Language of document : ECLI:EU:T:2021:52

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2021. február 3. (*)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Azon személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetése – A Tanács annak ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége, hogy a valamely harmadik állam hatóságának a határozatát a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták”

A T‑258/20. sz. ügyben,

Oleksandr Viktorovych Klymenko (lakóhelye: Moszkva [Oroszország], képviseli: M. Phelippeau ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Vitro és P. Mahnič, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2020. március 5‑i (KKBP) 2020/373 tanácsi határozat (HL 2020. L 71., 10. o.; helyesbítés: HL 2020. L 86., 118. o.), valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2020. március 5‑i (EU) 2020/370 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2020. L 71., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben ezen aktusok továbbra is szerepeltetik a felperes nevét azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Spielmann elnök, O. Spineanu‑Matei és R. Mastroianni (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A jelen ügy az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben, Kijevben (Ukrajna) a Függetlenség terén 2014 februárjában lezajlott tüntetések megtorlását követően elfogadott korlátozó intézkedésekhez kapcsolódó jogvita keretébe illeszkedik.

2        A felperes, Oleksandr Viktorovych Klymenko, bevételekért és adókért felelős ukrajnai miniszter volt.

3        2014. március 5‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozatot (HL 2014. L 66., 26. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 35. o.). A Tanács ugyanaznap elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 66., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 70., 36. o.; HL 2014. L 305., 117. o.)

4        A 2014/119 határozat (1) és (2) preambulumbekezdése pontosítja:

„(1)      A Tanács 2014. február 20‑án a legszigorúbban elítélte az erőszak alkalmazásának minden formáját Ukrajnában. Az erőszak Ukrajnában való azonnali beszüntetésére, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a teljes körű tiszteletben tartására szólított fel. Az ukrán kormányt felszólította arra, hogy a lehető legnagyobb mértékű önmérséklettel járjon el, az ellenzék vezetőit pedig arra, hogy határolódjanak el azoktól, akik radikális fellépést és erőszakot alkalmaznak.

(2)      A Tanács 2014. március 3‑án megállapodott abban, hogy a korlátozó intézkedéseket az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására, illetve az ilyen pénzeszközök visszaszerzésére összpontosítja, a jog érvényesülésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása érdekében.”

5        A 2014/119 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, Ukrajnában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként megnevezett személyekhez és az emberi jogok megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

(2)      A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás.”

6        A pénzeszközök e befagyasztásának részletes szabályait a 2014/119 határozat 1. cikkének (3)–(6) bekezdése határozza meg.

7        A 2014/119 határozatnak megfelelően a 208/2014 rendelet a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadását rendeli el, és e korlátozó intézkedések részletes szabályait az említett határozatban szereplővel lényegében azonos módon határozza meg.

8        A 2014/119 határozat és a 208/2014 rendelet által érintett személyek neve az említett határozat mellékletében és az e rendelet I. mellékletében lévő jegyzékben szerepel (a továbbiakban: jegyzék), többek között jegyzékbe vételük indokolásával. A felperes neve eredetileg nem szerepelt ebben a jegyzékben.

9        A 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet a 2014/119 határozat végrehajtásáról szóló, 2014. április 14‑i 2014/216/KKBP tanácsi végrehajtási határozat (HL 2014. L 111., 91. o.) és a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló, 2014. április 14‑i 381/2014/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2014. L 111., 33. o.) (a továbbiakban együttesen: 2014. áprilisi jogi aktusok) módosította.

10      A 2014. áprilisi jogi aktusokkal a felperes nevét a „Korábbi, bevételekért és díjakért [helyesen: bevételekért és adókért] felelős miniszter” azonosító információval és az alábbi indokolással vették fel a szóban forgó jegyzékre:

„Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekményekben való részvételre vonatkozó nyomozás alatt álló személy.”

11      A Törvényszék Hivatalához 2014. június 30‑án benyújtott keresetlevelével a felperes többek között a 2014. áprilisi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑494/14. számon vettek nyilvántartásba.

12      2015. január 29‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/143 határozatot (HL 2015. L 24., 16. o.), valamint a 208/2014 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/138 rendeletet (HL 2015. L 24., 1. o.).

13      A 2015/143 határozat pontosította a 2015. január 31‑től a pénzeszközök befagyasztásával érintett személyekre vonatkozó jegyzékbe vételi kritériumokat. Konkrétan a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését a következő szöveg váltotta fel:

„(1)      Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.

E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:

a)      az ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség; vagy

b)      a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb eszközökben [helyesen: pénzeszközökben], illetve az ebben való bűnrészesség.”

