A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2017. november 14.(*)(i)
„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – A légi árufuvarozás európai piaca – A légi árufuvarozási szolgáltatások árának több összetevőjére kiterjedő megállapodásokra és összehangolt magatartásokra vonatkozó bizottsági határozat – Indokolási hiba – Az európai uniós bíróság által hivatalból figyelembe vett közrendi jellegű jogalap – A kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma – Az első fokon benyújtott keresetlevélben előadott, a vitatott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmek – Az Európai Unió Törvényszékét terhelő, a vitatott határozat teljes megsemmisítésének elrendelésére vonatkozó tilalom – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony jogorvoslathoz való jog”
A C‑122/16. P. sz. ügyben,
a British Airways plc (székhelye: Harmondsworth [Egyesült Királyság], képviselik: J. Turner QC és R. O’Donoghue barrister, A. Lyle‑Smythe solicitor megbízásából)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. február 26‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan és A. Dawes, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, A. Tizzano elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, L. Bay Larsen, J. Malenovský és E. Levits tanácselnökök, Juhász E., A. Borg Barthet, J.‑C. Bonichot, F. Biltgen, K. Jürimäe, C. Lycourgos, M. Vilaras és E. Regan (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: M.‑A. Gaudissart hivatalvezető‑helyettes,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. február 7‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2017. május 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében a British Airways plc az Európai Unió Törvényszéke 2015. december 16‑i British Airways kontra Bizottság ítéletének (T‑48/11, nem tették közzé, EU:T:2015:988, a továbbiakban: megtámadott ítélet) részleges hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék részben megsemmisítette az EUMSZ 101. cikk, az EGT‑Megállapodás 53. cikke, és az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött légiközlekedési megállapodás 8. cikke szerinti eljárásban (COMP/39258 – „légi árufuvarozás” ügy) 2010. november 9‑én hozott C(2010) 7694 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat), amennyiben az a British Airwayst érinti.
Jogi háttér
Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya
2 Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 21. cikkének szövege a következő:
„A Bíróság előtt a keresetet a hivatalvezetőnek címzett keresetlevéllel kell megindítani. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a kérelmező nevét és lakóhelyét vagy székhelyét, az aláíró perbeli állását, annak a félnek vagy feleknek a nevét, aki vagy akik ellen a keresetet benyújtották, a jogvita tárgyát, a Bíróság döntésére irányuló kérelmet, és azoknak a jogalapoknak a rövid összefoglalását, amelyekre a kérelmet alapozzák.
A keresetlevélhez adott esetben csatolni kell azt a jogi aktust, amelynek megsemmisítését a Bíróságtól kérik, vagy – az [EUMSZ 265. cikkben] említett körülmények fennállta esetén – egy arra az időpontra vonatkozó okirati bizonyítékot, amikor az intézményt a hivatkozott cikk értelmében felkérték, hogy járjon el. Ha ezeket az okmányokat nem csatolták a keresetlevélhez, a hivatalvezető felkéri az érintett felet arra, hogy azokat észszerű határidőn belül nyújtsa be, de a fél jogai akkor sem évülnek el, ha ezeket az okmányokat az eljárás megindítására nyitva álló határidő letelte után nyújtja be.”
3 Az alapokmány 56. cikkének második bekezdése így rendelkezik:
„[A Bíróság előtt fellebbezéssel] bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. […]”
A Bíróság 1991. június 19‑i eljárási szabályzata
4 A Bíróság 1991. június 19‑i eljárási szabályzata (a továbbiakban: a Bíróság 1991. június 19‑i eljárási szabályzata) 112. cikkének 2. §‑a így rendelkezett:
„A Törvényszék fellebbezéssel megtámadott határozatát mellékelni kell a fellebbezéshez. […]”
A Bíróság 2012. szeptember 25‑i eljárási szabályzata
5 A Bíróság 2012. szeptember 25‑i, 2012. november 1‑jétől hatályos eljárási szabályzatának (a továbbiakban: a Bíróság eljárási szabályzata) „A keresetlevél tartalma” című 120. cikkének szövege a következő:
„Az [Európai Unió Bírósága] alapokmány[ának] 21. cikkében említett keresetlevél tartalmazza a következőket:
[…]
c) a jogvita tárgya, a felhozott jogalapok és érvek, valamint az említett jogalapok rövid ismertetése;
d) a felperes kérelmei;
[…]”
6 Ezen eljárási szabályzat „A keresetlevél mellékletei” című 122. cikke így rendelkezik:
„(1) Ha szükséges, a keresetlevéllel együtt az alapokmány 21. cikkének második bekezdésében meghatározott iratokat is be kell nyújtani.
[…]
(3) Ha a keresetlevél nem felel meg az e cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a hivatalvezető a fent említett iratok benyújtására észszerű határidőt állapít meg a felperes számára. Ha a felperes a hiánypótlást elmulasztja, az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően a Bíróság határoz arról, hogy e követelmények be nem tartása miatt a keresetlevél alaki okból elfogadhatatlan‑e.”
7 Az említett szabályzat „Új jogalapok” című 127. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„Az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.”
8 Ugyanezen szabályzatnak „A fellebbezési kérelem tartalma” című 168. cikke szerint:
„(1) A fellebbezés tartalmazza a következőket:
[…]
b) a Törvényszék megtámadott határozatának megjelölése;
[…]
(2) A fellebbezésekre a jelen eljárási szabályzat 119., 121. cikke és 122. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó.
[…]”
9 A Bíróság eljárási szabályzatának „A fellebbezésben foglalt kérelmek, jogalapok és érvek” című 169. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A fellebbezésben foglalt kérelmeknek a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére kell irányulniuk.”
10 E szabályzat „Kérelmek a fellebbezésnek való helyt adás esetén” című 170. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A fellebbezésben foglalt kérelmeknek – a fellebbezés megalapozottnak nyilvánítása esetén – arra kell irányulniuk, hogy egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek; új kérelmeket nem lehet előterjeszteni. A Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni.”
11 Ugyanezen szabályzat „A fellebbezésre alkalmazandó egyéb rendelkezések” című 190. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A jelen eljárási szabályzat 127. […] cikke alkalmazandó a Bíróság előtti olyan eljárásban, amelynek tárgya a Törvényszék határozatai elleni fellebbezés.”
