A Törvényszék T-515/18. sz., Fakro kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen a Fakro sp. z o.o. által 2021. március 5-én benyújtott fellebbezés
(C-149/21. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Fellebbező: Fakro sp. z o.o. (képviselők: A. Radkowiak-Macuda és Z. Kiedacz jogtanácsosok)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Lengyel Köztársaság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
a megtámadott ítéletet részben, azaz az ítélet 1. pontja tekintetében helyezze hatályon kívül;
az ügyben hozzon végleges döntést, és semmisítse meg a bizottsági határozatot;
kötelezze a Bizottságot a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első jogalapjában, amely két fő részből áll, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 105. cikk (1) bekezdését annak megállapításával, hogy:
A Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor csekélynek ítélte az ügy folytatásához fűződő uniós érdeket, és alacsony prioritása miatt elutasította a kérelmet. Ez a jogalap négy különböző kifogásból áll, amelyek szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy: i. a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor kimondta, hogy az állítólagos jogsértés megállapításának csak korlátozott a valószínűsége, ii. a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor kimondta, hogy a szükséges vizsgálat terjedelme nem állna arányban az állítólagos jogsértés megállapításának valószínűségével, iii. a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor nem mérlegelte az állítólagos jogsértésnek a belső piac működésére gyakorolt hatásának előfeltételeit, valamint iv. az uniós érdek értékelése során a Bizottság által elfogadottaktól eltérő előfeltételek elfogadhatatlanok;
a tetőablakok két értékesítési csatornája (a beruházási célú eladás és az egyéb eladás) nem minősülnek egyenértékű szolgáltatásoknak.
A második jogalapjában, amely két részből áll, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a gondos ügyintézés elvét (az Alapjogi Charta 41. cikke) és ezzel összefüggésben a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elvét, továbbá a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot (a Charta 47. cikke) és ezzel összefüggésben az EUMSZ 102. cikket, mivel ez utóbbit tévesen értelmezve megállapította, hogy
a Bizottság előtti eljárás időtartama és az érdemi határozat meghozatalának hiánya nem befolyásolta a Fakro azon lehetőségét, hogy alapvető jogait érvényesítse;
az ügyben a Bizottság nem sértette meg a pártatlanság elvét, következésképpen az uniós érdek hiányának megállapítása nem alapult hátrányosan megkülönböztető szempontokon.
A harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a jogot az egymással összefüggésben értelmezett EUMSZ 102. cikk, az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése az EUSZ 105. cikk, a gondos ügyintézés elve és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog hatékony érvényesülése (effet utile) tekintetében, mivel megállapította, hogy a Bizottság nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel az eljárás lefolytatására, hogy a Bizottság nem volt köteles elemezni a Fakro helyzetét a kifogásolt jogok Bizottság előtti érvényesítésének tényleges lehetősége tekintetében, és hogy a Fakro a jogai érvényesítése érdekében köteles volt a Bizottság előtti eljárással párhuzamosan a nemzeti versenyhatóságoknál és azon tagállamok bíróságainál is jogi lépéseket tenni, ahol az állítólagos jogsértéseket elkövették.
A negyedik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 296. cikket annak téves értelmezésével, továbbá annak megállapításával, hogy a Bizottság nem sértette meg a megfelelő indokolásra vonatkozó kötelezettséget a küzdő védjegyekkel és árengedményekkel kapcsolatban.
____________