Language of document : ECLI:EU:C:2018:557

C–15/17. sz. ügy

Bosphorus Queen Shipping Ltd Corp.

kontra

Rajavartiolaitos

(a Korkein oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Montego Bay‑i egyezmény – A 220. cikk (6) bekezdése – A parti állam végrehajtási joghatósága – A Bíróság hatásköre a nemzetközi jog rendelkezéseinek értelmezésére – 2005/35/EK irányelv – Hajók által okozott szennyezés – A 7. cikk (2) bekezdése – A Marpol 73/78 egyezmény – Áthaladó külföldi hajó által végrehajtott olajkibocsátás a kizárólagos gazdasági övezetben – Azon körülmények, amelyek között egy parti állam eljárást indíthat egy külföldi hajó ellen – A hajózás szabadsága – A tengeri környezet védelme – A partvonalon, az azzal kapcsolatos érdekekben, valamint a parti tenger vagy a kizárólagos gazdasági övezet bármely forrásában okozott jelentős kár vagy annak veszélye – Egyértelmű, objektív bizonyíték”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2018. július 11.

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Az Uniót kötelező nemzetközi egyezmény – Az Unió által aláírt és jóváhagyott egyezmény rendelkezéseinek értelmezése – Bennfoglaltság – Az 1982. évi tengerjogi egyezmény (Montego Bay–i egyezmény)

(EUMSZ 267. cikk; a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Az Uniót nem kötelező nemzetközi egyezmény – A hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (Marpol 73/78 egyezmény) – Az egyezmény hatálya alá tartozó másodlagos uniós jogi rendelkezések értelmezése – Bennfoglaltság

(EUMSZ 267. cikk; a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

3.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Az Uniót nem kötelező nemzetközi egyezmény – Olajszennyezést okozó balesetek esetén a nyílt tengeri beavatkozásról szóló egyezmény – Kizártság

(EUMSZ 267. cikk)

4.        Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – Feltételek – A jogsértés egyértelmű, objektív bizonyítéka – Fogalom

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

5.        Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – Feltételek – A parton, illetve az érintett tagállam kapcsolódó érdekeltségeiben kárt okozó vagy kárral fenyegető jogsértés – A part, illetve a kapcsolódó érdekeltségek fogalma

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

6.        Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – Feltételek – Valamely parti állam parti tengerének vagy kizárólagos gazdasági övezetének forrásaiban okozott kár – A források fogalma – Tág értelmezés

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

7.        Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – Feltételek – A parton, illetve az érintett tagállam kapcsolódó érdekeltségeiben kárt okozó vagy kárral fenyegető jogsértés – Valamely jogsértés következményeinek értékelése – Az 1982. évi tengerjogi egyezmény (Montego Bay–i egyezmény) értelmében vett jelentős szennyezés kifejezés relevanciája – Hiány

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

8.        Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – Feltételek – A parton, illetve az érintett tagállam kapcsolódó érdekeltségeiben kárt okozó vagy kárral fenyegető jogsértés – Valamely jogsértés következményeinek értékelése – Szempontok

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

9.        Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – Feltételek – A parton, illetve az érintett tagállam kapcsolódó érdekeltségeiben kárt okozó vagy kárral fenyegető jogsértés – Valamely jogsértés következményeinek értékelése – Az érintett tengeri körzet jellemzőinek figyelembevétele – Korlátok

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7 cikk, (2) bekezdés)

10.      Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Hajók által okozott szennyezés és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetése – 2005/35 irányelv – A parti államok által meghozott végrehajtási intézkedések – Hajó visszatartása – A tagállam azon lehetősége, hogy a nemzetközi joggal összhangban szigorúbb intézkedést hozzon – Kizártság

(A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, és 7. cikk, (2) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 44., 49. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 45. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 46. pont)

4.      Az Egyesült Nemzetek Montego Bay‑ben 1982. december 10‑én aláírt tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdését és a 2009. október 21‑i 2009/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a hajók által okozott szennyezésről és a szennyezéssel elkövetett jogsértésekre alkalmazandó, büntetőjogi szankciókat is magukban foglaló szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7‑i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezések értelmében vett „nyilvánvaló objektív bizonyíték”, illetve „egyértelmű, objektív bizonyíték” kifejezés nem csak a valamely jogellenes cselekmény vagy jogsértés elkövetésére, hanem e jogellenes cselekmény vagy jogsértés következményeinek bizonyítékára is vonatkozik.

Úgy tűnik tehát, hogy a Montego Bay‑i egyezmény megalkotói abban az esetben kívántak jogot biztosítani a parti államnak arra, hogy ilyen különösen szigorú intézkedést hozzon, amennyiben egyrészről a hajó által elkövetett jogellenes cselekmény jelentős károkat okoz ezen államnak, vagy ennek veszélye alakul ki, másrészről pedig bebizonyosodott, hogy a szóban forgó hajó követett el ilyen jogellenes cselekményt. Mivel e két, egyformán jelentős feltétel kumulatív, a Montego Bay‑i egyezmény 220. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az előírja, hogy a parti állam beavatkozási jogköre annak függvénye, hogy fennáll‑e mind annak a nyilvánvaló objektív bizonyítéka, hogy e hajó ezen egyezmény 220. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jogellenes cselekményt követett el, mind pedig az e hajó által a szóban forgó parti államnak okozott jelentős kár vagy az ilyen kár veszélyének nyilvánvaló objektív bizonyítéka.

(lásd: 61., 62., 65. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

5.      Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdésében szereplő „a partvonal vagy az azzal kapcsolatos érdekek”, illetve a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő „a part, illetve a kapcsolódó érdekeltségek” kifejezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok jelentése főszabály szerint azonos az olajszennyezést okozó balesetek esetén a nyílt tengeri beavatkozásról szóló, Brüsszelben 1969. november 29‑én megkötött nemzetközi egyezmény I. cikkének (1) bekezdésében és II. cikkének (4) bekezdésében említett „part vagy más kapcsolódó érdekek” kifejezéssel, azzal, hogy e 220. cikk (6) bekezdése a parti állam parti tengerének nem biológiai forrásaira, továbbá az utóbbi állam kizárólagos gazdasági övezetében található valamennyi forrásra is alkalmazandó.

(lásd: 79. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

6.      Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdését és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely parti állam parti tengerének vagy kizárólagos gazdasági övezetének forrásai körébe e rendelkezések értelmében véve a hasznosítható fajok tartoznak, de egyben a hasznosítható fajokhoz társult, illetve azoktól függő olyan élő fajok is, mint például a hasznosítható fajok által táplálékként használt növény‑ és állatfajok.

Rá kell mutatni, hogy a Montego Bay‑i egyezmény 220. cikkének (6) bekezdése azon károkat említi, amelyek a parti állam parti tengerének vagy KGÖ‑jének „[bármely]” forrását érték, vagy amely károk veszélye alakult ki. E rendelkezést tehát e tekintetben tágan kell értelmezni, ami magából a szövegéből következik, és az nem érthető úgy, mint amely kizár bizonyos forrásokat az említett rendelkezés hatálya alól.

(lásd: 81., 84. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

7.      Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (5) bekezdésében szereplő „jelentős szennyezés” kifejezést főszabály szerint nem kell figyelembe venni az említett egyezmény 220. cikke (6) bekezdésének és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása során, és különösen a jogellenes cselekmények, illetve jogsértések említett rendelkezésekben meghatározott következményeinek értékelése során.

Márpedig, noha a parti állam „kapcsolódó érdekeinek” védelme rendszerint szennyezési helyzetben releváns, meg kell állapítani, hogy a nyílt tengeri beavatkozásról szóló, 1969. évi egyezmény II. cikkének (4) bekezdése ezzel szemben különösen utal a parti államot ért ilyen szennyezés gazdasági, szociális és egészséget érintő káros következményeire, azaz közelebbről arra a körülményre, hogy jelentős kár éri először is a tenger használatához kapcsolódó, a parti lakosság által gyakorolt azon szakmai tevékenységeket, amelyek e lakosság megélhetésének lényeges forrását jelentik, ezt követően a parti régióiban végzett turisztikai tevékenységeket, végül pedig az említett lakosság egészségét és jóllétét, vagy ezeket jelentős kár bekövetkezése fenyegeti. Ezen összehasonlításból következik, hogy alapvető különbségek állnak fenn a Montego Bay‑i egyezmény 220. cikkének (5) bekezdése és 220. cikkének (6) bekezdése között. Egyfelől ugyanis az említett 220. cikknek a Montego Bay‑i egyezmény 1. cikkének (4) bekezdésére tekintettel értelmezett (5) bekezdése nem kifejezetten a parti állam javainak és kapcsolódó érdekeinek védelmére irányul, másfelől pedig ezen állam nem köteles bizonyítani az érdekeit ért „jelentős kár” fennállását.

(lásd: 88–90., 92. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

8.      Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikkének (6) bekezdésében és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, valamely jogellenes cselekmény következményeinek megítélése céljából figyelembe kell venni valamennyi olyan valószínűsítő körülményt, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a parti állam javait és a kapcsolódó érdekeit kár érte, vagy azokat kár bekövetkezése fenyegeti, valamint értékelni kell az említett javakban és érdekekben okozott kár vagy az azokat fenyegető kár jelentőségét, különösen az alábbiakra tekintettel:

–        az említett javak vagy kapcsolódó érdekek közül többet vagy akár azok mindegyikét érő sérelem kumulatív jellege, valamint a parti állam érzékenységének eltérései a különböző javakat és kapcsolódó érdekeket érő sérelemre tekintettel;

–        a kibocsátások által az említett javakra és kapcsolódó érdekekre gyakorolt előre látható káros következmények a rendelkezésre álló tudományos adatokon túl a szóban forgó kibocsátásokban jelen lévő káros anyag vagy káros anyagok jellege, valamint az említett kibocsátások terjedésének volumene, iránya, sebessége és időtartama alapján.

(lásd: 102. pont és a rendelkező rész 5. pontja)

9.      A Balti‑tenger területének sajátos földrajzi és ökológiai jellemzői, valamint érzékenysége kihat az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye 220. cikke (6) bekezdésének és a 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazási feltételeire a jogellenes cselekmény meghatározását és minősítését illetően, valamint, bár nem automatikusan, kihat azon kár mértékének értékelésére, amelyet ezen jogellenes cselekmény a parti állam javaiban és kapcsolódó érdekeiben okozott.

E tekintetben, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványának 105. pontjában említette, a Balti‑tengert nemzetközileg olyan különleges területként ismerik el, amelyet földrajzi sajátosságok, valamint egy különleges védelemre szoruló, különösen sérülékeny ökoszisztéma jellemez. A fentiekre tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy a Montego Bay‑i egyezmény 220. cikke (6) bekezdésének konkrét célja nem valamely különleges övezet különös védelmének biztosítása, hanem a parti állam bizonyos javainak és érdekeinek védelme, függetlenül attól a körülménytől, hogy az említett állammal szomszédos tenger különleges övezetnek minősül‑e, vagy sem.

(lásd: 104., 106., 108. pont és a rendelkező rész 6. pontja)

10.    A 2009/123 irányelvvel módosított 2005/35 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy a nemzetközi joggal összhangban lévő, és amennyiben ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, az abban említetteknél szigorúbb intézkedéseket hozzanak, figyelemmel arra, hogy a parti államok jogosultak a fent említett 220. cikk (6) bekezdésében említett intézkedésekkel egyenértékű egyéb intézkedések megtételére.

Márpedig, a jelen ítélet 63. pontja szerint az említett 220. cikk, (6) bekezdése a Montego Bay‑i egyezmény által kifejezett azon szándékot tükrözi, hogy valamennyi tengeri terület esetében igazságos egyensúlyt teremtsen a parti államok és a hajó lobogója szerinti államok érdekei között. Következésképpen a 2005/35 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése nem tekinthető úgy, mint amely felhatalmazza a parti államot az e cikkben foglaltaknál szigorúbb intézkedések megtételére, mivel az veszélyeztetné a parti állam és a lobogó szerinti állam érdekei közötti igazságos egyensúlyt, amelynek megteremtésére a Montego Bay‑i egyezmény 220. cikkének (6) bekezdése irányul. A fentiekre tekintettel az ilyen értelmezés nem akadályozhatja meg a parti államot abban, hogy e 220. cikk (6) bekezdésében foglaltakkal egyenértékű intézkedéseket hozzon, mivel az említett cikk az engedélyezett intézkedések nem kimerítő felsorolását tartalmazza, ahogyan az a „többek között” kifejezés használatából is kitűnik.

(lásd: 115–118. pont és a rendelkező rész 7. pontja)