A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített ötödik tanács)

2023. december 20.(*)

„Verseny – Összefonódások – A német villamosenergia‑ és gázpiacok – Az összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Indokolási kötelezettség – Az »egyetlen összefonódás« fogalma – Hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Meghallgatáshoz való jog – A piac meghatározása – Elemzési időszak – Az összefonódás versenyre gyakorolt hatásainak értékelése – Nyilvánvaló értékelési hibák – Kötelezettségvállalások – Gondossági kötelezettség”

A T‑53/21. sz. ügyben,

az EVH GmbH (székhelye: Halle an der Saale [Németország], képviselik: I. Zenke és T. Heymann ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: G. Meessen és J. Szczodrowski, meghatalmazotti minőségben, segítőik: T. Funke és A. Dlouhy ügyvédek)

alperes ellen,

támogatják:

az E.ON SE (székhelye: Essen [Németország], képviselik: C. Grave, C. Barth és D.‑J. dos Santos Goncalves ügyvédek),

az RWE AG (székhelye: Essen, képviselik: U. Scholz, J. Ziebarth és J. Siegmund ügyvédek)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, J. Svenningsen, C. Mac Eochaidh, J. Martín y Pérez de Nanclares (előadó) és M. Stancu bírák,

hivatalvezető: S. Jund tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2023. április 18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

1        Az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében a felperes EVH GmbH az összefonódást (M.8870 – E.ON/Innogy ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. szeptember 17‑i C(2019) 6530 final bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

I.      A jogvita előzményei

A.      Az érintett vállalkozások

2        Az E.ON SE a német jog szerint alapított társaság, amely a tervezett összefonódás bejelentésének időpontjában az energiaellátási lánc egészében – nevezetesen az energiatermelés, a nagykereskedelem, a szállítás, az elosztás, a kiskereskedelem, valamint az energiával kapcsolatos tevékenységek (mint a metrológia, az e‑mobilitás) területén – működött (a továbbiakban: villamosenergia‑piac). Az E.ON több európai államban, többek között a Cseh Köztársaságban, Dániában, Németországban, Olaszországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban tevékenykedik.

3        Az innogy SE (a továbbiakban az E.ON‑nal együtt: az összefonódásban részt vevő felek), az RWE AG többségi tulajdonában lévő leányvállalat, a német jog szerint bejegyzett társaság, amely a teljes energiaellátási láncban tevékenykedik, beleértve a termelést, az elosztást, a kiskereskedelmet és az energiával kapcsolatos tevékenységeket, mint például a metrológiát és az e‑mobilitást. Az innogy számos európai országban tevékenykedik, többek között Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Horvátországban, Olaszországban, Magyarországon, Hollandiában, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovéniában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban.

4        A felperes a német jog szerint bejegyzett társaság, amely az energiaellátási lánc minden szintjén jelen van. A háztartások és a nem lakossági kisfelhasználók részére történő villamosenergia‑ és gázelosztás az egyik fő tevékenysége. Az EVH Netz társaság közreműködésével villamosenergia‑ és gázelosztó hálózatokat üzemeltet.

B.      Az összefonódás háttere

5        A jelen ügyben szóban forgó összefonódás az RWE és az E.ON közötti, a két érintett vállalkozás által 2018. március 11‑én és 12‑én bejelentett összetett eszközcsere keretébe illeszkedik (a továbbiakban: átfogó ügylet). Így az első ügylet útján az RWE az E.ON bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos vagy közös irányítást kívánja megszerezni. A második, vagyis a jelen ügyben szóban forgó összefonódás abban áll, hogy az E.ON megszerzi az RWE által irányított innogy elosztási és kiskereskedelmi tevékenységei, valamint bizonyos termelési eszközei feletti kizárólagos irányítást. Ami a harmadik ügyletet illeti, az előírja, hogy az RWE 16,67%‑os részesedést szerez az E.ON‑ban.

6        A felperes 2018. április 17‑én levelet küldött az Európai Bizottságnak, amelyben jelezte, hogy részt kíván venni az első és a második összefonódásra vonatkozó eljárásban, következésképpen meg kívánja kapni az azokkal kapcsolatos dokumentumokat. Ennek keretében a két összefonódásra vonatkozó kifogásait is közölte.

7        2018. június 26‑án találkozóra került sor a felperes képviselője és a Bizottság között, amely során az előbbi kifejezte a Bizottság felé ügyfele első és második összefonódással kapcsolatos aggályait, valamint azon szándékát, hogy részt kíván venni a vonatkozó eljárásokban.

8        2018. augusztus 28‑án egyedi találkozóra került sor a Bizottság és a felperes között, amely során ez utóbbi benyújtotta az első és a második összefonódással kapcsolatos észrevételeit.

9        Az első összefonódást 2019. január 22‑én jelentették be a Bizottságnak (a továbbiakban: M.8871 összefonódás). A Bizottság ezen első összefonódással kapcsolatban meghozta az összefonódást (M.8871 – RWE/E.ON Assets ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2019. február 26‑i C(2019) 1711 final határozatot (a továbbiakban: M.8871 határozat).

10      A harmadik összefonódást a Bundeskartellamtnak (szövetségi kartellhivatal, Németország) jelentették be, amely 2019. február 26‑i határozatával engedélyezte azt (B8‑28/19. sz. ügy, a továbbiakban: B8‑28/19 összefonódás).

C.      A közigazgatási eljárás

11      2019. január 31‑én a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103., 18. o.) 4. cikke alapján összefonódásra vonatkozó javaslatot jelentettek be a Bizottsághoz, amely szerint az E.ON az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az RWE által irányított innogy elosztási és fogyasztóknak nyújtott szolgáltatási tevékenysége, valamint bizonyos villamosenergiát termelő eszközei feletti kizárólagos irányítást kívánt szerezni.

12      A Bizottság ezen összefonódásra vonatkozó vizsgálatának részeként lefolytatott egy, az összefonódásban részt vevő felek versenytársaihoz címzett első piacvizsgálatot (a továbbiakban: első piacvizsgálat), tehát 2019. február 1‑jén bizonyos vállalkozásoknak, köztük a felperesnek megküldött egy kérdőívet, amelyre az utóbbi 2019. február 8‑án válaszolt.

13      2019. február 8‑án a Bizottság a 139/2004 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette ezen összefonódás előzetes bejelentését (M.8870 – E.ON/Innogy ügy) (HL 2019. C 50., 13. o.; a továbbiakban: M.8870 összefonódás).

14      Ugyanezen a napon a felperes levélben ismételten jelezte, hogy részt kíván venni a Bizottság által lefolytatott eljárásban, hogy ennek alkalmával a Bizottság meghallgassa.

15      Az összefonódásra két szakaszban kerül sor. Az első szakasz abban áll, hogy az E.ON megszerzi az innogy egészét. A második szakasz abban nyilvánul meg, hogy az E.ON egyrészt eladja az innogy megújuló forrásból származó villamosenergia‑termelő üzletágának nagy részét, az innogy által a Cseh Köztársaságban és Németországban üzemeltetett tizenegy gáztárolót, valamint az innogy 49%‑os részesedését a Kärntner Energieholding Beteiligungs GmbH‑ban, másrészt pedig ezeket az eszközöket átadja az RWE‑nek.

16      A Bizottság a 2019. március 7‑i határozatában arra a megállapításra jutott, hogy az M.8870 összefonódás komoly kétségeket támaszt a belső piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT‑Megállapodás) való összeegyeztethetőségét illetően. Következésképpen a Bizottság úgy döntött, hogy megnyitja a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti részletes vizsgálati szakaszt.

17      2019. március 14‑én a Bizottság információkéréssel fordult a felpereshez a 139/2004 rendelet 11. cikkének megfelelően. Ennek az információkérésnek a célja az volt, hogy a felperes által 2016 és 2018 között, felhasználói körében, a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésével kapcsolatban végzett vizsgálatokra vonatkozó dokumentumokat beszerezze (a továbbiakban: információkérés). A felperes 2019. március 21‑én válaszolt az információkérésre.

18      A Bizottság a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján 2019. március 18‑án közzétette az eljárás megindításáról szóló határozatát (HL 2019. C 102., 2. o.) a Hivatalos Lapban.

19      2019. április 12‑én a felperes levelet küldött a meghallgatási tisztviselőnek, amelyben azt kérte, hogy ismerje el érdekelt harmadik fél jogállását az M.8870 összefonódásra vonatkozó eljárás keretében történő meghallgatása érdekében. Ez utóbbi a 2019. április 23‑i levelében helyt adott e kérelemnek.

20      A 2019. május 27‑én tartott tájékoztató ülésen a Bizottság tájékoztatta az összefonódásban részt vevő feleket a piacelemzés előzetes eredményeiről és előzetes aggályainak terjedelméről.

21      A Bizottság által a 2019. május 27‑i tájékoztató ülésen azonosított versenyjogi aggályok orvoslása érdekében az E.ON 2019. június 20‑án a 139/2004 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján kötelezettségvállalásra vonatkozó ajánlatot nyújtott be.

22      A Bizottság az E.ON által javasolt kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban második piacvizsgálatot (a továbbiakban: második piacvizsgálat) végzett, és ennek keretében 2019. június 21‑én két kérdőívet küldött egyes vállalkozásoknak, köztük a felperesnek, amelyek közül az egyik a fűtési célra használt villamos energia piacát, a másik pedig az e‑mobilitás piacát érintően javasolt kötelezettségvállalásokra vonatkozott. A felperes e vizsgálatra 2019. június 26‑án válaszolt.

23      Az E.ON 2019. július 3‑án nyújtotta be kötelezettségvállalásainak végleges változatát.

D.      A megtámadott határozat

24      Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy az E.ON által benyújtott kötelezettségvállalások elegendők voltak az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően támasztott komoly kétségek eloszlatására, nem küldött kifogásközlést az E.ON részére, és elfogadta a megtámadott határozatot. E határozatában, amelynek összefoglalóját a Hivatalos Lapban (HL 2020. C 379., 16. o.) tették közzé, a Bizottság az összefonódást a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánította.

25      Az összefonódás jelentős átfedéseket eredményez az E.ON és az innogy tevékenységei között, különösen Németországban. A Bizottság tehát megvizsgálta az összefonódásnak ezen ország piacaira gyakorolt hatásait.

[omissis]

dude [omissis]

[omissis]

[omissis]

[omissis]

[omissis]

II.    A felek kérelmei

74      A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

75      Az RWE és az E.ON által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

76      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az átfogó ügylet elemzésének téves szétválasztására, a másodikat az indokolási kötelezettség megsértésére, a harmadikat a meghallgatáshoz való jogának megsértésére, a negyediket a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésére, az ötödiket nyilvánvaló értékelési hibákra, a hatodikat pedig a gondossági kötelezettség megsértésére alapítja.

[omissis]

A.      Az ötödik, nyilvánvaló értékelési hibákra alapított jogalapról

170    Az ötödik, nyilvánvaló értékelési hibákra alapított jogalappal a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az összefonódás összeegyeztethető a belső piaccal, holott az összefonódást a 139/2004 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kellett volna nyilvánítania. Így a felperes szerint a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia minden olyan döntő ténybeli elemet, amely alkalmas arra, hogy megjósolja számára, hogy a számos vertikális hatást is ideértve az összefonódásnak milyen hatása lesz, és különösen a digitális gazdaság, valamint az adatok területét érintő kárelméleteket kellett volna követnie, amelyek abból származnak, hogy az E.ON kivételes mennyiségű felhasználói adathoz fért hozzá, valamint jelen volt a hozzáférés‑ellenőrök csatornáin.

1.      Előzetes megfontolások

171    A 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése révén a belső piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná.

172    Ami a bizonyítás követelményeit illeti, a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletből (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 50–53. pont) kitűnik, hogy főszabály szerint a Bizottság köteles állást foglalni a neki bejelentett összefonódásról, és azt vagy engedélyezni, vagy megtiltani, attól függően, hogy miként értékeli a szóban forgó ügylet legnagyobb valószínűséggel bekövetkező gazdasági hatásait. Itt tehát a valószínűség értékeléséről van szó, nem pedig a Bizottságra háruló azon kötelezettségről, hogy észszerű kétségeket kizáróan bizonyítsa, hogy az összefonódás nem ad okot versenyjogi aggályokra (2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet, T‑79/12, EU:T:2013:635, 47. pont).

173    Ebben az összefüggésben a Bizottságnak összességében kell mérlegelnie a versenyhelyzet értékeléséhez felhasznált valószínűsítő körülmények csoportjának eredményét. Ezzel kapcsolatban előfordulhat, hogy egyes bizonyítékoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, míg másokat mellőz. E vizsgálat, valamint a hozzá kapcsolódó indokolás képezi a tárgyát az összefonódások kérdésében hozott bizottsági határozatok jogszerűsége felett a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatnak (2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 136. pont).

174    Ráadásul az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 139/2004 rendeletben foglalt anyagi jogi szabályok, különösen pedig annak 2. cikke egyfajta diszkrecionális jogkört biztosítanak a Bizottság számára többek között a gazdasági jellegű mérlegeléseket illetően, következésképpen pedig az ilyen jogkör gyakorlásának bírósági felülvizsgálata során – amely felülvizsgálat nélkülözhetetlen az összefonódásra vonatkozó szabályok meghatározásakor – figyelembe kell venni azon mérlegelési mozgásteret, amely az összefonódásokra vonatkozó szabályozás részét képező gazdasági jellegű szabályok alapjául szolgál (lásd: 2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

175    Ebből következik, hogy az összefonódások tárgyában hozott valamely bizottsági határozat uniós bíróság általi felülvizsgálata a tények valószerűségének és a nyilvánvaló értékelési hiba hiányának vizsgálatára korlátozódik (lásd: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 144. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

176    Ez azonban nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését. Az uniós bíróságnak ugyanis nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont; 2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 54. pont).

177    Arra is emlékeztetni kell, hogy a nyilvánvaló értékelési hiba fennállásának vizsgálatához tartozik azon érdemi értékelés, hogy a szóban forgó összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a 139/2004 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján nem merültek fel komoly problémák. Annak ellenőrzése érdekében ugyanis, hogy a Bizottság helyesen támaszkodott a fent hivatkozott rendelkezésre a határozata meghozatalakor, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság nem követett‑e el nyilvánvaló hibát a tervezett összefonódás versenyre gyakorolt hatásainak értékelése során (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 48. pont).

178    E megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság elkövetett‑e nyilvánvaló értékelési hibát.

179    Az ötödik jogalap három részre tagolódik. Az első az elemzési időszak téves meghatározásán, a második az érintett piacok téves meghatározásán, a harmadik pedig az összefonódás hatásainak téves értékelésén alapul. E három rész vizsgálata előtt azonban meg kell vizsgálni a felperes által azon tényezőkkel kapcsolatban megfogalmazott kritikákat, amelyeket a Bizottság az elemzése során figyelembe vett.

2.      A Bizottság által az elemzése során figyelembe vett tényezőkről

a)      Az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott információkról és a releváns adatok összességéről

180    A felperes előadja, hogy a Bizottság kizárólag az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott információkra támaszkodott anélkül, hogy azokat kritikusan megvizsgálta volna, egyéb információforrásokat pedig, különösen a piacról származó eltérő észrevételeket figyelmen kívül hagyott.

181    Először is, a Bizottság által lefolytatott piacvizsgálatok eredményei, valamint a felperes által benyújtott adatok, vagyis a nyilvánosan hozzáférhető hivatkozások, az LBD tanulmány, a Büro für Energiewirtschaft und technische Planung GmbH (BET) által 2020 októberében készített, „Kurzgutachten zu den Ergebnissen der Marktbefragung im Zusammenhang mit der Neuaufteilug der Geschäftsfelder zwischen E.ON und RWE/innogy” című tanulmány (összefoglaló szakértői jelentés az E.ON és az RWE/innogy közötti üzletágak újraelosztásával kapcsolatos piaci vizsgálat eredményeiről, a továbbiakban: BET‑tanulmány), valamint az Innoplexia 2021. január 13‑i „Digitale Marktbeobachtung. Deutschlandweite Erhebung zur Untersuchung von dominanten Stellungen deutscher Energieversorger” című tanulmánya (Digitális piaci megfigyelés. A német energiaszolgáltatók erőfölényének németországi vizsgálata, a továbbiakban: Innoplexia‑tanulmány) ellentmondanak a Bizottság által megállapított tényeknek. Következésképpen, ha a Bizottság megtette volna a szükséges előzetes lépéseket, megcáfolhatta volna és meg kellett volna cáfolnia az összefonódásban részt vevő felek következtetéseit.

182    Másodszor, a Bizottság nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy a BET‑ és az Innoplexia‑tanulmányt teljes egészében figyelmen kívül kell hagyni azon az alapon, hogy azokat a megtámadott határozat elfogadását követően készítették. A felperes különösen arra hivatkozik, hogy a BET‑tanulmány a Bizottság általános vizsgálati koncepciója alapján készült, és pusztán a Bizottság megállapításainak hitelességét hivatott igazolni, míg az Innoplexia‑tanulmány az E.ON ragadozó online jelenlétét számszerűsíti, amelyet a versenytársak az eljárás során egyértelműen kifogásoltak, így e két tanulmány nem minősíthető a megtámadott határozat elfogadását követően felmerült új ténynek.

183    Az E.ON és az RWE által támogatott Bizottság előadja, hogy összegyűjtött minden olyan döntő ténybeli információt, amely lehetővé teszi az összefonódás belső piacra gyakorolt hatásának előrejelzését. E tekintetben a Bizottságnak nemcsak a saját piaci ismeretei, nyilvános információk és az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott adatok álltak rendelkezésére, hanem harmadik személyektől származó információk is. Ami a bizonyítékokat illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a BET‑ és az Innoplexia‑tanulmány elfogadhatatlanok, mivel a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában még nem léteztek. Végül a Bizottság vitatja a felperes által benyújtott bizonyítékok relevanciáját, koherenciáját és megalapozottságát.

184    A Törvényszék először azt az általános kifogást vizsgálja meg, amely szerint a Bizottság nem vett figyelembe egyéb nyilvános vagy harmadik személyek által szolgáltatott információkat, és kizárólag az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott információkra támaszkodott. Másodszor, a Törvényszék megvizsgálja a felperes által benyújtott tanulmányok elfogadhatóságát, relevanciáját, koherenciáját és megalapozottságát, amennyiben azok annak bizonyítására irányulnak, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az összes releváns tényállási elemet az összefonódás hatásainak elemzése során.

185    Először, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság kizárólag az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott információkra támaszkodott anélkül, hogy lefolytatta volna azok kritikai elemzését, és figyelmen kívül hagyott más információforrásokat, meg kell állapítani, hogy a felperes nem utal olyan jogi szabály létezésére, amely megtiltja a Bizottság számára, hogy maguk az összefonódásban részt vevő felek által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott adatokra támaszkodjon, vagy amely, éppen ellenkezőleg, arra kötelezné, hogy az összefonódásban részes felek által szolgáltatott adatoktól függetlenül saját piacvizsgálatot folytasson le (lásd ebben az értelemben: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 126. pont).

186    Hasonlóképpen meg kell említeni, hogy figyelemmel az összefonódás‑ellenőrzési eljárások során a Bizottság számára kötelező gyorsaság követelményére és a szigorú határidőkre, ezen intézmény a szolgáltatott információk pontatlanságára utaló valószínűsítő körülmények hiánya esetén nem köteles vizsgálatot végezni valamennyi, hozzá érkező információ tekintetében. Ugyanis, jóllehet a gondos és pártatlan vizsgálat Bizottságra háruló kötelezettsége egy ilyen eljárás során nem teszi lehetővé, hogy valósnak nem minősíthető elemekre vagy információkra támaszkodjon, a gyorsaság fentebb hivatkozott követelménye azt feltételezi, hogy a szóban forgó intézmény maga nem vizsgálhatja meg a legapróbb részletekig a hozzá érkező információk eredetiségét és hitelességét, mivel az összefonódás‑ellenőrzési eljárás szükségszerűen és bizonyos mértékben a bizalmon alapul (lásd: 2021. október 20‑i Polskie Linie Lotnicze „LOT” kontra Bizottság ítélet, T‑240/18, EU:T:2021:723, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

187    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az összefonódások ellenőrzésének területére vonatkozó szabályozásban több, a pontatlan vagy félrevezető információk szolgáltatásától elrettentő, illetve ezt szankcionáló intézkedés került előírásra. Ugyanis a 802/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 6. cikkének (2) bekezdése alapján nem csak a bejelentő felek kötelezettsége, hogy az igazságnak megfelelően és hiánytalanul feltárják a Bizottság előtt azokat a tényeket és körülményeket, amelyek meghatározóak a meghozandó döntés tekintetében, amely kötelezettség megszegését a 139/2004 rendelet 14. cikke szankcionálja, hanem a Bizottság a 139/2004 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 8. cikke (6) bekezdésének a) pontja alapján vissza is vonhatja az összeegyeztethetőséget kimondó határozatot, ha a határozat téves információn alapul, amiért az egyik érintett vállalkozás felelős, vagy ha azt megtévesztéssel szerezték meg (lásd: 2021. október 20‑i voir Polskie Linie Lotnicze „LOT” kontra Bizottság ítélet, T‑240/18, EU:T:2021:723, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

188    Ennélfogva semmi sem akadályozza a Bizottságot abban, hogy kizárólag az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott információkat vegye alapul, amennyiben nincs bizonyíték arra, hogy azok pontatlanok, és amennyiben azok tartalmazzák az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot.

189    A jelen ügyben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság részben az összefonódásban részt vevő felek által benyújtott adatokra támaszkodott. Mindazonáltal a megtámadott határozat egészének szövegéből kiderül, hogy a Bizottság nem kizárólag az összefonódásban részt vevő felek nyilatkozatait vette figyelembe. Ellenkezőleg, amennyiben a felperes az összefonódásban részt vevő felek által a Bizottságnak szolgáltatott adatok megbízhatóságát vitatja, meg kell jegyezni, hogy ezeket az adatokat a Bizottság rendelkezésére bocsátott egyéb bizonyítékok is alátámasztották. Példaként a megtámadott határozat 81. és azt követő pontjaiban a Bizottság az LBD‑tanulmány fényében kritikus vizsgálatnak vetette alá az összefonódásban részt vevő feleknek a villamos energia kiskereskedelmi értékesítése piacának földrajzi meghatározására vonatkozó nyilatkozatait. Hasonlóképpen, az említett határozat 230. pontjában a Bizottság összevetette az összefonódásban részt vevő feleknek a közöttük a villamosenergia‑ és gázkoncessziókra kiírt ajánlati felhívások keretében fennálló versenykapcsolatokra vonatkozó állításait egyes versenytársak véleményével. A Bizottság továbbá a megtámadott határozat 293. pontjában a piacelemzés során összegyűjtött, az árösszehasonlító honlapok versenytársakra gyakorolt esetleges kizáró hatásaival kapcsolatos információkat is összevetette a saját piaci ismereteivel. Ezen túlmenően a Bizottság a megtámadott határozat 191. pontjában foglalkozott az összefonódásban részt vevő felek jelzéseivel, figyelembe véve egyéb releváns információkat is, mint például a szövetségi kartellhivatalnak az autópályákon található töltőpontok által az autópályák közvetlen közelében és az autópályákon kívül található töltőpontokhoz képest elért jelentős nyereségére vonatkozó jelentéseit.

190    Ilyen körülmények között meg kell jegyezni, hogy a Bizottság az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott adatokat a rendelkezésére álló összes adat fényében ellenőrizte. A Bizottság által figyelembe vett információk összessége tehát nemcsak az összefonódásban részt vevő felektől származó információkat, hanem egyéb nyilvános információkat, valamint harmadik személyektől információkérés, piaci vizsgálatok vagy meghallgatások útján gyűjtött egyéb információkat is tartalmazott, amint az például a megtámadott határozat 12., 13., 21. és 58. pontjából kitűnik.

