AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2013. március 21.(*)
„Közszolgálat – Díjazás – A tisztviselők és egyéb alkalmazottak díjazásának és nyugdíjának éves kiigazítása – A személyzeti szabályzat 64., 65., és 65a. cikke – A személyzeti szabályzat XI. melléklete – 1239/2010/EU rendelet – Korrekciós együtthatók – Az Ispránál alkalmazott tisztviselők”
Az F‑112/11. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Raffaele Dalmasso (az Európai Bizottság szerződéses alkalmazottja, lakóhelye: Monvalle [Olaszország], képviseli: C. Mourato ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és D. Martin, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer és J. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Van Raepenbusch (előadó) elnök, R. Barents és K. Bradley bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 27‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. október 24‑én érkezett keresetlevelével R. Dalmasso előterjesztette a jelen keresetet, amely lényegében az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazásának és nyugdíjának, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatóknak 2010. július 1‑jétől kezdődő hatállyal történő kiigazításáról szóló, 2010. december 20‑i 1239/2010/EU tanácsi rendeletet (HL L 338., 1. o.) a felperes esetében alkalmazó európai bizottsági határozat azon részének megsemmisítését kéri, amelyben az 92,3%‑ban határozza meg a Varese‑tartományban (Olaszország) alkalmazott személyi állomány díjazására alkalmazandó korrekciós együtthatókat (a továbbiakban: Varesére vonatkozó korrekciós együttható).
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 64. cikke értelmében:
„A tisztviselő euróban kifejezett díjazását az e személyzeti szabályzatban vagy annak végrehajtási rendeleteiben meghatározott kötelező levonások megtörténte után a különböző alkalmazási helyeken fennálló életkörülményektől függően egy 100% fölötti, azzal egyenlő vagy az alatti százalékértékkel [helyesen: korrekciós együtthatóval] kell súlyozni.
Ezt a súlyozást [helyesen: korrekciós együtthatót] a[z Európai Unió] Tanácsa a Bizottság javaslata alapján az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) és (5) bekezdésében […] meghatározottaknak megfelelően minősített többséggel eljárva fogadja el. Az Unió ideiglenes székhelyein dolgozó tisztviselők díjazására vonatkozó súlyozás [helyesen: korrekciós együttható] értéke 1962. január 1‑jétől kezdődően 100%.”
3 A személyzeti szabályzat 65. cikke kimondja:
„(1) A Tanács minden évben felülvizsgálja az Unió tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak díjazását. E felülvizsgálatot szeptemberben kell elvégezni, a Bizottságnak az Európai Unió Statisztikai Hivatalának [Eurostat] a tagállamok nemzeti statisztikai hivatalaival egyetértésben elkészített közös indexén alapuló közös jelentése alapján; az index az Unió minden egyes országában a július 1‑jén fennálló helyzetet tükrözi.
E felülvizsgálat során a Tanács mérlegeli, hogy az Unió gazdasági és szociális politikájának keretében a díjazást ki kell‑e igazítani. Különös figyelmet kell fordítani a közszolgálatbeli fizetések emelkedésére és a személyzetfelvétel szükségleteire.
(2) A megélhetési költségek jelentős változása esetén a Tanács két hónapon belül határoz a súlyozás [helyesen: korrekciós együttható] kiigazításáról és adott esetben visszamenőleges hatályú alkalmazásáról.
(3) E cikk alkalmazásában a Tanács a Bizottság javaslata alapján az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) és (5) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően minősített többséggel jár el.”
4 A személyzeti szabályzat 65a. cikke értelmében a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkének végrehajtására vonatkozó szabályokat a személyzeti szabályzat XI. melléklete határozza meg.
5 A személyzeti szabályzat XI. melléklete 1. fejezetének címe „A díjazásnak a személyzeti szabályzat 65. cikkének (1) bekezdésében előírt éves felülvizsgálata”. A fejezet két szakaszból áll: az első címe „Az éves kiigazításokat meghatározó tényezők”, míg a másodiké „A díjazás és a nyugdíjak éves kiigazítására vonatkozó szabályok”.
6 A személyzeti szabályzat XI. mellékletének 1. cikke – amely e melléklet 1. fejezetének 1. szakaszában található – az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának (Eurostat) jelentése
A személyzeti szabályzat 65. cikkének (1) bekezdésében előírt felülvizsgálat céljából, az Eurostat minden évben október vége előtt jelentést készít a brüsszeli [Belgium] megélhetési költségek változásáról, a brüsszeli és a tagállamokban található meghatározott alkalmazási helyek közötti gazdasági paritásokról, valamint a központi közigazgatás nemzeti közszolgálataiban fizetett bérek vásárlóerejének változásáról.
(2) A megélhetési költségek változása Brüsszelben (Brüsszeli Nemzetközi Index)
Az Eurostat a belga hatóságok által megadott adatok alapján indexet állít össze a megélhetési költségek változásának mérésére az Unió Brüsszelben élő tisztviselői tekintetében. Ez az index (a továbbiakban: Brüsszeli Nemzetközi Index) figyelembe veszi az előző év júniusa és a folyó év júniusa közötti változásokat, és a [jelen melléklet] 13. cikk[é]ben említett, a személyzeti szabályzat 64. cikkével foglalkozó munkacsoport által meghatározott statisztikai módszeren alapul.
