T‑231/04. sz. ügy

Görög Köztársaság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Megsemmisítés iránti kereset – Közös diplomáciai képviselet Abujában (Nigéria) – Tartozás beszámítással történő beszedése – Az 1605/2002/EK, Euratom és a 2342/2002/EK, Euratom rendelet – A jóhiszeműség elve a nemzetközi közjogban”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – A közösségi bíróság hatásköre – A Bizottság és a tagállamok között az Unió közös kül‑ és biztonságpolitikája keretében folytatott együttműködés – A Bizottság és egyes tagállamok között kötött, pénzügyi kötelezettségvállalásokat tartalmazó megállapodás

(EK 230. cikk; EU 46. cikk; 1605/2002 tanácsi rendelet; 2342/2002 bizottsági rendelet)

2.      Nemzetközi közjog – Elvek – Jóhiszeműség – Közösségi jog – Bizalomvédelem

3.      Az Európai Közösségek költségvetése – Költségvetési rendelet – Hatály

(EK 268. cikk; 1605/2002 tanácsi rendelet, 1. cikk és 73. cikk, (1) bekezdés)

4.      Eljárás – A közösségi intézmények jogi szolgálatai által kifejtett véleményeknek az Elsőfokú Bírósághoz való benyújtása – Feltételek

1.      Az EU‑Szerződésnek az Amszterdami Szerződés szerinti változatában az EU 46. cikk kimerítően felsorolja a Bíróság hatáskörét. E cikk semmilyen hatáskört nem alapít a Bíróság számára az EU‑Szerződés V. Címének rendelkezései vonatkozásában.

Mindazonáltal, amikor a Bizottság a vitás pénzösszegeket az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet és a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet alapján elfogadott aktussal, beszámítással szedi be valamely tagállamnak a Bizottság és egyes tagállamok közötti, az említett V. Cím hatálya alá tartozó megegyezés keretében keletkezett tartozását, ez a beszámítási aktus a közösségi jog hatálya alá tartozik, és az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti.

(vö. 73–74. pont)

2.      A Bizottság és a tagállamok között az Unió közös kül‑ és biztonságpolitikája területén folytatott együttműködés keretében megvalósított közös projektben partnerként részt vevő tagállam kötelezettségeinek vizsgálata nem korlátozódhat a partnerek között létrejött megegyezéseket írásba foglaló megállapodásokra, hanem figyelembe kell vennie azokat a várakozásokat is, amelyeket magatartásával e tagállam a partnereiben keltett. Az említett megállapodások aláírójaként ugyanis minden partner köteles a többi partnerrel szemben jóhiszeműen eljárni.

A jóhiszeműség elve a nemzetközi szokásjog szabálya, amelynek létezését a Nemzetek Szövetsége keretében felállított Állandó Nemzetközi Bíróság, majd a Nemzetközi Bíróság is elismerte, és a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 18. cikke kodifikálta. Ezenfelül, a nemzetközi közjogban ez az elv a bizalomvédelem elvének szükségszerű velejárója, amely a közösségi jogrend részét képezi. Következésképpen ez az elv az említett megállapodások keretében kötelező a Közösségre, valamint a többi részes félre nézve.

(vö. 84–87., 97. pont)

3.      Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet hatályát meghatározó rendelkezésekből, különösen e rendelet 1. cikkéből az következik, hogy a rendelet 73. cikkének (1) bekezdésében előírt beszámítással történő beszedési eljárás csak a közösségi költségvetés hatálya alá tartozó pénzösszegekre vonatkozik. A Bizottságnak a – mind a Közösség kiadási tételeinek, mind az Európai Unióról szóló szerződésnek a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezései alapján az intézményeknél felmerülő igazgatási kiadásoknak a költségvetésben való feltüntetését előíró – EK 268. cikk alapján joga van az EU-Szerződés említett rendelkezéseinek hatálya alá tartozó együttműködés keretében megvalósuló projektek kapcsán felmerült kiadásokkal a közösségi költségvetést megterhelni.

(vö. 111. pont)

4.      Ellentétes lenne a közérdekkel – amely megköveteli, hogy az intézmények a jogi szolgálataik által teljes függetlenség mellett adott véleményeknek hasznát vehessék – annak elfogadása, hogy az ilyen belső dokumentumokat egy jogvitában a vélemény elkészítését kérő szerven kívüli személy benyújthassa anélkül, hogy ehhez az érintett intézmény hozzájárult volna, vagy hogy ezt a bíróság elrendelte volna.

(vö. 134. pont)