A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2021. március 10.(*)
[A 2021. április 13-i végzéssel kijavított szöveg]
„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – A 8. cikk (1) bekezdésének c) pontja – Valamely tagállam ügyészsége által büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott olyan európai elfogatóparancs, amely az ugyanezen hatóság által elrendelt, szabadságelvonással járó intézkedésen alapul – A keresett személy átadása előtti bírósági felülvizsgálat hiánya – Következmények – Hatékony bírói jogvédelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke”
A C‑648/20. PPU. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Westminster Magistrates’ Court (westminsteri általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2020. december 1‑jén érkezett, 2020. november 26‑i határozatával terjesztett elő a
PI
ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, L. Bay Larsen, C. Toader (előadó) és N. Jääskinen bírák,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: C. Strömholm,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2021. január 27‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– PI képviseletében H. Malcolm QC és J. Kern barrister, S. Bisnauthsing solicitor megbízásából,
– a bolgár kormány képviseletében L. Zaharieva és T. Tsingileva, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2021. február 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: 2002/584 kerethatározat) 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a rayonna prokuratura Svichtov (szvistovi regionális ügyészség, Bulgária) által PI elleni büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs egyesült királysági végrehajtása keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2002/584 kerethatározat (5), (6), (10) és (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(5) Az Uniónak abból a kitűzött céljából, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségévé váljon, következik a tagállamok közötti kiadatás eltörlése és annak az igazságügyi hatóságok közötti átadási rendszerrel való felváltása. Emellett az elítéltek vagy gyanúsítottak – büntetőítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő – átadásának új, egyszerűsített rendszerének bevezetése lehetővé teszi a jelenlegi kiadatási eljárások bonyolultságának és a jelenlegi kiadatási eljárásokban rejlő késlekedés kockázatának a megszüntetését is. A tagállamok között mindeddig irányadó hagyományos együttműködési kapcsolatokat a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségében a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok szabad mozgásán nyugvó rendszernek kell felváltania mind az ítélethozatal előtti, mind az azt követő szakaszban.
(6) Az e kerethatározatban előírt európai elfogatóparancs az első konkrét megvalósulása a büntetőjog területén a kölcsönös elismerés elvének, amelyre az Európai Tanács az igazságügyi együttműködés »sarokköveként« utalt.
[…]
(10) Az európai elfogatóparancs szabályozása a tagállamok közötti nagy fokú bizalomra épül. Végrehajtása csak abban az esetben függeszthető fel, ha a tagállamok egyike súlyosan és tartósan megsérti az [EU] 6. cikk (1) bekezdésében rögzített alapelveket, és ezt a Tanács a [EU] 7. cikk (1) bekezdése szerint, a 7. cikk (2) bekezdésében rögzített következményekkel megállapítja.
[…]
(12) E kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és összhangban van az [EU 6. cikkben] elismert és az Európai Unió Alapjogi Chartájában, különösen annak VI. fejezetében kifejezésre juttatott alapelvekkel. […]”
4 E kerethatározatnak „Az európai elfogatóparancs meghatározása és végrehajtásának kötelezettsége” című 1. cikke kimondja:
„(1) Az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés‑büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja.
(2) A tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre.
(3) E kerethatározat nem érinti az [EUSZ 6. cikkben] biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának kötelezettségét.”
5 Az említett kerethatározatnak „Az európai elfogatóparancs alkalmazási köre” című 2. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, illetve ha a szabadságvesztést kiszabó ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama legalább négy hónap.”
6 A kerethatározatnak „Az illetékes igazságügyi hatóságok meghatározása” című 6. cikke értelmében:
„(1) Kibocsátó igazságügyi hatóság a kibocsátó tagállamnak az az igazságügyi hatósága, amely ezen állam joga szerint az európai elfogatóparancs kibocsátására illetékes.
(2) Végrehajtó igazságügyi hatóság a végrehajtó tagállamnak az az igazságügyi hatósága, amely ezen állam joga szerint az európai elfogatóparancs végrehajtására illetékes.
(3) A tagállamok mindegyike tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát a joga szerinti illetékes igazságügyi hatóságról.”