191    Következésképpen – a jelen szakaszban annak a kérdésnek már előre történő eldöntése nélkül, hogy a Bizottság az elemzése valamennyi részében megfelelően vette‑e figyelembe az annak elvégzéséhez releváns valamennyi elemet – meg kell állapítani, hogy általában véve törekedett összegyűjteni azokat a releváns bizonyítékokat, amelyek alkalmasak arra, hogy előre jelezzék számára az összefonódás várható hatását, és hogy e bizonyítékokat ellenőrizte.

192    Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság feladata annak értékelése, hogy a rendelkezésére álló információk elegendők‑e a verseny elemzéséhez (2015. május 13‑i Niki Luftfahrt kontra Bizottság ítélet, T‑162/10, EU:T:2015:283, 109. pont), valamint az ő feladata a versenyhelyzet értékeléséhez felhasznált valószínűsítő körülmények csoportja eredményének mérlegelése. Ezen átfogó értékelés során a Bizottság nagyobb jelentőséget tulajdoníthat bizonyos elemeknek, más elemeket pedig mellőzhet. A Törvényszék köteles megvizsgálni e vizsgálat, illetve indokolásának jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2010. július 6‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑342/07, EU:T:2010:280, 136. pont).

193    E tekintetben a felperes lényegében csak annak kijelentésére szorítkozik, hogy a Bizottság egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával tévesen vagy hiányosan állapította meg a tényállást. Mindazonáltal a megtámadott határozatból tisztán kitűnik, hogy a Bizottság valamennyi rendelkezésére álló bizonyítékot figyelembe vette, és hogy az összes bizonyíték egymással való összevetésével egyeseknek nagyobb jelentőséget tulajdonított, míg másokat mellőzött, ami a mérlegelési jogkörébe tartozik, és általánosságban indokolta, hogy miért döntött egyes bizonyítékok mellőzéséről.

194    Másodszor, ami a felperes által benyújtott, a fenti 181. pontban hivatkozott három tanulmányt illeti, rá kell mutatni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni (lásd: 2013. július 18‑i Schindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, C‑501/11 P, EU:C:2013:522, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 260. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyjogi határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (lásd: 2021. január 27‑i KPN kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, T‑691/18, EU:C:2021:43, 141. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

195    Következésképpen a megtámadott határozatot a meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli elemek alapján, és nem a később keletkezett ténybeli elemekre tekintettel kell megvizsgálni (2006. július 4‑i easyJet kontra Bizottság ítélet, T‑177/04, EU:T:2006:187, 204. pont).

196    Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatot 2019. szeptember 17‑én fogadták el. Ami a 2019. május 9‑én kelt LBD‑tanulmányt illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 81., 83., 84. és 86. pontjában, valamint a 79., 80., 84., 85., 90–92. és 315. lábjegyzetekben kifejezetten hivatkozott e tanulmányra. Következésképpen e tanulmány nemcsak hogy releváns a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése szempontjából, hanem azt sem lehet kifogásolni, hogy a Bizottság azt ne vette volna figyelembe az összefonódás hatásainak vizsgálata során.

197    Ezzel szemben vitathatatlan, hogy a 2020. októberi BET‑tanulmány és a 2021. január 13‑i Innoplexia‑tanulmány a megtámadott határozat meghozatalát követően készültek.

198    Mindazonáltal a Bizottság nem hivatkozhat általában az ítélkezési gyakorlatra akként, hogy a megtámadott intézkedés jogszerűségét azon ténybeli és jogi körülmények alapján kell megítélni, amelyek fennálltak az intézkedés elfogadásakor (2005. szeptember 21‑i EDP kontra Bizottság ítélet, T‑87/05, EU:T:2005:333, 158. pont), annak érdekében, hogy e két tanulmányt ne vegyék figyelembe a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálata során.

199    Amennyiben ugyanis valamely melléklet benyújtása nem az arra tett kísérletet, hogy megváltoztassák azt a jogi és ténybeli hátteret, amelyet korábban a határozat meghozatala céljából a Bizottság számára bemutattak, hanem pusztán csak egy érvelés kifejtését jelenti a védelemhez való jog gyakorlása során, a szóban forgó mellékletet elfogadhatónak kell minősíteni (2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 63. pont).

200    A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a BET‑ és az Innoplexia‑tanulmányokat kifejezetten a megtámadott határozat jogszerűségének vitatása céljából készítették. Így a fenti 199. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy a BET‑ és az Innoplexia‑tanulmányokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani egyedül azon oknál fogva, hogy azokat a megtámadott határozat elfogadását követően készítették, anélkül hogy tartalmukat elemezték volna annak vizsgálata érdekében, hogy kísérletet tettek‑e a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló jogi vagy ténybeli keret megváltoztatására.

201    Ezzel szemben a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy saját védelme érdekében egyes pontok kapcsán hivatkozzon arra a tényre, hogy valamely melléklet figyelmen kívül hagyja a felek által az eljárás során kifejezetten tett kijelentéseket és elhallgatásokat (2005. szeptember 21‑i EDP kontra Bizottság ítélet, T‑87/05, EU:T:2005:333, 158. pont). Hasonlóképpen előfordulhat, hogy valamely melléklet egyik konkrét pontra vonatkozó elemzése a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában meglévő információkon alapul a fenti 198. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Másként kifejezve, semmi sem akadályozza a felperest abban, hogy a védelemhez való jogának gyakorlása keretében valamely mellékletben szereplő és a megtámadott aktus elfogadását követően elvégzett elemzésre hivatkozzon, feltéve, hogy ez az elemzés az említett aktus elfogadásakor rendelkezésre álló tényállási elemeken alapul.

202    Egyrészt, ami a BET‑tanulmányt illeti, az 2. részében a Bizottság által az első piaci vizsgálat során alkalmazott módszertan kritikáját tartalmazza. Márpedig az ilyen kritikát a felperes védekezéshez való jogának gyakorlását kifejező érvelés szerves részének kell tekinteni. A BET‑tanulmány ezen része tehát elfogadható.

203    Ezzel szemben a BET‑tanulmány 3. része a BET által 2020. július 29. és augusztus 18. között, azaz majdnem egy teljes évvel a megtámadott határozat elfogadását követően végzett piaci vizsgálat eredményeire hivatkozik, amint az az említett tanulmány 3. részének 41. pontjából is kiderül.

204    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy a részt vevő vállalkozások véleménye megegyezett volna azzal, amelyet akkor képviseltek volna, ha a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában megkérdezték volna őket. Márpedig, figyelemmel továbbá a villamosenergia‑piac dinamikus jellegére, joggal feltételezhető, hogy a BET‑tanulmányban részt vevő vállalkozások válaszai a megtámadott határozat elfogadása után közel egy évvel a villamosenergia‑piac fejlődésével párhuzamosan változtak. Ráadásul a válaszokat olyan környezetben adták, amikor az összefonódást már végrehajtották. Ennélfogva a válaszokat olyan ténybeli elemek alapján elemezték, amelyek a megtámadott határozat elfogadásakor nem állhattak a Bizottság rendelkezésre. A Bizottság ugyanis nem tudhatta, hogy mi lesz a piaci szereplők véleménye csaknem egy évvel később, különösen pedig az összefonódás megvalósulása után.

205    Mivel a villamosenergia‑piac helyzete a BET‑tanulmány elkészítésekor szükségszerűen más volt, mint a Bizottság saját vizsgálatainak elvégzésekor, a BET‑tanulmányban e későbbi adatok alapján elvégzett elemzések relevanciája és bizonyító ereje a legjobb esetben is korlátozott. Ezen adatok felhasználása ugyanis nem csupán a felperesek védelemhez való jogának érvényesítéséhez felépített érvelés részét képezi, hanem – legalábbis részben – a fenti 199. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a Bizottság által a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló tényállás módosítására tett kísérletnek minősül.

206    Másrészt, ami az Innoplexia‑tanulmányt illeti, meg kell jegyezni, hogy a tanulmányban használt adatokat két szakaszban gyűjtötték. Egyfelől 2020. december 4. és 17. között Németország egész területén napi adatokat gyűjtöttek a Google keresőmotoron és a két összehasonlító honlapon, a „Check24”‑en és a „Verivox”‑on. Másfelől annak érdekében, hogy egy hosszabb időszakra vonatkozóan is bevonják az összehasonlító honlapok adatait a vizsgálatba, az Innoplexia állandó adatlekérdezést alkalmazott a 2020. január 1. és december 31. közötti időszak tekintetében.

207    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Google keresőmotorhoz hasonlóan a „Check24” és a „Verivox” összehasonlító honlapok az üzemeltetők által egy adott időpontban tett ajánlatok eredményeit mutatják. Ezek a platformok tehát ugyanolyan változó dinamikának vannak kitéve, mint a villamosenergia‑piac.

208    Márpedig a felperes nem bizonyította, sőt nem is állította, hogy a kapott eredmények ugyanazok lettek volna, ha az adatokat abban az időszakban gyűjtötték volna, amikor a Bizottság a saját elemzését elvégezte. Így – a BET‑tanulmányhoz hasonlóan – észszerű megvizsgálni, hogy ezek az eredmények az idő múlásával a villamosenergia‑piac változásával azonos mértékben alakultak‑e.

209    Ezen túlmenően e tanulmányból egyértelműen kitűnik, hogy az Innoplexia rendelkezett a weboldalak folyamatos mentéséből származó adatokkal, amely az emberi keresési magatartást utánozza, és lehetővé teszi naponta több millió lekérés feldolgozását, akár több éven keresztül is. Ugyanakkor, míg a Bizottság piacelemzésével egyidejűleg készült adatokat is fel lehetett volna használni, az Innoplexia a 2020‑as adatok felhasználása mellett döntött.

210    Tekintettel arra, hogy az Innoplexia‑tanulmányban szereplő elemzés nagyrészt 2020‑as, tehát a megtámadott határozat elfogadását követően keletkezett adatokon alapul, ezen adatok felhasználása a fenti 199. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében legalábbis részben a Bizottság által a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló tényállás módosítására tett kísérletnek minősül. Következésképpen, még annak feltételezése mellett is, hogy ezek az elemzések elfogadhatóak, azok relevanciája és bizonyító ereje a legjobb esetben is korlátozott.

211    Végül, a felperes által benyújtott BET‑ és Innoplexia‑tanulmányok nem tartalmaznak olyan adatokat, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor elmulasztott volna figyelembe venni. A felperes tehát e tanulmányok révén nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság elmulasztotta bizonyos adatok figyelembevételét.

b)      A Bizottság első piacvizsgálatáról

212    A felperes úgy véli, hogy a Bizottság által lefolytatott első piacvizsgálat koncepciója, formája, időzítése és tartalma nem volt optimális.

213    A Bizottság úgy véli, hogy az első piacvizsgálatot megfelelően végezték el.

214    Először is, ami az első piacvizsgálat céljára kiválasztott mintát illeti, a megtámadott határozat 52. lábjegyzetéből kitűnik, hogy az első piacvizsgálatban ténylegesen 161 vállalkozás vett részt, ideértve az olyan nagy versenytársak mellett, mint az EnBW és a Vattenfall, több mint 50 különböző méretű önkormányzati gazdálkodó szervezetet, az önkormányzati gazdálkodó szervezetek szövetkezeteit, olyan társaságokat, amelyekben csak önkormányzatok vagy azok gazdálkodó szervezetei rendelkeztek részesedéssel, olyan társaságokat, amelyekben önkormányzati gazdálkodó szervezetek és független szolgáltatók egyaránt rendelkeztek részesedéssel, olyan társaságokat, amelyekben kizárólag független szolgáltatók rendelkeztek részesedéssel, független szolgáltatókat és a piacra újonnan belépő szereplőket is.

215    Ennélfogva a Bizottság a piaci szereplők széles körét választotta ki, hogy válaszoljanak az általa folytatott piacvizsgálatra.

216    A piacvizsgálathoz szükséges megfelelő mintanagyság meghatározásához figyelembe kell venni először a felmérés körébe vonandó népesség nagyságát, másodszor azt a megbízhatósági szintet, amely azt a százalékos arányt jelzi, hogy a népesség milyen bizonyossági fokkal fog két adott érték között választani, harmadszor pedig azt a hibahatárt, amely azt a százalékos arányt fejezi ki, hogy a felmérés eredményei milyen mértékben alkalmasak arra, hogy tükrözzék a népesség egészének véleményét.

217    Ebben az esetben a teljes népesség nagyjából 2500 vállalkozás, amelyek véleménye hasznos lehet. Az iparági szabványnak megfelelő 95%‑os megbízhatósági szint és 10%‑os hibahatár mellett a minta megfelelő mérete 93 válaszadó lenne. Így azzal, hogy a villamosenergia‑piac 383 vállalkozását kérdezte meg, amelyek közül várható volt, hogy egy részük nem fog válaszolni, a Bizottság kellően reprezentatív minta kialakítására törekedett.

218    Hasonlóképpen, érvényesen nem kifogásolható az sem, hogy a Bizottság csak 383 vállalkozással vette fel a kapcsolatot, tekintettel arra, hogy egy ilyen vizsgálat logisztikája és megszervezése, ahogy az információk későbbi feldolgozása is, jelentős erőfeszítést jelent, annál is inkább, ha figyelembe vesszük a Bizottság korlátozott erőforrásait és azt a rá nehezedő kényszert, hogy az összefonódás‑ellenőrzés keretében gyorsan lépjen fel. Így az összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárást meghatározó gyorsaság elvére figyelemmel a Törvényszék úgy véli, hogy mivel a 383 megkeresett vállalkozás közül 161 ténylegesen válaszolt az első piacvizsgálatra, ez a minta kellően reprezentatívnak tekinthető, és egyben alkalmas arra, hogy olyan érdemi eredményeket adjon, amelyekre a Bizottság a következtetéseit alapozhatja.

219    Másodszor, a felperes az angol nyelvű kérdőív továbbítását kifogásolja. E tekintetben nem vitatott, hogy a kérdéseket angolul fogalmazták meg, de semmi akadálya nem volt annak, hogy a megkeresett vállalkozások németül válaszoljanak.

220    A 2018. július 12‑i Brugg Kabel és Kabelwerke Brugg kontra Bizottság ítéletben (T‑441/14, EU:T:2018:453) a felperesek azt állították, hogy a Bizottság megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogukat és a védelemhez való jogukat azzal, hogy a kartellügyi eljárás keretében kizárólag angol nyelven értesítette őket az információkérésekről és a kifogásközlésről, noha az egyik felperes több alkalommal is kérte a német nyelven való kapcsolattartást. Az említett ítélet 46–50. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az, hogy a Bizottság elutasította, hogy a Brugg Kabel AG‑nek német nyelven küldjön információkéréseket, nem akadályozta meg a Brugg Kabel AG‑t abban, hogy a Bizottság által kért információkkal kapcsolatos álláspontját érdemben kifejtse, különösen azért, mert a Bizottság semmiképpen sem kötelezte a Brugg Kabelt arra, hogy az információkérésekre angol nyelven válaszoljon.

221    Ezen ítélkezési gyakorlat a fortiori alkalmazása annak megállapítására ösztönzi a Törvényszéket, hogy az első piacvizsgálat kérdőíve, amely önmagában nem vezethetett a címzett vállalkozásokkal szembeni szankciók elfogadásához, angol nyelven is elkészíthető. Ezen túlmenően, ha a vállalkozások fordítási problémákkal szembesültek volna, nyelvi okokból kérhették volna a határidő meghosszabbítását. Végül rá kell mutatni, hogy semmi sem akadályozta őket abban, hogy álláspontjukat hasznos módon kifejtsék, mivel az angol nyelven feltett kérdésekre németül tudtak válaszolni.

222    Ennélfogva, figyelembe véve ezenfelül a gyorsaság követelményét, a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy a kérdéseket lefordítsa a megkérdezett vállalkozások által kért nyelvekre.

223    Rá kell mutatni továbbá, hogy egy ilyen megoldás annál is inkább észszerű, mivel a Bizottság különböző érintett földrajzi piacok vizsgálatát végezte el, többek között a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban. Márpedig annak megkövetelése a Bizottságtól, hogy a kérdőíveket lefordítsa azon tagállamok nyelvére, amelyek területén piaci vizsgálatokat folytat, aránytalan költségekkel járna a Bizottság szolgálatai számára, és összeegyeztethetetlen lenne a gyorsaság őt terhelő követelményével.

224    Harmadszor, elemezni kell a kérdőív összetettségét és a Bizottság által a válaszadásra biztosított időt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak össze kell egyeztetnie a teljes körű vizsgálat annak érdekében történő lefolytatásának szükségességét, hogy az értékeléséhez szükséges valamennyi releváns információ a rendelkezésére álljon, a gyorsaság őt terhelő követelményével. Így egyrészt nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy 228 kérdést tett fel. Másrészt, bár a válaszadási határidő rövid volt, az a tény, hogy 161 vállalkozás válaszolt határidőn belül, valamint az a tény, hogy a vállalkozások kérhettek határidő‑hosszabbítást, elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság e tekintetben nem mulasztotta el a gondossági kötelezettségét.

225    A fentiek összességéből az következik, hogy az első piacvizsgálatot megfelelően folytatták le. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy önmagában nyilvánvaló értékelési hibában szenved.

3.      Az ötödik jogalap első, az elemzési időszak téves meghatározására alapított részéről

226    A felperes előadja, hogy a Bizottság nagyrészt múltbeli megfontolásokra támaszkodott, anélkül, hogy előrejelzéseket készített volna, különösen az e‑mobilitás és a metrológiai szolgáltatások piacát illetően.

227    A felperes lényegében az elemzési időszak meghatározását kifogásolja egyrészt az e‑mobilitási piac, másrészt a metrológiai szolgáltatások piaca tekintetében.

228    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

229    Ami konkrétan a metrológiai szolgáltatások piacát illeti, rá kell mutatni, hogy a felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe annak a ténynek a jövőbeli hatását, hogy az E.ON az összefonódás és azon tevékenységei következtében, amelyeket a metrológiai szolgáltatások piacán alakíthat ki, nagy mennyiségű adatot fog gyűjteni, amely lehetővé teszi számára, hogy innovatív megoldásokat javasoljon a fogyasztóknak.

230    Emlékeztetni kell arra, hogy az összefonódások ellenőrzése során a Bizottságnak ugyanis azt kell értékelnie, hogy valamely összefonódás alkalmas‑e arra, hogy a belső piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen korlátozza. Ez a 139/2004 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdéséből következik.

231    Az összefonódások Bizottság általi ellenőrzése olyan jövőre vonatkozó elemzést követel meg, amely annak vizsgálatából áll, hogy az összefonódás mennyiben módosíthatja az adott piacon a versenyhelyzetet meghatározó tényezőket, célja pedig annak megállapítása, hogy a hatékony verseny jelentősen korlátozódna‑e ezen összefonódás következtében. A jövőre vonatkozó elemzéshez különböző ok‑okozati összefüggések mérlegelése szükséges, annak eldöntése végett, hogy melyek bekövetkezte a legvalószínűbb (2009. június 19‑i Qualcomm kontra Bizottság ítélet, T‑48/04, EU:T:2009:212, 88. pont; 2015. március 9‑i Deutsche Börse kontra Bizottság ítélet T‑175/12, nem tették közzé, EU:T:2015:148, 62. pont; lásd még ebben az értelemben: 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 43. pont).

232    Ezenkívül, amint arra lényegében a Törvényszék a fenti 94. pontban emlékeztetett, a vállalkozások közötti összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségének Bizottság általi értékelését kizárólag az ezen összefonódás bejelentésének időpontjában fennálló ténybeli és jogi körülmények alapján kell elvégezni, nem pedig olyan hipotetikus elemek alapján, amelyek gazdasági jelentősége nem értékelhető az engedélyező határozat meghozatalának időpontjában (lásd: 2010. szeptember 13‑i Éditions Odile Jacob kontra Bizottság ítélet, T‑279/04, nem tették közzé, EU:T:2010:384, 327. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

233    Ebből következik, hogy a Bizottságtól elvárható, hogy az összefonódás hatásait egy olyan időszakra vonatkozóan értékelje, amelynek maximális időtartama nem haladhatja meg bizonyos események kellő bizonyossággal való bekövetkezésének időhorizontját. Minél távolabbi a várható esemény az időben, annál nagyobb a megtörténtével kapcsolatos bizonytalanság. Ebben az értelemben nem várható el a Bizottságtól, hogy olyan tényezők alapján végezze el a jövőre vonatkozó elemzést, amelyek hosszú távú hatásait észszerű hibahatárral nem képes előre látni.

234    A jelen ügyben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság az elemzésében figyelembe vette azokat a jövőbeli tényezőket, amelyek kellően előre láthatóak voltak ahhoz, hogy relevánsak legyenek.

235    Egyrészt, ami az e‑mobilitási ágazatot illeti, a megtámadott határozat 183. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette az elektromos járművek töltőpontjai számának és az elektromos járművek értékesítésének párhuzamos fejlődését, amelyek 2029‑ig várhatóan évente körülbelül 27%‑kal fognak növekedni. A Bizottság a megtámadott határozat 193. pontjában azt is megállapította, hogy a piaci szereplők arra számítottak, hogy az ultragyors töltőpontok egyre inkább elterjednek, és hogy a gyors és ultragyors töltőpontok árai eltérnek egymástól, a 199. pontban pedig azt, hogy a piaci szereplők arra számítottak, hogy az elektromos járművek töltőpontjainak ágazata ugyanúgy fejlődik, mint a hagyományos töltőpontágazat, amely esetében a helyi szintű versenyfeltételek befolyásolják az üzemanyag piac szereplőinek stratégiáját. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 385. pontjában a Bizottság hivatkozott a hagyományos töltőpontok és a gyorstöltőpontok telepítése és üzemeltetése gyorsan növekvő piacának előre látható fejlődésére. Ebből az következik, hogy új piacra lépőkre kell számítani, köztük a Deutsche Telekomra, amely nemrégiben jelentette be azon szándékát, hogy az elektromos járművek töltőpontjait integrálni kívánja a telefonhálózat elosztóközpontjaiba, vagy a Volkswagenre, amely szintén bejelentette, hogy be kíván lépni az e‑mobilitási piacra, és nyilvános töltőpontokat kíván építeni elektromos járművek számára 4000 európai partnerkereskedőjének és ‑szervizének telephelyén.

236    Így a megtámadott határozat 183., 193., 199. és 385. pontjából kiderül, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság az összefonódás versenyre gyakorolt hatásainak elemzése során nem szorítkozott a megtámadott határozat elfogadásának napján fennálló helyzet vizsgálatára, hanem figyelembe vette az e‑mobilitási ágazat előre látható fejlődését is.

237    Másrészt, ami a metrológiai szolgáltatások ágazatát illeti, amellyel kapcsolatban a felperes úgy véli, hogy az E.ON erőfölénye az adatvezérelt felhasználói megoldások területén is vezető pozíciót biztosítana számára, a felperes nem azonosítja konkrétan azokat a fejleményeket, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie, illetve azt az időszakot sem, amely e tekintetben releváns lenne. Ellenkezőleg, annak kijelentésére szorítkozik, hogy amennyiben a Bizottság nem ért egyet a káros hatásokra vonatkozó előrejelzésével, a Bizottság jövőre vonatkozó elemzése nem helytálló.

238    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bizottság ténylegesen elemezte, hogy az összefonódásnak milyen következményei lehetnek ezen a területen, és a megtámadott határozat 423. pontjában jelezte, hogy a kritikus tömeget meghaladó további adatok nem szükségszerűen szolgáltatnak többletértéket. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 424. pontjában a Bizottság rámutatott, hogy jelentős bizonytalanság áll fenn az új energetikai megoldások kifejlesztéséhez szükséges adatok minimális mennyiségét (és típusát) illetően.

