A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)

2023. december 20.(*)

„Verseny – Kartellek – A származtatott eurókamatügyletek ágazata – Az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző jogsértést megállapító határozat – Az Euribor bankközi referencia‑kamatlábainak manipulációja – A bizalmas információk cseréje – Cél általi versenykorlátozás – Egységes és folyamatos jogsértés – Időben fokozatos »hibrid« eljárás – Az ártatlanság vélelme – Pártatlanság – Bírságok – Alapösszeg – Az eladások értéke – Az 1/2003/EK rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése – Indokolási kötelezettség – Az indokolást kiegészítő módosító határozat – Egyenlő bánásmód – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”

A T‑113/17. sz. ügyben,

a Crédit agricole SA (székhelye: Montrouge [Franciaország]),

a Crédit agricole Corporate and Investment Bank (székhelye: Montrouge),

(képviselik őket: J.‑P. Tran Thiet, M. Powell és J. Jourdan ügyvédek)

felperesek

az Európai Bizottság (képviselik: M. Farley és T. Baumé, meghatalmazotti minőségben segítőjük: N. Coutrelis ügyvéd),

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: S. Papasavvas elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg (előadó), K. Kowalik‑Bańczyk és G. Hesse bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen:

–        az eljárást a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének d) pontja alapján felfüggesztő 2019. június 8‑i és 2021. március 30‑i határozatokra,

–        a felperesek által a Törvényszék Hivatalához 2021. szeptember 8‑án benyújtott kiigazítási beadványra és a Bizottságnak az e beadványra vonatkozó, a Törvényszék Hivatalához 2021. november 19‑én benyújtott észrevételeire,

tekintettel a 2022. március 17‑i tárgyalásra,

tekintettel a 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletre (C‑883/19 P, EU:C:2023:11) és a felek erre vonatkozó észrevételeire,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a Crédit agricole SA és a Crédit agricole Corporate and Investment Bank (a továbbiakban: CACIB) (a továbbiakban együttesen: Crédit agricole) egyrészt az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39914 – Származtatott eurókamatügyletek [EIRD] ügy) 2016. december 7‑én hozott C(2016) 8530 final bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) részleges megsemmisítését, másrészt másodlagosan a rájuk e határozatban kiszabott bírság összegének csökkentését kérik. Egyébiránt a felperesek a megtámadott határozat módosításáról szóló, 2021. június 28‑i C(2021) 4610 final bizottsági határozat (a továbbiakban: módosító határozat) megsemmisítését, vagy ennek hiányában azon ítélet megsemmisítését kérik, amely szerint ez utóbbi határozat nem orvosolhatja a megtámadott határozat indokolásának hiányos jellegét.

I.      A jogvita előzményei

[omissis]

A.      A jelen kereset előterjesztését követően bekövetkezett tények

21      A 2019. szeptember 24‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑105/17, EU:T:2019:675) a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozat 2. cikkének b) pontját, amelyben a Bizottság bírságot szabott ki a HSBC‑vel szemben azon az alapon, hogy a Bizottság nem indokolta a jogilag megkövetelt módon azokat az okokat, amelyek miatt az érintett vállalkozások pénzbeli bevételeire a velük szemben kiszabott bírságok kiszámítása érdekében alkalmazott egységes csökkentési együtthatót (a továbbiakban: csökkentési együttható) 98,849%‑ban állapította meg, nem pedig esetlegesen magasabb mértékben, a keresetet az ezt meghaladó részében pedig elutasította.

22      2021. február 24‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felpereseket és a JP Morgant arról a szándékáról, hogy a 2019. szeptember 24‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑105/17, EU:T:2019:675) tekintettel módosítja a megtámadott határozatot. Ugyanebben a levélben, valamint 2021. április 16‑i levelében a Bizottság további információkkal és magyarázattal szolgált a megtámadott határozat összes címzettje számára azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján a Bizottság a csökkentési együttható mértékét 98,849%‑ban állapította meg. A felperesek az e levelekkel kapcsolatos észrevételeiket 2021. május 7‑én nyújtották be.

23      2021. június 28‑án a Bizottság meghozta a módosító határozatot. A Bizottság megállapította, hogy mivel a megtámadott határozatban szereplő csökkentési együttható a határozat összes címzettje tekintetében azonos, valószínű, hogy a Törvényszék úgy tekinti, hogy a 2019. szeptember 24‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑105/17, EU:T:2019:675) az e csökkentési együttható meghatározása indokolásának elégtelenségére vonatkozóan kifejtett érvelés átültethető a felperesekkel és a megtámadott határozat másik címzettjével szemben kiszabott bírságokra, ennélfogva a megfelelő ügyintézés elve alapján ki kell javítani a Törvényszék által az ezen ítéletben azonosított hibákat, és módosítani kell a megtámadott határozatot a felperesek és annak másik címzettje tekintetében, kiegészítve a csökkentési együttható meghatározására vonatkozó indokolást.

24      A 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletben (C‑883/19 P, EU:C:2023:11) a Bíróság egyrészt hatályon kívül helyezte a 2019. szeptember 24‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletet (T‑105/17, EU:T:2019:675) annyiban, amennyiben ez utóbbi elutasította a megtámadott határozat 1. cikkének megsemmisítése iránti elsődleges kérelmet, valamint az e határozat 1. cikke b) pontjának megsemmisítésére irányuló másodlagos kérelmet. Másrészt, a HSBC által a T‑105/17. sz. ügyben benyújtott keresetlevél azon részéről való határozathozatal során, amely a megtámadott határozat 1. cikkének, másodlagosan pedig e határozat 1. cikke b) pontjának megsemmisítésére irányult, a Bíróság ezen részében elutasította a keresetet.

II.    A felek kérelmei

25      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének a) pontját és 2. cikkének a) pontját;

–        másodlagosan korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva jelentősen csökkentse a velük szemben a megtámadott határozat 2. cikkének a) pontjában kiszabott bírság összegét;

–        továbbá semmisítse meg a meghallgatási tisztviselő 2014. október 2‑i, 2015. március 4‑i, 2015. március 27‑i és július 29‑i, valamint 2016. szeptember 16‑i határozatát, és következésképpen semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének a) pontját és 2. cikkének a) pontját;

–        semmisítse meg a módosító határozatot, vagy ennek hiányában állapítsa meg, hogy az nem orvosolhatta a megtámadott határozat indokolásának hiányos jellegét, és semmisítse meg a módosított megtámadott határozat 2. cikkének a) pontját;

–        a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

[omissis]

III. A jogkérdésről

[omissis]

A.      A megtámadott határozat 1. cikke a) pontjának, valamint 2. cikke a) pontjának annyiban történő megsemmisítése iránti kérelemről, amennyiben ez utóbbi kérelem a védelemhez való jognak az iratbetekintés megtagadása általi megsértésén alapul

[omissis]

1.      A megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás menetéről (a keresetlevél első és második jogalapja, valamint kilencedik jogalapjának harmadik része)

[omissis]

a)      A kereset első, a bírósághoz fordulás jogának, a gondos ügyintézés elvének, a védelemhez való jognak és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésére alapított jogalapjáról

[omissis]

1)      A felperesek által a meghallgatás során feltett kérdések megválaszolásának megtagadásáról

52      Az első jogalap második kifogása keretében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat és a kontradiktórius eljárás elvét, amikor megtagadta a felperesek által a meghallgatás során hozzá intézett egyes kérdések megválaszolását.

[omissis]

57      Végül emlékeztetni kell arra is, hogy a meghallgatási tisztviselő által lefolytatott meghallgatásnak, amely a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk alapján folytatott közigazgatási eljárás keretében a meghallgatáshoz való jog biztosítékai közé tartozik, az a célja, hogy lehetőséget biztosítson többek között a kifogásközlés címzettjeinek arra, hogy kifejthessék álláspontjukat a Bizottság előzetes megállapításairól, amint az lényegében kitűnik a 773/2004 rendelet 12. cikkéből és a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU európai bizottsági elnöki határozat (HL 2011. L 275., 29. o.) 10. cikkének (4) bekezdéséből. Kétségtelen, hogy a 773/2004 rendelet 14. cikkének (7) bekezdése és a 2011/695 határozat 12. cikkének (3) bekezdése értelmében a meghallgatási tisztviselő lehetővé teheti – többek között azon felek számára, akikhez kifogásközlést intéztek –, hogy kérdéseket tegyenek fel a meghallgatás során. Mindazonáltal egy lehetőségről van szó, mivel a meghallgatás fő célja az, hogy alkalmat biztosítson többek között a kifogásközlés címzettjei számára érvelésük kifejtésére, amint arra a jelen ügyben a meghallgatási tisztviselő a Crédit agricole meghallgatása során rámutatott.

58      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperesek által a Bizottsághoz intézett, szóban forgó kérdések – ahogyan arra a felperesek rámutatnak – a tervezett szankció számítási módjával kapcsolatos állítólagos ellentmondásokra vonatkoztak.

59      E tekintetben a Bizottság helyesen hivatkozik azon körülményre, amely szerint a kontradiktórius eljárás elve és a védelemhez való jog tiszteletben tartása nem kötelezi őt arra, hogy a közigazgatási eljárás szakaszában pontosítsa, hogy a bírságok összegének meghatározásakor hogyan kívánja alkalmazni a jogsértés súlyával és időtartamával kapcsolatos szempontokat.

60      Ebből következik, hogy míg a kifogásközlés címzettje – többek között a meghallgatás során – előadhat minden olyan érvet, amelyet relevánsnak tart annak érdekében, hogy felhívja a Bizottság figyelmét a többi fél által az információkérésekre adott válaszokban szereplő bizonyos ellentmondásokra, amelyek befolyásolhatják a Bizottság által meghozandó, rá vonatkozó határozatot, vagy javasolhatja a Bizottságnak a vizsgálat folytatását az egyenlő bánásmód elve vele szemben való tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítása nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy a meghallgatás szakaszában válaszoljon a felek ilyen érveire vagy kérdéseire.

[omissis]

b)      A védelemhez való jognak az iratbetekintés megtagadása általi megsértéséről (a második jogalap negyedik része és a kilencedik jogalap harmadik része)

[omissis]

1)      Az eladások értékére vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemről

171    Meg kell állapítani, hogy a Crédit agricole arra irányuló kérelmét követően, hogy hozzáférhessenek a többi fél által a Bizottsághoz benyújtott, az eladások értékére vonatkozó adatokhoz, valamint az e felek által az eladások meghatározása érdekében alkalmazott módszerekre vonatkozó adatokhoz, a meghallgatási tisztviselő a 2014. október 2‑i határozatában vegyes hozzáférési rendszert hozott létre, bizonyos adatokhoz közvetlen hozzáférést biztosítva a felperesek számára és lehetővé téve azok külső tanácsadói számára, hogy az érintett dokumentumok bizalmas változataiba az adatszoba‑eljárás („data room”) szerint betekintsenek. A Société générale‑ra vonatkozó kijavító határozat Bizottság általi elfogadását követően egy másik adatszobát hoztak létre, figyelembe véve a Société générale által benyújtott javított pénzügyi adatokat. Ezenkívül a meghallgatási tisztviselő 2015. március 4‑i határozatában és a 2015. március 27‑i határozatába foglalt 2015. március 25‑i beavatkozásában szélesebb körű közvetlen hozzáférést biztosított számukra a felperesek kérelmei által érintett bizonyos adatokhoz.

172    A második jogalap negyedik részének és a kilencedik jogalap harmadik részének keretében a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogukat azáltal, hogy a szóban forgó dokumentumokhoz adatszoba révén való hozzáférés kötelező módjait írta elő velük szemben, és megtagadta az ezen információkhoz való közvetlen hozzáférést, amely információkat már nem lehetett érzékenynek minősíteni.

173    Mindenekelőtt el kell utasítani azt a kifogást, amelynek keretében a felperesek azon eljárást vitatják, hogy az iratokhoz adatszoba révén férhetnek hozzá.