7 A kerethatározatnak „Az európai elfogatóparancs tartalma és formája” című 8. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:
„Az európai elfogatóparancs, a mellékletben szereplő formanyomtatványnak megfelelően az alábbi információkat tartalmazza:
[…]
c) annak tanúsítása, hogy az 1. és 2. cikk szerinti végrehajtható ítélet, elfogatóparancs vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozat áll rendelkezésre;
[…]”
Az Egyesült Királyság joga
8 Az európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló eljárást az Extradition Act 2003 (a kiadatásról szóló 2003. évi törvény) szabályozza. E törvény első része meghatározza azokat a területeket, amelyek felé kiadatás az Egyesült Királyságban elrendelhető. A Bolgár Köztársaság ezek között szerepel. Az említett törvény 2. cikkének (7) bekezdése értelmében a kijelölt központi hatóság tanúsítványt bocsát ki, ha úgy ítéli meg, hogy az elfogatóparancsot e területek egyikén működő kibocsátó hatóság bocsátotta ki.
A bolgár jog
A ZEEZA
9 A 2002/584 kerethatározatot a Zakon za ekstraditsiata i evropeiskata zapoved za arest (a kiadatásról és az európai elfogatóparancsról szóló törvény, a DV 2005. június 3‑i 46. száma) alapügyben alkalmazandó szövege (a továbbiakban: ZEEZA) ülteti át a bolgár jogba. A ZEEZA 37. cikke az európai elfogatóparancs kibocsátására vonatkozó rendelkezéseket e kerethatározat 8. cikkével szinte azonos módon fogalmazza meg.
10 A ZEEZA 56. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében az ügyész a büntetőeljárás nyomozási szakaszában hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a terhelttel szemben európai elfogatóparancsot bocsásson ki.
Az NPK
11 A Nakazatelno‑protsesualen kodeks (büntetőeljárási törvénykönyv, a DV 2005. október 28‑i 86. száma) alapügyben alkalmazandó szövege (a továbbiakban: NPK) 14. cikkének (1) bekezdése szerint az ügyész belső meggyőződése szerint, az ügy összes körülményének objektív, pártatlan és átfogó vizsgálata alapján, a törvény tiszteletben tartásával határoz.
12 A büntetőeljárás keretében az ügyész az a hatáskörrel rendelkező hatóság, amely az NPK 46. cikkének megfelelően vádat emel, irányítja a nyomozást, és felügyeli annak törvényességét és megfelelő lefolytatását.
13 A terhelt előzetes letartóztatását a büntetőeljárás nyomozási szakaszában az NPK 64. cikke szabályozza.
14 Az NPK 64. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z előzetes letartóztatást a nyomozási szakasz során az ügyész indítványára az illetékes elsőfokú bíróság rendeli el”.
15 Az NPK 64. cikkének (2) bekezdése értelmében az ügyész legfeljebb 72 óra időtartamra elrendelheti a terhelt őrizetbe vételét annak érdekében, hogy lehetővé tegye e személy azon bíróság előtti megjelenését, amely adott esetben az előzetes letartóztatás elrendelésére illetékes.
16 Az NPK 64. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a bíróság egyesbíróként eljárva, az ügyész, a terhelt és a védő részvételével tartandó nyilvános tárgyaláson haladéktalanul megvizsgálja az ügyet”.
17 Az NPK 64. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a bíróság rendelkezik hatáskörrel az előzetes letartóztatás iránti indítvány megvizsgálására, és annak értékelésére, hogy el kell‑e rendelni ezen intézkedést, vagy enyhébb intézkedés elrendelése szükséges, vagy általános jelleggel meg kell‑e tagadni a terhelttel szembeni eljárási kényszerintézkedés elrendelését.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
18 2020. január 28‑án a szvistovi regionális ügyészség európai elfogatóparancsot bocsátott ki PI ellen büntetőeljárás lefolytatása céljából (a továbbiakban: szóban forgó európai elfogatóparancs).
19 Amint az a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, PI‑t azzal gyanúsítják, hogy 2019. december 8‑án Svishtov (Bulgária) városában összesen 14 713,97 leva (BGN) (hozzávetőleg 7500 euró) értékű pénzt és ékszereket lopott el, amely egy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
20 A szóban forgó európai elfogatóparancs ugyanezen ügyészség 2019. december 12‑én hozott, PI őrizetbe vételét legfeljebb 72 óra időtartamra elrendelő határozatán alapul.
21 PI‑t a szóban forgó európai elfogatóparancs alapján 2020. március 11‑én az Egyesült Királyságban elfogták és letartóztatták.