(3) A megélhetési költségek változása Brüsszelen kívül (gazdasági paritások és közvetett mutatók)
a) Az Eurostat a nemzeti statisztikai intézetekkel vagy a tagállamok egyéb megfelelő hatóságaival egyetértésben gazdasági paritásokat számít ki, amelyek a következők tekintetében állapítják meg a vásárlóerő‑egyenértéket:
i. a tagállamok fővárosaiban – Hollandia kivételével, ahol Amszterdam helyett Hágát veszik alapul – és bizonyos más alkalmazási helyeken szolgálatot teljesítő [európai] uniós tisztviselők fizetése Brüsszelhez viszonyítva;
ii. a tisztviselőknek a tagállamokban fizetett nyugdíjak Brüsszelhez viszonyítva;
b) A gazdasági paritások minden évben június hónapra vonatkoznak.
c) A gazdasági paritásokat úgy számítják ki, hogy minden alapelemet évente kétszer naprakésszé lehessen tenni, és legalább ötévente egyszer közvetlen vizsgálattal ellenőrizni lehessen. Az Eurostat a 13. cikkben említett, a »személyzeti szabályzat 64. cikkével foglalkozó munkacsoport« által meghatározott legmegfelelőbb mutatók alkalmazásával teszi naprakésszé a gazdasági paritásokat.
d) A Belgiumon és Luxemburgon kívüli alkalmazási helyek tekintetében, a megélhetési költségek referencia‑időszakon belüli változását közvetett mutatók segítségével kell mérni. Ezeket a mutatókat a Brüsszeli Nemzetközi Index és a gazdasági paritás változásának szorzatával kell megadni.
(4) A központi közigazgatásban dolgozó nemzeti köztisztviselők fizetése vásárlóerejének változása (fajlagos mutatók)
a) A nemzeti közszolgálatokban fizetett bérek vásárlóereje felfelé vagy lefelé történő százalékos változásának mérése céljából az Eurostat az érintett nemzeti hatóságok által szeptember vége előtt szolgáltatott információk alapján kiszámítja az egyes központi közigazgatásokban dolgozó köztisztviselők reálbérének az előző év júliusa és folyó év júliusa közötti változását jelző fajlagos mutatókat.
A fajlagos mutatóknak két fajtája van:
i. a személyzeti szabályzatban meghatározott egyes csoportokra vonatkozó mutató,
ii. egy átlagmutató, amelynek súlyozása tükrözi az egyes csoportoknak megfelelő nemzeti köztisztviselők számát.
Minden mutatót bruttó és nettó módon is meg kell határozni. A nettó érték bruttó értékből történő kiszámításánál figyelembe kell venni a kötelező levonásokat és az általános adózási tényezőket.
Az Európai Unió egészére vonatkozó nettó és bruttó mutatók megállapításához az Eurostat a következő tagállamokból álló mintát használja fel: Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság. A Tanács – a személyzeti szabályzat 65. cikkének (3) bekezdése szerinti bizottsági javaslat alapján eljárva – az Európai Unió GDP‑jének legalább 75%‑át reprezentáló új mintát fogadhat el, amelyet az elfogadást követő évtől alkalmaznak. Az országonkénti eredményeket a jelenleg hatályos Európai Számlák Rendszerében szereplő nemzeti számlameghatározásokkal összhangban közzétett legfrissebb statisztikák szerinti vásárlóerő‑paritás felhasználásával mért nemzeti GDP‑hez viszonyítva súlyozzák.
b) Az Eurostat kérésére a megfelelő nemzeti hatóságok rendelkezésre bocsátják az általa, a nemzeti köztisztviselők fizetése vásárlóerejének változását pontosan mérő fajlagos mutató meghatározásához szükségesnek ítélt kiegészítő információkat.
Amennyiben az érintett nemzeti hatóságokkal folytatott további konzultációt követően az Eurostat statisztikai ellentmondásokat talál a kapott információkban, vagy lehetetlennek találja egy adott tagállamban a köztisztviselők reáljövedelmének változását statisztikailag pontosan jelző mutatók meghatározását, jelentést tesz erről a Bizottságnak, és rendelkezésére bocsátja az értékeléshez szükséges anyagokat.
c) Az Eurostat a fajlagos mutatók mellett bizonyos ellenőrző mutatókat is kiszámít. Az egyik ilyen mutatót a központi közigazgatásban fizetett egy főre jutó reáljövedelemre vonatkozó, a jelenleg hatályos Európai Számlák Rendszerében [SEC] szereplő nemzeti számlameghatározásokkal összhangban összeállított adatok formájában adja meg.
Az Eurostat fajlagos mutatókról szóló jelentését az e mutatók és a fent említett ellenőrző mutatók közötti különbségekre vonatkozó magyarázatok kísérik.”
7 A személyzeti szabályzat XI. mellékletének 3. cikke, – amely e melléklet 1. fejezetének 2. szakaszában található – az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Július 1‑jén kezdődő hatállyal a személyzeti szabályzat 65. cikkének (3) bekezdése értelmében a Tanács – a Bizottság javaslata és az e melléklet 1. szakaszában meghatározott kritériumok alapján – minden év vége előtt határoz a díjazás és a nyugdíjak kiigazításáról.
(2) A kiigazítás összegét a Brüsszeli Nemzetközi Index és a fajlagos mutató szorzatával határozzák meg. A kiigazítást nettó értékben, egységes százalékban fejezik ki. A kiigazítást nettó értékben, egységes százalékban fejezik ki.