A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata
12 A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a szerint:
„Az Alapokmány 21. cikkében említett keresetlevél tartalmazza a következőket:
[…]
c) a jogvita tárgya és a felhozott jogalapok rövid ismertetése;
d) a felperes kérelmei;
[…]”
13 E szabályzat 48. cikke 2. §‑ának szövege a következő:
„Az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
[…]”
A jogvita előzményei
14 A fellebbező, a British Airways olyan légitársaság, amely a légi árufuvarozás piacán tevékenykedik.
15 Az Európai Bizottság 2005. december 7‑én a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közleménye (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o., a továbbiakban: 2002. évi engedékenységi közlemény) alapján mentesség iránti kérelmet kapott, amelyet a Deutsche Lufthansa AG, valamint leányvállalatai, a Lufthansa Cargo AG és a Swiss International Air Lines AG nyújtottak be. E kérelem szerint olyan versenyellenes kapcsolatok álltak a légi árufuvarozás piacán tevékenykedő több vállalkozás (a továbbiakban: fuvarozók) között, amelyek az e piac keretében nyújtott szolgáltatások árának több összetevőjére kiterjedtek, vagyis e fuvarozók „üzemanyag‑” és „biztonsági” pótdíjat vezettek be, valamint megtagadták a pótdíjak után fizetendő jutalék megfizetését.
16 2006. február 14‑én és 15‑én a Bizottság bejelentés nélküli helyszíni vizsgálatokat tartott.
17 E helyszíni vizsgálatokat követően több fuvarozó, köztük a fellebbező a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján kérelmet nyújtott be.
18 2007. december 19‑én a Bizottság kifogásközlést intézett 27 fuvarozóhoz, köztük a fellebbezőhöz. E kifogásközlésre válaszul annak címzettjei írásbeli észrevételeket nyújtottak be. 2008. június 30. és július 4. között meghallgatásra került sor.
19 2010. november 9‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyet 21 fuvarozóhoz (a továbbiakban: eljárás alá vont fuvarozók), köztük a fellebbezőhöz intézett.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
20 A Törvényszék Hivatalához 2011. január 24‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet terjesztett elő a vitatott határozat bizonyos elemeinek megsemmisítése iránt, amennyiben azok őt érintik.
21 Mint az kitűnik a megtámadott ítélet 25. pontjából, az e kereseten belül megfogalmazott kérelmek keretében a fellebbező azt kérte, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a vitatott határozatot, amennyiben az vele szemben azt kifogásolta, hogy részt vett a jutalékok megfizetésének megtagadásában; amennyiben e határozat megállapította, hogy a fellebbező jogsértése 2001. január 22‑én vette kezdetét, valamint amennyiben e határozat megállapította, hogy a Hongkongra, Japánra, Indiára, Thaiföldre, Szingapúrra, Koreára és Brazíliára vonatkozó „elemek” az EUMSZ 101. cikk, az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o., a továbbiakban: EGT‑Megállapodás) 53. cikke, valamint a Közösség nevében a Svájci Államszövetséggel létrejött hét megállapodás megkötéséről szóló, 2002. április 4‑i 2002/309/EK, Euratom tanácsi és – a tudományos és műszaki együttműködésről szóló megállapodás tekintetében – bizottsági határozattal (HL 2002. L 114., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 41. kötet, 89. o., a továbbiakban: EK–Svájc megállapodás) jóváhagyott, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között 1999. június 21‑én Luxembourgban aláírt, a légi közlekedésről szóló megállapodás 8. cikke megsértéseinek minősülnek;
– törölje vagy jelentősen csökkentse a vitatott határozatban vele szemben kiszabott bírságot, és
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
22 Keresetének alátámasztása érdekében a fellebbező hét jogalapra hivatkozott, amelyeket a következőkre alapított: az elsőt mérlegelési hibára, amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fellebbező részt vett a jutalékok megfizetésének megtagadásában; a másodikat a jogsértés kezdő időpontját illetően a bizonyítékok hiányára; a harmadikat bizonyos szabályozó hatóságok közreműködésének vizsgálatát illetően jogi és ténybeli hibákra, illetve hatáskörrel való visszaélésre; a negyediket a bírság alapszázalékának aránytalan és hátrányosan megkülönböztető jellegére; az ötödiket az indokolási kötelezettség és az arányosság elvének megsértésére, amennyiben a Bizottság a bírság kiszámítása során növelte annak összegét; a hatodikat a 2002. évi engedékenységi közlemény megsértésére, amennyiben a fellebbező nem részesült nagyobb mértékű bírságcsökkentésben, a hetediket pedig az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére, amennyiben a Bizottság enyhítő körülmények fennállása címén nem csökkentette a bírságot.
23 A megtámadott ítélet 27–29. pontjából, valamint 45. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék hivatalból megvizsgált egy olyan közrendi jellegű jogalapot, amely a vitatott határozat indokolásának hibáján alapult. Különösen, mint az kitűnik a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból, a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkén alapuló pervezető intézkedések keretében a Törvényszék az előtte folyamatban lévő jogvitában részt vevő felekhez olyan írásbeli kérdéseket intézett, amelyekben felhívta őket többek között arra, hogy tegyék meg az arra vonatkozó észrevételeiket, hogy a vitatott határozat indokolása olyan egységes és folyamatos jogsértést ír le, amelyben e határozat valamennyi címzettje részt vett, miközben az említett határozat rendelkező részének első négy cikke e címzettek közül nem mindegyiket említi.
24 E tekintetben a Törvényszék előtt tartott tárgyalás során a fellebbező azt állította, hogy a vitatott határozat indokolásában a Bizottság az EUMSZ 101. cikk, az EGT‑Megállapodás 53. cikke és az EK–Svájc megállapodás 8. cikkének egyetlen egységes és folyamatos megsértését állapította meg. Ezzel szemben e határozat rendelkező része azt állapította meg, hogy e cikkek mindegyike tekintetében külön‑külön fennállt egy egységes és folyamatos jogsértés. A fellebbező azt állítja, hogy figyelembe véve az említett határozat indokolása és rendelkező része közötti inkoherenciát, e határozatnak hibás az indoklása, amit a Törvényszék hivatalból megvizsgálhatott.
25 A megtámadott határozatban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatban ellentmondások állnak fenn egyrészt az indokolás és e határozat rendelkező része, másrészt pedig maguk az indokok között.
26 A Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy meg kell vizsgálnia, hogy ezek az ellentmondások jellegüknél fogva sérthették‑e a fellebbező védelemhez való jogát, a Törvényszéket pedig megakadályozhatták‑e a felülvizsgálat gyakorlásában.
27 E vizsgálat végén a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ez a helyzet állt fenn, és megállapította, hogy a vitatott határozatnak hibás az indokolása.