14      A 2015/138 rendelet a 2015/143 határozatnak megfelelően módosította a 208/2014 rendeletet.

15      2015. március 5‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/364 határozatot (HL 2015. L 62., 25. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/357 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 62., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2015. márciusi jogi aktusok). A 2015/364 határozat egyrészt felváltotta a 2014/119 határozat 5. cikkét, és a felperes esetében a korlátozó intézkedések alkalmazását 2016. március 6‑ig meghosszabbította, másrészt módosította ez utóbbi határozat mellékletét. A 2015/357 végrehajtási rendelet ebből következően módosította a 208/2014 rendelet I. mellékletét.

16      A 2015. márciusi jogi aktusokkal a felperes nevét a „korábbi, bevételekért és díjakért [helyesen: bevételekért és adókért] felelős miniszter” azonosító információkkal és a következő új indokolással szerepeltették továbbra is a jegyzéken:

„Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, valamint közhivatalt ellátó személy által, saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előny szerzésének céljával elkövetett hivatali visszaélés, és ezáltal az ukrán állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] megkárosítása miatt.”

17      A Törvényszék Hivatalához 2015. május 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes többek között a 2015. márciusi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑245/15. számon vettek nyilvántartásba.

18      2016. március 4‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/318 határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/311 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2016. márciusi jogi aktusok).

19      A 2016. márciusi jogi aktusok többek között a felperest illetően 2017. március 6‑ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy jegyzékbe vételének indokolása a 2015. márciusi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest változott volna.

20      A Törvényszék Hivatalához 2016. április 28‑án benyújtott beadványában a felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 86. cikkének megfelelően kiigazította a T‑245/15. sz. ügyre vonatkozó keresetlevelet annak érdekében, hogy a 2016. márciusi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítését is kérje.

21      Az eljárási szabályzat 132. cikke alapján hozott, 2016. június 10‑i Klymenko kontra Tanács végzésével (T‑494/14, EU:T:2016:360) a Törvényszék helyt adott a fenti 11. pontban említett keresetnek azzal, hogy azt nyilvánvalóan megalapozottnak nyilvánította, tehát megsemmisítette a 2014. áprilisi jogi aktusokat a felperest érintő részükben.

22      2017. március 3‑án a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2017/381 határozatot (HL 2017. L 58., 34. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2017/374 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 58., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2017. márciusi jogi aktusok).

23      A 2017. márciusi jogi aktusok 2018. március 6‑ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy a felperes jegyzékbe vételének indokolása a 2015. márciusi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest változott volna.

24      A Törvényszék Hivatalához 2017. március 27‑én benyújtott beadványában a felperes ismételten kiigazította a T‑245/15. sz. ügyre vonatkozó keresetlevelet annak érdekében, hogy a 2017. márciusi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítését is kérje.

25      2017. november 8‑i Klymenko kontra Tanács ítéletével (T‑245/15, nem tették közzé, EU:T:2017:792) a Törvényszék teljes egészében elutasította a felperesnek a fenti 17., 20. és 24. pontban említett kérelmét.

26      2018. január 5‑én a felperes a 2017. november 8‑i Klymenko kontra Tanács ítélettel (T‑245/15, nem tették közzé, EU:T:2017:792) szemben fellebbezést nyújtott be a Bíróság előtt, amelyet C‑11/18. P. számon vettek nyilvántartásba.

27      2018. március 5‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2018/333 határozatot (HL 2018. L 63., 48. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2018/326 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 63., 5. o.) (a továbbiakban együttesen: 2018. márciusi jogi aktusok).

28      A 2018. márciusi jogi aktusok 2019. március 6‑ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy a felperes jegyzékbe vételének indokolása a 2015. márciusi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest változott volna.

29      A Törvényszék Hivatalához 2018. április 30‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a 2018. márciusi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑274/18. számon vettek nyilvántartásba.

30      2019. március 4‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2019/354 határozatot (HL 2019. L 64., 7. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2019/352 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 64., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2019. márciusi jogi aktusok).

31      A 2019. márciusi jogi aktusok 2020. március 6‑ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását, és a felperes nevét továbbra is szerepeltették a jegyzéken, a fenti 16. pontban felidézettel azonos indokolással, amelyet kiegészítettek egy, a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a Tanács által alapul vett büntetőeljárás keretében történő tiszteletben tartására vonatkozó pontosítással.

32      A Törvényszék Hivatalához 2019. május 3‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a 2019. márciusi jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑295/19. számon vettek nyilvántartásba.

33      2019. július 11‑i Klymenko kontra Tanács ítéletével (T‑274/18, EU:T:2019:509) a Törvényszék a felperest érintő részükben megsemmisítette a 2018. márciusi jogi aktusokat.

34      2019. szeptember 26‑i Klymenko kontra Tanács ítéletével (C‑11/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:786), a Bíróság egyrészt hatályon kívül helyezte a 2017. november 8‑i Klymenko kontra Tanács ítéletet (T‑245/15, nem tették közzé, EU:T:2017:792) (lásd: fenti 25. pont) és másrészt megsemmisítette a 2015. márciusi, a 2016. márciusi és a 2017. márciusi jogi aktusokat a felperest érintő részükben.

