T‑439/10. és T‑440/10. sz. egyesített ügyek
Fulmen és Mahmoudian
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közös kül- és biztonságpolitika – Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Mérlegelési hiba – Bizonyítási teher és a bizonyítás mértéke”
Az ítélet összefoglalása
1. Eljárás – A megtámadott aktus helyébe az eljárás folyamán lépő határozat vagy rendelet – Új elem – Az eredeti kérelmek és jogalapok kiterjesztése
2. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Minimális követelmények
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 423/2007 tanácsi rendelet, 15. cikk, (3) bekezdés, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16. cikk, (2) bekezdés, és 36. cikk, (3) bekezdés; 2010/413 tanácsi határozat, 24. cikk, (3) bekezdés)
3. Uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A meghozott határozatokat igazoló egyedi és különös okok közlésének kötelezettsége – Terjedelem
(423/2007 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, 15. cikk, (3) bekezdés, és 668/2010 tanácsi rendelet; 2010/413 tanácsi határozat, 24. cikk, (3) bekezdés)
4. Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat
(423/2007 tanácsi rendelet, 15. cikk, (3) bekezdés, és 961/2010 tanácsi rendelet, 36. cikk, (3) és (4) bekezdés; 2010/413 tanácsi határozat, 24. cikk, (3) és (4) bekezdés)
5. Uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Terhelő bizonyítékok közlésének kötelezettsége – Terjedelem
(668/2010 tanácsi rendelet; 2010/413 tanácsi határozat)
6. Uniós jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A korlátozó intézkedések indokai közlésére vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 668/2010 tanácsi rendelet; 2010/413 tanácsi határozat)
7. Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – A jogszerűség bírósági felülvizsgálata – Terjedelem
(668/2010 tanácsi rendelet; 2010/413 tanácsi határozat, 23. cikk, (2) bekezdés)
8. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló rendelet és határozat részleges megsemmisítése – A rendelet megsemmisítésének a fellebbezési határidő lejárta napjától vagy a fellebbezés elutasítása napjától történő hatálybalépése – E határidőnek a határozat megsemmisítése hatálybalépésére történő alkalmazása
(EUMSZ 264. cikk, második bekezdés és EUMSZ 280. cikk; a Bíróság alapokmánya, 56. cikk, első bekezdés és 60. cikk, második bekezdés; 961/2010 tanácsi rendelet; a 2010/644 tanácsi határozattal módosított 2010/413 tanácsi határozat)
1. Ha egy magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő határozat vagy rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény, a valamely jogi aktus ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében, a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi határozatra való kiterjesztésének vagy az e határozat elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől.
(vö. 37. pont)
2. Hacsak bizonyos részek közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdése alapján köteles a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéssel érintett jogalany tudomására hozni azon különös és konkrét okokat, amelyek alapján úgy tekinti, hogy e rendelkezés alkalmazható vele szemben. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől a határozata jogszerű indokolása függ, valamint azon megállapításokat, amelyek a Tanácsot a határozat meghozatalára indították.
Másfelől az indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e a követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését.
(vö. 49., 50. pont)
3. A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 rendelet elfogadásának időpontjában hatályban lévő, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése előírta, hogy a Tanács az említett rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően hozott döntések egyedi és különös indokait állapítsa meg és hozza az érintett személyek, szervezetek és szervek tudomására. Hasonló rendelkezés szerepel az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdésében.
Jóllehet főszabály szerint a Tanács köteles a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettségnek egyedi közléssel eleget tenni, az említett rendelkezés nem ír elő konkrét formát, mivel nem említ más kötelezettséget, minthogy az érdekelt „[tudomására kell hozni]” a vitatott listákra történő felvételének indokait. Hasonló módon a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése csupán arról rendelkezik, hogy a Tanács „közli döntését”. Ilyen körülmények között fontos, hogy az érintett rendelkezéseknek hatékony érvényesülést biztosítsanak.
Ez az eset áll fenn akkor, ha az egyedi közlés hiánya ellenére a címzettnek lehetősége volt előterjeszteni észrevételeit a Tanácsnak a korlátozó intézkedések vele szemben történő meghozatalával kapcsolatban az e célból meghatározott határidőn belül, és az előírt határidőkön belül uniós bíróság előtt keresetet indítani a vitatott jogi aktusok megsemmisítésére irányulóan.
(vö. 64–66., 68. pont)
4. Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat 24. cikkének (3) és (4) bekezdése, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) és (4) bekezdése olyan rendelkezéseket ír elő, amelyek biztosítják az e jogszabályok alapján elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett jogalanyok védelemhez való jogát. E jog tiszteletben tartása az uniós bíróság felülvizsgálata alá tartozik.
(vö. 77., 78. pont)
5. Ami azt az első jogi aktust illeti, amellyel valamely jogalany pénzeszközeit befagyasztották – mint például az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat és a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 rendelet –, a terhelő bizonyítékok közlésének vagy a szóban forgó aktus elfogadásával egyidejűleg, vagy az elfogadást követően a lehető leghamarabb kell történnie. Az érintett jogalanynak – kérelmére – joga van arra is, hogy megfelelően kifejthesse álláspontját e bizonyítékokkal kapcsolatban az aktus elfogadását követően.