239    Következésképpen a Bizottság nem rendelkezett olyan információkkal, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy az általa elfogadottnál hosszabb időszakon alapuló, jövőre vonatkozó elemzést végezzen. A jövőre vonatkozó elemzési időszak meghatározása során tehát nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát.

240    Végül a Bizottság a megtámadott határozat 432. pontjában rámutatott elemzése korlátaira, jelezve, hogy a villamosenergia‑piac mélyreható változásokon megy keresztül, és hogy még a piaci szereplők között sincs konszenzus arról, hogy a piac végül milyen módon fog fejlődni.

241    A fentiek összességéből az következik, hogy a villamosenergia‑piac fejlődésének általános bizonytalanságára tekintettel a Bizottság észszerűen nem terjeszthette ki a jövőre vonatkozó elemzését az általa elfogadottnál hosszabb időszakra. Következésképpen nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát az elemzési időszak meghatározása során.

242    Az elemzési időszak téves meghatározására alapított első részt tehát el kell utasítani.

4.      Az ötödik jogalap második, az érintett piacok téves meghatározására alapított részéről

243    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat 7.1. részében határozta meg a releváns németországi piacokat. A Bizottság különösen a következő területeken elemezte a termékpiacok és a földrajzi piacok meghatározását: a villamos energia termelése és nagykereskedelmi értékesítése (7.1.1. szakasz), a villamos energia elosztása vagy villamos energia hálózatok (7.1.2. szakasz), a villamos energia kiskereskedelmi értékesítése (7.1.3. szakasz), a fűtési célú villamos energia kiskereskedelmi értékesítése (7.1.4. szakasz), a gázelosztás vagy gázhálózat (7.1.5. szakasz), a gáz kiskereskedelmi értékesítése (7.1.6. szakasz), a metrológiai szolgáltatások (7.1.7. szakasz) és az e‑mobilitás (7.1.8. szakasz).

a)      Az első, a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítése piacának téves meghatározására alapított kifogásról

244    A felperes lényegében előadja, hogy a Bizottság nem megfelelően vizsgálta a villamos energia háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére történő kiskereskedelmi értékesítésének ágazatára vonatkozó tényállást, és nyilvánvalóan tévesen határozta meg a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piacát.

245    Először is, a Bizottság pontatlanul határozta meg a releváns termékpiacot, mivel nem kellőképpen vette figyelembe a fogyasztók véleményét. Következésképpen a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére alapellátás keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piaca különbözik a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacától.

246    Másodszor, a Bizottság tévesen értékelte a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére történő kiskereskedelmi értékesítése földrajzi piacának meghatározását, amikor az egyedi szerződésekben részes felhasználók piaca tekintetében tévesen állapította meg, hogy az nemzeti és nem helyi piac. A Bizottság tehát nem vette figyelembe az E.ON helyi piaci részesedésének az összefonódásból eredő növekedését, amely egyes esetekben 70%‑ot vagy azt meghaladó mértéket is elért.

247    Az E.ON által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

248    Rá kell mutatni, hogy a Bizottság konkrétan a megtámadott határozat 7.1.3. és 7.1.6. szakaszában elemezte a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi piacának meghatározását. A megtámadott határozat 91. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy e határozat alkalmazásában

–        a villamos energia nagy ipari ügyfelek részére történő kiskereskedelmi értékesítésének piacát nemzeti szintűnek kell tekinteni;

–        a villamos energia háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére, alapellátás keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacát külön termékpiacnak és az érintett alapellátási területre korlátozott, helyi szintű piacnak kell tekinteni;

–        a villamos energia háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződés keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacát külön termékpiacnak és helyi elemeket tartalmazó nemzeti szintű piacnak kell tekinteni.

249    A megtámadott határozat 129. pontjában a Bizottság úgy vélte, hogy a gáz kiskereskedelmi értékesítési piacának szerkezete és működése nagyon hasonló a villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének piacához.

1)      Az érintett termékpiac meghatározásáról

250    Ami az érintett termékpiacot illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 7.1.3.2. szakaszában (52–62. pont) a villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének termékpiacát, a 7.1.6.1. szakaszában (130–133. pont) pedig a gáz kiskereskedelmi értékesítésének termékpiacát elemezte.

251    Mindjárt az elején meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság több információforrást elemzett a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítése termékpiacainak meghatározása érdekében. Így nemcsak az összefonódásban részt vevő felek álláspontját elemezte (51., 55., 58. és 132. pont), hanem figyelembe vette korábbi döntéshozatali gyakorlatát, valamint a szövetségi kartellhivatal és a Bundesnetzagentur (BNetzA, szövetségi hálózati ügynökség, Németország) korábbi döntéshozatali gyakorlatát is (52–54., 58., 130. és 131. pont), a szövetségi kartellhivatal által szolgáltatott információkat, az alkalmazandó jogszabályokat (47., 51., 56. és 133. pont), az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének (ACER) (59. pont) jelentését, a versenytársaknak az első piacvizsgálat során adott válaszait (58. és 60. pont), valamint az összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumait (61. pont). Következésképpen a Bizottság figyelembe vette a rendelkezésére álló releváns bizonyítékokat. Mindazonáltal a felperes inkább azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem ugyanarra a következtetésre jutott, mint amelyre ő maga. A probléma ugyanis nem annyira az, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyott releváns bizonyítékokat, hanem inkább az, hogy a felperes nem ért egyet az említett bizonyítékok Bizottság által elvégzett elemzésével.

252    Előzetes megjegyzésként rá kell mutatni, hogy a Bizottság azáltal, hogy a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére történő kiskereskedelmi értékesítése tekintetében különbséget tett az alapellátás és az egyedi szerződések keretében történő értékesítés piaca között, az érintett piacokat szűkebben határozta meg, mintha nem tett volna különbséget az alapellátás és az egyedi szerződések között. E tekintetben egyébként meg lehet jegyezni, amint az a megtámadott határozat 55. és 132. pontjából kitűnik, hogy az összefonódásban részt vevő felek a közigazgatási eljárás során szintén azon a véleményen voltak, hogy az alapellátás és az egyedi szerződések közötti különbségtétel nem megfelelő.

253    Egyrészt, a felperes kijelenti, hogy ha a Bizottság vizsgálta volna a háztartások és a nem lakossági kisfelhasználók magatartását, akkor azt kellett volna megállapítania, hogy az alapellátásban részesülő felhasználók nem tanúsítottak tétlenséget, és hogy az alapellátás díjai és az egyedi díjak között általános átjárhatóság van az olyan homogén áruk, mint a villamos energia és a gáz helyettesíthetősége miatt.

254    A jelen ügyben a Bizottság a fenti 251. pontban említett bizonyítékok fényében a kereslet szempontjából meghatározó tényezőket elemzett.

255    Ennélfogva a Bizottság különbséget tett a termékpiacon az alapellátásban részesülő és az egyedi szerződésekben részes ügyfelek között azzal az indokkal, hogy a kereslet nem helyettesíthető. Annak ellenére, hogy a villamosenergia‑alapdíjjal ellátott háztartások aránya folyamatosan csökkent, a 2007. évi 59%‑ról 2012‑ben 37%‑ra, 2016‑ban 31%‑ra, 2017‑ben pedig 28%‑ra (a megtámadott határozat 50. pontja), a Bizottság úgy vélte, hogy a villamosenergia‑ és gázalapellátás díjait nem korlátozzák lényegesen az egyedi szerződésekben megállapított díjak, és hogy következésképpen a két szerződéstípus két külön termékpiacot alkot (a megtámadott határozat 62. és 133. pontja).

256    E tekintetben a Bizottság elemzésének nagy részét a fogyasztók tétlenségére alapozta. Így a megtámadott határozat 7.1.3.1. szakaszához kidolgozott egy bevezető részt, amelyben kifejti az ügyfelek tétlenségének koncepcióját, amelyet az jellemez, hogy a németországi villamosenergia‑piac 1998‑as liberalizációját követően a felhasználók jelentős része, különösen a háztartások és a nem lakossági kisfelhasználók a versenyképesebb ajánlatok elérhetősége ellenére is a hagyományos szolgáltatónál maradt, ahogyan ez a legtöbb európai kiskereskedelmi villamosenergia‑piacon is tapasztalható volt (a megtámadott határozat 48. pontja). A Bizottság szerint a hagyományos piaci szereplő e hatása különösen hangsúlyos azon ügyfelek esetében, akik részére a szolgáltatást még mindig alapellátási szerződés keretében nyújtják, akik nem kívánnak szolgáltatót váltani, és ragaszkodnak a hagyományos piaci szereplő drágább alapellátási díjaihoz (a megtámadott határozat 50. pontja). A Bizottság álláspontja szerint egy, a jelen ügyben szóban forgó összefonódáshoz hasonló összefonódás valószínűleg kevéssé vagy egyáltalán nem gyakorol azonnali jelentős hatást e fogyasztókra (a megtámadott határozat 49. pontja). A Bizottság úgy véli, hogy ugyanezek a megfontolások vonatkoznak a gázágazatra is (a megtámadott határozat 133. pontja).

257    Így, bár a Bizottság nem említi a villamos energia és a gáz homogén jellegét, amelyet nem kérdőjelez meg, ugyanakkor megállapította, hogy 2017‑ben az alapellátási szerződések számának fokozatos csökkenése és az egyedi szerződések általában kedvezőbb feltételei ellenére a háztartások 28%‑a továbbra is ilyen típusú szerződéssel rendelkezett a villamos energia ellátására.

258    A fentiek fényében a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság megfelelően alátámasztotta az alapellátással érintett ügyfelek bizonyos tétlenségének fennállását, akiknek a kereslete rugalmatlanabb, amit az is bizonyít, hogy az egyedi szerződések kedvezőbb feltételei ellenére a kereslet egy része továbbra is tartózkodik a szerződésváltás előnyeitől.

259    Igaz, hogy az alapszerződések számának az egyedi szerződéseket kötő felhasználók miatti fokozatos csökkenése a kereslet bizonyos fokú helyettesítésére utal az alapszerződések és az egyedi szerződések között. Ugyanakkor a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik annak megállapítása, hogy még mindig olyan jelentős az alapszerződések száma, ami az elkülönült termékpiac fennállását bizonyítja. A Bizottság tehát anélkül, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett volna el, nem szorítkozott annak megállapítására, hogy a villamos energia és a gáz objektív jellemzői homogének, hanem a versenyhelyzetet, különösen pedig a piaci kereslet és kínálat szerkezetét elemezte. Ezt az érvet tehát el kell utasítani.

260    Másrészt, ami a „small but significant non‑transitory increase of price” teszt (kismértékű, de jelentős, nem átmeneti árnövekedés; a továbbiakban: SSNIP‑teszt) állítólagos téves alkalmazását illeti az első piacvizsgálat eredményeinek téves bemutatása, valamint a széles körű SSNIP‑teszt és az SSNIP‑teszt általában elvégzett mennyiségi értékelésének hiánya miatt, emlékeztetni kell arra, hogy ez a teszt a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló, 1997. december 9‑i bizottsági közlemény (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o.; a továbbiakban: a piac meghatározásáról szóló közlemény) szerint azt vizsgálja, hogy egy 5% és 10% közötti áremelkedés arra késztetné‑e az alapellátásban részesülő felhasználókat, hogy egyedi szerződésekre váltsanak.

261    E tekintetben a megtámadott határozat 60. pontjában a Bizottság az első piacvizsgálat alapján megemlítette, hogy bár bizonyos válaszadók jelezték, hogy az alapellátási szerződések árának ilyen mértékű emelése az egyedi szerződésekre való átállás mértékének növekedését eredményezhetné, a versenytársak közel 70%‑a azt válaszolta, hogy az átállás növekedése valószínűleg csekély vagy elhanyagolható mértékű lenne. Így a piaci szereplők többsége úgy vélte, hogy az SSNIP‑teszt alapján a kereslet nem lenne helyettesíthető.

262    Bár igaz, hogy a Bizottság a versenytársak válaszain túlmenően nem végzett mennyiségi vagy széles körű elemzést, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak kell értékelnie, hogy a rendelkezésére álló információk elegendők‑e a verseny elemzéséhez (2015. május 13‑i Niki Luftfahrt kontra Bizottság ítélet, T‑162/10, EU:T:2015:283, 109. pont).

263    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy nem szükséges hierarchiát felállítani a „nem technikai bizonyítékok” és a „technikai bizonyítékok” között, hanem a Bizottság feladata a versenyhelyzet értékeléséhez felhasznált bizonyítékok összességének átfogó értékelése, és hogy e tekintetben egyes bizonyítékokat előnyben részesítsen, míg más bizonyítékokat figyelmen kívül hagyjon (2015. március 9‑i Deutsche Börse kontra Bizottság, T‑175/12, nem tették közzé, EU:T:2015:148, 133. pont).

264    Az első piacvizsgálat válaszadóinak többsége által e tekintetben tett értékelésekre figyelemmel a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy vélte, hogy a rendelkezésére álló információk elegendőek voltak az alapszerződések és az egyedi szerződések között a kismértékű, de jelentős, nem átmeneti árnövekedés miatti helyettesíthetőség versenyjogi elemzéséhez.

265    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperes érvelése nem teszi lehetővé a Bizottság SSNIP‑tesztre vonatkozó következtetéseinek megkérdőjelezését. A felperes ugyanis nem jelölte meg, hogy a Bizottságnak mely konkrét elemeket kellett volna elemeznie, és nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné a Bizottság azon következtetésének megkérdőjelezését, amely szerint a mennyiségi elemzés irreleváns volt.

266    Harmadrészt, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottságnak meg kellett volna állapítania, hogy a szolgáltatóváltás mértéke nem a felhasználók tétlensége, hanem az E.ON és az RWE közötti piacfelosztási megállapodás miatt stagnált, elegendő megjegyezni, hogy a felperes nem szolgáltat bizonyítékot állításai alátámasztására. Mindenesetre a Bizottság a megtámadott határozat 287. pontjában az összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott adatok alapján elemezte az E.ON‑tól az innogyra váltás arányait azon a területen, ahol az E.ON volt a hálózatüzemeltető 2015 és 2018 között, jóval az E.ON és az RWE közötti megállapodás megkötése előtt.

267    Negyedrészt, a felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az összefonódásban részt vevő felek különböző díjmegállapítási mechanizmusokat alkalmaztak az alapellátási díjak és az egyedi díjak tekintetében, míg a valóságban helyi díjakat alkalmaztak nemcsak az egyedi díjak, hanem az alapellátási díjak megállapítására is.

268    Rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 51. és 60. pontjában megjegyezte, hogy az alapszerződések és az egyedi szerződések megkötésére vonatkozó szabályozás eltérő. Németországban ugyanis a jogszabályok előírják, hogy ellátási területenként csak egy alapszolgáltató lehet, és hogy az illetékes hálózatüzemeltetőnek háromévente meg kell határoznia, hogy melyik vállalkozás lesz az alapszolgáltató. Az alapellátás tehát különös szabályozás hatálya alá tartozik. Az alapszolgáltatónak törvényi kötelezettsége az alapszolgáltatási szerződések megkötése, és csak kivételes körülmények között mondhatja fel az alapellátási szerződést, míg a felhasználó bármikor felmondhatja azt mindössze kéthetes felmondási idővel. Ezenkívül az alapszolgáltatókat törvényi kötelezettség terheli – a hálózati díjak kivételével – a jogszabályban előírt meg nem térülő költségek, nevezetesen az adók, koncessziós díjak, pótdíjak és illetékek áthárítására, és az áremelések tekintetében korlátozásokkal kell szembenézniük, mivel a haszonkulcsok növelése nem megengedett. Végül a díjak nagykereskedelmi piacokon tapasztalható ingadozása csak korlátozott mértékben jelenik meg a kiskereskedelmi alapellátás díjaiban.

269    Ebből következik, hogy az alapellátási és az egyedi szerződések díjszabása és díjazási politikája végső soron nem összehasonlítható, és a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba nélkül állapította meg, hogy az alapellátási díjak és az egyedi szerződések díjai közötti különbségtétel abból a tényből is nyilvánvaló, hogy az összefonódásban részt vevő felek a két díjtípus tekintetében eltérő díjképzési és díjkiigazítási politikát alkalmaztak. Állításainak alátámasztása érdekében a Bizottság nemcsak a szabályozási különbségekre, hanem az összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumaira is hivatkozott, amelyek a Bizottság gyakorlata szerint általánosan előnyben részesített és nagy bizonyító erejű bizonyítéknak minősülnek, mivel azokat az összefonódásban részt vevő felek nem az összefonódás céljából kezelik, hanem nem e célból kezelt információkat tartalmazó dokumentumoknak minősülnek.

270    Ötödrészt, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság tévedett, amikor nem vizsgálta meg, hogy az, hogy a felhasználók nem tulajdonítottak jelentőséget szerződésük jogi minősítésének, az alapszerződésről a speciális szerződésre való egyszerű és ingyenes váltás lehetősége, valamint az ügyfelek által ténylegesen végrehajtott szolgáltatóváltások hogyan befolyásolták a termékpiac meghatározását, a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság által azonosított és a fenti 268. pontban említett szabályozási különbségek keresleti szempontból közvetlen hatással vannak a helyettesíthetőségre. A szerződéskötési kötelezettség és a díjmegállapítás korlátozásai ugyanis csökkentik a szerződések homogenitását. Bár igaz, hogy a végtermék, nevezetesen a villamos energia vagy a gáz homogén, tény, hogy az alapszerződések és az egyedi szerződések között díjazási különbségek vannak, és hogy – amint az a fenti 261. és 264. pontból kitűnik – az összefonódásban részt vevő felek versenytársainak nagy többsége úgy vélte, hogy ezek a szerződések a kereslet szempontjából nem helyettesíthetők.

271    Továbbá, ami a szerződésváltás egyszerűségét illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 59. pontjában a fenti 251. pontban említett ACER‑jelentés alapján jelezte, hogy az ügyfelek váltási hajlandóságát leginkább akadályozó tényezőkként a szolgáltatóváltásból származó esetleges anyagi előny érzékelhető gyengeségét, az új szolgáltatókba vetett bizalom hiányát, a váltási folyamat érzékelhető bonyolultságát és a jelenlegi szolgáltatójukkal való elégedettségük szintjét azonosították. Függetlenül tehát attól, hogy a szolgáltatóváltás olyan egyszerű‑e, mint azt a felperes állítja, jelentős számú olyan felhasználó van, aki az elméleti előnyök ellenére fenntartja alapszerződését.

272    Hatodrészt, ami a Bizottság döntéshozatali gyakorlatától való állítólagos eltérést illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 52–54. pontjában elemezte saját és a szövetségi kartellhivatal korábbi döntéshozatali gyakorlatát is.

273    E tekintetben a megtámadott határozat 53. és 133. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság korábban nem döntött egyértelműen abban a kérdésben, hogy az egyedi szerződések és az alapellátási díjak külön piacnak minősülnek‑e. Ennélfogva az összefonódást (M.7778 – Vattenfall/ENGIE/GASAG ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2015. december 8‑i C(2015) 9088 final bizottsági határozatban a Bizottság úgy értékelte az összefonódás háztartásokra és nem lakossági kisfelhasználókra gyakorolt hatását, hogy nemzeti szinten egyrészt megkülönböztetés nélkül vette figyelembe az alapellátásban részesülő és az egyedi szerződésekben részes felhasználókat, másrészt pedig külön vizsgálta az egyedi szerződésekben részes felhasználókat. Mindazonáltal a Bizottság e határozatban nyitva hagyta a termékpiac meghatározásának kérdését. A Bizottság az említett határozat 19. pontjában ugyanis utalt arra, hogy ebben az ügyben a szóban forgó termékpiac pontos meghatározásának kérdése nyitva hagyható, tekintettel arra, hogy a tervezett összefonódás a vizsgált piacmeghatározástól függetlenül nem vet fel komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

274    Ebből következik, hogy jelen ügyben nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság eltért volna korábbi döntéshozatali gyakorlatától. Ellenkezőleg, a Bizottság a korábbi értékeléseit az elemzés releváns elemének tekintette. Márpedig a Bizottság mérlegelési jogkörét gyakorolva a megtámadott határozat 56–62. és 133. pontjában megállapította, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló piaci viszonyok a termékpiac szűkebb meghatározását tették szükségessé.

275    Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság valamely összefonódás bejelentése és az ezen ügylethez tartozó akta alapján döntést hoz az összefonódásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről, a felperesnek nincs joga kétségbe vonni a Bizottság megállapításait azon az alapon, hogy azok eltérnek a korábban egy másik ügyben, eltérő bejelentés és eltérő akta alapján tett megállapításaitól, még akkor sem, ha a releváns piac a két ügyben hasonló, vagy éppen azonos. Így, amennyiben a felperes a Bizottságnak egy korábbi határozatában végzett értékeléseire hivatkozik, érvelésének ez a része nem releváns (lásd: 2022. május 18‑i Wieland‑Werke kontra Bizottság ítélet, T‑251/19, nem tették közzé, EU:T:2022:296, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

276    Mindenesetre a Bizottságot, és különösen a Törvényszéket nem kötik egy korábbi határozat ténymegállapításai, illetve gazdasági elemzései. Feltételezve, hogy a megtámadott határozatban elvégzett elemzés eltér a korábbi határozatban elvégzett elemzéstől anélkül, hogy ez a különbség objektíve indokolt lenne, a Törvényszéknek csak akkor kellene megsemmisítenie a jelen eljárásban a megtámadott határozatot, ha ez a határozat, és nem a korábbi határozat lenne hibás. Ezért mindig a felperes feladata annak bizonyítása, hogy a megtámadott határozatban foglalt értékelések önmagukban és a korábbi határozatban szereplő értékelésektől függetlenül miért tévesek (2022. május 18‑i Wieland‑Werke kontra Bizottság ítélet, T‑251/19, nem tették közzé, EU:T:2022:296, 79. pont).

277    Ezenkívül, amint az az ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, a Bizottságot nem kötik az érintett piacokra vonatkozó, korábbi határozataiban szereplő értékelések (lásd ebben az értelemben: 2017. január 11‑i Topps Europe kontra Bizottság ítélet, T‑699/14, nem tették közzé, EU:T:2017:2, 93. pont).

278    A fentiek összességéből következik, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az érintett termékpiac meghatározása során. Ezért a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozóan az érintett termékpiac téves meghatározására alapított kifogást el kell utasítani.

2)      A földrajzi piac meghatározásáról

279    A megtámadott határozat 90. pontjában a Bizottság az említett határozat tekintetében megállapította, hogy a helyi versenyelemek megléte ellenére a villamos energia háztartások részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piaca nemzeti szintű piacnak minősül, bár a Bizottság az összefonódás helyi szintű hatásait is megvizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás még helyi szinten sem vet fel versenyjogi aggályokat. A gáz tekintetében a Bizottság a megtámadott határozat 147. pontjában az említett határozat tekintetében megállapította, hogy a gáz háztartások részére alapellátás keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacát külön termékpiacnak és az érintett alapellátási területre korlátozott, helyi dimenzióval rendelkező piacnak, a gáz háztartások részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacát pedig nemzeti dimenzióval rendelkező, elkülönült termékpiacnak kell tekinteni.

280    A felperes lényegében azt állítja, hogy a villamos energia és a gáz háztartások részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacát helyi piacként és nem helyi elemeket tartalmazó nemzeti piacként kellett volna meghatározni.

281    Egyrészt, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság az eltérő jelzések figyelembevétele és a saját eszközeivel való kutatás elvégzése nélkül pontosan az összefonódásban részt vevő felek megalapozatlan álláspontját fogadta el a helyi piacra szűkítésre vonatkozóan, a Törvényszék a villamos energia tekintetében megállapítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 63–65. pontjában saját, az említett határozat 66. és 67. pontjában a szövetségi kartellhivatal döntéshozatali gyakorlatát, a 68. pontban pedig az összefonódásban részt vevő felek véleményét vizsgálta, és hogy a megtámadott határozat 69–90. pontjában végezte el elemzését.

