Language of document : ECLI:EU:T:2021:700

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2021. október 13.(*)

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – Egy szárnyas nyilat ábrázoló európai uniós ábrás védjegy bejelentése –Szárnyas nyilat ábrázoló, korábbi európai uniós ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – A felszólalás részbeni elutasítása – A felszólalás terjedelmének korlátozása a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében – A felszólalás részbeni visszavonása – A fellebbezési tanács által hivatalból felhozott jogalap – A kérelmen túlterjedő határozathozatal tilalma”

A T‑712/20. sz. ügyben,

a Škoda Investment a.s. (székhelye: Plzeň [Cseh Köztársaság], képviseli: L. Lorenc ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Gája, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Škoda Auto a.s. (székhelye: Mladá Boleslav [Cseh Köztársaság], képviseli: J. Fesenmair ügyvéd),

az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Škoda Investment és a Škoda Auto közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2020. október 6‑án hozott határozata (R 284/2020‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök, G. Hesse és D. Petrlík (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. december 3‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2021. február 2‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2021. február 10‑én benyújtott válaszbeadványára,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2018. november 26‑án a beavatkozó fél, a Škoda Auto a.s., európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO), az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) alapján, a 88468. sz. libanoni védjegybejelentés (a továbbiakban: libanoni védjegybejelentés) elsőbbségének igénylésével együtt.

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

Image not found

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, később felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 9., 12. és 36–39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az áruk és szolgáltatások igen széles körére kiterjedően.

4        A libanoni védjegybejelentés a fenti 2. pontban ábrázolt megjelöléssel azonos ábrás megjelölésre vonatkozik, és a 9., 12. és 36–39. osztályba tartozó árukat és szolgáltatásokat jelöl.

5        A védjegybejelentést az Európai Uniós Védjegyértesítő 2019. február 14‑i 2019/031. számában tették közzé.

6        2019. május 13‑án a felperes, a Škoda Investment a.s., a 2017/1001 rendelet 46. cikke alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a fenti 3. pontban említett áruk és szolgáltatások túlnyomó része vonatkozásában.

7        E felszólalás egy 2018. augusztus 27‑én benyújtott európai uniós védjegybejelentésen alapult, amelyet a 550086. sz. cseh védjegybejelentés elsőbbségének igénylésével együtt nyújtottak be, mely utóbbi védjegy bejelentésének időpontja 2018. augusztus 24. volt, az említett kérelmek pedig a 9., 12. és 36–39. osztályba tartozó árukat és szolgáltatásokat jelöltek és az alábbi ábrás megjelölésre vonatkoztak:

Image not found

8        A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott jogalap a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja volt.

9        2019. június 14‑én az EUIPO jelezte a felperesnek, hogy felszólalásának vizsgálatából az derült ki, hogy az a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) 5. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében elfogadhatatlan.

10      Miután megkapta a felperes észrevételeit, a felszólalási osztály 2019. december 9‑i határozatával mint elfogadhatatlant elutasította a felszólalást. Egyrészt rámutatott arra, hogy a bejelentett védjegy a libanoni védjegybejelentés elsőbbségének igénylésén alapult, amely korábbi volt, mint a felperes által benyújtott elsőbbségi igény. Másrészt úgy ítélte meg, hogy a libanoni védjegybejelentés elsőbbségének igénylésére vonatkozóan a 2017/1001 rendelet 34. cikkében előírt valamennyi feltétel teljesült.

11      2020. február 6‑án a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