28 A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e megállapítás ugyanakkor a jelen ügyben nem eredményezheti a vitatott határozat annyiban történő teljes megsemmisítését, amennyiben az a fellebbezőre vonatkozik, mivel e határozat megsemmisítése nem terjeszkedhet túl az eljárást megindító keresetlevélben előadott kérelmeken.
29 Ezért anélkül, hogy megvizsgálta volna a fellebbező által a keresetének alátámasztása érdekében felhozott jogalapokat, a Törvényszék úgy határozott, hogy az általa hivatalból megvizsgált jogalap elemzése keretében megállapított indokolási hiba folytán megsemmisíti a vitatott határozatot, amennyiben e határozatban „a Bizottság egyrészt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a [fellebbező] először is részt vett a jutalék megfizetésének megtagadásában, másodszor megsértette az EUMSZ 101. cikket, az [EGT‑Megállapodás] 53. cikkét és az [EK–Svájc megállapodás] 8. cikkét 2001. január 22. és 2001. október 1. között, és harmadszor részt vett e rendelkezések megsértésében a Hongkongból (Kína), Japánból, Indiából, Thaiföldről, Szingapúrból, Dél‑Koreából és Brazíliából végrehajtott árufuvarozási szolgáltatásokat illetően, másrészt pedig bírságot szabott ki vele szemben.”
30 Másfelől a 2015. december 16‑i Air Canada kontra Bizottság ítéletben (T‑9/11, nem tették közzé, EU:T:2015:994), a 2015. december 16‑i Koninklijke Luchtvaart Maatschappij kontra Bizottság ítéletben (T‑28/11, nem tették közzé, EU:T:2015:995), a 2015. december 16‑i Japan Airlines kontra Bizottság ítéletben (T‑36/11, nem tették közzé, EU:T:2015:992), a 2015. december 16‑i Cathay Pacific Airways kontra Bizottság ítéletben (T‑38/11, nem tették közzé, EU:T:2015:985), a 2015. december 16‑i Cargolux Airlines kontra Bizottság ítéletben (T‑39/11, nem tették közzé, EU:T:2015:991), a 2015. december 16‑i Latam Airlines Group és Lan Cargo kontra Bizottság ítéletben (T‑40/11, nem tették közzé, EU:T:2015:986), a 2015. december 16‑i Singapore Airlines és Singapore Airlines Cargo Pte kontra Bizottság ítéletben (T‑43/11, nem tették közzé, EU:T:2015:989), a 2015. december 16‑i Deutsche Lufthansa és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑46/11, nem tették közzé, EU:T:2015:987), a 2015. december 16‑i SAS Cargo Group és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑56/11, nem tették közzé, EU:T:2015:990), a 2015. december 16‑i Air France–KLM kontra Bizottság ítéletben (T‑62/11, nem tették közzé, EU:T:2015:996), a 2015. december 16‑i Air France kontra Bizottság ítéletben (T‑63/11, nem tették közzé, EU:T:2015:993), valamint a 2015. december 16‑i Martinair Holland kontra Bizottság ítéletben (T‑67/11, EU:T:2015:984) a Törvényszék az eljárás alá vont egyéb fuvarozók által benyújtott olyan keresetekről határozott, amelyek szintén a vitatott határozatot támadták.
A felek kérelmei a Bíróság előtt
31 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a vitatott határozat megsemmisítésének hatályát az első fokon előterjesztett keresetben előadott kérelmekre korlátozza;
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját;
– teljes egészében semmisítse meg a vitatott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerülő költségek viselésére.
32 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
– A fellebbezés elfogadhatóságáról
33 A Bizottság azt állítja, hogy a fellebbezés két okból nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
34 Először is, a fellebbező nem tartotta tiszteletben a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettséget, amennyiben a megtámadott ítéletet nem csatolta a fellebbezéshez.
35 Másodszor, a fellebbezés nem tartja tiszteletben sem az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikkét, sem pedig a Bíróság eljárási szabályzata 169. és 170. cikkét, amelyek az alapokmány 63. cikke szerint az alapokmány 56. cikkét hajtják végre.
36 A Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (1) bekezdését illetően a jelen fellebbezés a megtámadott ítélet rendelkező részének nem a hatályon kívül helyezésére, hanem inkább arra irányul, hogy e rendelkező részt a Bíróság egészítse ki, a Törvényszék által kimondott részleges megsemmisítést teljes megsemmisítéssé kiterjesztve. A fellebbezés ezért a Bizottság szerint nem felel meg e rendelkezésnek.
37 Ami a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdését illeti, e rendelkezést a Bíróság szigorúan értelmezte. Márpedig, mivel a jelen ügyben a fellebbező kérelme szélesebb körű az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelemnél, az megsérti e rendelkezést.
38 Ezenkívül a fellebbező érvelése önmagába visszatérő jellegű abban az értelemben, hogy azt az állítást foglalja magában, amely szerint a fellebbezőnek azért kell tudnia fellebbezést benyújtani a Törvényszék határozata ellen, mert – ellentétben e határozattal – a Törvényszéket nem korlátozták a fellebbező által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmek.
39 Másfelől az az igazolás, amely szerint a jelen fellebbezés elfogadhatósága a hatékony bírói jogvédelemnek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében említett elvéből ered, ismét csak oda vezet, hogy a Törvényszéket nem korlátozták az elsőfokú eljárásban előadott kereseti kérelmek. Nyilvánvalóan megalapozatlan az az érv, amely szerint e rendelkezés a valamely jogvitában részt vevő félnek abszolút jogot biztosít ahhoz, hogy az eljárás bármelyik szakaszában bármilyen új érvet felhozzon vagy módosítsa a kérelmének jogcímét.
40 A fellebbező azt állítja, hogy a jelen fellebbezés elfogadható.
41 A Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdését illetően e rendelkezés első mondatát a második mondattal együtt kell értelmezni, vagyis az csak akkor alkalmazandó, ha a fellebbező nem azt kívánja elérni, hogy az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmekkel azonos kérelmeknek adjanak helyt, ezáltal pedig megváltozik a jogvita tárgya.
42 Ami az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikkét illeti, a fellebbező a Törvényszék előtt többek között azt állította, hogy a vitatott határozatot belső ellentmondások és indokolási hibák terhelik. Az ilyen állításnak azt kellett volna eredményeznie, hogy a Törvényszék a fellebbező vonatkozásában teljes egészében megsemmisíti e határozatot. Így a fellebbező a megtámadott ítélet olyan elemét próbálja vitatni, amely kétségtelenül részét képezte a Törvényszék előtti jogvita tárgyának, a fellebbező indítványait pedig az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke értelmében véve tényleg elutasították a Törvényszék előtt.
