Language of document :

A Törvényszék (hetedik tanács) T-374/20. sz., KM kontra Európai Bizottság ügyben 2021. március 24-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2021. június 2-án benyújtott fellebbezés

(C-341/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: T. S. Bohr és B. Mongin meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: KM, Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke (hetedik tanács) T-374/20. sz., KM kontra Bizottság ügyben 2021. március 24-én hozott ítéletét;

utasítsa el a keresetet;

az ellenérdekű felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

az ellenérdekű felet kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a fellebbezése alátámasztása érdekében három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap keretében a Bizottság a jogalkotó által hozott határozatok jogszerűségének értékelési szempontjaival kapcsolatos téves jogalkalmazásra, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik. A Törvényszék eltért attól az elvtől, amely szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő értékelése nem alapulhat a jogi aktus egyedi esetre gyakorolt következményein alapuló állításokon; a személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének jogellenessége nem alapulhat a jogalkotó határozatának „nem megfelelőségén”; a Törvényszék a 2019 december 19-i C-460/18. P. sz. ügyben hozott ítélet1 figyelmen kívül hagyásával nem vett valamennyi olyan szempontot figyelembe, amelyek az összehasonlítandó két helyzetet jellemezték.

Második jogalapjával a Bizottság a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra hivatkozik, mivel a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. és 20. cikkében említett helyzetek hasonlóak. Nem a házasságkötés időpontja az egyetlen olyan kritérium, amely megkülönbözteti a VIII. melléklet 18. és 20. cikkét. A megkülönböztetés számos olyan tényezőn alapul, amelyek figyelembevételét a Törvényszék elutasította; a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a VIII. melléklet 18. és 20. cikkében meghatározott minimális időtartamra vonatkozó feltétel célját, ami egyértelművé tette volna az azok közötti eltéréseket; ugyanez a következtetés vonatkozik az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésre is.

Végül a harmadik jogalappal a Bizottság az Alapjogi Charta2 52. cikke (1) bekezdésének értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra, valamint az indokolási kötelezettség számos megsértésére hivatkozik. Először is téves jogalkalmazás áll fenn az Alapjogi Charta 52. cikke (1) bekezdésének azon értelmezése során, amely szerint a tisztviselő elhalálozásának a túlélő házastársra gyakorolt következményeit nem lehet megkülönböztetni attól függően, hogy a házasságot a szolgálati jogviszony megszűnése előtt vagy után kötötték-e; másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a csalás megelőzésére irányuló célkitűzés értelmezése során, és megsértette az indokolási kötelezettséget.

____________

1 A 2019 december 19-i HK kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:1119.

2 Az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2012. C 326., 391. o.).