A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2018. november 22.(*)
„EMGA – Finanszírozásból kizárt kiadások – A legkülső régiók részére megállapított egyedi intézkedések – A 247/2006/EK rendelet 12. cikkének c) pontja – Műszaki támogatás – Ellenőrzési tevékenységek – Eljárási garanciák – Jogos bizalom”
A T‑31/17. sz. ügyben,
a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes, M. Figueiredo, J. Saraiva de Almeida és A. Tavares de Almeida, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Rechena és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2016. november 15‑i (EU) 2016/2018 bizottsági végrehajtási határozatnak (HL 2016. L 312., 26. o.) az említett finanszírozásból a Portugál Köztársaság tekintetében 460 202,73 euró és 200 000 euró összeget (6701 költségvetési jogcím) kizáró részében való megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, K. Kowalik‑Bańczyk (előadó) és C. Mac Eochaidh bírák,
hivatalvezető: I. Dragan tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. május 3‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A Madeira és az Azori‑szigetek távoli és szigetjellegével kapcsolatos támogatási program (POSÉIMA) keretében az Azori‑szigetek és Madeira autonóm régiók (Portugália) 1992 óta a helyi mezőgazdasági termelést támogató egyedi intézkedésekben részesülnek. Ezen intézkedéseket a 2007‑es gazdasági évtől az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló, 2006. január 30‑i 247/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 42., 1. o.) 9. cikke rendelkezéseinek megfelelően létrehozott támogatási programba vonták össze. Ennek érdekében a Portugál Köztársaság általános programtervezetet dolgozott ki, amelyet az Európai Bizottság ugyanezen rendelet (a továbbiakban: általános program) 24. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően megvizsgált és jóváhagyott.
2 2008. szeptember 30‑án a Portugál Köztársaság az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. április 12‑i 793/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 145., 1. o.) 49. cikke alapján az általános program módosítására vonatkozó tervezetet nyújtott be a Bizottsághoz. E tervezet, amely 2009. január 27‑én átdolgozásra került, az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram keretében többek között a tanulmányok, bemutatóprojektek, képzési tevékenység és technikai segítségnyújtás finanszírozására vonatkozó új intézkedés bevezetését írta elő.
3 A Bizottság a 2009. március 3‑án hozott C(2009) 1364 végleges bizottsági határozattal (a továbbiakban: 2009. március 3‑i határozat) jóváhagyta a Portugál Köztársaság által az általános program vonatkozásában benyújtott módosításokat.
4 Következésképpen az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. melléklete egy új 4.6 ponttal egészült ki, amelynek szövege a következő:
„4.6 Tanulmányok, demonstrációs projektek, képzések, illetve technikai segítségnyújtási intézkedések finanszírozása
Jogi háttér
A […] 793/2006 […] rendelet 50. cikke előírja a tanulmányok, demonstrációs projektek, képzések, illetve technikai segítségnyújtási intézkedések finanszírozását […]
Célkitűzések
Ezen intézkedés célja az Azori‑szigetek autonóm régióra [vonatkozó] alprogram előkészítő, koordinációs, információs, irányítási, ellenőrzési és értékelési tevékenysége hatékony lefolytatására vonatkozó feltételek megteremtése.
Meghatározás
Ezen intézkedésnek magában kell foglalnia az [Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram] megfelelő irányításához és végrehajtásához szükséges különböző funkciók területén feladatokat ellátó szervezetek által támogatható tevékenységeket.
[…]
E rendelkezés alapján az Azori‑szigetek autonóm régió célja az [Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram] összes résztvevője részéről felmerülő szükségletek kielégítéséhez szükséges pénzeszközök megszerzése.
Kedvezményezettek
• Az irányító hatóságok.
Támogatható kiadások és támogatási rendszer
Támogathatónak minősülnek és 100%‑os finanszírozásban részesülnek az alábbiakhoz kapcsolódó kiadásokra vonatkozó költségek:
• termékek és felszerelések beszerzése és karbantartása,
• szolgáltatások igénybevétele,
• tanulmányok és auditálások megvalósítása,
• információk és promóciós anyagok összeállítása és közzététele,
amelyeket közvetlenül az [Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram] előkészítő, koordinációs, információs, irányítási, ellenőrzési és értékelési tevékenységeihez használtak fel.”
5 A portugál hatóságok részéről ezen intézkedés keretében különböző, az Európai Unió által támogatott kiadás merült fel a 2012. pénzügyi évre vonatkozóan összesen 460 202,73 euró, a 2013. pénzügyi évre vonatkozóan pedig összesen 200 000 euró összegben.
6 A 2012. pénzügyi évre vonatkozóan a szóban forgó kiadások négy terepjáró jármű (94 407,56 eurós) beszerzéséhez, a helyszíni ellenőrzésekben részt vevő személyi állomány béréhez (69 977,11 euró), az információs, hozzáférési és tűzjelző rendszernek és egy terepjáró jármű beszerzésének a költségeihez (53 059,65 euró), 22 számítógép és monitor, valamint három hordozható számítógép beszerzéséhez (14 446 euró), végül pedig tizenegy technikus és egy szolgáltatásokért felelős igazgató díjazásához (228 312,41 euró) kapcsolódtak.
7 A 2013. pénzügyi évre vonatkozóan a szóban forgó kiadások tíz technikus és egy szolgáltatásokért felelős igazgató díjazásához (199 095,92 euró), valamint az ezen igazgató utazásai körében felmerült költségek fedezésére szolgáló támogatásokhoz (904,08 euró) kapcsolódtak.