– A válasz elfogadhatóságáról
43 A Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy a fellebbező által benyújtott válasz a Bíróság eljárási szabályzata 127. cikkének (1) bekezdése alapján – amely e szabályzat 190. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó – nyilvánvalóan elfogadhatatlan amiatt, hogy abban új jogalapokat hoztak fel.
44 A fellebbező ugyanis a fellebbezésben azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett, amikor a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmát alkalmazta, ami magában foglalja, hogy a fellebbező elismeri: az a rendelkezés, amelyet korábban kért, nem más, mint amelyet az elsőfokú eljárásban benyújtott keresetlevelében foglalt kérelmek tartalmaznak. Ezzel szemben a válaszában ahelyett, hogy a Bizottság által a fellebbezéssel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogásra válaszolna, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett, amikor nem engedte meg neki az említett kérelmek módosítását. A fellebbező nem fejti ki azokat az indokokat sem, amelyek alapján e jogalapot a válasza keretében késedelmesen hozta fel, miközben az e válaszban előadott érvek nem azokon a ténybeli és jogi körülményeken alapulnak, amelyek az írásbeli eljárás során felmerültek.
45 A fellebbező vitatja a Bizottságnak a válasz elfogadhatatlanságára alapított érvelését.
A Bíróság álláspontja
46 Ami a fellebbezés elfogadhatóságát, továbbá először is a Bizottság által e tekintetben felhozott, arra alapított kifogást illeti, hogy a fellebbező nem csatolta a fellebbezéséhez a megtámadott ítéletet, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 122. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely e szabályzat 168. cikkének (2) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó –, ha szükséges, a keresetlevéllel együtt az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 21. cikkének második bekezdésében meghatározott iratokat is be kell nyújtani, ez utóbbi rendelkezés pedig kimondja, hogy „[a] keresetlevélhez adott esetben csatolni kell azt a jogi aktust, amelynek megsemmisítését a Bíróságtól kérik […]”.
47 Ha a kereset az Európai Unió valamely intézményének aktusa ellen irányul, kétségkívül szükséges, hogy azt az aktust csatolják a keresetlevélhez. Ami ugyanakkor a fellebbezést illeti, a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy a fellebbezés tartalmazza a Törvényszék megtámadott határozatának megjelölését, anélkül hogy megkövetelné, hogy e határozatot csatolják a fellebbezési kérelemhez.
48 Így meg kell állapítani, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának 2012. november 1‑jei hatálybalépése óta már nem szükséges a fellebbezéshez mellékletként csatolni a Törvényszék megtámadott határozatát, mivel e határozatnak csak a megjelölése szükséges.
49 A jelen ügyben meg kell állapítani: az, hogy a megtámadott ítéletet nem csatolták mellékletként a fellebbezéshez, nem tekinthető úgy, hogy az a fellebbezés elfogadhatatlanságát eredményezi. Következésképpen a Bizottság által e tekintetben felhozott kifogást el kell utasítani.
50 Ami másodszor azt az érvet illeti, amely szerint a fellebbezés nincs összhangban a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (1) bekezdésével, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint „[a] fellebbezésben foglalt kérelmeknek a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére kell irányulniuk”.
51 Meg kell jegyezni, mint azt a főtanácsnok is tette az indítványának 54. pontjában, hogy e rendelkezés a fellebbezéssel kapcsolatos azon alapvető elvre vonatkozik, amely szerint a fellebbezésnek a Törvényszék határozatának rendelkező része ellen kell irányulnia, és az nem irányulhat kizárólag e határozat egyes indokainak módosítására (lásd ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa ítélet, C‑539/10 P és C‑550/10 P, EU:C:2012:711, 43–45. pont).
52 A jelen ügyben a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság azért helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, különösen pedig a rendelkező részének 1) pontját, mert a Törvényszék megtagadta a vitatott határozat teljes egészében történő megsemmisítését, amennyiben az a fellebbezőt érinti. Így a fellebbező a Törvényszék által elrendelt megsemmisítés terjedelmét, illetve – más szavakkal – azokat a jogkövetkezményeket vitatja, amelyeket a Törvényszék az indokolási kötelezettség általa megállapított megsértéséből levont.
53 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy fellebbezésével a fellebbező ténylegesen a megtámadott ítélet rendelkező részének részleges hatályon kívül helyezését kívánja elérni, következésképpen pedig az e fellebbezésben előadott kérelmek összhangban vannak a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (1) bekezdésével.
54 Harmadszor, ami a Bizottság által felhozott, arra alapított elfogadhatatlansági kifogást illeti, hogy a fellebbezés nincs összhangban az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 56. cikkének második bekezdésével és a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdésével, meg kell jegyezni, hogy e kifogás vizsgálatához a Bíróságnak mérlegelnie kell az első fokon előterjesztett „kérelmek” és a Törvényszék előtti „jogvita tárgya” azon fogalmainak terjedelmét, amelyek e rendelkezésekben szerepelnek.
55 Márpedig, tekintettel az ezen elfogadhatatlansági kifogások és a fellebbező által az ügy érdemét illetően felhozott jogalapok között fennálló szoros kapcsolatokra, mindenekelőtt ez utóbbi jogalapokat kell megvizsgálni.
56 E feltételek mellett, továbbá mivel a válasz kizárólag a fellebbezés elfogadhatóságára vonatkozik, az említett érdemi vizsgálat végén adott esetben meg kell vizsgálni az e válasz elfogadhatatlanságához kapcsolódó kifogást is.
Az ügy érdeméről
57 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező olyan téves jogalkalmazásra alapított két jogalapra hivatkozik, amely az első jogalap esetében a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmának alkalmazásából, a második jogalap esetében pedig a hatékony jogorvoslathoz való, a Charta 47. cikkében biztosított jog megsértéséből ered.
58 E két jogalapot együttesen kell megvizsgálni.
A felek érvei
59 Első jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmával próbálta indokolni, hogy korlátozza az általa elrendelt megsemmisítés terjedelmét, miközben hivatalból megállapította olyan alapvető hibák fennállását, amelyek közrendi jellegűek, és amelyek egészében érintik a vitatott határozatot.
60 A fellebbező elismeri, hogy a megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró uniós bíróság nem terjedhet túl a kereseten, ami azt jelenti, hogy csak olyan kérdésről határozhat, amelyre vonatkozóan a felek kifejezett kérelmet terjesztettek elé.
