A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2012. április 25.(*)
„Közös kül- és biztonságpolitika – Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – A Tanács hatásköre – Hatáskörrel való visszaélés – Hatálybalépés – A visszaható hatály tilalma – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Téves jogalkalmazás – Az atomfegyverek elterjedéséhez biztosított támogatás fogalma – Mérlegelési hiba”
A T‑509/10. sz. ügyben,
a Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: F. Esclatine és S. Perrotet ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és R. Liudvinaviciute‑Cordeiro, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: M. Konstantinidis és É. Cujo, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.), az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2010. július 26‑i 668/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 195., 25. o.), valamint a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2010. október 25‑i 2010/644/KKBP tanácsi határozat (HL L 281., 81. o.) és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amennyiben ezen aktusok a felperesre vonatkoznak,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. január 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran, egy olyan iráni társaság, amely a National Iranian Oil Company tulajdonában áll, és amelynek feladata ez utóbbi cégcsoportjának beszerző szerveként eljárni a kőolaj‑ és földgázipari, valamint petrolkémiai tevékenységek területén.
Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedések
2 A jelen ügy azon, az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységét és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: atomfegyverek elterjedése).
3 Az Európai Unióban elfogadták az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. február 27‑i 2007/140/KKBP tanácsi közös álláspontot (HL L 61., 49. o.) és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendeletet (HL L 103., 1. o.).
4 A 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja elrendelte bizonyos személyek és szervezetek valamennyi pénzeszközének és gazdasági erőforrásának befagyasztását. E személyek és szervezetek listája a 2007/140 közös álláspont II. mellékletében szerepelt.
5 Ami az Európai Közösség hatásköreit illette, a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése elrendelte az Európai Unió Tanácsa által akként minősített személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztását, akik, illetve amelyek a 2007/140 közös álláspont 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében atomfegyverek elterjedésével járó tevékenységekben részt vesznek. A 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján pénzeszközök befagyasztásával érintett személyek, szervezetek és szervek listája a rendelet V. mellékletét képezte.
6 A 2007/140 közös álláspontot hatályon kívül helyezte az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o., helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.).
7 A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése elrendeli a jogalanyok több kategóriája pénzeszközeinek befagyasztását. E rendelkezés érinti különösen azokat a „[…]személyek[et] és szervezetek[et], akik [az atomfegyverek elterjedésében] közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, vagy olyan személyek[et] vagy szervezetek[et], akik az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy az említettek tulajdonában álló vagy – akár törvénytelen módon is – ellenőrzésük alá tartozó szervezetek[et], ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza”.
8 A 2010/413 határozat 24. cikkének (2)–(4) bekezdése szerint:
„(2) Ha a Tanács úgy határoz, hogy egy személyt vagy szervezetet a 19. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet.
(3) A Tanács közli döntését és a jegyzékbe vétel okait – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben értesítés közzététele útján – a (2) bekezdésben említett személlyel vagy szervezettel, lehetővé téve az adott személy vagy szervezet számára, hogy észrevételeket tegyen.
(4) Amennyiben észrevételt tesznek vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak felül kell vizsgálnia határozatát, és erről értesítenie kell az érintett személyt vagy szervezetet.”
9 A 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő listát egy új lista váltotta fel a 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2010. október 25‑i 2010/644/KKBP tanácsi határozatban (HL L 281., 81. o.).
10 A 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.).
11 A 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése szerint:
„(2) A VIII. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A VIII. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, […] amelyek a [2010/413] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek:
a) [az atomfegyverek elterjedésében] […] közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, illetve ilyen személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek – akár törvénytelen módon is – a tulajdonában vagy az ellenőrzése alatt állnak, vagy ezek nevében vagy utasítására járnak el;
[…]”
12 A 961/2010 rendelet 36. cikke szerint:
„(2) Amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy [jogalanyt] a 16. cikk (2) bekezdésének a hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a VIII. mellékletet.
(3) A Tanács döntését és a jegyzékbe vétel okait közli – amennyiben a cím ismert, közvetlenül, egyéb esetben értesítés közzététele útján – [a (2) bekezdésben] említett [jogalannyal], lehetővé téve számára, hogy észrevételeket tegyen.
(4) Amennyiben észrevételt tesznek, vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak felül kell vizsgálnia döntését, és erről értesítenie kell az érintett [jogalanyt].”
A felperest érintő korlátozó intézkedések
13 2010. július 26‑tól, a 2010/413 határozat elfogadásától a Tanács felvette a felperes nevét az említett határozat II. melléklete I. táblázatában szereplő, személyek, szervezetek és szervek listájára.
14 Következésképpen a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2010. július 26‑i 668/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 195., 25. o.) felvette a felperes nevét a 423/2007 rendelet V. melléklete I. táblázatában szereplő, személyek, szervezetek és szervek listájára. A 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadásának következménye a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása volt.
15 A 2010/413 határozatban a Tanács a következőkkel indokolta döntését:
„Olaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik, amelyek felhasználhatók Irán nukleáris programjában. Olyan berendezés beszerzésére tett kísérletet (nagyon tartós ötvözetből készült tolózár), amely csak a nukleáris iparban használható. Kapcsolatban áll Irán nukleáris programjában részt vevő vállalatokkal.”
16 A 668/2010 végrehajtási rendeletben a Tanács a következő megfogalmazást használta:
„Olaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik, amelyek felhasználhatók Irán nukleáris programjában. Olyan berendezés beszerzésére tett kísérletet (nagyon tartós ötvözetből készült tolózár), amely csak a nukleáris iparban használható. Kapcsolatban áll Irán nukleáris programjában részt vevő vállalatokkal.”
17 A Tanács a felperest nevének a 2010/413 határozat II. mellékletének és a 423/2007 rendelet V. mellékletének listájára való felvételéről a 2010. július 29‑i levéllel tájékoztatta, melyet a felperes állítása szerint 2010. augusztus 25‑én kapott meg.
18 A felperes a 2010. szeptember 12‑i levelében kérte a Tanácstól, hogy vizsgálja felül nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 423/2007 rendelet V. mellékletében szereplő listára való felvételéről szóló döntését. A Tanácsot arra is kérte, hogy közölje azokat a bizonyítékokat, amelyekre a vele szembeni korlátozó intézkedések elfogadását alapította.