35      2019 decembere és 2020 februárja között a Tanács és a felperes között többszöri levélváltásra került sor a szóban forgó korlátozó intézkedések felperessel szembeni lehetséges meghosszabbításával kapcsolatban. A Tanács konkrétan Ukrajna legfőbb ügyészének hivatalától (a továbbiakban: legfőbb ügyész hivatala) származó több levelet továbbított a felperesnek az őt érintő büntetőeljárásokkal kapcsolatban, amelyek a tervezett meghosszabbításhoz jogalapként szolgáltak.

36      2020. március 5‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2020/373 határozatot (HL 2020. L 71., 10. o.; helyesbítés: HL 2020. L 86., 118. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2020/370 végrehajtási rendeletet (HL 2020. L 71., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok).

37      A megtámadott jogi aktusok 2021. március 6‑ig meghosszabbították a szóban forgó korlátozó intézkedések alkalmazását, és a felperes nevét továbbra is szerepeltették a jegyzéken, a fenti 16. pontban felidézettel azonos indokolással, amely a következő szövegű pontosítás tartalmazta:

„Az állami pénzeszközök, illetve vagyon hűtlen kezeléséhez kapcsolódó büntetőeljárás jelenleg is tart. Tanács rendelkezésére álló információk alapján Oleksandr Viktorovych Klymenko védelemhez és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát tiszteletben tartották azon büntetőeljárások során, amelyekre a Tanács e megállapítását alapozta. Ezt tanúsítják különösen a nyomozási bíró 2017. március 1‑jei és 2018. október 5‑i határozatai, amelyekben engedélyezi az érintett személy távollétében lefolytatandó különleges vizsgálatot, valamint a nyomozási bíró 2017. február 8‑i és 2019. augusztus 19‑i határozatai, amelyekben előzetes letartóztatás formájában megelőző intézkedést ír elő, továbbá tanúsítja az, hogy a büntetőeljárás anyagának a védelem általi megismerése folyamatban van.”

38      A Tanács a 2020. március 6‑i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket. Választ adott a felperes által a 2020. január 23‑i levélben előadott észrevételekre, és megküldte ez utóbbi részére a megtámadott jogi aktusokat. A Tanács közölte vele továbbá az észrevételei előterjesztésére a nevének a jegyzéken való esetleges további szerepeltetéséről szóló határozat meghozatala előtt nyitva álló határidőt.

 A jelen kereset előterjesztését követően bekövetkezett tények

39      2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítéletével (T‑295/19, EU:T:2020:287) a Törvényszék a felperest érintő részükben megsemmisítette a 2019. márciusi jogi aktusokat.

 Az eljárás és a felek kérelmei

40      A Törvényszék Hivatalához 2020. május 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

41      A Tanács 2020. július 17‑én előterjesztette ellenkérelmét.

42      2020. július 29‑i levelében a felperest az eljárási szabályzat 83. cikkének (3) bekezdése alapján felkérték, hogy – a 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítéletben (T‑295/19, EU:T:2020:287) a Törvényszék által kialakított értékelés figyelembevétele mellett – nyújtsa be a Tanács azon érveivel kapcsolatos választ, amelyek a második, többek között mérlegelési hibára alapított jogalapra vonatkoznak.

43      A választ 2020. szeptember 3‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.

44      A viszonválaszt 2020. október 9‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához. Ugyanezen a napon az eljárás írásbeli szakasza lezárult.

45      Az eljárási szabályzat 106. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem terjesztenek elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz. A jelen esetben, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, erre irányuló kérelem hiányában úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

46      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat az őt érintő részükben;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

47      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        másodlagosan, amennyiben a megtámadott jogi aktusokat a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni, rendelje el a 2020/373 határozat joghatásainak fenntartását a 2020/370 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

48      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik: az első az indokolási kötelezettség megsértésén, a második nyilvánvaló mérlegelési hibán és hatáskörrel való visszaélésen, a harmadik lényegében a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, a negyedik a jogalap hiányán, az ötödik pedig a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.

49      Mindenekelőtt a második és a harmadik jogalapot együttesen kell vizsgálni, mivel azok konkrétan annak kifogásolására vonatkoznak, hogy a Tanács nem ellenőrizte a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának az ukrán hatóságok általi tiszteletben tartását, ami a megtámadott aktusok elfogadása során elkövetett értékelési hibát eredményezett.

50      E jogalapokban a felperes többek között azzal érvel, hogy a Tanács nem ellenőrizte, hogy tiszteletben tartották‑e a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát a rá vonatkozó 42017000000000113. számú büntetőeljárás (a továbbiakban: 113. sz. eljárás), illetve 42014000000000521. számú büntetőeljárás (a továbbiakban: 521. sz. eljárás) során, amelyek alapján a Tanács úgy határozott, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket.