8 A Bizottság egy vizsgálatot követően a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanács rendelet (HL 2005. L 209., 1. o.) 31. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálati eljárást kezdeményezett.
9 A 2013. december 5‑i levelében (a továbbiakban: 2013. december 5‑i levél) a Bizottság az 1290/2005 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK rendelete (HL 2006. L 171., 90. o.; helyesbítés: HL 2009. L 52., 17. o.) 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban tájékoztatta a portugál hatóságokat a megállapításairól. Ennek körében a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó kiadások teljes egészében az általános program keretében a portugál hatóságok által lefolytatott vizsgálatokhoz szükséges személyi állomány és felszerelések finanszírozására szolgáltak. Ebből következően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e kiadások, mivel nem felelnek meg egyrészt az 1290/2005 rendelet 13. cikke rendelkezéseinek, másrészt pedig a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontjának és 25. cikkének, nem téríthetők meg az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA).
10 A 2014. április 7‑i levélben a portugál hatóságok közölték, hogy nem értenek egyet a Bizottság álláspontjával, mivel – álláspontjuk szerint – a szóban forgó kiadások a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja alapján az uniós finanszírozás keretében támogatható kiadások.
11 A 2014. június 4‑én tartott kétoldalú találkozón a Bizottság és a portugál hatóságok fenntartották álláspontjukat. E találkozót követően a Bizottság tájékoztatta a portugál hatóságokat arról, hogy álláspontja szerint a 2009. március 3‑i határozat e tekintetben nem keltett jogos elvárást a szóban forgó kiadások támogathatósága tekintetében.
12 A 2014. december 22‑i levélben a portugál hatóságok megismételték, hogy nem értenek egyet a Bizottság álláspontjával.
13 2016. július 12‑én a Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatalosan közölte a következtetéseit a portugál hatóságokkal. Ennek keretében a Bizottság az 1290/2005 rendelet 13. cikke és a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja alapján ismételten megállapította, hogy a szóban forgó kiadások nem támogathatók. Következésképpen a Bizottság azt javasolta, hogy a teljes 660 202,73 euró összeget zárják ki az uniós finanszírozásból.
14 2016. november 15‑én a Bizottság elfogadta az EMGA és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló (EU) 2016/2018 bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2016. L 312., 26. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). A Portugál Köztársaság vonatkozásában a Bizottság többek között kizárta az uniós finanszírozásból a szóban forgó kiadásokhoz kapcsolódóan felmerült 460 202,73 euró és a 200 000 euró összegeket (6701 költségvetési jogcím).
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A Portugál Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2017. január 20‑án benyújtott keresetlevelében előterjesztette a jelen keresetet.
16 A Bizottság az ellenkérelmet 2017. március 27‑én nyújtotta be a Törvényszék Hivatalához.
17 A Portugál Köztársaság 2017. május 16‑án nyújtotta be válaszát, a Bizottság pedig 2017. június 28‑án nyújtotta be viszonválaszát.
18 A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikke (3) bekezdése a) és d) pontja alapján elfogadott pervezető intézkedések keretében kérdéseket intézett a felekhez, és iratok benyújtására hívta fel őket. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.
19 A Portugál Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az a tekintetében kizárja az uniós finanszírozásból a 460 202,73 euró és a 200 000 euró összegeket;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
20 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
21 Keresete alátámasztása érdekében a Portugál Köztársaság három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a jogos bizalom elvének, a második a 247/2006 rendelet 12. cikke (c) pontjának, a harmadik pedig a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a megsértésén alapul.
22 A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy elsőként a harmadik jogalapot kell megvizsgálni, amely a lényeges eljárási szabályok megsértéséhez kapcsolódik, ezt követően a második jogalapot, amely a másodlagos uniós jog egyik anyagi jogszabályának a megsértésén alapul, végül pedig az első jogalapot, amelyet az uniós jog egyik alapelvének a megsértésére alapítottak.
A 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról
23 A Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy a neki címzett első írásbeli értesítés nem volt kellőképpen megindokolva. Ugyanis egyrészt a 2013. december 5‑i levélben nem fejtették ki, hogy melyek azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kiadások az ellenőrzésére irányuló intézkedések végrehajtása érdekében merültek fel. Másrészt ezen levél nem rögzítette, hogy a szóban forgó egyes kiadások külön‑külön miért nem finanszírozhatók az EMGA‑ból.
24 A Bizottság vitatja a Portugál Köztársaság érveit.
25 Előzetesen pontosítani kell, hogy a 247/2006 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerint a legkülső régiók részére ezen rendelet alapján hozott egyedi mezőgazdasági intézkedések az 1290/2005 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a mezőgazdasági piacok szabályozását célzó intervenciónak minősülnek. Következésképpen az Unió által a 247/2006 rendelet alapján finanszírozott kiadások az 1290/2005 rendelet 3. cikkében felsorolt EMGA‑kiadások közé tartoznak, ennélfogva pedig e rendeletnek az ezen alap kiadásaira alkalmazandó valamennyi rendelkezése vonatkozik azokra.
26 Ebből az következik, hogy amennyiben a Bizottság bizonyos olyan költségeket kíván kizárni az uniós finanszírozásból, amelyek a tagállamok részéről a 247/2006 rendelet alapján merültek fel, akkor az 1290/2005 rendelet 31. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálati eljárást kell lefolytatnia, amelynek az alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 885/2006 rendelet 11. cikke állapítja meg.
