T‑255/08. sz. ügy

Eugenia Montero Padilla

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A JOSE PADILLA közösségi szóvédjegy bejelentése – JOSE PADILLA korábbi védjegyek és megjelölés – Viszonylagos kizáró okok – A párizsi egyezmény 6a. cikke értelmében vett közismert védjegy és jó hírnévvel rendelkező védjegy hiánya – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése) – A kereskedelmi forgalomban használt korábbi megjelölés hiánya – A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (4) bekezdése)”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Valamely tagállamban közismert korábbi azonos vagy hasonló védjegy jogosultja általi felszólalás

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, (2) bekezdés, c) pont)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Nem lajstromozott védjegy, illetve a gazdasági tevékenység körében használt más megjelölés jogosultjának felszólalása

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés)

1.      A José Padilla név védjegyként való használata nem nyert bizonyítást a JOSE PADILLA szómegjelölésnek a Nizzai Megállapodás szerinti 9., 25. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában közösségi védjegyként való lajstromozással szembeni felszólalási eljárásban. A benyújtott iratok ugyanis kizárólag az elhunyt zeneszerző közismertségét és nevének zeneművek szerzőjeként történő azonosítására való használatát bizonyítják, nem pedig e név védjegyként való használatát. Így nem nyert bizonyítást, hogy a védjegybejelentés benyújtásakor a JOSE PADILLA megjelölés valamely tagállamban védjegyként közismert volt, és a védjegybejelentésben megjelölt árukhoz hasonló vagy azokkal azonos áruk megjelölésére alkalmazták.

(vö. 53., 56. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megfogalmazásából következik, amely a „korábbi közösségi védjegy” kifejezést használja, hogy ez a rendelkezés az e rendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerinti korábbi védjegyekre csak abban az esetben vonatkozik, ha azokat lajstromozták.

Ebből következően, ellentétben a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, amely lehetővé teszi az azonos vagy hasonló áruk és szolgáltatások tekintetében, hogy a felszólalást olyan megjelölésre alapozzák, amelyre vonatkozóan a lajstromozásnak semmilyen bizonyítékát nem terjesztették elő, de amelyek az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében közismertek, az említett rendelet 8. cikkének (5) bekezdése az egymáshoz nem hasonló áruk és szolgáltatások tekintetében csak azokat a Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében közismert védjegyeket oltalmazza, amelyek esetében a lajstromozást bizonyították.

(vö. 47., 48. pont)

3.      Szerzői jog nem minősülhet a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „kereskedelmi forgalomban használt megjelölésnek”. Az említett rendelet 52. cikkének rendszeréből ugyanis kitűnik, hogy a szerzői jog nem ilyen megjelölés. E rendelkezés (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a közösségi védjegyet törölni kell a 8. cikk (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek. Ugyanezen cikk (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a közösségi védjegyet törölni kell továbbá akkor is, ha annak használata valamely „másik” korábbi jog alapján megtiltható, többek között a szerzői jog alapján. Ebből következik, hogy a szerzői jog nem része az említett rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében szereplő korábbi jogoknak.

(vö. 65. pont)