61 Ugyanakkor előfordulhat több olyan eset, amelyekben az uniós bíróság annak érdekében, hogy teljesítse a jogszerűség megóvására irányuló, az EUM‑Szerződésben előírt feladatát, kénytelen lehet valamely jogalapot hivatalból figyelembe venni, ennélfogva pedig olyan kérdésről határozni, amelyre vonatkozóan a felek nem terjesztettek elé kifejezett kérelmet. Ilyen esetekben a megtámadott aktus hibája kellően súlyos ahhoz, hogy az uniós bíróság által alkalmazott szankciót igazolja, noha a felperes nem hivatkozott rá.
62 A megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró uniós bírósággal szemben nem kifogásolható, hogy túllépné az előtte folyamatban lévő jogvita kereteit, túllépné a hatáskörét, a kereseten túlterjedő határozatot hozna, vagy megsértené az eljárási szabályzatát, amikor olyan jogalapot vesz hivatalból figyelembe, amely éppen annak az aktusnak a jogszerűségére vonatkozik, amelynek a megsemmisítését kérték.
63 Amikor a Törvényszék közrendi jellegű jogalapot vesz figyelembe, nem arra törekszik, hogy a keresetlevélben vagy a felek érvelésében fellelhető hiányosságokat pótolja, hanem olyan szabály tiszteletben tartását biztosítja, amelyről a felek a jelentőségénél fogva nem rendelkezhetnek.
64 Amikor az uniós bíróság az indokolás hibája alapján hivatalból figyelembe vesz valamely közrendi jellegű jogalapot, a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma alóli kivételről van szó. Ez a contrario levezethető az 1972. június 28‑i Jamet kontra Bizottság ítélet (C‑37/71, EU:C:1972:57) 12. pontjából, amely ítéletben a Bíróság úgy határozott, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy tárgyát képező aktus teljes megsemmisítésével túlterjedne a kereseten, miközben az ezen aktus ellen irányuló jogalap nem közrendi jellegű.
65 A fellebbező szerint a Törvényszék tévedett akkor is, amikor összekeverte a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmával, valamint a közrendi jellegű olyan szabályok és elvek tiszteletben tartásával elérni kívánt célokat, amelyek alapján a Törvényszék hivatalból figyelembe vette a vitatott határozatot érintő indokolási hibát.
66 Az inter partes eljárás keretében alapvető jelentőségű, hogy az eljárást megindító fél megjelölje a jogvita tárgyát és a jogalapjainak tömör ismertetését, továbbá hogy e megjelölés kellően világos és pontos legyen ahhoz, hogy lehetővé tegye az ellenérdekű fél számára a védekezésének előkészítését, a Bíróság számára pedig a felülvizsgálatának gyakorlását. A 2013. december 19‑i Bizottság kontra Lengyelország ítélet (C‑281/11, EU:C:2013:855) 122. és 123. pontjából következik, hogy e feltételek annak elkerülésére irányulnak, hogy a Bíróság túlterjeszkedjék a kereseten, vagy hogy elmulasszon határozni valamely kifogásról, illetve más szempontok alapján bírálja el a keresetet. Ugyanezen okokból a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 91. pontjában, hogy a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a és 48. cikkének 2. §‑a korlátokat szab vele szemben, miközben e rendelkezések a fellebbezőre, nem pedig magára a Törvényszékre vonatkoznak.
67 Épp ellenkezőleg, amikor az uniós bíróság hivatalból figyelembe vesz valamely közrendi jellegű jogalapot, köteles túllépni a felek által a követeléseik alátámasztása érdekében felhozott jogalapok keretein, ennélfogva pedig a továbbiakban már nem vonatkoznak rá azok a korlátok, amelyeket a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmának tiszteletben tartása vele szemben előír.
68 A fellebbező szerint logikátlan, hogy a Törvényszék a fellebbező által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmekre hivatkozott azon határozatának alátámasztása érdekében, hogy a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma alapján a vitatott határozatnak csak részleges megsemmisítését mondja ki.
69 Először is, a Törvényszék egyedül azon közrendi jellegű jogalap alapján határozott a keresetről, amelyet hivatalból vett figyelembe. A fellebbező megítélése szerint nehezen érthető, hogy a Törvényszék ezt követően úgy határozott, hogy tekintettel van az elsőfokú eljárásban benyújtott keresetlevélben előadott kérelmekre, miközben az e kérelmek alátámasztása érdekében felhozott jogalapokról semmilyen módon nem határozott.
70 Másodszor, a vitatott határozatot érintő indokolási hibákkal kapcsolatban a Törvényszék által előadott okfejtés – mint az kitűnik a megtámadott ítélet 42. és 43. pontjából – részben annak szükségességén alapult, hogy figyelembe vegyék az utólagos nemzeti kártérítési eljárásokat. Ugyanakkor az említett határozat megsemmisítése iránti, a fellebbezők és az eljárás alá vont egyéb fuvarozók által indított keresetek alapján a Törvényszék által hozott ítéleteknek az volt az átfogó eredményük, hogy logikátlanul különbséget tettek a fellebbező helyzete – aki a vitatott határozatnak csak részleges megsemmisítésében részesült – és ezen egyéb fuvarozók helyzete között, akik e határozat teljes megsemmisítésében részesültek, annak ellenére, hogy a fellebbező és az említett egyéb fuvarozók a Törvényszék alapvető okfejtése szempontjából pontosan ugyanabban a helyzetben voltak. E különbségtétel önkényes, mivel a vitatott határozat megsemmisítése iránti kereseteikben e fuvarozók közül nem mindegyik hozott fel az indokolás e hibáinak fennállására alapított jogalapot.
71 A fellebbező hozzáteszi, hogy a vitatott határozatot érintő és a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megállapított indokolási hiba jelentős nehézségeket okoz a nemzeti kártérítési eljárásokban. Mivel ugyanis a megtámadott ítélet rendelkező része korlátozza a vitatott határozat megsemmisítésének terjedelmét, e határozat a fellebbezőt illetően részben még mindig létezik. Márpedig azon számos hiba folytán, amelyek az említett határozatot érintik, és amelyek a Törvényszék szerint kellően súlyosak voltak ahhoz, hogy a közrendi jellegű szabályok vagy elvek megsértéseinek minősüljenek, a nemzeti bíróságok nagy nehézségekkel szembesülhetnek annak kapcsán, hogy világosan elhatárolják a fellebbező és a többi fél közötti felelősségmegosztást mindazon kár vonatkozásában, amelyet szerintük az ugyanezen határozatban ismertetett magatartás okozott. Ez hátrányos lehet a fellebbezővel, potenciálisan pedig más felekkel, köztük a kártérítést követelő felekkel szemben is.