19 A felperesek nevének a 2010/413 határozat II. mellékletébe történő felvételét nem érintette a 2010/644 határozat elfogadása.
20 Mivel a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezte a 423/2007 rendeletet, a felperes nevét a Tanács átvette a 961/2010 rendelet VIII. melléklete B. táblázata 29. pontjába. Következésképpen a felperes pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján fagyasztották be.
21 A felperes felvételével kapcsolatban a 961/2010 rendelet indokolása a következő:
„Olaj‑ és gázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik, amelyek felhasználhatók Irán nukleáris programjában. Olyan berendezés beszerzésére tett kísérletet (nagyon tartós ötvözetből készült tolózár), amely csak a nukleáris iparban használható. Kapcsolatban áll Irán nukleáris programjában részt vevő vállalatokkal.”
22 A 2010. október 28‑i levelében a Tanács válaszolt a felperes 2010. szeptember 12‑i levelére, amelyben jelezte, hogy a felülvizsgálatot követően elutasítja a felperes kérelmét, amely arra irányult, hogy nevét töröljék a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében a listáról. E tekintetben kifejtette, hogy mivel helyzetének megváltozását igazoló új elemet nem tartalmazott az iratanyag, a felperes továbbra is az említett jogszabályok korlátozó intézkedéseinek hatálya alatt marad.
Az eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2010. október 20‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
24 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 3‑án benyújtott beadványában az Európai Bizottság kérelmezte, hogy a jelen eljárásban beavatkozóként részt vehessen a Tanács kérelmeinek támogatása végett. 2011. március 11‑i végzésével a Törvényszék negyedik tanácsának elnöke megengedte e beavatkozást.
25 Keresetében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2010/413 határozatot és a 668/2010 végrehajtási rendeletet;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
26 2011. december 6‑i észrevételeiben, a Törvényszék által írásban feltett kérdésre válaszul a felperes kiterjesztette első kérelmét, kérve, hogy a Törvényszék semmisítse meg a 2010/644 határozatot és a 961/2010 rendeletet, amennyiben e jogi aktusok őt érintik.
27 A Tanács és a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
28 A felperes kilenc jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a 2010/413 határozat hatálybalépéséhez kapcsolódó jogellenességeken alapul. E jogalap lényegében két részből áll. Az első rész a 2010/413 határozat visszaható hatályú hatálybalépésén alapul. A második rész a 2010/413 határozat 4. cikkének jogellenességén alapul a 28. cikkel összefüggésben. A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A harmadik jogalap a védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való joga megsértésén alapul. A negyedik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. Az ötödik jogalap a Tanács hatáskörének hiányán alapul a megtámadott jogi aktusok elfogadása tekintetében. A hatodik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul. A hetedik jogalap az atomfegyverek elterjedésében való közreműködés fogalmának téves jogalkalmazásán alapul. A nyolcadik jogalap a tevékenységeit illető tényekkel kapcsolatos értékelési hibán alapul. A másodlagosan előterjesztett kilencedik jogalap nyilvánvaló értékelési hibán és az arányosság elvének megsértésén alapul.
29 A Tanács és a Bizottság vitatja a felperes által előterjesztett jogalapok megalapozottságát.
30 Ezenkívül egyrészt a Tanács és a Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel az első jogalap második részéről való döntésre. Másrészt a tárgyaláson arra hivatkoztak, hogy a kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben az a felperes alapvető jogainak állítólagos megsértésén alapul.
31 Előzetesen először meg kell vizsgálni a Tanácsnak és a Bizottságnak a Törvényszék hatáskörére vonatkozó érveit, majd a bizonyos jogalapok elfogadhatóságára vonatkozó érveiket, végül a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságát, mely utóbbit a felperes 2011. december 6‑i észrevételeiben terjesztett elő.
A Törvényszéknek az első jogalap második részéről való döntésre vonatkozó hatásköréről
32 Az első jogalap második részében a felperes lényegében azt állítja, hogy a 2010/413 határozat 4. cikke jogellenes, mivel olyan tilalmi intézkedéseket ír elő, melyek hatálya nem került kellő pontossággal meghatározásra.
33 Határozni kell a Törvényszék azon hatásköréről, hogy e jogalapról dönthessen.
34 Az EUMSZ 275. cikk szerint:
„Az Európai Unió Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések, valamint az azok alapján elfogadott jogi aktusok tekintetében.
Mindazonáltal az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikke betartásának ellenőrzése, valamint a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés V. címének 2. fejezete alapján a természetes vagy jogi személyekre vonatkozóan elfogadott korlátozó intézkedéseket előíró határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára irányuló, e szerződés 263. cikkének negyedik albekezdése alapján hozzá benyújtott keresetek tekintetében.”
35 A 2010/413 határozat 4. cikke alapján:
„(1) Tilos az iráni kőolaj‑ és földgázipar alábbi kulcsfontosságú ágazatai, illetve az ezen ágazatokban Iránon kívül működő iráni vagy iráni tulajdonban lévő vállalatok számára nagy fontosságú berendezéseknek és technológiáknak a tagállamok állampolgárai általi, vagy a tagállamok területéről történő, vagy a tagállamok joghatósága alá tartozó vízi vagy légi járművek felhasználásával való eladása, szállítása vagy átadása, függetlenül attól, hogy az adott berendezés vagy technológia a tagállamok területéről származik‑e:
a) finomítás;
b) folyékony földgáz;
c) feltárás;
d) kitermelés.
Az Unió megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy meghatározza az e rendelkezés által érintett termékek körét.
(2) Tilos az Iránban a kőolaj‑ és földgázipar (1) bekezdésben említett kulcsfontosságú ágazataiban működő vállalatok, illetve az ezen ágazatokban Iránon kívül működő iráni vagy iráni tulajdonban lévő vállalatok számára az alábbiak nyújtása:
a) az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott kulcsfontosságú berendezésekkel és technológiákkal kapcsolatos technikai segítség, képzés, valamint egyéb szolgáltatás;
b) finanszírozás vagy pénzügyi támogatás az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott kulcsfontosságú berendezések és technológiák eladása, szállítása, átadása vagy exportja, vagy a kapcsolódó technikai segítségnyújtás vagy képzés számára.