174    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az üzleti titok védelmének elve alapján, amely az uniós jog általános elvét képezi, és amelyet többek között az EUMSZ 339. cikk rögzít, a Bizottság nem fedheti fel valamely magánjogi gazdasági szereplő versenytársai számára az e gazdasági szereplő által szolgáltatott bizalmas információkat (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A versenyjogi vizsgálati iratokba való betekintés jogát illetően a 773/2004 rendelet 15. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy e jog nem terjed ki az üzleti titkokra és más bizalmas információkra. Bizonyos körülmények között azonban a felek védelemhez való joga megőrzésének szükségességét össze kell egyeztetni a Bizottság azon kötelezettségével, hogy megvédje a többi féltől származó, a versenyjogi vizsgálat iratanyagában szereplő bizalmas információkat, ahogyan az lényegében az 1/2003 rendelet 27. cikke (2) bekezdésének harmadik mondatából és a 773/2004 rendelet 15. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik (lásd még ebben az értelemben a Bizottság aktájába való betekintés szabályairól szóló bizottsági közlemény 24. pontját).

175    Ebből következik, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló körülmények között az adatszoba‑eljárás megfelelő eszköz volt a Bizottság által védendő jogos érdekek, vagyis egyrészt az olyan információkat szolgáltató bankok által hivatkozott, bizalmas kezeléshez fűződő érdek összeegyeztetéséhez, amelyekhez a felperesek hozzáférést kértek, másrészt pedig a felperesek védelemhez való jogának összeegyeztetéséhez, ahogyan arra lényegében a meghallgatási tisztviselő a 2014. október 2‑i és a 2016. szeptember 16‑i határozataiban rámutatott.

176    A felperesek ugyanakkor vitatják, hogy a szóban forgó információkat még bizalmasan kellett volna kezelni, tekintettel korukra és korlátozott jellegükre, amelyek nem teszik lehetővé az esetleges bizalmas információk – mint például az ügyfelek személyazonossága – azonosítását. A felperesek tehát úgy vélik, hogy ezeket az információkat közvetlenül hozzáférhetővé lehetett volna tenni a Crédit agricole számára, ami – ellentétben a kizárólag a külső tanácsadók számára biztosított hozzáféréssel – biztosította volna a védelemhez való jog tényleges gyakorlását.

177    E tekintetben először is a felperesek által ezzel kapcsolatban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az öt éve vagy annál régebben keletkezett, korábban titkos vagy bizalmas információk az idő múlásával főszabály szerint elavultnak tekintendők, és ezáltal elvesztik titkos vagy bizalmas jellegüket, hacsak az e jellegre hivatkozó fél kivételesen nem bizonyítja, hogy koruk ellenére ezek az információk még mindig lényegi elemeit képezik a saját vagy érintett harmadik személyek piaci helyzetének (2017. március 14‑i Evonik Degussa kontra Bizottság ítélet, C‑162/15 P, EU:C:2017:205, 64. pont).

178    2016. szeptember 16‑i határozatában a meghallgatási tisztviselő figyelembe vette a Crédit agricole által a közigazgatási eljárás során előadott hasonló érvet. E tisztviselő lényegében azt állapította meg, hogy a szóban forgó adatok természetüknél fogva a koruk ellenére nem veszítették el bizalmas jellegüket. A meghallgatási tisztviselő szerint ugyanis ezen adatok összetettsége, sajátossága és mennyisége miatt nem lehetett összehasonlítani őket az érintett bankok egyszerű forgalmi adataival. A szóban forgó adatok ilyen természetére tekintettel a meghallgatási tisztviselő jogosan állapíthatta meg, hogy az időmúlás önmagában nem csökkenti kellőképpen annak kockázatát, hogy súlyosan sérüljenek e bankok jogos érdekei, ha ezeket az információkat közvetlenül hozzáférhetővé teszik a Crédit agricole‑nál dolgozó szakemberek számára.

179    Ezenkívül a Bizottsághoz hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a bírságok összegének meghatározását illetően az érintett vállalkozások védelemhez való jogát a Bizottság előtt az biztosítja, hogy észrevételeket tehetnek a kifogásolt tények időtartamával, súlyával és versenyellenes jellegével kapcsolatban, de e jog ezzel szemben nem követeli meg azt, hogy e lehetőség lefedje azt a módot, ahogy a Bizottság a bírság összegének meghatározásához alkalmazni kívánja a jogsértés súlyának és időtartamának kötelező szempontjait (lásd: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P‑C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 428. és 439. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E körülményt figyelembe kell venni a többi fél érdekeinek a rájuk vonatkozó bírság összegének meghatározása érdekében általuk benyújtott bizonyos adatok – mint a jelen ügyben az eladások értékének kiszámítását lehetővé tévő adatok – bizalmassága szempontjából történő mérlegelése során, ahogyan arra a meghallgatási tisztviselő a 2015. március 4‑i és 2016. szeptember 16‑i határozatában lényegében rámutatott.

180    A felperesek nem adnak elő egyetlen érvet sem annak bizonyítására, hogy a védelemhez való joguk tényleges gyakorlásának a jelen ügyben elsőbbséget kellett élveznie azon bizalmas kezeléshez fűződő jogos érdekkel szemben, amelyre a többi bank a szóban forgó információkkal kapcsolatban hivatkozhatna. Így a felperesek nem bizonyították, hogy a meghallgatási tisztviselő 2014. október 2‑i, 2015. március 4‑i és 27‑i, valamint 2016. szeptember 16‑i határozatában szereplő, a fenti 171., 178. és 179. pontban felidézett megállapítások tévesek.

[omissis]

2.      A felpereseknek betudható jogsértő magatartás fennállásáról (a keresetlevél harmadik, negyedik és nyolcadik jogalapja)

[omissis]

a)      A keresetnek a Crédit agricole‑nak az Euribor manipulációival kapcsolatos magatartásokban való részvételére vonatkozó harmadik jogalapjáról

[omissis]

1)      A Crédit agricole‑nak az Euribor kamatlábszint manipulációjával kapcsolatos gyakorlatban való részvételének vitatásáról

[omissis]

213    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kereskedők közötti, a megtámadott határozatban ismertetett, a fenti 203–210. pontban összefoglalt levélváltásokból kitűnik, hogy a Bizottság olyan információkkal rendelkezett, amelyek lehetővé tették annak megállapítását, hogy a Crédit agricole kereskedői részt vettek az Euribor kamatlábszint manipulációjára vonatkozó információcserében.

214    Ugyanis, először is a 2007. március 1‑jei megbeszélés során a Crédit agricole kereskedője kezdeményezte a Barclays kereskedőjénél, hogy bankja az ő érdekének megfelelő ajánlatot tegyen az Euribor panelnek („az áll az érdekemben, hogy magas legyen”), amit ez utóbbi elfogadott („rendben, továbbítom nekik”).

215    Másodszor, a 2006. október 16‑i, november 13‑i és december 5‑i, valamint a 2007. március 16‑i és 19‑i megbeszéléseken a Barclays kereskedője azt kérte a Crédit agricole kereskedőjétől, hogy meghatározott tartalmú ajánlatot kérjen a bank treasury osztályától, amit e kereskedő elfogadott, vagy akár annak végrehajtásáról számolt be, pontosítva a forráselosztó egység által javasolt vagy előirányzott hozzájárulási szintet (lásd az alábbi időpontban kelt leveleket: 2006. október 16‑án 7 óra 33 perckor [„megmondom nekik, hogy próbálják meg a 3,36‑ot”] és 7 óra 46 perckor [3,36‑tal fognak hozzájárulni]; 2006. november 13‑án [„rendben, semmi gond, nekem nincs, intézem”, majd „mondtam nekik, hogy legyen harminchét”] és 2007. március 16‑án 14 óra 6 perckor [„Mondtam neki, hogy az az érdekünk, hogy lejjebb menjünk. Azt válaszolta, hogy rendben, feljegyzem”], valamint 2007. március 19‑én 14 óra 24 perckor [„Igen, mondtam nekik, hogy izé, 91‑et akartak tenni […] [a]zt mondták »oké, meglátjuk, mit tehetünk«”]).

216    Harmadszor, a 2006. november 16‑i levélváltásból egyértelműen kitűnik, hogy a Barclays és a Crédit agricole kereskedői közölték az adott napon az Euribor‑3M rögzítési szintjével és a kapcsolódó kereskedési pozícióikkal kapcsolatos preferenciáikat. E közlés célja annak ellenőrzése volt, hogy érdekeik egybeesnek‑e, annak érdekében, hogy adott esetben folytassák a bankjaik Euribor ajánlatainak ezen érdekek irányába történő befolyásolására irányuló egyeztetésüket. Ezt megerősíti az a tény, hogy a Barclays kereskedője sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az ő és a Crédit agricole kereskedőjének érdekei a rögzítési szint tekintetében ellentétesek. Mindazonáltal a Barclays kereskedője jelezte a Crédit agricole kereskedőjének, hogy miután rákérdezett az Euribor kamatláb ez utóbbinak megfelelő szintjére, „[ezt] ellenőrizni fogja”.

217    Negyedszer, a 2007. február 14‑i telefonbeszélgetés során a Barclays kereskedője tájékoztatta a Crédit agricole kereskedőjét a 2007. március 19‑én tervezett manipuláció lényeges elemeiről. Ezenkívül a 2007. március 16‑i levélváltásból kitűnik, hogy a Crédit agricole kereskedője kész volt arra, hogy haszonra tegyen szert e manipulációból, megerősítve, hogy az Euribor‑3M rögzítéséhez fűződő érdeke egybeesett a Barclays kereskedőjének az adott napon fennálló érdekével („mindannyiunk érdeke az, hogy alacsony legyen”, „nekünk is komoly érdekünk fűződik ehhez”), és a 2007. március 19‑i üzenetváltás során megerősítette ez utóbbi számára, hogy e rögzítésnek köszönhetően bizonyos pénzösszeget is szerzett („156 000 eurót nyer[tem] en[nek] köszönhetően).

218    Ötödször, az ajánlattételi határidők után a kereskedők megköszönték egymásnak a szóban forgó gyakorlatban való kölcsönös részvételüket, és gratuláltak egymásnak terveik sikeréhez (lásd különösen a 2007. március 19‑i levélváltást), ezáltal követve az összehangolt tevékenységeik eredményét vagy várható hatásait.

219    A felperesek érvei nem kérdőjelezik meg a Crédit agricole kereskedőinek az Euribor kamatláb manipulációjára irányuló magatartásokban való részvételét.

220    Először is a felperesek azt állítják, hogy nem bizonyított, hogy a Crédit agricole kereskedője ténylegesen kapcsolatba lépett a treasury osztályával annak érdekében, hogy eleget tegyen a tárgyalópartnerének tett ígéretnek, és hogy hazudhatott is, amikor arról számolt be, hogy ezt megtette. A Crédit agricole‑nak a referencia‑kamatlábak manipulálására irányuló magatartásokban való részvétele nem bizonyított, mivel nincs bizonyíték arra, hogy az említett treasury osztály ténylegesen részt vett az említett magatartásban.

221    E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy – amint azt lényegében a Bizottság állítja – a Crédit agricole‑nak felrótt versenyellenes magatartások nem magának az Euribornak a manipulációjából, hanem a kereskedők közötti olyan információcseréből állnak, amely tükrözi azon szándékukat, hogy a bankjaik által az Euribor panelhez benyújtott ajánlatokat saját érdekeiknek megfelelően kívánják befolyásolni. Ugyanis, ahogyan az a megtámadott határozat (113) preambulumbekezdésének a)–f) pontjából, (358) preambulumbekezdésének a)–f) pontjából, valamint a fenti 15. pontban összefoglalt (392) preambulumbekezdésének a)–f) pontjából kitűnik, ezen információcsere az Euribor kamatlábszintre vonatkozó preferenciákat érintette, és néha együtt járt a felvett kereskedési pozíciók és az Euribor vonatkozásában tett ajánlatok közlésével, a kereskedési pozíciók és az Euriborra vonatkozó ajánlatok összehangolásának lehetőségével, az érintett kereskedő arra tett ígéretével, hogy a bankján belül kapcsolatba lép az Euribor ajánlatokért felelős személlyel annak érdekében, hogy egy meghatározott irányú vagy meghatározott szintű ajánlatot kérjen tőle, valamint ez utóbbi válaszáról készült beszámolóval.

