T‑346/06. R. sz. ügy

Industria Masetto Schio Srl (IMS)

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – 98/37/EK irányelv – Elfogadhatóság – Fumus boni iuris – Sürgősség – Az érdekek mérlegelése”

A végzés összefoglalása

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Az alapkereset prima facie elfogadhatósága

(EK 242. és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Az alapkereset prima facie elfogadhatósága

(EK 242. és EK 243. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §; 98/37 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (1) és (2) bekezdés)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Az alapkereset prima facie elfogadhatósága

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés, EK 242. és EK 243. cikk; 98/37 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (2) bekezdés)

4.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár

(EK 242. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. §)

1.      Annak érdekében, hogy a jogi aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem elfogadható legyen, a kérelmezőnek bizonyítania kell bizonyos okok fennállását, amelyekből valószínűsíthető azon alapkereset elfogadhatósága, amelyhez az ideiglenes intézkedés iránti kérelme kapcsolódik, mindezt annak elkerülése érdekében, hogy ideiglenes intézkedés útján olyan jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését érje el, amelynek a megsemmisítését később a közösségi bíróság – miután a felperes alapkeresetét elfogadhatatlannak találta – megtagadja. Az alapkereset elfogadhatósága ilyen vizsgálatának szükségszerűen sommásnak kell lennie, figyelemmel az ideiglenes intézkedés iránti eljárás sürgős jellegére. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében ugyanis az alapkereset elfogadhatóságát csak első látásra lehet megítélni, mivel a cél annak vizsgálata, hogy a kérelmező elegendő olyan tényt szolgáltatott‑e, amelyek előzetesen igazolják azt a következtetést, hogy nem zárható ki az alapkereset elfogadhatósága. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor nyilváníthatja elfogadhatatlannak az ilyen kérelmet, ha az alapkereset elfogadhatósága teljesen kizárható. Ugyanis, ha az elfogadhatóság első ránézésre nem teljesen kizárt, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás szakaszában az elfogadhatóságról hozott határozat előre meghatározná az Elsőfokú Bíróságnak az alapeljárásban hozandó határozatát.

(vö. 31–33. pont)

2.      Figyelembe véve a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 98/37 irányelv rendszerét és célját, első látásra úgy tűnik, hogy a Bizottságnak kötelezettsége, és nemcsak egyszerű lehetősége, hogy nyilatkozzon az irányelv 7. cikkének rendelkezései alapján a neki bejelentett nemzeti intézkedésről. Első ránézésre szintén úgy tűnik, hogy a Bizottság nem a tervezett intézkedésekről, hanem a tagállamok által elfogadott olyan nemzeti intézkedésekről köteles nyilatkozni, amelyek az érintett gépek szabad mozgásának korlátozásával járnak.

Egyébként ugyanezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok minden megfelelő intézkedést meghoznak annak biztosítására, hogy az ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó gépeket és biztonsági berendezéseket csak akkor lehessen forgalomba hozni és üzembe helyezni, ha nem veszélyeztetik a személyek egészségét vagy biztonságát, és adott esetben a háziállatokat vagy a tulajdont.

Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ezért nem zárhatja ki, hogy a valamely tagállam által az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti intézkedés indokolt jellegének Bizottság általi megállapítása és ezen információnak az ezen irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a többi tagállammal történő közlése jelentősen módosítsa a Bizottság jogi aktusával érintett gépek gyártójának jogi helyzetét, annak megakadályozásával, hogy ezen gépeket forgalomba lehessen hozni és üzembe lehessen helyezni azon tagállamok piacán, amelyek ezen jogi aktus címzettjei. Következésképp első ránézésre nem zárható ki, hogy a Bizottság jogi aktusa kötelező joghatásokat válthat ki az ezen jogi aktus által érintett gépek gyártója tekintetében.

(vö. 39–40., 42. pont)

3.      Abban az esetben, ha a közösségi jogi aktust az intézmény valamely tagállamnak címezi, amennyiben azon intézkedés, amelyet a tagállamnak e jogi aktus végrehajtása érdekében meg kell hoznia, automatikus jellegű, illetve ha a szóban forgó jogi aktus következményei egyértelműen kötelezőek, akkor ez az intézkedés által érintett valamennyi személyt közvetlenül érinti. Ha ellenben a jogi aktus meghagyja a tagállamnak a lehetőséget, hogy eljárjon vagy ne járjon el, vagy nem kényszeríti arra, hogy meghatározott értelemben járjon el, a tagállam intézkedése vagy az intézkedés hiánya érinti közvetlenül az érintett személyt, és nem önmagában a jogi aktus.