(3) Az így rögzített kiigazítások összegét a következő módszerrel összhangban kell belefoglalni a személyzeti szabályzat 66. cikkében és XIII. mellékletében, valamint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 20., 63 és 93. cikkében található alapilletmény‑táblázatokba:
a) a korrekciós együttható alkalmazása nélküli nettó díjazást és nettó nyugdíjat a fent említett éves kiigazítással növelik vagy csökkentik,
b) az alapilletmények új táblázatát úgy állítják össze, hogy kiszámítják azt a bruttó összeget, amely az adónak a (4) bekezdés figyelembevételével meghatározott összegének és a szociális biztonsági és nyugdíj‑hozzájárulás összegének kötelező levonásai után megfelel a nettó összegnek,
c) a nettó összeg bruttóvá alakításának alapja a személyzeti szabályzatban meghatározott különböző juttatásokban nem részesülő egyedülálló tisztviselő helyzete.
[…]
(5) Belgiumban és Luxemburgban nem kell korrekciós együtthatót alkalmazni. A korrekciós együtthatókat, amelyeket a következőkre kell alkalmazni:
a) többi tagállamban és bizonyos más alkalmazási helyeken szolgálatot teljesítő uniós tisztviselők illetménye,
b) a személyzeti szabályzat 82. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a többi tagállamban a 2004. május 1‑jét megelőzően szerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő része tekintetében folyósított nyugdíjak[,]
[a]z [e melléklet] 1. cikkében említett megfelelő gazdasági paritások és a személyzeti szabályzat 63. cikkében az érintett országok tekintetében meghatározott átváltási árfolyamok közötti arány alapján határozzák meg.
A korrekciós együtthatóknak a magas inflációs rátával rendelkező alkalmazási helyeken történő visszamenőleges hatályú alkalmazására vonatkozó, az e melléklet 8. cikkében meghatározott eljárásokat kell alkalmazni.
[…]”
8 A személyzeti szabályzat XI. mellékletének 9. cikke kimondja:
„(1) Az érintett tagállamok megfelelő hatóságai, a[z Európai] Unió valamely intézményének vezetése vagy az adott alkalmazási helyen dolgozó [európai] uniós tisztviselők képviselői kérhetik az arra a helyre vonatkozó korrekciós együttható megállapítását.
Ezt a kérelmet az alkalmazási hely és az érintett tagállam fővárosa (Hollandia kivételével, ahol Amszterdam helyett Hágát veszik figyelembe) között a megélhetési költségek tekintetében néhány éven keresztül észrevehető különbséget kimutató objektív tényezőkkel kell alátámasztani. Amennyiben az Eurostat megerősíti, hogy a különbség észrevehető (több mint 5%) és folyamatosan fennálló, a Bizottságnak javaslatot kell tennie, hogy az adott alkalmazási helyre vonatkozóan korrekciós együtthatót határozzanak meg.
(2) A Tanács szintén a Bizottság javaslata alapján határoz egy bizonyos alkalmazási helyre vonatkozó korrekciós együttható alkalmazásának visszavonásáról. Ebben az esetben a javaslat a következőkön alapul:
a) az érintett tagállam megfelelő hatóságainak, az [Európai Unió] valamely intézménye vezetésének vagy az adott alkalmazási helyen dolgozó [európai uniós] tisztviselők képviselőinek kérelme, amely kimutatja, hogy azon a helyen a megélhetési költségek már nem különböznek jelentősen (kevesebb mint 2%) az érintett tagállam fővárosának megélhetési költségeitől. A konvergenciának folyamatosan fennállónak kell lennie, és az Eurostatnak meg kell erősítenie azt;
b) az a tény, hogy az adott helyen már nem alkalmaznak [európai uniós] tisztviselőt és ideiglenes személyzetet [helyesen: ideiglenes alkalmazottat].
(3) A Tanács a személyzeti szabályzat 64. cikkének második bekezdésével összhangban határoz a javaslatról.”
9 A személyzeti szabályzat 64., 65. és 65a. cikke az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 20. és 92. cikkének együttes rendelkezései értelmében a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazandók.
10 Egyébiránt a vásárlóerő‑paritással kapcsolatos alapinformációk szolgáltatására, valamint a vásárlóerő‑paritás kiszámítására és közzétételére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 11‑i 1445/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 336., 1. o.) „M[ódszertan]” című I. mellékletének 1.1 pontja szerint:
„A tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság (Eurostat) egy módszertani kézikönyvet állít össze, melyben leírja a [vásárlóerő‑paritások] összeállításának különböző szakaszaiban használt módszereket, köztük a hiányzó alapinformációk és paritások megbecslésére szolgáló eljárásokat. Jelentős módszertani változásokat követően minden esetben sor kerül a kézikönyv átdolgozására. A kézikönyv új módszereket fogalmazhat meg az adatminőség javítása, a költségek csökkentése vagy az adatszolgáltatók terheinek enyhítése céljából.”
A jogvita alapját képező tényállás
11 A felperes a Bizottság Közös Kutatóközpontjába (JRC) áll alkalmazásban, amely a Varese tartománybeli Isprában (Olaszország) található. A felperes díjazására a Varesére vonatkozó korrekciós együtthatót kell alkalmazni, amely különbözik az Olaszországra vonatkozó korrekciós együtthatótól.
