A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2014. szeptember 3.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Oltalom alatt álló földrajzi jelzés bejegyzése – »Gouda Holland« – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑113/11. sz. ügyben,
a Schutzgemeinschaft Milch und Milcherzeugnisse eV (székhelye: Berlin [Németország], képviselik: M. Loschelder és V. Schoene ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: G. von Rintelen és M. Vollkommer, később: G. von Rintelen és F. Jimeno Fernández, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels, J. Langer, M. Noort, B. Koopman és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben)
és
a Nederlandse Zuivelorganisatie (székhelye: Zoetermeer [Hollandia], képviselik: P. van Ginneken, F. Gerritzen és C. van Veen ügyvédek)
beavatkozók,
az egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről [Gouda Holland (OFJ)] szóló, 2010. december 2‑i 1122/2010/EU bizottsági rendelet (HL L 317., 22. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, F. Dehousse (előadó) és A. M. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az Európai Közösségek Bizottsága 2008. március 6‑án a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint bejegyzés iránti kérelmet tett közzé (összefoglaló: HL C 61., 15. o.). E bejegyzés iránti kérelem, amelyet a Nederlandse Zuivelorganisatie (a továbbiakban: NZO) terjesztett elő és a Holland Királyság nyújtott be a Bizottsághoz, a „gouda holland” oltalom alatt álló földrajzi jelzés (a továbbiakban: OFJ) bejegyzésére vonatkozott.
2 2008. június 26‑án a felperes, a Schutzgemeinschaft Milch und Milcherzeugnisse eV a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 93., 12. o.) 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően kifogást tartalmazó nyilatkozatot nyújtott be a szóban forgó OFJ bejegyzése ellen a német hatóságokhoz.
3 E kifogást tartalmazó nyilatkozatban a felperes a gouda termelőinek és forgalmazóinak azon szakmai csoportosulásaként jelölte meg magát, amelynek tagjainak minősülő vállalkozások 2007‑ben 169 550 tonna goudát forgalmaztak (116 664 tonna a saját termelésükből származott). A kifogást tartalmazó nyilatkozat alátámasztása érdekében többek között kifejtette, hogy a „gouda holland” elnevezés kifejezett pontosítás hiányában történő bejegyzése veszélyeztetné a „gouda ” szokásos elnevezés használatát.
4 2008. július 18‑án a Németországi Szövetségi Köztársaság kifogást tartalmazó nyilatkozatot nyújtott be a Bizottsághoz a szóban forgó OFJ bejegyzése ellen. A felperes 2008. június 26‑i kifogást tartalmazó nyilatkozatát (a fenti 2. pont) csatolták a Németországi Szövetségi Köztársaság kifogást tartalmazó nyilatkozatához.
5 2008. november 4‑én a Bizottság tájékoztatta a Holland Királyságot, hogy úgy ítélte meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott kifogás elfogadható. Emellett felhívta a Holland Királyságot és a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy az 510/2006 rendelet 7. cikkének (5) bekezdése szerinti megállapodás létrejötte érdekében folytassák le a szükséges konzultációkat.
6 2009. május 29‑én a Holland Királyság közölte a Bizottsággal, hogy többek között a Németországi Szövetségi Köztársasággal nem jött létre megállapodás.
7 2010. december 2‑án a Bizottság elfogadta az egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről [Gouda Holland (OFJ)] szóló, 2010. december 2‑i 1122/2010/EU bizottsági rendeletet (HL L 317., 22. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet). A szóban forgó OFJ termékleírása többek között tartalmazza, hogy a „gouda holland” sajt Hollandiában készül, holland tejgazdaságokból származó tehéntejből (a termékleírás 4.2. pontja).
Eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 23‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
9 A 2011. április 19‑i határozattal a jelen ügyet a Törvényszék első tanácsának osztották ki.
10 A Törvényszék első tanácsa elnökének 2011. november 8‑i végzésével megengedte a Holland Királyság és az NZO beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.
11 A 2013. január 31‑i határozattal az ügyet új előadó bírónak osztották ki.
12 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
13 Pervezető intézkedések keretében a Törvényszék 2013. november 15‑én felhívta a feleket, hogy néhány kérdésre írásban válaszoljanak. A felekhez intézett kérdés – különösen a keresetnek a felperes eljáráshoz fűződő érdekére tekintettel történő – elfogadhatóságára vonatkozó feltételre irányult. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság, a Holland Királyság és az NZO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
16 A Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében a Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e. A határozathozatalra az ugyanezen eljárási szabályzat 114. cikkének 3. és 4. §‑a szerinti feltételek mellett kerül sor.