51      A felperes szerint a legfőbb ügyész hivatala nem adott kielégítő válaszokat a Tanács által feltett azon kérdésekre, amelyek a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartására, a vele szemben folytatott büntetőeljárások állására, valamint az érintett különféle nyomozó hatóságok hatáskörére, az e hatóságok között fennálló kapcsolatra, és a nyomozások egyik hatóságtól a másikhoz való áttételére vonatkoztak. Ennélfogva lényegében azt rója fel a Tanácsnak, hogy nem végzett megfelelő ellenőrzéseket és nem vizsgálta az ukrán hatóságok által elkövetett eljárási jogsértésekre és e hatóságok függetlenségének hiányára vonatkozóan általa benyújtott bizonyítékokat.

52      Először is azzal érvel, hogy 2019. június 20‑án a neve nem szerepelt a Nemzetközi Rendőrség Bűnügyi Szervezete (Interpol) által nemzetközi szinten körözött személyek jegyzékén (a továbbiakban: az Interpol által körözött személyek jegyzéke), amint az az Interpol aktáinak ellenőrzésével foglalkozó bizottság titkársága által kiállított igazolásokból kitűnik.

53      A felperes másodszor azt kifogásolja, hogy a Tanács egyáltalán nem ellenőrizte a védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a tiszteletben tartását a már lezárt előzetes nyomozásoknak a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó ukrajnai nemzeti hivatalhoz való áttétele vonatkozásában, amelyre e nyomozások megindítását követő több mint hat évvel került sor.

54      A felperes harmadszor azzal érvel, hogy Kijevben a petscherski kerületi bíróság (a továbbiakban: petscherski bíróság) nyomozási bírájának 2018. október 5‑i határozatát (a továbbiakban: a nyomozási bíró 2018. október 5‑i határozata) – amely engedélyezte a távollétében lefolytatandó különleges vizsgálat megindítását – nem a védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásával fogadták el.

55      A felperes negyedszer úgy véli, hogy az Ukrajnában vele szemben folyatott eljárások időtartama az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény, a továbbiakban: EJEE) 6. cikke (1) bekezdésének értelmében nem észszerű, és hogy nyilvánvaló, hogy az ukrán hatóságok egyetlen célja a szóban forgó korlátozó intézkedések fenntartásának igazolása, mivel a legfőbb ügyész hivatala szinte minden évben más, eltérő számozású, de módszeresen ugyanazokra a bűncselekményekre vonatkozó eljárásra hivatkozik. Az előzetes nyomozások túlságosan hosszú időtartama egyébként kizárólag az azokat végző hatóságoknak tudható be, amelyek nem hoztak az ügyet bíróság elé visszautaló határozatot.

56      A Tanács végső soron annak ellenére nem teljesítette a felperes védelemhez való joga és hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának ellenőrzésére irányuló kötelezettségeit, hogy a felperes több alkalommal kifogásolta ezek megsértését.

57      A válaszban a felperes emellett azzal érvel, hogy 2020. május 13‑i ítéletében (a továbbiakban: 2020. május 13‑i ítélet) az ukrajnai korrupcióellenes felsőbíróság fellebbviteli tanácsa azzal az indokkal helyezte hatályon kívül a nyomozási bíró által hozott, a felperes előzetes letartóztatását jóváhagyó 2019. augusztus 19‑i határozatot (a továbbiakban: a nyomozási bíró 2019. augusztus 19‑i határozata), hogy nem áll fenn az egyik olyan feltétel, amelynek az ukrán büntetőeljárási törvénykönyv (a továbbiakban: büntetőeljárási törvénykönyv) szerint az ilyen határozatok elfogadásához teljesülnie kell, azaz hogy az érintett személy nevének szerepelnie kell a körözött személyek valamely nemzetközi jegyzékén.

58      A Tanács azzal érvel, hogy a felperessel folytatott levélváltásból kitűnik, hogy figyelembe vette a felperes észrevételeit, hogy – pontos kérdések feltevése és az ukrán hatóságoktól szerzett felvilágosítások révén – ellenőrizte ezek megalapozottságát, valamint hogy az ukrán hatóságok által kapott információkra tekintettel úgy vélte, hogy a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát nem sértették meg, valamint hogy elegendő indok támasztja alá a felperes nevének a jegyzéken való fenntartását.

59      Ezenkívül egyrészről a felperes gyakorolta azon jogát, hogy az őt érintő eljárásokban ügyvéd képviselje Ukrajnában, és hatékonyan élt jogaival, így fellebbezései időnként eredményre vezettek. Másrészről a felperes által a Tanácsnak küldött levelekből nem tűnik ki, hogy az előbbi hivatkozott volna a büntetőeljárási törvénykönyv által egyes olyan eljárási helyzetek tekintetében biztosított jogorvoslati vagy kifogásolási lehetőségekre, mint például a nyomozás felfüggesztése, vagy az, hogy azt nem fejezték be az előírt határidőn belül.