222    Márpedig a kereskedők közötti levélváltásokból egyértelműen kitűnik a preferált kamatláb, az ehhez kapcsolódó kereskedési pozíció közlése, valamint a Crédit agricole kereskedőinek a bankjuk ajánlattételének befolyásolására irányuló ajánlata vagy szándéka.

223    E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy uniós versenyjogi ügyekben a vállalkozás versenyellenes találkozón való részvétele olyan vélelmet keletkeztet e részvétel jogellenességét illetően, amelyet e vállalkozásnak kell megdöntenie olyan nyilvános elhatárolódás bizonyításával, amelyet a kartell többi résztvevőjének ekként kell észlelnie (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 81. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. május 3‑i Comap kontra Bizottság ítélet, C‑290/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:271, 74–76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A fenti jogelvet azon indok alapozza meg, hogy amennyiben az adott vállalkozás úgy vett részt a hivatkozott találkozón, hogy annak tartalmától nem határolódott el nyilvánosan, a többi résztvevő arra következtethetett, hogy annak eredményét jóváhagyja, és annak megfelelő magatartást fog tanúsítani (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 82. pont; 2007. január 25‑i Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság ítélet, C‑403/04 P és C‑405/04 P, EU:C:2007:52, 48. pont).

224    A jelen ügyben a Bizottság által elfogadott, a fenti 214. és 218. pontban összefoglalt levélváltásokból kitűnik, hogy egy alkalommal a Crédit agricole kereskedője kezdeményezte az Euribor panelhez egy számára kedvező ajánlat benyújtását e kamatláb manipulációja érdekében, és más alkalmakkor távolról sem határolódott el nyilvánosan a Barclays kereskedőjének kéréseitől, így ez utóbbiban azt a képzetet keltette, hogy a bankja attól függően nyújt vagy ténylegesen nyújtott be ajánlatot az Euribor panelhez, ahogyan abban megállapodtak, és megerősítette őt azon hitében, hogy beszélt az ajánlatokért felelős személyekkel, még e beszélgetések pontos tartalmáról is beszámolva.

225    Közelebbről az a tény, hogy a 2007. február 14‑i beszélgetés során a Crédit agricole kereskedője szkeptikusnak mutatkozott a 2007. március 19‑i manipulációt szolgáló terv sikerét illetően, nem bizonyítja, hogy világosan elhatárolódott attól a magatartástól, amelynek tervét a Barclays kereskedője elmagyarázta neki.

226    A megtámadott határozat (125), (135) és (634) preambulumbekezdése, amelyekre a felperesek támaszkodnak, nem kérdőjelezi meg a fentieket. Az említett preambulumbekezdésekben ugyanis a Bizottság lényegében azt állapította meg, hogy a kereskedők közötti megállapodásokat a közöttük és a bankjaik treasury osztályain belül az ajánlatokért felelős személyek közötti kommunikáció, „időnként” pedig a közölt, összehangolt vagy megállapodásban rögzített Euribor‑kamatlábak ez utóbbi osztályok által ténylegesen benyújtott jegyzése egészítette ki és hajtotta végre. Így a Bizottság helyesen állítja, hogy a felperesek arra vonatkozó érvei, hogy a Crédit agricole treasury osztálya nem vett részt az Euribor kamatlábszint befolyásolására irányuló magatartásokban, legfeljebb azt bizonyíthatják, hogy a bank treasury osztálya nem hajtotta végre a versenyellenes magatartást, nem pedig azt, hogy a kereskedők nem vettek részt az említett magatartásban (lásd ebben az értelemben: 1991. október 24‑i Atochem kontra Bizottság ítélet, T‑3/89, EU:T:1991:58, 100. pont).

227    Ugyanez vonatkozik az arra vonatkozó érvre is, hogy a Crédit agricole által a releváns időpontokban ténylegesen benyújtott jegyzések összhangban voltak a többi ajánlattal és a piaccal, sőt, a kartell érdekével is ellentétesek voltak. Tekintettel ugyanis a megtámadott határozat hatályára és a Crédit agricole‑nak felrótt magatartásra, amely a kereskedők között a referencia‑kamatlábak érdekeik szerinti befolyásolására irányuló „megállapodásokra” vonatkozik, nem pedig az említett kamatlábaknak a treasury osztály bevonásával történő tényleges manipulációjára, ezen érvek hatástalanok annak vitatása szempontjából, hogy a Crédit agricole részt vett a Bizottság által vele szemben megállapított említett magatartásokban.

228    Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy mindenesetre a Bizottság által figyelembe vett több bizonyíték is lehetővé teszi annak alátámasztását, hogy a Crédit agricole kereskedői megpróbálták befolyásolni bankjuk treasury osztálya hozzájárulásának mértékét, vagy legalábbis azzal dicsekedtek, hogy ezt tették. A 2006. október 16‑i, november 13‑i és december 5‑i, valamint 2007. március 16‑i és 19‑i levélváltások során ugyanis a Crédit agricole kereskedője tájékoztatta a Barclays kereskedőjét arról a válaszról, amelyet a treasury osztály megkeresését követően kapott (lásd a fenti 215. pontot). Továbbá a 2006. október 27‑i (a megtámadott határozat (191) preambulumbekezdése) és december 5‑i (a megtámadott határozat (224) preambulumbekezdése), valamint a 2007. március 19‑i (a megtámadott határozat (319) preambulumbekezdése) levélváltásból kitűnik, hogy a kereskedők úgy vélték, hogy a rögzítési szint manipulálására irányuló összehangolt tevékenységeik sikeresek voltak, és gratuláltak egymásnak. E levélváltások – a Crédit agricole kereskedője és e bank ajánlatokért felelős személye közötti 2007. március 16‑i levélváltás (a megtámadott határozat (305) preambulumbekezdése) fényében értelmezve, amely azt bizonyítja, hogy a kereskedők kapcsolatot tartottak fenn a treasury osztályokkal, amelyek során megvitatták azon kamatlábak jövőbeli rögzítési szintjét, és a kereskedők a kamatlábak konkrét szintjéhez fűződő érdekeit – alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Crédit agricole kereskedői eleget tettek az Euribor‑kamatláb kívánt szintjére vonatkozóan a Barclays kereskedőjével megbeszélteknek azáltal, hogy kapcsolatot létesítettek bankjuk ajánlatokért felelős személyeivel, így összejátszásra irányuló információcserét folytattak.

229    Másodszor el kell utasítani a felperesek azon érvét is, amelyben egy olyan szakértői jelentésre támaszkodnak, amelynek hitelességét a Bizottság vitatja, és amely szerint az általuk felvett kereskedési pozíciókra tekintettel a Crédit agricole kereskedőinek nem fűződött konkrét érdeke ahhoz, hogy részt vegyenek a szóban forgó manipulációkban, különösen a 2007. március 19‑i manipulációban. A felperesek lényegében azt állítják, hogy a referencia‑kamatlábak szintjének befolyásolására irányuló magatartásokban való részvételnek „nem volt értelme”, kivéve ha a kereskedők kellő időben rendelkeztek az információval ahhoz, hogy azt kihasználhassák, és „jelentős kereskedési pozíciókat” halmoztak fel.

230    Mindazonáltal, és függetlenül attól a kérdéstől, hogy a cél általi versenykorlátozásokat illetően a felperesek által hivatkozott adatok megbízhatóak‑e, ami a megtámadott határozat szerint a referencia‑kamatlábak manipulációjával kapcsolatos információcserék esetében igaz, nem szükséges megvizsgálni, hogy valamely vállalkozásnak kereskedelmi érdeke fűződött‑e az abban való részvételhez, amennyiben bizonyított e vállalkozásnak a verseny korlátozására alkalmas magatartásokban való részvétele (lásd ebben az értelemben: 2007. január 25‑i Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság ítélet, C‑403/04 P és C‑405/04 P, EU:C:2007:52, 44–46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

231    A felperesek által hivatkozott körülmények – feltéve, hogy bizonyítást nyernek – legfeljebb azt bizonyíthatják, hogy mivel többek között 2007. március 19‑én a Crédit agricole kereskedője nem rendelkezett jelentős kereskedési pozícióval, nem szerzett jelentős hasznot abból a tervből, amelyben részt vett, így a kereskedők közötti információcsere nem gyakorolt versenyellenes hatást a piacra. E kérdés azonban nem releváns a cél általi versenykorlátozó magatartásokat illetően (lásd ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EU:C:1999:356, 123. és 124. pont). Így egy ilyen érv akkor bizonyulhat adott esetben relevánsnak, ha a felperesek bizonyítják, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor megállapította, hogy a szóban forgó magatartások cél általi versenykorlátozások voltak, amit a negyedik jogalap keretében kell megvizsgálni.

232    Amennyiben a felperesek ezen érv előadásával ellenbizonyítást kívánnak végezni azon vélelem megdöntése érdekében, amely szerint a Crédit agricole kereskedője – azáltal, hogy részt vett a Barclays kereskedőjével folytatott összehangolásban, és mivel a piacon aktív volt – szükségszerűen figyelembe vette a versenytársával cserélt információkat piaci magatartásának, a jelen esetben kereskedési stratégiájának meghatározása érdekében, a jövőbeli manipulációra támaszkodva (lásd ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EU:C:1999:356, 121. pont; 1999. július 8‑i Hüls kontra Bizottság ítélet, C‑199/92 P, EU:C:1999:358, 162. pont), meg kell jegyezni, hogy önmagában az az állítás, amely szerint a kereskedő a tervezett manipuláció időpontjában nem rendelkezett jelentős pozícióval, vagy hogy bankja a kartellel ellentétes érdekekkel rendelkezett, nem minősül ilyen ellenbizonyítéknak, mivel ezek a tényezők önmagukban nem zárják ki annak vélelmezését, hogy az összehangolás lehetővé tette a kereskedő számára, hogy eloszlassa a bizonytalanságot a piaci magatartását illetően, így ez megakadályozhatta, korlátozhatta vagy torzíthatta a rendes versenyt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. december 5‑i Solvay Solexis kontra Bizottság ítélet, C‑449/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:802, 39. pont).

233    Harmadszor annak, hogy a vállalkozás nem vett részt valamely kartell valamennyi összetevő elemében, illetve kis szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, nincs jelentősége az általa elkövetett jogsértés megállapítása során. Ezen, a versenyellenes magatartások számára és intenzitására vonatkozó tényezőket csak a jogsértés súlyának vagy az enyhítő körülményeknek az értékelésekor, és adott esetben a bírság meghatározása során kell figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 197. és 199. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a felperesek által annak bizonyítása érdekében előadott érveket, hogy a Crédit agricole minőségi és mennyiségi szempontból csekély szerepet játszott a szóban forgó manipulációkban, tekintettel arra, hogy azokat az A bank egyik kereskedője és a D bank egyik kereskedője tervezte el, szervezte meg és hajtotta végre, mint hatástalanokat el kell utasítani a szóban forgó magatartásokban való részvételének vizsgálata keretében.

234    Ehhez hasonlóan negyedszer az, hogy a Crédit agricole az EIRD termékek piacának kis jelentőségű szereplője, még ha bizonyítást is nyer, nem teszi lehetővé a szóban forgó magatartásokban való részvételének megkérdőjelezését, mivel az említett piacon tevékenykedik. Ugyanis, ahogyan arra lényegében a Bizottság hivatkozik, a referencia‑kamatlábak tervezett manipulációira vonatkozó bizalmas információk cseréje lehetővé tette ezen információcsere résztvevői számára, hogy bankjuk piaci helyzetétől függetlenül kereskedési stratégiájukat kifejezetten oly módon alakítsák ki portfólióik összeállításával, hogy abból előnyre tegyenek szert, és maximalizálják nyereségüket, illetve minimalizálják veszteségeiket.