17 A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy határoz, hogy nem szükséges az eljárás folytatása.
18 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy mivel a felperes egy egyesület, főszabály szerint csak akkor indíthat elfogadható megsemmisítés iránti keresetet, ha bizonyos – különösen eljárásjogi jellegű – különleges körülményekre hivatkozhat, vagy ha az általa képviselt tagok, vagy közülük néhány olyan helyzetben van, hogy elfogadható keresetet nyújthatna be (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑2169. o.] 50. pontját; a Törvényszék T‑78/98. sz., Unione provinciale degli agricoltori di Firenze és társai kontra Bizottság ügyben 1999. április 29‑én hozott végzésének [EBHT 1999., II‑1377. o.] 36. pontját, valamint a T‑366/08. sz., Federcoopesca és társai kontra Bizottság ügyben 2012. február 14‑én hozott végzésének 34. pontját).
19 A Bizottság, a Holland Királyság és az NZO úgy ítélik meg, hogy a kereset a felperes vagy tagjai eljáráshoz fűződő érdekének vagy kereshetőségi jogának hiánya miatt elfogadhatatlan.
20 A felperes azt állítja, hogy a kereset elfogadható. Először is rámutat arra, hogy – a megtámadott rendelet ezzel kapcsolatos egyértelmű pontosítása hiányában – a szóban forgó OFJ számára biztosított oltalom az oltalom alatt álló elnevezést alkotó két elemre vonatkozik, és ezek közé tartozik a „gouda ” kifejezés. A felperes tagjainak kereskedelmi tevékenységei ezért veszélyben vannak. Másodsorban a megtámadott rendelet azon kockázattal jár, hogy egyes olyan, a „gouda ” kifejezést tartalmazó csomagolások, amelyek a Holland Királyságra utaló ábrázolást alkalmaznak, az 510/2006 rendeletbe ütközőnek tekinthetők. Harmadsorban a felperes kifejti, hogy a tejágazatban működő vállalkozások a holland gouda gyártásához már nem értékesíthetik a Németországban termelt tejet. A felperes tagjai gazdasági tevékenységeinek akadályozásáról van szó ebben az esetben. Negyedsorban a felperes arra alapított saját érdekére hivatkozik, hogy a Bizottság a jelen ügyben elutasította a kifogását. Ötödsorban, a pervezető intézkedésre adott válaszában a felperes azt állítja, hogy rendelkezik eljáráshoz fűződő érdekkel, mivel a megtámadott rendelet azon kockázatnak teszi ki a tagjait, hogy a „gouda ” kifejezés használata miatt eljárást indítnak ellenük, és mivel azok a termelők, amelyek a szóban forgó OFJ‑re vonatkozó minőségigazoló címke használatára jogosultak, a tagjaihoz képest versenyelőnnyel rendelkeznek.
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Az érdeknek létre kellett jönnie és fenn is kell állnia, és azt a kereset benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (a Törvényszék T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 25. pontja, valamint a T‑136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4063. o.] 34. pontja).
22 Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus önmagában jogi következményekkel járhat, vagy más megfogalmazás szerint, a kereset alkalmas arra, hogy eredményeképpen az azt előterjesztő fél előnyhöz jusson (lásd a Törvényszék T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3253. o.] 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
23 Ezen felül a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik (a Bíróság második tanácsának elnöke által a C‑206/89. R. sz., S. kontra Bizottság ügyben 1989. július 31‑én hozott végzés [EBHT 1989., 2841. o.] 8. pontja; a Törvényszék T‑167/01. sz., Schmitz‑Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ügyben 2003. április 30‑án hozott végzésének [EBHT 2003., II‑1873. o.] 58. pontja és T‑413/12. sz., Post Invest Europe kontra Bizottság ügyben 2013. május 15‑én hozott végzésének 23. pontja).
24 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, többek között azt kívánja meg, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére.
25 Ami először is a felperes által hivatkozott azon körülményt illeti, hogy a tagjainak tevékenységét veszélyeztetné, ha a „gouda” kifejezést a továbbiakban nem lehetne szabadon használni, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet 1. cikke előírja:
26 A megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdése kifejti, hogy „[a]z 510/2006[…] rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az »Gouda« kifejezés az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett továbbra is használható”.