12 A Tanács, többek között a személyzeti szabályzat 64. cikke alapján az 1239/2010 rendelettel 2010. július 1‑jén kezdődő hatállyal kiigazította az Európai Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai díjazását, valamint az azokra alkalmazott korrekciós együtthatókat.
13 A Varesére vonatkozó korrekciós együtthatót – amely a 2009. július 1‑jétől 2010. június 30‑ig terjedő időszakra 97,1%‑ban volt meghatározva – az 1239/2010 rendelet 3. cikke 2010. július 1‑jei hatállyal 92,3%‑ban határozta meg. Ezt az új együtthatót először a 2011. februári illetményelszámolás kiállításakor alkalmazták a felperes esetében.
14 2011. március 21‑én a felperes a 2011. februári illetményelszámolására vonatkozóan panaszt nyújtott be a Bizottság határozatával szemben annyiban, amennyiben ez a határozat a felperes esetében a Varesére vonatkozó új korrekciós együtthatót alkalmazza.
15 A 2011. július 12‑i határozatával a Bizottság elutasította a felperes panaszát.
A felek kérelmei
16 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– „semmisítse meg a 2011. februári és azt követő hónapokra vonatkozó illetményelszámolásokat annyiban, amennyiben azok [a Varesére vonatkozó új korrekciós együtthatót] alkalmazzák”;
– semmisítse meg a panaszát kifejezetten elutasító, 2011. július 12‑i bizottsági határozatot;
– a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
17 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
18 Az Európai Unió Tanácsa mint beavatkozó azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék utasítsa el a keresetet.
A jogkérdésről
19 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset érdemi elutasítását, anélkül hogy ezt megelőzően határozna a felperes által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról (a Közszolgálati Törvényszék F‑1/11. sz., Soukup kontra Bizottság ügyben 2012. november 20‑án hozott ítéletének 29. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügy körülményei között pergazdaságossági okokból – annak ellenére, hogy a felperes a keresetlevelében a részletes érvelését illetően mindössze a panaszára hivatkozott – a felperes által a jelen keresetében hivatkozott érdemi jogalapot kell megvizsgálni, anélkül hogy ezt megelőzően határozni kellene a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról, mivel a kereset az alábbiakban kifejtett indokok miatt mindenképpen megalapozatlan.
20 A megsemmisítés iránti kérelme alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyeket az indokolási kötelezettség megsértésére, a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti jog megsértésére a nyilvánvaló mérlegelési hibára, illetőleg a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapít.
Az indokolási kötelezettség és a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti jog megsértésére alapított, első jogalapról
21 Az első jogalap két részre oszlik.
22 Az első rész keretében a felperes kifogás útján az indokolás elégtelenségére hivatkozik, amely állítása szerint jogellenessé teszi az általa megtámadott egyedi határozatot megalapozó 1239/2010 rendeletet.
23 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tisztviselők díjazására alkalmazandó korrekciós együtthatók meghatározásáról szóló rendelet indokolása szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől pedig az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére, és annak nem kell kiterjednie a számítási módok technikai részleteire (lásd a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkének végrehajtására vonatkozó rendeleteket illetően az Elsőfokú Bíróság T‑544/93. és T‑566/93. sz., Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. december 7‑én hozott ítéletének 89. pontját, továbbá a harmadik országokba beosztott tisztviselők díjazására alkalmazandó korrekciós együtthatók meghatározásáról szóló rendeletet illetően az Elsőfokú Bíróság T‑175/97. sz., Bareyt és társai kontra Bizottság ügyben 2000. november 8‑án hozott ítéletének 75. pontját). A jelen esetben e megfontolásokra tekintettel az 1239/2010 rendelet indokolása a tömörsége ellenére elegendő.
24 Közelebbről, az 1239/2010 rendelet a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkére, valamint XI. mellékletére vonatkozik, amely rendelkezések azokat a feltételeket határozzák meg, amelyek alapján a korrekciós együtthatókat évente kiigazítják, azaz azon tisztviselők esetében, akiknek a díjazását euróban fejezik ki a brüsszeli megélhetési költségek, illetőleg azon alkalmazási helyek megélhetési költségei változásának figyelembevételével, amelyek tekintetében korrekciós együtthatót alkalmaznak. Ily módon egyértelmű, hogy a Varesére vonatkozó korrekciós együttható módosítását a brüsszeli és a varesei megélhetési költségek eltérő változása indokolja.
25 Ezt a kifogást még abban az esetben is el kellene utasítani, ha úgy lehetne tekinteni, hogy a felperes azon indokolás elégtelenségére hivatkozik, amely állítása szerint jogszerűtlenné teszi az 1239/2010 rendeletet vele szemben alkalmazó egyedi határozatot.
26 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a sérelmet okozó határozat indokolásának célja az, hogy egyrészt az érdekelt számára elegendő tájékoztatást nyújtson az adminisztráció által hozott határozat megalapozottságának megítéléséhez, és lehetőséget biztosítson számára a Közszolgálati Törvényszék előtt jogorvoslat benyújtására, másrészt pedig, hogy az uniós bíróság számára lehetővé tegye az említett határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálat gyakorlását. Az olyan határozatot illetően, amellyel az adminisztráció egy általános hatályú jogi aktust alkalmaz valamely tisztviselő egyedi helyzetére, anélkül hogy ebben a vonatkozásban bármilyen mérlegelési jogkörrel rendelkezne, jogosult arra, hogy az indokolásban pusztán hivatkozzon a normatív aktusra, és – amennyiben az adott ügy körülményei között szükséges – pusztán megjelölje azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy teljesültek az említett jogi aktus e tisztviselőre való alkalmazásának feltételei. Az adminisztráció azonban nem köteles kifejteni azokat az okokat, amelyek indokolttá tették a normatív aktus uniós jogalkotó általi elfogadását (a fent hivatkozott Bareyt és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. és 77. pontja).