22 A kérdést előterjesztő bíróság, a Westminster Magistrates’ Court (westminsteri általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Egyesült Királyság) előtt PI vitatja a szóban forgó európai elfogatóparancs érvényességét, azt állítva, hogy a bolgár bírósági rendszer nem felel meg a 2002/584 kerethatározatnak a Bíróság ítélkezési gyakorlatában – különösen a 2019. május 27‑i OG és PI (Lübecki és zwickaui ügyészség) ítéletben (C‑508/18 és C‑82/19 PPU, EU:C:2019:456) és a 2019. május 27‑i PF (Litvánia főügyésze) ítéletben (C‑509/18, EU:C:2019:457) – értelmezett követelményeinek.
23 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a szvistovi regionális ügyészség szerint az európai elfogatóparancs útján keresett személyt a bolgár jog alapján ügyvéd képviseli, így az érdekei teljes körű védelmet élveznek. Mivel az ilyen elfogatóparancsot kibocsátó határozat az őrizetbe vételt elrendelő határozaton alapul, amely előírja, hogy a keresett személyt az átadását követően olyan bíróság elé kell állítani, amely határoz a szabadságelvonásról, a bolgár eljárási rendszer megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlata által értelmezett 2002/584 kerethatározatnak.
24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a bolgár jogban sem az ügyésznek a keresett személy őrizetbe vételét elrendelő határozata, sem az ugyanezen hatóság által e határozat alapján kibocsátott európai elfogatóparancs nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát a keresett személy átadását megelőzően. Ez a helyzet tehát különbözik a más tagállamokban ismert és a Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának alapjául szolgáló eljárási rendszertől.
25 A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelméhez csatolta a National Crime Agency (nemzeti bűnüldöző hivatal, Egyesült Királyság) által a kiadatásról szóló 2003. évi törvény 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban kiállított tanúsítványt, amely igazolja, hogy a szóban forgó európai elfogatóparancsot illetékes igazságügyi hatóság bocsátotta ki.
26 E bíróság ugyanakkor arra keresi a választ, hogy a keresett személyt megillető jogok védelmének kettős szintje, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata többek között a 2016. június 1‑jei Bob‑Dogi ítélet (C‑241/15, EU:C:2016:385) 56. pontjában megkövetel, biztosított‑e az előtte folyamatban lévő ügy kontextusában, amennyiben mind a szóban forgó európai elfogatóparancsot, mind pedig a nemzeti elfogatóparancsot vagy más, azonos joghatállyal bíró bírósági határozatot a szvistovi regionális ügyészség bocsátotta ki anélkül, hogy PI Egyesült Királyság általi átadása előtt bolgár bíróság eljárt volna.
27 E körülmények között a Westminster Magistrates’ Court (westminsteri általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Egyesült Királyság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Amennyiben az átadást a keresett személlyel szembeni büntetőeljárás lefolytatása céljából kérik, és mind az alapul fekvő nemzeti elfogatóparancs kibocsátásáról szóló határozatot, mind pedig az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló határozatot – az átadás előtti bírósági közreműködés nélkül – ügyészség hozza meg, részesül‑e a keresett személy a Bíróság által a 2016. június 1‑jei Bob‑Dogi ítéletben (C‑241/15, EU:C:2016:385) előirányzott kétszintű védelemben, ha:
a) a nemzeti elfogatóparancs hatása arra korlátozódik, hogy az egyént a bíróság elé állítás céljából legfeljebb 72 óráig fogva tartsák; és
b) az átadást követően kizárólag a bíróság dönthet arról, az ügy összes körülményét figyelembe véve, hogy elrendeli a szabadon bocsátást vagy fenntartja a fogva tartást?”
A sürgősségi eljárásról
28 A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatalra utalást a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el.
29 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy ez az előzetes döntéshozatalra utalás a 2002/584 kerethatározat értelmezésére irányul, amely kerethatározat az EUM‑Szerződés harmadik részének a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló V. címének területére tartozik. E kérelem tehát az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében és eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás tárgya lehet.
30 Másodszor, a sürgősségről szólva a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján figyelembe kell venni azon körülményt, hogy az alapügyben érintett személy jelenleg meg van fosztva a szabadságától, és hogy további fogva tartása az alapeljárás kimenetelétől függ (2019. február 12‑i RH végzés, C‑8/19 PPU, EU:C:2019:110, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 18–21. pontjából kitűnik, PI‑t az Egyesült Királyságban a szóban forgó európai elfogatóparancs alapján fogták el és tartják fogva.
32 Ebből következik, hogy PI előzetes letartóztatásának fenntartása a Bíróság határozatától függ, mivel a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre adott válasza azonnali hatással lehet a szóban forgó európai elfogatóparancs végrehajtására, és ennélfogva PI előzetes letartóztatásának sorsára.
33 E körülmények között a Bíróság első tanácsa az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően, 2020. december 17‑én úgy határozott, hogy helyt ad a kérdést előterjesztő bíróság azon kérelmének, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálják el.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
34 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontját – a Charta 47. cikkével és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összefüggésben – akként kell‑e értelmezni, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparanccsal érintett személyt megillető hatékony bírói jogvédelem részét képező követelmények teljesülnek, ha mind az európai elfogatóparancsot, mind az annak alapjául szolgáló bírósági határozatot olyan ügyészség bocsátotta ki, amely az e kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősül, ám ezen elfogatóparancs és e határozat a keresett személy végrehajtó tagállam általi átadása előtt nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát a kibocsátó tagállamban.
35 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy mind a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve, mind pedig a köztük fennálló kölcsönös bizalmon alapuló kölcsönös elismerés elve alapvető jelentőséggel bír az uniós jogban, mivel ezen elvek teszik lehetővé a belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását. Közelebbről a kölcsönös bizalom elve, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében – kivételes körülményektől eltekintve –mindegyik államtól megköveteli, hogy úgy tekintsék, hogy az összes többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot, és különösen az uniós jog által elismert alapvető jogokat (2019. december 12‑i Openbaar Ministerie [Svéd ügyészség] ítélet, C‑625/19 PPU, EU:C:2019:1078, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Az elítélt vagy bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyeknek a 2002/584 kerethatározattal bevezetett egyszerűsített átadási rendszerének hatékonysága és megfelelő működése azonban az e kerethatározat által meghatározott és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által pontosított követelmények tiszteletben tartásán alapul.
37 Először is az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szvistovi regionális ügyészség olyan hatóság, amely részt vesz a büntető igazságszolgáltatásban, és az európai elfogatóparancs kibocsátásával járó feladatok ellátása során független; e két feltétel alapján az ilyen hatóságot a 2002/584 kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” lehet minősíteni (lásd ebben az értelemben: 2019. december 12‑i Parquet général du Grand‑Duché de Luxembourg et Openbaar Ministerie [Lyoni és tours‑i ügyész] ítélet, C‑566/19 PPU és C‑626/19 PPU, EU:C:2019:1077, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezt a minősítést egyébként PI sem vitatja, amint azt jogi képviselője a Bíróság előtti tárgyaláson pontosította.
38 Másodszor, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az európai elfogatóparancs kibocsátásáról szóló, bíróságtól eltérő hatóság által hozott határozat bírósági felülvizsgálata nem feltétele annak, hogy e hatóságot a 2002/584 kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kibocsátó igazságügyi hatóságnak lehessen minősíteni, mivel az ilyen követelmény nem az említett hatóság jogállását és szervezetét meghatározó szabályok szabályokhoz kapcsolódik, hanem az ilyen elfogatóparancs kibocsátására irányuló eljáráshoz, amelynek meg kell felelnie a hatékony bírói jogvédelem követelményének (lásd ebben az értelemben: 2021. január 13‑i MM ítélet, C‑414/20 PPU, EU:C:2021:4, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a 2002/584 kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősülés nem függ az európai elfogatóparancsot kibocsátó határozat és az annak alapjául szolgáló nemzeti határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségétől. Ennélfogva az, hogy a szvistovi regionális ügyészség 2002/584 kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” való minősítése nem vitatott, nem elegendő annak megállapításához, hogy az európai elfogatóparancs ügyészség általi kibocsátására irányuló bolgár eljárás megfelel a hatékony bírói jogvédelemhez kapcsolódó követelményeknek.
39 Harmadszor, a főtanácsnok indítványának 37. és 38. pontjában foglaltakhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az ügyész azon határozatát, amellyel a keresett személy őrizetbe vételét legfeljebb 72 óra időtartamra elrendeli, amely határozaton az európai elfogatóparancs alapul, a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, a nemzeti elfogatóparanccsal „azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozatnak” kell minősíteni.
40 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „[nemzeti] elfogatóparancs vagy más, azonos joghatállyal bíró végrehajtható bírósági határozat” fogalma azokra a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, amelyeket valamely igazságügyi hatóság a büntetőeljárás alá vont személy felkutatása és elfogása végett, abból a célból fogadott el, hogy e személyt büntetőeljárási cselekmények elvégzése érdekében bíróság elé állítsa (lásd ebben az értelemben: 2021. január 13‑i MM ítélet, C‑414/20 PPU, EU:C:2021:4, 57. pont).
41 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy az a büntetőeljárási rendszer, amelynek értelmében mind az európai elfogatóparancsot, mind pedig az annak alapjául szolgáló határozatot az ügyészség bocsátja ki, és e tekintetben bírósági felülvizsgálatra csak a keresett személy átadását követően kerülhet sor, megfelel‑e a 2002/584 kerethatározat követelményeinek, azaz az e személyt megillető jogok védelme kettős szintjének tiszteletben tartásának, ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmezi.
42 E tekintetben a Bíróság a 2016. június 1‑jei Bob‑Dogi ítélet (C‑241/15, EU:C:2016:385) 56. pontjában megállapította, hogy az európai elfogatóparancs rendszere a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt követelmény értelmében a keresett személyt megillető eljárási jogok és alapvető jogok kétszintű védelmét tartalmazza, mivel a nemzeti bírósági határozat – így a nemzeti elfogatóparancs – elfogadása során első szinten biztosított bírósági védelemhez hozzájárul az a bírósági védelem, amelyet az európai elfogatóparancs kibocsátása során második szinten kell biztosítani, amely elfogatóparancs kibocsátására adott esetben az említett nemzeti bírósági határozat elfogadását követően rövid határidőn belül sor kerülhet.
43 Így az olyan intézkedést illetően, mint az európai elfogatóparancs kibocsátása, amely sértheti az érintett személy szabadsághoz való jogát, e védelem magában foglalja, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez kapcsolódó követelményeknek megfelelő határozatot hozzanak, legalább az említett védelem egyik szintjén (2019. május 27‑i OG és PI [Lübecki és zwickaui ügyészség] ítélet, C‑508/18 és C‑82/19 PPU, EU:C:2019:456, 68. pont).
44 Ebből következik, hogy amikor a kibocsátó tagállam az európai elfogatóparancs kibocsátására vonatkozó hatáskört az e tagállam igazságszolgáltatásában részt vevő olyan hatóságra bízza, amely nem bíró vagy bíróság, a nemzeti bírósági határozatnak – így a nemzeti elfogatóparancsnak – kell megfelelnie az ilyen követelményeknek (2019. május 27‑i OG és PI [Lübecki és zwickaui ügyészség] ítélet, C‑508/18 és C‑82/19 PPU, EU:C:2019:456, 69. pont).
45 Így e követelmények teljesítése teszi lehetővé a végrehajtó igazságügyi hatóság számára annak biztosítását, hogy büntetőeljárás lefolytatása céljából európai elfogatóparancsot kibocsátó határozat bírósági felülvizsgálatnak alávetett nemzeti eljáráson alapul, és hogy az e nemzeti elfogatóparanccsal érintett személy számára biztosítottak az ilyen jellegű határozatok meghozatalához kapcsolódó garanciák, különösen a 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdésében említett alapvető jogokból és alapvető jogelvekből eredő garanciák (2019. május 27‑i OG és PI [Lübecki és zwickaui ügyészség] ítélet, C‑508/18 és C‑82/19 PPU, EU:C:2019:456, 70. pont).
46 Amikor a kibocsátó tagállam joga az európai elfogatóparancs kibocsátására vonatkozó hatáskört az e tagállam igazságszolgáltatásában közreműködő olyan hatóságra bízza, amely maga nem bíró vagy bíróság, az ilyen elfogatóparancsot kibocsátó határozattal és különösen az ilyen határozat arányos jellegével kapcsolatban az említett tagállamban olyan bírósági jogorvoslat lehetőségének kell fennállnia, amely teljes mértékben megfelel a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek (2019. május 27‑i OG és PI [Lübecki és zwickaui ügyészség] ítélet, C‑508/18 és C‑82/19 PPU, EU:C:2019:456, 75. pont).
47 Amint arra a főtanácsnok az indítványának 61. pontjában rámutatott, a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából európai elfogatóparanccsal érintett személynek már a kibocsátó tagállamnak való átadása előtt hatékony bírói jogvédelemben kell részesülnie, legalább az említett ítélkezési gyakorlat által megkövetelt két védelmi szint egyikén.
48 Az ilyen védelem ennélfogva azt feltételezi, hogy akár az európai elfogatóparanccsal, akár azon bírósági határozattal szemben, amelyen ez az elfogatóparancs alapul, bírósági felülvizsgálat lehetséges, mielőtt az európai elfogatóparancsot végrehajtanák.
49 Ez a követelmény a 2002/584 kerethatározat által létrehozott rendszerben, amely – amint arra a jelen ítélet 35. pontja emlékeztet – a tagállamok közötti kölcsönös bizalmon alapul, lehetővé teszi annak a végrehajtó igazságügyi hatóság számára történő biztosítását, hogy azt az európai elfogatóparancsot, amelynek végrehajtását kérték tőle, bírósági felülvizsgálatnak alávetett nemzeti eljárást követően bocsátották ki, amely eljárás keretében – amint az a jelen ítélet 45. pontjából kitűnik – a keresett személy élhetett az ilyen típusú határozatok meghozatalához kapcsolódó valamennyi garanciával, különösen a 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (3) bekezdésében említett alapvető jogokból és alapvető jogelvekből eredő garanciákkal.
50 E megfontolásokat egyáltalán nem teszik kétségessé a 2019. december 12‑i Parquet général du Grand‑Duché de Luxembourg és Openbaar Ministerie (Lyoni és tours‑i ügyész) ítéletből (C‑566/19 PPU és C‑626/19 PPU, EU:C:2019:1077) és a 2019. december 12‑i Openbaar Ministerie (Svéd ügyészség) ítéletből (C‑625/19 PPU, EU:C:2019:1078) levezetett, a Bíróság előtti tárgyaláson előadott következtetések.
51 E két ítélet közül az elsőnek a 70. és 71. pontjában a Bíróság megállapította: az, hogy a kibocsátó tagállam jogrendjében olyan eljárási szabályok léteznek, amelyek alapján az európai elfogatóparancsot kibocsátó ügyészi határozat arányossága a keresett személy tényleges átadása előtt vagy után bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti, mégpedig az európai elfogatóparancs kibocsátásával akár kvázi egyidejűleg, illetve legalábbis azt követően, megfelel a hatékony bírói jogvédelem követelményének. mivel e vizsgálatra – esettől függően – a keresett személy tényleges átadása előtt vagy azt követően is sor kerülhet. Amint az említett ítélet 68. és 69. pontjából kitűnik, az annak alapjául szolgáló ügyben e megállapítás azon eljárási rendelkezések összességének fennállásából eredt, amelyek a keresett személlyel szemben kibocsátott nemzeti elfogatóparancs kibocsátásától kezdve, azaz e személy átadása előtt biztosítják a bíróság közreműködését.
52 Ugyanígy a 2019. december 12‑i Openbaar Ministerie (Svéd ügyészség) ítélet (C‑625/19 PPU, EU:C:2019:1078) alapjául szolgáló ügyben az ügyészség által kibocsátott európai elfogatóparancs az előzetes letartóztatást elrendelő bírósági határozaton alapult.
53 Így, amint azt a főtanácsnok az indítványának 69. és 72. pontjában hangsúlyozta, a Bíróság a jelen ítélet 50. pontjában hivatkozott ítéletekben figyelembe vette azt a tényt, hogy az európai elfogatóparancs ügyészség általi kibocsátásának feltételei bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik a keresett személy átadása előtt, mivel az említett ítéletek alapjául szolgáló ügyekben az európai elfogatóparancs bíróság által kibocsátott nemzeti elfogatóparancson alapult, amely bíróság ráadásul az európai elfogatóparancs kibocsátásához szükséges feltételeket, így többek között az európai elfogatóparancs arányos voltát is értékelte.
54 Márpedig az e két ítélet alapjául szolgáló ügyektől eltérően a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a bolgár jog az európai elfogatóparancsot kibocsátó ügyészi határozatnak csak az utólagos bírósági felülvizsgálatáról rendelkezik, és ezért ilyen vizsgálatra csak a keresett személy átadását követően kerülhet sor.
55 [A 2021. április 13‑i végzéssel kijavítva] A bolgár kormány által a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszában kiemelt azon ténnyel kapcsolatban, hogy a keresett személynek az európai elfogatóparancs végrehajtását követő átadása után e személyt azonnal olyan bíróság elé kell állítani, amely megvizsgálja, hogy kell‑e vele szemben szabadságelvonással vagy szabadságkorlátozással járó intézkedést hozni, és így egyben ezen elfogatóparancs arányosságát is felülvizsgálja, meg kell állapítani, hogy e gyakorlat nem alkalmas a bolgár eljárási rendszernek a 2002/584 kerethatározatból eredő követelményekkel való összeegyeztethetőségének biztosítására.
56 [A 2021. április 13‑i végzéssel kijavítva] Pontosítani kell ugyanis, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 33. és 34. pontjában rámutatott – a Bíróság a 2021. január 13‑i MM ítéletben (C‑414/20 PPU, EU:C:2021:4) nem foglalt közvetlenül állást abban a kérdésben, hogy a büntetőeljárás nyomozási szakaszában az európai elfogatóparancs ügyészség általi kibocsátására irányuló bolgár eljárás megfelel‑e a hatékony bírói jogvédelemhez kapcsolódó követelményeknek, hanem csupán azt mondta ki, hogy a kibocsátó tagállam joga szerinti külön jogorvoslati lehetőség hiányában az uniós jog hatáskört biztosít e tagállam valamely bíróságának arra, hogy az európai elfogatóparancs érvényességének járulékos felülvizsgálatát elvégezze. Ezen ítéletből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság akként határozott, hogy az ilyen utólagos bírósági felülvizsgálat lehetősége megfelel a keresett személy jogainak hatékony bírói védelmével járó követelményeknek.
57 Következésképpen az európai elfogatóparancsot kibocsátó ügyészi határozat olyan bírósági felülvizsgálata, amelyre csak a keresett személy átadása után kerül sor, nem felel meg a kibocsátó tagállam azon kötelezettségének, hogy olyan eljárási szabályokat állapítson meg, amelyek lehetővé teszik, hogy ezen átadást megelőzően a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálja a nemzeti elfogatóparancs vagy az azzal azonos joghatállyal bíró más – akár ügyészi – határozat, illetve az európai elfogatóparancs jogszerűségét.
58 A 2002/584 kerethatározat végrehajtása során a tagállamok az eljárási autonómiájuknak megfelelően megőrzik a lehetőséget arra, hogy olyan szabályokat fogadjanak el, amelyek tagállamonként eltérőek lehetnek. A tagállamoknak azonban ügyelniük kell arra, hogy e szabályok ne akadályozzák az e kerethatározatból eredő követelmények érvényesülését, különösen a Charta 47. cikke által biztosított bírói jogvédelmet illetően, amely e kerethatározat alapjául szolgál.
59 Következésképpen a 2002/584 kerethatározat célja – az elítélt vagy bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek átadásának új, egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének bevezetésével az európai elfogatóparancsot kibocsátó tagállam és az azt végrehajtó tagállam igazságügyi hatóságai közötti igazságügyi együttműködés megkönnyítése és gyorsítása – csak akkor valósítható meg, ha tiszteletben tartják az EUSZ 6. cikkben elismert és a Chartában megerősített alapvető jogokat és alapvető jogelveket; e kötelezettség valamennyi tagállamra vonatkozik, többek között a kibocsátó és a végrehajtó tagállamra is (lásd ebben az értelemben: 2019. február 12‑i TC ítélet, C‑492/18 PPU, EU:C:2019:108, 41. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 E megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2002/584 kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontját – a Charta 47. cikkével és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összefüggésben – akként kell értelmezni, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparanccsal érintett személyt megillető hatékony bírói jogvédelem részét képező követelmények nem teljesülnek, ha mind az európai elfogatóparancsot, mind az annak alapjául szolgáló bírósági határozatot olyan ügyészség bocsátotta ki, amely az e kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősül, ám ezen elfogatóparancs és e határozat a keresett személy végrehajtó tagállam általi átadása előtt nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát a kibocsátó tagállamban.
A költségekről
61 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésének c) pontját – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összefüggésben – akként kell értelmezni, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparanccsal érintett személyt megillető hatékony bírói jogvédelem részét képező követelmények nem teljesülnek, ha mind az európai elfogatóparancsot, mind az annak alapjául szolgáló bírósági határozatot olyan ügyészség bocsátotta ki, amely az e kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősül, ám ezen elfogatóparancs és e határozat a keresett személy végrehajtó tagállam általi átadása előtt nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát a kibocsátó tagállamban.
Aláírások