235    A fentiekre tekintettel, a negyedik jogalap vizsgálatára is figyelemmel (lásd a fenti 230. és 231. pontot) a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

[omissis]

3.      A Bizottság általi egységes és folyamatos jogsértésnek minősítésről (a keresetlevél ötödik, hatodik és hetedik jogalapja)

[omissis]

a)      A kereset hatodik jogalapjáról, amely annak vitatására irányul, hogy a Crédit agricole tudomással bírt az „átfogó terv” fennállásáról, és hogy abban részt kívánt venni

[omissis]

1)      A Crédit agricole‑nak az „átfogó terv” létezéséről való tudomásáról

[omissis]

i)      A Crédit agricole arról való tudomásáról, hogy más vállalkozások az Euribor manipulációjára irányuló kísérletekben megnyilvánuló jogsértő magatartásokat terveznek vagy valósítanak meg ténylegesen

[omissis]

402    A Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság közvetlen bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a Crédit agricole tudott arról, hogy más bankokkal egységes jogsértésben vett részt, mivel kereskedői tudták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a fenti 401. pontban említett információcsere a kétoldalú információcsere kereteit meghaladó „átfogó tervbe” illeszkedik.

403    Ugyanis először is, a Bizottság megalapozottan hivatkozik a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdésében a 2006. október 16‑i beszélgetésre olyan körülményként, amelyből kitűnik, hogy a Crédit agricole tudomással bírt az „átfogó terv” létezéséről és más bankok e tervben való részvételéről.

404    E beszélgetés során a Barclays kereskedője azt kérte a Crédit agricole kereskedőjétől, hogy kérjen magas Euribor‑1M árfolyamot a treasury osztályától. Mielőtt eleget tett volna ennek a kérésnek, a Crédit agricole kereskedője megkérdezte, hogy ebből milyen haszna származna, amire a Barclays kereskedője azt válaszolta, hogy saját kereskedési pozícióinak megfelelő „rögzítést” kérhet tőle („amit csak akar, a jogot, hogy olyan rögzítést kérjen, amilyet akar, amikor arra szüksége van”). Később a Crédit agricole kereskedője azt kérdezte a Barclays kereskedőjétől, hogy ebből hogyan jött ki az Euribor alacsony szintje ellenére. Válaszul a Barclays kereskedője megköszönte a bankja által benyújtott ajánlattal kapcsolatos együttműködését, kijelentve, hogy bizonyos („haveri”) bankok magas ajánlatainak köszönhetően ellensúlyozhatta a többi bank alacsony ajánlatait („ha egyes haverok nem [volnának] … legalább [négy] bank volna ellenem”).

405    E beszélgetések elolvasása egyrészt azt mutatja, hogy a Crédit agricole kereskedője tudatában volt annak, hogy az a magas összegű ajánlat, amelyet ígérete szerint a treasury osztálytól kért, egy olyan „átfogó terv” részét képezte, amelynek célja az Euribor‑1M szintjének adott napon felfelé történő manipulálása több bank összehangolt ajánlatai révén. Így magatartásával hozzájárult e terv megvalósításához. Másrészt a Barclays kereskedője azzal, hogy jelezte, hogy máskor is kérhet saját érdekeinek megfelelő „rögzítést”, megértette a Crédit agricole kereskedőjével, hogy nem az Euribor kamatlábszint manipulációjának elszigetelt kísérletéről, hanem olyan gyakorlatról van szó, amely megismételhető.

406    Ehhez hasonlóan másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (461) preambulumbekezdésében szintén megalapozottan hivatkozik a 2007. február 14‑i beszélgetésre olyan körülményként, amely a Crédit agricole‑nak mind az „átfogó tervre”, mind pedig a többi bank részvételére vonatkozó tudomására utal.

407    Egyrészt ugyanis e beszélgetésből kitűnik, hogy a Barclays kereskedője felfedte a Crédit agricole kereskedője előtt a 2007. március 19‑i IMM‑ig tervezett manipuláció alkotóelemeit, kérve őt annak titokban tartására, nevezetesen két származtatott termék – az Euribor‑3M alapján indexált határidős ügyletek és az EONIA alapú swapügyletek – közötti spread 2007. március 19‑i manipulációját [„az alap szoros lesz”, „a spread négyen” (azaz az EONIA és az Euribor‑3M közötti spread négy bázispontra fog szűkülni)]. A Barclays kereskedője tájékoztatta továbbá a terv egyéb olyan elemeiről is, amelyek hozzájárulhatnak sikeréhez, jelezve, hogy fokozatosan növelni kell az Euribor‑3M alapján indexált határidős ügyletek „vevői” pozícióit, ugyanakkor összehangolt magatartással csökkenteni kell az azonnali piacot („EONIA‑n fizetsz, és határidős ügyleteket vásárolsz az IMM‑en[; az IMM napján] lefelé nyomod a készpénzt”), azaz „eladói” pozíciókat hoz létre az EONIA‑n és „vételi” pozíciókat az Euriboron a 2007. március 19‑i rögzítésre tekintettel, és a rögzítés napján csökkenti a készpénzpiacot). Másrészt a Barclays kereskedője arról tájékoztatta a Crédit agricole kereskedőjét, hogy a Deutsche Bank részt vesz ebben az „átfogó tervben” („a Deutsche kincstár[a], benne van”), és közölte vele, hogy előnyös lenne négy vagy öt bank bevonása a tervbe („ha sikerül négy‑öt treasury osztályt bevonni, érted?”).

408    Ebből kitűnik, hogy a Crédit agricole kereskedője tudomással bírt a Deutsche Banknak az így vázolt tervben való részvételéről. Ezenkívül, még ha a többi bank kilétét nem is fedték fel a Crédit agricole kereskedője előtt, ez utóbbinak tudomása volt arról, hogy a Barclays kereskedője bizonyos számú bankot kíván bevonni ebbe a tervbe.

409    Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a Crédit agricole‑nak tudomása volt a kartell más résztvevői által azon cél elérése érdekében tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásokról, hogy 2006. október 16‑án és 2007. március 19‑én az Euribor kamatláb manipulálására irányuló összehangolt cselekvések révén megváltoztassák a pénzforgalmat.

410    Ezenkívül, még ha a Bizottság nem is rendelkezett közvetlen bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a Crédit agricole kereskedői tudomással bírtak más bankoknak az Euribor kamatlábszint manipulációjára irányuló, vele szemben megállapított más kísérletekben való részvételéről, megállapíthatta, hogy e kereskedők észszerűen előre láthatták a fenti 354. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett ilyen részvételt, tekintettel arra, hogy a Crédit agricole 2006. október 16‑tól tisztában volt más bankok ilyen típusú magatartásban való részvételével. A Crédit Agricole tehát észszerűen előre láthatta, hogy minden más manipulációs kísérlet csak több bank összehangolt fellépésével valósulhat meg. A felperesek tehát tévesen hivatkoznak arra, hogy a kereskedők tudomása a többi banknak a kamatlábak manipulálására irányuló kísérletekben való részvételéről kizárólag a 2006. október 16‑i és a 2007. március 19‑i manipulációkra, illetve a Crédit agricole‑nak a Bizottság által megállapított egységes jogsértésben való részvételének egy bizonyos időszakára korlátozódott.

411    Ebben az összefüggésben nincs jelentősége annak, hogy a Crédit agricole nem tudott a többek között a Barclays és a Deutsche Bank kereskedői közötti kapcsolatok intenzitásáról és napi rendszerességéről, sem pedig a Barclays kereskedője által a többi érintett bankkal fenntartott kapcsolatok többé‑kevésbé intenzív jellegéről.

412    Az sem releváns, hogy a Crédit agricole kereskedője szkeptikusnak mutatkozott a 2007. március 19‑i manipulációs terv megvalósíthatóságát illetően. Az a tény ugyanis, hogy e kereskedő nem hitt a terv sikerében, ami ugyanakkor az állásfoglalásában nem egyértelmű, mivel azt mondta, hogy „egy próbát mindenképpen megér”, egyáltalán nem bizonyítja, hogy nem volt tudomása arról, hogy a Deutsche Bank és adott esetben más bankok részt vesznek e terv végrehajtásában.

ii)    A Crédit agricole‑nak az egységes jogsértés körébe tartozó, más vállalkozások által tervezett vagy ténylegesen megvalósított egyéb magatartásokról való tudomásáról

413    Ami azt a kérdést illeti, hogy a Bizottság jogosan tudta‑e be a Crédit agricole‑nak az egységes jogsértésben való részvétele címén a többi érintett bank valamennyi magatartását, meg kell állapítani, hogy eltérően a Crédit agricole‑nak egy olyan átfogó terv létezéséről való tudomásának esetétől, amelynek célja az Euribor kamatlábszint különböző időpontokban történő manipulálása volt több bank összehangolt cselekvései révén, (lásd a fenti 402–408. pontot) a Bizottság a megtámadott határozatban semmilyen olyan közvetlen bizonyítékot nem terjesztett elő, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a Crédit agricole tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a kereskedői által a Barclays kereskedőjével az árrögzítéssel kapcsolatos stratégiára vagy szándékra vonatkozóan folytatott információcsere túlmutatott a kétoldalú információcserén, és egy olyan „átfogó terv” részét képezte, amelyben más bankok is részt vettek.

414    Hasonlóképpen, a közvetett bizonyítékok valószínűsítő körülmények csoportjaként együttesen vizsgálva nem teszik lehetővé annak a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítását, hogy a Crédit agricole tudott vagy tudnia kellett volna egy ilyen átfogó tervről, vagy hogy annak fennállását észszerűen előre láthatta, ami igazolhatná azt, hogy a Bizottság a Crédit agricole‑nak tudja be a többi bank az említett egységes célkitűzés alá tartozó magatartásának összességét, függetlenül attól, hogy abban közvetlenül részt vett‑e, vagy sem.

415    E tekintetben a megtámadott határozat a (457)–(465) preambulumbekezdésében kizárólag a kartell jellegére és az EIRD termékek piacának működésére vonatkozó indokokat tartalmaz, amelyek a kartellben részt vevő összes bankra vonatkoznak, és amelyek a fenti 396. pontban szerepelnek. Ezen indokok önmagukban vagy összességükben véve nem teszik lehetővé, hogy a fenti 409. és 410. pontban említettektől eltérő más bankok azon cselekményeit, amelyekben a Crédit agricole a megtámadott határozat szerint közvetlenül nem vett részt, a fenti 360. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megsértése nélkül lehessen betudni a Crédit agricole‑nak.

416    A felperesek ugyanis megalapozottan állítják, hogy a Bizottság semmilyen kapcsolatot nem állít fel egyrészt a kereskedők tevékenységének sajátos, a megtámadott határozat (458) preambulumbekezdésében felidézett körülményei, vagyis azon tény között, hogy regisztrált és ellenőrzött kétoldalú információcserét folytattak, kódolt nyelvezetet használtak, valamint hogy rendszeresen, mindig azonos típusú ügyletek vonatkozásában léptek kapcsolatba egymással, másrészt pedig azon ismeret között, amellyel a Crédit agricole rendelkezett vagy rendelkeznie kellett volna a többi bank árképzési stratégiákkal és szándékokkal kapcsolatos azon magatartásai tekintetében, amelyekben nem vett részt.

417    E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozat (458) preambulumbekezdését a határozat (459)–(464) preambulumbekezdésével összefüggésben kell értelmezni. Mindazonáltal mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozat (459)–(462) preambulumbekezdésében kifejtett indokok legfeljebb azt támasztják alá, hogy a kereskedőknek tudniuk kellett volna a többi banknak az Euribor kamatlábszint manipulálását célzó magatartásokban való részvételéről, de nem az árak rögzítésére vonatkozó stratégiára vagy szándékra vonatkozó információcserével megvalósuló magatartásokban.