27 Az 510/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése, amelyre a megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdése hivatkozik, úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben valamely bejegyzett elnevezés egy mezőgazdasági termék nevét vagy élelmiszer szokásosnak minősülő elnevezését foglalja magában, ezen szokásos elnevezés használata a hozzá tartozó mezőgazdasági terméken vagy élelmiszeren nem minősül ellentétesnek az [első albekezdés] a) vagy b) [pontjával]”.
28 Végül a szóban forgó OFJ termékleírása összefoglalójának 4.8 pontja, amely a megtámadott rendelet mellékletében szerepel, rámutat arra, hogy többek között a „gouda holland” elnevezés használatával egyértelművé kell tenni a fogyasztók számára, hogy a gouda holland más, mint „a többi gouda sajt”.
29 Az előzőekből következően a megtámadott rendelet egyértelműen előírja, hogy a „gouda” elnevezés az Európai Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett továbbra is használható többek között a sajtok forgalmazására.
30 Ezért a megtámadott rendelet esetleges megsemmisítése semmilyen előnnyel nem járna a felperes tagjai számára e tekintetben (lásd ebben az értelemben egy másik OFJ‑vel kapcsolatban a fenti 18. pontban hivatkozott Unione provinciale degli agricoltori di Firenze és társai kontra Bizottság ügyben hozott végzés 33. pontját). Még mindig használhatják a „gouda” elnevezést, és továbbra is minden esetben be kell tartaniuk az Unió jogrendjében alkalmazandó elveket és szabályokat.
31 Továbbá, mivel a megtámadott rendelet előírja, hogy a „gouda” kifejezés továbbra is használható a sajtok forgalmazására, az említett rendelet nem érinti közvetlenül a felperes tagjainak jogi helyzetét (lásd ebben az értelemben egy másik OFJ‑vel kapcsolatban a Bíróság C‑343/07. sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑5491. o.] 41–45. pontját).
32 Ami a felperes által a pervezető intézkedésekre válaszul hivatkozott azon körülményt illeti, hogy a megtámadott rendelet azon kockázatnak teszi ki a tagjait, hogy a „gouda” kifejezés használata miatt eljárást indítanak ellenük, emlékeztetni kell arra, hogy a felperes, annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (lásd a Törvényszék T‑189/08. sz., Forum 187 kontra Bizottság ügyben 2010. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1039. o.] 84. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 Ennek keretében az eljáráshoz fűződő érdek következhet azon valós kockázat fennállásából, hogy bírósági eljárások befolyásolhatják a felperes jogi helyzetét, vagy abból, hogy bírósági eljárások kockázata jött létre és áll fenn a kereset uniós bírósághoz való benyújtásának időpontjában (lásd a Törvényszék T‑309/04., T‑317/04., T‑329/04. és T‑336/04. sz., TV 2/Danmark és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2935. o.] 79. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 A jelen ügyben elegendő azt megjegyezni, hogy a felperes e tekintetben egyszerű állításokat tesz, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a hivatkozott kockázat valós, vagy pedig létrejött és fennáll a kereset benyújtásának időpontjában. Ezért ezt az érvet el kellett utasítani.
35 Másodsorban, ami azon körülményt illeti, hogy a megtámadott rendelet azon kockázathoz vezet, hogy egyes olyan, a „gouda” kifejezést tartalmazó csomagolások, amelyek a Holland Királyságra utaló ábrázolást alkalmaznak, az 510/2006 rendeletbe ütközőnek tekinthetők, a felperes e tekintetben szintén egyszerű állításokat tesz, amelyek nem bizonyítják, hogy a hivatkozott kockázat valós, vagy pedig létrejött és fennáll a kereset benyújtásának időpontjában.
36 Az uniós jog továbbá nem teszi lehetővé, hogy valamely élelmiszer címkézése alkalmas legyen arra, hogy a fogyasztót megtévessze, különösen ezen élelmiszer származása vagy eredete tekintetében (lásd e tekintetben az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28‑i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.] 16. cikkében megállapított általános elvet, lásd továbbá közelebbről az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 109., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.] 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját).
37 A felperes a pervezető intézkedésekre adott válaszában egyébként elismerte, hogy a fenti 36. pontban szereplő rendelkezések „annak megakadályozására [irányulnak, hogy] a fogyasztót a »gouda« kifejezés [Hollandiára] való hivatkozásokkal történő alkalmazásával megtévesszék”.