12      2020. április 27‑én a felperes benyújtotta az EUIPO‑hoz a fellebbezés indokait kifejtő beadványt, amelyben azt állította, hogy a felszólalási osztály határozata hibában szenved, mivel az említett osztály, a 2017/1001 rendelet 34. cikke (1) bekezdését megsértve, nem tartotta tiszteletben azt a követelményt, hogy az európai uniós védjegybejelentésben megjelölt áruknak és szolgáltatásoknak azonosaknak kell lenniük az elsőbbségi jogot megalapozó védjeggyel jelölt árukkal és szolgáltatásokkal. Elismerte, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások nagy része vagy azonos, vagy a libanoni védjegybejelentésben megjelölt áruk és szolgáltatások részét képezi. Ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjeggyel jelölt, 9., 38. és 39. osztályba tartozó egyes áruk és szolgáltatások – nevezetesen a 9. osztályba tartozó „információs berendezések; navigációs, vezérlő, nyomon követő, célzó és térképészeti berendezések; navigációs szoftverek”, a 38. osztályba tartozó „elektronikus adatátvitel; elektronikus kommunikációs szolgáltatások biztosítása” és a 39. osztályba tartozó „utazások szervezése; szállításszervezés” megnevezésű áruk és szolgáltatások – nem voltak azonosak a libanoni védjegybejelentésben megjelölt árukkal és szolgáltatásokkal, és nem is képezték részét azoknak. Ennélfogva úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy tekintetében nem lehet helyt adni az elsőbbség igénylésének a 9., 38. és 39. osztályba tartozó ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában. Ennek következtében ugyanebben a beadványban kérte a felszólalási osztály határozatának – kizárólag ezen árukra és szolgáltatásokra vonatkozó részében történő – részbeni hatályon kívül helyezését.

13      2020. október 6‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa részben hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, abban a részében, amelyben ez utóbbi – mint elfogadhatatlant – elutasította a felszólalást a fenti 12. pontban említett, 9., 38. és 39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, és az ügyet visszautalta a felszólalási osztály elé ezen áruk és szolgáltatások vizsgálatának folytatása céljából. Megállapította, hogy a felszólalás a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkében foglalt valamennyi elfogadhatósági követelménynek megfelel, így a felszólalás elfogadható.

 A felek kérelmei

14      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        helyezze hatályon kívül a felszólalási osztály határozatát;

–        utalja vissza az ügyet a felszólalási osztály elé valamennyi olyan áruval és szolgáltatással kapcsolatban, amelyek tekintetében a védjegybejelentést tették;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

15      Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére;

 A jogkérdésről

16      A megtámadott határozat 15. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a fellebbezés indokait kifejtő beadványban a felperes korlátozta annak terjedelmét, és egyrészt kérte a felszólalási osztály határozatának azon részében történő hatályon kívül helyezését, amely elutasította a felszólalást a fenti 12. pontban említett, 9., 38. és 39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, másrészt pedig annak elrendelését, hogy a felszólalási osztály folytassa az ezen áruk és szolgáltatások tekintetében a felszólalási eljárást. A fellebbezési tanács ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes visszavonta a fellebbezés azon részét, amely a bejelentett védjeggyel jelölt többi árura és szolgáltatásra vonatkozott. Az említett határozat 16. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy e részbeni visszavonás azzal a hatással jár, hogy a fellebbezés indokait kifejtő beadványban nem említett áruk és szolgáltatások már nem képezik tárgyát a felszólalási eljárásnak, és hogy ezek vonatkozásában a felszólalás elutasítása jogerőre emelkedett.

17      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot a felszólalási osztály határozatának eljárási jellegű jogellenességéből eredő joghatások, vagyis a felszólalás elfogadhatatlanságának megállapításánál. Az ilyen jogellenesség szerinte lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül, aminek – mivel azt hivatalból észlelni kellett volna – hivatalból maga után kellett volna vonnia e határozat teljes egészében történő hatályon kívül helyezését, annak érdekében, hogy a határozat által a felekre gyakorolt valamennyi hatást teljes egészében semlegesíteni lehessen.

18      Ezenkívül a felperes rámutat arra, hogy amikor ő az EUIPO‑hoz benyújtott fellebbezés terjedelmét körülhatárolta, teljes mértékben bízott a felszólalási osztály határozatának alaki szabályszerűségében. Úgy véli tehát, hogy joggal hivatkozhat a bizalomvédelem elvére ezen osztálynak a bejelentett védjegy kapcsán az elsőbbség igénylésének érvényességével kapcsolatos kérdés elbírálására vonatkozó hatáskörét illetően, a felszólalási eljárás kezdeti szakaszában. Azt állítja, hogy az említett határozat indokolása azt a benyomást keltette, hogy e határozat eljárási szempontból nem kifogásolható, mivel a fellebbezési tanács által megállapított jogellenesség nem volt nyilvánvaló az ítélkezési gyakorlat értelmében. Hozzáteszi, hogy ez az oka annak, hogy ő kizárólag az ügy érdemére, és ennélfogva az említett védjegybejelentésben megjelölt árukra és szolgáltatásokra összpontosított, amelyek nem voltak a libanoni védjegybejelentésben megjelölt árukkal és szolgáltatásokkal sem azonosak, sem azok részét képezőknek tekinthetők.