27 A jelen esetben a felperes panaszát elutasító 2011. július 12‑i határozat egyértelműen megjelöli, hogy a felperes által megsemmisíteni kért egyedi határozatot az 1239/2010 rendelet alapján fogadták el. Tekintettel arra, hogy az adminisztráció köteles volt ezt a rendeletet a felperes díjazására alkalmazni, ezt az indokolást elegendőnek kell tekinteni (a fent hivatkozott Bareyt és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. pontja).
28 Az első jogalapnak a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti jog megsértésére vonatkozó második részében a felperes kifogásolja, hogy az 1239/2010 rendelet elfogadását megelőző viták során a Bizottság állítólag elutasította a „Díjazási tanácsadó csoport” munkája során a személyi állomány képviselői által előterjesztett kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmet. Ezzel kapcsolatban a felperes többek között a következőkre hivatkozik: az EUMSZ 15. cikk rendelkezéseire, az 1445/2007 rendelet rendelkezéseire, az említett rendelet I. melléklete 1.1 pontjában foglalt módszertani kézikönyv rendelkezéseire, az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. március 11‑i 223/2009/EK európai parlamenti tanácsi rendelet (HL L 87., 164. o.) rendelkezéseire, a személyzeti szabályzat XI. cikke 11. pontjának rendelkezéseire – amelyek előírják többek között, hogy „az Eurostat feladata a díjazás kiigazításánál figyelembe vett alapadatok minőségének és statisztikai módszereknek az ellenőrzése” –, a gondos ügyintézés elvére, és végül az átláthatóság elvére.
29 Mindazonáltal a felperes nem bizonyítja, hogy bizonyos statisztikai adatok átadása a szakszervezeti képviselők számára, vagy az e szakszervezeti képviselőkkel való konzultáció az 1239/2010 rendelet, vagy az e rendeletet alkalmazó egyedi határozatok elfogadását előkészítő egyedi aktusnak minősülne. Így különösen, noha a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy az 1239/2010 rendelet elfogadása során eljárási hiba történt, mivel a Bizottság helytelenül megtagadta az adatoknak a díjazási tanácsadó csoport tagjai részére történő továbbítását – akiknek éppen az a szerepük, hogy a korrekciós együtthatókról szóló rendeletek elfogadása előtt konzultáljanak a személyi állomány képviselőivel –, a felperes nem bizonyítja, hogy az általa ebben a tekintetben hivatkozott rendelkezések vagy elvek valamelyike, és különösen azok, amelyeket a jelen ítélet 28. pontja említ, azt írná elő, hogy az 1239/2010 rendelet elfogadása érdekében információkat továbbítsanak a díjazási tanácsadó csoportnak. Ebből következően a Közszolgálati Törvényszék semmilyen eljárási hibát nem állapíthat meg.
30 Ennélfogva még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság nem tájékoztatta megfelelően a személyi állománynak a díjazási tanácsadó csoport munkájában részt vevő képviselőit, és különösen annak bizonyítása esetén, hogy a Bizottság elutasította az említett képviselőktől származó tájékoztatás iránti kérelmet, ez a körülmény nem volna hatással az 1239/2010 rendelet vagy az azt alkalmazó egyedi határozatok jogszerűségére.
31 A kiegészítő tájékoztatás iránti kérelem elutasításának jogellenességére alapított kifogást tehát el kell utasítani mint hatástalant.
32 Ami magának a felperesnek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti jogát illeti, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján mindenképpen neki kell benyújtania a hozzáférés iránti kérelmet azon dokumentumok tekintetében, amelyek közlését kívánja. Az ilyen kérelem benyújtását követően, annak az adminisztráció általi elutasítása esetén, ezt az elutasítást vitathatta volna az uniós bíróság előtt, és adott esetben az ekként megszerzett információk alapján, szükség esetén új lényeges tény fennállására hivatkozva megsemmisítés iránti kérelmet nyújthatott volna be az illetményelszámolásai tekintetében. E körülmények között nem lehet helytálló a felperes által a tárgyaláson előterjesztett, a hatékony bírói jogvédelem megsértésére alapított érv.
33 A fenti megfontolásokat nem vonhatja kétségbe a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti jog megsértésére alapított jogalap keretében a felperes által hivatkozott többi érv.
34 Ennélfogva, ami azt az érvet illeti, hogy az 1239/2010 rendelet, illetve az e rendeletet a felperes tekintetében alkalmazó határozat megsértette a személyzeti szabályzat XI. melléklete 11. cikkének rendelkezéseit, ez utóbbi rendelkezések – amelyek szerint az Eurostat ellenőrzi az adatok minőségét és a statisztikai módszereket – nem állnak összefüggésben a vitatott egyedi határozat indokolásával. Ezzel szemben, amennyiben a felperes érve annak bizonyítására irányul, hogy az Eurostat által használt adatok, illetve módszerek nem megbízhatók, az alábbiakban ezt az érvet a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalap keretében fogjuk megvizsgálni.
