A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hetedik tanács)
2014. július 3.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség – Mérlegelési hiba – A megsemmisítés joghatásainak időbeli változtatása”
A T‑565/12. sz. ügyben,
a National Iranian Tanker Company (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: R. Chandrasekera, S. Ashley és C. Murphy solicitors, M. Lester barrister, és D. Wyatt QC)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Boelaert és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
egyrészről az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL L 282., 58. o.) megsemmisítése – amennyiben a felperes nevét felvette az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.) II. mellékletében szereplő jegyzékbe –, másrészről az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15‑i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 282., 16. o.) annyiban való megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben e rendelet a felperest érinti,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács),
tagjai: M. van der Woude elnök (előadó), I. Wiszniewska‑Białecka, M. Kancheva, C. Wetter és I. Ulloa Rubio bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. január 31‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a National Iranian Tanker Company nyersolaj‑ és földgáz‑szállítmányozásra szakosodott iráni társaság. A világ egyik legnagyobb kettős héjazatú olajszállító tartályhajóflottáját üzemelteti.
2 A jelen ügy az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából elfogadott korlátozó intézkedések keretébe illeszkedik, amely intézkedések arra irányulnak, hogy Irán hagyja abba az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését.
3 Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) 2010. június 9‑én elfogadta az 1929 (2010). sz. határozatot (a továbbiakban: 1929. sz. határozat), amellyel kiterjesztette az 1737 (2006). sz. biztonsági tanácsi határozatban, az 1747 (2007). sz. biztonsági tanácsi határozatban és az 1803 (2008). sz. biztonsági tanácsi határozatban előírt korlátozó intézkedések hatályát, valamint további korlátozó intézkedéseket vezetett be az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben.
4 2010. június 17‑én az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy egyre aggasztóbbnak tartja Irán nukleáris programját, és üdvözölte az 1929. sz. határozat elfogadását. Emlékeztetve 2009. december 11‑i nyilatkozatára, az Európai Tanács felkérte az Európai Unió Tanácsát, hogy fogadja el az 1929. sz. határozatban foglalt intézkedéseket végrehajtó, illetve azokat kísérő intézkedéseket, annak érdekében, hogy tárgyalásos úton elősegítse a nukleáris programot és rakétaprogramot támogató érzékeny technológiák Iráni Iszlám Köztársaság általi fejlesztésével kapcsolatban élő aggályok eloszlatását. Ezen intézkedéseknek elsősorban a kereskedelem területeire, a pénzügyi szektorra, az iráni közlekedési ágazatra, a földgáz‑ és kőolajipar kulcsfontosságú ágazataira, valamint további – különösen az Iszlám Forradalmi Gárdához kapcsolódó – meghatározott célokra kell irányulniuk.
5 2010. július 26‑án a Tanács elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP határozatot (HL L 195., 39. o.), amelynek II. melléklete felsorolja azon – az I. mellékletben említett, a Biztonsági Tanács vagy az 1737 (2006). sz. határozattal létrehozott szankcióbizottság által meghatározottaktól eltérő – személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek vagyonát befagyasztották. (22) preambulumbekezdése utal az 1929. sz. határozatra, és megjegyzi, hogy e határozat megállapítja, hogy potenciális kapcsolat áll fenn Irán energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységei finanszírozása között.
6 2012. január 23‑án a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2012/35/KKBP határozatot (HL L 19., 22. o.). E határozat (8) preambulumbekezdése emlékeztet egyrészt arra, hogy potenciális kapcsolat áll fenn Irán energiaágazatból származó bevételei és az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységei finanszírozása között, másrészt arra, hogy a kémiai folyamatok petrolkémiai iparban szükséges berendezései és anyagai, illetve a nukleáris üzemanyagciklussal kapcsolatos egyes érzékeny tevékenységek során használt berendezések és anyagok között nagy az átfedés, amint azt az 1929. sz. határozat hangsúlyozta.
7 A 2012/35 határozat 1. cikke (7) bekezdése a) pontjának ii. alpontja az alábbi pontot illesztette be a 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdésébe, amely a következő személyekhez és szervezetekhez tartozó pénzeszközök befagyasztását írja elő:
„c) az I. mellékletben nem szereplő egyéb személyek és szervezetek, akik támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, és az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek, akik felsorolását a II. melléklet tartalmazza.”
8 Következésképpen az EUM‑Szerződés alapján a Tanács 2012. március 23‑án elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 267/2012/EU rendeletet (HL L 88., 1. o.). A 2012/35 határozat 1. cikke (7) bekezdése a) pontja ii. alpontjának végrehajtása céljából e rendelet 23. cikkének (2) bekezdése előírja a IX. mellékletében felsorolt azon személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztását, amelyek úgy minősülnek, mint:
„d) azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek.”