19      Az EUIPO és a beavatkozó fél úgy véli, hogy a felperes érvelését nem lehet figyelembe venni.

20      E tekintetben először is nem vitás, hogy a felperes a fellebbezés indokait kifejtő beadványban csupán a felszólalási osztály határozata azon részének hatályon kívül helyezését kérte, amelyben az a fenti 12. pontban említett, 9., 38. és 39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében elutasította a felszólalást.

21      Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a 2017/1001 rendelet 95. cikke (1) bekezdésének megfelelően a fellebbezésnek a fellebbezési tanács általi érdemi vizsgálata a felek által előterjesztett jogalapokhoz és kérelmekhez kötve van. Hasonlóképpen, e rendelet 47. cikke (5) bekezdésének első mondata kimondja, hogy ha a felszólalás vizsgálatából az derül ki, hogy a védjegy az európai uniós védjegybejelentés árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban, a bejelentést az érintett áruk vagy szolgáltatások tekintetében el kell utasítani. Ezenkívül a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 21. cikke (1) bekezdésének e) pontja pontosítja, hogy az említett rendelet 68. cikke (1) bekezdésének megfelelően benyújtott fellebbezésnek, amennyiben a fellebbezés tárgyát képező határozatot csak részben támadják meg, világosan és egyértelműen fel kell tüntetnie azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a fellebbezés tárgyát képező határozatot megtámadják.

22      A fenti 21. pontban említett rendelkezéseknek és a 2017/1001 rendelet 71. cikke (1) bekezdése első mondatának együttes értelmezéséből az következik, hogy a fellebbezési tanács a védjegy lajstromozásának valamely viszonylagos kizáró okára vonatkozó és a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezés keretében nem terjeszkedhet túl a hozzá benyújtott fellebbezési kérelem határain. E tanács tehát csak azoknak a kérelmeknek a határain belül eljárva helyezheti hatályon kívül az ilyen határozatot, amelyeket a felperes az utóbbi határozattal szemben benyújtott fellebbezésében, vagy adott esetben az alperes a válaszként előterjesztett észrevételeiben megfogalmazott (lásd ebben az értelemben: 2006. december 14‑i Gagliardi kontra OHIM – Norma Lebensmittelfilialbetrieb [MANŪ MANU MANU] ítélet, T‑392/04, nem tették közzé, EU:T:2006:400, 45. pont; 2018. szeptember 19‑i Eddy’s Snack Company kontra EUIPO – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Eddy’s Snackcompany] ítélet, T‑652/17, nem tették közzé, EU:T:2018:564, 20. pont).

23      Egyébiránt a Bíróság szerint az uniós bíróság előtti, jogszerűséggel kapcsolatos jogviták rendszerében a felek kezdeményezik az eljárást, és ők határozzák meg a jogvita tárgyát, különösen azáltal, hogy kérelmeikben megjelölik azt a jogi aktust vagy az aktus azon részét, amelyet e bírósági felülvizsgálatnak alá szeretnének vetni (2017. november 14‑i British Airways kontra Bizottság ítélet, C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 87. pont). A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy ezen elvek mutatis mutandis alkalmazandók a fellebbezési tanácsokhoz valamely védjegy lajstromozásának viszonylagos kizáró okaival kapcsolatos eljárásban benyújtott fellebbezésekre is. Ugyanis, amint az a fenti 21. pontban idézett rendelkezésekből és a fenti 22. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, az uniós bíróságnak a jogszerűséggel kapcsolatos jogviták rendszerében fennálló hatásköréhez hasonlóan, az említett tanácsok a felszólalási eljárás keretében a felszólalási osztály határozatát csak a fellebbező által az utóbbi határozattal szemben benyújtott fellebbezésben megfogalmazott kérelmek határain belül eljárva helyezhetik hatályon kívül.

