A BÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2012. július 13.(*)
„Gyorsított eljárás”
A C‑286/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2012. június 7‑én
az Európai Bizottság (képviselik: J. Enegren és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
Magyarország (képviseli: Fehér M., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG ELNÖKE,
tekintettel A. Tizzano előadó bíró javaslatára,
J. Kokott főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
1 Keresetlevelében az Európai Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy Magyarország a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának 62 éves korban történő kötelező megszüntetését előíró nemzeti szabályozás elfogadásával – amely életkoron alapuló eltérő bánásmódot eredményez, anélkül hogy ezt törvényes cél igazolná, de mindenesetre nem megfelelő és szükséges a kitűzött célok eléréséhez – nem teljesítette a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 2. cikkéből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2 A Bíróság hivatalához 2012. június 7‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság a Bíróság eljárási szabályzata 62a. cikkének 1. §‑a alapján azt kérte a Bíróságtól, hogy az ügyet gyorsított eljárásban bírálja el.
3 Kérelme alátámasztására a Bizottság azzal érvel, hogy a Magyarország által bevezetett új nyugdíjrendszernek a 2000/78 irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó vizsgálat rendkívül sürgős azért, mert egyrészt a szóban forgó szabályozás súlyos következményekkel jár az érintett bírák, ügyészek és közjegyzők pályafutására, illetve az általuk ellátott feladatokra, másrészt e szabályozás egyidejűleg a magyar alkotmánybíróság előtti eljárás tárgyát képezi a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével való állítólagos ellentétessége miatt.
4 Először is az említett szabályozásnak az érintett személyek helyzetére vonatkozó következményeit illetően a Bizottság megállapítja, hogy e szabályozás 2012. január 1‑jei hatállyal nyolc évvel leszállította a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának kötelező megszűnését eredményező korhatárt.
5 Ezenfelül e szabályozás átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek szerint:
– ha a bíró vagy az ügyész 2012. január 1‑jét megelőzően betölti a 62. életévét, szolgálati viszonya 2012. június 30‑án szűnik meg;
– ha a bíró vagy az ügyész 2012. január 1‑je és december 31. között tölti be a 62. életévét, szolgálati viszonya 2012. december 31‑én szűnik meg.
6 A közjegyzők tekintetében a szóban forgó szabályozás az általuk gyakorolt tevékenység jellegéből adódóan valamivel hosszabb átmeneti időszak után, 2014. január 1‑jén lépne hatályba.
7 A Bizottság e tekintetben megállapítja, hogy a rendelkezésére álló adatok szerint csak 2012‑ben, egy év alatt 236 bíró és 100 ügyész kényszerül nyugdíjba vonulni, ami az összlétszám mintegy 10%‑a, illetve 5%‑a. 2013‑ban a szabályozás 60 közjegyzőt fog érinteni, ami az összlétszám 20%‑a.
8 Ennek következtében a szolgálati viszony megszűnését eredményező korhatár drasztikus leszállításáról van szó, amely az érintett három hivatásrend összlétszámának számottevő részét érinti. Ezenfelül e korhatár leszállítására hirtelen kerül sor, mivel az előírások szerint a szolgálati viszony nagyon rövid időszakon belül megszűnik.
9 Az érintettekre háruló súlyos pénzügyi következményeken felül a Bizottság hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy az érintett bírák jelentős része felsőbb bíróságokon vagy magas beosztásban gyakorolja hivatását, szakmai pályafutásuk radikálisan, nyolc évvel lerövidül, ugyanakkor a megüresedő bírói álláshelyek betöltése a felvételi eljárás egyszerűsítése révén gyorsan halad.
10 E körülmények között, amennyiben a Bíróságnak rendes eljárás végén kellene megállapítania a felhozott kötelezettségszegés fennállását, nem lenne anyagi jogi lehetőség az időközben nagy számban nyugdíjazott bírák eredeti munkakörükbe való visszahelyezésére.
11 Másodszor a bizonyos bírák által a magyar alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszt illetően a Bizottság úgy véli, hogy – mivel ezen indítvány szintén vonatkozik az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazására – a Bíróság, amennyiben gyorsított eljárásban határozna, már a nemzeti alkotmányossági vizsgálat lezárulta előtt biztosítaná az uniós jog egységes értelmezését és alkalmazását, valamint a jogbiztonságot a szóban forgó nemzeti intézkedések jogszerűsége tekintetében.
12 A gyorsított eljárás iránti kérelemre vonatkozó, a Bíróság hivatalához 2012. július 6‑án benyújtott észrevételeiben Magyarország azt állítja, hogy a Bizottság által felhozott indokok nem igazolják ezen eljárás alkalmazását, és azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el e kérelmet.
13 Magyarország szerint először is a gyorsított eljárás alkalmazása nem biztosítaná a Bizottság által kifogásolt szabályozás Bíróság általi alapos vizsgálatát. Másodszor az érintett személyek számát illetően e tagállam nem vitatja ugyan a Bizottság által felhozott adatokat, vitatja azonban azon állítás helyességét, amely szerint a bírák nyugdíjazása jogellenességének megállapítása esetén nem lehetséges a tisztségükbe való visszahelyezésük. Ezenkívül a korhatárt elérő bírák szolgálati viszonyának megszüntetésével párhuzamosan meghirdetett bírói felvételi eljárások nem befolyásolják az érintettek tisztségükbe történő esetleges későbbi visszahelyezését. Végül Magyarország kételkedik abban, hogy a Bíróságnak a magyar alkotmánybíróság döntését megelőzően kellene határozatot hoznia.
14 Meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 62a. cikke 1. §‑ának első bekezdése alapján a felperes vagy az alperes kérelmére az elnök – az előadó bíró javaslatára és a másik fél valamint a főtanácsnok meghallgatását követően – kivételesen úgy dönthet, hogy e szabályzat rendelkezéseitől eltérve az ügyet gyorsított eljárásban bírálják el, ha az ügy rendkívüli sürgőssége azt követeli, hogy a Bíróság a lehető legrövidebb időn belül határozzon.
15 E tekintetben meg kell állapítani, hogy kétségkívül előfordulhat, hogy a Bizottság által a szóban forgó nemzeti szabályozással kapcsolatban a Bizottság által felhozott, bizonyos helyrehozhatatlan hatások már bekövetkeztek. Ezen intézmény szerint ugyanis a 62. életévüket 2012. január 1‑jét megelőzően elérő bírák és ügyészek szolgálati viszonyát 2012. június 30‑i hatállyal meg kellett szüntetni.
16 Az ügy gyors elbírálása – azonfelül, hogy nem zárható ki, hogy kedvező hatással lehet azokra a bírákra és ügyészekre is, akiknek szolgálati viszonya már megszűnt, amennyiben a Bíróságnak megalapozottnak kellene tekintenie a Bizottság keresetét – mindenképpen lehetővé tenné, hogy azok az érintettek, akiknek szolgálati viszonya a nemzeti szabályozás alapján 2012. december 31‑én szűnik meg, elkerüljék az említett szabályozás állítólagos káros hatásait.
17 Márpedig meg kell állapítani, hogy az, hogy az érintettek ilyen hirtelen kénytelenek abbahagyni hivatásuk gyakorlását, a szolgálati viszony kötelező megszűnését eredményező korhatár tervezett leszállításának pénzügyi következményein túlmenően helyrehozhatatlan következményekkel járhat a szakmai pályafutásukra.
18 Ezenfelül a Magyarország által előterjesztett észrevételekből kitűnik, hogy a nemzeti szabályozásban a bírák tisztségükbe való visszahelyezése tekintetében szereplő lehetőségek a felmentésről szóló egyedi határozatokhoz köthetők, és nem vonatkoznak egyértelműen a nyugdíjazással kapcsolatos általános aktusokra. Mindenesetre – még ha feltételezzük is, hogy az említett szabályozás uniós joggal való ellentétessége esetén vannak lehetőségek a tisztségbe való visszahelyezésre, és e lehetőségek ténylegesen igénybe vehetők – ez azt jelentené, hogy az érintetteknek nagy terhet jelentő igazgatási lépéseket kellene tenniük, sőt bíróság előtt keresetet kellene indítaniuk a nyugdíjba helyezésüket megelőzően elfoglalt tisztségükbe való visszahelyezésük érdekében.
19 Kívánatos tehát, hogy a Bíróság a jelen keresetről a lehető legrövidebb időn belül, de mindenesetre 2012. december 31. előtt határozzon.
20 E körülmények között helyt kell adni a Bizottság az iránti kérelmének, hogy a Bíróság a C‑286/12. sz. ügyet gyorsított eljárásban bírálja el.
A fenti indokok alapján a Bíróság elnöke a következőképpen határozott:
1) Helyt ad az Európai Bizottság az iránti kérelmének, hogy a Bíróság a C‑286/12. sz. ügyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikke és a Bíróság eljárási szabályzatának 62a. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálja el.
2) A költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2012. július 13.
Aláírások