38 Ebből következik, hogy a megtámadott rendelet megsemmisítése e tekintetben semmilyen előnnyel nem járna a felperes tagjai számára, mivel e megsemmisítés nem mentesítene az uniós jog alapján fennálló azon kötelezettség alól, hogy a fogyasztót ne tévesszék meg az élelmiszerek származása vagy eredete tekintetében (egy már meglévő jogi kötelezettséggel kapcsolatban lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑212/02. sz., Commune de Champagne és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2007. július 3‑án hozott végzésének [EBHT 2007., II‑2017. o.] 132. pontját).
39 Harmadsorban, ami azon felhozott érvet illeti, miszerint a felperes tagjainak gazdasági tevékenységeit akadályozná, ha a tejágazatban működő vállalkozások a holland gouda gyártásához már nem értékesíthetnék a Németországban termelt tejet, ezen érv alá nem támasztott egyszerű állításokon alapul. Konkrétan, a felperes, amelyhez a pervezető intézkedések keretében kérdést intéztek erre vonatkozóan, lényegében elismerte, hogy még ha ténylegesen Hollandiában érékesítették is a tagjai a tejet, nem lehet pontosan meghatározni, hogy azt mire használták fel. Az ezzel kapcsolatban felhozott érvnek tehát nincs ténybeli alapja.
40 Ami a felperes azon, a pervezető intézkedésekre adott válaszában szereplő kérelmét illeti, amelynek értelmében a Bizottságot és a beavatkozó feleket kellene kötelezni annak bizonyítására, hogy a Hollandiában értékesített német tejet nem gouda gyártására használták fel, e kérelmet el kell utasítani, mivel a felperesnek magának kell bizonyítania az eljáráshoz fűződő érdekét.
41 Mindenesetre a felperes létesítő okiratának 2. cikke értelmében annak célja, hogy a tagjainak minősülő tej‑ és tejtermék‑feldolgozó vállalkozások érdekében többek között az uniós szabályok szerinti eredetmegjelölések bejegyzésével szemben emelt kifogásokkal kapcsolatos peres és nem peres eljárásokat folytasson és támogasson. A felperes működési szabályzatának 3. pontja, amelyet az említett létesítő okiratot követően fogadtak el, kifejti, hogy a felperes „csak akkor avatkozik be, ha tagjai bejegyzés iránti, vagy a bejegyzés elutasítása/megtagadása iránti kérelmet terjesztenek elő”. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes tagjai, amelyek a közvetítésével bejegyzés elutasítása vagy megtagadása iránti kérelmet terjesztettek elő, goudát előállító vagy forgalmazó vállalkozások, amint az a német hatósághoz benyújtott, kifogást tartalmazó nyilatkozatból és keresetének a Törvényszék előtt a felperes által történő ismertetéséből kiderül. Azok a tejtermelők, amelyek a felperesnek esetlegesen tagjai, nem kifogásolták e tekintetben a szóban forgó OFJ bejegyzését. Ebből következően a felperes semmiképpen nem léphet fel a Törvényszék előtt azon tagjai érdekeinek képviseletében, amelyek nem nyújtottak be kérelmet a szóban forgó OFJ bejegyzésének elutasítása vagy megtagadása iránt.
42 Negyedsorban, ami a felperes által felhozott azon érvet illeti, miszerint kifogásának a Bizottság általi elutasítása folytán saját érdekkel rendelkezik, ezen érv téves feltevésen alapul. Konkrétan, az ügy iratanyagába felvett iratokból egyértelműen kiderül, hogy kizárólag a Németországi Szövetségi Köztársaság – és nem a felperes – tekintetében ismerte el a Bizottság, hogy elfogadható kifogást nyújtott be (a megtámadott rendelet (2) preambulumbekezdése). A felperes a kereset keretében nem cáfolta ezt a következtetést. Egyebekben kizárólag a Németországi Szövetségi Köztársaságot – és nem a felperest – hívta fel a Bizottság, hogy az 510/2006 rendelet 7. cikkének (5) bekezdése szerinti megállapodás létrejötte érdekében folytassa le a szükséges konzultációkat. A felperes tekintetében tehát nem ismerte el a Bizottság, hogy az említett cikk értelmében vett „érdekelt fél” lenne. A felperes a kereset keretében nem cáfolta ezt a következtetést. Ezen megállapításokra tekintettel a felperes nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság a jelen ügyben elutasította a kifogását. Mindezenfelül meg kell jegyezni, hogy az 510/2006 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a jogos érdekkel rendelkező és valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy kifogást emelhet a javasolt bejegyzés ellen azáltal, hogy kellően indokolt nyilatkozatot nyújt be az említett tagállamhoz olyan határidőn belül, amely lehetővé teszi az említett cikk (1) bekezdésnek megfelelő kifogás benyújtását. Az 510/2006 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése pedig többek között előírja, hogy „bármely tagállam” kifogással élhet a javasolt bejegyzés ellen a Bizottsághoz benyújtott, kellően indokolt nyilatkozat útján. Ebből következik, hogy – lényegében a felperesnek az írásbeli beadványaiban szereplő állításával szemben – a jogos érdekkel rendelkező és valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyeknek nincs lehetőségük arra, hogy közvetlenül a Bizottsághoz nyújtsanak be kifogást (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑35/06. sz., Honig‑Verband kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott végzésének [EBHT 2007., II‑2865. o.] 51. pontját).
