T‑254/00., T‑270/00. és T‑277/00. sz. egyesített ügyek

Hotel Cipriani SpA és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások – A szociális terhek csökkentése a Velence és Chioggia területén letelepedett vállalkozások javára – Támogatási programoknak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító és a kifizetett támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat – Elfogadhatóság – Személyes érintettség – A tagállamok közötti kereskedelem érintettségére és a verseny torzítására vonatkozó feltételek – Az EK 87. cikk (3) bekezdésének b)–e) pontja, valamint az EK 87. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti eltérések – Új támogatásnak vagy létező támogatásnak való minősítés – A jogbiztonság, a bizalomvédelem, az egyenlő bánásmód és az arányosság elve – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az általános jellegű határozat általi személyes érintettség lehetősége

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Versenytorzítás – A gazdaság valamely ágazatában érvényesülő versenyfeltételeknek a más tagállamokban fennálló versenyfeltételekhez való közelítésére irányuló állami intézkedések – A támogatásnak való minősítés kizártsága – Feltételek

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Támogatási rendszer átfogó vizsgálata – Megengedhetőség

(EK 88. cikk)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat – Indokolási kötelezettség – Korlátok

(EK 87. cikk és EK 88. cikk, (2) bekezdés)

5.      Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások

(EK 87. cikk, (3) bekezdés, c) pont és EK 88. cikk)

6.      Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Új támogatásnak való minősítés

(EK 87. cikk)

1.      A jogellenes állami támogatási programra vonatkozó és a folyósított támogatások visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat e támogatási program tényleges kedvezményezettjei vonatkozásában általános hatályúnak minősül, mivel objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint az említett program kedvezményezettjei vonatkozásában általános és elvont módon meghatározott joghatásokkal jár. Önmagában az a körülmény ugyanis, hogy az ilyen program tényleges kedvezményezettjei azonosíthatók, nem keletkeztet semmilyen kötelezettséget a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy figyelembe vegye az egyedi helyzetüket. Ezért a támogatási programra vonatkozó határozat főszabály szerint a szóban forgó támogatási program általános és elvont ellenőrzésén alapul, amely program maga is általános hatályú aktust képez.

Ugyanakkor nem kizárt, hogy bizonyos körülmények között az általános hatályú jogi aktus rendelkezései egyes természetes vagy jogi személyeket az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintsenek, ha e személyekre sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkoznak e rendelkezések, amely minden más személytől megkülönbözteti őket.

Így, ha a Bizottság megállapítja a jogellenes állami támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét, és elrendeli a folyósított támogatások visszatéríttetését, e program valamennyi tényleges kedvezményezettjét személyében érinti a Bizottság határozata. Az adott támogatási program azon tényleges kedvezményezettjeinek zárt köréhez való tartozás ténye, akiket különösen érint a folyósított támogatások visszatéríttetésére vonatkozó, a Bizottság által az érintett tagállammal szemben előírt kötelezettség, elegendő ahhoz, hogy e kedvezményezetteket minden más személyhez képest megkülönböztesse. Az egyénítés jelen esetben abból az egyedi érdeksérelemből származik, amelyet a visszatéríttetési előírás e zárt kör tökéletesen azonosítható tagjainak okoz.

(vö. 73–74., 77., 84. pont)

2.      Az a tény, hogy valamely tagállam egyoldalú intézkedésekkel a gazdaság valamely ágazatában a más tagállamokban érvényesülő versenyfeltételekhez való közeledésre törekszik, nem fosztja meg ezen intézkedéseket támogatási jellegüktől.

A Szerződés támogatásokra vonatkozó szabályai – a közösségi versenyjog egészével azonos módon – nem tökéletes verseny, hanem tényleges és hatékony verseny biztosítására irányulnak.

E feltételek mellett a szerkezeti hátrányok ellentételezése csak egyes sajátos esetekben teszi lehetővé a támogatásnak minősítés mellőzését. Így valamely társaságnak kedvezőtlen versenyhelyzete javítása céljából biztosított előny nem minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak, amennyiben azt gazdasági indokok támasztják alá, és nem hoz létre hátrányos megkülönböztetést a különböző tagállamokban letelepedett gazdasági szereplők között. A közösségi bíróság az ilyen helyzetben valójában a piacgazdasági magánbefektető fogalmának kritériumát alkalmazza. Ugyanígy nem minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak a valamely vállalkozás számára biztosított, a költségvetését rendes körülmények között terhelő költségeket csökkentő előny, amennyiben ez az előny azon helyzet orvoslására irányul, hogy a kedvezményezett vállalkozás különös rendszerből eredő olyan többletköltségeknek van kitéve, amelyeket az általános szabályok hatálya alá tartozó versenytárs vállalkozásoknak rendes piaci körülmények között nem kell viselniük.

(vö. 182., 184–186. pont)

3.      A Bizottság a támogatási programok esetén főszabály szerint nem köteles minden egyes esetben külön lefolytatni a nyújtott támogatások elemzését. Arra szorítkozhat, hogy a kérdéses program jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lenne alkalmazásának minden egyes esetét megvizsgálni.

Ugyanakkor a Bizottság a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó alapvető rendelkezései gondos végrehajtásának érdekében az EK 88. cikk keretében köteles a szóban forgó támogatási intézkedés alapos és pártatlan vizsgálatát elvégezni. Közelebbről, a hivatalos vizsgálati eljárásban a gondos ügyintézés elve – amely a tagállamok alkotmányos hagyományainak közös, a jogállamiságra jellemző általános elvei közé tartozik – az érdekeltek közötti egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget támasztja a Bizottsággal szemben.

