C‑167/12. sz. ügy
C. D.
kontra
S. T.
(az Employment Tribunal, Newcastle upon Tyne [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Szociálpolitika – 92/85/EGK irányelv – A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések – 8. cikk – Anya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket – Szülési szabadság ezen anya számára történő kiadásának megtagadása – 2006/54/EK irányelv – A férfi és a női munkavállalók közötti egyenlő bánásmód – 14. cikk – A béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anyával szemben a szülési szabadság kiadása terén alkalmazott kedvezőtlenebb bánásmód”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. március 18.
1. Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonsága és egészségvédelme – 92/85 irányelv – Szülési szabadság igénybevételéhez való jog – Anya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket – A 92/85 irányelv 8. cikkének hatálya alá nem tartozó munkavállaló – A tagállamok azon lehetősége, hogy előnyösebb rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be
(92/85 tanácsi irányelv, 8. cikk)
2. Szociálpolitika – Férfi és női munkavállalók – Munkavállalás és munkafeltételek – Egyenlő bánásmód – 2006/54 irányelv – A szülési szabadság kiadásának béranyaságról szóló megállapodás keretében gyermeket vállaló anyától való megtagadása – Terhességgel vagy szülési szabadsággal összefüggésben kedvezőtlenebb bánásmód – Hiány
(2006/54 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont és (2) bekezdés, c) pont és 14. cikk; 92/85 tanácsi irányelv, 8. cikk)
1. A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak nem kell ezen irányelv 8. cikke alapján szülési szabadságot biztosítaniuk a munkavállalónak olyan anyai minőségében, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, akkor sem, ha e gyermeket a szülést követően szoptathatja vagy ténylegesen szoptatja.
Mind a 92/85 irányelv célkitűzéséből és a kifejezetten a szülésre hivatkozó 8. cikkéből, mind a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az említett 8. cikk szerinti szülési szabadság célja a gyermek anyjának egészségvédelme a terhességéből következő sajátosan sérülékeny helyzetben. E tekintetben noha a Bíróság megállapította, hogy a szülési szabadság a nő és gyermeke közötti különleges kapcsolat védelmére is irányul, e célkitűzés minden esetben csak a terhességet és a szülést követő időszakra vonatkozik. Ebből következik, hogy a szülési szabadságnak a 92/85 irányelv 8. cikke alapján történő kiadása feltételezi, hogy az azt igénybe vevő munkavállaló várandós volt, és gyermeket szült. Ilyen feltételek mellett a munkavállaló nem tartozik e rendelkezés hatálya alá olyan anyaként, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, akkor sem, ha e gyermeket a szülést követően szoptathatja vagy ténylegesen szoptatja. Következésképpen a tagállamoknak e cikk alapján nem kell szülési szabadsághoz való jogot biztosítaniuk az ilyen munkavállalónak.
Mindazonáltal a 92/85 irányelv célja az, hogy minimumkövetelményeket fogadjon el a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi védelme érdekében. Ebből következően ezen irányelv egyáltalán nem zárja ki a tagállamoknak azt a jogát, hogy olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be, amelyek kedvezőbbek az olyan anyák biztonságának és egészségének védelme szempontjából, akik béranyaságról szóló megállapodás keretében vállaltak gyermeket, azáltal hogy lehetővé teszik számukra, hogy e gyermek születésének tényéből kifolyólag szülési szabadságot vegyenek igénybe.
(vö. 35–37., 40–43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, valamint (2) bekezdésének c) pontjával együtt olvasandó 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy nem valósít meg nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést a munkáltató azzal, hogy megtagadja a szülési szabadság kiadását attól az anyától, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket.
A szülési szabadság kiadásának ilyen esetben történő megtagadása ugyanis ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg, ha e megtagadás lényeges indoka kizárólag csak az egyik nemhez tartozó munkavállalókra alkalmazható. Ugyanakkor nem áll fenn ilyen közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor, ha a nemzeti szabályozás értelmében az az apa, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, a hasonló helyzetben lévő anyával, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, azonos bánásmódban részesül, vagyis az ilyen apa szintén nem jogosult a szülési szabadsággal egyenértékű fizetett szabadság igénybevételére. Ezenkívül az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett közvetett hátrányos megkülönböztetés nem áll fenn, ha az ügy egyetlen irata sem támasztja alá, hogy a szabadság kiadásának megtagadása különösen inkább a női munkavállalókat érinti hátrányosan, mint a férfi munkavállalókat.
Egyébiránt a 2006/54 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint, ha egy nőt terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelv értelmében – kevésbé kedvező bánásmódban részesítenek, az a 2006/54 irányelv értelmében hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ugyanakkor, egyrészt az anya, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, definíció szerint nem részesülhet a terhességgel összefüggésben kedvezőtlenebb bánásmódban, mivel e gyermekkel nem volt várandós. Másrészt mivel a 92/85 irányelv írja elő szülési szabadság biztosítását a munkavállalónak olyan anyai minőségében, aki béranyaságról szóló megállapodás keretében vállalt gyermeket, ez az anya a 92/85 irányelv értelmében nem részesül kedvezőtlenebb bánásmódban a szülési szabadság igénybevételével összefüggésben.
(vö. 46., 47., 49., 51–53., 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)