282    Ami egyfelől a villamos energia háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződés keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének földrajzi piacát illeti, a Bizottság elemzése során nem csak az összefonódásban részt vevő felek álláspontját vette figyelembe (78., 83., 84. és 88. pont). A Bizottság ugyanis saját korábbi (69. és 70. pont) és a szövetségi kartellhivatal döntéshozatali gyakorlatát (69., 74., 85. és 86. pont), a szövetségi kartellhivatal által szolgáltatott információkat (80., 82., 83. és 86. pont), az alkalmazandó jogszabályokat (66. pont), a versenytársak első piacvizsgálatra adott válaszait (74–76., 79. és 80. pont), a részletes vizsgálati szakaszhoz a németországi kkv‑k és mikrovállalkozások ügyfeleinek kiküldött kérdőívet (85. pont), a versenytársak hozzászólásait (75., 79., 81., 84. és 87. pont) és az LBD‑tanulmányt (81., 84. és 87. pont) is megvizsgálta. Ezen túlmenően a Bizottság elvégezte saját elemzéseit is (88. pont). Ebből következik, hogy a Bizottság a villamos energia kiskereskedelmi értékesítése földrajzi piacának meghatározása során összevetette a rendelkezésre álló különböző információforrásokat.

283    Másfelől, ami a gáz kiskereskedelmi értékesítésének földrajzi piacát illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 134. és 135. pontjában a saját, a 136. pontban a szövetségi kartellhivatal döntéshozatali gyakorlatát, a 137. pontban pedig az összefonódásban részt vevő felek álláspontját elemezte. Ezenkívül a megtámadott határozat 138–146. pontjában átfogó vizsgálatot végzett.

284    Ennélfogva, amint azt a villamos energia területén is tette, a Bizottság az elemzés során nemcsak az összefonódásban részt vevő felek véleményét vette figyelembe, hanem a szövetségi kartellhivatal korábbi döntéshozatali gyakorlatát (138. és 139. pont), a szövetségi kartellhivataltól származó információkat (142. és 144. pont), a versenytársak első piacvizsgálatra adott válaszait (138. és 143. pont), saját elemzéseit (145. pont) és az összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumait is (143. pont). Ebből következik, hogy a villamos energia ágazathoz hasonlóan a Bizottság a gáz kiskereskedelmi értékesítése földrajzi piacának meghatározása során is összevetette a különböző információforrásokat.

285    Következésképpen nem lehet helyt adni a felperes arra alapított érvelésének, hogy a Bizottság nem megfelelően folytatta le a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének földrajzi piacára vonatkozó vizsgálatát.

286    Egyébiránt rá kell mutatni, hogy az összefonódás ellenőrzésének azon más vonatkozásaihoz hasonlóan, amelyek tekintetében a felperes azt a kifogást veti fel a Bizottsággal szemben, hogy a vizsgálatot nem megfelelően végezte el (lásd a fenti 251. pontot), a felperes valójában azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem úgy értékelt egyes bizonyítékokat, ahogyan ő, és nem ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint ő.

287    Másrészt, a felperes a vizsgálat hiányát abban látja, hogy csak helyi ajánlatok vannak különböző díjakkal.

288    Mindenekelőtt, ami a felhasználók irányítószámuk szerinti vizsgálatát és a szolgáltatók ajánlatainak helyi hatályát illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 73. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy bár voltak helyi versenyelemek, a villamos energia egyedi szerződések alapján történő értékesítésének piaca nemzeti szintű volt, helyi versenyelemekkel. E tekintetben a Bizottság a villamos energia tekintetében megállapította, hogy a hálózat valamennyi területén az aktív szolgáltatók száma növekvő tendenciát mutatott (74. pont), hogy a szolgáltatók minden régióban hasonló értékesítési stratégiát alkalmaztak (75. pont), hogy az első piacvizsgálatra válaszoló szolgáltatók 65%‑a néhány kivételtől eltekintve az ország egész területén ugyanazt a nettó díjat kínálta (76. pont), hogy a kínálati oldali helyettesíthetőség a helyi területeken történő viszonylag könnyű és gyors terjeszkedés lehetősége miatt jelentős volt (77. pont), és hogy a szolgáltatók területenkénti átlagos száma a 2008‑as 46‑ról 2017‑re 124‑re nőtt (80. pont).

289    Ami a gázt illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 142. pontjában megállapította, hogy Németországban a gázfogyasztók átlagosan közel 120 szolgáltató közül választhattak a hálózati területükön, és hogy Németország egész területén több mint 50 versenytárs volt jelen. A megtámadott határozat 143. pontjában a Bizottság megállapította, hogy a versenytársaknak csak egy kisebb része állította, hogy a nettó díjak régiónként eltérőek minden vagy a legtöbb termék esetében, és hogy az összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumai bizonyították, hogy az összefonódásban részt vevő felek Németország egész területén figyelemmel kísérték a versenytársak tevékenységét, anélkül, hogy konkrét régiókra vagy versenytársakra összpontosítottak volna, mivel a gáz‑ és a villamosenergia‑ágazatban a verseny alakulását az összefonódásban részt vevő felek azonos módon figyelték és értékelték, hogy a kínálati oldali helyettesítés jelentős volt, valamint hogy nem állapítottak meg jelentős piacra lépési vagy terjeszkedési akadályokat.

290    A Bizottság tehát a 139/2004 rendelet 9. cikkének (7) bekezdése értelmében figyelembe vette a villamos energia jellegét és jellemzőit, a piacra lépés akadályainak fennállását, a fogyasztói preferenciákat, valamint a területre vonatkozó árszintet. E bizonyítékok fényében jutott a Bizottság arra a következtetésre, hogy az egyedi szerződéssel rendelkező ügyfelek Németországban mindenhol hasonló feltételek mellett jelentős számú villamosenergia‑szolgáltatóhoz férhettek hozzá.

291    Az első piacvizsgálat 12. kérdésére adott válaszokat figyelembe véve állapította meg ugyanis a Bizottság azt, hogy a szolgáltatók mintegy kétharmada általában nemzeti díjképzést kínált, azonos nettó árakkal. A felperes nem vitatja a Bizottság által megállapított számadatot.

292    Ami a gázt illeti, az első piacvizsgálat 80. kérdésére adott válaszok alátámasztották a Bizottság azon értékelését, amely szerint a válaszadók többsége kijelentette, hogy az árak általában azonosak az egész országban, de alkalmanként eltérnek az egyes régiókban. Bár igaz, hogy maga a Bizottság a Google keresőmotor és a „Verivox” vagy a „Check24” összehasonlító honlapok segítségével nem vizsgálta meg, hogy a kínált árak irányítószám szerint különböznek‑e, kétségtelen azonban, hogy a Bizottság feladata, hogy értékelje, a rendelkezésére álló információk elegendőek‑e elemzésének elvégzéséhez, amint az a fenti 192. és 262. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik. A Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság az első piacvizsgálat során a megkövetelt módon állapította meg, hogy a szolgáltatók többsége Németország egész területén hasonló árakat kínált. Következésképpen e tekintetben nincs szükség további vizsgálatokra a fent hivatkozott honlapokon.

293    Mindenesetre a Bizottság a megtámadott határozat 81. és azt követő pontjaiban az LBD‑tanulmányra vonatkozót is beleértve érdemben elemezte a felperes által megfogalmazott kritikákat. A Bizottság kijelentette többek között, hogy a viszonylag magas díjak, amelyeket a villamosenergia‑ és a gázalapellátás helyi szintű szolgáltatói az egyedi szerződésekben kérhettek (83. és 144. pont), a hagyományos szolgáltató előnyére vezethetők vissza (85. pont). Ezen túlmenően a Bizottság a megtámadott határozat 84. pontjában egy módszertani hibát azonosított, nevezetesen azt, hogy az LBD‑tanulmány az összefonódásban részt vevő felek különböző leányvállalatait független alanyokként kezelte, ami jelentős hatással lehetett volna az eredményekre, ha például az árréseket vagy a díjképzési stratégiákat olyan régió tekintetében elemezték volna, ahol a csoport egyik vállalkozása volt az alapszolgáltató, és csak e vállalkozás árréseit vagy díjait vették volna figyelembe az adott régióban, a csoport többi vállalkozásának árréseit vagy díjait pedig nem.

294    A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a villamosenergia‑ és gázdíjak feltételeinek területi hatályát illetően.

295    Még ha feltételezhető is lenne, hogy egy, a felperes által javasolt elemzéshez hasonló elemzés annak megállapítására vezetne, hogy a szolgáltatók az irányítószámtól függően eltérő díjakat és feltételeket kínálnak, az a piac meghatározásáról szóló közlemény 30. pontja értelmében csak az ajánlathoz kapcsolódó egyik tényezőnek minősülne. Más tényezők ugyanis, mint például a piacra lépés akadályai is relevánsak lennének. E tekintetben minden villamosenergia‑szolgáltatónak lehetősége van arra, hogy az ország egész területén valamennyi háztartást vagy nem lakossági kisfelhasználót ellássa. A felperes nem vitatja a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a szolgáltatók, beleértve a kisebb önkormányzati gazdálkodó szervezeteket is, a saját területükön kívül is rendszeresen megpróbálnak terjeszkedni és ösztönözni a versenyt, sem pedig azt, hogy a megtámadott határozat meghozatalát megelőző két–három évben átlagosan két új szereplő lépett be egy adott irányítószámhoz tartozó területre, ahol gyorsan nem elhanyagolható piaci részesedést szereztek (79. pont). A gáz esetében a jelenlegi verseny és a piacra lépés veszélye nyomást gyakorol a hagyományos helyi piaci szereplőkre (145. pont). Ennélfogva észszerű megvizsgálni, hogy bizonyos irányítószámokhoz tartozó területeken a versenyen kívüli árrések megléte esetén más szolgáltatók is versenyezni fognak‑e a kereslet kielégítéséért. Ilyen körülmények között a helyi díjak létezése önmagában nem elegendő a földrajzi piac meghatározása helyi hatályának igazolásához.

296    Ezenkívül a felperes tagadja, hogy a földrajzi piac meghatározásához a szolgáltatók száma és tevékenységi köre releváns lenne. Ugyanakkor ezen, az egész ország területén vagy a regionális területüknél nagyobb területeken szolgáltatást kínáló villamosenergia‑szolgáltatók száma a piac meghatározásáról szóló közlemény 30. pontja értelmében az egyik kínálati tényezőnek minősül. Annak megfelelően ugyanis a Bizottság adott esetben ellenőrizheti, hogy a más‑más területen lévő vállalkozások nem ütköznek‑e akadályokba, amikor versenyképes feltételek közepette kívánják növelni forgalmukat a földrajzi piac egészén. A szolgáltatók száma és tevékenységi területe ilyen típusú akadályra utaló jelnek minősül.

297    Továbbá, ami azt az érvet illeti, amely szerint a földrajzi piac helyi piac, mivel az ügyfelek technikailag egy adott helyhez vannak kötve, elegendő megjegyezni, amint azt a Bizottság is kijelenti, hogy ez az érv hatástalan, mivel a releváns tényező az, hogy a fogyasztók máshol található szolgáltatók által is elláthatóak‑e, és nem pedig az, hogy a fogyasztók valószínűleg elköltöznek‑e annak érdekében, hogy más szolgáltatók lássák el őket.

298    Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a díjazási struktúrák helyi jellegűek, és a szolgáltatók regionális tényezőkre figyelemmel alakítják forgalmazási stratégiájukat, a felperes részben a BET‑ és az Innoplexia‑tanulmányokra hivatkozik, amelyek bizonyító ereje azonban korlátozott a fenti 202–210. pontban részletezett okok miatt. Mindazonáltal a megtámadott határozat 81. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság megvizsgálta ezeket az állításokat, de fenntartotta azt az álláspontját, hogy a földrajzi piac nemzeti szintű. Még annak feltételezése mellett is, hogy a szolgáltatók ajánlataikban helyi szempontokat is figyelembe vesznek, az csak egy lehetséges helyi piacra utaló jel lenne, amely összhangban van a Bizottság azon megállapításával, hogy a nemzeti piacnak vannak helyi elemei. Nem szükséges ugyanis, hogy a verseny valamennyi paramétere azonos legyen a tagállam teljes területén ahhoz, hogy nemzeti piacról lehessen beszélni.

299    A megtámadott határozat 81. pontjából egyebekben kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette az összefonódásban részt vevő felek által javasolt és az LBD‑tanulmányban megállapított helyi díjszabásokat.

300    Hasonlóképpen, a Bizottság lefolytatta saját vizsgálatát is, és a szolgáltatók helyi díjszabási politikájára alapított feltételezéssel dolgozott. Megvizsgálta például, hogy van‑e összefüggés a szolgáltató árrése és az alapszolgáltatóval kötött egyedi szerződéssel nem rendelkező felhasználók csoportjának nyújtott szolgáltatásban való részesedése között. E tekintetben egy észszerű kiindulópontról van szó, mivel egy bizonyos fokú piaci erővel rendelkező vállalkozás egy adott területen várhatóan rendelkezik bizonyos mozgástérrel a díjak és az árrés növelésére. A Bizottság ezen elemzése különösen azt mutatta ki, hogy helyi szinten az egyedi szerződések tekintetében nincs összefüggés az árrések és a piaci részesedések között (88. és 89. pont a villamos energia, illetve 145. pont a gáz esetében). A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az árrés és a piaci részesedések közötti rendszerszintű kapcsolat hiánya azon felhasználók esetében, akik éppen szolgáltatót váltanak vagy kívánnak váltani, arra enged következtetni, hogy a meglévő verseny és a piacra lépés veszélye kényszerítő erővel hatott a hagyományos piaci szereplőkre, legalábbis az ügyfelek e csoportja tekintetében, ami a nemzeti piac létezésére utal.

301    Ilyen körülmények között a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor nem csatlakozott a versenytársak azon álláspontjához, amely szerint a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piaca helyi szintű.

302    Harmadrészt, ami a fellebbező azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság nem követte szokásos döntéshozatali gyakorlatát, a megtámadott határozatban hivatkozott precedensekből az következik, hogy a Bizottság által kialakított gyakorlat nem erősítheti meg a földrajzi piacok felperes által javasolt meghatározását. Korábbi határozataiban a Bizottság ugyanis nyitva hagyta a villamos energia kiskereskedelmi értékesítése földrajzi piaca meghatározásának kérdését, és a Bizottság úgy véli, hogy a gázpiac nemzeti, regionális vagy helyi meghatározása eseti kérdés.

303    A villamos energia tekintetében a Bizottság a megtámadott határozat 63. pontjában utalt arra, hogy a villamos energia végső fogyasztók részére történő kiskereskedelmi értékesítésének földrajzi piacait általánosságban nemzeti szintű piacként határozta meg. Márpedig az összefonódást (COMP/M.5496 – Vattenfall/Nuon Energy ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2009. június 22‑i C(2009) 5111 végleges határozatában a Bizottság a villamos energia kis ügyfelek részére történő kiskereskedelmi értékesítéshez figyelembe vette az elosztóhálózat szintjén egy szűkebb piacmeghatározás lehetőségét is Németország esetében, bár végül ebben az ügyben nyitva hagyta a piac meghatározásának kérdését. A Bizottság azonban a megtámadott határozat 64. és 65. pontjában megjegyezte, hogy 2009 óta a villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének németországi piaca jelentősen fejlődött, és a verseny földrajzi kiterjedése kiszélesedett, ami már az összefonódást (M.7778 – Vattenfall/ENGIE/GASAG ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2015. december 8‑i C(2015) 9088 final határozatában is tükröződött, amelyben a villamos energia általánosságban a háztartások és a kizárólag egyedi szerződéssel rendelkező felhasználók részére történő kiskereskedelmi értékesítése nemzeti piacán fennálló részesedéseket vizsgálta, míg a földrajzi piac meghatározásának kérdését nyitva hagyta.

304    A gázt illetően a Bizottság a megtámadott határozat 134. pontjában az összefonódást (M.7778 – Vattenfall/ENGIE/GASAG ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2015. december 8‑i C(2015) 9088 final határozatára, az összefonódást (M.7778 – COMP/M.6068 – ENI/ACEGASAPS/JV ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2011. április 11‑i C(2011) 2638 végleges határozatára és az összefonódást (COMP/M.4180 – Gaz de France/Suez ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánító 2016. november 14‑i C(2006) 5418 final határozatára hivatkozva utalt arra, hogy korábbi határozataiban úgy vélte, hogy a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piaca az elosztóhálózattal lefedett területre korlátozottan nemzeti, regionális vagy helyi szintű lehet a piaci jellemzők alapján.

305    Igaz, hogy a felperes párhuzamot von az élelmiszer‑kiskereskedelmi piaccal, amelyet a Bizottság helyi piacnak minősített, annak ellenére, hogy azon számos nemzeti szolgáltató jelen van. Elég azonban megjegyezni, hogy a felperes semmilyen indokra nem hivatkozik, amely igazolhatná, hogy a Bizottság miért köteles figyelembe venni a más területeken kialakult döntéshozatali gyakorlatot. A felperes azt sem fejti ki, hogy az általa vont párhuzam mennyiben releváns. Mindenesetre az e területre vonatkozó döntéshozatali gyakorlat nem releváns, mivel a villamos energia és a gáz piacán a felhasználók nem változtathatják meg az ellátás helyét, hanem csak a nemzeti terület más részein letelepedett szolgáltatókkal köthetnek szerződést, ami nem fordul elő az élelmiszer‑kiskereskedelemben, ahol a Bizottság úgy vélte egyrészt, hogy a vállalkozásoknak bizonyos beruházásokat kell eszközölniük ahhoz, hogy olyan környező területeken legyenek aktívak, ahol még nem voltak jelen, másrészt pedig, hogy a vásárló általában nem hajlandó nagy távolságokat megtenni azért, hogy élelmiszereket vásároljon.

306    Emellett, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a regionális díjkülönbségek inkább a nemzeti piacnál kisebb piacok létezését bizonyítják, a felperes bizonyos ügyekre hivatkozik anélkül, hogy jelezné, ezekből hogyan lehet arra következtetni, hogy következetes gyakorlatról van szó, vagy hogy az ezen ügyekben megfogalmazott megállapítások mennyiben alkalmazhatók a jelen ügyre. A Bizottság mindenesetre nyilvánvaló értékelési hiba nélkül állapította meg, hogy a szolgáltatók többsége nemzeti szinten alkalmazza díjait, amint az a fenti 291. pontból kitűnik.

307    Ennélfogva a fentiekből következik, hogy a Bizottság nem tért el korábbi döntéshozatali gyakorlatától, és elemzésében releváns tényezőként vette figyelembe korábbi értékeléseit.

308    Mindazonáltal a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a Bizottságot nem kötik az érintett piacok tekintetében a korábbi határozataiban szereplő értékelései, amint az a fenti 277. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból is kitűnik.

309    A Bizottság tehát nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül vélte úgy a megtámadott határozat 91. és 147. pontjában, hogy a megtámadott határozat alkalmazásában a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére alapellátás keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piaca helyi dimenzióval rendelkezik, amely az érintett alapellátási területre korlátozódik, és hogy a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítése helyi elemeket tartalmazó nemzeti dimenzióval rendelkezik.

310    A fentiek összességéből az következik, hogy a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítése piacának téves meghatározására alapított első kifogást el kell utasítani.

b)      A második, a villamosenergia‑ és a gázelosztás piacának hiányos meghatározására alapított kifogásról

311    A felperes lényegében előadja, hogy a Bizottság tévesen véli úgy, hogy csak a villamosenergia‑ és gázszállító és ‑elosztó hálózatok üzemeltetésének piacai érintettek. E tekintetben a Bizottság nem elemezte egyrészt a hálózati berendezések és építési szolgáltatások beszerzésének területét, sem pedig az információs technológiai szolgáltatások területét, amelyeket az összefonódás a keresleti oldalon érintene, másrészt pedig a többi hálózatüzemeltető számára nyújtott szolgáltatások területét, amelyeket a kínálati oldalon érintene. Ennek következtében az összefonódás következményeinek későbbi elemzése nem teljes.

312    Az E.ON által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

313    Rá kell mutatni, hogy amennyiben azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vett figyelembe egy, a versenyelemzés által érintett piacoktól eltérő piacokon jelentkező esetleges versenyjogi aggályt, a felperesnek kell olyan komoly valószínűsítő körülményeket előterjesztenie, amelyek kézzelfogható módon bizonyítják egy olyan versenyjogi aggály fennállását, amelyet a Bizottságnak a hatása miatt vizsgálnia kellett volna. E követelmény teljesítése érdekében a felperesnek kell meghatároznia az érintett piacokat, ismertetnie az összefonódás hiányában fennálló versenyhelyzetet, és meg kell jelölnie, hogy az e piacokon fennálló versenyhelyzetre tekintettel melyek lennének az összefonódás valószínű hatásai (lásd: 2021. október 20‑i Polskie Linie Lotnicze „LOT” kontra Bizottság ítélet, T‑240/18, EU:T:2021:723, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

314    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes megelégszik azzal, hogy megalapozatlan állításokat tegyen, és semmilyen komoly javaslatot nem fogalmaz meg az állítólagosan érintett piacok meghatározására, így a jelen kifogást el kell utasítani.

c)      A harmadik, a metrológiai szolgáltatások és az e‑mobilitás piacának téves meghatározására alapított kifogásról

315    A felperes lényegében előadja, hogy a Bizottság a piacelemzés során elkövetett hibák miatt tévesen határozta meg a metrológiai szolgáltatások és az e‑mobilitás piacát. A Bizottság különösen olyan meghatározó jelentőségű tényezőket hagyott figyelmen kívül, mint a megnövekedett méretgazdaságosság, a pénzügyi teljesítőképesség, az adatokhoz való hozzáférés és az együttműködési hálózatok.

316    Először is, a metrológiai szolgáltatások piacát illetően a felperes lényegében kijelenti, hogy a Bizottság tévesen tett különbséget az áMÜ‑k, azaz – emlékeztetőül – az általában felelős mérőhely‑üzemeltetők, és a vMÜ‑k, azaz – emlékeztetőül – a versenytárs mérőhely‑üzemeltetők között. Ezt azzal magyarázza, hogy a fogyasztó szempontjából lényegtelen körülmény, hogy a metrológiai szolgáltatásokat az áMÜ vagy a vMÜ nyújtja. Következésképpen a metrológiai szolgáltatásoknak csak egy piaca van.

317    Másodszor, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően az elektromos járművek nyilvános töltőpontjainak telepítése és üzemeltetése piacának földrajzi lehatárolását, tekintettel arra, hogy az elektromos járművek által naponta megtett távolság általában csak 30 km, és az utazásoknak csak alig több mint 1%‑a haladja meg a 100 km‑t. Felrója továbbá, hogy a Bizottság nem értékelte kellőképpen az autópályán kívüli töltőpontok üzemeltetésének korlátozottságát.

318    Harmadszor, a metrológiai szolgáltatások piacán folytatott tevékenységük eredményeként az összefonódásban részt vevő felek széles körű adatokat gyűjthetnének, ami lehetővé tenné számukra, hogy előnyökhöz jussanak az adatvezérelt felhasználói megoldások piacán. Márpedig a Bizottság elmulasztotta az utóbbi piac meghatározását.

319    Az E.ON által támogatott Bizottság vitatja a felperes érveit.

1)      A metrológiai szolgáltatások piacáról

320    A fenti 32. pontban kifejtettek szerint a metrológiai szolgáltatások a villamosenergia‑, a gáz‑, a víz‑ vagy a hőfogyasztás mérését jelentik a számlázás, az átláthatóság és a fogyasztás optimalizálása céljából.