9 Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének címzett, 2010. augusztus 10‑i, szeptember 14‑i és október 10‑i levelében a felperes többek között aggodalmát fejezte ki a 2010/413 határozat 12. cikkében előírt, a biztosítási vagy viszontbiztosítási szolgáltatás iráni kormány részére történő nyújtására vonatkozó tilalomnak a flottájára gyakorolt hatásai miatt. A felperes a fent hivatkozott 2010. augusztus 10‑i levelében pontosította, hogy 2000‑ben privatizálták.
10 Továbbá az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének címzett 2012. január 19‑i levelében a felperes vitatta a tengerészeti iparágra szakosodott, előző nap az interneten terjesztett Lloyd’s List című napilap egyik – „NITC to be targeted by sanctions” (Szankciókkal fogják sújtani a National Iranian Tanker Company‑t) című – cikkében előadott körülményeket. E tekintetben a felperes az iráni nukleáris programmal való mindenfajta kapcsolatot tagadott. A felperes szerint kőolajszállító hajóit nem használták az e programmal összefüggésben álló tiltott anyagok szállítása céljából. Ezenkívül sem a felperes, sem elnöke, sem részvényesei nem tartanak fenn kapcsolatot az Iszlám Forradalmi Gárdával.
11 A Tanács 2012. október 15‑én elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2012/635/KKBP határozatot (HL L 282., 58. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozat (16) preambulumbekezdése szerint további személyek és szervezetek nevét kell felvenni a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő, korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek nevét tartalmazó jegyzékbe, különös tekintettel az iráni állam tulajdonában álló, az olaj‑ és gázágazatban tevékenykedő szervezetekre, mivel Irán kormányának jelentős bevételi forrását képezik.
12 A 2012/635 határozat 1. cikke (8) bekezdésének a) pontja módosította a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amely azóta előírja, hogy korlátozó intézkedések hatálya alá tartoznak:
„c) az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya, illetve a tulajdonában álló, vagy általa ellenőrzött szervezetek részére, vagy velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek részére támogatást nyújtanak; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza.”
13 A 2012/635 határozat 2. cikke felvette a felperes nevét a 2010/413 határozat II. mellékletében szereplő, „A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” nevét felsoroló jegyzéket tartalmazó táblázatba.
14 Következésképpen a Tanács aznap elfogadta a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló 945/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL L 282., 16. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet). E rendelet 1. cikke felvette a felperes nevét a IX. mellékletnek „A nukleáris tevékenységekben vagy ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” nevét felsoroló jegyzéket tartalmazó táblázatába.
15 A felperes nevét az alábbi indokok miatt vették fel a jegyzékekbe: „Az iráni kormány gyakorolja felette a tényleges ellenőrzést. Az iráni kormánnyal kapcsolatokat fenntartó részvényesein keresztül pénzügyi támogatást nyújt a kormánynak.”
16 A megtámadott határozatot és rendeletet a felperessel a 2012. október 16‑i levélben közölték, amelyben a Tanács felhívta a felperes figyelmét arra, hogy észrevételeket nyújthat be, és kérheti a Tanácsot álláspontjának felülvizsgálatára.
17 2012. december 13‑i levelében a felperes vitatta nevének a jegyzékekbe a megtámadott határozattal és rendelettel történő felvételét, és kérte, hogy a Tanács közöljön vele pontosabb információkat e jegyzékbe vétel indokait, valamint azon bizonyítékokat illetően, amelyekre támaszkodott.
18 A Tanács 2013. március 12‑i levelében válaszolt, amelyhez aktájából másolatokat mellékelt. E levélben a Tanács pontosította, hogy nem rendelkezik a felperesre vonatkozó egyéb irattal vagy információval.
Eljárás és a felek kérelmei
19 A Törvényszék Hivatalához 2012. december 27‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
20 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácshoz osztották be, következésképpen az ügyet e tanács elé utalták. A hetedik tanács javaslatára a Törvényszék az ügyet kibővített testület elé utalta.
21 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– azonnali hatállyal semmisítse meg a megtámadott határozatot és rendeletet annyiban, amennyiben ezek őt érintik;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
22 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
23 A Törvényszék Hivatalához 2013. július 23‑án benyújtott beadványában a felperes pervezető intézkedés elfogadása vagy bizonyítási eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő. A Törvényszék Hivatalához 2013. szeptember 19‑én benyújtott beadványával a Tanács előadta az észrevételeit e kérelmet illetően.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
24 A Tanács – anélkül, hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást emelt volna – a jelen kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik. Azt állítja, hogy a felperest, mivel felette az ellenőrzést teljes mértékben az iráni állam gyakorolja, közjogi jogalanynak kell tekinteni. Az iráni államhoz tartozó intézményként a felperes tehát nem rendelkezik az ahhoz szükséges jogállással, hogy keresetet indíthasson a tulajdonhoz való jog, illetve más alapvető jogok megsértésére való hivatkozás érdekében. E tekintetben a Tanács különbséget tesz egyrészt bizonyos – az államok számára elismert – eljárási jogok, másrészt az alapvető jogok között, amelyeknek az államok nem lehetnek kedvezményezettjei.