418    Először is, a megtámadott határozat (459) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapítás, amely szerint kétoldalú kapcsolatfelvételeik révén a kereskedők tudtak arról, hogy más bankok kereskedői készek voltak az ugyanilyen típusú összejátszásra irányuló magatartásokban való részvételre az árak rögzítésének összetevőit, illetve az EIRD termékek kereskedésének más feltételeit illetően, csupán az Euribor manipulációira vonatkozó információcserét illetően igaz a Crédit agricole‑lal szemben (lásd a fenti 403–408. pontot). Ezzel szemben a Barclays kereskedője az árrögzítő stratégiákkal kapcsolatos egyik kétoldalú beszélgetés során sem tárta fel a Crédit agricole kereskedőjének, hogy a többi kereskedő részt vett ilyen információcserékben, vagy hogy ugyanezeket az információkat más kereskedőkkel is megosztották.

419    Másodszor, a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdésében szereplő, arra való hivatkozás, hogy a piaci szereplők számára „széles körben általánosan ismert” volt az a tény, hogy a referencia‑kamatlábak meghatározásának folyamata deklaratív jellegű, következésképpen az ajánlatokat a panelbankok elhalaszthatták az ajánlattétel időpontjában fennálló érdeküktől függően, még ha bizonyítást is nyerne, csak az említett referencia‑kamatlábak manipulálására irányuló magatartások tekintetében releváns. Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, ha feltételezzük, hogy a többi bank összejátszásra irányuló magatartásokban való közreműködéséről való tudomás bizonyítása szempontjából releváns a megtámadott határozat (461) és (462) preambulumbekezdésében említett körülmény, amely szerint a kereskedők nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy ha még több bank módosítaná ajánlatát ugyanazon a napon és az Euribor ugyanazon iránya érdekében, a referencia‑kamatlábra gyakorolt potenciális hatás az érintett bankok számával arányosan nőne, így az összejátszásra irányuló magatartások sikerének mértéke nagyrészt több bank részvételétől függött. Ezzel szemben semmilyen kapcsolat nem állapítható meg az Euribor szintjének a panel tagjainak ajánlatai révén történő, ezen állításokban szereplő meghatározásának folyamata és a megtámadott határozat (358) preambulumbekezdésének g) pontjában hivatkozott magatartások között, amelyek az árrögzítéssel kapcsolatos szándékra és stratégiákkal – mint például a „runs” vagy a „mids” – kapcsolatos információcserére vonatkoznak.

420    Továbbá a megtámadott határozat (463) preambulumbekezdésében hivatkozott azon tények, amelyek szerint először is az érintett bankok kereskedői több éve tevékenykedtek az EIRD termékek ágazatában, másodszor, kétoldalú kapcsolatokat tartottak fenn azon bankok kereskedőivel, amelyek a piac legfontosabb szereplői között voltak, harmadszor pedig az, hogy a kereskedők nem lepődtek meg, amikor összehangolt magatartás céljából tapogatództak náluk, nem relevánsak az azon magatartásokról való tudomás bizonyítása szempontjából, amelyekben a Crédit agricole közvetlenül nem vett részt. Egyébiránt, ahogyan azt a felperesek állítják, „a velük versenyellenes megbeszéléseket folytató kereskedő mögött álló hálózat hatalmának” a megtámadott határozat (463) preambulumbekezdésében hivatkozott ismerete puszta spekulációból ered, amelyet nem támaszt alá semmilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Crédit agricole tudomással bírt ilyen hálózat létezéséről és erejéről, és amely nem vezethető le a Crédit agricole kereskedője és a Barclays kereskedője közötti, 2007. február 14‑i információcseréből, amelyre a Bizottság e megállapítás alátámasztása érdekében hivatkozott. Ugyanis ezen információcseréből kétségtelenül kitűnik, hogy a Crédit agricole kereskedője tudomást szerzett arról, hogy a Deutsche Bank részt vett a kamatlábak manipulálására irányuló kísérletekben, valamint arról, hogy a Barclays kereskedője több bankot kíván bevonni (lásd a fenti 406–408. pontot). Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy ily módon tudomást szerzett a többi banknak a kamatlábak manipulálására irányuló magatartásoktól eltérő magatartásokban való részvételéről, és még kevésbé az árrögzítéssel kapcsolatos stratégiákra vagy szándékra vonatkozó érzékeny információk cseréjét célzó kapcsolati hálózat létezéséről.

421    Végül a Bizottság által a megtámadott határozat (465) preambulumbekezdésében kiemelt azon körülmény, amely szerint a kereskedők által készített felvételek megkönnyítik a bank számára az alkalmazottai jogellenes magatartásának észlelését, legfeljebb azon kérdés körébe tartozik, hogy azon magatartások, amelyekben a bank kereskedői részt vettek, betudhatók‑e neki, amely kérdést a Törvényszék a nyolcadik jogalap vizsgálata keretében elutasította (lásd a fenti 350. pontot). Mindazonáltal, amint az a fenti 413. pontból kitűnik, semmilyen olyan bizonyíték, amely adott esetben a Barclays kereskedője és a Crédit agricole kereskedői közötti, az árrögzítéssel kapcsolatos stratégiákra vagy szándékra vonatkozó kétoldalú információcseréről készült felvételekből származhat, sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ezen információcsere túlmutatott a kétoldalú információcserén, és olyan „átfogó terv” részét képezte, amelyben más bankok is részt vettek.

422    Úgy tűnik, hogy a Bizottság azt állítja továbbá, hogy mivel a szóban forgó magatartások összessége ugyanazt a célt követte (az ötödik jogalap tárgyát képező kérdés), annak bizonyítása, hogy a Crédit agricole tudott vagy tudnia kellett volna a többi banknak az Euribor kamatlábszint manipulálására irányuló kísérletekre irányuló magatartásban való részvételéről, elegendő volt ahhoz, hogy ugyanezt a következtetést vonja le a Crédit Agricole‑nak a többi bank más magatartásokban való részvételéről való tudomásszerzésére vonatkozóan.

423    Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy az egységes jogsértés megállapítása elkülönül attól a kérdéstől, hogy az e jogsértés miatti felelősség összességében felróható‑e ennek a vállalkozásnak (2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 174. pont). Továbbá kizárólag azon tény, hogy ugyanaz a célja azon megállapodásnak, amelyben a vállalkozás részt vett, és az átfogó kartellnek, nem elegendő annak megállapításához, hogy e vállalkozás részt vett az átfogó kartellben. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az érintett felek között szándékegység áll fenn. Így az érintett vállalkozásnak tudnia kell az átfogó kartell általános érvényéről és lényeges jellemzőiről (lásd: 2014. október 10‑i Soliver kontra Bizottság ítélet, T‑68/09, EU:T:2014:867, 62. és 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

424    Ebből következik, hogy a jelen ügyben nem lehet a Crédit agricole‑nak betudni az egységes jogsértés részét képező összes jogsértő magatartásért való felelősséget, ideértve az árrögzítésre vonatkozó azon stratégiákra és szándékra vonatkozó információcserét is, amelyekben a Crédit agricole közvetlenül nem vett részt, kizárólag amiatt, hogy egyrészt a Crédit agricole‑nak tudomása volt a többi banknak az Euribor kamatlábszint manipulációjával kapcsolatos magatartásairól, másrészt amiatt, hogy e magatartások ugyanazt a célt követték, mint az árak rögzítésére vonatkozó stratégiákra és szándékra vonatkozó magatartások.

425    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a valószínűsítő körülmények azon csoportja, amelyre a Bizottság támaszkodik, átfogóan és a más vállalkozások által tervezett vagy ténylegesen megvalósított, az Euribor manipulációjára irányuló kísérletekben megnyilvánuló jogsértő magatartásokról való tudomásra vonatkozó, a fenti 402–412. pontban vizsgált közvetlen bizonyítékokkal együtt értékelve, nem képez komoly, pontos és egybevágó bizonyítékokat, amelyek minden kétséget kizáróan lehetővé tennék annak bizonyítását, hogy a Crédit agricole tudott arról, hogy a Barclays‑szel folytatott, az árak rögzítésére vonatkozó szándékra és stratégiákra vonatkozó információcsere meghaladta a kétoldalú keretet, és egy átfogó tervbe illeszkedett, amely észszerűen magában foglalta a többi bankot is.

426    A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Crédit agricole egységes jogsértésben való részvétele csak egyrészt az említett jogsértéssel összefüggésben tanúsított saját magatartásai, másrészt pedig a többi banknak az Euribor kamatlábszint manipulációjára irányuló kísérletek keretébe illeszkedő magatartásai tekintetében állapítható meg.

427    E tekintetben emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy egy átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő bizottsági határozat csak akkor választható szét, ha egyrészt az említett vállalkozás a közigazgatási eljárás során lehetőséget kapott arra, hogy megértse, hogy az ilyen jogsértést képező minden egyes magatartásért is felelősségre vonják, és hogy ezzel kapcsolatosan védekezzen, másrészt pedig, ha e határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű volt (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EU:C:2012:778, 46. pont). A jelen ügyben a Bizottság egyértelműen különbséget tett mind a kifogásközlésben, mind a megtámadott határozatban (lásd a fenti 15. pontot) a kartellben részt vevő bankokkal, köztük a Crédit agricole‑lal szemben kifogásolt különböző magatartások között, amelyek az egységes és folyamatos jogsértést alkották. Ezenfelül, ahogyan arra a Törvényszék a fenti 363. pontban lényegében emlékeztetett, többek között a megtámadott határozat (365), (387), (393) és (442) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e magatartások célja a verseny korlátozása volt, nem csak kollektív, hanem egyedi alapon is.

428    A felperesek tehát a hatodik jogalap keretében helyesen állítják, hogy a Bizottság tévesen tudta be a Crédit agricole‑nak a fenti 426. pontban azonosítottaktól eltérő magatartásokat. A hatodik jogalap első része tehát részben megalapozott.

[omissis]

B.      A megtámadott határozat 2. cikke a) pontjának megsemmisítése iránti kérelemről és a bírság csökkentése iránti kérelemről

[omissis]

1.      A megtámadott határozat 2. cikke a) pontjának megsemmisítése iránti kérelemről

[omissis]

a)      A diszkontált pénzbeli bevételeknek az eladások értékének kiszámítása céljából történő használatáról

[omissis]

1)      A Bizottság által alkalmazott 98,849%‑os csökkentési együttható meghatározásáról

[omissis]

i)      A csökkentési együttható megtámadott határozatban való meghatározását illetően az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásáról

[omissis]

512    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen a 98,849%‑os csökkentési együttható meghatározását illetően.

513    Mindazonáltal a kilencedik jogalap negyedik részének jelen kifogása megalapozatlannak bizonyulhat, ha megállapítást nyer, hogy a Bizottság a módosító határozat elfogadásával orvosolta az indokolás ily módon megállapított elégtelenségét (lásd a fenti 21–23. pontot). Ennélfogva meg kell vizsgálni a felperesek által a kiigazítási beadvány keretében felhozott, ez utóbbi határozat Bizottság általi elfogadásának vitatására irányuló jogalapokat.

ii)    A módosító határozatról

[omissis]

516    E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy a módosító határozattal orvosolja a megtámadott határozat indokolásának a Törvényszék által a 2019. szeptember 24‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑105/17, EU:T:2019:675) megállapított elégtelenségét.

517    A felperesek rámutatnak arra, hogy noha a Bizottság főszabály szerint módosíthatja a határozatot annak elfogadását követően, arra nem rendelkezik hatáskörrel, hogy – mint a jelen ügyben is – a megtámadott határozat elégtelen indokolását kijavító vagy kiegészítő határozatot fogadjon el az e határozat megsemmisítésére irányuló bírósági eljárás során, ez utóbbi határozat rendelkező részének újbóli elfogadása nélkül. A Bizottságnak a módosító határozat elfogadására vonatkozó hatáskörének hiánya még erősebb igénnyel merül fel, mivel a Bizottság valójában a megtámadott határozat indokolásától eltérő indokolást ad elő.

