A Törvényszék (harmadik tanács) T-745/18. sz., Covestro Deutschland AG kontra Európai Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Covestro Deutschland AG által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-790/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Covestro Deutschland AG (képviselők: T. Hartmann, M. Kachel, D. Fouquet ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-745/18. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét, valamint a 2012. és 2013. év vonatkozásában semmisítse meg az Európai Bizottság C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatát;

másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében;

másodlagosan az 1. pontban foglalt kérelem tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon új határozatot a vitatott határozat megsemmisítéséről;

másodlagosan a 2. pontban foglalt kérelem tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az hozzon új határozatot a vitatott határozat fellebbezővel szembeni megsemmisítéséről;

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Az első és a második jogalap: a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértése

Az első két jogalap keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jog eljárási szabályait, nevezetesen a fellebbező meghallgatáshoz való jogát, valamint az ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét. E jogsértések alapján a Törvényszék téves jogalkalmazás útján jutott az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás megállapítására.

E két jogalap első részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az állami ellenőrzés felülvizsgálata során nem vette figyelembe a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia-hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíj összegének meghatározására vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 8. pontja).

E két jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíj összegének meghatározására vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 12., 94., 103., 129., 135. és 146. pontja).

E két jogalap harmadik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a hálózatidíj-mentességek biztosításából eredő valamennyi bevételkiesés és költség visszatérítésének hiányára vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 130. és 143. pontja).

E két jogalap negyedik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a források állami jellegének vizsgálata során nem vette figyelembe a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség) 2011. évi határozatának semmisségére vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 107., 125. pontja).

Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

Harmadik jogalapja keretében a fellebbező ezen kívül arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós anyagi jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíj az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül (a megtámadott ítélet 78–145. pontja).

E tekintetben a fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vizsgálata során téves jogalkalmazást megvalósító állami támogatási jogi mércéket alkalmazott, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott pótdíj előnyt jelent. A Törvényszék tévesen indul ki abból, hogy előnyről van szó, és figyelmen kívül hagyja a helyzet jellegéből, illetve a StromNEV szerkezetéből következően hiányzó szelektivitást.

Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen minősíti a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíjat állami forrásból nyújtott támogatásnak. E tekintetben a Törvényszék eleve egy téves kapcsoló elvből indul ki a források állami jellegének értékelése során, és tévesen feltételezi, hogy a források állami jellegére utaló adóról van szó.

Harmadszor, a fellebbező azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazza a jogot, amikor elismeri a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíj forrásai feletti állami ellenőrzést.

Negyedik jogalap: a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése

Végül a negyedik jogalapja keretében a fellebbező a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére hivatkozik, miszerint a Törvényszék először is figyelmen kívül hagyja a támogatásnak a Bizottság által a vitatott határozatban a StromNEV 2013 32. cikkének (7) bekezdésében előírt átmeneti szabállyal szemben elrendelt visszatéríttetéséből eredő jogellenes egyenlőtlen bánásmódot, másodszor jogellenesen különbséget tesz alapterhelésű fogyasztók között, harmadszor pedig nem igazolt egyenlő bánásmódot alkalmaz az anticiklikus fogyasztókkal és az alapterhelésű fogyasztókkal szemben (a megtámadott ítélet 192–210. pontja).

____________