C‑44/11. sz. ügy

Finanzamt Frankfurt am Main V‑Höchst

kontra

Deutsche Bank AG

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2006/112/EK irányelv – Az 56. cikk (1) bekezdésének e) pontja – A 135. cikk (1) bekezdésének f) és g) pontja – Értékpapírvagyon-kezelési ügyletek (portfóliókezelés) adómentessége”

Az ítélet összefoglalása

1.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Szolgáltatásnyújtás – Több műveletből álló ügyletek – Egységet képező szolgáltatásnak minősítendő ügylet – Értékpapírvagyon-kezelés

2.        Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adómentességek – Értékpapírokra vonatkozó ügyletek – Befektetési alapok kezelése – Fogalmak – Értékpapírvagyon-kezelés – Kizártság

(2006/112 tanácsi irányelv, 135. cikk, (1) bekezdés, f) és g) pont)

3.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Szolgáltatásnyújtás – A teljesítés helyének meghatározása – Banki, pénzügyi és biztosítási ügyletek, beleértve a viszontbiztosítási ügyleteket – Fogalom – Értékpapírvagyon-kezelés – Bennfoglaltság

(2006/112 tanácsi irányelv, 56. cikk, (1) bekezdés, e) pont)

1.        Az értékpapírvagyon‑kezelésre vonatkozó szolgáltatás, amelynek során az adóalany díjazás ellenében saját mérlegelése alapján dönt értékpapírok vételéről és eladásáról, és e döntést az értékpapírok vétele vagy eladása révén végrehajtja, két, egymáshoz annyira szorosan kapcsolódó elemből áll, hogy azok objektíve egyetlen gazdasági szolgáltatást alkotnak.

(vö. 29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének f), illetve g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az értékpapírvagyon‑kezelés e rendelkezés értelmében nem mentes a hozzáadottérték‑adó alól.

A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt mentességgel érintett ügyletek azok, amelyek speciálisan a kollektív befektetési vállalkozások tevékenységeire jellemzőek. Konkrétan olyan közös alapokról van szó, amelyekben több befektetést gyűjtenek össze, és terítenek szét olyan értékpapírok között, amelyek hatékonyan kezelhetők az eredmények optimalizálása érdekében, és amelyekben az egyes befektetések viszonylag szerények is lehetnek. Az ilyen alapok saját nevükben és javukra kezelik a befektetéseiket, míg az egyes befektető ügyfeleknek részesedésük van az alapban, azonban nincs részesedésük az alap befektetéseiben. Ezzel szemben az értékpapírvagyon‑kezelés általában egyetlen személy eszközeit érinti, amelyeknek viszonylag magas összesített értékkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy azokat ilyen módon nyereségesen lehessen kezelni. A portfóliókezelő a befektetéseket a befektető ügyfél nevében és javára veszi és adja el, aki megtartja tulajdonjogát az egyes értékpapírok felett a szerződés tartama alatt, illetve annak megszűnésekor.

Ami a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése f) pontjának hatályát illeti, a részvényekre vagy más értékpapírokra vonatkozó ügyletek az értékpapírpiacon végzett ügyletek, és az értékpapírok kereskedelme olyan jogi aktusokat foglal magában, amelyek megváltoztatják a felek jogi és pénzügyi helyzetét. Az ugyanezen rendelkezés értelmében vett, „[értékpapírokra vonatkozó ügyletek]” kifejezés ezért olyan ügyletekre vonatkozik, amelyek értékpapírokra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket hozhatnak létre, módosíthatnak vagy szüntethetnek meg a felek számára. Az értékpapír‑kezelésre vonatkozó szolgáltatás viszont lényegében két elemből tevődik össze: egyrészt a befektető ügyfél vagyonának elemzésére és felügyeletére vonatkozó szolgáltatásból, másrészt pedig a tulajdonképpeni értékpapírvételre és ‑eladásra vonatkozó szolgáltatásból. A vagyon elemzésére és felügyeletére vonatkozó szolgáltatások nem feltételezik szükségszerűen olyan ügyletek megvalósítását, amelyek értékpapírokra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket hozhatnak létre, módosíthatnak vagy szüntethetnek meg a felek számára. Mivel az említett szolgáltatást a hozzáadottérték‑adó szempontjából csak egészében véve lehet figyelembe venni, nem vonatkozhat rá a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének f) pontja.

(vö. 31., 33., 34., 36–39., 43., 46. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 56. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nemcsak az említett irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a)–g) pontjában felsorolt szolgáltatásokra terjed ki, hanem az értékpapírvagyon‑kezelésre is.

(vö. 55. pont és a rendelkező rész 3. pontja)