainak áraira vonatkozó, az exportáló állam által történő közvetlen szabályozás.
60 Ellenben észszerűen nem állítható, hogy az exportőr állam közhatalmi szerveinek valamennyi azon intézkedése, amely befolyásolhatja a nyersanyagok árait és ezáltal az érintett termék árait, egy olyan torzulás alapja lehet, amely a hasonló termék rendes értékének kiszámítása keretében lehetővé teszi a vizsgálat alatt álló fél nyilvántartásaiban szereplő áraktól való eltérést. Ugyanis, amint arra a felperes jogosan hivatkozik, ha az exportőr ország közhatalmi szervei által hozott bármilyen olyan intézkedést, amely a nyersanyagok áraira akár csak minimális hatást is gyakorol, figyelembe lehet venni, akkor ez megfosztaná hatékony érvényesülésétől az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében elfogadott azon alapelvet, amely szerint az említett nyilvántartások minősülnek a hasonló termék előállítási költségeinek számításához szükséges tájékoztatás elsődleges forrásának.
61 Következtetésképpen az exportőr ország közhatalmi szerveinek valamely intézkedése – a hasonló termék rendes árának kiszámítása keretében – csak akkor vezetheti az uniós intézményeket a vizsgálat alatt álló fél nyilvántartásaiban szereplő nyersanyagok áraitól való eltéréshez, amikor az az említett nyersanyagok árait érzékelhetően torzítja. Ugyanis az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében előírt kivételes szabályozásnak az uniós intézmények által javasolt egy másik olyan értelmezése, amely a jelenlegihez hasonló helyzetben lehetővé tenné ezen adatok más észszerű alapon alapuló költséggel történő helyettesítését, aránytalanul sértené azt az alapelvet, miszerint az említett nyilvántartások minősülnek az említett termék előállítási költségeinek számításához szükséges tájékoztatás elsődleges forrásának.
62 Továbbá az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdése első albekezdésének alkalmazását igazoló elemekre vonatkozó bizonyítási terhet illetően, meg kell állapítani, hogy amikor az uniós intézmények úgy ítélik meg, hogy a vizsgálat alatt álló fél által nyilvántartott adatokban foglalt előállítási költségeknek valamely másik, ésszerűnek tartott árral történő helyettesítése érdekében el kell térniük e költségektől, kötelesek olyan bizonyítékokra vagy legalábbis valószínűsítő körülményekre támaszkodni, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának a megállapítását, amely alapján a kiigazítást elvégzik (lásd analógia útján: 2009. március 10‑i Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács, T‑249/06, EU:T:2009:62, 180. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Következtetésképpen, figyelembe véve, hogy – hasonló termék rendes értékének kiszámítása keretében – a vizsgálat alatt álló fél nyilvántartásaiban szereplő említett termék előállítási költségeitől való eltérésre irányuló eljárás kivételes szabályozás részét képezi (lásd a fenti 49. pontot), amikor az uniós intézmények által hivatkozott torzulás nem az annak az alapját képező állami intézkedés közvetlen következménye, mint a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T‑235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) alapjául szolgáló ügyben, hanem annak a hatásai, amelyeket az említett intézkedés a piacra gyakorol, az uniós intézményeknek gondoskodniuk kell a szóban forgó piac működésének felfedéséről és be kell bizonyítaniuk ezen intézkedések piacra gyakorolt tényleges hatásait, anélkül, hogy e tekintetben puszta feltételezésekre hivatkoznának.
64 Ezen megállapításokra tekintettel kell megvizsgálni, hogy az uniós intézmények jogilag megkövetelt módon bizonyították‑e, hogy a hasonló termék rendes értékének kiszámítása keretében a felperes nyilvántartásaiban szereplő CPO‑áraktól történő eltérés feltételei a jelen esetben teljesültek.
65 Először, a CPO árai torzulásának forrásaként azonosított indonéz közhatalmi intézkedés, amint azt többek között a megtámadott rendelet (29) preambulumbekezdése tartalmazza, nem más, mint a TDE‑rendszer, mivel az a CPO‑ra és a biodízelre kivetett differenciált exportvámokat tartalmaz, amint az uniós intézmények a meghallgatás során azt megerősítették. Az említett rendelet (69) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a vizsgált időszakban a biodízel exportjára 2–5%‑os vámtételt alkalmaztak, míg ugyanebben az időszakban a CPO‑export vámtétele 15–20% között mozgott, és az RBD pálmaolaj exportvámja 5–18,5% között alakult.