72 A fellebbező másfelől azt állítja, hogy a Törvényszék által alkalmazott megközelítés aggodalmakra adhat okot az igazságszolgáltatás szervezését, az uniós bíróság előtti pergazdaságosságot, valamint az arányosság elvét illetően. Ha e megközelítés megerősítést nyerne, az arra ösztönözné a felpereseket, hogy a kérelmeiket szisztematikusan, egyéb igazolás nélkül tágan fogalmazzák meg azon esélyeik maximalizálása érdekében, hogy a lehető legnagyobb terjedelmű megsemmisítést érjék el arra az esetre, ha az uniós bíróság hivatalból figyelembe venne valamely közrendi jellegű jogalapot. Ez azt követelné az uniós bíróságtól, hogy egyedül vállalja fel annak terhét, hogy meghatározza a megsemmisítés pontos terjedelmét. Amikor az uniós bíróság hivatalból figyelembe vesz valamely közrendi jellegű jogalapot, általában nem vizsgálja meg a felperesek által felhozott jogalapokat. Ezért nagyon is elképzelhető, hogy a Törvényszék által a jelen ügyben alkalmazott megközelítés alapján még egy visszaélésszerű vagy nyilvánvalóan kevésbé szabatos kereset is teljes megsemmisítést eredményezhetne csupán azért, mert a felperes már az elején ezt kérte.
73 A fellebbező azt állítja, hogy ha valamely, közrendi jellegű szabályokat vagy elveket megkérdőjelező ügyben az uniós bíróság szabadon eltérhet a felek által hivatkozott jogalapoktól, akkor kiterjesztve ugyanígy szabadon el kell tudnia térni azok kérelmeitől is. Ennek szükségképpen így kell lennie ahhoz, hogy a határozatának rendelkező része orvosolja az e közrendi jellegű szabályok vagy elvek ilyen megsértéseit. Az ellenkező értelmezés önmagában ellentétes lenne a közrenddel.
74 A fellebbező szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 90. pontjában tévesen állapította meg, hogy miután a Törvényszék hivatalból figyelembe vett valamely közrendi jellegű jogalapot, a feleknek kell kérniük, hogy az eljárás során módosíthassák a jogalapjaikat vagy kérelmeiket. E megoldás ismét csak azt eredményezné, hogy a közrenddel kapcsolatos kérdéseket kizárólagosan rábíznák a jogvitában részt vevő valamely félre. Márpedig a Törvényszék által hivatalból figyelembe vett közrendi jellegű jogalapok tiszteletben tartását nem lehet a jogvitában részt vevő felek egyéni érdekeinek alárendelni. Másfelől a Törvényszék e 90. pontban azt is megjegyezte, hogy semmiképp nem biztosított volna jogot a fellebbezőnek ilyen módosításhoz, még akkor sem, ha a fellebbező ez iránt alakszerű kérelmet terjesztett volna elő. E feltételek mellett lehetetlen volt, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részében kimondott megsemmisítés terjedelme tükrözze a Törvényszék által azonosított közrendi jellegű kérdéseket.
75 Második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy még ha alkalmazni is kell a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmát, a hatékony bírói jogvédelemnek a Charta 47. cikkében szabályozott magasabb rendű elve akkor is megköveteli a vitatott határozat teljes megsemmisítését.
76 A fellebbező e tekintetben előadja, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011. szeptember 27‑i A. Menarini Diagnostics S.r.l. kontra Olaszország ítéletének (CE:ECHR:2011:0927JUD004350908) 59. pontjában az a jogkör, hogy bármely tény‑ vagy jogkérdésben meg lehessen változtatni az alsóbb fokú szerv által hozott határozatot, a korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező bírói szerv jellemzői között szerepel. Az ilyen bírói szervnek hatáskörrel kell rendelkeznie különösen arra, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita szempontjából releváns összes ténybeli és jogkérdést megvizsgálja.
77 Másfelől a 2011. december 8‑i KME Germany és társai kontra Bizottság ítéletének (C‑389/10 P, EU:C:2011:816) 136. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a Charta 47. cikke de facto megköveteli a jogi és ténybeli szempontból is korlátlan és teljes felülvizsgálatot. A 2011. december 8‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet (C‑386/10 P, EU:C:2011:815) 67. pontjából kitűnik, hogy az ilyen felülvizsgálat magában foglalja a megtámadott aktus megsemmisítésére irányuló jogkört.
78 A fellebbező szerint a Törvényszék megközelítése annál is inkább meglepő, mivel a megtámadott ítéletnek különösen a 76. és 79–81. pontjában maga a Törvényszék is megállapította a fellebbező védelemhez való jogának több konkrét megsértését. Ezenkívül e vitatott határozatot e jog olyan egyéb megsértései árán hozták meg, amelyeket a megtámadott ítélet nem említ kifejezetten.
79 A Bizottság azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy a fellebbezést elfogadhatónak kell ítélni, a két fellebbezési jogalap mindenképp megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
80 Két fellebbezési jogalapjában a fellebbező lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma folytán nem rendelkezhetett olyan megsemmisítésről, amely tágabb, mint amelyet a fellebbező az eljárást megindító keresetlevelében foglalt kérelmekben kért, miközben az ilyen megsemmisítés szükséges lett volna ahhoz, hogy orvosolja a Törvényszék által azon közrendi jellegű jogalap vizsgálata keretében megállapított jogellenességet, amelyet a Törvényszék hivatalból vett figyelembe.
81 Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy – mint azt a Bíróság több alkalommal megállapította – mivel a jogszerűséget vizsgáló bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, az általa kimondott megsemmisítés nem lehet tágabb, mint amelyet a felperes kért (lásd: 2006. január 19‑i Comunità montana della Valnerina kontra Bizottság ítélet, C‑240/03 P, EU:C:2006:44, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 52. pont).
82 Másfelől, jóllehet az uniós bíróság megsemmisítést kimondó ítéletének abszolút anyagi jogereje mind a rendelkező résznek, mind pedig a rendelkező rész alátámasztásához szükséges indokolásnak is sajátja, ez nem eredményezheti az uniós bíróság elé nem utalt, de feltételezhetően ugyanolyan hibában szenvedő aktus megsemmisítését (1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 54. pont).
83 Ezenkívül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan határozat, amelyet annak címzettje nem támadott meg az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében meghatározott határidőn belül, vele szemben jogerőssé válik (1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 Ez az ítélkezési gyakorlat többek között azon a megfontoláson alapul, hogy a keresetindítási határidő a jogbiztonság védelmére irányul annak megakadályozása révén, hogy a joghatásokkal bíró uniós jogi aktusokat időbeli határ nélkül meg lehessen kérdőjelezni, valamint a megfelelő ügyintézés és az eljárásgazdaságosság követelményein alapul (1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 61. pont).