35 A fentiek összességéből következik, hogy az első jogalap mindkét részét el kell utasítani.
A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított, második jogalapról
36 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a tisztviselők közötti vásárlóerő egyenértékűségének elve – amelyből többek között a személyzeti szabályzat 64. cikkének rendelkezései is erednek – magában foglalja, hogy a tisztviselők és egyéb alkalmazottak pénzbeli járandóságai, azonos szakmai és családi helyzet esetén, az alkalmazási helytől függetlenül ugyanazt a vásárlóerőt biztosítják. Ezen elv végrehajtását biztosítja az illetmények tekintetében a korrekciós együtthatók alkalmazása, amely egyrészt Brüsszel mint referenciaváros, másrészt a különböző alkalmazási helyek megélhetési költségeinek arányát fejezi ki (az Elsőfokú Bíróság T‑201/00. és T‑384/00. sz., Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 25‑én hozott ítéletének 45. pontja).
37 A korrekciós együtthatók megállapítása, illetve felülvizsgálata tárgyában a személyzeti szabályzat XI. melléklete az Eurostat feladatává teszi, hogy a tagállamok statisztikai szolgálataival egyetértésben kiszámítsa a gazdasági paritásokat, és ellenőrizze, hogy a korrekciós együtthatók közötti arányok helyesen tükrözik‑e meg a vásárlóerő‑egyenértékeket (a fent hivatkozott Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontja, valamint a fent hivatkozott Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 46. pontja).
38 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikke rendelkezéseinek, és a személyzeti szabályzat XI. mellékletének megfogalmazása, valamint a terület összetettségének foka széles mérlegelési jogkört feltételez a korrekciós együtthatók megállapításánál és felülvizsgálatánál figyelembe veendő tényezők és bizonyítékok tekintetében (a fent hivatkozott Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 53. pontja, valamint a fent hivatkozott Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontja).
39 Ennélfogva a korrekciós együtthatókra vonatkozó javaslatok kialakításánál az Eurostat által használt alapadatok és statisztikai módszerek meghatározását és kiválasztását illetően az uniós bíróság értékelésének annak felülvizsgálatára kell korlátozódnia, hogy betartották‑e a személyzeti szabályzat rendelkezéseiben megfogalmazott elveket, elkövettek‑e nyilvánvaló hibát a korrekciós együtthatók meghatározásának alapul szolgáló tények értékelése során, és történt‑e hatáskörrel való visszaélés (a fent hivatkozott Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 56. pontja, valamint a fent hivatkozott Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 48. pontja).
40 Hangsúlyozni kell ezenkívül, hogy a korrekciós együtthatók meghatározása érdekében használt tényeket és módszereket vitatni kívánó feleknek kell szolgáltatnia a nyilvánvaló hiba elkövetésének bizonyítására alkalmas tényeket (a fent hivatkozott Abello és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 79. pontja, valamint a fent hivatkozott Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 49. pontja).
41 Először is a felperes a szerint aránytalanul csökkentették a Varesére vonatkozó korrekciós együtthatót a Brüsszel és Varese közötti inflációs különbözet változásához képest.
42 Tény, hogy a Varesére vonatkozó korrekciós együttható 2010 júliusában 97,1%‑ról 92,3%‑ra változott, azaz 4,8%‑kal csökkent.
43 A felperes szerint érezhető változásról van szó, amelynek általában a brüsszeli általános árváltozás és a varesei általános árváltozás közötti hasonlóképen érezhető eltérés a magyarázata.
44 Márpedig a maga a felperes által előterjesztett adatokból kitűnik, hogy 2009 júniusa és 2010 júniusa között az általános árváltozás jelentősebb volt Brüsszelben, mint Varesében.
45 Ennélfogva az első vizsgálat alapján igazoltnak tűnik a Varesére vonatkozó korrekciós együttható csökkentése.
46 A felperes mindazonáltal vitatja e csökkenés nagyságát, amely állítása szerint aránytalan volt a brüsszeli árak növekedése és a varesei árak növekedése közötti eltéréssel.
47 A jelen esetben a felperes által előterjesztett számok, feltételezve azok pontosságát, ahhoz a megállapításhoz vezetnek, hogy Brüsszel és Varese között 1,2%‑os inflációs különbözet állt fenn, míg a Varesére vonatkozó korrekciós együttható 4,8%‑kal csökkent.
48 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az árak növekedésére vonatkozó számok nem az adott időszak során megvalósított összes ügylet kimerítő jellegű összegyűjtéséből erednek, hanem azok a vizsgálatok alapján pusztán reprezentatív becslést kívánnak nyújtani a tendenciákról. Ennélfogva olyan területen, ahol csak közelítő számításokat lehet végezni, nem lehet elegendő a nyilvánvaló mérlegelési hibára vonatkozó következtetés levonásához azon eltérés egyszerű megállapítása, amely egyrészről a brüsszeli árak és valamely másik alkalmazási hely árainak változásai közötti különbség, másrészről az utóbbi alkalmazási helyen alkalmazott korrekciós együttható változása között áll fenn. Ennek megállapíthatóságához a szóban forgó eltérésnek különösen jelentősnek kell lennie.
49 E körülmények között, még annak feltételezése esetén is, hogy a felperes által előterjesztett számok kellően megbízhatók, az egyrészről a brüsszeli és a varesei árak egymással összehasonlított változása, másrészről a Varesére vonatkozó korrekciós együttható változása között kimutatott eltérés nem teszi lehetővé a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállásának megállapítását.