(3) Tilos olyan tevékenységben tudatosan vagy szándékosan részt venni, amelynek célja vagy hatása az (1) és (2) bekezdésben említett tilalmak megkerülése.”
36 A 2010/413 határozatot az EU 29. cikk alapján fogadták el, amely az EUMSZ 275. cikk értelmében a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezés. Ellenőrizni kell tehát, hogy 4. cikke teljesíti‑e az EUMSZ 275. cikk második bekezdésében meghatározott feltételeket.
37 Márpedig egyrészt a 2010/413 határozat 4. cikke alapján elfogadott tilalmi intézkedések általános természetűek, mivel alkalmazási körük objektív kritériumokra és nem azonosított természetes vagy jogi személyekre utalással került meghatározásra. Következésképpen, ahogy arra a Tanács és a Bizottság hivatkozik, a 2010/413 határozat 4. cikke nem egy, természetes vagy jogi személyekkel szemben korlátozó intézkedéseket előíró határozat az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében.
38 Másrészt a felperessel szemben elfogadott korlátozó intézkedések a 2010/413 határozat 20. cikkének végrehajtásából erednek, nem pedig a határozat 4. cikkéből. Ennélfogva a jelen esetben ez utóbbi rendelkezésre nem vonatkozhat az EUMSZ 263. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 277. cikk alapján jogellenességi kifogás.
39 Ilyen körülmények között az EUMSZ 275. cikk első bekezdése alapján azt kell megállapítani, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a 2010/413 határozat 4. cikke jogszerűségének értékelésére irányuló kereset elbírálására és így az első jogalap második részéről való döntésre.
A 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságáról
40 Amint kitűnik a fenti 9 és 10. pontból, a keresetlevél benyújtása óta a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő listát felváltotta egy új, a 2010/644 határozatban megállapított lista, a 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezték, és annak helyébe a 961/2010 rendelet lépett. A felperes azt kérte, hogy eredeti kereseti kérelmét akként módosíthassa, hogy a keresete ennek a négy jogi aktusnak a megsemmisítésére terjedjen ki (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok).
41 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely magánszemélyt közvetlenül és személyében érintő határozat vagy rendelet helyébe az eljárás során azonos tárgyú jogi aktus lép, azt olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ellentétes lenne ugyanis a gondos igazságszolgáltatás és a pergazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény, valamely jogi aktus ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetlevélben található bírálatokkal való szembenézés jegyében, a megtámadott jogi aktust megfelelően módosíthatná, vagy helyébe egy másikat léptethetne, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy jogszabályváltásra annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi határozatra való kiterjesztésének vagy az e határozat elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (lásd analógia útján a Törvényszék T‑256/07. sz., People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben 2008. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3019. o.] 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
42 Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően tehát a jelen esetben helyt kell adni a felperes kérelmeinek, és a keresetét a szóbeli szakasz befejezésének időpontjában a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet megsemmisítésére is irányulónak kell tekinteni ezen jogi aktusok őt érintő részében, és lehetővé kell tenni a feleknek, hogy ezen új tények ismeretében kérelmeiket, jogalapjaikat és érveiket módosíthassák, ami számukra a további kérelmek, jogalapok és érvek benyújtásának jogával jár (lásd analógia útján a fenti 41. pontban hivatkozott People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 47. pontját).
A Tanácsnak és a Bizottságnak a felperes alapvető jogai állítólagos megsértésére alapított jogalapok elfogadhatóságára vonatkozó érveiről
43 A tárgyaláson a Tanács és a Bizottság azzal érveltek, hogy a felperest kormányzati szervnek kell tekinteni, ennélfogva az iráni államhoz tartozónak, amely nem hivatkozhat az alapvető jogokhoz kötődő védelemre és garanciákra. Következésképpen úgy vélik, hogy az említett jogok állítólagos megsértésére alapított jogalapokat elfogadhatatlannak kell tekinteni.
44 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a Tanács és a Bizottság nem vitatja magát azt a felperesi jogot, hogy a megtámadott jogi aktusok megsemmisítését kérje. Csak azt vitatják, hogy a felperes bizonyos olyan jogok jogosultja legyen, amelyekre a megsemmisítés érdekében hivatkozik.
45 Márpedig másodszor azon kérdés, hogy a felperes jogosultja‑e a vaalmely megsemmisítési jogalap alátámasztása érdekében hivatkozott jognak, nem e jogalap elfogadhatóságát, hanem annak megalapozottságát érinti. Következésképpen a Tanács és a Bizottság arra alapított érvelését, hogy a felperes kormányzati szerv lenne, el kell utasítani, amennyiben az a kereset részleges elfogadhatatlansága megállapítására vonatkozik.
46 Harmadszor az említett érvelést első alkalommal a tárgyaláson terjesztették elő anélkül, hogy a Tanács vagy a Bizottság hivatkozott volna arra a tényre, hogy az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. A jogvita érdemét illetően az érvelés így a Törvényszék eljárási szabályzata 48. cikke 2. §‑a első bekezdése alapján új jogalapnak minősül, így azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
47 A Törvényszék úgy véli, hogy a felperes által előterjesztett jogalapokat a következő sorrendben kell megvizsgálni:
– ötödik jogalap, amely a Tanács hatáskörének hiányán alapul a megtámadott jogi aktusok elfogadása tekintetében;
– hatodik jogalap, amely a hatáskörrel való visszaélésen alapul;
– az első jogalap első része, amely a 2010/413 határozat visszaható hatályú hatálybalépésén alapul;
– második jogalap, amely az indokolási kötelezettség megsértésén alapul;
– harmadik jogalap, amely a felperes védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul;
– hetedik jogalap, amely az atomfegyverek elterjedésében való közreműködés fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapul;
– nyolcadik jogalap, amely a felperes tevékenységeit illető tényekkel kapcsolatos értékelési hibán alapul;
– negyedik jogalap, amely az arányosság elvének megsértésén alapul;
– a másodlagos benyújtott kilencedik jogalap, amely nyilvánvaló értékelési hibán és az arányosság elvének megsértésén alapul.