24      Végezetül, kétségtelen, hogy az inter partes eljárásokban a fellebbezési tanácsnak a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatalból kell vizsgálnia az olyan jogkérdésekre vonatkozó jogalapokat, amelyeket a felek nem hoztak fel, de amelyek alapvető eljárási követelményekkel kapcsolatosak, és e követelmények sorában szerepelnek többek között az európai uniós védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás elfogadhatóságára vonatkozó szabályok is.

25      Ugyanakkor a fellebbezési tanács ezen hatásköre egyáltalán nem jelenti azt, hogy hatáskörrel rendelkezne a fellebbező által hozzá benyújtott fellebbezésben megfogalmazott kérelmek hivatalból történő módosítására, mivel az ilyen megközelítés figyelmen kívül hagyná a fellebbezés jogalapjai és kérelmei közötti különbségtételt. Ugyanis, bár a jogalapok a fellebbezésben szereplő kérelmek szükséges alátámasztását képezik, mindenképpen különböznek azoktól, hiszen a kérelmek határozzák meg a fellebbezés korlátait (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. november 14‑i British Airways kontra Bizottság ítélet, C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 89. pont).

26      Ily módon, bár a fellebbezési tanács azáltal, hogy hivatalból figyelembe vesz valamely olyan alapvető eljárási követelményekkel kapcsolatos jogalapot, amelyre a felek elvileg nem hivatkoztak, nem lépi túl az előtte folyamatban lévő jogvita kereteit, és semmiképpen sem sérti meg a jogvita tárgyának megjelölésére vonatkozó eljárási szabályokat, más a helyzet akkor, ha a fellebbezés tárgyát képező határozat vizsgálatát követően e tanács az ilyen, hivatalból végzett vizsgálat alapján a határozat oly módon történő hatályon kívül helyezéséről határoz, amely tágabb annál, mint ami a szabályszerűen eléje terjesztett kérelmekben szerepelt, mindezt pedig azzal az indokkal, hogy az ily módon történő hatályon kívül helyezésre szükség van az említett elemzés keretében hivatalból megállapított jogellenesség orvoslásához (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. november 14‑i British Airways kontra Bizottság ítélet, C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 90. pont).

27      E körülményekre tekintettel a felperes alaptalanul állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak teljes egészében hatályon kívül kellett volna helyeznie a felszólalási osztály határozatát, mivel ez azzal a hatással járt volna, hogy a fellebbezési tanács a jogvita felperes által meghatározott tárgyán túlterjeszkedve határozott volna.

28      Ami a felperesnek a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított érvelését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ezen elvre való hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely közigazgatási hatóság olyan konkrét biztatásokon alapuló várakozásokat keltett, amelyeket ő maga adott a számára (lásd: 2018. február 21‑i Kreuzmayr ítélet, C‑628/16, EU:C:2018:84, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      A jelen ügyben a felperes azon állítólagos meggyőződése, hogy a felszólalási osztály határozata az ezen osztály által vétett eljárási hiba ellenére megfelelt az eljárási szabályoknak, nem kelthetett benne megalapozott várakozásokat e határozat alaki szabályszerűségét illetően. Ugyanis mindaddig, amíg e határozat nem emelkedik jogerőre, annak szabályszerűségét a fellebbezési tanács – fellebbezés esetén –vizsgálhatja, amint az egyébként a jelen ügyben is történt. Márpedig e tanács szerepe éppen az, hogy orvosolja az ilyen eljárási hibákat, és ennek következtében, hogy az ilyen hibában szenvedő határozatot adott esetben hatályon kívül helyezze.

30      A fentiek összességéből az következik, hogy a jelen keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

31      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen ügyben a felperes pervesztes lett, és az EUIPO, valamint a beavatkozó fél kérte a felperesnek a költségek viselésére való kötelezését. Következésképpen a felperest kötelezni kell a saját költségein felül az EUIPO és a beavatkozó fél részéről a jelen eljárásban felmerült összes költség viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Škoda Investment a.s. viseli a saját költségeit, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Škoda Auto a.s. részéről a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket.

Kornezov

Hesse

Petrlík

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. október 13‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.