27 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megfelelőségi vizsgálati eljárásra vonatkozó végleges és jogerős határozatot olyan különös kontradiktórius eljárás befejeztével kell meghozni, amely eljárás keretében az érintett tagállamoknak rendelkezniük kell az álláspontjuk ismertetéséhez szükséges valamennyi garanciával (lásd analógia útján: 2000. december 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑245/97, EU:C:2000:687, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Ily módon a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének az első albekezdése előírja, hogy amennyiben egy vizsgálat alapján a Bizottság úgy véli, hogy egy kiadást nem az uniós szabályoknak megfelelően teljesítettek, megállapításait közli az érintett tagállammal.
29 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az e rendelkezés értelmében vett írásbeli közlésnek teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az érintett tagállamnak a Bizottság fenntartásairól, oly módon, hogy betölthesse az említett rendelkezés által rögzített figyelmeztető szerepét (lásd analógia útján: 2012. május 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑24/11 P, EU:C:2012:266, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Következésképpen az 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy az érintett tagállamnak felrótt szabálytalanság az említett rendelkezés első albekezdésében előírt írásbeli közlésben kellően pontosan szerepeljen (lásd analógia útján: 2012. május 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑24/11 P, EU:C:2012:266, 28. pont).
31 E körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy a 2013. december 5‑i levél megfelelt‑e a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, következésképpen pedig, hogy az az említett rendelkezés szerinti szabályos tájékoztatásnak minősül‑e.
32 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy amint arra a Bizottság hivatkozik, először is, a 2013. december 5‑i levél megjelöli az általa alkalmazott jogszabályhelyeket, tudniillik egyrészt az 1290/2005 rendelet 13. cikkét, másrészt pedig a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontját és 25. cikkét. Másodszor, e levél hivatkozik az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontjában előírt intézkedés céljára, valamint az ezen intézkedésben felsorolt uniós finanszírozás keretében támogatható kiadások kategóriáira. Harmadszor, ugyanezen levél meghatározza a Bizottság által vizsgált kiadásokat, minden egyes kiadás esetében pontosítva az érintett pénzügyi évet, a kiadásért felelős hatóságot, valamint e kiadás tárgyát és összegét. Negyedszer, az említett levél megállapítja, hogy „a [szóban forgó] kiadásokat teljes egészében a [portugál hatóságok] által a [támogató] programmal összefüggésben lefolytatott vizsgálatokhoz szükséges személyi állomány és felszerelések finanszírozására használták fel”. Ötödször, a levélben kifejtésre kerül, hogy a tagállamok hatóságai részéről az adminisztratív és ellenőrzési kötelezettségeik ellátása körében felmerült kiadások a kifizető ügynökségek fő tevékenységéhez kapcsolódnak, ily módon e kiadások az EMGA‑ból nem téríthetők meg. Hatodszor, e levélben megállapításra kerül, hogy a szóban forgó kiadások nem támogathatók az EMGA finanszírozása keretében, mivel azok nem felelnek meg egyrészt az 1290/2005 rendelet 13. cikke rendelkezéseinek, másrészt pedig a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontjának és 25. cikkének.
33 E körülmények között a 2013. december 5‑i levél kellő pontossággal határozza meg a Portugál Köztársaságnak felrótt szabálytalanságok jellegét és indokait, és teljes körű tájékoztatást nyújt e tagállamnak a Bizottság fenntartásairól. Következésképpen a jelen ügyben e levél figyelmeztető szerepet tölt be a megfelelőségi vizsgálati eljárás keretében.
34 A Portugál Köztársaság által a kifejezetten a 2013. december 5‑i levélben foglaltakkal szemben megfogalmazott két kifogás nem alkalmas arra, hogy kétségessé tegye e következtetést.
35 Ugyanis, egyrészt, ami az azon alapuló kifogást illeti, hogy e levélben nem került kifejtésre, hogy melyek azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kiadások az ellenőrzésére irányuló intézkedések végrehajtása érdekében merültek fel, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó kiadások egyikének – tudniillik a „helyszíni ellenőrzésekben részt vevő személyi állomány béréhez” kapcsolódó, a 2012‑es pénzügyi évben kifizetett 69 977,11 euró összegnek – a címéből magából az következik, hogy ez a kiadás az ellenőrzésére irányuló intézkedések végrehajtásához kapcsolódott. Ráadásul mivel a Portugál Köztársaság teljes mértékben tisztában volt a szóban forgó kiadások jellegével, és mivel utólagosan, többek között a 2014. június 4‑i kétoldalú megbeszélés során, elismerte, hogy e kiadások az ellenőrzési tevékenysége keretében merültek fel, az, hogy a 2013. december 5‑i levél nem szolgált részletesebb magyarázattal többek között a fent hivatkozott 69 977,11 eurón kívüli összegekre vonatkozóan, a jelen ügyben egyáltalán nem akadályozta meg a Portugál Köztársaságot abban, hogy ismertesse álláspontját, és hogy vitassa a Bizottság által javasolt pénzügyi korrekció megalapozottságát.