25 Ezen elfogadhatatlansági kifogás valamennyi hivatkozott jogalapra vonatkozik, mivel a jelen kereset valójában a pénzeszközök befagyasztásának megsemmisítésére irányul, amely a tulajdonhoz való jog – indokolt – sérelmét jelenti. Ennélfogva lényegtelen az, hogy nem minden jogalap utal kifejezetten e jogra.
26 Ezen elfogadhatatlansági kifogás alátámasztására a Tanács többek között az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény, a továbbiakban: EJEE) 34. cikkére hivatkozik, amely meghatározza az Emberi Jogok Európai Bíróságához kérelem benyújtására jogosult személyeket, és amely kizárja, hogy a kormányzati szervezetek e bírósághoz fordulhassanak. A Tanács álláspontja szerint az EJEE 34. cikkének értelme magában az alapvető jogok természetében rejlik, amelyek tiszteletben tartását az államnak biztosítania kell az EJEE értelmében a joghatósága alá tartozó természetes és jogi személyek tekintetében. Valamely állam vagy államhoz tartozó intézmény ennélfogva nem lehet alapvető jogok kedvezményezettje, mivel egy szuverén állam nem tartozik egy másik állam joghatósága alá.
27 A felperes úgy ítéli meg, hogy keresete és az általa hivatkozott valamennyi jogalap elfogadható.
28 E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a Tanács azon érve, amely szerint a felperes az iráni államhoz tartozó intézményként nem hivatkozhat a tulajdonhoz való jogra, a negyedik – többek között a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított – jogalap megalapozottsága vizsgálatának hatálya alá tartozik, nem pedig a jelen kereset elfogadhatóságának, vagy az említett jogalap elfogadhatóságának vizsgálatára vonatkozik (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑348/12. P. sz., Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ügyben 2013. november 28‑án hozott ítéletének 51. pontját).
29 Következésképpen a jelen keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
30 Keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul. A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A harmadik jogalap a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén alapul. A negyedik jogalap az arányosság elvének, valamint a felperes alapvető jogainak, többek között tulajdona, vállalkozása és jóhírneve védelméhez való jogának megsértésén alapul.
31 A Törvényszék szerint célszerű először a második jogalapot megvizsgálni.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról
32 A felperes azt állítja, hogy jegyzékbe vételét nem indokolták kellőképpen. Azt állítja, hogy a megtámadott határozatban és rendeletben kifejtett indokok homályosak, és nem felelnek meg az egyedi és konkrét indokolás követelményének. A felperes továbbá azt kifogásolja, hogy a Tanács az ellenkérelemben a jegyzékbe vétel olyan új indokaira hivatkozik, amelyek nem állnak összefüggésben a pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó jogi feltétellel.
33 A Tanács a maga részéről arra hivatkozik, hogy a felperes által jól ismert általános összefüggésben a megtámadott határozatban és rendeletben kifejtett indokok lehetővé teszik a felperes számára jegyzékbe vétele egyedi és konkrét okainak megértését, és ily módon megfelelnek az indokolási kötelezettségre vonatkozó követelményeknek. Közismert tény, hogy 2012. július 1‑je óta az Európai Unió hatóságai felügyelik a felperes tevékenységeit a 2012/35 határozat által bevezetett, az iráni kőolajnak az Unió tagállamaiba való szállítására és többek között az iráni nyersolaj szállításával kapcsolatos tengeri szállítási biztosítás nyújtására vonatkozó tilalom miatt. A felperes nevének jegyzékbe vételét megelőző hónapok során számos újságcikk nyilvánvalóvá tette az iráni kormány és a felperes közötti kapcsolatokat, valamint a felperesnek a korlátozó intézkedések megkerülésére irányuló, többek között abban megnyilvánuló tevékenységeit, hogy harmadik országok társaságaitól biztosítási szolgáltatásokat vesz igénybe olajszállító tartályhajói harmadik országok lobogói alatti lajstromozásának köszönhetően.
34 A felperesnek a neve jegyzékbe vételét megelőzően az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének címzett levelei, különösen a 2012. január 19‑i levél (lásd a fenti 10. pontot), megerősítik, hogy az érintettnek tudomása volt ezen általános összefüggésről.
35 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd a Bíróság C‑417/11. P. sz., Tanács kontra Bamba ügyben 2012. november 15‑én hozott ítéletének 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
36 Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és félreérthetetlenül fel kell tüntetnie a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekelt megismerhesse a meghozott intézkedések indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 50. pontja).