60      A Tanács emellett emlékeztet arra, hogy a felperessel szemben különféle bírósági határozatokat hoztak. A nyomozási bírónak a 113. sz. eljárás, illetve az 521. sz. eljárás keretében a felperes távollétében lefolytatandó különleges vizsgálat megindítását engedélyező 2017. március 1‑jei és 2018. október 5‑i határozatáról, valamint a nyomozási bírónak a 113. sz. eljárás keretében az előzetes letartóztatást jóváhagyó 2019. augusztus 19‑i határozatáról van szó. Ezen utóbbiban a nyomozási bíró megállapította, hogy 2014‑ben érvényesen közölték a gyanúsítást, valamint hogy a felperes neve 2019. június 10‑én szerepelt a körözött személyek nemzetközi jegyzékén. A Tanács e tekintetben úgy véli, hogy nem meggyőzőek a felperes által benyújtott azon igazolások, amelyek szerint nem szerepel az Interpol által körözött személyek jegyzékén, mivel azok későbbiek annál az időpontnál, azaz 2018. október 10‑nél, amelyben jelezték, hogy a felperes neve nem szerepel az említett jegyzéken.

61      Végső soron a Tanács úgy véli, hogy ellenőrizni tudta, hogy a felperessel szembeni büntetőeljárások során hozott bizonyos számú határozatokat a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásával hoztak.

62      A felperes azon érveit illetően, amelyek a nyomozás túl hosszú időtartamán és a vele szembeni vád hiányán alapulnak, a Tanács megjegyzi, hogy ezzel kapcsolatban kért és kapott felvilágosítást az ukrán hatóságoktól, hogy a 113. és az 521. sz. eljárásra vonatkozó vizsgálatokat 2017‑ben, illetve 2018 októberében zárták le, valamint hogy az iratok védelem általi megismerése folyamatban van, ami az eljárás előrehaladásáról tanúskodik.

63      Végezetül a 2020. május 13‑i ítéletet illetően a Tanács azzal érvel, hogy azt nem lehet figyelembe venni a megtámadott jogi aktusok jogszerűségének értékeléséhez, mivel ezt az ítéletet e jogi aktusok elfogadása után hozták meg. Ezen túlmenően és mindenesetre egyrészről ez az ítélet csak a 113. sz. eljárásra vonatkozik, másrészről pedig a maga részéről megerősíti, hogy a felperes gyakorolhatta jogait.

64      Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a korlátozó intézkedések felülvizsgálata során az Európai Unió bíróságainak biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, és e jogok rangsorában szerepel különösen a hatékony bírói jogvédelemhez való jog, valamint a védelemhez való jog, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. és 48. cikke által biztosítottak szerint (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      A Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételére vagy a jegyzéken való további szerepeltetésére vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, az említett jogi aktusok alátámasztására önmagában elegendőnek tekintett indok – megalapozottak‑e (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Az olyan korlátozó intézkedések elfogadása és fenntartása, amelyek a módosított 2014/119 határozatban és a módosított 208/2014 rendeletben előírthoz hasonlóak és amelyeket a harmadik állam pénzeszközeinek hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személlyel szemben hoztak, lényegében ezen állam olyan hatóságának a határozatán alapulnak, amely az e személyt érintő és az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó nyomozás megindítására és lefolytatására e tekintetben hatáskörrel rendelkezik (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67      Ezért amennyiben a fenti 13. pontban felidézetthez hasonló jegyzékbe vételi kritérium alapján a Tanács a korlátozó intézkedésekhez valamely harmadik állam határozatát veheti alapul, az ezt az intézményt terhelő azon kötelezettség, hogy tiszteletben tartsa a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, azt vonja maga után, hogy meg kell győződnie afelől, hogy a harmadik államnak az említett határozatot elfogadó hatóságai ezeket a jogokat tiszteletben tartották‑e (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      A Tanács által annak az ellenőrzésére vonatkozó követelmény, hogy harmadik államok határozatait, amelyeket alapul kíván venni, az említett jogok tiszteletben tartásával hozták, annak biztosítására irányul, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések elfogadására és fenntartására csak kellően biztos ténybeli alappal kerüljön sor, és ezért az az érintett személyek vagy szervezetek védelmét célozza. Ezért a Tanács csak akkor állapíthatja meg, hogy az ilyen intézkedések elfogadására vagy fenntartására kellően biztos ténybeli alappal került sor, miután maga ellenőrizte, hogy tiszteletben tartották‑e a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot az érintett harmadik állam azon határozatának meghozatalakor, amelyet alapul kíván venni (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69      Egyébiránt, jóllehet az a körülmény, hogy a harmadik állam azon államok közé tartozik, amelyek csatlakoztak az EJEE‑hez, maga után vonja az EJEE‑ben biztosított alapvető jogoknak az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) általi felülvizsgálatát, amely jogok az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei, ez a körülmény nem teheti feleslegessé a fenti 68. pontban felidézett ellenőrzés követelményét (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70      Az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanácsnak a valamely személlyel vagy szervezettel szembeni korlátozó intézkedések elfogadása vagy fenntartása indokolásában – hacsak röviden is – ismertetnie kell azokat az indokokat, amelyek miatt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a harmadik állam határozata, amelyet alapul kíván venni, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett került elfogadásra. Ezért a Tanácsnak indokolási kötelezettsége teljesítése érdekében a korlátozó intézkedéseket előíró határozatban fel kell tüntetnie annak az általa történt ellenőrzését, hogy a harmadik állam határozatát, amelyen ezek az intézkedések alapulnak, e jogok tiszteletben tartásával fogadták‑e el (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Végső soron amikor a Tanács a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló korlátozó intézkedések elfogadásához vagy fenntartásához harmadik állam olyan határozatát veszi alapul, amely állami pénzeszközöknek vagy vagyonnak az érintett személy általi hűtlen kezelése miatt büntetőeljárás megindítását és lefolytatását rendeli el, meg kell győződnie egyrészt afelől, hogy e harmadik állam hatóságai az említett határozat elfogadásakor tiszteletben tartották a szóban forgó büntetőeljárás alá vont személy védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, másrészt pedig a korlátozó intézkedéseket előíró határozatban fel kell tüntetnie azokat az okokat, amelyek miatt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a harmadik állam említett határozatát e jogok tiszteletben tartásával fogadták el (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 66. pont).

