A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2012. március 20.
T‑441/10. P.–T‑443/10. P. sz. egyesített ügyek
Christian Kurrer és társai
kontra
az Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Besorolási fokozatba való besorolás – A besorolási fokozatba való besorolás átmeneti szabályai felvételkor – A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése – Az egyenlő bánásmód elve”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑126/06. sz., Magazzu kontra Bizottság ügyben F‑130/06. sz., Sotgia kontra Bizottság ügyben és F‑139/006. sz., Kurrer kontra Bizottság ügyben 2010. július 8‑án hozott ítéletei ellen benyújtott és ezen ítéletek hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezések.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezéseket elutasítja. Christian Kurrer, Salvatore Magazzu és Stefano Sotgia viselik saját költségeiket, valamint kötelesek viselni az Európai Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket. Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (1) bekezdés, XIII. melléklet, 5. cikk,(4) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 5. cikk, (4) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Közszolgálati Törvényszék hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek
(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének kifejezett és világos rendelkezései értelmében mind a besorolásiosztály‑váltási versenyvizsgának, mind a belső versenyvizsgának azt kell eredményeznie, hogy az ilyen vizsgán sikeresen szerepelt pályázók besorolási osztályt válthatnak, amire általában a nyílt versenyvizsgán való sikeres szereplés nem ad lehetőséget.
Az említett rendelkezés szó szerinti szigorú értelmezése ugyanis pontosan annak megállapítását követeli meg, hogy egyrészt az nem vonatkozik a nyílt versenyvizsgán sikeresen szerepelt ideiglenes alkalmazottakra, mivel az ilyen versenyvizsga általában nem eredményez olyan felvételt, amellyel a pályázó más besorolási osztályba kerül, másrészt a megfogalmazása nem biztosít semmilyen mérlegelési jogkört az adminisztráció számára, amely alapján másként értelmezhetné és alkalmazhatná azt.
Egyébként az említett rendelkezés teleologikus és összefüggésbeli értelmezése nem vonja kétségbe ezen értékelést. Ugyanis noha e kivételes átmeneti szabály kizárólag a besorolásiosztály‑váltási vagy a belső versenyvizsgán sikerrel szereplő ideiglenes alkalmazottak számára volt kedvező, annak célja az is, hogy az alkalmazottakat az ilyen versenyvizsgákon való részvételre ösztönözze annak érekében, hogy tisztviselőként véglegesítsék őket azzal együtt, hogy más besorolási osztályba lépnek át. Ezzel szemben a nyílt versenyvizsga minden, még az intézményeken kívüli érdeklődő számára is nyitva áll és ebből adódóan nem úgy alakították ki, hogy az a felvételt és a véglegesítést az ilyen, más besorolási osztályba való átlépéssel együttesen alkalmazza.
E feltételek mellett nincs ok azt gondolni, hogy a jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése szerinti rendszert a nyílt versenyvizsgán sikeresen szereplő alkalmazottakra is ki kívánta volna terjeszteni.
(lásd a 46., 48. és 49. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 176/73. sz., Van Belle kontra Tanács ügyben 1974. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1974., 1361. o.) 8. pontja;
a Törvényszék T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑385. o. és II‑1731. o.) 101. pontja.
2. Eltérő bánásmódnak minősül, ha lényeges különbséget fel nem mutató tény‑ vagy joghelyzetben lévő személyek két kategóriája különböző bánásmódban részesül, vagy amikor egymástól eltérő helyzeteket azonos módon kezelnek. Így az azonos helyzetben lévő alkalmazottakra ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk, továbbá az uniós jogalkotónak figyelembe kell vennie az érintettek feltételei és helyzete között mutatkozó objektív különbségeket is. Ezen kívül az olyan, mérlegelési jogkörbe tartozó tárgyban, mint a személyzeti szabályzat valamely régi rendszeréből egy új rendszerbe való méltányos átmenet, akkor sérül az egyenlőség elve, ha az érintett intézmény a szóban forgó szabályozás által követett célkitűzéstől eltérően önkényesen vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetést valósít meg.
Végül az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának felülvizsgálata a Törvényszék hatáskörébe tartozó jogkérdés, mivel vizsgálni kell a különböző, szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságát. E tekintetben az említett helyzetek összehasonlíthatóságának pontos megállapítása érdekében figyelembe kell venni a releváns szabályozás által követett célkitűzéseket is.
E tekintetben a saját besorolási osztályuknak megfelelő álláshely betöltése érdekében szervezett versenyvizsgán részt vevő ideiglenes alkalmazottak nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint annak a versenyvizsgának a résztvevői, amelynek célja vagy eredménye az, hogy lehetővé tegye a magasabb besorolási osztályba való átlépést, és ezáltal a szakmai előmenetelükben való jelentős előrehaladást. Az a körülmény, hogy a jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikke (4) bekezdésének elfogadásával gondoskodott arról, hogy ez utóbbi alkalmazottakat kivételesen próbaidős tisztviselőként kinevezhessék azon besorolási fokozatba, amelybe a régi besorolási osztályban tartoztak, nem eredményezte azt, hogy – a jogalkotó célkitűzését figyelembe véve – önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetés valósul meg azokhoz az ideiglenes alkalmazottakhoz képest, akiket nyílt versenyvizsga útján azon besorolási osztályba vettek fel tisztviselőnek, amelybe korábban tartoztak.
(lásd a 54–56. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑6767. o.) 64. pontja; C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑9895. o.) 26. pontja; C‑176/09. sz. Luxemburg kontra Parlament és Tanács ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., I‑3727. o.) 32. pontja;
a Törvényszék T‑359/07. P.–T‑361/07. P. sz., Bizottság kontra Bertolete és társai egyesített ügyben 2009. február 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑B‑1‑5. o. és II‑B‑1‑21. o.) 38. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, továbbá 39., 43. és az azt követő pontjai.
3. A Közszolgálati Törvényszéknek a Bíróság alapokmánya 36. cikkében és ezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi a Közszolgálati Törvényszéket, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet tehát közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék, miért hozták a kérdéses intézkedéseket, és lehetővé teszik a fellebbviteli bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását. Ugyanis ez a kötelezettség nem értelmezhető úgy, hogy a Közszolgálati Törvényszék köteles részletekbe menően válaszolni a felperes által felhozott minden egyes érvre, különösen ha azok nem kellően világosak és pontosak, és nincsenek részletes bizonyítékokkal alátámasztva.
(lásd a 72. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑150/09. P. sz., Iride és Iride Energia kontra Bizottság ügyben 2010. január 21‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 42. pontja; C‑201/09. P. és C‑216/09. P. sz., ArcelorMittal Luxemburg kontra Bizottság és Bizottság kontra ArcelorMittal Luxemburg és társai egyesített ügyekben 2011. március 29‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., I‑2239. o.), 78. pontja;
a Törvényszék T‑498/07. P. sz., Krcova kontra Bíróság ügyben 2009. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑B‑1‑35. o. és II‑B‑1‑197. o.) 34. pontja; a Törvényszék T‑248/08. P. sz., Doktor kontra Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének 64. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.