37 Ezt követően, a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott korlátozó intézkedéseket illetően, hangsúlyozni kell, hogy amennyiben az érintett személy a jegyzékbe vételre vonatkozó eredeti határozat elfogadását megelőzően nem rendelkezik a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább ezen határozat elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 51. pontja, és a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben [ún. „OMPI I”‑ügy] 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] 140. pontja).
38 Következésképpen valamely korlátozó intézkedést előíró tanácsi aktus indokolásának nemcsak ezen intézkedés jogalapját kell azonosítania, hanem meg kell határoznia azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 52. pontját, a fent hivatkozott „OMPI I”‑ügyben hozott ítélet 146. pontját és a Törvényszék T‑390/08. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2009. október 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3967. o.] 83. pontját).
39 Az indokolásnak azonban a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni. Így különösen, a sérelmet okozó aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 53 és 54. pontja, a fent hivatkozott „OMPI I”‑ügyben hozott ítélet 141. pontja, és a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 82. pontja).
40 A jelen ügyben a felperes nevének jegyzékekbe vétele az alábbi két indokon alapul. A felperes felett „az iráni kormány gyakorolja […] a tényleges ellenőrzést”. A felperes „az iráni kormánnyal kapcsolatokat fenntartó részvényesein keresztül pénzügyi támogatást [nyújt] a kormánynak.”
41 Arra vonatkozóan, hogy ezen indokolás azonosítja‑e a Tanács által a felperessel szemben hozott intézkedés jogalapját, a fenti 38. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Tanács által hivatkozott második indokból kitűnik, hogy a Tanács az iráni kormány részére történő pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó, a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontjában pontosított jogi feltételre támaszkodott (lásd a fenti 7. és 8. pontot). Ezen indok továbbá világosan rámutat arra, hogy a Tanács álláspontja szerint egy ilyen pénzügyi támogatás azokból a kapcsolatokból ered, amelyeket a felperes részvényesei az iráni kormánnyal fenntartanak.
42 Ezzel szemben, amint azt a felperes megjegyzi, az első indok, amely szerint felette az iráni kormány gyakorolja a tényleges felügyeletet, amennyiben elszigetelten vesszük figyelembe, nem teszi lehetővé azon jogi feltétel azonosítását, amelyen alapul. Ennélfogva ezen indokot a második indokkal összefüggésben kell vizsgálni.
43 Arra vonatkozóan, hogy a két indok együttes vizsgálata jogilag megfelelő módon rávilágít‑e a Tanács érvelésére, először is meg kell jegyezni, hogy ezen indokokat a Tanács által az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott intézkedések általános összefüggésében kell értékelni (lásd a fenti 39. pontot). E tekintetben mind a 2010/413 határozat (22) preambulumbekezdése (fenti 5. pont), mind a 2012/635 határozat (16) preambulumbekezdése (fenti 11. pont) rámutat arra, hogy a Tanács kapcsolatot állapított meg egyrészt a földgáz‑ és kőolajágazatból származó bevételek, másrészt az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységek finanszírozása között. Minthogy a felperes kőolaj‑ és földgázszállítóként ebben az ágazatban működik, megérthette, hogy az a pénzügyi támogatás, amelyre a megtámadott határozat és rendelet indokolása céloz, e sajátos kapcsolatra vonatkozik.
44 Amint azt a Tanács jogosan jegyzi meg, a felperes teljesen tudatában volt a Tanács azon szándékának, hogy felvegye nevét a szankcióval sújtott személyek és szervezetek jegyzékébe. A felperes ugyanis már a megtámadott határozat és rendelet elfogadását megelőzően a Tanácshoz fordult az esetleges jegyzékbe vétel hatásaival kapcsolatos aggályainak Tanáccsal való megosztása céljából (lásd a fenti 9. és 10. pontot). Ebből az következik, hogy a felperes szorosan nyomon követte a Tanács által az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben alkalmazott politikát, és így tudatában kellett lennie annak a kapcsolatnak, amelyet a Tanács egyrészt a földgáz‑ és kőolajágazatból származó bevételek, másrészt az iráni nukleáris program finanszírozása között megállapított.
45 Másodszor, jóllehet a Tanács által a felperes neve jegyzékbe vételének igazolása céljából adott egyedi okok tömörek, amennyiben nem pontosítják sem a felperes által az iráni kormánynak feltehetően nyújtott pénzügyi támogatás fajtáját, sem a felperes és részvényesei között fennálló kapcsolatok jellegét, e magyarázatok lehetővé tették a felperes számára annak megértését, hogy a részvényesein keresztül történő támogatásról van szó.
