C‑453/16. PPU. sz. ügy
A Halil Ibrahim Özçelik ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatos eljárás
(a rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – A 8. cikk (1) bekezdésének c) pontja – Az »elfogatóparancs« fogalma – Az uniós jog egyik önálló fogalma – Büntetőeljárás lefolytatása céljából valamely rendőrség által kibocsátott és ügyész által jóváhagyott nemzeti elfogatóparancs”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2016. november 10.
Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – A kerethatározat 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett „bírósági határozat” fogalma – A valamely rendőrség által korábban büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott nemzeti elfogatóparancs valamely tagállam ügyészsége általi jóváhagyása – Bennfoglaltság
(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 8. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
A 2009/299 kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „bírósági határozatnak” minősül a valamely rendőrség által korábban büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott nemzeti elfogatóparancsnak az ügyészség általi jóváhagyása.
Ugyanis mivel az ügyészség a valamely tagállam büntető igazságszolgáltatásában részt vevő hatóság, a nemzeti elfogatóparancsnak az említett hatóság általi jóváhagyása szolgáltatja a végrehajtó igazságügyi hatóság számára azt a biztosítékot, hogy az európai elfogatóparancs bírósági felülvizsgálat tárgyát képező határozaton alapul. Egy ilyen jóváhagyás ennélfogva igazolja a tagállamok közötti nagyfokú bizalmat.
(lásd a 34., 36–38. pontot és a rendelkező részt)