A Tanácsnak a megtámadott jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörének hiányára alapított ötödik jogalapról
48 A felperes azt állítja, hogy a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott jogi aktusok elfogadására. Először is arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktusok jogalapja az Európai Tanács 2010. június 17‑i Iránról szóló nyilatkozata (a továbbiakban: 2010. június 17‑i nyilatkozat). Másodszor a felperes szerint ez a nyilatkozat csupán az Egyesült Nemzetel Biztonsági Tanácsa 1929. (2010) számú határozatának (a továbbiakban: 1929. (2010) számú határozat) Tanács általi végrehajtásáról valamint kísérő intézkedések elfogadásáról rendelkezik, pénzeszközök befagyasztásával kapcsolatos önálló intézkedések elfogadásáról azonban nem. Harmadszor az 1929. (2010) számú határozat nem tartalmaz intézkedéseket az iráni kőolaj‑ és földgáziparra vagy a felperesre vonatkozóan. Ebből a felperes azt a következtetést vonja le, hogy a Tanácsnak nincs hatásköre vele szemben korlátozó intézkedéseket elfogadni a 2010. június 17‑i nyilatkozat alapján.
49 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
50 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Tanács a felperessel szemben az atomfegyverek elterjedéséhez való állítólagos támogatásnyújtás miatt fogadott el korlátozó intézkedéseket, és nemcsak a kőolaj‑, földgáz‑ és petrolkémiai ágazatban folytatott aktív szerepe miatt. Ennélfogva irreleváns az a körülmény, hogy az 1929. (2010) számú határozat nem tartalmaz ez utóbbi ágazatot érintő különleges intézkedéseket.
51 Az 1929. (2010) számú határozat végeredményben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célozza, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a tárgyban korábban hozott határozatai betartásának biztosításával. E célkitűzésre tekintettel végrehajtását az atomfegyverek elterjedéséhez támogatást biztosító jogalanyokkal szembeni korlátozó intézkedések elfogadása kísérheti.
52 Következésképpen a 2010. június 17‑i nyilatkozat 4. pontjának megfogalmazása, amely szerint a Külügyek Tanácsát felkérték, hogy „fogadjon el [...] olyan intézkedéseket, amelyek az [1929. (2010) számú határozatban] szereplőket hajtják végre, valamint kísérő intézkedéseket”, olyan korlátozó intézkedések elfogadását foglalja magában, amelyek a felperest is érintik.
53 Ezenkívül a 2010. június 17‑i nyilatkozat 4. pontja olyan fordulatot is tartalmaz, amely szerint „szükséges lenne ezenkívül kiterjeszteni a vízumok és a vagyon befagyasztásának tilalmi hatályát különösen az Iszlám Forradalmi Gárda tagjaira”. A felperes állításával ellentétben ez a megfogalmazás lehetőséget nyújt korlátozó intézkedések elfogadására, önálló intézkedéseket is beleértve.
54 Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a Tanács, azáltal, hogy a felperessel szemben korlátozó intézkedéseket fogadott el, az EU 26. cikk (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően járt el, amely szerint „az Európai Tanács által meghatározott általános iránymutatások és stratégiai irányvonalak alapján” kell cselekednie.
55 Meg kell állapítani, hogy a Tanács rendelkezett hatáskörrel a felperessel szembeni korlátozó intézkedések elfogadására, következésképpen az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A hatáskörrel való visszaélésre alapított hatodik jogalapról
56 A felperes azt állítja, hogy a Tanács visszaélt hatáskörével. Ebben a tekintetben azzal érvel, hogy a Tanács anélkül fogadott el vele szemben korlátozó intézkedéseket, hogy rendelkezett volna az atomfegyverek elterjedésében való közreműködésével kapcsolatos bizonyítékokkal, valamint hogy tiszteletben tartotta volna eljárási jogait. A felperes szerint ezek a körülmények azt vonják maguk után, hogy a Tanács ténylegesen igyekezett az atomfegyverek elterjedésével összefüggő korlátozó intézkedések rendszerét megkerülni annak érdekében, hogy megcélozza az iráni kőlaj‑ és földgázipari, valamint petrolkémiai ipart.
57 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
58 Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy a konkrét tényállás kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (lásd a Törvényszék T‑390/08. sz., Bank Melli kontra Tanács ügyben 2009. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3967. o.] 50. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
59 Márpedig a jelen esetben a felperes nem bizonyította ilyen ténykörülmények létezését. Ugyanis nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy az általa hivatkozott körülmények – feltéve, hogy bizonyítást nyernek – nem a Tanács egyszerű hibájából erednek, hanem utóbbi azon szándékából, hogy az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásától eltérő célok kerüljenek megvalósításra.
60 Következésképpen a hatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az első jogalapnak a 2010/413 határozat visszaható hatályú hatálybalépésére alapított első részéről
61 A felperes azt állítja, hogy a 2010/413 határozat jogellenes, mivel 28. cikke értelmében a határozat az elfogadásának napján lépett hatályba, amely megelőzte az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésének napját.
62 A Tanács és a Bizottság vitatja a felperes által hivatkozott érvek megalapozottságát.
63 Az EUMSZ 297. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A valamennyi tagállamnak címzett rendeleteket és irányelveket, valamint a külön címzetti kört nem tartalmazó határozatokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon, illetve ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.”
64 Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az Unió jogrendjének egyik alapelve megköveteli, hogy a közigazgatási szervek jogi aktusait ne lehessen a jogalanyokra alkalmazni addig, amíg a jogalanyoknak nincs lehetőségük a jogi aktusról tudomást szerezni. Másrészt jóllehet főszabály szerint a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy valamely uniós aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételes esetben lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják (a Bíróság 99/78. sz. Weingut Decker‑ügyben 1979. január 25‑én hozott ítélete [EBHT 1979., 101. o.] 3. és 8. pontja).
65 A jelen esetben nem vitatott, hogy míg a 2010/413 határozatot, amely nem jelöl meg címzettet, 2010. július 26‑án fogadták el, az Európai Unió Hivatalos Lapjában csak másnap hirdették ki.
66 Másfelől a Tanács még olyan okokra sem hivatkozik, amelyek igazolnák, hogy a 2010/413 határozathoz visszaható hatály kapcsolódik.
67 Ilyen körülmények között meg kell semmisíteni a 2010/413 határozat 28. cikkét a felperest érintő részében, és következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lépett hatályba.