321    A Bizottság a megtámadott határozat 151–153. pontjában megállapította, hogy Németországban a mérőhelyek üzemeltetése a 2005‑ös liberalizációig a hálózatüzemeltető feladata volt. A 2016. szeptember 1‑jei Messstellenbetriebsgesetz (a mérőhelyek üzemeltetéséről szóló törvény) (BGBl. I, 2034. o.) bevezette a hálózatüzemeltetés és a mérőhelyek üzemeltetésének szétválasztását, létrehozta az áMÜ és a vMÜ szerepét, valamint bevezette:

–        először, kizárólag az áMÜ‑kre vonatkozó azon kötelezettséget, hogy 2032‑ig valamennyi villamosenergia‑mérőt korszerű mérőkre cseréljék Németországban;

–        másodszor, az áMÜ‑kre vonatkozó azon kötelezettséget, hogy a fogyasztók típusai és fogyasztás mértéke alapján meghatározott különböző díjplafonokkal működő intelligens mérőrendszereket alkalmazzanak, bár ez a rendszer a kis felhasználók számára fakultatív; ugyanez a kötelezettség vonatkozik a vMÜ‑kre is, de a díjplafonok nélkül;

–        harmadszor, azt az általános kötelezettséget, hogy a meglévő fogyasztásmérőket olyan gázmérőkre kell cserélni, amelyek alkalmasak a magas biztonságú kommunikációra, az intelligens mérők adatátvitelére, amely lehetővé teszi a mért adatok arra jogosult piaci szereplőkkel való közlését.

322    Ilyen körülmények között a Bizottság a megtámadott határozat 169. pontjában úgy vélte, hogy különbséget kell tenni az áMÜ‑k által nyújtott villamosenergia‑ és gázmérő‑szolgáltatások és a vMÜ‑k által nyújtott villamosenergia‑ és gázmérő‑szolgáltatások között, az alapszerződések és az egyedi szerződések közötti különbségtételt alátámasztó okokhoz hasonló okokból, vagyis mindenekelőtt amiatt, hogy a verseny elsősorban a vMÜ‑k piacán zajlott, másodszor azon körülmény miatt, hogy az áMÜ‑kre és a vMÜ‑kre vonatkozó szabályozási keret eltérő volt, különösen a díjplafonok, valamint a modern és intelligens mérőberendezések telepítésére vonatkozó kötelezettségek tekintetében, végül pedig azon tény miatt, hogy a villamosenergia‑ágazat külső szereplőinek – mint például a Deutsche Telekomnak vagy a Deutsche Bahnnak – belföldi piacra lépésére a vMÜ‑k piacán került sor. A Bizottság ugyanakkor végül úgy döntött, hogy az a kérdés, hogy a villamosenergia‑ és gázmérő szolgáltatások piacát fel kell‑e osztani az áMÜ‑k és a vMÜ‑k elkülönítésével, végül is nyitva maradhat, amennyiben az összefonódás nem vet fel aggályokat a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, függetlenül a lehetséges piacmeghatározástól.

323    E tekintetben érdemes emlékeztetni az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a Bizottság nyitva hagyhatja az érintett termékpiac meghatározásának kérdését, ha a Bizottság által a megtámadott határozatban adott indokolásból világosan és egyértelműen kitűnik, hogy a piac egyik meghatározása sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az összefonódás következtében a hatékony verseny jelentős akadályozása áll fenn (lásd ebben az értelemben: 2017. október 26‑i KPN kontra Bizottság ítélet, T‑394/15, nem tették közzé, EU:T:2017:756, 60. pont).

324    A fentiekből tehát az következik, hogy el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a Bizottság tévesen határozta meg a termékpiacot azzal, hogy szétválasztotta az áMÜ‑ket és a vMÜ‑ket, mivel a Bizottság nem támogatta kifejezetten ezt a szűkebb meghatározást, bár utalt arra, hogy egy ilyen megkülönböztetés helyénvaló lehet.

2)      Az elektromos járművek nyilvános töltőpontjai telepítésének és üzemeltetésének piacairól

325    Egyrészt, ami egyfelől az autópályákon található nyilvános gyorstöltőpontok telepítése és üzemeltetése, másfelől pedig az autópályákon található nyilvános ultragyors töltőpontok telepítése és üzemeltetése piacának földrajzi meghatározását illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 197. pontjában megállapította, hogy az 50 km‑es távolság jó mutató azon töltőpontok azonosítására, amelyek valószínűleg jelentős versenynyomást gyakorolhatnak egymásra. Mindazonáltal a megtámadott határozat 200. és 218. pontjában végül nyitva hagyta a földrajzi piac (a helyi vagy a helyi versenyelemeket tartalmazó országos piac közötti) meghatározásának kérdését, tekintettel arra, hogy a választott piacmeghatározástól függetlenül jelentős korlátokat azonosított a hatékony verseny előtt.

326    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat 367. és 370. pontjában megállapította, hogy az E.ON és az innogy együttesen a németországi autópályák töltőpontjainak több mint 90%‑át üzemeltető Autobahn Tank & Rast vállalkozás autópálya‑töltőpontjainak több mint 60–70%‑a számára nyilvános gyors‑ és ultragyors töltőpontok telepítésére és üzemeltetésére kötött szerződéseket.

327    Ilyen körülmények között a Bizottság a megtámadott határozat 379. és 380. pontjában megállapította, hogy amennyiben az E.ON és az innogy nyilvános töltőpontjai 50 km távolságon belül helyezkednek el, és közöttük nincs más versenytárs nyilvános töltőpontja, az E.ON és az innogy a legközvetlenebb versenyben áll egymással.

328    Így a Bizottság a piac földrajzi meghatározásától függetlenül – legyen az helyi vagy helyi versenyelemeket tartalmazó nemzeti piac – az 50 km‑es távolságot a versenyellenes hatások meglétének elemzése szempontjából releváns tényezőnek minősítette.

329    Hasonlóképpen meg kell állapítani, hogy amennyiben a Bizottság nyitva hagyhatja az érintett piac meghatározásának kérdését, ha a fenti 323. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében egyik piacmeghatározás sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az összefonódás következtében a hatékony verseny jelentős akadálya áll fenn, ugyanígy nyitva hagyhatja az érintett piac meghatározásának kérdését, ha a választott meghatározástól függetlenül versenyellenes hatások fennállását állapítja meg, feltéve, hogy az érintett vállalkozások által végrehajtott változtatásokat követően az összefonódás a piac meghatározásától függetlenül már valószínűsíthetően nem akadályozza jelentősen a hatékony versenyt.

330    Ennélfogva annak elismerése a Bizottság számára, hogy ilyen feltételek mellett nyíltan határozhatja meg a piacot, a Bizottság részéről annak vizsgálatát is magában foglalja, hogy az összefonódásban részt vevő felek közötti, 50 km‑es távolságon belüli átfedések megszüntetése a piac földrajzi lehatárolásától függetlenül megszünteti‑e a versenyellenes hatásokat.

331    E tekintetben a felperes úgy véli, hogy a Bizottság által elfogadott távolságnak 30 km‑nek, nem pedig 50 km‑nek kellett volna lennie. A felperes azonban nem magyarázza meg, hogy még ha feltételezhető is, hogy az általa hivatkozott tények – nevezetesen, hogy az elektromos jármű által naponta megtett távolság 30 km, és hogy az utaknak csak alig több mint 1%‑a haladja meg a 100 km‑t – pontosak, hogyan kérdőjeleznék meg a Bizottság által az autópályákon lévő elektromos töltőpontok telepítése és üzemeltetése tekintetében elfogadott 50 km‑es távolságot, vagy hogyan támasztanának alá bármilyen nyilvánvaló értékelési hibát.

332    Nem bizonyított tehát, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor nyitva hagyta az autópályákon található nyilvános gyorstöltőpontok telepítése és üzemeltetése, valamint az autópályákon található nyilvános ultragyorstöltőpontok telepítése és üzemeltetése piacának földrajzi meghatározására vonatkozó kérdést.

333    Másrészt, ami az autópályán kívüli töltőpontok telepítésének és üzemeltetésének piacát illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 203. pontjában nyitva hagyta a földrajzi piac meghatározásának kérdését, tekintettel arra, hogy az összefonódás a piac valószínűsíthető meghatározásától függetlenül nem vet fel problémát azon oknál fogva, hogy amint az a megtámadott határozat 381–387. pontjából kiderül, az összefonódásban részt vevő felek nagyon kevés ultragyors töltőpontot üzemeltetnek, valamint hogy a piacon számos versenytárs és több más nagy, terjeszkedési tervekkel rendelkező versenytárs is jelen van.

334    A Bizottság tehát kifejezetten megállapította, hogy a piac egyik meghatározása sem tette lehetővé annak megállapítását, hogy az összefonódást követően a hatékony verseny jelentős akadálya állna fenn. A fenti 323. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor az autópályán kívüli töltőpontok tekintetében nyitva hagyta a piac meghatározásának kérdését.

3)      Az adatvezérelt felhasználói megoldások piacáról

335    Ami az adatvezérelt felhasználói megoldások piaca meghatározásának állítólagos hiányát illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy kétségtelenül igaz, hogy a Bizottság nem határozta meg e piacot, noha a megtámadott határozat 7.4., az „Alternatív kárelméletekre” vonatkozó szakaszában elemezte az összefonódás lehetséges versenyellenes hatásait.

336    Mindazonáltal a fenti 313. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel ezt a kifogást el kell utasítani, mivel a felperes nem fejti ki, hogy milyen mértékben áll fenn olyan versenyprobléma ezen a piacon, amelyet a Bizottságnak – annak hatása miatt – vizsgálnia kellett volna. A felperes ugyanis annak kijelentésére szorítkozik, hogy a Bizottság anélkül elemezte az összefonódás lehetséges versenyellenes hatásait, hogy kifejtené, hogy az ilyen elemzés hogyan tenné kötelezővé egy ilyen piac meghatározását.

337    A fentiek fényében a metrológiai szolgáltatások és az e‑mobilitás piacának téves meghatározására alapított harmadik kifogást el kell utasítani.

d)      Az ötödik jogalap második részére vonatkozó következtetés

338    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően vette figyelembe a rendelkezésére álló összes releváns tényezőt, valamint hogy nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül azonosította és határozta meg a jelen ügyben érintett piacokat.

339    Az ötödik jogalapnak az érintett piacok helytelen meghatározására alapított második részét tehát el kell utasítani.

5.      Az ötödik jogalapnak az összefonódás hatásainak téves értékelésére alapított harmadik részéről

a)      Az első, a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piacaira gyakorolt hatások téves értékelésére alapított kifogásról

340    A felperes kijelenti, hogy a Bizottság nem vizsgálta kellőképpen az összefonódásnak a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piacaira gyakorolt hatásait, és hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

341    Először is, a Bizottság nem megfelelően értékelte a versenyhelyzetet az alapellátás területén. E tekintetben a Bizottság annak vizsgálatára szorítkozott, hogy az összefonódásban részt vevő felek mely alapellátási területeken voltak képesek egymást alapszolgáltatóként helyettesíteni, ami hiányos elemzésnek minősül.

342    Másodszor, a felperes kijelenti, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az összefonódásban részt vevő felek ügyfélkörének egyesítése az alapellátási területeiken belül milyen hatást gyakorolt a többi szolgáltatóval szemben, különösen azzal összefüggésben, hogy nőtt az E.ON versenytársak kiszorítására való képessége.

343    Harmadszor, a felperes előadja, hogy a Bizottság nem értékelte kellőképpen az E.ON és az innogy közötti verseny megszűnésének hatásait.

344    Negyedszer, a felperes előadja, hogy a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe az E.ON növekvő pénzügyi erejét, amely versenyelőnyöket biztosít számára.

345    Az E.ON által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy hiba elkövetése nélkül, átfogóan értékelte az összefonódásnak a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piacára gyakorolt hatásait.

346    Először is, a villamos energia és a gáz háztartások és kisvállalkozások részére, alapellátás keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacán fennálló versenyhelyzet állítólagosan téves értékelését érintően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a fenti 278. és 309. pontban már megállapította, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a megtámadott határozat 91. és 147. pontjában megállapította, hogy a villamos energia és a gáz alapellátást külön termékpiacnak és az érintett alapellátási területre korlátozott helyi szintű piacnak kell tekinteni.

347    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat 265. és 331. pontjában azt is megállapította, hogy mivel mindegyik külön piacot képező alapellátási területen egyetlen vállalkozást jelöltek ki villamosenergia‑ és gáz‑alapszolgáltatónak, ez a vállalkozás a villamosenergia esetében de facto, a gáz esetében pedig de iure monopolhelyzetben volt az adott területen. A Bizottság ezért a megtámadott határozat 265. és 331. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás korlátozott közvetlen vagy közvetett hatással jár ezekre a piacokra.

348    Egyrészt rá kell mutatni, hogy a felperes nem vitatja azt a tényt, hogy az alapellátási területeket érintő de iure monopólium miatt nincs verseny a különböző alapellátási területek között, és ezért nincsenek lehetséges versenyellenes hatások sem. Márpedig a felperes nem magyarázza meg, hogy az a tény, hogy az E.ON piaci részesedése az alapellátási területeken helyenként akár 69% is lehet, önmagában hogyan minősülhet a hatékony verseny jelentős akadályának az alapellátási piacon, vagy ilyen akadályra utaló jelnek. Az összefonódást követően ugyanis nem az E.ON piaci részesedése nőtt egy piacon vagy egy alapellátási területen, hanem azon területek száma, ahol az E.ON tölti be az alapszolgáltató szerepét. A Bizottság tehát nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül állapította meg, hogy az összefonódás e piacokra gyakorolt közvetlen hatásai legfeljebb korlátozottak lehetnek.

349    Másrészt, ami a versenytársak azon esélyeinek esetleges csökkenését illeti, hogy a hároméves ellenőrzés keretében alapszolgáltatóvá váljanak, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy annak ellenére, hogy nem áll fenn annak valószínűsíthető kockázata, hogy az összefonódás közvetlen jelentős hatásokkal járna ezekre a piacokra, a Bizottság a megtámadott határozat 7.2.2.1. szakaszának nagy részét mégis annak szentelte, hogy megvizsgálja a lehetséges közvetett hatásokat, vagyis azt, hogy az összefonódás megerősítheti‑e az E.ON azon képességét, hogy bizonyos helyi területeken megtartsa alapszolgáltatói helyzetét, és ezáltal csökkentheti‑e az egyedi szerződések versenyképes árazására való ösztönzést.

350    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat 266. pontjában megállapította, hogy az alapszolgáltatói státuszt valójában az illetékes hálózatüzemeltető határozza meg háromévente, és azt az a villamosenergia‑szolgáltató kapta, amely a régióban az alapellátási szerződéssel és az egyedi szerződéssel rendelkező felhasználókat, valamint a fűtés céljára használt villamos energiát is beleértve a legtöbb lakossági felhasználóval rendelkezik. Amint tehát a Bizottság a megtámadott határozat ugyanezen pontjában rámutatott, az alapellátás meghatározása az egyedi szerződéssel rendelkező lakossági felhasználók számától függ, és az egyedi szerződésekre vonatkozó díjképzési stratégiák hatással lehetnek az alapellátási piacra.

351    Ugyanakkor, bár elméletileg az összefonódásban részt vevő felek az összefonódás eredményeként összevonhatnák háztartási és nem lakossági kisfelhasználó ügyfeleiket, hogy növeljék esélyeiket az alapszolgáltatói szerep megtartására vagy megszerzésére, meg kell jegyezni, hogy – amint arra a Bizottság is utalt a megtámadott határozat 268. pontjában – az alapellátás meghatározásához csak az egy jogi személyhez tartozó felhasználókat veszik számba, szemben az ugyanazon anyavállalat tulajdonában lévő valamennyi jogi személyhez tartozó felhasználók összeszámításával. E tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy ha a csoporthoz tartozó másik jogi személy felhasználói körének erősítése vagy a felhasználók egyetlen jogi személy alá történő átcsoportosítása érdekében az egyes jogi személyek kiürítésére irányuló stratégia nyereséges lenne, a felek nagy valószínűséggel már az összefonódás előtt megpróbálták volna azt megvalósítani, amit a Bizottság nem észlelt.

352    E tekintetben a felperes arra szorítkozik, hogy e lehetséges kárelméletre hivatkozzon, anélkül azonban, hogy olyan bizonyítékokat szolgáltatna, amelyek alátámasztják, hogy az összefonódásban részt vevő felek az általuk az összefonódást megelőzően ellenőrzött márkák és leányvállalatok számára figyelemmel valójában már végrehajtották ezt a stratégiát. Márpedig meg kell jegyezni, hogy ha az összefonódásban részt vevő feleknek érdekükben állt volna, hogy megpróbálják megvédeni az alapellátási területeiket vagy új területekhez kívántak volna hozzáférni, akkor valószínűleg már egyesítették volna a márkákat vagy a jogi személyeket, mivel nem vitatott, hogy az összefonódásban részt vevő felek már az összefonódás előtt is jelentős számú márkával és leányvállalattal rendelkeztek. A felperes nem utal annak okaira sem, hogy az összefonódás következtében miért növekedne az említett stratégia alkalmazásának kockázata. Az e kárelmélet valóságtartalmára vonatkozó bizonyítékok hiányára tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy az ilyen közvetett hatás kockázata korlátozott volt.

353    Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozat 269. pontjában megállapította, hogy az összefonódásban részt vevő felek ritkán voltak egymás legközelebbi versenytársai, és hogy leggyakrabban az önkormányzati gazdálkodó szervezetek voltak a háztartások második legnagyobb szolgáltatói, a megtámadott határozat 270. pontjában pedig megállapította, hogy az E.ON belső dokumentumai szerint ez a vállalkozás csak egyszer tekintette az innogyt egy terület második legnagyobb szolgáltatójának. A Bizottság a megtámadott határozat 271. pontjában azt is megjegyezte, hogy azokon a területeken, ahol az egyik összefonódásban részt vevő fél volt az alapszolgáltató, a másik fél általában kis, azaz 5% vagy annál kisebb arányú felhasználói körrel rendelkezett. Ebből következik tehát, hogy bár a stratégia elméletileg lehetséges, a Bizottság megfelelően bizonyította, hogy az összefonódásban részt vevő felek nem tudnának ebből jelentős anyagi hasznot húzni, tekintettel arra, hogy regionálisan csak korlátozott átfedés van a felhasználóik között.

354    Harmadrészt, a felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem elemezte egyfelől az ügyfelek arra vonatkozó tétlenségéhez kapcsolódó hatásokat, hogy leváltsák a helyi alapszolgáltatójukat, másfelől pedig az ahhoz a tényhez kapcsolódó hatásokat, hogy az alapszolgáltató látja el a saját területén belül az egyedi szerződésekkel rendelkező felhasználók jelentős részét. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes ismét csak arra szorítkozik, hogy kiemelje a Bizottság vizsgálat lefolytatását érintő mulasztását, de nem fejti ki, hogy a Bizottságnak milyen következtetést kellett volna levonnia az alapellátási területekre gyakorolt hatásokkal kapcsolatban. A Törvényszék úgy véli, hogy ezek az elemek nem relevánsak, amennyiben az alapszolgáltatói státusz alapján elnyert, egyedi szerződésekkel rendelkező felhasználókkal, illetve az innogy vagy az E.ON alapellátásban részesülő felhasználóinak tétlenségével kapcsolatos körülmények az összefonódás következtében sem változnak. Ez kizárja a közvetlen hatást, mivel – amint arra a fenti 348. pontban kifejtett magyarázat is utal – a különböző alapellátási területek között nincs közvetlen verseny. Ami a közvetett hatásokat illeti, a felperes nem fejti ki, hogy ezek a tényezők milyen mértékben erősíthetik az E.ON azon képességét, hogy bizonyos területeken megőrizze vagy megszerezze az alapszolgáltatói státuszt.

355    A Bizottság ezért nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül tekinthette úgy, hogy az összefonódás nem akadályozza jelentősen a hatékony versenyt Németországban a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére alapellátás keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacán.

356    Másodszor, ami az összefonódásban részt vevő felek felhasználói körének átcsoportosításából eredő, a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződés keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacára gyakorolt hatást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy valamely összefonódás versenyre gyakorolt hatásainak értékelése során a Bizottság összehasonlítja a bejelentett összefonódás eredményeként létrejövő versenyfeltételeket azokkal a feltételekkel, amelyek az összefonódás nélkül álltak volna fenn (2019. május 23‑i KPN kontra Bizottság ítélet, T‑370/17, EU:T:2019:354, 115. pont).

357    Emlékeztetni kell arra, hogy a nagymértékű piaci részesedés megléte különösen jelentőségteljes mutató, továbbá az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedései, valamint a versenytársaik – főleg amelyek a részesedések tekintetében rögtön az összefonódás felei után következik, illetve következnek – tulajdonában lévő piaci részesedések aránya az erőfölényes helyzet vagy a hatékony verseny jelentős akadályának fennállására utaló érvényes valószínűsítő körülmény. Ezenkívül az összefonódásban részt vevő egyik fél különösen csekély piaci részesedése prima facie arra utal, hogy a hatékony verseny jelentős akadálya nem áll fenn, főleg akkor, ha a többi piaci szereplő ennél jóval nagyobb piaci részesedéssel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2006. február 23‑i Cementbouw Handel & Industrie kontra Bizottság ítélet, T‑282/02, EU:T:2006:64, 201. pont).

358    A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatás (HL 2004. C 31., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 10. o.; a továbbiakban: iránymutatás) 17. pontjából kitűnik egyrészt, hogy a nagyon nagy – 50%‑os vagy még nagyobb – piaci részesedések önmagukban is bizonyíthatják a piaci erőfölény meglétét, másrészt pedig, hogy bár az összefonódás 50%‑nál alacsonyabb piaci részesedéssel is felvethet versenyjogi aggályokat, ez más tényezők, különösen a versenytársak piaci ereje és száma miatt van így (2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 59. pont).

359    Ezenkívül a 139/2004 rendelet (32) preambulumbekezdése és az iránymutatás 18. pontja szerint azok az összefonódások, amelyek az érintett vállalkozások korlátozott piaci részesedése miatt feltehetőleg nem akadályozzák a hatékony versenyt, a belső piaccal összeegyeztethetőnek vélelmezhetők. Ez a vélelem különösen akkor alkalmazandó, ha az érintett vállalkozások piaci részesedése nem haladja meg a 25%‑ot a közös piacon, illetve annak egy jelentős részén.

360    E megfontolások fényében azt kell tehát meghatározni, hogy a Bizottság a jelen ügyben nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el azzal, hogy tévesen minősítette az összefonódásban részt vevő felek ügyfélkörének átcsoportosítása által a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződés keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacára gyakorolt hatásokat.

361    Egyrészt, a jelen ügyben a megtámadott határozat 274. és 333. pontjából kitűnik, hogy az E.ON piaci részesedése a háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő szolgáltatások piacán Németországban a villamosenergia esetében 5% és 10% közötti, azaz [bizalmas](2), a gáz esetében pedig 5% és 10% közötti, azaz kevesebb mint [bizalmas]. Az innogy piaci részesedése a villamos energia esetében 10% és 20% közötti, azaz [bizalmas], a gáz esetében pedig 5% és 10% közötti, azaz [bizalmas] alatt van.

362    E tekintetben a Törvényszék a 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítéletében (T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 61. pont) megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az iránymutatást, amikor az összefonódásban részt vevő felek közös piaci részesedését „mérsékeltnek” minősítette, figyelembe véve az összefonódásban részt vevő felek 35,1%‑os és 35,5%‑os közös piaci részesedését.

363    Így az összefonódásban részt vevő felek együttes piaci részesedése, amely a villamos energia esetében 15% és 30% közé – vagyis kevesebb mint [bizalmas] –, a gáz esetében pedig 10% és 20% közé – vagyis kevesebb mint [bizalmas] – nőtt, legalábbis erősen arra utal, hogy az összefonódás valószínűleg nem alkalmas arra, hogy akadályozza a villamos energia és a földgáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacán fennálló hatékony versenyt Németországban.