518    A Bizottság vitatja a felperesek érveit, és úgy véli, hogy a Szerződésben e tekintetben előírt alakszerűségek és eljárások tiszteletben tartása mellett elfogadhatta a módosító határozatot a megtámadott határozat indokolásának kiegészítése érdekében, bővebben kifejtve a csökkentési tényező meghatározásához alkalmazott módszert, anélkül hogy azt módosítaná. Álláspontja szerint az egyedi határozat hiányos indokolásának a peres eljárás során történő szabályszerűvé tétele lehetőségének hiányára vonatkozó ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazandó. Mivel a módosító határozat elfogadása lehetővé tette a felperesek számára, hogy keresetlevelüket kiigazítsák annak érdekében, hogy vitassák a szóban forgó módszer érvényességét, eljárási jogaik biztosítva voltak, és a Törvényszék teljes mértékben gyakorolhatta a bírósági felülvizsgálatot.

519    E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a meghatározott jogi aktus elfogadására vonatkozó hatáskörének szükségszerűen magában kell foglalnia az e jogi aktus módosítására vonatkozó jogkört is, feltéve, hogy tiszteletben tartja a hatáskörére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a Szerződésben e tekintetben előírt alakszerűségeket és eljárásokat (2014. december 9‑i Lucchini kontra Bizottság ítélet, T‑91/10, EU:T:2014:1033, 108. pont), amit a felperesek elismernek.

520    Mindazonáltal a felperesekhez hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a módosító határozat rendelkező részéből, valamint (11)–(13) preambulumbekezdéséből kifejezetten kitűnik, hogy e határozat csak a megtámadott határozat indokolásának kiegészítésére irányul, anélkül hogy módosítaná e határozat rendelkező részét, és hogy ennélfogva e határozat 1. cikkének a) pontja és 2. cikkének a) pontja „hatályban marad”.

521    A fentiekből következik, hogy a módosító határozat elfogadásával a Bizottság nem fogadott el a megtámadott határozat rendelkező részét módosító határozatot, hanem csupán kiegészítette a megtámadott határozatban elfogadott rendelkező részt állítólagos alátámasztására szolgáló indokolást, amit a Bizottság lényegében megerősít a Törvényszék előtt (lásd a fenti 518. pontot).

522    Ebből következik, hogy a módosító határozat nem tekinthető a fenti 519. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a megtámadott határozatot módosító új határozatnak, hanem azt az alperes által a bírósági eljárás keretében előterjesztett indokolás kiegészítésének kell tekinteni. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolást főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint az őt hátrányosan érintő határozatot. Az indokolás hiányát nem orvosolhatja az, hogy az érdekelt az uniós bíróságok előtti eljárásban megismeri a határozat indokait (2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 149. pont; 2012. július 19‑i Alliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság ítélet, C‑628/10 P és C‑14/11 P, EU:C:2012:479, 74. pont; 2016. december 13‑i Printeos és társai kontra Bizottság ítélet, T‑95/15, EU:T:2016:722, 46. pont).

523    Az uniós intézményeknek nincs joguk arra, hogy az uniós bíróság előtt orvosolják a nem kellően indokolt határozataikat, továbbá az uniós bíróságot sem terheli kötelezettség arra, hogy az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának értékelése során figyelembe vegye a szóban forgó jogi aktusok kibocsátója által kizárólag az eljárás során nyújtott kiegészítő magyarázatokat. Az ehhez hasonló jogi helyzet az adminisztráció és az uniós bíróság közötti hatáskörmegosztás felborításának veszélyével járna, gyengítené a jogszerűség vizsgálatát, és veszélyeztetné a jogorvoslathoz való jog gyakorlását (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 58. pont).

524    A megtámadott határozat szerzője által a peres eljárás során tett pontosítások, amelyek már önmagában elégséges indokolást egészítenek ki, tulajdonképpen nem tartoznak az indokolási kötelezettség betartásának körébe, még akkor sem, ha hasznosak lehetnek a határozat indokolásának az uniós bíróság által elvégzett belső felülvizsgálata szempontjából, mivel lehetővé teszik az intézmény számára, hogy kifejtse a határozatának alapjául szolgáló indokokat. Ily módon az indokolási kötelezettség követelményein túlmenő további magyarázatok lehetővé tehetik a vállalkozások számára, hogy részletesen megismerjék a velük szemben kiszabott bírság számítási módját, illetve általánosabban elősegíthetik a közigazgatási szervek eljárásainak átláthatóságát, és megkönnyíthetik a Törvényszék számára korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlását, lehetővé téve számára, hogy a megtámadott határozat jogszerűségén túl értékelhesse a kiszabott bírság megfelelő jellegét is. Ez a lehetőség azonban nem módosíthatja az indokolási kötelezettségből eredő követelmények terjedelmét (lásd ebben az értelemben: 2000. november 16‑i Cascades kontra Bizottság ítélet, C‑279/98 P, EU:C:2000:626, 45. és 47. pont).

525    A jelen ügyben, amint az a fenti 512. pontból kitűnik, a megtámadott határozat indokolása elégtelen a csökkentési együttható meghatározását illetően. A Bizottság nem hivatkozott egyetlen olyan körülmény fennállására sem, amely bizonyítaná, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt számára a jogilag megkövetelt módon megindokolni a megtámadott határozatot, és amely kivételes jelleggel lehetővé tenné a bírósági eljárás során előadott indokolás kiegészítésének elfogadását (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 59. pont). Ennélfogva, és anélkül, hogy meg kellene vizsgálni azt a kérdést, hogy a módosító határozatban részletesebben kifejtett módszer valóban a megtámadott határozat alapjául szolgáló módszer volt‑e, és következésképpen el kellene rendelni a Bizottság által javasolt bizonyításfelvételt, meg kell állapítani, hogy a fenti 522–524. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a megtámadott határozat indokolásának a Bizottság által az eljárás során benyújtott kiegészítése nem fogadható el.

526    E körülmények között a felperesek által a kiigazítási beadvány első jogalapja keretében előadott kifogásoknak helyt adva el kell utasítani a módosító határozat által az eljárás során adott kiegészítő indokolást, anélkül hogy vizsgálni kellene a felperesek által e beadvány keretében előterjesztett többi kérelmet, kifogást és jogalapot, vagy meg kellene hozni az általuk javasolt pervezető intézkedést, mivel az a módosító határozatban szereplő, a csökkentési tényező meghatározására vonatkozó állítások megalapozottságára vonatkozik.

527    A fentiek összességéből kitűnik, hogy a megtámadott határozatnak a csökkentési együttható meghatározására vonatkozó indokolásának elégtelenségére alapított kifogás megalapozott.

b)      Az eladások értékének kiszámítására a bankok által alkalmazott módszerek következetlenségéről, valamint a megfelelő ügyintézés és az egyenlő bánásmód elvének az e kérdéssel kapcsolatos bizottsági ellenőrzés hiányából eredő megsértéséről

[omissis]

1)      A megfelelő ügyintézés elvének a bankok által szolgáltatott adatok elégtelen ellenőrzése miatti megsértésére alapított kifogásról

557    A kilencedik jogalap második részében a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, mivel nem ellenőrizte az eladások értékére vonatkozó kérdőívre adott válaszok következetességét, és az adatok beérkezésekor nem végzett semmilyen kiegészítő vizsgálatot az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

558    A Bizottság azt állítja, hogy „minden óvintézkedést megtett a bankok által közölt értékek közötti eltérések elkerülése érdekében”, mivel ugyanazt a pontos és részletes információkérést továbbította minden félnek, biztosította a koordinációt, és megkövetelte, hogy a válaszokhoz módszertani feljegyzést mellékeljenek, és hogy egy független, külső ellenőrzés igazolja a benyújtott számítások pontosságát.

559    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az információkérésre adott válaszban szolgáltatott információk tekintetében a Bizottságot nem terheli általános ellenőrzési kötelezettség az említett információk pontatlanságára utaló jelek hiányában (lásd ebben az értelemben: 2013. július 11‑i Spira kontra Bizottság ítélet, T‑108/07 és T‑354/08, EU:T:2013:367, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

560    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a fenti 559. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett több valószínűsítő körülmény alapján kétségbe kellett volna vonnia az érintett bankok által a kért adatok szolgáltatása érdekében követett módszerek kellően egységes jellegét.

561    Először is a Bizottság nem vitatja, hogy a felek tájékoztatták őt azokról a nehézségekről, amelyekkel a kérdőív kitöltésével kapcsolatban szembesültek. Egyébiránt a Bizottság érvelésével ellentétben a felperesek által előadott azon körülmény, hogy a Société générale (a megtámadott határozat (703) preambulumbekezdése, lásd a fenti 11. pontot) és a JP Morgan (a megtámadott határozat (680) preambulumbekezdése) spontán módon olyan helyesbített adatokat nyújtott be, amelyek az eredetileg benyújtott adatok jelentős módosítását jelentették, bizonyítja e nehézségek fennállását. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a felülvizsgált adatokat a Bizottság elfogadta.

562    Másodszor a felperesek azt is helyesen emelik ki, hogy különbségek vannak az egyes érintett bankok által szolgáltatott módszertani feljegyzések között mind az azok hosszát érintő jelentős különbségeket, mind a bankok által szolgáltatott információk szintjének heterogenitását illetően.

563    Harmadszor, a felperesek a felek által az információkérésre válaszul benyújtott adatok következetlenségét valószínűsítő körülményként az érintett bankok által bejelentett névleges összegek közötti következetlenségeket hangsúlyozzák. Kétségtelen, hogy – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (700) preambulumbekezdésében megállapította – ezen intézmény a jelen ügyben az eladások értékét nem a névleges összegekre, hanem a pénzbeli bevételekre alapította. Az eladások értékéről szóló jelentésből azonban kitűnik, hogy a különböző bankok által közölt névleges összegek és pénzbeli bevételek nem tűnnek egymással összhangban lévőnek. Ebből következik, hogy a névleges összegek szintje nem teljesen irreleváns a Bizottság információkérésének megválaszolása során követett módszerek következetlenségére utaló valószínűsítő körülményként, ideértve a bankok pénzbeli bevételeinek meghatározását is.

564    Ezzel összefüggésben arra is rá kell mutatni, hogy a meghallgatás során a felperesek felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy a többi fél információkérésre adott válaszaiban ellentmondások állnak fenn (lásd a fenti 58. és 60. pontot).

565    Ilyen valószínűsítő körülmények fennállása mellett a Bizottság feladata volt, hogy a megfelelő ügyintézés elvét és különösen a gondos vizsgálat kötelezettségét tiszteletben tartva folytassa vizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a bírság kiszámításának alapját képező pénzbeli bevételekre vonatkozó adatokat olyan, kellően egységes módszerek szerint számítsák ki, amelyek lehetővé teszik az információkérés megfelelő megválaszolását.

566    Márpedig a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában a Bizottság elismerte, hogy semmilyen felvilágosítást nem kért a felektől az információkérésre adott válaszaik egyes elemeire, illetve a kért adatok kiszámításához használt módszerekre vonatkozóan.

567    Amennyiben a Bizottság az érintett bankok válaszait kísérő könyvvizsgálói jelentésre hivatkozik, és lényegében arra hivatkozik, hogy a könyvvizsgálók feladata volt megvizsgálni az információkérés megválaszolása érdekében alkalmazott módszerek megfelelő voltát (a megtámadott határozat (678) preambulumbekezdése), ennek az érvnek sem lehet helyt adni.

568    Az információkérést kísérő utasítások I.2. szakaszának ii. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a kért „adatokat” könyvvizsgáló cégnek vagy könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, és hogy a válaszhoz mellékelni kell az „adatok” ellenőrzését tanúsító tanúsítványt. Ellentétben azzal, ami a megtámadott határozat (678) preambulumbekezdéséből kitűnik, az ilyen utasítás nem feltétlenül úgy értelmezendő, hogy a független könyvvizsgálók jelentéseinek vagy véleményeinek – azon túl, hogy a szolgáltatott adatok helyesek voltak – meg kell erősíteniük, hogy az azok kiszámításához alkalmazott módszer megfelelő volt az információkérés megválaszolásához. A felperesek e tekintetben valamely könyvvizsgáló cég által készített könyvvizsgálói jelentésekben foglalt, a számításaikat, valamint többek között az A bankot, a C bankot és a JP Morgant érintő megjegyzésekre támaszkodnak, amelyek valóságtartalmát a Bizottság nem vitatja. E megjegyzésekből kitűnik, hogy a független könyvvizsgálók úgy vélték, hogy feladatuk az volt, hogy ellenőrizzék a bank által választott módszer megfelelő alkalmazását, nem pedig az, hogy megkérdőjelezzék e módszert az információkérésből fakadó felhasználási körre tekintettel.