36 Másrészt, ami az azon alapuló kifogást illeti, hogy a 2013. december 5‑i levél nem pontosítja azokat az indokokat, amelyek alapján a szóban forgó egyes kiadások külön‑külön nem finanszírozhatók az EMGA‑ból, azt kell válaszolni, hogy amennyiben valamely kiadáskategóriára vagy ‑csoportra ugyanazon elszámolhatóságot kizáró ok vonatkozik, a Bizottságnak elegendő valamennyi érintett kiadásra vonatkozóan átfogó indokolást adnia (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2007. február 15‑i BVBA Management, Training en Consultancy ítélet, C‑239/05, EU:C:2007:99, 37. pont). Márpedig meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a 2013. december 5‑i levélben megállapította, hogy a szóban forgó kiadások célja teljes egészében az ellenőrzési intézkedések végrehajtásához szükséges személyi állomány és felszerelés finanszírozása volt, és hogy mivel e kiadások a nemzeti hatóságok fő tevékenységének a részét képezték, azok az uniós finanszírozás keretében nem támogathatók. E körülmények között, és figyelemmel arra, hogy a 2013. december 5‑i levél szerint a szóban forgó kiadások ugyanezen célt szolgálták, nem róható fel a Bizottságnak, hogy átfogóan indokolta e kiadásoknak az Unió által való finanszírozása kapcsán fennálló kifogásait.
37 A fentiekből az következik, hogy a 2013. december 5‑i levél megfelel a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített követelményeknek.
38 Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.
A 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontjának a megsértésére alapított második jogalapról
39 A Portugál Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat sérti a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontját, amely rendelkezés engedélyezi a támogatási programok végrehajtásához kapcsolódó technikai segítségnyújtás finanszírozását. Az ellenőrzési intézkedések ugyanakkor egyrészt a technikai segítségnyújtás egyik típusának minősülnek, másrészt azok minden támogatási program végrehajtásához szükségesek. Ebből következően, az 1290/2005 rendelet 13. cikke alóli kivételként a nemzeti hatóságok által a személyi és adminisztratív költségeik vonatkozásában viselt kiadások támogathatók az uniós finanszírozás keretében, amennyiben – mint a jelen ügyben – e kiadások valamely ellenőrzési tevékenység címén és valamely támogatási program keretében merültek fel.
40 A Bizottság vitatja a Portugál Köztársaság érveit.
41 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felek között nem vitatott, hogy a szóban forgó kiadások azon ellenőrzési intézkedések portugál hatóságok által való végrehajtásához szükséges személyi állomány és felszerelés finanszírozása körében merültek fel, amelyek többek között az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram keretében lefolytatott vizsgálatokból álltak. Másrészt mind az ügy irataiból, különösen a 2013. december 5‑i levélből és a portugál hatóságok 2014. április 7‑i leveléből, mind pedig a felek által a tárgyaláson előadott szóbeli magyarázatokból az következik, hogy az ezen ellenőrzési intézkedéseket végrehajtó és a szóban forgó kiadásokat eszközlő portugál hatóságok nem a lisszaboni (Portugália) székhelyű kifizető ügynökség, hanem az Azori‑szigeteken működő más közigazgatási hatóságok voltak.
42 Így a felek közötti vita nem a szóban forgó kiadások természetére és tárgyára vonatkozik, hanem kizárólag annak a tisztán jogi kérdésnek az eldöntésére, hogy e kiadások a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja alapján az uniós finanszírozás keretében támogatható kiadásoknak minősülnek‑e.
43 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 247/2006 rendelet és a 793/2006 rendelet egyedi mezőgazdasági intézkedéseket ír elő a legkülső régiók részére.
44 Közelebbről meg kell jegyezni, hogy, először is, a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a támogatási program magában foglalja többek között „a tervezett intézkedések leírás[át], különös tekintettel a program megvalósítása érdekében folyósítandó támogatásokra, valamint adott esetben az érintett intézkedések előkészítésével, megvalósításával vagy módosításával kapcsolatos tanulmányokra, bemutatóprojektekre, képzési tevékenységre és technikai segítségnyújtásra vonatkozó igényekről szóló információkra”.
45 Továbbá a 247/2006 rendelet 25. cikkének harmadik francia bekezdése előírja az ugyanezen rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapítását „a[z említett rendelet] 12. cikk[ének] c) pontjában említett tanulmányokra, bemutatóprojektekre, képzési tevékenységre és technikai segítségnyújtásra” vonatkozóan.
46 Végül, a 793/2006 rendelet 50. cikke, amely megállapítja a 247/2006 rendelet 25. cikke harmadik francia bekezdésében előírt részletes végrehajtási szabályokat, kimondja, hogy „[a] tanulmányok, demonstrációs és képzési projektek, illetve technikai segítségnyújtási intézkedések finanszírozásához szükséges összegek a 247/2006 […] rendelet 24. cikke (2) bekezdésének megfelelően jóváhagyott programban nem haladhatják meg az érintett program teljes finanszírozásának 1%‑át”.
47 E rendelkezések összességéből az következik, hogy a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontjában szereplő és valamely legkülső régió részére nyújtott támogatási programban előírt tanulmányok, bemutatóprojektek, képzési tevékenységek és technikai segítségnyújtás főszabály szerint támogathatók az uniós finanszírozás keretében, azzal a feltétellel, hogy azok többek között a támogatási intézkedések előkészítésével, megvalósításával vagy módosításával kapcsolatosak.
48 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a 247/2006 rendelet és a 793/2006 rendelet egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely meghatározná az e rendeletek által hivatkozott tevékenységek különböző típusait. Közelebbről, e rendeletek nem pontosítják, hogy a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontja szerinti „támogatási intézkedések […] megvalósításával kapcsolatos […] technikai segítségnyújtás” magában foglalja‑e a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzési intézkedéseket.