364    Másrészt, a Bizottság más tényezőket is figyelembe vett. A Bizottság megállapította többek között, hogy a versenytársak száma nagy volt, hogy az összefonódásban részt vevő felek nem voltak közeli versenytársak, és hogy a piacra lépés akadályai viszonylag gyengék, a versenynyomás pedig jelentős volt.

365    Mindenekelőtt, a megtámadott határozat 275. pontjából és a megtámadott határozat 281. lábjegyzetében hivatkozott szövetségi kartellhivatali dokumentum 253. oldalából kitűnik, hogy a 808 hálózatüzemeltető által a szolgáltatók számára vonatkozóan szolgáltatott adatok elemzése szerint a hálózati területek több mint 89%‑ában több mint 50 szolgáltató, 71%‑ában pedig több mint 100 szolgáltató működött 2017‑ben, így 2017‑ben Németországban mindegyik felhasználó átlagosan több mint 120 szolgáltató közül választhatott. Ezenkívül Németországban több mint 1000 villamosenergia‑szolgáltató tevékenykedik, köztük az EnBW és a Vattenfall, amelyek egyenként 5–10%‑os piaci részesedéssel rendelkeznek, valamint az EWE, a Mainova és a Stadtwerke München, amelyek piaci részesedése egyenként kevesebb mint 5%. A Bizottság a megtámadott határozat 334. és 335. pontjában azt is megállapította, hogy Németországban a gázfogyasztók átlagosan közel 116 szolgáltató közül választhatnak a hálózati területükön, hogy a szolgáltatók területenkénti átlagos száma az elmúlt években folyamatosan nőtt, és hogy a szolgáltatók néha az ágazaton kívülről érkeznek, mint például a Shell esetében. Németországban egyebekben több mint 1000 gázszolgáltató tevékenykedik, köztük az EnBW, amelynek piaci részesedése 5 és 10% között van, valamint az EWE, a Mainova, az Enercity és a Rheinenergie, amelyek piaci részesedése egyenként kevesebb mint 5%. Hasonlóképpen, a szövetségi kartellhivatal a villamosenergia‑ és a gázellátási piacokat általában versengő piacnak tekinti, amint az a megtámadott határozat 276. és 336. pontjából kitűnik.

366    A Bizottság a megtámadott határozat 277. és 337. pontjában megállapította továbbá, hogy az összefonódásban részt vevő felek nem voltak különösen közeli versenytársak a villamos energia és a gáz egyedi szerződés keretében történő kiskereskedelmi értékesítése tekintetében. A Bizottság ugyanis rámutatott arra, hogy azok az ügyfelek, akik a lakóhelyükön otthagyták az E.ON‑t vagy az innogyt, ritkán fordultak az innogyhoz, illetve az E.ON‑hoz. Legfeljebb az ügyfelek 20%‑a választotta az összefonódásban részt vevő másik felet. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumaikban csak arra utalnak, hogy kölcsönösen szorosabban ellenőrzik egymást, mint más szolgáltatókat. Ezenfelül a Bizottság megjegyezte, hogy az E.ON és az innogy nem fordított különösebb figyelmet a másik félre a díjképzési döntéseik során. Végül a Bizottság rámutatott arra, hogy az első piacvizsgálatra válaszoló versenytársak többsége jelezte, hogy képes volt ügyfeleket szerezni az összefonódásban részt vevő felektől. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 278. pontjából kiderül, hogy a villamosenergia‑ágazatban a válaszadók többsége szerint a felhasználói körnek nincs olyan része, amely tekintetében az E.ON és az innogy különösen szoros versenyben állna egymással, és amely tekintetében az összefonódásban részt vevő feleken kívül kevés más lehetőség lenne. Az összefonódásban részt vevő felekkel versenyző válaszadók többsége jelezte, hogy képes volt felhasználókat szerezni az összefonódásban részt vevő felek teljes felhasználói köréből.

367    Ezenkívül a Bizottság megtámadott határozat 279. és 338. pontjában megállapította, hogy a villamos energia és a gáz kiskereskedelmi értékesítésének piacára való belépés és a terjeszkedés akadályai viszonylag gyengék.

368    Végül a Bizottság másodlagosan elemezte az összefonódásnak a villamos energia és a gáz háztartások és kisvállalkozások részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének feltételezett helyi piacára gyakorolt hatásait, a villamos energia tekintetében a 281–290. pontban, a gáz tekintetében pedig a megtámadott határozat 339–350. pontjában. Ez az elemzés választ ad az önkormányzati gazdálkodó szervezetek által felvetett aggályokra. Márpedig tekintettel arra, hogy a Bizottság egyébként nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát az érintett piac meghatározásakor, amint az a fenti 294., 301. és 310. pontból következik, a Bizottság nem volt köteles elvégezni ezt az elemzést, amely így feleslegessé vált.

369    Harmadrészt, a felperes arra a körülményre hivatkozik, hogy az E.ON és az RWE kisebbségi részesedéssel rendelkezik az energia‑ágazatban tevékenykedő vállalkozásokban, és azt rója fel a Bizottságnak, hogy ezeket nem vette figyelembe. Egyfelől meg kell állapítani, hogy a jelen keresetben a Törvényszékhez felülvizsgálatra benyújtott M.8870. sz. összefonódás az innogy E.ON általi felvásárlására vonatkozik, és hogy az RWE ezért nem részes fél az összefonódásban. Ebben az értelemben az RWE által birtokolt kisebbségi részesedések nem relevánsak a jelen összefonódás hatásainak elemzése szempontjából. Másfelől a felperes nem fejti ki, hogy e részesedések milyen hatással lehetnek az összefonódással összefüggő versenykorlátozások elemzésére. A felperes ugyanis annak említésére szorítkozik, hogy az RWE és az E.ON milyen számú részesedéssel rendelkezik más vállalkozásokban, anélkül hogy kifejtené, hogy e vállalkozások az érintett piacokon tevékenykednek‑e, a piacaikon milyen pozíciókat foglalnak el, az RWE‑vel és az E.ON‑nal fennálló kapcsolatuk milyen módon akadályozhatja a versenyt, vagy hogy e hipotetikus akadályok az összefonódáshoz kapcsolódó következményeknek tekinthetők‑e.

370    Ezenkívül a Bizottság az összefonódás értékelése során ténylegesen figyelembe vette azon vállalkozások piaci részesedését, amelyek tőkéjében az RWE és az E.ON részesedéssel rendelkezik. E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat 280. és 367. lábjegyzetében a villamos energia, illetve a földgáz tekintetében jelezte, hogy még ha hozzá is adnánk azoknak a társaságoknak a piaci részesedését, amelyekben az összefonódásban részt vevő felek kisebbségi részesedéssel rendelkeznek, ez a felek együttes részesedését kevesebb mint 5%‑kal növelné. A Bizottság hozzátette, hogy tekintettel arra, hogy ez a százalékos arány korlátozott volt, és túlbecsülte a felek e társaságokban fennálló tényleges pénzügyi részesedését, úgy vélte, hogy a felek kisebbségi részesedése nem változtatná meg érzékelhetően az összefonódás utáni helyzetüket, és ezért az ezen összefonódásra vonatkozó értékelését sem.

371    Ezenfelül a megtámadott határozat 287. pontjának harmadik bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elemzése szerint nincs egyértelmű összefüggés az E.ON és az innogy aktívabb fogyasztókra vonatkozó díjszabási árrései és az összefonódásban részt vevő másik fél helyi szintű pozíciója között, ami arra utal, hogy az összefonódásban részt vevő felek bizonyos helyi területeken nem különösen közeli versenytársak, és hogy az összefonódás nem szüntetné meg a helyi szintű, jelentős versenykényszert.

372    Ilyen körülmények között meg kell állapítani hogy a Bizottság kellőképpen, sőt kimerítően és átfogóan, valamint nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül elemezte a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacára gyakorolt hatásokat.

373    Harmadszor, az E.ON és az innogy közötti verseny megszűnésének hatásait illetően a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy az összefonódás következtében az E.ON abban a helyzetben lenne, hogy meglévő felhasználói körét visszatartsa a szolgáltatóváltástól, felhasználókat szerezzen, vagy más területeken terjeszkedjen.

374    E tekintetben a Törvényszék a 364. és azt követő pontokban tett megállapításokra hivatkozik, amelyek azt mutatják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül állapította meg, hogy egészséges verseny áll fenn, hogy az összefonódásban részt vevő felek nem közeli versenytársak, és hogy a piacra lépés és a terjeszkedés akadályai gyengék.

375    Negyedszer, ami az E.ON összefonódást követő nagyobb pénzügyi erejét illeti, a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem elemezte a kizárás E.ON által esetlegesen alkalmazásra kerülő agresszív árképzésre és az általa esetlegesen folytatandó reklámtevékenységekre tekintettel felmerülő hatásait. A felperes ugyanakkor nem pontosítja, hogy mely piacokra vonatkozik ez a kifogás.

376    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 291–299. pontjában foglalkozott a harmadik felek által felvetett, az összefonódásnak a villamos energia németországi kiskereskedelmi értékesítésére gyakorolt lehetséges hatására vonatkozó további aggályokkal.

377    Mindenekelőtt, ami az alapellátási szerződésekről az egyedi szerződésekre való áttérés kereszttámogatásának kockázatát illeti, a megtámadott határozat 292. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság elemezte, hogy az összefonódásban részt vevő felek felhasználhatják‑e az alapellátási piacon elért jelentős nyereséget az egyedi szerződések piacán folytatott nagyon agresszív díjpolitika támogatása és fenntartása érdekében. E tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy ez a kárelmélet kevéssé valószínű, mivel ha ezek a stratégiák nyereségesek lennének, az E.ON és az innogy már végrehajtotta volna őket, tekintettel arra, hogy az összefonódás előtt az alapellátás tekintetében ők rendelkeztek a két legnagyobb felhasználói körrel. Márpedig a Bizottság az első piacvizsgálat során nem talált e magatartásra utaló bizonyítékokat, és megállapította, hogy az árösszehasonlító honlapokon bizonyos szolgáltatók, köztük a diszkontok és az önkormányzati gazdálkodó szervezetek rendszeresen vagy alkalmanként az összefonódásban részt vevő feleknél alacsonyabb árakat alkalmaztak. Ezenkívül, a folyamatos piacra lépésre és a nagyszámú új versenytárs jelenlétére tekintettel a Bizottság úgy vélte, hogy ezeket a stratégiákat nem hajtották végre, és ha ezeket végre is hajtották volna, akkor sem tették volna lehetővé a versenytársak kiszorítását vagy harmadik felek piacra lépésének megakadályozását.

378    Ami továbbá harmadik felek reklámfelületekről való lehetséges kizárását illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 293. pontjában azt elemezte, hogy az összefonódást követően az összefonódásban részt vevő felek képesek lennének‑e elfoglalni az árösszehasonlító honlapok rangsoraiban az első helyeket. A Bizottság megállapította, hogy az összefonódást követően az E.ON‑nak az optimális szint alá kellene csökkentenie termékeinek árát ahhoz, hogy azok az árösszehasonlító honlap első oldalán jelenjenek meg, kiszorítva ezzel a versenytársakat. Márpedig nem vitatott, hogy az E.ON már az összefonódás előtt is számos termékkel és jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkezett. Ennélfogva egy ilyen stratégia nem lenne az összefonódásra jellemző.

379    Végül a Bizottság megjegyezte, hogy kevéssé hihető, hogy az összefonódásban részt vevő felek fokozott versenyképessége a villamosenergia kiskereskedelmi értékesítésének német piacán kárt okoz a fogyasztóknak (a megtámadott határozat 297. pontja), különösen azért, mert a villamos energia kiskereskedelmi értékesítésének német piaca számos vállalkozást vonzott, és jelenleg a több mint 1000 szolgáltatóval erősen széttöredezett (a megtámadott határozat 298. pontja), ami nagyon valószínűtlenné teszi, hogy egy felfaló stratégia nyereséges legyen. Hasonlóképpen, annak ellenére, hogy az összefonódásban részt vevő felek az összefonódás előtt jelentős erőforrásokkal rendelkeztek, a piacon a legalacsonyabb árakat gyakran a kisebb és újabb versenytársak kínálták, nem pedig az összefonódásban részt vevő felek (a megtámadott határozat 299. pontja).

380    E tekintetben a felperes által a Bizottság megállapításainak vitatására előterjesztett egyetlen releváns bizonyíték az LBD‑tanulmány. Bár a felperes az Innoplexia‑tanulmányra is hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy annak relevanciája és bizonyító ereje a fenti 210. pontban kifejtett okok miatt korlátozott. A felperes ráadásul anélkül hivatkozik erre a mellékletre, hogy kellőképpen megjelölné az állításait alátámasztó szövegrészt.

381    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy nem a Törvényszéknek kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek a kereset alapját képezhetik; mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 97. pont; 2005. december 14‑i Honeywell kontra Bizottság ítélet, T‑209/01, EU:T:2005:455, 57. pont). A mellékletek tisztán bizonyító és kisegítő szerepe azt jelenti – amennyiben valamely melléklet tartalmazza az új és ennélfogva elfogadhatatlan jogalapokon kívül azokat a jogi elemeket, amelyekre néhány, a keresetlevélben foglalt jogalap támaszkodik –, hogy az ilyen elemeket fel kell tüntetni annak a válasznak a szövegében, amelyhez e véleményt csatolták, vagy ezeknek az elemeknek legalább kellően azonosíthatónak kell lenniük a válaszban (2009. május 7‑i NVV és társai kontra Bizottság ítélet, T‑151/05, EU:T:2009:144, 61. pont). Következésképpen nem a Törvényszék feladata az Innoplexia‑tanulmányának vizsgálata annak érdekében, hogy megtalálja abban a felperes állításait alátámasztó bizonyítékokat.

382    Ami az LBD‑tanulmányt illeti, az a 4.1. részében (9. és azt követő oldalak) arra utal, hogy az E.ON 2018 februárjában árversenybe kezdett. A felperes szerint ez azt bizonyítja, hogy az E.ON képes befolyásolni a piac általános díjstruktúráját, és hogy olyan negatív árréssel rendelkező díjakat kínál, amelyeket egyetlen kisebb szolgáltató sem tudna alkalmazni. Ami az innogy által felszámított díjakat illeti, azok többnyire drágábbak, mint a „top 5” árai, és az innogy rendelkezik a legmagasabb árréssel.

383    Meg kell jegyezni, hogy ez a tanulmány valójában negatív árrést mutat a villamos energia háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacán működő legtöbb szolgáltató esetében. Mindazonáltal a tanulmány egyrészt nem mutatja ki, hogy az összefonódás következtében az E.ON‑nak megnőne a kapacitása arra, hogy negatív árréssel rendelkező díjakat kínáljon. Másrészt pedig annak a gyakorlatnak, hogy a legtöbb versenytárs negatív árréssel rendelkező díjakat alkalmaz, gazdasági szempontból csak kapacitásfelesleg esetében van értelme, amikor árháborút folytatnak a piac fegyelmezése érdekében azért, hogy a legkevésbé hatékony versenytársak kiszoruljanak, majd az árak emelkedjenek, és lehetővé teszik a piacon maradó versenytársak számára a pozitív árrés helyreállítását. Márpedig ilyen körülményekre nem hivatkoztak.

384    Ezenkívül a Bizottság egy módszertani hibát is azonosít az LBD‑tanulmányban, mivel ez a tanulmány a szerződéskötés díjait a szolgáltatás első évére, nem pedig a szerződés érvényességének teljes időtartamára vetíti, ami közvetlenül befolyásolja a szolgáltatás első éve tekintetében számított árrés mértékét. Amikor a felperest a tárgyaláson erről kérdezték, nem vitatta érdemben a Bizottság kritikáját.

385    A felperes tehát nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el a kis versenytársak kiszorítása vagy az ár‑összehasonlító honlapokon megjelenő rangsorban az első helyek elfoglalása érdekében kialakított, negatív árréssel járó esetleges díjstratégiára való képesség vagy ösztönzés megteremtését illetően.

386    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megkövetelt módon elemezte a piacokat, és nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy az összefonódás nem korlátozza jelentősen a hatékony versenyt a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére egyedi szerződések keretében történő kiskereskedelmi értékesítésének piacán Németországban.

387    Következésképpen a villamos energia és a gáz háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére történő kiskereskedelmi értékesítésének németországi piacaira gyakorolt hatások téves értékelésére alapított első kifogást el kell utasítani.

b)      A második, a villamosenergia‑ és gázelosztás piacaira gyakorolt hatások téves értékelésére alapított kifogásról

388    A második, a villamosenergia‑ és gázelosztás piacaira gyakorolt hatások téves értékelésére vonatkozó kifogásával a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta kellőképpen az e piacokon kifejtett tevékenységek hatásait, és nyilvánvalóan tévesen értékelte azokat.

389    Az E.ON által támogatott Bizottság lényegében előadja, hogy a villamosenergia‑ és a gázelosztás piaca tekintetében értékelési hiba elkövetése nélkül állapította meg és elemezte a tényállást.

390    Először is, a felperes azt állítja, hogy az összefonódásban részt vevő felek valószínűleg befolyást gyakorolnak a műszaki és jogi szabályok kidolgozására. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság elemzése nyilvánvaló értékelési hibában szenved‑e, egyrészt a szövetségi hálózati ügynökség szabályozó rendelkezései, másrészt pedig más szervek és testületek által megállapított szabályok tekintetében.

391    Egyrészt, ami a fellebbező azon kifogását illeti, amely szerint a szövetségi hálózati ügynökségnek a jövőben elsősorban, ha nem kizárólagosan az E.ON igényeihez kellene igazítania szabályozási követelményeit, a Törvényszék elöljáróban megjegyzi, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 253. és azt követő pontjaiban elemezte az összefonódásnak a szövetségi hálózati ügynökség által végzett szabályozásra gyakorolt befolyását. A szövetségi hálózati ügynökség állításainak fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás valószínűleg nem gyakorol jelentős hatást a szövetségi hálózati ügynökség hálózati díjak szabályozására vonatkozó hatáskörére. E tekintetben a felperes semmilyen bizonyítékot nem szolgáltat az E.ON által esetlegesen gyakorolt befolyásra vonatkozóan, amelyet egyébként maga a szövetségi hálózati ügynökség is tagad, sem pedig arra vonatkozóan, hogy ez a befolyás önmagában milyen módon utalhat a hatékony verseny jelentős akadályozására.

392    Másrészt, ami a fontos szabályozó testületeken és egyesületeken belüli befolyást illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 246. és azt követő pontjaiban elemezte azt a befolyást, amelyet az E.ON gyakorolhatott a szabályozó testületekre és szabványügyi szövetségekre, különösen a Verband der Elektrotechnik Elektronik Informationstechnik e.V. (villamosmérnöki, elektronikai és informatikai szövetség, Németország) (a továbbiakban: VDE) műszaki és hálózatüzemeltetési fórumát érintően. Tekintettel a Bizottság és a VDE közötti 2019. május 17‑i és 2019. július 24‑i telefonbeszélgetésekre (a megtámadott határozat 257. és 260. lábjegyzete), valamint az összefonódásban részt vevő felek 2019. július 25‑i és 29‑i beadványaira (a megtámadott határozat 258. és 259. lábjegyzete), a Bizottság a megtámadott határozat 252. pontjában megállapította, hogy kevéssé valószínű, hogy az összefonódás révén az E.ON képes lenne a VDE műszaki szabványok megállapítására vonatkozó döntéshozatali folyamatát jogellenesen befolyásolni. Amint ugyanis a megtámadott határozat 248. és 249. pontjából kitűnik, az összefonódást követően az E.ON nem rendelkezett volna semmilyen többséggel az egyes műszaki szabványokért felelős munkacsoportok tagjainak kinevezéséért felelős különböző irányítóbizottságokban, és potenciálisan is csak az egyik ilyen munkacsoportban lett volna többségben.

393    Igaz, hogy e szövetség a felperes által hivatkozott egyik szövetség, és hogy a Bizottság e konkrét szövetség dinamikáját használta példaként.

394    E tekintetben a Törvényszéknek a felülvizsgálata során azt is vizsgálnia kell, hogy a Bizottság elemzésében vétett valamely mulasztás alkalmas lehet‑e azon megállapításának megkérdőjelezésére, amely szerint a jelen összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében nem áll fenn komoly kétség (lásd ebben az értelemben: 2007. július 9‑i Sun Chemical Group és társai kontra Bizottság ítélet, T‑282/06, EU:T:2007:203, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

395    Márpedig a jelen ügyben a felperes nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot azon állításainak alátámasztására, amely szerint az E.ON az összefonódást követően többséget szerezne más szövetségek bizottságaiban. E tekintetben az A.19. mellékletben szereplő, az ilyen többség fennállásának alátámasztására benyújtott dokumentumok csupán az E.ON és az RWE jelenlétét jelzik egyes németországi szövetségekben, de nem bizonyítják, hogy az E.ON ilyen többséggel rendelkezik. A felperes mindenesetre nem mutatja be, hogy az E.ON esetleges többségi részesedése e szervezetek bármelyikében milyen módon képezné a hatékony verseny jelentős korlátját.

396    A szövetségi hálózati ügynökségre, valamint a más szervekre és testületekre gyakorolt befolyásra vonatkozó érvet ezért el kell utasítani.

397    Másodszor, a felperes előadja, hogy az összefonódást követően az E.ON a megnövekedett vásárlóereje miatt kedvezőbb feltételekhez jut a hálózati berendezések, a kivitelezési és tervezési szolgáltatások, valamint a hálózati szoftverek tekintetében.

398    A Bizottság ezt a kérdést a megtámadott határozat 262. és 263. pontjában elemezte. Egyrészt, ami a kis hálózatüzemeltetőkkel szemben fennálló azon előnyt illeti, hogy az E.ON elsőbbséget élvez a hálózati szolgáltatások beszerzésében olyan szolgáltatók mellett, amelyek e szolgáltatások nyújtására vonatkozó kapacitása korlátozott, a Bizottság nem azonosított semmilyen hiányosságot a hálózati szolgáltatások nyújtásában. Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozat 234. és 235. pontjában megállapította, hogy az E.ON‑nak és az innogynak már az összefonódás előtt is nagyobb súlya volt, mint a többi hálózatüzemeltetőnek.

399    Másrészt, a Bizottság megállapította, hogy nem valószínű, hogy kizárták az ügyfeleket az összefonódásban részt vevő felek hálózati szolgáltatásaihoz való hozzáférésből azon oknál fogva, hogy a hálózati szolgáltatások nagy részét főként helyben nyújtják és vásárolják, és mivel az összefonódás földrajzilag kiegészítő jellegű, nem valószínű, hogy az a helyi szintű vásárlások mennyiségének jelentős növekedéséhez vezetne. A Bizottság azt is megállapította, hogy a hálózatüzemeltetőknek nyújtott szolgáltatások csak egy részét képezik az upstream szolgáltatók számára rendelkezésre álló keresletnek.

400    Ebből tehát arra kell következtetni, hogy a Bizottság figyelembe vette az ilyen típusú szolgáltatások helyi jellegét. Figyelemmel általánosságban a Bizottság elemzésének részletességére és a hálózati szolgáltatásokkal kapcsolatos valamennyi aggály elemzésére, nem róható fel a Bizottságnak, hogy a vizsgálatát nem megfelelően folytatta le. Valójában a felperes inkább azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem más következtetéseket vont le a rendelkezésére álló információkból és bizonyítékokból.