66 Másodszor, a TDE‑rendszer hatásait illetően a Tanács a megtámadott rendelet (30) preambulumbekezdésében különösen azzal érvelt, hogy részletesebb vizsgálat rámutatott, hogy az említett rendszer az indonéz piacon valóban mesterségesen leszorítja a nyersanyagok árát.
67 Igaz, hogy ennek kapcsán a Tanács jelezte a megtámadott rendelet (68) preambulumbekezdésében, hogy a TDE‑rendszer korlátozza a CPO‑export lehetőségeit, amennyiben ezen olaj nagyobb mennyisége elérhető a hazai piacon, és leszorítja a CPO‑árakat az említett piacon, meg kell állapítani, hogy az említett rendeletben nem fejtette ki, hogy az említett rendszer, mivel az a biodízelre és a CPO‑ra alkalmazott differenciált exportvámokat tartalmaz, mennyiben torzítja érzékelhetően e nyersanyagárait az indonéz piacon.
68 A megtámadott rendelet (68) preambulumbekezdésében a Tanács azt is kifejtette, hogy a CPO hazai piacon értékesített ára és a nemzetközi referenciaára közötti különbség nagymértékben megközelíti a CPO‑ra alkalmazott exportvám mértékét. Ennek során azonban, nem állapította meg azokat a hatásokat, amelyeket a CPO‑ra vonatkozó vámtétel és a biodízelre vonatkozó vámtétel közötti különbség maga gyakorolhatott az említett nyersanyag árára az indonéz piacon. Ugyanis az említett preambulumbekezdésben szereplő megállapítás csak azon bizonyos hatásokra enged következtetni, amelyeket a CPO‑ra alkalmazandó exportvám bevezetése gyakorolhat annak árára, de nem engedi azon hatásokra történő következtetést, amelyet e vámtétel és a biodízelre alkalmazott vámtétel közötti különbség gyakorolhat a CPO árára az indonéz piacon.
69 A megtámadott rendelet (67) és (70) preambulumbekezdésében szereplő javaslatai – amely szerint az érintett vállalatok nyilvántartásaiban szereplő CPO‑ár helyébe az az ár lép, amelyen ezek a vállalatok a CPO‑t torzulás hiánya esetén szerezték volna be a hazai piacon, azaz az export‑ellenőrzési ár – sem engedik meg csak azon bizonyos hatásokra történő következtetést, amelyeket a CPO‑ra alkalmazott exportvámtételek és a biodízelre alkalmazott exportvámtételek közötti különbség gyakorolhat az említett nyersanyag árára az említett piacon. Annyiban, amennyiben ezeket a preambulumbekezdéseket a Tanács álláspontjaként kell értelmezni, amely szerint egy ilyen tételkülönbözet hiánya esetén a CPO ára az export‑ellenőrzési árával azonos szinten lenne ezen a piacon, elegendő kiemelni azt, hogy ez nem került megállapításra sem a megtámadott ítéletben, sem pedig a Törvényszék előtti eljárásban.
70 Végül a megtámadott rendelet (73) és (74) preambulumbekezdéséből következik, hogy az uniós intézmények nem vitatják, hogy CPO‑t továbbra is nagy mennyiségben exportálják Indonéziából. Márpedig ilyen eset tekintetében a (68) preambulumbekezdésben nem elég a CPO hazai piacon való szélesebb körű elérhetőségére és az árának csökkenésére következtetni, annak alátámasztására vonatkozó további magyarázat nélkül.
71 A Törvényszék előtti eljárás során az uniós intézmények által hivatkozott gazdasági vizsgálatokat illetően, anélkül, hogy azok elfogadhatóságáról dönteni kellene, meg kell állapítani, hogy ebből ugyan levonható olyan következtetés, hogy az exportvámok a vám hatálya alá tartozó termék exportárának növekedéséhez, a hazai piaci árához képest, az említett termék export mennyiségének csökkenéséhez, valamint e termék árainak a hazai piacon való leszorításához vezetnek. Az a következtetés is levonható, hogy egy olyan exportvámrendszer, amely a nyersanyagokra magasabb mértékű adót állapít meg, mint az értékesítési piacon található termékekre, védi a hazai feldolgozói iparágakat, és kedvez nekik elegendő mennyiségű és kedvező árú nyersanyagok biztosításával.
72 Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a vizsgálatok az exportvám nyersanyagok áraira gyakorolt hatásainak elemzésére korlátozódnak, és nem a nyersanyagokra, illetve a biodízelre vonatkozó exportvámok terén alkalmazott különböző vámtételek hatásait vizsgálják.
