2010. május 14-én benyújtott kereset - Autogrill España kontra Bizottság
(T-219/10. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: Autogrill España, SA (Madrid, Spanyolország) (képviselők: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, M. Muñoz de Juan és R. Calvo Salinero ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék állapítsa meg, hogy a keresetben foglalt megsemmisítési jogalapok elfogadhatóak és megalapozottak;
semmisítse meg az 1. cikk (1) bekezdését amennyiben megállapítja, hogy a társasági törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege (TRLIS) 12. cikkének (5) bekezdése állami támogatásnak minősülő elemeket tartalmaz,
másodlagosan semmisítse meg a 4. cikket, amennyiben a visszatéríttetés elrendelését alkalmazza a keresettel megtámadott végleges határozat EUHL-ben való közzététele előtt megkötött ügyletekre, és
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresettel megtámadott határozat szerint a Spanyolország által a TRLIS 12. cikke (5) bekezdése szerint alkalmazott támogatási rendszer összeegyeztethetetlen a közös piaccal a közösségen belüli felvásárlásokat végző kedvezményezetteknek nyújtott támogatások vonatkozásában. E tekintetben a felperes előadja, hogy az említett rendelkezés lehetővé teszi a külföldi vállalkozásokban 5%-nál nagyobb részesedésszerzésből eredő goodwill amortizációjának levonhatóságát.
Az érvei alátámasztására a felperes a következő jogalapokra hivatkozik:
1. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése, mivel a megtámadott határozat szerint a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a vizsgált pénzügyi intézkedés "bizonyos vállalkozások[at] vagy bizonyos áruk termelésé[t]" előnyben részesíti, ahogy azt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése előírja. A Bizottság csak vélelmezi, hogy a pénzügyi intézkedés szelektív amiatt, hogy az csak a külföldi társaságokban való részesedésszerzésére vonatkozik, a belföldi társaságokban való részesedésszerzésre nem. A felperes úgy véli, hogy ezen érvelés téves és körkörös: az, hogy a vizsgált intézkedés alkalmazása - bármely más pénzügyi rendelkezéshez hasonlóan - meghatározott objektív követelmények teljesítésén alapul, nem teszi az intézkedést de jure és de facto szelektívvé. A Bizottság által adott érvelés automatizmusa ahhoz vezet, hogy minden pénzügyi rendelkezés prima facie szelektívnek minősül.
Ráadásul mind az intézkedés jogi elemzése, mind pedig a Spanyol Királyság által bemutatott statisztikai adatok bizonyítják, hogy a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése általános intézkedés, amely de jure és de facto nyitva áll minden, spanyol társaságiadó-köteles vállalkozás számára függetlenül a méretétől, jellegétől, ágazatától vagy eredetétől.
Másrészt a TRLIS 12. cikke (5) bekezdésének - amely egyáltalán nem jelent szelektív előnyt - prima facie különböző kezelése arra szolgál, hogy egyenlő adóügyi elbánást biztosítsanak minden részvényszerzési ügyletnek, legyen az belföldi vagy külföldi; mivel amennyiben a határon átnyúló egyesülések végrehajtásának lehetetlensége miatt a goodwill amortizációja csak belföldön hajtható végre - amelynek lehetővé tételére ténylegesen léteznek adórendelkezések -, a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése nem tesz mást, mint kiterjeszti e lehetőséget a külföldi társaságok részvényeinek megvásárlására.
Másodlagosan, a Bizottság határozata aránytalan, mivel azt ugyanúgy kell alkalmazni a külföldi társaságok feletti irányításszerzésre, mint a belföldi egyesülések esetében, és ezért a spanyol szabályozás rendszerének és logikájának azt igazolnia kell.
2. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése az intézkedés kedvezményezettjének azonosításában vétett jogi tévedés miatt.
Másodlagosan, és bár a Bizottság szerint a TRLIS 12. cikkének (5) bekezdése állami támogatási elemeket tartalmaz, a Bizottságnak kimerítő gazdasági elemzést kellett volna elvégeznie a támogatási rendszer kedvezményezettjeinek azonosítása érdekében. A felperes úgy véli, hogy mindenesetre a támogatás kedvezményezettjei (a részesedés megvásárlásának túl magas ára formájában) a részesedések értékesítői voltak, és nem pedig - ahogy a Bizottság állítja -, az említett intézkedést alkalmazó spanyol társaságok.
3. Végül a felperes a bizalomvédelem elvének a megsértésére hivatkozik, ami a visszatéríttetés elrendelésének időbeli hatályát illeti.
____________