401    Így a felperes szerint a Bizottságnak először is azt kellett volna megállapítania, hogy az E.ON kedvezőbb díjakat és feltételeket kap, másodszor, hogy a nagykereskedelmi villamosenergia‑szolgáltatók alkalmazkodnak az E.ON igényeihez, harmadszor, hogy a szolgáltatók az E.ON‑t előnyben részesítik, negyedszer pedig, hogy a versenytársak nem lennének képesek a szükséges támogató szolgáltatásokat nyújtani. Márpedig a felperes valamennyi aggálya csak egyszerű spekuláció. A felperes nem nyújt semmilyen komoly bizonyítékot az ilyen forgatókönyvek hihetőségét illetően, sem pedig azzal kapcsolatban, hogy az ilyen forgatókönyvek hogyan eredményezhetik a hatékony verseny jelentős akadályozását.

402    Ilyen körülmények között a felperes azon érvét, hogy az E.ON a hálózati szolgáltatások tekintetében versenyellenes előnyökre tesz szert, el kell utasítani.

403    Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem kellőképpen vizsgálta, és helytelenül értékelte a hálózatok kiépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges vezetékhasználati jogokra vonatkozó koncessziót.

404    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat 224–236. pontjában számos olyan, feltételezésen alapuló forgatókönyvet elemzett, amelyekben az összefonódás kárt okozhat a gáz‑ és villamosenergia‑fogyasztóknak, beleértve a verseny csökkenését is a koncessziós ajánlati felhívások terén. Nem vitatott, hogy Németországban az önkormányzatok az elosztóhálózatok üzemeltetését úgy szervezik meg, hogy a hálózatüzemeltetőknek ajánlati felhívás útján átlagosan 15–20 évre koncesszióba adják a területükön lévő gáz‑ és villamosenergia‑elosztó hálózatok kiépítését és üzemeltetését (a megtámadott határozat 224. és 225. pontja).

405    A felperes több érvre is hivatkozik az összefonódás említett koncessziókra gyakorolt versenyellenes hatásaival kapcsolatban.

406    Egyrészt, a felperes szerint a Bizottságnak az összefonódást megelőző 20 éves elemzési időszakot kellett volna figyelembe vennie ahhoz, hogy megfelelően elemezni tudja az összefonódás hatásait a koncessziók területén.

407    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 224. pontjában elismeri, hogy a koncessziós szerződések átlagos időtartama 15–20 év. Mindazonáltal a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódást megelőző ötéves időszakra engedélyezett koncessziók vizsgálata elegendő az elemzéséhez. Ezen időszak kiválasztása lehetővé tette a Bizottság számára, hogy több mint 1000 koncessziós eljárást vizsgáljon meg. Arra is rá kell mutatni, hogy az adatok idővel veszítenek értékükből a jelenlegi és jövőbeli piaci feltételeket érintően. Ennélfogva a Bizottság azzal, hogy elemzését az összefonódást megelőző körülbelül 5 éves időszakra korlátozta, a koncessziókért folyó versenyt kellőképpen elemezte, és ezért nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát.

408    Másrészt, a felperes arra a lehetőségre hivatkozik, hogy az E.ON pénzügyi ereje, tapasztalata és esetleges szinergiahatásai miatt jobb ajánlatokat tesz a koncessziós jogokra vonatkozóan.

409    E tekintetben a Bizottság a megtámadott határozat 231. pontjában megállapította, hogy az összefonódásban részt vevő felek főként az önkormányzati gazdálkodó szervezetekkel szemben vesztettek az ajánlati felhívásokon. Az E.ON által elveszített villamosenergia‑koncessziók legalább 90%‑át állami vagy félig állami vállalkozásoknak ítélték oda, az innogy által elvesztett koncessziók legalább 80%‑át pedig önkormányzati gazdálkodó szervezeteknek. A Bizottság rámutatott, hogy a gáz esetében hasonló a helyzet.

410    Továbbá, ami a megnövekedett méretgazdaságosságból származó lehetséges előnyöket illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 235. pontjában megjegyezte, hogy az összefonódásban részt vevő felek az összefonódást megelőzően jelentősen nagyobbak voltak, mint a legtöbb versenytárs vállalkozás, különösen az önkormányzati gazdálkodó szervezetek. E tekintetben az összefonódásban részt vevő felek különösen akkor voltak sikeresek az ajánlati felhívások megnyerésében, amikor már ők voltak a hagyományos szolgáltatók, de az új koncessziók megszerzésében csak korlátozott sikereket értek el.

411    Ilyen körülmények között észszerű volt azt a következtetést levonni, hogy – mivel a Bizottság semmilyen azt alátámasztó bizonyítékkal nem rendelkezett, hogy az önkormányzati gazdálkodó szervezetek új koncessziókat veszítettek volna a nagyobb felekkel szemben – nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a méretgazdaságossági előnyök vagy az ilyen ajánlati felhívásokon való részvételhez kapcsolódó korábbi tapasztalat az összefonódás következtében versenyellenes előnyt biztosítana az E.ON számára.

412    E tekintetben a felperes feltételezéseken alapuló forgatókönyvekre hivatkozik anélkül, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában meglévő bizonyítékokat közölne. A felperes ugyanis a BET‑tanulmányra hivatkozik érvei alátámasztására. Márpedig a fenti 205. pontban kifejtett okok miatt e tanulmány korlátozott relevanciával és bizonyító erővel bír a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló versenyhelyzet értékelése szempontjából. A felperes egyébként az említett tanulmány 48. és azt követő oldalaira hivatkozik, és a keresetében kifejezetten megemlíti a 39., 42. és 44–47b. kérdéseket. A 39. kérdésre válaszolva a 87 válaszadó 80%‑a jelezte, hogy az összefonódásban részt vevő felek között szinergiák lehetnek. Ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy a BET‑tanulmányra válaszoló vállalkozások úgy vélték, hogy ezek a szinergiák a hatékony verseny jelentős akadályozását jelentették volna. Ami a 42. kérdést illeti, annak szövege abból az elképzelésből indul ki, hogy a szinergiák nagyobb hatékonysági követelményeket eredményeznek. A tanulmány azonban semmilyen bizonyítékot nem ad erre vonatkozóan. Ennek alapján a válaszadók 71%‑a véli úgy, hogy nem tudná teljesíteni ezeket a követelményeket. A tanulmányból azonban nem derül ki egyértelműen, hogy ezek a követelmények teljesülnek‑e. Elég megjegyezni, hogy a válaszadók több mint kétharmada a 43. kérdésre adott válaszában megerősítette, hogy a nekik adott koncessziókat az E.ON vagy az innogy nem vitatta. Ez megerősíti a Bizottság azon következtetéseit, amelyek szerint az összefonódásban részt vevő felek közötti verseny a koncessziók tekintetében nagyon korlátozott.

413    Következésképpen a felperes nem szolgáltatott elegendő, releváns olyan bizonyítékot, amely a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibáját igazolja, és amely lehetővé tenné annak kijelentését, hogy az összefonódást követően az E.ON jobb ajánlatokat tudna tenni a koncessziókra, még kevésbé pedig annak kijelentését, hogy ha ez így is lenne, az versenyellenes lehetne. Éppen ellenkezőleg, ha az összefonódás lehetővé tenné az E.ON számára, hogy jobb ajánlatokat tegyen, ez kedvezően hathatna a versenyre. A versenyre gyakorolt káros hatások elméletileg csak akkor jelentkezhetnek, ha az összefonódásban részt vevő felek hosszabb távon képesek lennének monopolizálni a piacot, mivel egyetlen versenytárs sem lenne képes megfelelni a felek költségszerkezetének, amint arra a Bizottság a megtámadott határozat 234. pontjában helyesen emlékeztetett.

414    Harmadrészt, a felperes úgy véli, hogy az összefonódásban részt vevő felek közeli versenytársak voltak, mivel 2010 és 2015 között több mint 100 koncesszióért versenyeztek. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság több mint 1000, 2013 és 2017 közötti koncessziós eljárást megvizsgálva a megtámadott határozat 228. és 229. pontjában kijelentette, hogy az összefonódásban részt vevő felek nem álltak szoros versenyben, mivel az esetek kevesebb mint 5%‑ában vettek részt ugyanazokban az ajánlati felhívásokban. A megtámadott határozat 244. lábjegyzetéből az is kitűnik, hogy a Bizottság azt elemezte, hogy az összefonódásban részt vevő felek részt vettek‑e az ilyen eljárásokban olyan vállalkozásokon keresztül, amelyekben kisebbségi részesedéssel rendelkeztek. Ennélfogva a Bizottság kellőképpen bizonyította, hogy az összefonódásban részt vevő felek között nem volt jelentős átfedés a különböző koncessziós eljárásokban.

415    Negyedrészt, ami az E.ON egész német államterületre kiterjedő jelenlétét illeti, amely az E.ON számára előnyt jelenthet az azon régiókkal, ahol már jelen van, szomszédos régiókban történő terjeszkedés során, a Bizottság a megtámadott határozat 230. pontjában megállapította, hogy azok az ajánlati felhívások, amelyeken az összefonódásban részt vevő felek 2013 és 2017 között részt vettek, nem egy adott régióra koncentrálódtak, és nem mindig az E.ON és az innogy hálózatüzemeltetési területeinek határához közel helyezkedtek el. A Bizottság a megtámadott határozat fenti 409. pontban idézett 231. pontjában az önkormányzati gazdálkodó szervezetek által gyakorolt erős versenykényszert is megállapította. A fentiekből az következik, hogy a Bizottság kellőképpen elemezte az összefonódásban részt vevő felek versenyhelyzetének közelségét és az önkormányzati gazdálkodó szervezetek által gyakorolt versenykényszert.

416    Ötödrészt, nem vitatott a felek között, hogy van egy, az önkormányzati feladatellátás visszaállítására irányuló tendencia. A megtámadott határozat 232. és 233. pontjából kitűnik, hogy az összefonódásban részt vevő felek és az első piacvizsgálat több válaszadója észlelte a hálózatok önkormányzatok általi visszavételének tendenciáját. A felperes szerint ugyanakkor a közeli jövőben fennáll e tendencia csökkenésének kockázata az E.ON által esetlegesen gyakorolt, célzott elrettentő stratégiák miatt. E tekintetben a megtámadott határozat 236. pontjában a Bizottság elemezte azokat a lehetséges perbeli taktikákat, amelyek az összefonódásban részt vevő felek által elveszített koncesszió átruházásának szándékos késleltetésére irányulnak (sham litigation).

417    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék már utalt arra, hogy egy bírósági keresetindítás esetenként erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet. Ehhez két együttes feltételnek kell teljesülnie. Először is, a keresetindítás észszerűen nem tekinthető úgy, mint amely a szóban forgó vállalkozás jogainak érvényesítésére irányul, és ezért csak az ellenérdekű fél zaklatására szolgál. Másodszor, a keresetindításnak a verseny kiküszöbölésére irányuló terv részeként kell megvalósulnia (lásd: 2012. szeptember 13‑i Protégé International kontra Bizottság ítélet, T‑119/09, nem tették közzé, EU:T:2012:421, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

418    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat 236. pontjában helyesen állapította meg, hogy ezek a taktikák nem tulajdoníthatók az összefonódásnak abban az értelemben, hogy az összefonódás nem alkalmas arra, hogy erősítse az összefonódásban részt vevő felek ösztönzését az ilyen típusú stratégiák alkalmazására. E tekintetben rá kell mutatni, hogy még ha az ilyen taktikák létezése bizonyítást is nyerne, a felperes nem magyarázza meg, hogy az összefonódásban részt vevő felek számára az ilyen taktikák elfogadására való ösztönzés hogyan erősödne az összefonódás következtében, és ezért nem bizonyította a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibáját.

419    Hatodrészt, a felperes vitatja az önkormányzatok mérlegelési jogkörét a jogok koncesszióba adása során. Az E.ON a közigazgatási eljárás során ugyanis előadta, hogy az önkormányzatok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeztek az odaítélési szempontok kiválasztása, súlyozása és kialakítása során, figyelemmel különösen az önkormányzati érdekekre (a megtámadott határozat 226. pontja). E tekintetben nem vitatott, hogy az önkormányzat állapítja meg az odaítélés kritériumait. Ezzel szemben a felperes azt vitatja, hogy az önkormányzatnak mozgástere lenne e szempontok kiválasztását, súlyozását és kidolgozását illetően. Mindazonáltal, ha igaz lenne – amint azt a felperes állítja –, hogy az önkormányzatoknak semmilyen mozgástere nem volt a kiválasztás tekintetében, és hogy az összefonódásban részt vevő felek hatékonyabbak voltak, és kihasználták pénzügyi erejüket, méretgazdaságosságukat és koncessziós tapasztalataikat, az összefonódásban részt vevő feleknek már jelentős számú koncessziót kellett volna elnyerniük a kisebb versenytársak kárára, ami nem így van, amint azt a fenti 411. pont lényegében kifejtette. Mindenesetre a felperes által benyújtott konkrét bizonyítékok hiányára és a koncessziós eljárások szokásos működésére figyelemmel nem tűnik hihetőnek, hogy az önkormányzatoknak ne lenne elegendő mozgástere, különösen mivel a figyelembe veendő kritériumok egy része szubjektív. Ennélfogva a koncessziós ajánlati felhívásokra vonatkozó törvényi rendelkezések 2017‑ben végrehajtott legutóbbi módosítása a koncessziós ajánlati felhívások tekintetében jogszerű szempontként vezette be az „önkormányzati érdekek figyelembevételét”, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat 232. pontjában megállapítja.

420    A fentiekre tekintettel a Bizottság a felperes valamennyi aggályát elemezte, és a koncessziók tekintetében nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát.

421    Negyedszer, ami a csomagajánlatok hálózatüzemeltetőként történő megtételének lehetőségét illeti, a felperes nem támasztja alá állításait, és nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az összefonódás eredményeképpen az E.ON‑nak több lehetősége lesz csomagajánlatok megtételére. Itt csupán a feltételezéseken alapuló forgatókönyvekre vonatkozó spekulációkról van szó. A felperes különösen azt nem magyarázza meg, hogy az összefonódásban részt vevő felek miért nem rendelkeznek már ilyen kapacitással, amikor már az értékesítési lánc egészén jelen lévő hálózatüzemeltetők, sem azt, hogy a versenytársak miért nem lennének képesek arra, hogy szintén ilyen ajánlatokat tegyenek, valamint hogy adott esetben, milyen versenyellenes hatások várhatóak.

422    E tekintetben a csomagajánlatokra vonatkozó lehetőségeket illetően a Bizottság ellenkérelmében arra utal, hogy a hálózat üzemeltetése a jogi követelmények miatt valójában független az energiaellátó vállalkozások egyéb tevékenységi területeitől. Mindenesetre az E.ON már az összefonódás előtt is rendelkezett pénzügyi erővel, és már akkor is tehetett volna csomagajánlatokat, így az ilyen magatartás nem tekinthető az összefonódásra jellemzőnek.

423    Ötödször, a felperes – anélkül, hogy azt bármilyen módon alátámasztaná – azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a helyettesítési hatásokból, a láncreakciókból és a szomszédos, földrajzilag korlátozott piacokra gyakorolt dominóhatásokból eredő kölcsönhatásokat. Mindazonáltal a felperes nem magyarázza meg, hogy ezek a tényezők miért relevánsak, sem pedig azt, hogy ezekből hogyan lehet a hatékony verseny jelentős akadályozására következtetni.

424    A fentiek összességére tekintettel a villamosenergia‑ és gázelosztási piacokra gyakorolt hatások téves értékelésére alapított második kifogást el kell utasítani.

c)      A harmadik, a metrológiai szolgáltatások és az e‑mobilitás piacára gyakorolt hatások téves értékelésére alapított kifogásról

425    A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem folytatott le megfelelő és helyes értékelést az összefonódásnak a metrológiai szolgáltatások és az e‑mobilitás piacára gyakorolt hatásait illetően.

426    A Bizottság vitatja a felperes érveit.

1)      A metrológiai szolgáltatások piacáról

427    Ami az összefonódásnak a metrológiai szolgáltatások piacára gyakorolt hatásait illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 355. pontjában megállapította, hogy az áMÜ‑k villamosenergia‑ és gázmérési szolgáltatásainak piaca és a mérendő terméktől függő lehetséges részpiacok a hálózati terület szintjén is monopóliumok, mivel a hálózatüzemeltető az egyetlen engedélyezett mérőhely‑üzemeltető. Ezenkívül a Bizottság a megtámadott határozat 356. pontjában megállapította, hogy a vMÜ‑k villamosenergia‑ és gázmérő szolgáltatásainak piaca Németországban kibontakozóban lévő piac, és hogy az összefonódásban részt vevő felek németországi együttes piaci részesedése még a részpiacok további felosztása esetén is kevesebb mint 5%. A Bizottság ebből arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a piacokat az összefonódás nem érinti.

428    A felperes több érvet hoz fel az összefonódásnak a metrológiai szolgáltatások piacára gyakorolt versenyellenes hatásaival kapcsolatban.

429    Egyrészt, ami a felperes azon helyettesítő, lánc‑ és dominóhatásokra vonatkozó érvét illeti, amelyeket az E.ON mint áMÜ helyzete okozhat azokon a településeken, ahol a villamosenergia‑ és gázelosztó hálózat üzemeltetésére vonatkozó koncesszióval rendelkezik, azt a fenti 423. pontban kifejtett indokokkal megegyező okokból el kell utasítani.

430    Mindazonáltal a Bizottság a megtámadott határozat 406–409. pontjában megállapította, hogy az összefonódás nem akadályozza jelentősen a hatékony versenyt a hálózatüzemeltetők által üzemeltetett gáz‑ és villamosenergia‑elosztó hálózatok upstream piacai és a németországi vMÜ‑k metrológiai szolgáltatásainak downstream piacai közötti vertikális kapcsolatokból eredő nem koordinált hatások miatt. Rámutatott ugyanis, hogy az összefonódás nem változtatta meg az E.ON azon képességét, hogy kizárja a vMÜ versenytársait, mivel a hálózatüzemeltetők az összefonódás előtt és után is helyi monopóliumok voltak. Úgy vélte továbbá, hogy a kizárásra irányuló ösztönzők gyengék voltak, és az összefonódás következtében nem erősödtek jelentősen, mivel először is az összefonódásban részt vevő felek németországi együttes piaci részesedése a vMÜ‑k villamosenergia‑ és gázmérő szolgáltatásainak kibontakozóban lévő piacán kevesebb mint 5% volt, másodszor, a piac még gyerekcipőben járt, és a fejlődés összességében még mindig nagyon csekély volt, harmadszor, más ágazatokból is voltak piacra lépők, negyedszer pedig a szabályozás arra kötelezte a hálózatüzemeltetőket, hogy megkülönböztetéstől mentesen biztosítsák a hálózatra való csatlakozást és annak használatát. Ebből tehát az következik, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság elemezte az e két piac között érvényesülő vertikális hatásokat.

431    Másrészt, a felperes előadja, hogy az összefonódás eredményeként az E.ON lesz áMÜ‑ként a vételezési pontok 41%‑ával a vezető versenytárs, és a hálózat hosszát figyelembe véve legalább 44,14%‑os piaci részesedéssel, illetve az ellátott települések számát figyelembe véve pedig több mint 50%‑os piaci részesedéssel rendelkezik.

432    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a metrológiai szolgáltatások piacának meghatározása során, amint az a fenti 337. pontban is megállapítást nyert. Ennek következtében az összefonódásban részt vevő felek mint áMÜ‑k piaci részesedései nem relevánsak a vMÜ‑k villamosenergia‑ és gázmérő szolgáltatási piacának elemzése szempontjából.

433    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes a saját adatainak felhasználására szorítkozik, anélkül hogy megmagyarázná azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság által felhasznált adatok nem helyesek.

434    Márpedig nem elegendő, ha a felperes a Bizottság által a megtámadott határozatban felhasznált adatoktól eltérő adatokat használ fel a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba megállapításához anélkül, hogy olyan konkrét bizonyítékot hozna fel, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy az adatoknak a megtámadott határozatban való figyelembevétele a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibájának minősül (lásd ebben az értelemben: 2013. június 7‑i Spar Österreichische Warenhandels kontra Bizottság ítélet, T‑405/08, nem tették közzé, EU:T:2013:306, 156. pont).

435    A fentiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság által a piaci részesedések kiszámításához felhasznált és releváns adatok helytelenek voltak. Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy az összefonódás nem érinti az áMÜ‑k és a vMÜ‑k piacát.

436    Harmadrészt, ami az E.ON metrológiai szolgáltatások teljesítéséhez megkövetelt humán‑ és műszaki erőforrásigények kielégítéséhez szükséges teljesítményét és nemzeti jelenlétét illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság több alkalommal értékelte a mérőállomások kezelésére rendelkezésre álló fehércímkés szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók jelenlétét.

437    Ami a piac lehetséges meghatározását illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 358. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás nem hozta létre a fehércímkés szolgáltatások érintett piacát vagy potenciális részpiacokat. E tekintetben a megtámadott határozat 180. lábjegyzetéből kitűnik, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a fehércímkés szolgáltatások – legalábbis a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában és a közeljövőben – inkább olyan piacokon játszhatnak szerepet, ahol bizonyos szolgáltatások nyújtására vonatkozó kötelezettség áll fenn, amelyek kiszervezhetők. Következésképpen a Bizottság nem tekintette a gáz‑ és villamosenergia‑mérés fehércímkés szolgáltatásainak piacát vMÜ‑piacnak, mivel a vMÜ‑piac még gyerekcipőben jár, és csak a saját kapacitással rendelkező szereplők alkalmasak e tevékenység folytatására. A megtámadott határozat 178. pontjában és 186. lábjegyzetében a Bizottság jelezte, hogy úgy véli, hogy az áMÜ‑knek és a vMÜ‑knek nyújtott fehércímkés szolgáltatások valószínűleg országos hatókörűek, mivel a legtöbb, ha nem az összes áMÜ és vMÜ még mindig helyi monopólium, és ahhoz, hogy egy bizonyos méretű alap felhasználói körrel rendelkezzenek, szélesebb földrajzi lefedettségre van szükség. Ezenkívül a Bizottság a megtámadott határozat 359. pontjában megállapította, hogy az összefonódásban részt vevő felek együttes piaci részesedése nem haladta meg az 5%‑ot a villamosenergia‑ és gázméréshez nyújtott fehércímkés szolgáltatások lehetséges részpiacán.

438    A Bizottság a megtámadott határozat 414–417. pontjában értékelte a downstream áMÜ‑piac és az upstream fehércímkés szolgáltatások közötti vertikális hatásokat is. Egyrészt megállapította, hogy az összefonódás nem fogja jelentősen akadályozni a hatékony versenyt a két piac közötti vertikális kapcsolatokból eredő nem egyeztetett hatások miatt, mivel az áMÜ‑k downstream szinten helyi monopóliumok voltak, és ezért nem volt verseny, valamint az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedése a fehércímkés szolgáltatások terén kevesebb mint 5% volt. Másrészt az upstream piacon az összefonódás nem változtatta meg sem a fehércímkés szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kizárási képességét, mivel az áMÜ‑k már helyi monopóliumok voltak, sem pedig a kizárásra ösztönzőket, amelyek nem nőttek jelentősen, tekintettel az összefonódásban részt vevő felek nagyon korlátozott helyzetére a fehércímkés szolgáltatások upstream piacán és az összefonódás miatti csekély mértékű növekedésre.

439    Hasonlóképpen, a Bizottság a megtámadott határozat 178. és 407. pontjában megállapította, hogy történnek piacra lépések, és a piacra lépésnek nincs akadálya. Így semmilyen érzékelhető akadály nem korlátozta, hogy ezeket a szolgáltatásokat egy bizonyos régióra vonatkozóan kínálják, tekintettel arra, hogy az áMÜ‑k és a vMÜ‑k többsége is nyújt ilyen fehércímkés szolgáltatásokat, és hogy olyan új belépők, mint a Telefónica vagy a Deutsche Telekom, amelyek nem tartoztak az ágazathoz, belépnek a nemzeti piacra.