49 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy – amint azt a Portugál Köztársaság állítja, a Bizottság pedig vitatja – az olyan ellenőrzési intézkedések, mint amelyeket a portugál hatóságok hajtottak végre, a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontja értelmében vett támogatási intézkedések megvalósításával kapcsolatos technikai segítségnyújtásnak minősülnek‑e.
50 Először is meg kell vizsgálni, hogy lehetőség van‑e arra, hogy a 247/2006 rendelet és a jelen ügyben a 793/2006 rendelet pontatlanságának orvoslása érdekében olyan uniós jogi rendelkezés kerüljön alkalmazásra, amely tartalmazza a „technikai segítségnyújtás” fogalmának meghatározását, vagy legalábbis arra, hogy az uniós jogból e fogalom olyan általános és átfogó meghatározása kerüljön megállapításra, amely átültethető a jelen jogvitába.
51 A Portugál Köztársaság e tekintetben egyrészt az 1290/2005 rendelet 5. cikkének a) pontjára, másrészt pedig az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) 186. cikkére hivatkozik. A Portugál Köztársaság álláspontja szerint e rendelkezésekből az következik, hogy a „technikai segítségnyújtás” fogalma magában foglalja a támogatási program végrehajtásához szükséges ellenőrzési intézkedéseket.
52 Ugyanakkor, jóllehet kétségtelen, hogy a Portugál Köztársaság által hivatkozott két rendelkezés mindegyike pontosítással szolgál a „technikai segítségnyújtás” fogalmát illetően, és utal többek között az ellenőrzési tevékenységekre, e két rendelkezés egyike sem alkalmazható a jelen jogvitában.
53 Ugyanis egyrészt az 1290/2005 rendelet 5. cikkének a) pontja, jóllehet az az EMGA és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) által finanszírozott technikai segítségnyújtásra vonatkozik, kizárólag az olyan technikai segítségnyújtást szabályozza, amelyet központosított módon, a Bizottság kezdeményezésére vagy számára finanszíroznak. Ebből következően e rendelkezés nem alkalmazható az olyan technikai segítségnyújtásra, mint amelyet az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontja ír elő, amely, mivel azt a tagállamok kezdeményezésére hajtják végre, decentralizált módon, az EMGA‑ból kerül finanszírozásra.
54 Másrészt az 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelet 186. cikke kizárólag arra irányul, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélése és az uniós támogatások nyújtása területén meghatározza a „támogatások [és] az [Európai Befektetési Bankkal (BEI)] vagy az Európai Beruházási Alappal [(FEI)] megkötött, technikai segítségnyújtásra irányuló szerződések[…]” és a „[t]echnikai segítségnyújtás céljára az EBB és [a FEI] számára [odaítélt támogatás]” fogalmait, amelyek az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) 101. cikkének (3) bekezdésében, illetve a 125. cikkének (7) bekezdésében szerepelnek. Ebből következően e rendelkezés nem kapcsolódik a 247/2006 rendelet körében a tagállamok részéről a technikai segítségnyújtás kapcsán felmerült kiadások EMGA által való finanszírozásához.
55 E körülmények között az 1290/2005 rendelet 5. cikke a) pontjának vagy az 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelet 186. cikkének a puszta alkalmazása nem eredményezheti az ellenőrzési intézkedéseknek a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontja szerinti technikai segítségnyújtás alá történő esetleges besorolását.
56 Ezenkívül a Portugál Köztársaság által hivatkozott két rendelkezésnek, valamint a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontjának a vizsgálata arra utal, hogy az uniós jogban vannak olyan rendelkezések, amelyek eltérő módon határozzák meg a technikai segítségnyújtás fogalma alá tartozó intézkedéseket.
57 Közelebbről, e különböző rendelkezések összehasonlításából az következik, hogy az ellenőrzési intézkedések nem minden esetben kerülnek megemlítésre a technikai segítségnyújtás alá tartozó intézkedések között.
58 Ily módon, jóllehet az 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelet 186. cikke konkrétan meghatározza a „technikai segítségnyújtás” fogalmát, és e címen kifejezetten valamely program vagy fellépés végrehajtásához szükséges értékelési, ellenőrzési és kontrolltevékenységre vonatkozik, sem az 1290/2005 rendelet 5. cikke, sem pedig a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja esetében nem ez a helyzet.
59 Ugyanis, először is, az 1290/2005 rendelet 5. cikke, amely az „Egyéb finanszírozások, beleértve a technikai segítségnyújtást” címet viseli, a különböző intézkedéstípusok felsorolására szorítkozik, anélkül hogy kifejezetten meghatározná a „technikai segítségnyújtás” fogalmát. Másrészt e cikk mind az „előkészítési, igazgatási és technikai segítségnyújtási”, mind pedig az „értékelési, audit és ellenőrzési ügyleteket” szabályozza. Ezenkívül az említett cikk az a) pontjában mind a „technikai és igazgatási segítségnyújtásra”, mind pedig az „ellenőrzési rendszerek kialakítására” vonatkozó fellépéseket megemlíti. Így az 1290/2005 rendelet 5. cikke nem csupán nem sorolja fel kifejezetten az ellenőrzési intézkedéseket a technikai segítségnyújtás alá tartozó fellépések között, hanem – éppen ellenkezőleg – egyrészt az igazgatási és technikai segítségnyújtási ügylet szoros értelmében vett technikai segítségnyújtást, másrészt pedig az ellenőrzései intézkedéseket két alkalommal úgy mutatja be, mint két egymástól elkülönülő fellépéstípust.