46 Kétségkívül a felperes arra hivatkozik, hogy 2000‑ben megvalósult privatizációja miatt részvényesei már nem tartanak fenn kapcsolatokat az iráni kormánnyal. Ezen érv azonban a Tanács által előterjesztett indokok megalapozottságának értékelését érinti, és nem azt, hogy ezen indokok megfelelnek‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek. Az indokolás kérdése ugyanis, amely egy lényeges eljárási szabályra vonatkozik, elkülönül az állítólagos magatartás bizonyításának kérdésétől, amely a szóban forgó jogi aktus érdemi jogszerűségéhez tartozik, és magában foglalja az e jogi aktusban említett tények helytállóságának vizsgálatát, valamint ezen tényeknek az érintett személlyel szembeni korlátozó intézkedések alkalmazását igazoló tényekként történő minősítését (a fent hivatkozott Tanács kontra Bamba ügyben hozott ítélet 60. pontja).
47 Azt kell tehát megállapítani, hogy a megtámadott határozat és rendelet elfogadásának általános összefüggésében a Tanács által a felperes nevének a szankcióval sújtott személyek és szervezetek jegyzékébe történő felvételének igazolására hivatkozott indokok megfelelnek az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.
A nyilvánvaló értékelési hibára alapított első jogalapról
48 A felperes arra hivatkozik, hogy az iráni kormány felette nem gyakorol ellenőrzést, és nem nyújt az iráni kormány számára pénzügyi támogatást. Azt állítja, hogy részvényesei – magánnyugdíjalapok –, amelyeket egyébként nem vettek jegyzékbe a felperes jegyzékbe vételekor, tudomása szerint semmilyen kapcsolatban nem állnak az iráni kormánnyal. A felperest 2000‑ben privatizálták, és tényleges tulajdonosa (beneficial owners) ötmillió iráni nyugdíjas. Mindenesetre a felperes veszteségeket szenvedett el, és 2010. óta nem osztott osztalékot a részvényeseinek.
49 Ami a Tanács által „nyílt forrásokból származó információkként” hivatkozott újságcikkeket illeti, ezeket a Törvényszék nem veheti figyelembe, amennyiben a felperes álláspontja szerint a Tanács 2013. március 12‑i leveléből kiderül, hogy a Tanács ezen újságcikkeket nem vette figyelembe a felperes nevének jegyzékbe vétele során.
50 A Tanács a maga részéről úgy ítéli meg, hogy a felperes megfelel az iráni kormánynak nyújtott támogatásra vonatkozó feltételnek. Először is a Tanács emlékeztet arra, hogy az Uniónak az iráni kőolaj behozatalát megtiltó határozata arra irányul, hogy az Iráni Iszlám Köztársaságot megfossza a kőolajból származó bevételektől, amelyek ezen állam bevételeinek 70%‑át képezik, abból a célból, hogy nyomást gyakoroljon ezen államra nukleáris programja féken tartása érdekében. Márpedig a felperes szállította 2011‑ben az Iránban előállított nyersolaj közel felét, amint ezt különösen az Institute for the Study of War (A háború tanulmányozásával foglalkozó intézet) 2012. április 16‑i cikke, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának kutatószolgálata által készített 2013. január 10‑i jelentés bizonyítja (az ellenkérelem 3. és 18. melléklete).
51 Másodszor, a felperes tőkeszerkezetét illetően, a Tanács kifejti, hogy a tagállamok által nyújtott, nyílt forrásokból származó adatok által megerősített információkra támaszkodott, amelyek szerint e tőke 33%‑ával a State Pension Fund, 33%‑ával a Social Security Retirement Fund és 33%‑ával a NIOC Pension and Savings Fund rendelkezik. A felperes által – többek között a keresetlevélhez mellékelt szakértői véleményben (3. melléklet) – adott magyarázatok nem teszik lehetővé annak megcáfolását, hogy a felperes felett az iráni állam gyakorolja a tényleges ellenőrzést. E vélemény ugyanis kizárólag arra mutat rá, hogy a felperes tőkéjének 66%‑át 2000‑ben két magánszervezetre ruházták át, és azóta a felperest teljes egészében privatizálták, azonban nem említi a megszerzők neveit. A felperes valódi tulajdoni szerkezete ily módon szándékosan homályos. Mindenesetre a felperes részvényesei állami nyugdíjalapok, ily módon az állam ellenőrzést gyakorolhat a felperes felett, és részvényesein keresztül előnyei származhatnak e társaságból.
52 Ezenkívül 2012. januárjában a felperes elnökét, S‑t váratlanul B. – az utakért és a szállításért felelős korábbi iráni miniszter – váltotta fel, aki szoros kapcsolatokat tart fenn az iráni elnökkel. Egyébiránt a felperes megpróbálta eltitkolni flottája hajóinak tulajdonjogát azáltal, hogy megváltoztatta nevüket és azt, hogy milyen lobogó alatt közlekednek.
53 A bizonyítékokat illetően a Tanács hangsúlyozza, hogy állításait jogilag megfelelő módon alátámasztják a felperes számára kérelmére közölt akta iratai, és a felperes által ismert, nyílt forrásokból származó, az ellenkérelemhez mellékelt jelentésekből és újságcikkekből álló információk.