440    E tekintetben a felperes semmilyen olyan bizonyítékot nem szolgáltat, amely megkérdőjelezné a Bizottság következtetéseit a fehércímkés szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókkal kapcsolatban, amelyek a Bizottság szerint rendelkezésre állnak azon áMÜ‑k és vMÜ‑k igényeinek kielégítésére, amelyek nem rendelkeznek a mérőműszerek megfelelő működéséhez szükséges kapacitással.

441    Ami azt a tényt illeti, hogy egyes potenciális önkormányzati versenytársak státuszuk vagy a német önkormányzati jog miatt csak helyi szintű intézkedéseket hozhatnak, a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy ennek azonban a verseny szempontjából másodlagos jelentősége van, mivel csak néhány vállalkozásra vonatkoznak ilyen abszolút tilalmak.

442    Negyedrészt, ami a méretgazdaságosságból és az áMÜ vásárlóerejéből származó állítólagos előnyöket illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 362. és 363. pontjában megállapította, hogy bizonyos feltételezések, különösen ami az E.ON és az innogy, valamint más szereplők költségeit és méretgazdaságosságát illeti, nem voltak megalapozottak. A felperes e kárelmélet alátámasztására az LBD‑tanulmányra és a BET‑tanulmányra hivatkozik.

443    Az LBD‑tanulmány 17. oldalán található 7. ábra, amelyre a felperes hivatkozik, az innogy márkáinak az LSW Energie GmbH & Co. KG alapterületén belüli díjképzését mutatja, de a felperes nem magyarázza meg, hogy ez az ábra hogyan támaszthatja alá a méretgazdaságosságból és a vásárlóerőből az összefonódás következtében jelentkező előnyöket.

444    A BET‑tanulmányra hivatkozva a felperes előadja, hogy a kutatásra válaszolók azt várják, hogy ez a piac zárva marad az új szereplők megjelenése előtt. Márpedig ez a tanulmány a fenti 205. pontban kifejtett okok miatt korlátozott relevanciával és bizonyító erővel bír a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában fennálló versenyhelyzet értékelése szempontjából. Emellett a 62., 63., 65. és 71. kérdésre adott válaszok nem mondanak ellent a Bizottság fenti 439. pontban kifejtett, a piacra lépés korlátainak hiányára és az új versenytársak piacra lépésére vonatkozó megállapításainak.

445    Mindazonáltal a felperes nem magyarázza meg, hogy az LBD‑ és a BET‑tanulmány hogyan tudná megkérdőjelezni a Bizottság metrológiai szolgáltatások piacai felosztásának hiányára, és mindenekelőtt a méretgazdaságossághoz kapcsolódó állítások hiteltelenségére vonatkozó következtetéseit. A megtámadott határozat 363. pontjában a Bizottság ugyanis azt az állítást vitatta, amely szerint csak egyes nagy piaci szereplők lennének képesek az intelligens mérők üzemeltetésére irányuló szolgáltatásokat nyereségesen nyújtani. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy ilyen eset kevéssé valószínű, mivel először, az intelligens mérők adatátviteli eszközét és a szükséges infrastruktúrát több független szolgáltató biztosítja, másrészt pedig 100 000–300 000 intelligens mérőtől lehetséges a kereskedelmi üzemeltetés, ami az összes mérőműszer kis hányadát jelenti; továbbá a kevesebb mérővel rendelkező szolgáltatók még mindig együttműködhetnek a nagyobb méretgazdaságosság elérése érdekében; és végül az energiaszektoron kívüli nagy szereplők piacra lépése azt mutatta, hogy a piacra lépés, és így a verseny is lehetséges.

446    A felperes metrológiai szolgáltatások piacára vonatkozó érveit ezért el kell utasítani.

2)      Az e‑mobilitási piacról

447    Az e‑mobilitási piacot illetően a felperes először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság helytelenül értékelte az autópályán kívüli, helyi szintű versenyhelyzetet.

448    E tekintetben a Törvényszék mindenekelőtt megjegyzi, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 381. pontjában megállapította, hogy az összefonódásban részt vevő felek együttes piaci részesedése az elektromos járművek németországi autópályán kívüli töltőpontjai tekintetében 20% alatti, még akkor is, ha feltételezhető a rendes töltőpontok és a gyorstöltőpontok piacának elkülönülése. A Bizottság a megtámadott határozat 384. pontjában megállapította továbbá, hogy az összefonódásban részt vevő felek az autópályákon kívül nagyon kevés nyilvános ultragyors töltőpontot üzemeltetnek, és hogy számos jelentős versenytárs, mint például az Allego, az EnBW és az Ionity az összefonódásban részt vevő felekéhez hasonló vagy annál nagyobb mértékű, ultragyors töltőállomásokra vonatkozó terjeszkedési tervvel rendelkezik. A Bizottság továbbá a megtámadott határozat 385. pontjában megállapította, hogy nemzeti szinten több jelenlegi és jövőbeli versenytárs van, mint például a Deutsche Telekom vagy a Volkswagen, és hogy ez utóbbi szintén bejelentette szándékát, hogy belépjen az e‑mobilitási piacra, és azt tervezi, hogy 4000 európai autókereskedő partnerének és szervizállomásának telephelyén nyilvános töltőpontokat épít ki az elektromos járművek számára. Végül a megtámadott határozat 386. pontjában a Bizottság megállapította, hogy még azon az általa azonosított 16 autópályán kívüli helyi területen, ahol az összefonódásban részt vevő felek együttes piaci részesedése meghaladja a 25%‑ot, vagy a Herfindahl‑Hirschman index értéke meghaladja a 150‑et, sem valószínűsíthető, hogy jelentősen korlátozná a versenyt, mivel először, más versenytársak – ideértve az e‑mobilitásra szakosodott piaci szereplőket és az önkormányzati gazdálkodó szervezeteket is – jelen vannak, másodszor, e régiók némelyikén a versenytársak terjeszkedési terveket jelentettek be, harmadszor, az összefonódásból eredő kapacitásnövekedés gyakran nem érte el a piaci részesedések 10%‑át, és negyedszer, bizonyos, a nagyvárosok vagy más települések közvetlen közelében lévő területek e körülmény miatt versenynyomásnak voltak kitéve.

449    Ebből következik, hogy a Bizottság az autópályán kívüli területeket is beleértve következetesen és átfogóan elemezte a versenyelemeket a legkisebb elképzelhető piac szempontjából, különös tekintettel az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedéseire, versenyhelyzetük közelségére, a piac szerkezetére és a piacra lépés akadályaira.

450    Másodszor, a felperes számos érvre hivatkozik az összefonódásnak az e‑mobilitási piacra gyakorolt versenyellenes hatásaival kapcsolatban. Így a BET‑tanulmány alapján a felperes lényegében előadja, egyrészt, hogy a kis szolgáltatók nem lesznek képesek országos töltőhálózatot kiépíteni, másrészt, hogy az E.ON által az összefonódás következtében elért méretgazdaságosság kizáró hatással jár, harmadrészt pedig, hogy az innogy eltűnésével a verseny nagy része megszűnik.

451    E tekintetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás nem fogja jelentősen korlátozni a hatékony versenyt a nem egyeztetett, az összefonódásban részt vevő felek által a németországi autópályán kívüli töltőpontok telepítésének és üzemeltetésének piacán kifejtett tevékenységeinek átfedéséből származó horizontális hatások miatt, különösen a fenti 448. pontban kifejtett okokból.

452    A felperes BET‑tanulmányon alapuló kijelentéseivel kapcsolatban e tanulmány relevanciájának és bizonyító erejének korlátozott jellegéhez (lásd a fenti 205. pontot) hozzá kell tenni, hogy ez a tanulmány nem kellően reprezentatív az e‑mobilitási piacon fennálló verseny állapotára vonatkozóan, mivel a résztvevők kizárólag energiaszolgáltató vállalkozások és hálózatüzemeltetők, míg ebben az ágazatban más ágazatokból érkező vállalkozások is tevékenykednek, mint például a Deutsche Telekom, a Volkswagen, az Ionity, a Shell vagy a BP, valamint az e‑mobilitásra szakosodott vállalkozások, mint például a Fastned, az eLoaded, a ChargePoint vagy az Allego.

453    A felperes arra is utal, hogy az LBD Beratungsgesellschaft által a piaci helyzetről 2019. január 9‑én készített tájékoztató 19. oldala szerint az E.ON összefonódást követő piaci részesedése napjainkra már 33%‑ra nőtt. E tájékoztatóból kiderül, hogy az E.ON és az innogy együttes piaci részesedése inkább 21,2%. Márpedig a felperes nem magyarázza meg, hogy honnan származik a 12%‑os különbség. Ezen túlmenően a felperes tájékoztatója több, nem elhanyagolható piaci részesedéssel rendelkező versenytárs, például a [bizalmas] jelenlétét is bemutatja. Ezek az arányok a becslések tartományán belül vannak, és összhangban vannak a Bizottság megállapításaival, amely úgy véli, hogy az E.ON piaci részesedése az összefonódást követően nem haladja meg a 20%‑ot, és hogy a piacon több versenytárs is jelen van.

454    Mindenesetre a felperes a saját adatainak felhasználására szorítkozik, anélkül hogy megmagyarázná azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság által felhasznált adatok nem helyesek. Márpedig, amint az a fenti 434. pontban megállapítást nyert, nem elegendő, ha a felperes a Bizottság által a megtámadott határozatban felhasznált adatoktól eltérő adatokat használ fel a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba megállapításához anélkül, hogy olyan konkrét bizonyítékot hozna fel, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy az adatoknak a megtámadott határozatban való figyelembevétele nyilvánvaló értékelési hibában szenved. A fentiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság által felhasznált adatok helytelenek voltak.

455    A felperes kijelenti, hogy a Monopolkommission (monopóliumok bizottsága, Németország) az energiáról szóló 2019. évi hetedik ágazati jelentésével összefüggésben nyilvánvalóvá tette az aggasztó regionális összefonódásokat és a helyi szintű verseny hiányát. Meg kell jegyezni, hogy mivel az említett jelentést a megtámadott határozat elfogadását követően fogadták el, az nem állhatott a Bizottság rendelkezésére, és ezért a fenti 194. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése szempontjából nem releváns. Mindenesetre a piac e jelentésben szereplő áttekintése semmiképpen nem kérdőjelezi meg a helyi tényezőknek a fenti 448. pontban részletezett elemzését. A Törvényszék megjegyzi, hogy e jelentés 96. és azt követő oldalaiból kitűnik, hogy az e‑mobilitási piac kibontakozó piacnak minősül. Konkrétabban, az említett jelentés 244. pontjából kitűnik, hogy – amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban megjegyezte – „az elektromos mobilitás jövőbeli fejlődését természetesen lehetetlen előre jelezni”. A felperes mindenesetre nem azonosítja, hogy e bizonyíték mely konkrét elemei lennének alkalmasak arra, hogy a Bizottságnak felróható nyilvánvaló hiba fennállását bizonyítsák.

456    Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el az e‑mobilitási piaccal kapcsolatban.

457    A fentiekből következik, hogy a metrológiai szolgáltatások és az e‑mobilitás piacára gyakorolt hatások helytelen értékelésére alapított harmadik kifogást el kell utasítani.

d)      A negyedik, a felhasználói adatokon alapuló felhasználói megoldások hatásainak téves értékelésére alapított kifogásról

458    A felperes előadja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 428–432. pontjában csak nagyon szűkszavúan foglalkozott az energia területén megvalósuló, adatvezérelt felhasználói megoldásokkal, különösen ami a big datát, valamint az innovatív csomagtermékeket illeti.

459    Először is, ami a big datát illeti, az adatok széles köréhez való jobb hozzáférés, különösen az intelligens mérőeszközök elterjedésével és a vMÜ‑k piacának kialakításával összefüggésben, a versenyképesség szempontjából alapvető tényezőnek minősül, mivel az ilyen adatok lehetővé teszik a fogyasztói igények könnyebb megismerését, és a termékek és szolgáltatások ügyfelek igényeihez való jobb hozzáigazítását. E tekintetben az E.ON jobban ismerné a háztartásokat és a nem lakossági kisfelhasználókat, a töltőinfrastruktúra felhasználóinak használati és töltési szokásait, valamint a fogyasztásmérő állomások versenypiaci irányítását. A felperes szerint a Bizottság nem vizsgálta meg kellőképpen ezeket a pontokat.

460    Másodszor, az E.ON versenyelőnyben van az innovatív megoldások és a csomagajánlatok tekintetében.

461    Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy az összefonódásban részt vevő felek erős piaci jelenléte az összefonódást követően megkönnyíti a keresztértékesítéseket.

462    Az E.ON által támogatott Bizottság előadja, hogy mérlegelési hiba elkövetése nélkül, kellőképpen megvizsgálta a felhasználói adatokon alapuló felhasználói megoldások hatásait.

463    Meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 7.4. pontjában más kárelméleteket is elemzett. A Bizottság elemezte többek között a felhasználók adataihoz való hozzáféréssel kapcsolatos kárelméleteket a 422–427. pontban, valamint az energiaszolgáltatásokhoz kapcsolódó csomagajánlatokat a 428–435. pontban.

464    Először is, ami az adatokhoz való hozzáférést illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 423. pontjában megállapította, hogy az E.ON az összefonódást követően nem az egyes felek számára már az összefonódást megelőzően rendelkezésre álló adatnál többféle adathoz, hanem több azonos típusú információhoz férne hozzá. A Bizottság ebből arra következtet, hogy a több azonos típusú adattal való rendelkezés nem szükségszerűen jelent hozzáadott értéket, és hogy az így elérhető méretgazdaságosság korlátozott lenne. Hasonlóképpen, a Bizottság a megtámadott határozat 424. és 425. pontjában megállapította, hogy az első piacvizsgálat azt mutatta, hogy jelentős bizonytalanság áll fenn az új energetikai megoldások kifejlesztéséhez szükséges adatok minimális mennyiségét és típusát illetően. Ezen túlmenően a Bizottság elemezte a kizárás kockázatát, és megállapította, hogy az első piacvizsgálatból az következik, hogy az önkormányzati gazdálkodó szervezeteket is beleértve több versenytárs akár egyedül, akár más piaci szereplőkkel együttműködve már kínál vagy kifejlesztett különböző adatvezérelt megoldásokat. Hasonlóképpen, az első piacvizsgálatból és az összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumaiból kiderült, hogy az olyan nagyvállalkozások, mint a Google, az Amazon, a Samsung, a Bosch, a Phillips, akár a kis energiakereskedőkkel együttműködve, már kínálnak az okosotthonhoz és az adatokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat vagy termékeket, vagy ezt tervezik. A Bizottság egyébként a megtámadott határozat 427. pontjában megjegyezte, hogy az adatgyűjtés és ‑felhasználás szabályozásának csökkentenie kellene a vertikálisan integrált vállalkozások visszaélésszerű vagy hátrányosan megkülönböztető magatartásának kockázatát.

465    E tekintetben a felperes kijelenti, hogy a Bizottság nem elemezte kellőképpen a felhasználói adatokhoz való hozzáférést, de nem szolgáltat semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az E.ON az összefonódást követően másként fog tudni eljárni, mint azt megelőzően, tekintettel arra, hogy már most is a felhasználói adatok széles köréhez fér hozzá. A felperes nem szolgáltat bizonyítékot arra vonatkozóan sem, hogy milyen konkrét károkat okozna a felhasználók igényeihez igazodó jobb ajánlatok nyújtása. Ezenkívül, önmagában a jobban személyre szabott ajánlatok nyújtása előnyös lehet a felhasználók számára, ha nem vezet a piac monopolizálódásához azáltal, hogy a versenytársakat kiszorítja a piacról. Így az esetleges kizárási hatásokra vonatkozó bizonyítékok hiányában a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

466    Másodszor, ami az innovatív megoldásokat és a csomagajánlatokat illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 432–435. pontjában megállapította, hogy bizonyos kisebb versenytársakat is ideértve több versenytárs már napjainkban javasol vagy fejleszt csomagajánlatokat, mivel a termékek csoportosításának koncepciója elterjedt az ágazatban. Utalt arra, hogy ezek a versenytársak egyedül vagy együttműködésben kínálták ezeket az ajánlatokat, hogy számos multinacionális piaci szereplő érdekelt a csomagajánlatokban és az energetikai platformokban, és hogy valószínűleg az összefonódásban részt vevő felekéhez hasonló keresztértékesítési képességekkel és pénzügyi forrásokkal rendelkeztek. Végül rámutatott, hogy e vállalkozások közül bizonyos vállalkozások nagy, pénzügyileg erős vállalkozások voltak, amelyek már az úgynevezett Business‑to‑Consumer (B2C) piacokon tevékenykedtek, azaz olyan vállalkozások, amelyek más piacokon lévő egyéni kiskereskedelmi felhasználókat céloztak meg, és hogy ezért már nagy felhasználói körrel rendelkeztek, amely tekintetében alkalmazni tudták a keresztértékesítést.

467    E tekintetben a felperes nem hivatkozik semmilyen olyan információra, amely a Bizottság rendelkezésére állt volna a megtámadott határozat elfogadása előtt, és amely arra utalhatna, hogy az E.ON pénzügyi ereje, az összefonódásból eredő csoportos vagy keresztértékesítések, vagy általánosabban innovatív megoldások versenyellenes hatásokkal járhatnak. A felperes nem szolgáltat olyan bizonyítékot sem, amely cáfolni tudná az összefonódásban részt vevő felekre versenynyomást gyakorolni képes versenytársak jelenlétét és piacra lépését, illetve a piacra lépés vagy terjeszkedés akadályainak hiányát. A felperes nem nyújt be bizonyítékot azon állítás alátámasztására, amely szerint az összefonódást követően az E.ON portfóliója az eddig nem elérhető kapacitások megszerzése miatt bővülni fog. Ellenkezőleg, az E.ON és az innogy portfóliói az összefonódás előtt földrajzi értelemben kiegészítették egymást, így ezen összefonódást követően az E.ON ugyanolyan kapacitásokkal rendelkezik majd, de nagyobb területen. Ebből következik, hogy a felperes állításai alá nem támasztott feltételezéseknek minősülnek, amelyek nem érik el a bizonyítottság megkövetelt szintjét.

468    A fentiek összességére tekintettel a felhasználói adatokon alapuló felhasználói megoldások hatásainak téves értékelésére alapított negyedik kifogást el kell utasítani.

e)      Az ötödik, a villamosenergia‑piacok RWE és E.ON által elhatározott felosztására alapított kifogásról

469    A felperes lényegében azt állítja, hogy az, hogy az E.ON és az RWE felosztották egymás között a villamosenergia‑ágazat értékláncának szakaszait, a verseny tiltott korlátozását eredményezi, mivel ellentétes az EUMSZ 101. cikkel.

470    Az RWE által támogatott Bizottság azt állítja, hogy nem rendelkezett semmilyen, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértésére utaló bizonyítékkal.

471    Ami a villamosenergia‑piac átfogó ügylettel állítólagosan bekövetkezett felosztását illeti, a felperes lényegében azt állítja, hogy az RWE és az E.ON az említett ügylet révén teljesen felosztották a villamosenergia‑piacot, ami az EUMSZ 101. cikkbe ütköző versenykorlátozásnak minősül.

472    Megjegyzendő, hogy a 139/2004 rendelet 21. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet csak a 3. cikkében meghatározott összefonódásokra alkalmazandó, amelyek tekintetében [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) főszabály szerint nem alkalmazandó. Ez utóbbi rendelet azonban továbbra is alkalmazandó a vállalkozások olyan magatartásaira, amelyek – anélkül, hogy a 139/2004 rendelet értelmében vett összefonódásnak minősülnének – e vállalkozások között az EUMSZ 101. cikkel ellentétes egyeztetéshez vezethetnek, és amelyek ezen okból a Bizottság vagy a nemzeti versenyhatóságok ellenőrzésének vannak alávetve (2017. szeptember 7‑i Austria Asphalt ítélet, C‑248/16, EU:C:2017:643, 32. és 33. pont).

473    Az a tény, hogy a megtámadott határozat tárgya összefonódásra vonatkozik, nem vitatott. A fentiekre tekintettel az EUMSZ 101. cikk megsértésére alapított érv hatástalan.

f)      A hatodik, a kötelezettségvállalások hatásainak értékelésére alapított kifogásról

474    A felperes előadja, hogy az E.ON által felajánlott és a Bizottság által kötelezővé tett kötelezettségvállalások Németország vonatkozásában a fűtés céljára használt villamos energia és az elektromos járművek autópályán lévő töltőpontjainak piacára korlátozódnak, és nem alkalmasak arra, hogy eloszlassák a fennálló, versenyt érintő aggályokat.

475    Először is, a fűtés céljára használt villamos energia piacán mintegy 260 000 fogyasztó átvétele egy másik piacot érintene, mint a villamos energia háztartások és nem lakossági kisfelhasználók részére történő kiskereskedelmi értékesítésének piaca, amelyen az összefonódás kárt okozna a versenynek.

476    Másodszor, az E.ON által az összefonódást megelőzően birtokolt több mint 11 000 töltőpont közül az autópályán található 34 töltőpont üzemeltetése megszüntetésének semmilyen hatása nem lenne a verseny védelmére.

477    A Bizottság álláspontja szerint ez a kifogás elfogadhatatlan, mivel a felperes nem pontosítja, hogy mik lettek volna a szükséges kötelezettségek. Másodlagosan a Bizottság előadja, hogy nem volt szükség további kötelezettségekre.

478    Elemezni kell a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást, amely szerint ez a kifogás azért elfogadhatatlan, mert a felperes nem pontosítja, hogy mik lettek volna a szükséges kötelezettségek.

479    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy a megtámadott határozatban foglalt értékelések tévesek (lásd ebben az értelemben: 2022. május 18‑i Wieland‑Werke kontra Bizottság ítélet, T‑251/19, nem tették közzé, EU:T:2022:296, 438. pont).

480    Emlékeztetni kell arra is, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozhasson a keresetről. Ennélfogva a keresetlevélben egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá. Hasonló követelmények vonatkoznak arra az esetre is, ha egy kifogásra valamely jogalap alátámasztására hivatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2022. május 18‑i Wieland‑Werke kontra Bizottság ítélet, T‑251/19, nem tették közzé, EU:T:2022:296, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

481    A jelen ügyben a felperes annak kijelentésére szorítkozik, hogy a kötelezettségvállalások nem kezelik a versenyjogi problémákat, de nem magyarázza meg, hogy miért van ez így, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a kötelezettségvállalások nem alkalmasak arra, hogy közvetlenül és kellőképpen kezeljék az összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárás során azonosított problémákat, anélkül, hogy kifogásközlésre lenne szükség.

482    Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a felperes nem terjesztett elő semmilyen annak alátámasztására irányuló érvet, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy az E.ON által javasolt kötelezettségvállalások alkalmasak arra, hogy az összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetővé tegyék. Így a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy megfelelően előkészíthesse a védekezését, és nem tette lehetővé, hogy a Törvényszék döntsön arról a kérdésről, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el az E.ON által javasolt kötelezettségvállalások elemzése során.

483    Ezt a kifogást ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

g)      Az ötödik jogalap harmadik részére vonatkozó következtetés

484    Tekintettel arra, hogy valamennyi kifogást el kell utasítani, az ötödik jogalap harmadik részét teljes egészében el kell utasítani.

6.      Végkövetkeztetések

485    Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor úgy vélte, hogy a végleges kötelezettségvállalások betartása mellett az összefonódás a 139/2004 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vet fel komoly kétségeket a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

486    Ebből következik, hogy az ötödik jogalap egészét el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az EVH GmbH maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság, az E.ON SE és az RWE AG részéről felmerült költségeket.

van der Woude Svenningsen Mac Eochaidh

Martín y Pérez de Nanclares       Stancu

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. december 20‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német.

1      A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.

2Kitakart bizalmas adatok.