60 Másodszor, a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja a maga részéről kizárólag a tanulmányokra, bemutatóprojektekre, képzési tevékenységekre és technikai segítségnyújtásra vonatkozik. Ugyanez vonatkozik a 247/2006 rendelet 25. cikkének a harmadik francia bekezdésére és a 793/2006 rendelet 50. cikkére. Ily módon a 247/2006 rendelet és a 793/2006 rendelet releváns rendelkezései, amelyeket a jelen jogvita keretében kizárólagosan alkalmazni kell, nem tesznek említést az értékelési, audit és ellenőrzési ügyletekről.
61 E körülmények között, az 1290/2005 rendelet, a 247/2006 rendelet és az 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelet fent hivatkozott rendelkezései közötti összefüggés hiányára figyelemmel az uniós jogban, és különösen az EMGA területén egyrészt úgy tűnik, hogy a technikai segítségnyújtás fogalmának nem létezik olyan általános és átfogó meghatározása, amely átültethető lenne a jelen jogvitába, másrészt pedig ellentétben azzal, amit a Portugál Köztársaság állít, a „technikai segítségnyújtás” kifejezés nem szükségszerűen olyan fellépések összességét jelenti, amely magában foglalja az ellenőrzési intézkedéseket.
62 Másodszor, a „technikai segítségnyújtás” jelen jogvitában alkalmazható vagy e jogvitába átültethető fogalmának a meghatározása hiányában a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontját nem csupán e rendelkezés szövegére, hanem egyúttal összefüggéseire, és azon szabályozás céljaira figyelemmel kell értelmezni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2005. március 10‑i EasyCar ítélet, C‑336/03, EU:C:2005:150, 21. pont).
63 E tekintetben hasznos felidézni, hogy amint az már a fenti 25. pontban megállapításra került, a legkülső régiók részére a 247/2006 rendelet alapján hozott intézkedések az 1290/2005 rendelet értelmében EMGA‑kiadásoknak minősülnek.
64 Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy jóllehet az 1290/2005 rendelet az 5. cikkének a) pontjában előírja a Bizottság kezdeményezésére vagy számára végrehajtott technikai és igazgatási segítségnyújtás finanszírozását, ezzel szemben nem foglal magában egyetlen olyan rendelkezést sem, amely a tagállamok kezdeményezésére végrehajtott segítségnyújtás finanszírozását írja elő.
65 Úgy tűnik tehát, hogy amennyiben e rendelkezések előírják a tagállamok kezdeményezésére a legkülső régiókban indított támogatási program végrehajtásához kapcsolódó technikai segítségnyújtás finanszírozását, a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontjának rendelkezései az EMGA 1290/2005 rendeletben előírt általános szabályai alól való eltérést engedő különös szabályokat vezetnek be, és ennélfogva azokat megszorítóan kell értelmezni.
66 Márpedig, először is, meg kell jegyezni, hogy amint az a fenti 60. pontban már megállapításra került, sem a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja, sem pedig a 247/2006 rendelet és a 793/2006 rendelet más releváns rendelkezései nem tesznek említést az értékelési, audit‑ és ellenőrzési ügyletekről.
67 Másodszor, a fenti 59. pontban szintén megállapításra került, hogy az EMGA területén a „technikai segítségnyújtás” kifejezés bizonyos helyzetekben, és különösen az 1290/2005 rendelet 5. cikkének a) pontja keretében nem olyan fellépések összességére utalhat, amely magában foglalja az ellenőrzési intézkedéseket, hanem kizárólag a szoros értelemben vett igazgatási és technikai segítségnyújtási ügyleteket jelölheti.
68 Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy az 1290/2005 rendelet 11. cikke értelmében eltérő rendelkezés hiányában az e rendelet alapján teljesített finanszírozásokhoz kapcsolódó kifizetéseket teljes kifizetésként kell a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátani.
69 E rendelkezésekből az következik, hogy az EMGA előirányzatait és különösen a tagállamok részére nyújtott előirányzatokat főszabály szerint a kedvezményezettek részére történő kifizetés formájában a működési kiadások finanszírozására kell felhasználni.
70 Ebből következően, ellentétes rendelkezés hiányában, ezen előirányzatok nem használhatók fel annak érdekében, hogy segítsék a nemzeti hatóságokat abban, hogy a rendes körülmények között a feladatkörükbe tartozó igazgatási tevékenységeket ellássák.
71 Márpedig meg kell jegyezni, hogy a támogatások és jövedelemtámogatások odaítélésére vonatkozó feltételek tiszteletben tartására irányuló ellenőrzés rendes körülmények között a tagállamok feladata, függetlenül attól, hogy technikai segítségnyújtásra kerül sor.
72 Közelebbről, ami a legkülső régiók részére hozott egyedi mezőgazdasági intézkedéseket illeti, a tagállamok a 247/2006 rendelet 27. cikke, valamint a 793/2006 rendelet 30–33. cikke alapján adminisztratív és helyszíni ellenőrzések lefolytatására kötelesek.
73 Hozzá kell tenni, hogy ezen ellenőrzések, különösen a helyszíni ellenőrzések, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok feladatkörébe tartoznak, amely hatóságok lehetnek a kifizető ügynökségtől eltérő hatóságok, mint a fenti 41. pontban hivatkozott portugál közigazgatási hatóságok.