73 Az uniós intézmények tehát csak a CPO nemzetközi és hazai árai közötti viszony ismertetésére és arra szorítkoztak, hogy iránymutatásokat adnak a CPO‑ra vonatkozó exportvámnak az ezen nyersanyagok hazai piacon való elérhetőségének hatására és annak árára vonatkozóan, anélkül azonban, hogy pontosan meghatározták volna a TDE‑rendszernek mint olyannak az említett piacon a CPO árára gyakorolt hatásait, és hogy mennyiben különböznek ezek a hatások azon adórendszer hatásaitól, amely nem tartalmaz tételkülönbözetet a CPO‑ra és a biodízelre vonatkozó exportvám szempontjából.
74 Következtetésképpen úgy kell tekinteni, hogy az uniós intézmények nem bizonyították jogilag megkövetelt módon a CPO Indonéziában fennálló árának a TDE‑rendszernek amiatt betudható érzékelhető torzulását, hogy e rendszer differenciált tételeket tartalmazott a CPO és a biodízelre vonatkozó exportvám szempontjából. Következtetésképpen az uniós intézmények, arra hivatkozva, hogy a CPO ára nem tükröződött észszerűen a vizsgált indonéz gyártók nyilvántartásaiból, és az azoktól történő eltéréssel megsértették az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését.
75 Az uniós intézmények által előterjesztettekkel ellentétben, ennek a következtetésnek nem mond ellent az a tény, hogy a közös kereskedelmpolitika területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén végzett összetett gazdasági értékelést illetően, és hogy e tekintetben az uniós bíróságnak arra kell korlátoznia a felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat betartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd ebben az értelemben: 2002. szeptember 18‑i Since Hardware [Guangzhou] kontra Tanács ítélet, T‑156/11, EU:T:2012:431, 134–136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
76 Ugyanis a Törvényszék általi olyan felülvizsgálat, amely annak megállapítására korlátozódik, hogy azok az elemek, amelyekre az uniós intézmények az állításaikat alapítják alátámasztják‑e az abból levont következtetéseiket, nem vonja el ezen intézmények kereskedelempolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörét (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑i Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 68. pont).
77 Márpedig a jelen esetben a Törvényszék annak vizsgálatára szorítkozott, hogy az uniós intézmények bizonyították‑e a hasonló termék rendes értékének kiszámítása keretében az említett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségektől – ahogyan azok a vizsgált indonéz gyártók nyilvántartásaiban szerepelnek – történő eltérés feltételei az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében előírt szabály szerint teljesültek.
78 Ebből következik, hogy a harmadik jogalap első és második részének helyt kell adni, anélkül hogy az említett jogalap második, az export‑ellenőrzési ár észszerűségének mint helyettesítő értékre vonatkozó részének vizsgálata szükséges lenne.
79 Meg kell még vizsgálni, hogy a megállapított tévedés mennyiben indokolja a megtámadott rendelet megsemmisítését a felperes tekintetében dömpingellenes vámot megállapító részében.
80 Az uniós intézmények által előterjesztettekkel ellentétben, a jelen eset körülményei között nem lehetséges a megtámadott rendelet 1. cikkének a kizárólag a dömpingellenes vámtétel számítási módszerére vonatkozóan megállapított tévedés tekintetben történő részleges megsemmisítése.
81 Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatóak a jogi aktus többi részétől. Ez az elválaszthatósági követelmény nem teljesül, ha a részleges megsemmisítés folytán annak lényeges tartalma megváltozik (2002. december 10‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑29/99, EU:C:2002:734, 45. és 46 pont).
82 Amint azt a harmadik jogalap vizsgálata keretében ismertette a Törvényszék, a hasonló termék rendes értékének az uniós intézmények által végzett kiszámítása téves megfontolásokon alapul. Mivel a rendes érték alapvető feltétel az alkalmazandó dömpingellenes vámtétel megállapítása szempontjából, a megtámadott rendelet 1. cikke nem tartható fenn annyiban, amennyiben a felperesre dömpingellenes vámot vet ki.
83 A megtámadott határozatot ezért – anélkül, hogy a kereset többi jogalapját meg kellene vizsgálni – a felperesre dömpingellenes vámot kivető részében meg kell semmisíteni.
A költségekről
84 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
85 Az eljárási szabályzat 138. cikke (1) és (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a Bizottság és az EBB maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a PT Ciliandra Perkasára vonatkozó részében megsemmisíti az Argentínából és Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2013. november 19‑i 1194/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet 1. cikkét.
2) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a PT Ciliandra Perkasa részéről felmerült költségeket.
3) Az Európai Bizottság és a European Biodiesel Board (EBB) maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások