A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2011. február 15.
F‑76/09. sz. ügy
AH
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Társadalombiztosítás – A személyzeti szabályzat 72. és 76a. cikke – Általános végrehajtási rendelkezések – Önellátásra való képtelenség – Nyugdíjas tisztviselő túlélő házastársa – A beteggondozás költségeinek teljes átvállalása és pénzügyi támogatás iránti kérelem elutasítása – Késedelmesen benyújtott kereset – Elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AH a Bizottság, mint kinevezésre jogosult hatóság 2009. június 22‑i határozatának megsemmisítését kéri, amely határozatban az elutasította az otthoni gondozás költségeinek megtérítésére iránti kérelmét.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék AH‑t kötelezi valamennyi költség viselésére.
Összefoglaló
1. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, harmadik bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) és (3) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)
2. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Imperatív jelleg
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
1. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑ának e) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell különösen a jogvita tárgyát, és a felhozott jogalapok, valamint ténybeli és jogi érvek rövid ismertetését. Ezen elemeknek kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezésének előkészítését, a Közszolgálati Törvényszék számára pedig a jogvita eldöntését, adott esetben bármilyen más információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében ahhoz, hogy valamely kereset elfogadható legyen, szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből.
Ez annál inkább így van, mivel a Bíróság alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakaszában főszabály szerint az előkészítő iratoknak csak egyszeri kicserélésére kerül sor, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék nem határoz eltérően.
A Bíróság alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése értelmében – amely ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazandó – a tagállamokat, az uniós intézményeket, az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes államokat és az említett a megállapodásban említett Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Felügyeleti Hatóságát kivéve a feleket ügyvédnek kell képviselnie. Ez utóbbinak mint az igazságszolgáltatás segítőjének a fő szerepe pontosan az, hogy a kereseti kérelmeket megfelelően érthető és összefüggő jogi érveléssel támassza alá, éppen arra tekintettel, hogy a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakaszában az előkészítő iratoknak főszabály szerint csak egyszeri kicserélésére kerül sor.
Mivel a keresetlevél nem tartalmaz a megtámadott határozat megsemmisítését alátámasztó jogalapot, sem pedig érvet, és a személyzeti szabályzat azon rendelkezését sem említi meg, amelyen alapul, nyilvánvalóan nem felel meg az egyértelműség és pontosság annak érdekében megfogalmazott minimális követelményeinek, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, a Közszolgálati Törvényszék számára pedig a jogvitának ezen kereseti kérelmek alapján való eldöntését.
(lásd a 29–33. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének 20. pontja; T‑154/98. sz., Asia Motor Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének 42. pontja; T‑277/97. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 1999. június 15‑én hozott ítéletének 29. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑1/08. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 26‑án hozott végzésének 25. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt, a sérelmet okozó aktussal szembeni panasz benyújtására nyitva álló három hónapos határidő – ugyanúgy, mint a panaszt kifejezetten vagy hallgatólagosan elutasító határozattal szembeni keresetindításra nyitva álló három hónapos határidő – imperatív jellegű, és attól sem a felek nem térhetnek el, sem a bíróság, ugyanis e határidők a jogviszonyok biztonságát és egyértelműségét hivatottak szolgálni. E határidőket minden uniós bírósági felülvizsgálat alá vont aktus kifogásolása esetén alkalmazandónak kell tekintetni, bármilyen természetű legyen is ez az aktus.
(lásd a 35. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 276/85. sz., Cladakis kontra Bizottság ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének 11. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑129/89. sz., Offermann kontra Parlament ügyben 1991. október 17‑én hozott ítéletének 31. és 34. pontja; T‑289/04. sz., Lantzoni kontra Bíróság ügyben 2006. március 8‑án hozott ítéletének 40. és 41. pontja.