Ami a terhelő bizonyítékok közlésének tartalmát illeti, ha a Tanács az érintett jogalany kérésére kijelenti, hogy az aktája nem tartalmaz a megtámadott jogi aktusokban ismertetteken kívüli egyéb bizonyítékokat, e kijelentés nem minősül az érintett jogalany védelemhez való joga megsértésének. A Tanács ugyanis ezáltal nem teszi nehezebbé az érintett jogalany védekezését, amiről akkor lenne szó, ha leplezte volna azon bizonyítékok létezését vagy tartalmát, amelyekre állításait alapozza. Épp ellenkezőleg, elismerve, hogy semmilyen további releváns bizonyíték nincs az aktájában, lehetővé teszi az említett jogalany számára, hogy e körülményre hivatkozzon a vitatott jogi aktusok megsemmisítése iránti keresete alátámasztása érdekében.
(vö. 80., 82–84. pont)
6. A hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános uniós jogelv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amelyet az emberi jogokról szóló európai egyezmény 6. és 13. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke állapított meg. A bírósági felülvizsgálat hatékonysága azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni a korlátozó intézkedés – például az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat és a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 rendelet – indokait az érintett jogalannyal, amennyiben lehetséges, vagy az említett intézkedés elfogadásának időpontjában, vagy legalábbis azután, hogy arra sor került, a lehető leghamarabb közölni, hogy lehetővé tegye az érintett jogalanynak a jogorvoslathoz való joga határidőn belül történő gyakorlását. Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, őt megillető felülvizsgálat gyakorlását.
(vö. 87. pont)
7. Azon jogi aktus jogszerűségének bírósági felülvizsgálata, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el valamely jogalany tekintetében, kiterjed az aktus indokolásaként felhozott tények és körülmények megítélésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken e megítélés alapszik. Vitatás esetén a Tanács feladata e bizonyítékok előterjesztése azoknak az uniós bíróság általi felülvizsgálata céljából. Következésképpen az elvégzendő jogszerűségi vizsgálat nem korlátozódik a hivatkozott indokok absztrakt „valószínűségének” ellenőrzésére, hanem magában kell foglalnia azon kérdést, hogy ezen indokokat jogilag megkövetelt módon alátámasztják‑e bizonyítékok és konkrét információk.
E tekintetben az egyik tagállam javaslatára, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat 23. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően elfogadott megtámadott aktus a Tanács aktusa. Következésképpen a Tanácsnak meg kell győződnie arról, hogy annak elfogadása igazolható, adott esetben arra kérve az érintett tagállamot, hogy terjessze elő az e célból szükséges bizonyítékokat és információkat.
Ezenkívül a bírósági felülvizsgálatnak a korlátozó intézkedések elfogadásával összefüggésben betöltött lényeges szerepére tekintettel az uniós bíróságnak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy felülvizsgálja az ilyen intézkedések jogszerűségét és megalapozottságát, anélkül hogy vele szemben hivatkozni lehetne a Tanács által felhasznált bizonyítékok és információk titkosságára vagy bizalmas jellegére. A Tanács egyébként nem alapozhatja a korlátozó intézkedések elfogadásáról szóló aktusát az ügyirat valamely tagállam által közölt információira vagy anyagaira, ha e tagállam nem hajlandó engedélyezni azoknak az e határozat jogszerűségének felülvizsgálatára jogosult uniós bírósággal való közlését.
Végül az érintett magatartások rejtett jellege nem igazolhatja, hogy a Tanácstól ne lehessen megkövetelni, hogy bizonyítsa valamely jogalanynak az atomfegyverek elterjedésében való közreműködését. Egyrészt önmagában azon tény, hogy a korlátozó intézkedések elfogadását a 2010/413 határozat 23. cikkének (2) bekezdése alapján javasolták, feltételezi, hogy az érintett tagállam vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője adott esetben rendelkezik olyan bizonyítékokkal vagy információkkal, amelyek szerinte arra utalnak, hogy az érintett jogalany közreműködik az atomfegyverek elterjedésében. Másrészt azok a nehézségek, amelyekbe esetleg a Tanács ütközik, amikor megpróbálja bizonyítani e közreműködést, adott esetben hatással lehetnek a tőle megkívánt bizonyítás szintjére. Nem járhatnak viszont olyan következménnyel, hogy teljesen mentesítsék a rá háruló bizonyítási teher alól.
(vö. 96., 97., 99–101. pont)
8. A Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a hivatkozott alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett fellebbezési határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba. A Tanácsnak tehát az ítélet kihirdetésétől számítva a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított két hónapos határidő áll rendelkezésére ahhoz, hogy orvosolja a megállapított jogsértést, adott esetben újabb korlátozó intézkedéseket hozva az érintett jogalanyokkal szemben. Azon kockázat, hogy az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet, nem tűnik elég súlyosnak az említett rendelet hatályának az érintett jogalanyokkal szemben a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdésében meghatározott időtartamon túl történő fenntartásához, figyelembe véve az ezen intézkedéseknek az utóbbiak jogaira és szabadságaira gyakorolt jelentős hatását.
Másfelől az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Márpedig a 961/2010 rendelet megsemmisítése és a 2010/644 határozattal módosított, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413 határozat megsemmisítése hatálybalépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus azonos intézkedéseket szab ki a felperesekkel szemben. A módosított 2010/413 határozat joghatásait tehát a felperesek tekintetében a 961/2010 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenn kell tartani.
(vö. 106., 107. pont)