Ha a tagállamok olyan jogi aktus címzettjei, amellyel a Bizottság a tagállamok gépekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 98/37 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően arról tájékoztatja őket, hogy bizonyos gépek forgalomba hozatalát és forgalmazását tiltó nemzeti intézkedés indokolt vagy részben indokolt, első ránézésre nem tehetnek mást, mint hogy megakadályozzák a nemzeti intézkedést indokoltnak nyilvánító bizottsági aktusban szereplő gépek forgalomba hozatalát és üzembe helyezését. Első ránézésre úgy tűnik ugyanis, hogy a Bizottság értékeli az ilyen intézkedések elfogadásának szükségességét, mivel ezt követően – úgy tűnik – a tagállamok kötelesek meghozni azon megfelelő intézkedéseket, amelyeket e megállapítás maga után von, vagyis a gépeket kivonni a forgalomból, és az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően nem engedni a forgalomba hozatalukat és üzembe helyezésüket, ha veszélyeztetik a személyek egészségét vagy biztonságát. Ezért nem kizárt, hogy a tagállamoknak első ránézésre egyáltalán nincs mozgásterük, ha ilyen jogi aktus címzettjei.

Továbbá, bár igaz, hogy azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy valamely, őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket, első ránézésre nem lehet kizárni, hogy a Bizottság említett jogi aktusa személyében érinti a felperest, ha az kifejezetten és kizárólag az általa gyártott gépekre vonatkozik.

(vö. 50–52., 56–57. pont)

4.      Ideiglenes intézkedés iránti eljárásban a sürgősséget annak fényében kell mérlegelni, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése szükséges‑e azért, hogy elkerülhető legyen az azt kérő fél súlyos és helyrehozhatatlan károsodása. Bár vagyoni kár csak kivételes körülmények között tekinthető helyrehozhatatlannak, vagy akár csak nehezen helyrehozhatónak, mivel e kár később vagyoni kártérítés tárgya lehet, az ideiglenes intézkedés indokolt akkor, ha látszik, hogy az intézkedés nélkül a felperes olyan helyzetbe kerülne, amely az alapeljárást lezáró ítélet meghozatala előtt veszélyeztetheti a létét. A kár közvetlenségét nem kell teljes bizonyossággal megállapítani, és – különösen, ha a kár több tényező együttes bekövetkezésétől függ – elegendő, ha a kár megfelelő valószínűséggel előre látható.

Az olyan bizottsági határozat, amely első ránézésre arra hivatott, hogy az összes tagállamot a kereskedelmet korlátozó intézkedések – mint például a bizonyos gépek forgalomba hozatalát és forgalmazását azon veszély miatt megtiltó intézkedések, amelyet e gépek a személyek egészségére és biztonságára jelentenek ‑ meghozatalára kötelezze, sértheti az e gépeket gyártó vállalkozás hírnevét. Ezért el kell ismerni az ilyen sérelem károkozó jellegét. Valamely vállalkozás kereskedelmi hírnevének és a termékei biztonsága hírének ilyen sérelme ugyanis olyan kárt okozhat neki, amely a nehezen felmérhető jellege miatt nehezen hozható helyre. Az ilyen kár továbbá súlyosnak minősíthető akkor, ha ez a sérelem az említett határozatnál fogva az összes tagállamban, és következésképpen azon összes piacon hatást gyakorolhat, ahol a felperes tevékenykedik, és nemcsak közülük az egyikre. A vállalkozás hírnevének ilyen sérelme helyrehozhatatlan következményekkel járhat a termelésére, mind az érintett ágazatban, mind egyéb tevékenységi ágazataiban, és következésképpen a teljes pénzügyi helyzetére. Következésképpen azon veszély, hogy hirtelen csődbe kényszerül, nem tisztán hipotetikusnak, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő valószínűséggel előre láthatónak tűnik.

E körülményekre figyelemmel az említett bizottsági határozat végrehajtása súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat a felperes vállalkozásnak, mivel a létét veszélyezteti, oly módon, hogy a kért intézkedések sürgőssége vitathatatlannak tűnik.

(vö. 121–123., 136–137., 142–144., 146. pont)