T‑549/13. sz. ügy

Francia Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Mezőgazdaság – Export‑visszatérítés – Baromfihús – A visszatérítés 0 euróban való rögzítése – Indokolási kötelezettség – A Bizottság részéről a szabványos indokolásra való szorítkozás lehetősége – A Bizottság szokásos gyakorlata a visszatérítések megállapítása területén – Az 1234/2007/EK rendelet 164. cikkének (3) bekezdése – A megkövetelt szempontok nem korlátozó jellege”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2016. január 14.

1.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Korábbi határozatok sorába illeszkedő határozat – Rövidített indokolás megengedhetősége – Az export‑visszatérítések összegét megállapító határozat

(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)

2.      Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export‑visszatérítések – Az összegek meghatározása – Az érintett termékek tekintetében első alkalommal az összeg nullában való rögzítése – Megengedhetőség

(1234/2007 tanácsi rendelet, 164. cikk, (3) bekezdés; 689/2013 bizottsági rendelet)

3.      Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export‑visszatérítések – Az összegek meghatározása – A közös agrárpolitika jövőbeni alakulásának és az export‑visszatérítések eltörlését vagy korlátozását illetően a WTO keretében zajló tárgyalásoknak a figyelembevétele – Megengedhetőség

(1234/2007 tanácsi rendelet, 164. cikk, (3) bekezdés; 689/2013 bizottsági rendelet)

4.      Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az uniós intézmények mérlegelési jogköre – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(EUMSZ 40–43. cikk)

5.      Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export‑visszatérítések – Tárgy

(EUMSZ 39. cikk)

6.      Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export‑visszatérítések – Az összegek meghatározása – A Bizottság által figyelembe veendő tényezők

(1234/2007 tanácsi rendelet, 162. cikk, (1) bekezdés és 164. cikk, (3) bekezdés)

7.      Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Export‑visszatérítések – Az összegek meghatározása – A piaci helyzet figyelembevétele – Az uniós piaci ár és a világpiaci ár közötti különbségen alapuló elméleti számítás – Az exportőr cégek sajátos helyzetének figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Hiány

(1234/2007 tanácsi rendelet, 164. cikk, (3) bekezdés, a) pont)

1.      Az állandó döntéshozatali gyakorlatot követő határozat összefoglaló jelleggel, többek között az e gyakorlatra való hivatkozással is indokolható. Ellenben az uniós hatóság feladata explicit módon kifejteni az indokolását olyan esetben, amikor a határozat észlelhetően túllép a korábban hozott határozatok keretein. Így amikor a szabványos indokolás elegendő, mivel a Bizottság a szóban forgó jogi aktus elfogadáskor nem tér el az állandó döntéshozatali gyakorlatától, akkor az irányadó jogi alapokra történő hivatkozás a szóban forgó aktusban elegendő az indokolási kötelezettségnek való megfeleléshez. Szokásos gyakorlaton azt az eljárást kell érteni, amelyet az érintett intézmény a piacon uralkodó körülményekre figyelemmel állandó jelleggel folytat.

E tekintetben, figyelemmel az export‑visszatérítési összegek rögzítésének rendszeres időközönkénti jellegére és a vonatkozó rendeletek elfogadására irányadó egységes eljárásra, a szabványos indokolás elfogadható, amennyiben a Bizottság ezen összeg rögzítésekor a szokásos gyakorlatának megfelelően jár el. E következtetést nem lehet kétségbe vonni azzal az indokkal, hogy a Bizottság általában a mezőgazdaság területén széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.

(vö. 24., 25., 29., 31., 82., 84. pont)

2.      Az export‑visszatérítések összegének Bizottság általi megállapítása keretében önmagában az a körülmény, hogy a szóban forgó termékek esetében ezt az összeget első alkalommal rögzítették nullában, nem jelenti automatikusan, hogy a Bizottság szakított szokásos gyakorlatával. E tekintetben az export‑visszatérítések összegének módosítása a visszatérítési összegek rendszeres időközönkénti rögzítésére vonatkozó eljárás velejárója, és így ugyanaz az indokolás vonatkozhat egymástól igen eltérő export‑visszatérítési összegekre is.

(vö. 45., 46. pont)

3.      Az export‑visszatérítések összegének Bizottság általi megállapítása keretében a Bizottságot semmi sem kötelezi arra, hogy figyelembe vegye azt a tényt, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretén belül épp tárgyalások zajlanak az említett visszatérítések eltörlését illetően, amennyiben e tárgyalások nem vezettek kötelező erejű megállapodás elfogadásához. Ellenben a Bizottság mindenképpen figyelembe veheti a visszatérítés összegének rögzítésekor a közös agrárpolitika jövőbeni alakulását és a WTO keretében folyó tárgyalásokat, még ha ezekről a szempontokról a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007 rendelet 164. cikkének (3) bekezdése nem is rendelkezik kifejezetten.

Ugyanis az általános hatályú jogi aktusok elfogadása mindig valamilyen általános politikai és gazdasági kontextusba illeszkedik. Még ha az említett rendelet 164. cikkének (3) bekezdése kifejezetten meg is említ néhány figyelembe vehető szempontot, ettől még az export‑visszatérítések összegét rögzítő valamely rendelet elfogadása ilyen kontextusban zajlik, amelyet a Bizottság – adott esetben – figyelembe vehet. E tekintetben a rendeletek indokolásában nem mindig szükséges megemlíteni ezt az általános kontextust. Ugyanis, mivel teljesen rendjén való, hogy a Bizottság figyelembe veszi az általános politikai és gazdasági hátteret, önmagában az a tény, hogy ezt meg is teszi, még nem jelenti azt, hogy a szokásos gyakorlatától eltérően jár el. Ezenfelül az általános politikai és gazdasági hátteret az érintett piaci szereplők általában ismerik.