54 E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanács bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak esetről esetre történő megállapítására, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések alapjául szolgáló jogi feltételek teljesültek‑e (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑380/09. P. sz., Melli Bank kontra Tanács ügyben 2012. március 13‑án hozott ítéletének 41. pontját, és a Törvényszék T‑42/12. és T‑181/12. sz., Bateni kontra Tanács egyesített ügyekben 2013. szeptember 6‑án hozott ítéletének 45. pontját).
55 Az uniós bíróságoknak azonban biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, beleértve azt is, amikor az ilyen aktusok a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján elfogadott határozatainak végrehajtására irányulnak (a Bíróság C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz., Bizottság kontra Kadi egyesített ügyekben [ún. „Kadi II”‑ügy] 2013. július 18‑án hozott ítéletének 97. pontja).
56 Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága többek között megköveteli azt, hogy azon indokok jogszerűsége vizsgálatának keretében, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a listára történő felvételére vagy azon való fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 119. pontját).
57 Vitatás esetében az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni. Szükséges az, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat (lásd a fent hivatkozott „Kadi II”‑ügyben hozott ítélet 122. pontját).
58 Másodsorban a Tanács által a tárgyaláson kifejtett azon érvet illetően, amely szerint a felperesnek az iráni kőolaj‑ és földgázágazatban az Iránban előállított nyersolaj‑ és földgázszállítási tevékenységén keresztül történő részvétele önmagában lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy a felperes pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak, elegendő emlékeztetni arra, hogy a felperes nevének jegyzékbe vétele az iráni kormánynak a felperes részvényesei által e kormánnyal fenntartott kapcsolatoknak köszönhetően nyújtott pénzügyi támogatás nyújtásán alapszik. Márpedig a kőolajszállítás semmilyen kapcsolatban nincs a felperes részvényesei és a kormány közötti kapcsolatok állítólagos fennállásával. Az ítélkezési gyakorlat szerint a megtámadott jogi aktusok jogszerűsége csak azon ténybeli és jogi elemek alapján vizsgálható, amelyek alapján azokat elfogadták. A Törvényszék ugyanis nem tehet eleget a Tanács által arra történő felhívásnak, hogy véglegesen megváltoztassa az ezen jogi aktusok alapjául szolgáló indokolást (lásd a Törvényszék T‑552/12. sz., North Drilling kontra Tanács ügyben 2013. november 12‑én hozott ítéletének 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
59 Szintén el kell utasítani a Tanács által a tárgyalás során előadott azon magyarázatokat, amelyek szerint a felperes, amely a National Iranian Oil Company (a továbbiakban: NIOC) korábbi leányvállalata, privatizációját követően az említett, teljes egészében az iráni állam tulajdonában álló állami vállalat ellenőrzése alatt maradt, amelynek nevét az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatás miatt a szankcióval sújtott szervezetek jegyzékébe felvették. Ez az érvelés ugyanis, amely annak állításából áll, hogy a felperes által az iráni kormánynak nyújtott pénzügyi támogatás egy harmadik társaságon – mégpedig a NIOC‑on – keresztül valósult meg, nem fogadható el. A felperes neve jegyzékbe vételének okai nem a felperes és a NIOC közötti kapcsolatokból eredő közvetett pénzügyi támogatásra, hanem a felperes által az iráni kormánynak a felperes részvényesei és e kormány közötti kapcsolatok révén nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkoznak.
60 Ezenkívül mindenesetre, amennyiben a Tanács fent hivatkozott érvei annak bizonyítására irányulnak, hogy a felperes – a földgáz és kőolaj tengeri szállításával kapcsolatos tevékenységének köszönhetően – közvetett pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak, meg kell állapítani, hogy az alkalmazandó szabályozás az iráni kormány részére történő pénzügyi támogatás nyújtására, nem pedig közvetett pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó feltételt ír elő. Márpedig a Tanács állításaival ellentétben pusztán az a körülmény, hogy szállítási tevékenysége révén a felperes részt vesz az iráni kormány fő bevételi forrásainak egyikét képező iráni kőolaj‑ és földgázágazatban, nem tekinthető úgy, mint amely kielégíti az e kormány részére történő pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó jogi feltételt.
61 Harmadsorban tőkeszerkezetét illetően a felperes helyesen jegyzi meg, hogy a Tanács aktája semmilyen bizonyítékot nem tartalmaz. Közelebbről sem a felperes nevének jegyzékbe vételére vonatkozó, három tagállam által előterjesztett, 2012. szeptember 19‑én, 24‑én és 28‑án kelt javaslatok, sem az említett aktában található egyéb iratok nem azonosítják a felperes részvényeseit, és a legkisebb olyan jelzést sem tartalmazzák, amely alkalmas arra, hogy alátámassza azon állításokat, amelyek szerint a felperes felett az iráni kormány gyakorolja az ellenőrzést, vagy a felperes a kormánnyal kapcsolatokat fenntartó részvényesein keresztül pénzügyi támogatást nyújt e kormánynak. Az akta egyedüli, felperesre vonatkozó iratai lényegében a megtámadott határozatban és rendeletben átvett állításokat tartalmazzák.