72      Ezen ítélkezési gyakorlatbeli elvekre tekintettel kell megvizsgálni, hogy a Tanács eleget tett‑e ezeknek a kötelezettségeknek.

73      Bevezetésképpen meg kell jegyezni, hogy bár igaz, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusokban (lásd a fenti 37. pontot) említette azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy az ukrán hatóságoknak a felperessel szembeni, állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelése miatti büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó határozatát a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával fogadták el, mindazonáltal ellenőrizni kell, hogy a Tanács helyesen ítélte‑e meg úgy, hogy az említett hatóságok tiszteletben tartották a felperes említett jogait azokban az eljárásokban, amelyeken a megtámadott jogi aktusok alapulnak.

74      Az indokolás megalapozottságának vizsgálatát ugyanis, amely a megtámadott jogi aktusok érdemi jogszerűségéhez tartozik, és jelen esetben magában foglalja annak vizsgálatát, hogy a Tanács által hivatkozott tények bizonyítottak‑e, és hogy jellegüknél fogva bizonyítják‑e ezen jogoknak az ukrán hatóságok általi tiszteletben tartásának ellenőrzését, meg kell különböztetni az indokolás kérdésétől, amely egy lényeges eljárási szabályra vonatkozik, és csak következménye a Tanács arra vonatkozó kötelezettségének, hogy előzetesen meggyőződjön az említett jogok tiszteletben tartásáról (lásd: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      Márpedig a felperessel szemben a megtámadott jogi aktusokban új korlátozó intézkedéseket fogadtak el a 2014/119 határozatnak a 2015/143 határozattal pontosított 1. cikkének (1) bekezdésében, és a 208/2014 rendeletnek a 2015/138 rendelettel pontosított 3. cikkében foglalt jegyzékbe vételi kritérium alapján (lásd a fenti 13. és 14. pontot). E kritérium előírja az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek – beleértve az ukrán hatóságok által folytatott nyomozás alatt álló személyeket is – vagyonának befagyasztását.

76      Meg kell állapítani, hogy a Tanács a felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetésére vonatkozó döntéséhez arra a körülményre támaszkodott, hogy az ukrán hatóságok büntetőeljárásokat indítottak a felperessel szemben hivatali visszaéléshez kapcsolódó, állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése bűncselekmények miatt, amit a legfőbb ügyész hivatalának levelei bizonyítottak, amelyekből a felperes is kapott egy példányt (lásd a fenti 35. pontot).

77      A felperessel szemben hozott korlátozó intézkedések fenntartása tehát – csakúgy mint a 2019. szeptember 26‑i Klymenko kontra Tanács ítélet (C‑11/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:786) alapjául szolgáló ügyben és a 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet (T‑295/19, EU:T:2020:287) alapjául szolgáló ügyben – az ukrán hatóságoknak az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó határozatán alapult.

78      Rá kell mutatni arra is, hogy a 2014/119 határozat mellékletének és a 208/2014 rendelet I. mellékletének a megtámadott jogi aktusokkal történő módosítása révén a Tanács – amint azt első alkalommal a 2019. márciusi jogi aktusokban tette – egy, teljes egészében a védelemhez való jognak és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak szentelt új szakaszt illesztett be, amely két részre oszlik.

79      Az első részben szerepel a védelemhez való jogra és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra történő egyszerű általános emlékeztetés a büntetőeljárási törvénykönyv alapján. E rész többek között először is emlékeztet a büntetőeljárási törvénykönyv 42. cikke alapján minden, büntetőeljárásban gyanúsított vagy terhelt félként részt vevő személyt megillető különböző eljárási jogokra. Ezt követően egyrészről felidézésre kerül, hogy ugyanezen törvénykönyv 306. cikke alapján a vizsgáló vagy az ügyész határozataival, cselekményeivel vagy mulasztásaival kapcsolatos panaszokat először a nyomozási bírónak vagy valamely helyi bíróságnak kell megvizsgálnia a panaszos vagy annak védőügyvédje vagy jogi képviselője jelenlétében. Másrészről többek között utalás található arra, hogy az említett törvénykönyv 309. cikke meghatározza a nyomozási bíró fellebbezéssel megtámadható határozatait. Végül pontosításra kerül, hogy bizonyos nyomozási cselekmények – például zár alá vétel és az őrizeti intézkedések – csak a nyomozási bíró vagy valamely bíróság döntése alapján lehetségesek.

80      A szakasz második része a védelemhez és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak az egyes jegyzékbe vett személyek esetében történő alkalmazására vonatkozik. Konkrétan a felperest illetően e rész rámutat, hogy a Tanács rendelkezésére álló információk szerint a felperes védelemhez és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát tiszteletben tartották azon büntetőeljárás során, amelyre a Tanács e megállapítását alapozta, amint azt többek között egyrészről a nyomozási bíró 2017. március 1‑jei és 2018. október 5‑i határozata, másrészről pedig a nyomozási bíró 2017. február 8‑i és 2019. augusztus 19‑i határozata, valamint az tanúsította, hogy a büntetőeljárás anyagának a védelem általi megismerése folyamatban van (lásd a fenti 37. pontot).

81      A 2020. március 6‑i levélben (lásd a fenti 38. pontot) a Tanács egyrészről annak jelzésére szorítkozott, hogy a legfőbb ügyész hivatalának igazolásai azt állapítják meg, hogy állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése miatt a felperessel szemben továbbra is folyamatban van a 113. sz. eljárás és az 521. sz. eljárás, valamint hogy ezeket 2019. november 19‑én, illetve 21‑én Ukrajna korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó nemzeti hivatalához utalták. Másrészről a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartását illetően a Tanács pontosította, hogy e jogok tiszteletben tartását tanúsítják a fenti 80. pontban említett bírósági határozatok. Még konkrétabban a nyomozási bíró által a 113. sz. eljárás keretében hozott 2019. augusztus 19‑i határozat szerint a gyanúsítást 2014. december 22‑én és 2016. augusztus 19‑én közölték a felperessel, a vád bizonyította az észszerű gyanú fennállását, 2019. június 10‑én felvették a felperes nevét a körözött személyek egyik nemzetközi jegyzékére, bebizonyosodott, hogy a felperes elrejtőzött az előzetes nyomozás lefolytatásáért felelős hatóságok elől, valamint okkal lehetett attól tartani, hogy továbbra is ezt fogja tenni.

82      Ily módon a megtámadott jogi aktusokban és az említett 2020. március 6‑i levélben szereplő indokolás együttes értelmezéséből kitűnik, hogy a Tanács kifejezetten kijelenti, hogy ellenőrizte a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a fenti 81. pontban említett két eljárás keretében történő tiszteletben tartását, jóllehet csupán azon 113. sz. eljárás vonatkozásában szolgál további részeletekkel, amely eljárás keretében a nyomozási bíró 2019. augusztus 19‑i határozatát elfogadták.

83      E tekintetben bevezetésképpen meg kell jegyezni, hogy a Tanács elmulasztotta annak bizonyítását, hogy a petscherski bíróság nyomozási bírájának a fenti 80. pontban felidézett határozatai – amelyek tisztán eljárási jellegű aktusok – milyen mértékben tanúsítják a felperes védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a 113. és az 521. sz. eljárásban történő tiszteletben tartását. Amint ugyanis a fenti 65–67. pont emlékeztet arra, a jelen esetben a Tanács a szóban forgó korlátozó intézkedések fenntartására vonatkozó határozathozatalát megelőzően köteles volt ellenőrizni, hogy az ukrán igazságszolgáltatásnak az állami pénzeszközök vagy vagyon közhivatalt ellátó személy által elkövetett hűtlen kezelésével és hivatali visszaéléssel kapcsolatos bűncselekmények miatti büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó határozatát a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásával fogadták‑e el (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 78. pont).

84      Ebből a szempontból a bíró említett határozatait nem lehet úgy azonosítani – legalábbis formailag –, mint a korlátozó intézkedések fenntartását igazoló vizsgálati eljárás megindítását és lefolytatását elrendelő határozatot. Ezzel együtt el lehet ismerni, hogy egy alapvető szempontból, mivel bíróság fogadta el, legalábbis a nyomozási bíró időbeli szempontból releváns 2019. augusztus 19‑i határozatát a Tanács valóban úgy vette figyelembe, mint a szóban forgó intézkedések fenntartását igazoló ténybeli alapot (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 79. pont).