Ebben a jogi összefüggésben a Bizottság azon kötelezettségének esetleges elismerése, hogy a támogatási program vizsgálata során egyenként mérlegelje bizonyos kedvezményezettek helyzetét, egyrészt a Bizottságra és az érintett tagállamra háruló eljárási kötelezettségek tiszteletben tartásához, másrészt pedig a nemzeti hatóságok vagy az érdekelt harmadik személyek által a Bizottsággal közölt, az említett kedvezményezettekre vonatkozó konkrét információk tartalmához kötődik.

(vö. 209–211. pont)

4.      Az állami támogatási intézkedésnek a tagállamok közötti kereskedelemre és a versenyre gyakorolt hatása kapcsán a Bizottság által nyújtott indokolásra és az általa végzett elemzésre vonatkozó követelmények – teljesen értelemszerűen – ezen intézkedés egyedi vagy általános jellegétől függően változnak.

A több ágazatra kiterjedő támogatási programokkal kapcsolatban a Bizottság szorítkozhat a program jellemzőinek tanulmányozására annak mérlegelése során, hogy e program a támogatások magas összege vagy százalékos aránya, valamint a támogatott beruházások vagy az e program által előírt egyéb alkalmazási módok jellemzői folytán érzékelhető előnyt biztosít‑e a kedvezményezettjeinek a versenytársaikhoz képest, továbbá olyan jellegű‑e, hogy elsősorban azokat a vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyek részt vesznek a tagállamok közötti kereskedelemben. Így az olyan támogatási program esetében, amely valamennyi, meghatározott területen letelepedett vállalkozásra alkalmazandó, nem várható el a Bizottságtól, hogy a piaci helyzet akár rövid vizsgálata alapján is bemutassa, hogy e program milyen előrelátható hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre és a versenyre az összes érintett tevékenységi ágazatban.

Ezzel kapcsolatban a Bizottsággal való együttműködési kötelezettsége értelmében az érintett tagállam, valamint az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján észrevételek benyújtására megfelelően felhívott érdekelt harmadik személyek feladata, hogy előterjesszék érveiket, és minden olyan információt a Bizottság rendelkezésére bocsássanak, amelyek alapján az ügy valamennyi adatáról felvilágosítás nyerhető.

A több ágazatra kiterjedő támogatási program esetében a Bizottság a konkrét bizonyítékok alapján csak azt köteles ellenőrizni, hogy a vizsgált intézkedés bizonyos meghatározott ágazatokban teljesíti‑e az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásának két feltételét, vagyis érintheti‑e a tagállamok közötti kereskedelmet és torzíthatja‑e a versenyt, amennyiben a megfelelő releváns információkat ebből a célból a Bizottság rendelkezésére bocsátották a közigazgatási eljárás során.

A több ágazatra kiterjedő támogatási program esetében a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség terjedelme – különösen e programnak a tagállamok közötti kereskedelemre és a versenyre gyakorolt hatását illetően – a közigazgatási eljárás során a Bizottsággal közölt adatoktól és bizonyítékoktól függ.

(vö. 227., 230–231., 233., 235., 237. pont)

5.      A Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása közösségi összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában.

Magából az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának és az EK 88. cikknek a szövegéből is következik, hogy a Bizottság az előbbi rendelkezés szerint nyújtott támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek „tekintheti”. Ennélfogva, jóllehet a Bizottság akkor is mindig köteles az általa felügyelt állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségéről állást foglalni, ha a támogatásokat a Bizottságnak nem jelentették be, a Bizottság nem köteles az ilyen támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősíteni.

A Bizottság a mérlegelési jogkörének gyakorlásához saját maga számára útmutatást adhat olyan jogi aktusok által, mint a keretszabályok, a közlemények vagy az iránymutatások, amennyiben ezek az aktusok az intézmény által követendő irányokra utaló szabályokat tartalmaznak, és nem térnek el a Szerződés szabályaitól. Amikor a Bizottság ilyen aktusokat fogad el, amelyek célja a Szerződés betartása mellett azon szempontok pontosítása, amelyeket mérlegelési jogköre gyakorlása során alkalmazni kíván, az ezzel e jogkör önkorlátozását eredményezi, amennyiben a saját maga által felállított szabályoknak köteles megfelelni. Ebben az összefüggésben a közösségi bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a Bizottság betartotta‑e a fenti a szabályokat.

(vö. 290–292. pont)

6.      Az állami támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló intézkedések új támogatásokat képeznek. Közelebbről, ha a módosítás magát a kezdeti támogatási program lényegét érinti, e program új támogatási programmá alakul át. Ezzel szemben, ha a módosítás nem lényegi jelentőségű, csak magát a módosítást lehet új támogatásnak minősíteni.

Így az adott területen letelepedett vállalkozások számára biztosított szociális tehermentesítésnek a más területen letelepedett vállalkozásokra történő kiterjesztése új támogatási programot vezet be. Még ha ez az új program arra is korlátozódik, hogy a létező támogatási programot terjessze ki újabb kedvezményezettekre, anélkül hogy egyébként lényegesen módosítaná e létező programot, ezen, az eredeti programtól elválasztható kiterjesztés akkor is olyan új támogatást képez, amelyre vonatkozik a bejelentési kötelezettség.

(vö. 358–359., 362. pont)