68 Minazonáltal a felperes nem hivatkozik olyan bizonyítékokra, amelyek bizonyítanák, hogy e körülmények olyan jellegűek, hogy érintik a 2010/413 határozat más rendelkezéseinek jogszerűségét, amennyiben azok rá vonatkoznak.
69 Következésképpen az első jogalap első részének helyt kell adni annyiban, amennyiben az a 2010/413 határozat 28. cikkének megsemmisítésére irányul, az azt meghaladó részében pedig mint hatástalant el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról
70 A felperes azt állítja, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusokat nem jogilag megkövetelt módon indokolta meg, ezért a felperes nem tudta azonosítani a neki felróható tényeket, és ellenőrizni vagy cáfolni a szolgáltatott indokolás megalapozottságát.
71 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperes érveinek megalapozottságát. Azzal érvel, hogy a szolgáltatott okok a felperes által az atomfegyverek elterjedéséhez biztosított támogatásra utalnak. Hozzáteszi, hogy a megtámadott jogi aktusokat a felperes által ismert összefüggésben fogadták el.
72 A sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és a jelen esetben különösen a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdésében, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdésében, valamint a 961/2010 rendelet 36. cikke (3) bekezdésében előírt kötelezettség célja egyrészt az érdekeltnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének az uniós bíróság előtt történő vitatását lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog alapvető elvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, mivel a közlés hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Irán kontra Tanács ügyben hozott ítélet 80. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
73 Következésképpen, hacsak bizonyos részek közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése és a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdése alapján köteles az adott esetben a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéssel érintett jogalany tudomására hozni azon különös és konkrét okokat, amelyek alapján úgy tekinti, hogy e rendelkezés alkalmazható az érdekeltre. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől a határozata jogszerű indokolása függ, valamint azon megállapításokat, amelyek a határozat meghozatalára indították (lásd ebben az értelemben a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Irán kontra Tanács ügyben hozott ítélet 81 pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
74 Az indokolásnak ugyanakkor a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Irán kontra Tanács ügyben hozott ítélet 82 pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
75 A jelen esetben a megtámadott jogi aktusok indokolásából kitűnik, hogy a Tanács három olyan önálló okra hivatkozik, amelyek igazolják a felperessel szembeni korlátozó intézkedések elfogadását. Következésképpen egyenként kell őket megvizsgálni.
76 Az első okot tekintve, mely szerint a felperes olaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik, amelyek felhasználhatók Irán nukleáris programjában, el kell ismerni, hogy – amint arra a felperes hivatkozik – a szolgáltatott indokolás nagyon általános, ugyanis nem pontosítja az érintett berendezések természetét és kategóriáit, valamint a felperesnek felrótt tevékenységek természetét.
77 Mindazonáltal, figyelembe véve a tárgyaláson szolgáltatott magyarázatokat, ezen indokolás elégségesnek tekintendő. Ugyanis a Tanácsnak a Törvényszék egyik kérdésére adott válaszából kiderül, hogy az első ok nem az atomfegyverek elterjedése céljából ténylegesen használható áruk konkrét vásárlásán alapul, hanem azon az általános körülményen, hogy a felperes által megszerzett, az olaj, földgáz‑ és petrolkémiai ágazatba tartozó áruk alkalmasak ilyen használatra. Márpedig a felperes előtt ismert e körülmény, amelyet beadványaiban kifejezetten el is ismert, azonban különösen a hetedik jogalap keretében vitatja annak relevanciáját az atomfegyverek elterjedésében való közreműködés fogalmával összefüggésben. Így meg kell állapítani, hogy a szolgáltatott indokolás lehetővé tette a felperes számára a megtámadott jogi aktusok megalapozottságának vizsgálatát, a Törvényszék előtti védekezést, a Törvényszék számára pedig, hogy gyakorolja felülvizsgálati jogkörét.
78 A második okot illetően, amely azon alapul, hogy a felperes olyan, nagyon tartós ötvözetből készült tolózár beszerzésére tett kísérletet, amely csak a nukleáris iparban használható, meg kell jegyezni, hogy a szolgáltatott indokolás azonosítja az érintett cikkek fajtáját, és így lehetővé teszi a felperesnek, hogy vitassa az állítólagos beszerzésre tett kísérlet ténylegességét, és hivatkozhasson arra, hogy az általa használt nagyon tartós ötvözetből készült tolózárat nem csak a nukleáris iparban használják.
79 Ezzel ellentétben a harmadik ok, amely szerint a felperes kapcsolatban áll az iráni nukleáris programban részt vevő társaságokkal, elégtelen, mivel nem teszi számára érthetővé, hogy mely jogalanyokkal milyen típusú kapcsolat róható fel ténylegesen a számára, ezért nincs lehetősége ezen állítás megalapozottságát ellenőrizni és azt a lehető legaprólékosabban vitatni.
80 Ilyen körülmények között egyrészt el kell utasítani a második jogalapot mint megalapozatlant annyiban, amennyiben az a Tanács által szolgáltatott első és második okot érinti. Másrészt, a második jogalapnak helyt kell adni és így a megtámadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni, amennyiben azok a harmadik okot érintik.
81 Amennyiben az érintett három ok önálló, ebből a megállapításból nem következik a megtámadott jogi aktusok megsemmisítése, amennyiben korlátozó intézkedéseket határoznak meg a felperessel szemben. Mindazonáltal a harmadik okot nem lehet figyelembe venni a többi jogalap, különösen pedig a nyolcadik, a tények hibás értékelésére vonatkozó jogalap vizsgálatakor.
A harmadik, a felperes védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról
82 A felperes arra hivatkozik, hogy a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadásával a Tanács megsértette a védelemhez való jogát, ami magában foglalja a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértését is.
83 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperes érveinek megalapozottságát. Egyrészt azt állítja, hogy a felperes nem hivatkozhat a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvére. Másrészt úgy véli, hogy az elvet mindazonáltal tiszteletben tartotta, mint ahogy a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát is.
– A védelemhez való jogról
84 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog és különösen a meghallgatáshoz való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely valamely jogalannyal szemben indult, és e jogalanyra nézve hátrányos intézkedéshez vezethet, az uniós jog alapelvei közé tartozik, és ezt a jogot még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiánya esetén is biztosítani kell (a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 91. pontja).
85 A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli egyrészt, hogy az érdekelt jogalannyal közöljék a számára sérelmet okozó jogi aktust megalapozó, őt terhelő bizonyítékokat. Másrészt lehetőséget kell adni számára arra, hogy az e bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját megfelelően kifejthesse (lásd analógia útján a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] 93. pontját).
86 Elöljáróban a Tanács és a Bizottság vitatja a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének az adott esetre történő alkalmazhatóságát. A Törvényszék T‑181/08. sz., Tay Za kontra Tanács ügyben 2010. május 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2010., II‑1965. o.) 121–123. pontjára hivatkozva úgy érvelnek, hogy a felperesre a korlátozó intézkedések nem saját tevékenysége miatt vonatkoznak, hanem személyek és szervezetek egy általános kategóriájához való tartozása okán. Következésképpen a korlátozó intézkedések meghozatalára vonatkozó eljárás nem a fenti 84. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében indult a felperes ellen, és ennélfogva nem hivatkozhat a védelemhez való jogára, vagy csak korlátozott mértékben hivatkozhat rá.
87 Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.
88 Egyrészt ugyanis kitűnik a megtámadott jogi aktusok indokolásából, hogy a korlátozó intézkedések felperessel szembeni meghozatalát különösen az általa megkísérelt műveletek és bizonyos jogalanyokkal fenntartott kapcsolatok igazolják. Így a fenti 86. pontban hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben érintett személyektől eltérően a felperesre azért vonatkoznak a korlátozó intézkedések, mert feltehetően ő maga működött közre az atomfegyverek elterjedésében, nem pedig az Iráni Iszlám Köztársasággal kapcsolatban álló személyek és szervezetek egy általános kategóriájához való tartozása okán.
89 Következésképpen a fenti 86. pontban hivatkozott Tay Za kontra Tanács ügyben hozott ítélet 121–123. pontjában szereplő érvelés nem alkalmazható az adott ügyre.
90 Másrészt mindenesetre a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) és (4) bekezdése, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, valamint a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) és (4) bekezdése olyan rendelkezéseket ír elő, amelyek biztosítják az e jogszabályok alapján elfogadott korlátozó intézkedésekkel érintett jogalanyok védelemhez való jogát. E jog tiszteletben tartásának az uniós bíróság felülvizsgálata alá kell tartoznia (a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 37. pontja).
91 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a jelen esetben a felperes hivatkozhat a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvére.
92 Az ítélkezési gyakorlat szerint, ami azt az első jogi aktust illeti, amellyel valamely jogalany pénzeszközeit befagyasztották, a terhelő bizonyítékok közlésének vagy a szóban forgó aktus elfogadásával egyidejűleg, vagy az elfogadást követően a lehető leghamarabb kell történnie. Az érintett jogalanynak – kérelmére – joga van arra is, hogy megfelelően kifejthesse álláspontját e bizonyítékokkal kapcsolatban az aktus elfogadását követően (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 342. pontját, és a fenti 85. pontban hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 137. pontját).
93 Ezenkívül meg kell megjegyezni, hogy ha közölték azokat a kellően pontos információkat, amelyek alapján az érdekelt jogalany megfelelően ismertetheti az álláspontját azokról a tényekről, amelyeket a Tanács a terhére ró, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve alapján ezen intézmény nem köteles önként biztosítani az iratokba való betekintést. Csak az érdekelt fél kérelmére köteles a Tanács biztosítani az azokba a nem bizalmas jellegű adminisztratív iratokba való betekintést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (lásd a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 97. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
94 A jelen esetben először is a terhére rótt bizonyítékok közlését illetően a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadását a felperessel egyénileg, 2010. július 29‑i levéllel közölték.
95 A közlemény tartalmával kapcsolatban a felperes a szolgáltatott indokolás nem kellően körülhatárolt jellegét kifogásolja, aminek következménye, hogy köteles lenne cáfoló bizonyítékkal szolgálni.
96 Mindazonáltal a második jogalap fenti vizsgálatából az következik, hogy a megtámadott jogi aktusokat a Tanács által szolgáltatott első és második okot illetően jogilag megkövetelt módon indokolták meg.
97 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Tanács a felperes terhére rótt bizonyítékok eredeti közlésével kapcsolatban nem sértette meg a védelemhez való jogot.
98 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a 2010. szeptember 12‑i levélben megfogalmazott kifejezett kérése ellenére sem tudott hozzáférni az őt érintő, a Tanács iratanyagában szereplő bizonyítékokhoz és információkhoz. A Tanács vitatja ilyen kérés létezését.
99 A 2010. szeptember 12‑i levél a következő fordulatot tartalmazza:
„Ezenkívül annak érdekében, hogy [a felperes] gyakorolhassa jogait, kérik a Tanácsot, hogy szolgáltasson a társaság részére ésszerű mértékben részleteket a következőkről:
i) nagyon tartós ötvözetből készült tolózár beszerzésére tett állítólagos kísérletről;
ii) a nukleáris programhoz kötődő társaságokkal, szervezetekkel és intézményekkel fennálló állítólagos kapcsolatokról,
iii) az iráni nukleáris programhoz használható berendezések természetéről.” (nem hivatalos fordítás)
100 A Tanács a 2010. október 28‑i levelében nem válaszolt erre a kérésre.
101 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, azáltal, hogy nem válaszolt az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmére, amelyet a felperes megfelelő időben terjesztett elő.
102 Harmadszor a felperes azon jogát illetően, hogy álláspontját az őt terhelő bizonyítékok tárgyában megfelelően kifejthesse, meg kell állapítani, hogy a 2010. július 26‑i első, pénzeszközei befagyasztását elrendelő jogi aktusok elfogadása után a Tanácshoz címzett 2010. szeptember 12‑i levelében kifejtette álláspontját, és kérte, hogy a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket töröljék. A Tanács 2010. október 28‑án válaszolt erre a levélre.
103 A felperes ezzel összefüggésben még azt kifogásolja, hogy csak rendkívül rövid határidő állt rendelkezésére a felülvizsgálati kérelem Tanácshoz történő benyújtására, figyelemmel a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedésekről tájékoztató levél kézbesítési határidejére.
104 Márpedig egyrészt az érintett határidő 2010. augusztus 25. és szeptember 15. között majdnem három hét volt. Egy ilyen határidőt elégségesnek kell tekinteni, figyelemmel a jelen körülményekre és különösen a Tanács által hivatkozott bizonyítékok korlátozott mennyiségére. Másrészt mindenesetre a felperes csak egy általános állításra hivatkozik anélkül, hogy kifejtené a védelméhez rendelkezésre álló idő csökkentéséből eredő konkrét hatást. Következésképpen érvelése ezt a pontot tekintve nem fogadható el.
105 A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy tiszteletben tartották az álláspont megfelelő kifejtéséhez kapcsolódó felperesi jogot.
– A hatékony bírói jogvédelemhez való jogról
106 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatékony bírói jogvédelem elve olyan általános uniós jogelv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amelyet az 1950. november 4‑én Rómában aláírt, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikke állapított meg. A bírósági felülvizsgálat hatékonysága azt jelenti, hogy a szóban forgó uniós hatóság köteles közölni a korlátozó intézkedés indokait az érintett jogalannyal, amennyiben lehetséges, vagy az említett intézkedés elfogadásának időpontjában, vagy legalábbis, azután hogy arra sor került, a lehető leghamarabb, hogy lehetővé tegye az érintett jogalanynak a jogorvoslathoz való joga határidőn belül történő gyakorlását. Az említett indokok közlésére vonatkozó ezen kötelezettség tiszteletben tartása ugyanis egyaránt szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye a korlátozó intézkedések címzettjeinek a jogaiknak a lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos‑e az uniós bírósághoz fordulni, valamint ahhoz, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó jogi aktus jogszerűségére vonatkozó, őt megillető felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 92. pontban hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 335–337. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
107 A jelen esetben a második jogalap vizsgálatából az következik, hogy a felperes megfelelő időben elegendően pontos információkkal rendelkezett a Tanács által a vele szemben korlátozó intézkedések elfogadásának igazolása érdekében figyelembe vett első két okot illetően. Mindazonáltal, ahogy a fenti 98–101. pontban megállapításra került, a Tanács nem válaszolt a felperesnek az iratanyag bizonyítékaihoz való hozzáférésre irányuló kérelmére, amelyet az a keresetindítási határidő lejárta előtt terjesztett elő.
108 Márpedig ez a körülmény a priori befolyásolhatta volna a felperes Törvényszék előtti védekezését, következésképpen sérti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
109 A fentiekre figyelemmel helyt kell adni a harmadik jogalapnak, és így a megtámadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni a felperest érintő részükben.
110 Mindazonáltal a Törvényszék előtti beadványaiban a Tanács lényegében megerősítette, hogy iratanyaga nem tartalmazott más bizonyítékokat vagy információt, mint amelyek a megtámadott jogi aktusok indokolásában szerepeltek. Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni a pergazdaságosság és a gondos igazságszolgáltatás szempontjából a hetedik és nyolcadik jogalapot, amelyek az atomfegyverek elterjedésében való közreműködés fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazáson és a felperes tevékenységeivel kapcsolatos tények értékelésére vonatkozó hibán alapulnak. Ugyanis egy ilyen vizsgálat kizárhat adott esetben a Törvényszék előtt egy olyan újabb keresetet, mely a jelen ügyben hivatkozottal megegyező érveken alapul.
Az atomfegyverek elterjedésében való közreműködés fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított hetedik jogalapról
111 A felperes – az első jogalapra támaszkodva, mely azon alapul, hogy Irán nukleáris programjában felhasználható olaj‑ és földgázipari berendezések kereskedelmével foglalkozik – azzal érvel, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot. Ugyanis, e körülmény önmagában nem igazolja korlátozó intézkedések elfogadását.
112 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperes érveinek megalapozottságát. Állítása szerint az a körülmény, hogy a felperes a National Iranian Oil Company csoport tagjai számára az iráni nukleáris programban felhasználható berendezéseket szerezhet meg, az atomfegyverek elterjedése támogatásának minősül.
113 Így a fenti 77. pontból következően a Tanács által szolgáltatott első ok nem a felperes konkrét viselkedésén, azaz az atomfegyverek elterjedésében való közreműködésén alapul. Valójában azon a megállapításon alapul, amely szerint a felperes a National Iranian Oil Company csoport beszerző szerveként különleges kockázatot jelent a közreműködésre vonatkozóan.
114 Márpedig a 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése elrendeli az olyan „személyek és szervezetek” […] pénzeszközei befagyasztását, akik, illetve amelyek az atomfegyverek elterjedéséhez „támogatást biztosítanak”. Ugyanígy a 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontja különösen azokat a jogalanyokat érinti, amelyek az atomfegyverek elterjedéséhez „támogatást biztosítanak”.
115 A jogalkotó által használt megfogalmazás azt vonja maga után, hogy a valamely jogalannyal szembeni korlátozó intézkedések elfogadása az atomfegyverek elterjedéséhez biztosított támogatása miatt feltételezi, hogy a jogalany korábban e kritériumhoz illeszkedő magatartást tanúsított. Ezzel ellentétben ilyen tényleges magatartás hiányában önmagában azon kockázat, hogy az érintett jogalany a jövőben atomfegyverek elterjedéséhez biztosít támogatást, nem elégséges.
116 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésével, a 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésével és a 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontjával ellentétes értelmezés elfogadásával a Tanács tévesen alkalmazta a jogot.
117 A Tanács e tekintetben azzal érvel, hogy az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdése alapján felhatalmazással rendelkezik, hogy az egy harmadik országgal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatokat teljesen megszakítsa vagy vele szemben ágazati korlátozó intézkedéseket fogadjon el.
118 Mindazonáltal e körülmény a jelen esetben hatástalan. Ugyanis a fenti 116. pontban felsorolt azon rendelkezések, amelyeken a felperessel szemben elfogadott korlátozó intézkedések alapulnak, nem ilyen általános vagy ágazati intézkedésekről rendelkeznek, hanem egyedi intézkedésekről.
119 A fentiekre figyelemmel helyt kell adni a hetedik jogalapnak, következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat annyiban, amennyiben azok az első okot érintik.
A nyolcadik jogalapról, amely a felperes tevékenységeit illető tényekkel kapcsolatos értékelési hibán alapul
120 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy figyelemmel a második és hetedik jogalap fenti vizsgálatának eredményére, a jelen jogalap vizsgálata a Tanács által szolgáltatott második okra korlátozódik, amely azon alapul, hogy a felperes olyan nagyon tartós ötvözetből készült tolózár beszerzésére tett kísérletet, amely csak a nukleáris iparban használatos.
121 E vonatkozásban a felperes azzal érvel, hogy ellentétben a Tanács által a megtámadott jogi aktusok indokolásában előadottakkal, az általa beszerzett tolózárakat nem kizárólag a nukleáris iparban, hanem a kőolaj‑, a földgáz‑ és a petrolkémiai ágazatban is használják.
122 A Tanács, a Bizottság által támogatva, vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.. Azzal érvel, hogy utóbbi nem bizonyította, hogy soha nem tett kísérletet a csak a nukleáris iparban használatos tolózár beszerzésére.
123 Az ítélkezési gyakorlat szerint azon jogi aktus jogszerűségének bírósági felülvizsgálata, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el valamely jogalany tekintetében, kiterjed az aktus indokolásaként felhozott tények és körülmények megítélésére, valamint azon bizonyítékok és információk vizsgálatára, amelyeken e megítélés alapszik. Vitatás esetén a Tanács feladata e bizonyítékok előterjesztése azoknak az uniós bíróság általi felülvizsgálata céljából (lásd ebben az értelemben a fenti 58. pontban hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 37. és 107. pontját).
124 A jelen ügyben a Tanács nem terjesztett elő a második okra vonatkozó semmilyen információt vagy bizonyítékot a megtámadott jogi aktusok indokolásán kívül. Amint azt lényegében ő maga is elismeri, egyszerű, semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott állításokra hivatkozott, mely szerint a felperes olyan nagyon tartós ötvözetből készült tolózár beszerzésére tett kísérletet, amely csak a nukleáris iparban használatos.
125 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a Tanács nem bizonyította a második ok keretében hivatkozott állításokat.
126 Ennélfogva helyt kell adni a nyolcadik jogalapnak, amennyiben a Tanács által szolgáltatott második okot érinti, és meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat annyiban, amennyiben ugyanezt az okot érintik.
127 A fentiekre figyelemmel helyt kell adni a keresetnek és a megtámadott jogi aktusokat meg kell semmisíteni a felperest érintő részükben.
128 Ami a megtámadott jogi aktusok megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, először is meg kell jegyezni, hogy a 668/2010 végrehajtási rendelet – amely módosította a 423/2007 rendelet V. mellékletének listáját – már nem fejt ki joghatásokat az utóbbi rendeletnek a 961/2010 rendelet által történt hatályon kívül helyezését követően. Következésképpen a 668/2010 végrehajtási rendelet megsemmisítése csak a hatálybalépése és a hatályon kívül helyezése között bekövetkező joghatásokat érinti.
129 Továbbá a 961/2010 rendeletet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése értelmében az EUMSZ 280. cikktől eltérve a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a hivatkozott alapokmány 56. cikkének első bekezdésében említett fellebbezési határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba. A Tanácsnak tehát a jelen ítélet kihirdetésétől számítva a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított két hónapos határidő áll rendelkezésére ahhoz, hogy orvosolja a megállapított jogsértést, adott esetben újabb korlátozó intézkedéseket hozva a felperessel szemben. Azon kockázat, hogy a 961/2010 rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatékony érvényesülése súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet, a jelen ügyben nem tűnik elég súlyosnak az említett rendelet hatályának a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdésében meghatározott időtartamon felüli fenntartásához, figyelembe véve az ezen intézkedéseknek a felperes jogaira és szabadságaira gyakorolt jelentős hatását (lásd analógia útján a Törvényszék T‑316/11. sz., Kadio Morokro kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontját).
130 Végül, ami a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. A jelen esetben a 961/2010 rendelet megsemmisítése és a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat megsemmisítése hatálybalépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus azonos intézkedéseket szab ki a felperessel szemben. A 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat joghatásait tehát a felperes tekintetében a hatálybalépésétől, az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő huszadik naptól a 961/2010 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenn kell tartani (lásd analógia útján ez utóbbi pontot illetően a fenti 129. pontban hivatkozott Kadio Morokro kontra Tanács ügyben hozott ítélet 39. pontját.
A költségekről
131 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
132 Az említett szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első albekezdése alapján az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Ebből következően a Bizottság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel az első jogalap második részéről való döntésre.
2) A Törvényszék a Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehrant érintő részében megsemmisíti:
– az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozatot;
– az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2010. július 26‑i 668/2010/EU tanácsi végrehajtási rendeletet;
– a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2010. október 25‑i 2010/644/KKBP tanácsi határozatot;
– az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25‑i 961/2010/EU tanácsi rendeletet.
3) A Törvényszék a 2010/644 határozattal módosított 2010/413 határozat joghatásait a Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran tekintetében a 961/2010 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig, az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napig fenntartja.
4) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, valamint a Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran részéről felmerült költségeket.
5) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. április 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedések
A felperest érintő korlátozó intézkedések
Az eljárás és a felek kérelmei
A jogkérdésről
A Törvényszéknek az első jogalap második részéről való döntésre vonatkozó hatásköréről
A 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatóságáról
A Tanácsnak és a Bizottságnak a felperes alapvető jogai állítólagos megsértésére alapított jogalapok elfogadhatóságára vonatkozó érveiről
Az ügy érdeméről
A Tanácsnak a megtámadott jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörének hiányára alapított ötödik jogalapról
A hatáskörrel való visszaélésre alapított hatodik jogalapról
Az első jogalapnak a 2010/413 határozat visszaható hatályú hatálybalépésére alapított első részéről
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról
A harmadik, a felperes védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról
– A védelemhez való jogról
– A hatékony bírói jogvédelemhez való jogról
Az atomfegyverek elterjedésében való közreműködés fogalmával kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított hetedik jogalapról
A nyolcadik jogalapról, amely a felperes tevékenységeit illető tényekkel kapcsolatos értékelési hibán alapul
A költségekről