85 Az eddigiekből következik, mint azt lényegében a főtanácsnok is megállapította az indítványának 94. és 97. pontjában, hogy a valamely személyt érintő olyan aktus, illetve az aktus olyan részei, amelyeket nem terjesztettek felülvizsgálat céljából az uniós bíróság elé, nem képezhetik az e bíróság általi megsemmisítés tárgyát, vagyis e személlyel szemben jogerőssé válnak.
86 Emlékeztetni kell arra is, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 21. cikkének első bekezdése, továbbá a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikkének c) és d) pontja, valamint a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) és d) pontja szerint az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetek esetében az eljárást megindító keresetlevélnek tartalmaznia kell többek között a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapok rövid ismertetését, valamint a felperes kérelmeit.
87 A fentiekből következik, hogy – mint azt a főtanácsnok is hangsúlyozta az indítványának 84. pontjában – az uniós bíróság előtti, jogszerűséggel kapcsolatos jogviták rendszerében a felek kezdeményezik az eljárást, és ők határozzák meg a jogvita tárgyát, különösen azáltal, hogy a kérelmeikben megjelölik azt az aktust, illetve az aktus azon részeit, amelyeket alá akarnak vetni e bírósági felülvizsgálatnak.
88 Kétségtelen, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie a közrendi jellegű jogalapokat (lásd ebben az értelemben többek között: 2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 Ugyanakkor ellentétben azzal, amit a fellebbező sugall, a jogszerűséget vizsgáló bíróság azon hatásköre, hogy hivatalból figyelembe vegyen valamely közrendi jellegű jogalapot, semmilyen módon nem foglal magában olyan hatáskört, hogy hivatalból módosítsa a felperes által megfogalmazott kérelmeket. Mint az ugyanis kitűnik különösen a jelen ítélet 86. pontjában hivatkozott rendelkezésekből, jóllehet a jogalapok a keresetlevélben előadott kérelmek szükséges alátámasztását képezik, azok szükségképpen különböznek e kérelmektől, amelyek meghatározzák az uniós bíróság elé terjesztett jogvita kereteit.
90 Következésképpen, jóllehet – mint azt a Bíróság már megállapította – az uniós bíróság azáltal, hogy hivatalból figyelembe vesz olyan közrendi jellegű jogalapot, amelyre a felek elvileg nem hivatkoztak, nem lép ki az előtte folyamatban lévő jogvita kereteiből, és semmilyen módon nem sérti meg a jogvita tárgyának és a jogalapoknak a keresetlevélben történő megjelölésére vonatkozó eljárási szabályokat (2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 35. pont), más a helyzet akkor, ha a felülvizsgálat céljából elé terjesztett aktus érdemi vizsgálatát követően e bíróság valamely hivatalból figyelembe vett jogalap alapján olyan megsemmisítésről rendelkezik, amely tágabb annál, ami a szabályszerűen elé terjesztett kérelmekben szerepelt, mindezt pedig azzal az indokkal, hogy az ilyen megsemmisítés szükséges az említett elemzés keretében hivatalból megállapított jogellenesség orvoslásához.
91 Márpedig a jelen ügyben – mint azt a jelen ítélet 20. és 21. pontja felidézte – a fellebbező a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében előadott kérelmeiben a vitatott határozatnak csak részleges megsemmisítését kérte.
92 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy tekintettel a jelen ítélet 81–90. pontjában kifejtett megfontolásokra, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 92. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat megsemmisítéséről csak az eljárást megindító keresetlevélben meghatározott korlátok között rendelkezhetett, ezért pedig ezen ítélet 93. pontjában e határozatot az említett korlátoknak megfelelően részben semmisítette meg.
93 A fenti következtetést nem vonhatja kétségbe a fellebbező által a két fellebbezési jogalapjának alátámasztása érdekében előadott többi érv.
94 Különösen, el kell utasítani először is azt az érvet, amelynek lényegét a jelen ítélet 66. pontja idézi fel, és amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 91. pontjában tévesen támaszkodott az 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑ára és 48. cikkének 2. §‑ára. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 90. és 91. pontjában azon kérdésre vonatkozóan lefolytatott mérlegelése keretében támaszkodott e rendelkezésekre, hogy még ha feltételezzük is, hogy a fellebbező közvetetten kifejezésre juttatta az eredeti kereseti kérelmeinek módosítására irányuló szándékát, az ilyen módosítás elfogadható lett volna‑e. Így ellentétben azzal, amit a fellebbező sugall, a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül azt, hogy az említett rendelkezések nem arra a kérdésre vonatkoznak, hogy a Törvényszék adott esetben milyen feltételek mellett lenne jogosult arra, hogy hivatalból figyelembe vegyen jogalapokat, sőt ugyanígy hivatalból módosítson kérelmeket, hanem azokra az eljárási követelményekre, amelyek a Törvényszék előtt indított keresetek keretében a keresetlevél tartalmát illetően a felperesekre irányadók.
95 Mivel ez az érv a megtámadott ítélet téves olvasatán alapul, azt el kell utasítani.
96 Másodszor, el kell utasítani azt az érvet, amelynek lényegét a jelen ítélet 70. pontja idézi fel, és amely szerint a Törvényszék által a megtámadott ítéletben alkalmazott megközelítésnek az lett az eredménye, hogy logikátlanul különbséget tett a fellebbező helyzete és az eljárás alá vont azon fuvarozók helyzete között, akik elérték a vitatott határozat teljes megsemmisítését, amennyiben az őket érintette, anélkül hogy az eljárást megindító saját keresetleveleikben felhoztak volna olyan indokolási hibára alapított jogalapot, mint amelyet a Törvényszék hivatalból figyelembe vett, és amelynek alapján a Törvényszék ilyen mértékben semmisítette meg a vitatott határozatot.
97 Nem vitatott ugyanis, hogy az említett egyéb fuvarozókkal ellentétben a fellebbező az eljárást megindító keresetlevelében a vitatott határozatnak csak részleges megsemmisítését kérte, amennyiben az őt érintette.
98 Következésképpen, mivel – mint az a jelen ítélet 85. pontjából kitűnik – a valamely személyt érintő aktus olyan részei, amelyeket nem terjesztettek felülvizsgálat céljából az uniós bíróság elé, nem képezhetik az e bíróság általi megsemmisítés tárgyát, ezért pedig az említett személy vonatkozásában jogerőssé válnak, a Törvényszék helyesen járt el, amikor nem kezelte egyformán a fellebbezőt és az eljárás alá vont azon fuvarozókat, amelyek a jelen ítélet 30. pontjában hivatkozott kereseteket benyújtották, tekintettel az elsőfokú eljárásban általuk előterjesztett kereseti kérelmek terjedelmét illetően köztük fennálló különbségekre.