Ezért a WTO keretében zajló tárgyalások és a jövőbeli politikai irányvonalak figyelembevétele nem igényli, hogy azokat kifejezetten megemlítsék a baromfihús‑ágazatban alkalmazandó export‑visszatérítések megállapításáról szóló 689/2013 rendelet indokolásában, kivéve ha e szempontok nem csupán az export‑visszatérítések összegének rögzítésekor figyelembe vett általános politikai és gazdasági kontextus részét, hanem e rendelet elfogadásának fő indokát képezték.

E tekintetben, ha létezik a közös agrárpolitika jövőbeli irányvonalaival kapcsolatos politikai megállapodás, e megállapodás azon általános politikai és gazdasági kontextus részét képezi, amelyet a Bizottság figyelembe vehet. Ugyanez érvényes a WTO égiszén belül zajló tárgyalásokra. Ez a figyelembevétel nem jelenti azt, hogy a Bizottság túllépi mérlegelési jogkörének határait, még akkor sem, ha az 1234/2007 rendelet 164. cikkének (3) bekezdésében szereplő szempontok listája korlátozó jellegűnek minősül. Ugyanis az általános kontextus mindig kihatással lehet a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlására, és azon szempontok – akár korlátozó jellegű – felsorolása, amelyeket a Bizottság figyelembe vehet, nem képezheti akadályát ezen általános kontextus figyelembevételének.

(vö. 57., 58., 60., 61., 66., 71., 73., 157. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 89. pont)

5.      Az export‑visszatérítés létjogosultságát az adja, hogy lehetővé teszi az Unió számára, hogy a harmadik országok felé irányuló export révén megszabaduljon a szóban forgó áruknak a belső piacon felhalmozódó feleslegeitől. Az export‑visszatérítési rendszernek nem az a célja, hogy valamely exportőrt szubvencionáljon, hanem az, hogy – a közös agrárpolitika célkitűzéseinek megvalósítása keretében – szükség esetén megkönnyítse a kivitelt, amint az EUMSZ 39. cikk is írja, vagyis annak célja többek között a piacok stabilizálása, és a mezőgazdaságból élők megfelelő életszínvonalának biztosítása, valamint a fogyasztók számára elfogadható ár garantálása.

(vö. 92. pont)

6.      Az export‑visszatérítések összegének megállapítása területén a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007 rendelet 164. cikke (3) bekezdésének szövege szerint a Bizottságnak az e rendelkezésben felsorolt tényezők legalább egyikét figyelembe kell vennie. E megfogalmazás szerint a Bizottság azt is megteheti, hogy az e rendelkezésben felsorolt tényezők közül csak egyet vesz alapul. E rendelkezés nem állít fel hierarchiát e különféle tényezők között. Semmi sem gátolja azt, hogy a Bizottság például az 1234/2007 rendelet 164. cikke (3) bekezdésének b) pontjában foglalt tényezőnek tulajdonítson különös jelentőséget, vagyis a közös piacszervezés céljainak, azaz az egyensúly, valamint az árak és a kereskedelem természetes fejlődése biztosításának ezen a piacon. Tehát a Bizottság az export‑visszatérítések összegének megállapításkor megteheti, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonít a piaci helyzet elemzésének, mint az export‑visszatérítések összegét illetően elvégzett elméleti számítás eredményének, amely az uniós piaci ár és világpiaci ár közötti különbségen alapul.

Továbbá az említett 164. cikk (3) bekezdésének megfogalmazásból az következik, hogy a Bizottság köteles legalább az e cikkben felsorolt tényezők egyikét figyelembe venni. Ugyanakkor e megfogalmazásból nem következik, hogy e tényezők felsorolása korlátozó jellegű lenne. Ezenkívül az a körülmény, hogy az 1234/2007 rendelet 162. cikkének (1) bekezdése szerint magának az export‑visszatérítéseknek a nyújtása fakultatív jellegű, amellett szól, hogy ezen visszatérítések összegének megállapításakor a Bizottság igen széles mérlegelési mozgástérrel és nagyfokú rugalmassággal rendelkezik.

(vö. 96., 148., 150. pont)

7.      Az export‑visszatérítések összegének megállapítása területén, az említett visszatérítések összege vonatkozásában az uniós piaci ár és világpiaci ár közötti különbségen alapuló elméleti számítás kizárólag arra a kérdésre vonatkozik, hogy szükségük van‑e az érintett ágazatbeli exportőröknek a pozitív összegű export‑visszatérítésre ahhoz, hogy termékeiket az e visszatérítésekkel érintett régiókban értékesíteni tudják. Ugyanakkor a piaci helyzet átfogó elemzése keretében a Bizottság nem köteles figyelembe venni az exportőr cégek sajátos helyzetét. Még ha egy export‑visszatérítés szükséges is az exportőrök számára ahhoz, hogy termékeiket értékesíteni tudják, ez nem jelenti azt, hogy az átfogó piaci helyzetre tekintettel pozitív összegű export‑visszatérítés rögzítése szükséges.

Ezért lehetséges, hogy a piaci helyzet elemzése alapján a Bizottság úgy véli, hogy az uniós piaci helyzet stabil, és nincs szükség pozitív összegű export‑visszatérítés megállapítására a piac stabilitásának, és a mezőgazdaságból élők megfelelő életszínvonalának biztosításához. Ilyen helyzetben a Bizottság megteheti, hogy nem ad export‑visszatérítést, vagy annak összegét nullában rögzíti, még akkor is, ha az elméleti számítás eredménye alapján az export‑visszatérítés összege pozitív. Ez az eset nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor az érintett termékből hiány mutatkozik, vagy súlyos válság van az Unió piacán.

(vö. 98., 99. pont)