74 E körülmények között, és figyelemmel a fenti 63–73. pontban tett megállapításokra, a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontjának a szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezéséből az következik, hogy az e rendelkezésekben hivatkozott „támogatási intézkedések […] megvalósításával kapcsolatos […] technikai segítségnyújtás” nem foglalja magában a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzési intézkedéseket.
75 A Portugál Köztársaság arra alapított érvelése, hogy először is valamely támogatási program végrehajtása szükségszerűen ellenőrzési intézkedéseket foglal magában, másodszor pedig az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram kifejezetten rendelkezik az ezen ellenőrzési intézkedésekhez kapcsolódóan felmerült kiadások viseléséről, nem teszi kétségessé ezt az értelmezést.
76 Ugyanis, először is, azon körülmény alapján, hogy valamely támogatási program megfelelő végrehajtása ellenőrzési intézkedéseket tesz szükségessé, ezen intézkedések nem minősülhetnek technikai segítségnyújtásnak, és azok nem kapcsolódhatnak e program „végrehajtásához”.
77 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egyrészt az ellenőrzési intézkedések, mivel nem minősülnek szoros értelemben vett igazgatási és technikai segítségnyújtási ügyletnek, nem tekinthetők a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja értelmében vett technikai segítségnyújtásnak.
78 Másrészt a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja szerinti intézkedések között időrendi és fogalmi szempontból megkülönböztethetők elsőként az intézkedések előkészítésével kapcsolatos ügyletek, ezt követően ezen intézkedések konkrét végrehajtásához kapcsolódó konkrét ügyletek, végül pedig az említett intézkedések megfelelő végrehajtásának az ellenőrzésére irányuló ügyletek.
79 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a 247/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a legkülső régiók részére nyújtott támogatási programok keretében hozott intézkedéseknek meg kell felelniük az uniós jognak. Ily módon valamely támogatási program rendelkezései alapján, még ha azokat a Bizottság megerősítette is, a jogszabályi hierarchia elvének megfelelően nem lehet eltérni az uniós jog rendelkezéseitől, és azokra ugyancsak nem lehet hasznosan hivatkozni ez utóbbi rendelkezések értelmezése érdekében sem. Ebből következően az a körülmény, hogy az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontja előírja az ezen alprogram ellenőrzési tevékenységeihez közvetlenül kapcsolódó kiadások viselését, nem befolyásolja azon kérdés eldöntését, hogy a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzési intézkedések a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja alapján az uniós finanszírozás keretében támogatható intézkedések közé tartoznak‑e.
80 E körülmények között a szóban forgó kiadásokkal járó ellenőrzési intézkedések nem minősülnek a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontja értelmében vett támogatási intézkedések megvalósításával kapcsolatos technikai segítségnyújtásnak.
81 A fentiekből az következik, hogy a szóban forgó kiadások a 247/2006 rendelet 12. cikke c) pontja alapján nem támogathatók az uniós finanszírozás keretében.
82 Ennélfogva a második jogalapot el kell utasítani.
A bizalomvédelem elvének a megsértésére alapított első jogalapról
83 A Portugál Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a bizalomvédelem elvét. Ugyanis egyrészt a Bizottság a 2009. március 3‑i határozatban megerősített egy olyan támogatási intézkedést, amely kifejezetten támogatható kiadásokként utalt az ellenőrzési intézkedésekhez közvetlenül kapcsolódó kiadásokra. Másrészt a Bizottság által tett ígéretek összhangban állnak az alkalmazandó jogszabályokkal. E körülmények között a 2009. március 3‑i határozat jogos elvárást keltett a portugál hatóságokban a szóban forgó kiadások támogathatóságát illetően.
84 A Bizottság vitatja a Portugál Köztársaság érveit.
85 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a bizalomvédelem elve az Unió alapvető elvei közé tartozik (lásd: 1981. május 5‑i Dürbeck ítélet, 112/80, EU:C:1981:94, 48. pont; 2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EU:C:2005:362, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
86 Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy bármely jogalany hivatkozhat ezen elvre, ha olyan helyzetbe kerül, amelyben az uniós közigazgatási szerv – számára pontos ígéretet téve – a tekintetében megalapozott várakozásokat kelt. Ilyen ígéretnek minősül a közlés formájától függetlenül a pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Az ígéreteknek egyebekben összhangban kell állniuk az alkalmazandó jogszabályokkal (lásd: 2007. július 18‑i AER kontra Karatzoglou ítélet, C‑213/06 P, EU:C:2007:453, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. december 16‑i Kahla Thüringen Porzellan kontra Bizottság ítélet, C‑537/08 P, EU:C:2010:769, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
87 Másrészt nem vitatott, hogy a tagállamok szintén hivatkozhatnak a bizalomvédelem elvére (lásd ebben az értelemben: 2012. június 26‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EU:C:2012:385, 180. és 181. pont).
88 E megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben ellentétes‑e a bizalomvédelem elvével, hogy a Bizottság kizárta a szóban forgó kiadásokat az uniós finanszírozásból.
89 Először is meg kell vizsgálni, hogy a 2009. március 3‑i határozat tartalmaz‑e pontos, feltétlen és egybehangzó ígéretet arra nézve, hogy az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontja szerinti kiadások támogathatók az uniós finanszírozás keretében.