99 Másfelől, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ezen egyéb fuvarozókhoz hasonlóan a fellebbezőnek is előnye származott a Törvényszék által hivatalból figyelembe vett jogalapból annyiban, amennyiben a vitatott határozatot korábban a Törvényszék felülvizsgálata alá vetette, a fellebbező tévesen állítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben alkalmazott megközelítés megfosztja hatékony érvényesülésétől az uniós bíróság azon hatáskörét, hogy a jelen ügyben fennállókhoz hasonló körülmények között hivatalból figyelembe vegyen közrendi jellegű jogalapokat. A megtámadott ítélet 27–94. pontjának átfogó olvasatából ugyanis kitűnik, egyébként pedig a jelen fellebbezés keretében sem vitatják, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elrendelt megsemmisítés kizárólag azon alapul, hogy a Törvényszék helyt adott a hivatalból figyelembe vett jogalapnak, amennyiben a fellebbező által az eljárást megindító keresetlevélben felhozott jogalapok semmilyen módon nem képezték a vizsgálatának tárgyát.
100 Harmadszor, ami a jelen ítélet 72. pontjában kifejtett azon érvelést illeti, amely szerint a Törvényszék által alkalmazott megközelítés ellentétes a gondos igazságszolgáltatással, elegendő megállapítani, hogy a pergazdaságosságra alapított megfontolások semmiképp nem igazolhatják, hogy az uniós bíróság egyedül azon az alapon ne alkalmazza a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmát, hogy a határozata olyan jogalapon alapul, amelyet hivatalból vett figyelembe.
101 Negyedszer, nem lehet helyt adni annak az érvelésnek, amelynek lényegét a jelen ítélet 75–78. pontja idézi fel, és amely szerint sérülne a fellebbezőt a Charta 47. cikke alapján megillető hatékony jogorvoslathoz való jog, ha a Bíróság helybenhagyná a Törvényszék által levezetett okfejtést.
102 A megtámadott ítélet 76–86. pontjából kétségkívül kitűnik, és a jelen fellebbezés keretében sem vitatják, hogy a Törvényszék által ezen ítéletben megállapított indokolási hiba sértette a fellebbező védelemhez való jogát, amennyiben a fellebbezőnek – még ha úgy is döntött, hogy a vitatott határozat ellen keresetet indít a Törvényszék előtt – e hiba folytán nem volt lehetősége megérteni az e határozatban megállapított jogsértés vagy jogsértések jellegét és terjedelmét, továbbá hogy e hiba megakadályozta a Törvényszéket abban, hogy e határozat tekintetében felülvizsgálatot gyakoroljon.
103 Ugyanakkor, mint azt a Bíróság már megállapította, az egész megtámadott határozat hivatalból való felülvizsgálatának hiánya nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét (lásd ebben az értelemben: 2011. december 8‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C‑386/10 P, EU:C:2011:815, 66. pont).
104 Így a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 263. cikkben szabályozott jogszerűségi vizsgálat – amelyet kiegészít az [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 31. cikkében biztosított, a bírság összegével kapcsolatos korlátlan felülvizsgálati jogkör – magában foglalja, hogy az uniós bíróság mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakoroljon, és jogosult legyen a bizonyítékokat értékelni, a megtámadott határozatot megsemmisíteni és a bírság összegét módosítani (lásd ebben az értelemben: 2011. december 8‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C‑386/10 P, EU:C:2011:815, 67. pont).
105 A fentiekből következik, hogy – mint azt a főtanácsnok is megállapította az indítványának 142. pontjában – nem ellentétes a hatékony bírói jogvédelem elvével, hogy az uniós bíróság által végzett jogszerűségi vizsgálatot korlátozzák a felek által az eljárási irataikban megfogalmazott kérelmek, mivel ez az elv semmilyen módon nem követeli meg, hogy e bíróság a felülvizsgálatát kiterjessze valamely határozat olyan elemeire, amelyek nem képezik tárgyát az előtte folyamatban lévő jogvitának.
106 Közelebbről, ami a jelen ügy körülményeit illeti, jóllehet – mint az kitűnik a jelen ítélet 102. pontjából – a Törvényszék által a megtámadott ítéletben megállapított indokolási hiba megakadályozta a fellebbezőt abban, hogy azonosítsa a vitatott határozat esetleges egyéb hibáit, nem vitatott, hogy az említett indokolási hibát azonosíthatta volna a fellebbező is, vagyis a Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében hivatkozhatott volna arra annak érdekében, hogy e határozatnak az őt érintő részében történő teljes megsemmisítését kérje, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt az eljárás alá vont bizonyos egyéb fuvarozók tették, mint például az Air Canada a 2015. december 16‑i Air Canada kontra Bizottság ítélet (T‑9/11, nem tették közzé, EU:T:2015:994) alapjául szolgáló ügyben.
107 Végül el kell utasítani a jelen ítélet 71. pontjában hivatkozott azon érvet is, amely szerint nemzeti szinten olyan kártérítési keresetek vannak folyamatban a fellebbező ellen, amelyek a vitatott határozaton alapulnak, amely – mivel teljes egészében hibás – nehézségek forrásaként jelenik meg a nemzeti bíróságok számára a fellebbező és a többi fél közötti felelősségmegosztást illetően mindazon kár vonatkozásában, amelyet szerintük az e határozat tárgyát képező magatartás okozott.
108 E tekintetben elegendő megállapítani, hogy – mint azt a főtanácsnok is megjegyezte az indítványának 129. pontjában – az, ha valamely felperesnek a nemzeti jog alapján adott esetben fennáll a felelőssége a versenyellenes magatartásával okozott károkért, önmagában nem járhat azzal a hatással, hogy módosítja az EUMSZ 263. cikk alapján az uniós bíróságot megillető hatásköröket.
109 Az eddigiekre tekintettel a két fellebbezési jogalap megalapozatlan, ezért azokat el kell utasítani.
110 E körülmények között nem szükséges megvizsgálni a Bizottság által előadott, a jelen ítélet 37–39. pontjában ismertetett, arra alapított érveket, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan amiatt, hogy nincs összhangban az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 56. cikkének második bekezdésével és a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdésével. Ugyanez vonatkozik a válasz elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásokra is.
111 Az eddigi megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
112 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
113 Mivel a fellebbező pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a British Airways plc‑t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
i A jelen szöveg 90., 104. és 105. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.