569    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az érintett bankok által a pénzbeli bevételeik kiszámítása érdekében követett módszerek egységességének kétségbe vonásához elegendő valószínűsítő körülmény ellenére a Bizottság nem fogadott el kiegészítő vizsgálati intézkedéseket, megsértve ezzel a fenti 537. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján őt terhelő gondos vizsgálat kötelezettségét. A jelen ügy körülményei között azonban a megfelelő ügyintézés elvének ilyen megsértése csak akkor vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, ha a felperesek bizonyítják, hogy a szóban forgó módszertani eltérések azzal a következménnyel jártak, hogy a kiszabott bírságok alapösszegét az egyenlő bánásmód elvének megsértésével számították ki.

2)      Az egyenlő bánásmód elvének a bírság összegének kiszámítása során való tiszteletben tartásáról

570    A felperesek lényegében azt állítják, hogy a megfelelő ügyintézés elvének megsértése a jelen ügyben azzal járt, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel további vizsgálat nélkül a bírságok összegét olyan adatok alapján határozta meg, amelyek nem voltak kellően megbízhatóak és következetesek ahhoz, hogy a bírságok kiszámításának alapját képezzék.

571    A felperesek azonban nem bizonyítják, hogy a jelen ügyben az, hogy a bankok eltérő módszereket alkalmaztak a pénzbeli bevételeik kiszámításához, amelyeket a Bizottság elfogadott, arra indította a Bizottságot, hogy bankonként eltérő, nem összehasonlítható adatokat fogadjon el, és így a Crédit agricole‑lal szemben kiszabott bírság összegét az egyenlő bánásmód elvét megsértve határozza meg.

572    Ugyanis először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság szerint csak elhanyagolható hatással volt a pénzbeli bevételek számításának eredményére, és ezáltal az eladások értékének meghatározására azon eltéréseknek, amelyek egyrészt a pénzforgalom mértékét érintették, mivel az A bank a számításaiból kizárta a swap szerződésben szereplő rögzített kamatlábat, miközben e szerződés egyszerre tartalmazott rögzített és változó kamatlábat, másrészt az ügyletek kifizetései és bevételei közötti beszámítás (netting) mértékére, harmadszor pedig az „egzotikus” termékek kizárására vonatkoztak (lásd a fenti 549., 551. és 554. pontot).

573    A felperesek vitatják a módszertani eltéréseknek a pénzbeli bevételek szintjére gyakorolt hatásának elhanyagolható jellegét.

574    Először is a felperesek úgy vélik, hogy nem igazolható a Bizottság által a megtámadott határozatban tett azon megállapítás, amely szerint az A bank által alkalmazott azon módszernek, hogy a rögzített és a változó kamatlábbal egyaránt rendelkező szerződések tekintetében kizárta a rögzített kamatlábat, a pénzbeli bevételei értékére gyakorolt hatása csupán 0,1%‑ot tett ki, ezért elhanyagolható volt. A felperesek lényegében azt állítják, hogy a többi fél azon pénzügyi adataihoz való hozzáférés, amelyekhez az adatszoba‑eljárás révén jutottak, nem volt elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy a Bizottsághoz hasonlóan ilyen számításokat végezzenek, tekintettel a Crédit agricole szakértőinek kizárására a szóban forgó adatokhoz való hozzáférésből és a korlátozott hozzáférési időre.

575    E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az A bank által alkalmazott módszernek a pénzbeli bevételeinek értékére gyakorolt hatását 0,1%‑ban számította ki az e bank által az információkérésre adott válaszával együtt benyújtott, bizonyos kódokat tartalmazó számítási lapok alapján (a megtámadott határozat (685) preambulumbekezdése). A felperesek jogi és gazdasági tanácsadói az adatszoba‑eljárás keretében hozzáfértek e dokumentumokhoz (lásd a megtámadott határozat 720. lábjegyzetét).

576    Ezenkívül egyrészt az eladások értékével kapcsolatos adatokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó kifogások vizsgálatából kitűnik, hogy a Bizottság nem sértette meg a felperesek védelemhez való jogát azáltal, hogy a szóban forgó adatokhoz való vegyes hozzáférési rendszert hozott létre, amely abban állt, hogy kizárólag a Crédit agricole külső tanácsadói számára biztosított hozzáférést a bizalmas adatokhoz az adatszoba‑eljárás révén (lásd a fenti 173–180. pontot). Másrészt, ha a felperesek úgy vélték, hogy a külső tanácsadóknak ily módon biztosított hozzáférési idő nem volt elegendő, semmi sem akadályozta meg őket abban, hogy ugyanezen eljárás szerint a hozzáférési idő meghosszabbítása iránti kérelmet vagy további hozzáférés iránti kérelmet nyújtsanak be a Bizottság szervezeti egységeihez vagy a meghallgatási tisztviselőhöz. Márpedig a felperesek nem nyújtottak be ilyen kérelmet.

577    A felperesek által előadott érvek tehát nem alkalmasak a Bizottság által a megtámadott határozatban tett azon megállapítás megkérdőjelezésére, amely szerint az A bank pénzbeli bevételeinek értékére gyakorolt 0,1%‑os hatás elhanyagolható volt.

578    Másodszor, a beszámítási módszerek közötti különbségeket illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperesek nem vitatják, hogy a Crédit agricole által alkalmazott napi beszámítás a piacon általánosnak minősül. Ezenkívül a felperesek még csak meg sem próbálják bizonyítani, hogy a napi helyett havi beszámítás alkalmazása jelentős hatással lett volna a pénzbeli bevételekre vonatkozó saját adataikra.

579    Egyébiránt a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (702) preambulumbekezdésében szereplő azon következtetésének, amely szerint az a tény, hogy a bankok eltérő beszámítási módszereket követtek, nem eredményezett jelentős eltéréseket, és nem okozott egyenlőtlen bánásmódot, ellentmond az a tény, hogy a Société générale bírságát a módosító határozat keretében felére csökkentették.

580    Mindazonáltal egyrészt a megtámadott határozat (703) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a Société générale tekintetében a vitarendezési határozatot módosító határozatot fogadott el, mivel e bank arról tájékoztatta, hogy az ügyletek jelentős része tekintetében nem végzett beszámítást, nem pedig azért, mert más beszámítási módszer alkalmazásával felülvizsgálta az adatait. Másrészt a megtámadott határozat (702) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a C bank által alkalmazott két megközelítésen (vagyis a napi beszámítás és a havi beszámítás) alapuló számítások eredményei körülbelül 0,4%‑os különbséget mutatnak. A felperesek nem vitatják e különbség elhanyagolható jellegét.

581    Harmadszor, a Bizottsághoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a felperesek nem terjesztenek elő egyetlen érvet sem az A banknak a megtámadott határozat (694) preambulumbekezdésében szereplő, az „egzotikus” termékek e bank számításai alóli kizárásának elhanyagolható hatását illetően adott magyarázatainak vitatására.

582    Negyedszer, a felperesek a Bizottsághoz 2016. október 14‑én benyújtott, felülvizsgált adatokra is hivatkoznak, amelyeket az A bank által követettnek tekintett módszer, vagyis a rögzített kamatláb „semlegesítése”, valamint az „egzotikus” termékek kizárása alapján számítottak ki.

583    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (687) preambulumbekezdésében a Bizottság azzal indokolta a Crédit agricole által benyújtott felülvizsgált adatok elfogadásának megtagadását, hogy a Crédit agricole által az ezen adatok bemutatására alkalmazott módszer nem volt megfelelő, és hogy az említett adatok pontatlanok voltak. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a javasolt módszer nem felel meg sem az információkérés utasításainak, sem az A bank által követett módszernek, és azt a könyvvizsgáló általi megerősítés nélkül nyújtották be. A Bizottság szerint a felperesek többek között kizárták számításukból a swap szerződésekben szereplő rögzített kamatlábból származó pénzbeli bevételeket, de nem vizsgálták felül a változó kamatláb és a rögzített kamatláb közötti beszámítás útján kapott pénzbeli bevételek összegét, ami alacsonyabb pénzbeli bevételhez vezetett. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Crédit agricole által javasolt módszernek a pénzbeli bevételeire gyakorolt hatása körülbelül 43% lenne, így jelentős különbségekhez vezetne. E tényezők elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a felperesek számára azon indokok megértését, amelyek alapján a Bizottság megtagadta a felülvizsgált adatok elfogadását, a Törvényszék számára pedig a bírósági felülvizsgálat gyakorlását a fenti 255. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

584    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bizottság szerint (a megtámadott határozat (687) preambulumbekezdése) a követett módszernek a Crédit agricole adataira gyakorolt hatása 43%, ami lényegében a felperesek által a Törvényszékhez benyújtott azon kérelemből is kitűnik, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében a Crédit agricole‑lal szemben kiszabott bírság összegét e szintre csökkentsék.

585    Még ha feltételezzük is, hogy a felperesek ily módon azt próbálják bizonyítani, hogy az A bank által követett módszernek a pénzbeli bevételekre vonatkozó saját adataikra gyakorolt hatása nem elhanyagolható, nem pedig azt kívánják elérni, hogy velük szemben az utóbbi bank által követett módszert alkalmazzák (lásd a lenti 588. pontot) ennek az érvnek sem lehet helyt adni. Egyrészt ugyanis a felek között nem vitatott, hogy az A bank által alkalmazott módszer nem felel meg az információkérésnek.

586    Másrészt és mindenesetre a felperesek nem bizonyítják, hogy az e felülvizsgált adatok benyújtása céljából általuk követett módszer az A bank által alkalmazott módszer volt. E tekintetben a felperesek egyáltalán nem vitatják a Bizottság által a megtámadott határozat (687) preambulumbekezdésében tett megállapítást (lásd a fenti 583. pontot), és még csak meg sem próbálják bizonyítani, hogy a befizetésekre meghatározott rögzített kamatlábak „semlegesítése”, amelyet a felülvizsgált adatok kiszámítása érdekében végeztek, kizárólag azon swap szerződések rögzített kamatlábának kizárásából eredt, amelyek egyszerre rendelkeztek rögzített és változó kamatlábbal, mint az A bank által követett módszer esetén, nem pedig ezen kívül a kifizetésekre meghatározott rögzített kamatlábaknak a befizetésekre meghatározott változó kamatlábakkal való ellentételezéséből, ahogyan arra a Bizottság a megtámadott határozat (687) preambulumbekezdésében lényegében rámutatott.

587    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a bankok által a pénzbeli bevételeik kiszámítására alkalmazott módszerek eltérései a benyújtott adatok tekintetében elhanyagolható eltéréseket eredményeztek. Márpedig az ilyen elhanyagolható eltérések nem eredményezhetik az egyenlő bánásmód elvének megsértését, mivel nem vezetnek össze nem hasonlítható értékek figyelembevételéhez a bírságok összegének kiszámítása során.

588    Másodszor, tekintettel arra, hogy az A bank által a pénzbeli bevételek kiszámítása érdekében követett módszer nem felel meg az információkérésnek, nem lehet helyt adni a felperesek azon érvének, amely szerint az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának arra kellett volna vezetnie a Bizottságot, hogy lehetővé tegye számukra, hogy az A bank által alkalmazott módszer szerint kiszámított adatokat benyújtsák, vagy hogy elfogadja a 2006. október 14‑én benyújtott felülvizsgált adatokat. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, mely szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogsértésre előnyök szerzése végett (lásd: 2016. június 16‑i Evonik Degussa és AlzChem kontra Bizottság ítélet, C‑155/14 P, EU:C:2016:446, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a felperesek érve valójában azt követeli meg a Bizottságtól, hogy az információkérésnek meg nem felelő módszert alkalmazzon velük szemben.