43 Ötödsorban, ami a felperes által a pervezető intézkedésekre adott válaszában felhozott azon tényt illeti, hogy azok a termelők, amelyek a szóban forgó OFJ‑re vonatkozó minőségigazoló címke használatára jogosultak, versenyelőnnyel rendelkeznek a tagjaikhoz képest, a felperes e helyütt megint egy alá nem támasztott, egyszerű állítást tesz. Konkrétan, a felperes egyetlen olyan bizonyítékot sem nyújtott be, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a tagjainak a termékei valóban versenyhelyzetben vannak azokkal a termékekkel, amelyek rendelkezhetnek a szóban forgó OFJ‑vel, vagy hogy a felperes által versengőnek tekintett termékek a fent említett címke elhelyezése miatt mindenképpen versenyelőnnyel rendelkeznek.
44 Egyébként az 510/2006 rendeletből nem vezethető le, hogy annak célja az lenne, hogy versenyelőnyt biztosítson azon termelők javára, amelyek rendelkezhetnek OFJ‑vel. Konkrétan, az 510/2006 rendeletnek többek között csak az a célja, hogy „egyenlő versenyfeltételeket” biztosítson az eredetmegjelöléssel ellátott termékek termelői között (az említett rendelet (6) preambulumbekezdése). Ezért részletesebb bizonyítékok hiányában a felperes által felhozott érvet el kell utasítani.
45 Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendelet nem arra irányul, hogy egy olyan jogot vonjon vissza, amelynek a felperes tagjai a jogosultjai, hanem arra, hogy egy új jogot biztosítson valamennyi olyan gazdasági szereplő – ideértve a felperes tagjait is – számára, amelyek termékei megfelelnek az említett rendeletben szereplő termékleírásnak. Ezért a felperes által hivatkozott körülmény puszta ténykörülménynek minősül, amelyből nem lehet a megtámadott rendelet által a felperes tagjainak jogi helyzetére gyakorolt bármilyen kedvezőtlen hatás fennállására következtetni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑13/12. sz., Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ügyben 2013. október 15‑én hozott végzésének fellebbezett 38. és 39. pontját).
46 Továbbá a felperes által felhozott körülmény különleges körülmények hiányában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az említett tagok közvetlen érintettségére vonatkozó feltétel teljesül (lásd ebben az értelemben a Bíróság 10/68. és 18/68. sz., Eridania és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1969. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1969., 459. o.] 7. pontját; a Törvényszék T‑189/97. sz., Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben 1998. február 18‑án hozott végzésének [EBHT 1998., II‑335. o.] 48. pontját, valamint T‑343/10. sz., Etimine és Etiproducts kontra ECHA ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott végzésének [EBHT 2011., II‑6611. o.] 41. pontját). Ezért a felperes által felhozott különleges körülmények hiányában a szóban forgó érv alapján nem tekinthető úgy, hogy a felperes tagjait közvetlenül érinti a megtámadott rendelet.
47 Mindezek összességére tekintettel a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
48 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
49 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdésével összhangban a Holland Királyság maga viseli saját költségeit. Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik bekezdése alapján az NZO maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Schutzgemeinschaft Milch und Milcherzeugnisse eV viseli a saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Holland Királyság és a Nederlandse Zuivelorganisatie viseli a saját költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2014. szeptember 3‑án.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |