T‑116/11. sz. ügy

Association médicale européenne (EMA)

kontra

Európai Bizottság

„Választottbírósági kikötés – Az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységre vonatkozó hatodik keretprogram (2002–2006) – A Dicoems és a Cocoon szerződés – A szerződés rendelkezéseinek való meg nem felelés a bejelentett kiadások egy része tekintetében – Szerződések megszüntetése – A folyósított összegek egy részének visszafizetése – Kártérítés – Viszontkereset – Szerződésen kívüli felelősség – Jogalap nélküli gazdagodás – Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel meg nem támadható aktus – Pusztán szerződéses jogviszony keretébe illeszkedő, attól elválaszthatatlan aktus – Terhelési értesítés – Elfogadhatatlanság”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2013. december 11.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Valójában szerződéses jellegű jogvitára vonatkozó kereset – A Bizottság által kiadott terhelési értesítés megsemmisítése – Az uniós bíróság hatáskörének hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 288. cikk)

2.      Az Európai Unió költségvetése – Közösségi pénzügyi támogatás – A kedvezményezett kötelezettsége a támogatás feltételeinek tiszteletben tartására – Csak a ténylegesen felmerült költségekre irányuló finanszírozás – A feltüntetett költségek valóságának igazolása – Hiány – Nem elszámolható költségek

(EUMSZ 317. cikk)

3.      Európai uniós jog – Elvek – A megfelelő ügyintézés elve

4.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Szerződés alapján hozott határozat

(EUMSZ 296. cikk)

5.      Európai uniós jog – Elvek – Az Unió jogalap nélküli gazdagodása tilalmának elve – Fogalom

6.      Bírósági eljárás – A keresetek elfogadhatósága – A Kutatási Végrehajtó Ügynökség által saját hatáskörében készített levél ellen irányuló kereset – Szerződésen kívüli felelősség miatti, a Bizottság ellen irányuló kártérítési kereset – Jogi személyiséggel rendelkező Kutatási Végrehajtó Ügynökség – Elfogadhatatlanság

(58/2003 tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés és 21. cikk; 2008/46 bizottsági határozat)

7.      Bírósági eljárás – A jogvita tárgya – Az eljárás során történő módosítás – Tilalom

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 72., 74., 75. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 236., 263. pont)

3.      Az uniós intézményeket a megfelelő ügyintézés általános elvéből következő, az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek csak a közigazgatási feladataik gyakorlása során terhelik. Ellenben, amikor a Bizottság és a felperes közötti kapcsolat egyértelműen szerződéses jellegű, ez utóbbi csak a szerződési feltételek vagy a szerződésre alkalmazandó jog Bizottság általi megsértését kifogásolhatja.

(vö. 245. pont)

4.      Az Európai Unió intézményeit az EUMSZ 296. cikk alapján terhelő indokolási kötelezettség csak az egyoldalú aktusokra vonatkozik. Nem vonatkozik tehát az olyan aktusokra, amelyeket az érintett intézmény a féllel kötött szerződés alapján tesz.

(vö. 275. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 282. pont)

6.      Azon levelet, amelyen a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) fejléce szerepel, annak osztályvezetője írt alá, és amelyet a REA saját hatáskörében küldött, nem lehet úgy tekinteni, hogy azt a Bizottság küldte, vagy, hogy az neki betudható.

A közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003 rendelet alapján a Bizottság végrehajtó hivatalokat hozhat létre, és azokat egy vagy több közösségi program igazgatásával kapcsolatos feladatok ellátásával bízhatja meg. Bár a politikai döntésektől függő, mérlegelési mozgástérrel járó feladatokat továbbra is a Bizottság látja el, a hivatal feladata lehet a projekt szakaszainak igazgatása, a költségvetés végrehajtása vonatkozásában jogi aktusok elfogadása, valamint a Bizottság által átruházott hatáskörben a közösségi program megvalósításához szükséges műveletek elvégzése, különösen a szerződések és támogatások odaítélésével kapcsolatban. Ezenkívül e rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint a végrehajtó hivatal jogi személyiséggel rendelkezik. Az említett rendelet 21. cikkéből kitűnik, hogy a hivatal szerződéses felelősségét a szerződésre alkalmazandó jog szabályozza, és hogy a hivatal a szerződésen kívüli felelősség esetében az általa vagy az alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott kárt a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti.

A Bizottság az említett rendelet alapján hozta létre az REA‑t a 2008/46 határozattal. E határozat 1. cikke alapján a REA alapszabályát az 58/2003 rendelet állapítja meg. Ebből következően a REA jogi személyiséggel rendelkezik. A 2008/46 határozatnak és az 58/2003 rendelet 21. cikkének együttes értelmezéséből kitűnik az is, hogy szerződésen kívüli felelőssége körében a REA‑nak meg kell térítenie az általa vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

(vö. 292–296., 299., 300. pont)

7.      Amikor a Törvényszék választottbírósági kikötés alapján jár el, akkor a jogvitát a szerződésre alkalmazandó nemzeti anyagi jog alapján kell eldöntenie.

Ezzel szemben azon általánosan elfogadott jogelv alapján, miszerint minden bíróság a saját eljárási szabályait alkalmazza, a hatáskör fennállását és a kérelmek elfogadhatóságát is kizárólag az uniós jog alapján kell értékelni. Következésképpen, ha viszontkereseti kérelmet terjesztenek elő a viszonválasz keretében a Törvényszék előtt folyamatban levő ügyben, annak elfogadhatóságát a Törvényszék eljárási szabályzatának 48. cikke szerint kell meghatározni. E cikk tiltja az eljárás további részében új jogalap felhozatalát, bizonyos körülmények között azonban lehetővé teszi. Az említett rendelkezés azonban nem teszi lehetővé valamelyik fél számára az eljárás során a jogvita tárgyának módosítását. Az eljárási szabályzat 48. pontja nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a felperesről vagy az alperesről van‑e szó. Ráadásul elfogadhatatlannak kell tekinteni egy olyan elfogadhatatlansági kifogást vagy jogalapot, amelyet először a viszonválaszban adtak elő, és amely az eljárás során fel nem tárt jogi és ténybeli körülményeken alapult.

(vö. 310–316. pont)