50 Mindenesetre a felperes annak érdekében, hogy megpróbálja bizonyítani, hogy a Varesére vonatkozó korrekciós együttható csökkenésének nagysága aránytalan a brüsszeli árak növekedése és a varesei árak növekedése közötti eltéréssel, az árváltozások eltérései és a korrekciós együttható közötti feltételezett arányossági viszony fennállására alapozza az érvelését.
51 Mindazonáltal kitűnik a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikke, és XI. melléklete alapján elkészített, a díjazások és nyugdíjak éves kiigazításáról szóló 2010. november 18‑i Eurostat jelentésből [SEC(2010) 1406. végleges] (a továbbiakban: Eurostat‑jelentés), amelyet a felperes által a panaszában hivatkozott – az 1239/2010 rendelet elfogadásához vezető – COM(2010) 678] jelentéshez mellékeltek, hogy a korrekciós együtthatók kiszámítását nem lehet a Brüsszel és a többi alkalmazási hely fogyasztói árindexe változása különbségének mérésére leegyszerűsíteni.
52 A korrekciós együtthatókat ugyanis bizonyos számú költségcsoport alapján számítják ki. Ezen költségcsoportok mindegyike esetében megállapítják a brüsszeli árak és az egyes alkalmazási helyek árainak arányszámát. Ezt az árarányszámot ezt követően a költségcsoportnak a brüsszeli „átlagos nemzetközi tisztviselő” fogyasztói kosarában, valamint az alkalmazási hely szerinti „átlagos nemzetközi tisztviselő” fogyasztói kosarában betöltött viszonylagos jelentősége alapján súlyozzák.
53 E sajátos súlyozás miatt, amely az „átlagos nemzetközi tisztviselő” költségszerkezetéhez kapcsolódik, nem áll fenn közvetlen arányossági viszony egyrészről Brüsszel és valamely más alkalmazási hely általános árváltozása, másrészről az ezen alkalmazási helyre alkalmazandó korrekciós együttható változása között.
54 A Bizottság egyébiránt ebben a tekintetben a következőket fejtette ki panaszt elutasító határozatában:
„A Brüsszelre vonatkozó új költségszerkezet nagyobb súlyt ad a bérleti díjaknak és más olyan összetevőknek, amelyek viszonylag drágábbak Brüsszelben, mint Varesében, és kisebb súlyt az olyan elemeknek, amelyek viszonylag olcsóbbak Brüsszelben. Következésképpen a brüsszeli viszonylagos árszint növekedett Vareséhez képest, ami azt jelenti, hogy ugyanazon vásárlóerő fenntartása érdekében a Varesében alkalmazott tisztviselő díjazásának csökkennie kell a Brüsszelben alkalmazott tisztviselő díjazásához képest.”
55 Ennélfogva el kell utasítani a felperesnek az egyrészről az árindexek változása másrészről a Brüsszelre és a Varesére vonatkozó korrekciós együtthatók változása közötti összefüggésekre vonatkozó érvelését.
56 Másodszor, a felperes azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit a Varesére vonatkozó korrekciós együttható kiszámításának alapul szolgáló adatok mutatnak – amely adatok szerepelnek a felperes által a beadványaiban hivatkozott Eurostat‑jelentésben – az áram, a gáz és a fűtőolaj ára magasabb Varesében, mint Brüsszelben.
57 A felperes által hivatkozott adatokat mindazonáltal nem lehet elég megbízhatóknak, illetve relevánsaknak tekinteni ahhoz, hogy megállapítható legyen a nyilvánvaló mérlegelési hiba fennállása.
58 A felperes ugyanis részben túlzottan korlátozott számú számlákból álló mintákat vesz alapul (nyolc brüsszeli és hét varesei áramszámla; hat brüsszeli és nyolc varesei gázszámla), ráadásul, amint azt a Bizottság a panaszt elutasító határozatában megjelölte, az Eurostat közvetlenül az energiaszolgáltatóktól származó becsléseket használ.
59 A felperes továbbá olyan információkat vesz alapul, amelyeket állítása szerint egy, az energiára vonatkozó adatok gyűjtésével és közzétételével foglalkozó gazdálkodó szervezet szolgáltatott. Márpedig a felperes nem bizonyítja, hogy az általa alapul vett adatok miért megbízhatóbbak az Eurostat által alapul vett adatoknál. Ezenfelül ezek az adatok nem Brüsszelre és Varesére, hanem Belgiumra és Olaszországra vonatkoznak, ami erőteljesen korlátozza azok relevanciáját.
60 Ennek következtében meg kell állapítani, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy nyilvánvalóan tévesek a Brüsszelben, illetőleg a Varesében alkalmazott áram‑, gáz‑ és fűtőolajárak közötti összefüggésre vonatkozó adatok, amelyek alapján kiszámították a Varesére vonatkozó korrekciós együtthatót.
61 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy a brüsszeli és a varesei egészségügyi szolgáltatások ára között megállapított arányszámnak jóval magasabbnak kell lennie annál, amit a korrekciós együttható kiszámításának alapjául szolgáló adatok mutatnak, amely adatok az Eurostat‑jelentésben is szerepelnek.
62 A felperes az Európai Unió tisztviselői betegbiztosítására irányadó szabályzat 20. cikkének (5) bekezdése alapján alkalmazott egyenlőségi együtthatókat veszi alapul, amelyeket a személyzeti szabályzat 72. cikke alapján fogadtak el, annak érdekében, hogy bizonyos szolgáltatások esetében, amelyeknél a visszatérítésnek felső korlátja van, az egyes tagállamokban a tényleges megtérülési hányados azonos legyen a Belgiumban megfigyelhető hányadossal.
63 A felperes szerint ugyanis néhány egyenlőségi együttható olyan egészségügyi szolgáltatásokat jelenít meg , amelyek Olaszországban drágábbak, mint Belgiumban.
64 Először is meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszti elő azokat az iratokat, amelyek alapján elkészítette a panaszban szereplő grafikont és táblázatot, hanem azon weboldal megjelölésére szorítkozik, amelyről ezeket az adatokat összegyűjtötte. Márpedig az eljárási szabályzat 34. cikkének (4) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata az eljárási iratokhoz nem csatolt mellékleteknek az interneten való felkutatása.
65 Továbbá az egyenlőségi együtthatók csak azokat a költségeket veszik figyelembe, amelyek a közös egészségbiztosítási rendszer alapján megtéríthetők, ami kizár néhány olyan meg nem téríthető költséget, amely összefüggésben áll az egészséggel.
66 Ezenfelül a panaszt elutasító határozatban a Bizottság jelezte, anélkül hogy ezt a pontot a felperes vitatta volna, hogy az egyenlőségi együtthatók a közös egészségbiztosítási rendszer által megtérített költségek közül csak néhányra vonatkoznak.
67 Ennélfogva, tekintettel azon adatok korlátozott megbízhatóságára, amelyeket a felperes az érvelésében alapul vesz, tekintettel továbbá az egyenlőségi együttható figyelembevételéből álló módszer korlátaira, meg kell állapítani, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az egészségügyi szolgáltatások brüsszeli és e szolgáltatások varesei árai közötti, az Eurostat‑jelentésben szereplő arányszám nyilvánvalóan téves.
68 Még ha feltételezzük is, hogy ezek a kifogások megalapozottak, és a felperesnek ezáltal sikerül bizonyítania az ezen arányszámot érintő hibák fennállását, azt is mindenképpen bizonyítania kellene ezenfelül, hogy e hibák halmozott hatásának jelentőségére tekintettel a Varesére vonatkozó korrekciós együttható teljes egészében és nyilvánvalóan hibás (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 49. pontját).
69 A jelen ügyben azonban nem ez a helyzet. Az egészségügyi költségek ugyanis – az Eurostat jelentésben szereplő adatokra tekintettel – a varesei „átlagos nemzetközi tisztviselő” fogyasztói kosarában csak 2,39%‑os arányt, míg brüsszeli „átlagos nemzetközi tisztviselő” fogyasztói kosarában csak 1,92%‑os arányt képviselnek.
70 Végül, a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalapot el kell utasítani.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított, harmadik jogalapról
71 A felperes azt állítja, hogy a Varesében alkalmazott tisztviselők és alkalmazottak hátrányosan megkülönböztető bánásmódban részesülnek a Parmában (Olaszország), és a Torinóban (Olaszország) alkalmazott tisztviselőkhöz és alkalmazottakhoz képest. Az utóbbiak esetében ugyanis nem különleges korrekciós együtthatót, hanem az Olaszországra vonatkozó korrekciós együtthatót alkalmazzák, amelyet az 1239/2010 rendelet értelmében 106,6%‑ban határoztak meg.
72 Mindazonáltal, önmagában nem hátrányosan megkülönböztető az a tény, hogy bizonyos alkalmazási helyeken létezik korrekciós együttható, míg ugyanazon tagállam más alkalmazási helyein nem, mivel a korrekciós együttható létrehozása az alkalmazási hely megélhetési költségeire vonatkozó objektív adatokon alapul. Egyébiránt a személyzeti szabályzat XI. melléklete 9. cikkének rendelkezései szabályozzák az új korrekciós együtthatók létrehozásának és a korábban használt korrekciós együtthatók alkalmazása megszüntetésének a lehetőségét.
73 Ezenfelül, az állítólagos hátrányos megkülönböztetés fennállásának bizonyításához nem elegendő az, hogy a felperes bizonyos adatokra hivatkozik a varesei, a parmai, a torinói és a római (Olaszország) megélhetési költségekre vonatkozóan.
74 Egyébiránt a felperes által az állításai alátámasztására előterjesztett egyik iratban szerepel, hogy a szóban forgó adatok „csak tájékoztató jellegűek”, és hogy a „globális megélhetési költségek kiszámítása mindenképpen önkényes”.
75 Következésképpen el kell utasítani a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapot.
76 A fentiek összességéből következően a megsemmisítés iránti kereseti kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
77 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján, figyelemmel az e szabályzat II. címének 8. fejezetében foglalt egyéb rendelkezésekre, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében a Közszolgálati Törvényszék dönthet úgy, hogy ha az a méltányosság alapján indokolt, a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
78 A fent kifejtett indokokból az következik, hogy a felperes pervesztes lett. Ezenfelül a Bizottság kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a felperest a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a felperesnek kell viselnie saját költségeit, és őt kell kötelezni a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
79 Az eljárási szabályzat 89. cikke 4. §‑ának megfelelően a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) R. Dalmasso maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A beavatkozóként eljáró Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit.
Van Raepenbusch | Barents | Bradley |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. március 21‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Van Raepenbusch |