589    Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a jelen ügyben az eltérő módszerek szerint kiszámított adatok Bizottság általi elfogadása arra indította a Bizottságot, hogy a pénzbeli bevételekre vonatkozó, nem összehasonlítható adatokat fogadjon el, és így a Crédit agricole‑lal szemben kiszabott bírságot az egyenlő bánásmód elvének megsértésével számította ki. Ennélfogva e kifogást, és ebből következően a kilencedik jogalap első részének második kifogását és e jogalap második részét el kell utasítani.

[omissis]

2.      A bírság összegének csökkentésére vonatkozó kérelemről

[omissis]

657    A jelen ügyben, még ha a Törvényszék helyt is adott az elsődlegesen előterjesztett, a megtámadott határozat 2. cikke a) pontjának megsemmisítésére irányuló kérelmeknek, a Törvényszék úgy véli, hogy jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, mivel a bírság összegének kérdését elbírálás céljából elé terjesztették, még akkor is, ha a bírság összegének csökkentése iránti kérelmeket másodlagosan terjesztették elő a megtámadott határozat 2. cikke a) pontjának megsemmisítése iránti kérelemhez képest (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑827/14, EU:T:2018:930, 551–562. pont).

[omissis]

662    A jelen ügyben a Crédit agricole jogsértő magatartásának szankcionálására irányuló bírság összegének meghatározása érdekében, amint az az első nyolc jogalap vizsgálatából következik, a következő körülményeket kell figyelembe venni.

663    Elsősorban a jogsértés súlyát és időtartamát illetően a következőkre kell rámutatni.

664    Először is a bírság összegének meghatározásához célszerűnek tűnik olyan módszer alkalmazása, amely – a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott módszerhez hasonlóan – elsőként olyan alapösszeget határoz meg, amelyet később az ügy sajátos körülményeire tekintettel ki lehet igazítani.

665    Mindenekelőtt, ami az eladások értékét mint eredeti adatot illeti, annak helyettesítő értékeként figyelembe kell venni a csökkentett pénzbeli bevételeket. Amint ugyanis a kilencedik jogalap első részének vizsgálatából kitűnik, a csökkentett pénzbeli bevételek értéke a jelen ügyben megfelelő kiindulási alapot biztosíthat a bírság összegének meghatározásához, mivel ez az érték tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét és a vállalkozás jogsértésben való részvételének súlyát.

666    E tekintetben a kilencedik jogalap első részének vizsgálata keretében kétségtelenül megállapítást nyert, hogy a pénzbeli bevételek bankok általi meghatározása bizonyos esetekben eltérő megközelítésekhez vezetett. Mindazonáltal, ahogyan az a fenti 571. pontból kitűnik, ezen eltérésekből nem következik az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

667    Ezenkívül a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a pénzbeli bevételek kiszámításának olyan másik módszere, mint amelyet a felperesek a 2006. október 14‑én a Bizottsághoz benyújtott felülvizsgált adatok meghatározása érdekében alkalmaztak, nem lenne megfelelőbb a pénzbeli bevételek megállapításához. Az olyan módszer ugyanis, amely magában foglalja a rögzített és a változó kamatlábbal egyaránt rendelkező szerződések tekintetében a rögzített kamatlábak kizárását, az „egzotikus” termékek kizárását vagy a napi beszámítás helyett a havi beszámítás alkalmazását, nem megfelelőbb a jelen ügyben a szankcionált jogsértéssel összefüggő eladások értékének meghatározására, ezáltal arra, hogy megfelelően tükrözze annak tényét és gazdasági jelentőségét, valamint a vállalkozások e jogsértésben elfoglalt helyzetét. Ugyanis, először is, ami az olyan EIRD szerződéseket illeti, amelyek egyszerre rendelkeznek rögzített és változó kamatlábbal, a pénzforgalom a rögzítés időpontjában érvényes rögzített és változó kamatláb közötti különbséget tükrözi, ahogyan az a fenti 188. pontból kitűnik. A Törvényszék úgy véli, hogy semmi nem indokolja különösen az ilyen EIRD termékek esetén a két „kamatláb” egyikéből eredő pénzmozgások kizárását. Másodszor, semmi nem igazolja az „egzotikus” termékek kizárását a pénzbeli bevételek számításából, miközben ezek is az EIRD termékek releváns piacának részét képezik. Harmadszor, míg a felek egyetértenek abban, hogy a napi beszámítás minősüla piaci normának, a jelen ügyre jellemző egyetlen sajátos körülmény sem indokolja az attól való eltérést.

668    E körülményekre tekintettel a Törvényszék úgy határoz, hogy a bírság összegének meghatározása keretében figyelembe veszi a Crédit agricole pénzbeli bevételeinek a Bizottság által a megtámadott határozatban figyelembe vett értékét.

669    Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy a felek között nem vitatott, hogy az a tény, hogy a bírság kiszámításának alapjaként kizárólag a pénzbeli bevételeket veszik figyelembe, túlságosan visszatartó erejű bírság kiszabását eredményezné. A felek tehát egyetértenek abban, hogy a pénzbeli bevételeket csökkentési tényező alkalmazásával csökkenteni kell.

670    A megtámadott határozatban a Bizottság egységes, 98,849%‑os csökkentési együtthatót alkalmazott.

671    E csökkentési tényező meghatározását illetően rá kell mutatni, hogy az olyan összetett számítás eredménye, amely több tényezőt tükröz, többek között általában a származtatott termékekkel való kereskedéssel együtt járó beszámítást, valamint e termékek és különösen az EIRD termékek beszámításának sajátosságait. Tehát egy képezett hozzávetőleges értékről van szó. Így jellegénél fogva nem csupán egyetlen lehetséges csökkentési tényező létezik, amit egyébként az is megerősít, hogy a felperesek beadványaikban maguk is több különböző csökkentési tényezőt terjesztettek elő.

672    Így például egy, a keresetlevélhez csatolt tanulmány szerint egy 99,849%‑os alternatív csökkentési tényező „szintén indokolt lehet”. Ezenkívül a kereseti kérelmek kiigazítása iránti beadvány mellékleteként benyújtott másik tanulmány keretében a felperesek több egyedi, 99,54%‑tól 99,90%‑ig terjedő, egyénített megközelítés alapján kiszámított alternatív csökkentési tényezőt javasolnak. Mindazonáltal – anélkül, hogy dönteni kellene e tanulmányok bizonyító erejéről vagy az ezen alternatív csökkentési tényezők meghatározására szolgáló, a felperesek által javasolt módszerek megalapozottságáról – a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ilyen különösen magas, sőt túlzott mértékű alternatív csökkentési tényezők alkalmazása azzal a veszéllyel járna, hogy a szankciót kiüresítené azáltal, hogy azt elhanyagolhatóvá teszi, és ily módon sértené a bírság kellően elrettentő jellege biztosításának szükségességét. Az ilyen, a felperesek által javasolt alternatív csökkentési tényezők alkalmazása tehát olyan bírság kiszabásához vezetne, amely nem tükrözi sem a jogsértés gazdasági jelentőségét, sem pedig a Crédit agricole‑nak a jogsértésben betöltött viszonylagos súlyát.

673    Mindenesetre egyrészt a felek nem vitatják, hogy a csökkentési tényező legalább 98,849%. Másrészt a Törvényszék emlékeztet arra, hogy egy bírságnak a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében történő megállapítása nem pontos matematikai számításon alapul.

674    Másodszor, ami a jogsértés súlyát illeti, a Törvényszék úgy véli, hogy figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, földrajzi kiterjedését, valamint azt, hogy a jogsértés megvalósult‑e, vagy sem.

675    Ami a jogsértés jellegét illeti, mivel a szóban forgó magatartások az EIRD termékek árának meghatározása szempontjából releváns tényezőkre vonatkoztak, jellegüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó magatartások különösen súlyosak és károsak, mivel nemcsak torzíthatják a versenyt az EIRD termékek piacán, hanem tágabb értelemben alkalmasak arra is, hogy veszélyeztessék a bankrendszerbe és a pénzügyi piacok egészébe vetett bizalmat, valamint azok hitelességét.

676    Amint ugyanis arra a Bizottság a megtámadott határozat (721) preambulumbekezdésében rámutatott, anélkül hogy e körülményeket a felperesek vitatták volna, az EIRD termékek árképzésében tükröződő, érintett referenciaindexek az EIRD termékek piacának valamennyi résztvevőjére alkalmazandók. Ezenkívül, mivel ezek a kamatlábak euróalapúak, alapvető fontosságúak a belső piaci pénzügyi feltételek harmonizációja és a tagállamokban folytatott banki tevékenységek szempontjából.

677    Ami a jogsértés földrajzi kiterjedését illeti, amint az a megtámadott határozat (47) és (721) preambulumbekezdéséből kitűnik, a kartell legalább az EGT egészét lefedte, így a szóban forgó magatartások valamennyi tagállamban hatással lehettek a banki tevékenységekre.

678    Azt is figyelembe kell venni, hogy a Crédit agricole kereskedői bevallották, hogy a Barclays kereskedőjével egyeztetett magatartást tanúsították azzal, hogy a bankjuk ajánlatokért felelős személyeivel kapcsolatba léptek (lásd a fenti 641. pontot).

679    Harmadszor meg kell állapítani a felperesek jogsértésben való részvételének időtartamát, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, mivel azt a felperesek nem vitatták, és azt nem érinti a fenti 426. pontban szereplő, a Crédit agricole‑nak a szóban forgó egységes jogsértésben való részvételére vonatkozó következtetés.

680    Másodsorban, ami az enyhítő körülményeket illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy a Crédit agricole kevésbé jelentős szerepet játszott a jogsértésben, mint a főbb szereplők, többek között a D bank és az A bank. Hasonlóképpen azon kapcsolatok intenzitása, amelyekben a Crédit agricole kereskedői részt vettek, kisebb volt, mint az említett főbb szereplőké. Ezenkívül nem bizonyított, hogy a Crédit agricole tudott, vagy észszerűen feltételezhette volna, hogy más bankok részt vettek az árrögzítéssel kapcsolatos azon szándékokra és stratégiákra vonatkozó információcserében, amelyekre nem a kamatlábak manipulációja érdekében került sor.

681    Ez azonban nem változtat azon, hogy a Crédit agricole jogsértő magatartásokban való részvétele szándékos volt, és a felperesek nem bizonyítják, hogy a jelen ügyben részesülniük kellene a gondatlansághoz fűződő enyhítő körülményből. Ezenkívül, amint az a fenti 675. pontból kitűnik, a szóban forgó magatartásokat fokozott súlyosság jellemzi. Következésképpen a Crédit agricole szóban forgó jogsértésben való részvételének kisebb intenzitására és az említett jogsértésben játszott szerepének a főbb szereplőkéhez képest kisebb jelentőségére vonatkozó enyhítő körülményeknek a bírság végső összegére gyakorolt hatása csak csekély lehet.

682    Harmadsorban, a bírság Törvényszék által meghatározott összege megfelelően figyelembe veszi annak szükségességét, hogy a Crédit agricole‑lal szemben elrettentő összegű bírságot szabjanak ki, a fenti 618–624. pontban felidézett elveknek megfelelően.

683    A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy a jelen ügy körülményeinek helyes mérlegelése a szankció egyéniesítésének és arányosságának elvére tekintettel a bírság összegének 110 000 000 euróban történő megállapítása, amely bírság megfizetéséért a Crédit agricole SA és a CACIB egyetemlegesen felelős.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39914 – Származtatott eurókamatügyletek [EIRD] ügy) 2016. december 7‑én hozott C(2016) 8530 final bizottsági határozat 2. cikkének a) pontját megsemmisíti.

2)      Azon bírság összegét, amelynek megfizetéséért a Crédit agricole SA és a Crédit agricole Corporate and Investment Bank egyetemlegesen felel, a Törvényszék 110 000 000 euróban állapítja meg.

3)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Papasavvas Kornezov Buttigieg

Kowalik‑Bańczyk       Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. december 20‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: francia.

1      A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.