T‑509/10. sz. ügy

Manufacturing Support & Procurement Kala Naft Co., Tehran

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül- és biztonságpolitika – Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – A Tanács hatásköre – Hatáskörrel való visszaélés – Hatálybalépés – A visszaható hatály tilalma – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Téves jogalkalmazás – Az atomfegyverek elterjedéséhez biztosított támogatás fogalma – Mérlegelési hiba”

Az ítélet összefoglalása

1.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat – A jogszerűség bírósági felülvizsgálata – Terjedelem – A 2010/413 határozat 4. cikke – Kizártság

(EUMSZ 275. cikk; 2010/413 tanácsi határozat, 4. cikk)

2.      Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló aktusok

(EUSZ 26. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés)

3.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Minimális követelmények

(EUMSZ 296. cikk; 423/2007 tanácsi rendelet, 15. cikk, (3) bekezdés, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16. cikk, (2) bekezdés és 36. cikk, (3) bekezdés; 2010/413 tanácsi határozat, 24. cikk, (3) és (4) bekezdés)

4.      Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Az ehhez nyújtott támogatásnak megfelelő magatartás

(EUMSZ 215. cikk, (1) bekezdés; 423/2007 tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) bekezdés, és 961/2010 tanácsi rendelet, 16. cikk, (2) bekezdés, a) pont; 2010/413 tanácsi határozat, 20. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat 4. cikke alapján elfogadott tiltó intézkedések általános jellegűek, mivel alkalmazási körük objektív kritériumokra, nem pedig azonosított természetes vagy jogi személyekre utalással került meghatározásra. Következésképpen az említett 4. cikk nem minősül természetes vagy jogi személyekkel szemben korlátozó intézkedéseket előíró határozatnak az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében. Ebből következően az EUMSZ 275. cikk első bekezdése alapján a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel az említett 4. cikk jogszerűségének vizsgálatára irányuló keresetek elbírálására.

(vö. 37., 39. pont)

2.      A Tanács – azáltal, hogy egy iráni állami vállalat tulajdonában lévő olyan iráni társasággal szemben, amely az előbbi bizonyos tevékenységei tekintetében beszerző szervként hivatott eljárni, az e társaság által az atomfegyverek elterjedéséhez nyújtott támogatás miatt elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozatot, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló 668/2010 végrehajtási rendeletet, valamint a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2010/644 határozatot és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendeletet ‑ az EUSZ 26. cikk (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően járt el, amely szerint az Európai Tanács által meghatározott általános iránymutatások és stratégiai irányvonalak alapján kell cselekednie.

(vö. 50., 54. pont)

3.      Hacsak bizonyos részek közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése, és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendeletet 36. cikkének (3) bekezdése alapján köteles az adott esetben a 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése, a 423/2007 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése vagy a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéssel érintett jogalany tudomására hozni azon különös és konkrét okokat, amelyek alapján úgy tekinti, hogy e rendelkezés alkalmazható az érdekeltre. Így meg kell említenie azon ténybeli és jogi elemeket, amelyektől az intézkedés jogszerű indokolása függ, valamint azon megfontolásokat, amelyek a határozat meghozatalára indították. Az indokolásnak ugyanakkor a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel az indokolás megfelelőségét nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését.

Következésképpen elégtelen a felperes pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztásával járó tanácsi határozatok olyan indokolása, amely szerint a felperes kapcsolatban áll az iráni nukleáris programban részt vevő társaságokkal, mivel nem teszi a felperes számára érthetővé, hogy mely jogalanyokkal milyen típusú kapcsolat róható fel ténylegesen a számára, ezért nincs lehetősége ezen állítás megalapozottságát ellenőrizni, és azt a lehető legaprólékosabban vitatni.

(vö. 73., 74., 79. pont)

4.      Az uniós jogalkotó által az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdésében, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontjában használt megfogalmazás azt vonja maga után, hogy korlátozó intézkedéseknek valamely jogalannyal szemben az atomfegyverek elterjedéséhez biztosított támogatás miatt történő elfogadása feltételezi, hogy a jogalany korábban e kritériumnak megfelelő magatartást tanúsított. Ilyen tényleges magatartás hiányában önmagában annak kockázata, hogy az érintett jogalany a jövőben atomfegyverek elterjedéséhez biztosít támogatást, nem elégséges.

(vö. 114., 115. pont)