62 Következésképpen ezen – a felperes neve jegyzékbe vételének indokolásában átvett – állítások alátámasztására a Tanács a Törvényszék előtt hasznosan nem hivatkozhat a fenti 51. és 52. pontban összefoglalt ténybeli érvekre, amennyiben ezen érvek a Tanács aktájában nem szerepelnek, és amennyiben ezért ezen érveket kérelmére a felperessel sem közölték a Tanács 2013. március 12‑i válaszában. Az ilyen érvek figyelembevétele ugyanis sértené egyrészt azt az elvet, amely szerint a megtámadott jogi aktusok jogszerűsége csak azon ténybeli és jogi elemek alapján vizsgálható, amelyek alapján azokat elfogadták, másrészt a felperes védelemhez való jogát (a fent hivatkozott Bateni kontra Tanács ügyben hozott ítélet 57. pontja). Mivel ugyanis a felperessel nem közölték megfelelő időben az új indokolást, egyrészt álláspontja szerint meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy hasznosan hivatkozhasson ezzel kapcsolatos álláspontjára a közigazgatási eljárásban. Másrészt a felperes nem tudja megítélni neve jegyzékbe vételének megalapozottságát, valamint a keresetindítás célszerűségét. Mindez tehát sérti a felek uniós bíróság előtti egyenlőségének elvét (lásd a fent hivatkozott North Drilling kontra Tanács ügyben hozott ítélet 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
63 Hasonlóképpen a Tanács azon érvelése, amely szerint a felperes elnökének 2013. márciusában történt újkeletű leváltása megerősíti a felperes részvényesei és az iráni kormány közötti szoros kapcsolatokat, hatástalan, amennyiben a megtámadott határozat és rendelet elfogadásánál későbbi tényeken alapul.
64 Következésképpen a Törvényszék által figyelembe vehető körülmények semmilyen olyan jelzést nem tartalmaznak, amely alkalmas arra, hogy alátámassza a Tanács azon állításait, amelyek szerint a felperes felett az iráni kormány gyakorolja az ellenőrzést, és a felperes pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak.
65 Ebből az következik, hogy a felperes nevének jegyzékbe vétele nem igazolt.
66 Következésképpen az első jogalapnak helyt kell adni.
67 Ezen indokok összességére tekintettel – anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a harmadik és negyedik jogalapot – a megtámadott határozatot és rendeletet a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni.
A megtámadott határozat és rendelet megsemmisítésének időbeli hatályáról
68 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatot és rendeletet azonnali hatállyal semmisítse meg. Arra hivatkozik, hogy a Tanácsnak a felperes nevének jegyzékbe vételére vonatkozó döntése egyedi határozat, és nem rendelet jellegét ölti, amint ezt a Tanácsnak a korlátozó intézkedések érintett személyekkel és szervezetekkel való közlésével kapcsolatos kötelezettsége tanúsítja. A felperes a fent hivatkozott Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 86. és 87. pontjára hivatkozik, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) 7. cikkét végrehajtó határozat nem kizárólag általános hatállyal bír, hanem egyedi aktus jellegét ölti azon személyek és szervezetek tekintetében, akiknek, illetve amelyeknek a nevét e határozattal az említett rendelet V. mellékletébe felvették.
69 A felperes álláspontja szerint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése kizárólag egy rendeletnek, nem pedig egy határozatnak a Törvényszék általi megsemmisítését követő hatályban tartását írja elő a fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés Bíróság általi elutasításának napjáig, abból a célból, hogy korlátozza az Unió egészében alkalmazandó általános szabályok Törvényszék által történő megsemmisítésének zavaró hatását, amikor e szabályok érvényességét végül egy fellebbezés keretében megállapíthatják.
70 A Tanács azt állítja, hogy a Bíróság alapokmányának 60. cikkével ellentétes a megtámadott rendelet azonnali hatállyal történő megsemmisítése. Ennélfogva úgy ítéli meg, hogy a Törvényszéknek rendelkeznie kellene arról is, hogy a megtámadott határozat esetleges megsemmisítésének joghatásait ugyanezen határidő alatt felfüggessze.
71 A Tanács ily módon arra az állandó ítélkezési gyakorlatra támaszkodik, amely szerint a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdése alkalmazandó valamely rendelet – mint például a korlátozó intézkedéseket előíró 267/2012 rendelet – Törvényszék általi megsemmisítésének időbeli hatályát illetően. Az uniós bíróság ugyanis eddig úgy ítélte meg, hogy a 267/2012 rendeletnek – IX. mellékletét beleértve – rendeletjellege van, mivel 51. cikkének második bekezdése előírja, hogy teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, ami megfelel a rendelet EUMSZ 288 cikkben előírt hatályának (a Törvényszék fent hivatkozott Bateni kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 83. pontja és T‑110/12. sz., Iranian Offshore Engineering & Constructions kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 74. pontja; lásd továbbá, analógia útján, a Bíróság C‑548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑11381. o.] 45. pontját).
72 A felperes érvelését nem lehet elfogadni.
73 Anélkül ugyanis, hogy meg kellene vizsgálni azt, hogy a felperes nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételére vonatkozó határozat az alapokmány 60. cikkének második bekezdése értelmében rendeleti jellegű‑e, elegendő megjegyezni, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése mindenesetre lehetővé teszi az uniós bíróság számára – ha azt szükségesnek ítéli – a semmisnek nyilvánított jogi aktusok azon joghatásainak megjelölését, amelyek továbbra is fennmaradnak. E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Törvényszék e rendelkezés alapján határozhat a megsemmisítést kimondó ítéletei hatálybalépésének időpontjáról (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑58/12. sz., Nabipour és társai kontra Tanács ügyben 2013. december 12‑én hozott ítéletének 250. és 251. pontját).
74 A jelen ügy körülményei között a Törvényszék a továbbiakban kifejtett indokok miatt úgy ítéli meg, hogy a jelen ítélet hatálybalépését a Bíróság alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés elutasításának napjáig fel kell függeszteni.
75 Az Iráni Iszlám Köztársaság által végrehajtott nukleáris program mind nemzetközi, mind európai téren komoly aggályok forrása. Ilyen körülmények között növelte fokozatosan a Tanács ‑ a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtása keretében ‑ az ezen állammal szemben hozott korlátozó intézkedések számát abból a célból, hogy megakadályozza a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető tevékenységek fejlődését.
76 Ennélfogva a felperesnek a jelen megsemmisítést kimondó ítélet azonnali hatálybalépésére irányuló érdekét együtt kell mérlegelni az uniós politika által az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések terén követett általános érdekű célkitűzéssel. Valamely korlátozó intézkedés megsemmisítése időbeli hatályának változtatása ily módon a korlátozó intézkedések hatékonysága biztosításának szükségességével, és végső soron az Unió és tagállamai biztonságát vagy nemzetközi kapcsolatainak folytatását érintő kényszerítő megfontolásokkal igazolható (lásd analógia útján az érdekelt eredeti jegyzékbe vétele indokolásának előzetes közlésére vonatkozó kötelezettség hiányával kapcsolatban a Bíróság C‑27/09 P. sz., Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ügyben 2011. december 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑13427. o.] 67. pontját).
77 Márpedig a megtámadott jogi aktusoknak a felperest érintő részükben azonnali hatállyal történő megsemmisítése lehetővé tenné a felperes számára teljes vagyonának vagy vagyona egy részének az Unión kívülre történő áthelyezését anélkül, hogy a Tanács adott esetben megfelelő időben alkalmazhatná az EUMSZ 266. cikket a jelen ítéletben megállapított szabálytalanságok megszüntetése céljából, így súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhetne minden olyan vagyonbefagyasztás hatékony érvényesülése, amelyről a Tanács a felperessel szemben a jövőben esetlegesen határoz. Az EUMSZ 266. cikk jelen ügyben történő alkalmazását illetően ugyanis meg kell jegyezni, hogy a felperes neve jegyzékbe vételének jelen ítélet általi megsemmisítése abból következik, hogy e jegyzékbe vétel indokait nem támasztották alá elegendő bizonyítékkal (lásd a fenti 65. pontot). Jóllehet a Tanács feladata határozni az ezen ítélet végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekről, a felperes neve újabb jegyzékbe vételét nem lehet eleve kizárni. Ezen újabb vizsgálat keretében ugyanis a Tanácsnak lehetősége van arra, hogy jogilag megfelelő módon alátámasztott indokok alapján újra jegyzékbe vegye a felperes nevét.
78 Ebből az következik, hogy a megtámadott határozat és rendelet joghatásait a felperes tekintetében a fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés elutasításának napjáig fenn kell tartani.
A költségekről
79 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a felperes költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat azon részét, amelyben az felvette a National Iranian Tanker Company nevét az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat II. mellékletébe.
2) A Törvényszék megsemmisíti az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15‑i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet azon részét, amelyben az felvette a National Iranian Tanker Company nevét az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU rendelet IX. mellékletébe.
3) A Törvényszék a 2012/635 határozat és a 945/2012 végrehajtási rendelet joghatásait a National Iranian Tanker Company tekintetében az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés elutasításának napjáig fenntartja.
4) Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit, valamint a National Iranian Tanker Company részéről felmerült költségeket.
van der Woude | Wiszniewska‑Białecka | Kancheva |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. július 3‑i nyilvános ülésen.
Aláírások