Language of document : ECLI:EU:C:2016:355

C‑607/14. sz. ügy

Bookit Ltd

kontra

Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs

(a First‑tier Tribunal [Egyesült Királyság]

által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – 2006/112/EK irányelv – Mentesség – A 135. cikk (1) bekezdésének d) pontja – Fizetésekre és az átutalási forgalomra vonatkozó ügyletek – Fogalom – Mozijegy telefonon vagy interneten történő vásárlása – Betéti kártyás vagy hitelkártyás fizetés – Úgynevezett »kártyakezelési« szolgáltatások”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. május 26.

1.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett banki ügyletek – Fogalom – Mozijegy telefonon vagy interneten történő vásárlása – Betéti kártyás vagy hitelkártyás fizetés – Úgynevezett „kártyakezelési” szolgáltatások – Kizárás

(2006/112 tanácsi irányelv, 135. cikk, (1) bekezdés, d) pont)

2.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett banki ügyletek – Az említett cikkben szereplő fizetésekre és átutalási forgalomra vonatkozó ügyletek – A meghatározás szempontjai

(2006/112 tanácsi irányelv, 135. cikk, (1) bekezdés, d) pont)

1.        A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az ott szereplő fizetésekre és átutalási forgalomra vonatkozó ügyleteket megillető hozzáadottértékadó‑mentesség nem terjed ki az olyan „betétikártya‑ vagy hitelkártya‑kezelésnek” nevezett, az e szolgáltatást nyújtó adóalany által teljesített szolgáltatásra, amelynek teljesítésére akkor kerül sor, amikor valamely személy e szolgáltatón keresztül olyan mozijegyet vásárol, amelyet e szolgáltató valamely más szervezet nevében és javára értékesít, és amelyet ez a személy betéti kártyával vagy hitelkártyával fizet ki.

Ugyanis a kártyakezelési szolgáltatás nyújtója – amely szolgáltatás abban áll, hogy ezen adóalany a vásárlótól megszerzi a vásárló által felhasználni kívánt betéti vagy hitelkártyára vonatkozó adatokat, és ezeket az elfogadó bankja részére továbbítja, megszerzi e bank közvetítésével az elfogadó bank által kibocsátott engedélyezési kódot, majd amikor a jegy rendelkezésre állást megerősítik, visszaküldi a szóban forgó adatokat és engedélyezési kódot az elfogadó bankjának – nem jellemző és nem lényegi jelleggel vesz részt az érintett pénzeszközök feletti tulajdonjog átruházását megtestesítő és az említett 135. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján adómentes fizetésekre és átutalásokra vonatkozó ügyletekre jellemző jogi és pénzügyi változásokban, hanem csupán olyan technikai és adminisztratív eszközöket használ fel, amelyek lehetővé teszik az információk begyűjtését és azoknak az elfogadó bankja felé való közlését, valamint szintén ilyen úton az olyan információk fogadását, amelyek lehetővé teszik számára az értékesítés megvalósítását és a megfelelő pénzösszegek fogadását.

(vö. 31., 51., 57. pont és a rendelkező rész)

2.        A nyújtott szolgáltatások akkor minősülnek a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/12 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett átutalásokra vonatkozó ügyleteknek, ha azok átfogóan értékelve önálló egységet alkotnak, és arra irányulnak, hogy ellássák egy ilyen átutalás jellemző és lényegi funkcióit, és így pénzmozgással járnak és változást eredményeznek a jogi és pénzügyi helyzetben. E tekintetben az említett irányelv szerinti adómentes szolgáltatást meg kell különböztetni a puszta dologi vagy technikai jellegű szolgáltatásnyújtástól. E célból különösen a szolgáltatást nyújtó személy felelősségét, pontosabban pedig azt a kérdést kell tisztázni, hogy e felelősség csak technikai szempontokat érint‑e, vagy kiterjed az ügyletek jellemző és lényegi funkcióra is. mivel a funkcionális szempontok döntő jelentőséggel bírnak annak meghatározása szempontjából, hogy egy ügylet a szóban forgó 135. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett átutalásra vonatkozik e, az a szempont, amely lehetővé teszi a pénzmozgással járó, a jogi és pénzügyi helyzetben változást eredményező és az említett adómentesség hatálya alá tartozó ügylet megkülönböztetését egy ilyen hatásokkal nem járó, így ennélfogva az adómentesség hatálya alá nem tartozó ügylettől, abban rejlik, hogy az adott ügylet ténylegesen vagy feltételesen átruházza e a szóban forgó pénzeszközök feletti tulajdonjogot, vagy arra irányul, hogy ellássa egy ilyen átutalás jellemző és lényegi funkcióit.

Az átutalásokra vonatkozó ügyletekkel kapcsolatos megfontolásokat a fizetésekre vonatkozó ügyletek tekintetében is alkalmazni kell.

(vö. 40., 41., 43. pont)