90 E tekintetben emlékeztetni kell azon jogi háttérre, amelybe a 2009. március 3‑i határozat illeszkedik, amely jóváhagyta a Portugál Köztársaság által az általános program vonatkozásában benyújtott módosításokat.
91 A legkülső régiók részére hozott egyedi mezőgazdasági intézkedések végrehajtása érdekében a 247/2006 rendelet 24. cikke a Bizottság által lefolytatandó értékelési és jóváhagyási eljárást ír elő a tagállam által javasolt általános programok vonatkozásában. Hasonlóképpen, a 793/2006 rendelet 49. cikke a Bizottság általi jóváhagyási eljárást állapít meg a tagállamok által az általános programokban tenni kívánt módosítások tekintetében.
92 E rendelkezésekből az következik, hogy az általános programokban szereplő támogatási intézkedések Bizottság által való megerősítése az említett intézkedések EMGA‑ból való finanszírozásának az elengedhetetlen előfeltételét képezi.
93 Ugyanakkor az általános programok előirányzat jelleggel bírnak, ily módon azok megerősítésével a Bizottság főszabály szerint nem alakít ki végleges álláspontot az abban foglalt intézkedéseknek az uniós jog alkalmazandó jogszabályai összességével való összeegyeztethetőségét és ebből következően ezen intézkedéseknek az uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát illetően. Ennélfogva valamely általános program Bizottság által való egyszerű jóváhagyásából nem lehet sem arra következtetni, hogy az e programban foglalt intézkedések szükségszerűen megfelelnek az uniós jog összes vonatkozó szabályának, sem pedig arra, hogy a Bizottság ezen intézkedéseknek az uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát különösen az 1290/2005 rendelet 31. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálati eljárás keretében már nem kérdőjelezheti meg (lásd ebben az értelemben és analógia útján: Kokott főtanácsnok Cseh Köztársaság kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑4/17 P, EU:C:2018:237, 48., 49., 52. és 59. pont).
94 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontja, amelyet a 2009. március 3‑i határozat illesztett be az általános programba, egyrészt a támogatható kiadások között említést tesz az „ellenőrzési […] tevékenységek[hez]” közvetlenül kapcsolódó kiadásokról, másrészt pedig az intézkedés kedvezményezettjeiként az „irányító hatóságokat” jelöli meg.
95 Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy, először is, a 2009. március 3‑i határozat rendelkező része arra szorítkozik, hogy a 793/2006 rendelet 49. cikke alapján jóváhagyja a Portugál Köztársaság által az általános program vonatkozásában benyújtott módosításokat, és nem foglal állást kifejezetten azon kiadások uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát illetően, amelyek e program keretében merülnek fel.
96 Továbbá jóllehet nem vitás, hogy a 2009. március 3‑i határozat (2) preambulumbekezdésében a Bizottság általánosságban jelezte, hogy „az [általános program] módosítása tiszteletben [tartja] a […] 247/2006[…] rendelet céljait és követelményeit”, ugyanakkor az említett határozatban kifejezetten nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontjába bevezetett intézkedés megfelel‑e a 247/2006 rendelet 12. cikke (c) pontja rendelkezéseinek, továbbá kifejezetten nem foglalt állást a tekintetben, hogy ezen intézkedés megfelel‑e az EMGA területén alkalmazandó valamennyi rendelkezésnek.
97 Végül a 2009. március 3‑i határozat rendelkező része pontosítja, hogy az e határozatra vonatkozó megerősítés „nem foglalja magában az ellenőrzési módokat és szankciókat, amelyek vizsgálatára az EMGA‑ellenőrzés keretében kerül sor”.
98 E körülmények között, a 2009. március 3‑i határozat szövegére, valamint e határozat meghozatalának a jogi összefüggéseire figyelemmel nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság e határozat elfogadása során pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatást nyújtott volna a portugál hatóságok részére az Azori‑szigetek autonóm régióra vonatkozó alprogram I. sz. mellékletének 4.6 pontjában hivatkozott ellenőrzési tevékenységekhez kapcsolódóan felmerült kiadások uniós finanszírozás keretében való támogathatóságát illetően.
99 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a második jogalap tekintetében adott válaszból az következik, hogy a 247/2006 rendelet 12. cikkének c) pontja alapján a nemzeti hatóságok részéről az ellenőrzési tevékenységek ellátása körében felmerült kiadások nem támogathatók az uniós finanszírozás keretében.
100 Ebből következően, még ha a Bíróság elismerné is, hogy azáltal, hogy a Bizottság a 2009. március 3‑i határozattal jóváhagyta egy új technikai segítségnyújtásnak az általános programba való beillesztését, pontos ígéretet adott a portugál hatóságoknak arra nézve, hogy a portugál hatóságok által végzett ellenőrzési tevékenységek keretében felmerült bizonyos kiadásokat az EMGA‑ból térítik meg, az ilyen ígéret mindazonáltal ellentétes az alkalmazandó jogszabályokkal, és következésképpen nem alkalmas arra, hogy jogos elvárást keltsen a Portugál Köztársaságban a szóban forgó kiadásoknak az uniós finanszírozása keretében való támogathatóságát illetően.
101 A fentiekből következően a Portugál Köztársaság nem hivatkozhat megalapozottan a bizalomvédelem elvének a megsértésére.
102 Ebből következően az első jogalapot és következésképpen a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
103 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
104 A Portugál Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Portugál Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Gervasoni | Kowalik‑Bańczyk | Mac Eochaidh |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. november 22‑i nyilvános ülésen.
Aláírások