85      Ellenőrizni kell tehát, hogy a Tanács jogosan tekinthette‑e úgy, hogy ezek a határozatok, valamint az a körülmény, hogy a büntetőeljárás anyagának a felperes védelme általi megismerése a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor folyamatban volt, tanúsítja, hogy tiszteletben tartották a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

86      Mindenekelőtt a nyomozási bíró 2019. augusztus 19‑i határozatát illetően meg kell állapítani, hogy – a Tanács állításával ellentétben – abból nem tűnik ki egyértelműen, hogy ebben az esetben garantálták a felperes számára a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. Igaz ugyan – amint azt a Tanács a 2020. március 6‑i levelében hangsúlyozza (lásd a fenti 81. pontot) –, hogy a petscherski bíróság nyomozási bírája meg tudta állapítani, hogy a határozattal érintett 113. sz. eljárásban a felperes gyanúsított, hogy szerepelt a körözött személyek egyik nemzetközi jegyzékében, hogy az ügyész bizonyította, hogy a felperes elrejtőzött az előzetes nyomozás lefolytatásáért felelős hatóságok elől, valamint hogy elegendő okkal lehetett attól tartani, hogy továbbra is ezt fogja tenni, ez nem változtat azon, hogy az iratokból nem tűnik ki, hogy a Tanács valóban figyelembe vette azokat az információkat, amelyeket a felperes vele a 2020. január 23‑i levelében, valamint azt megelőzően, a 2018. december 19‑i és 2019. február 4‑i levelében közölt.

87      A felperes ugyanis többek között dokumentumokra hivatkozott annak alátámasztására, hogy neve nem szerepelt az Interpol által körözött személyek jegyzékén, és hogy ebből kifolyólag a nyomozási bíró nem hozhatott meg bizonyos olyan határozatokat, amelyek a Tanács szerint bizonyítják, hogy tiszteletben tartották a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

88      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az iratokból nem tűnik ki, hogy a Tanács ellenőrizte volna azokat az információkat, amelyekre a nyomozási bíró annak megállapítása céljából támaszkodott, hogy a felperes neve szerepelt „a körözött személyek egyik nemzetközi jegyzékén”. A Tanács egyebekben nem indokolta, hogy miért elégedett meg a legfőbb ügyész hivatala és a nyomozási bíró ezzel kapcsolatos egyszerű állításaival azon dokumentumok ellenére, amelyek bizonyítják, hogy 2019. június 20‑án a felperes neve nem szerepelt az Interpol által körözött személyek jegyzékén.

89      Ez a szempont jelentőséggel bír a felperes védelemhez való joga és hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának értékelése keretében, tekintettel a büntetőeljárási törvénykönyv 193–6. cikkére, amely értelmében – amint az a nyomozási bíró 2019. augusztus 19‑i határozatából kitűnik – a körözött személyek valamely nemzetközi jegyzékére való felvétel ténye azon két feltétel egyike, amelyet az ügyésznek bizonyítania kell, amikor az előzetes letartóztatás jóváhagyását kéri (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 87. pont).

90      Ebben a határozatban a nyomozási bíró az ügyész 2019. június 10‑i határozata alapján vélte úgy, hogy a felperes neve szerepelt ilyen jegyzékben, nem jelezte ugyanakkor, hogy az ügyész milyen bizonyítékot hozott fel. A legfőbb ügyész hivatalát illetően meg kell állapítani, hogy a hivatal a 113. sz. eljárás és az 521. sz. eljárás állásával kapcsolatos információkat összefoglaló 2019. november 1‑jei levélhez csatolt azon két táblázatban annak jelzésére szorítkozott, hogy a „gyanúsított szerepel a körözött személyek jegyzékén”, amely táblázatok többek között azt voltak hivatottak kifejteni, hogy a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát mennyiben tartották tiszteletben.

91      Nem kérdőjelezheti meg ezeket a megfontolásokat a Tanács által előadott azon érv, amely szerint az Interpol aktáinak ellenőrzésével foglalkozó bizottság titkársága által kiállított igazolások nem meggyőzőek. A felperes nevének a „körözött személyek [valamely] jegyzékére” való felvételére vonatkozóan a legfőbb ügyész hivatala által szolgáltatott információk ugyanis semmi esetre sem tették lehetővé a Tanács számára annak ellenőrzését, hogy az ügyész tiszteletben tartotta‑e az e felvétellel kapcsolatos feltételt, ennélfogva pedig azt, hogy határozatának elfogadása során a nyomozási bíró tiszteletben tartotta‑e a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát (lásd a fenti 89. pontot). E körülmények között a Tanács nem elégedhetett volna meg a rendelkezésére álló – akár szűkszavú, akár pontatlan – információkkal, és legalábbis felvilágosítást kellett volna kérnie az ukrán hatóságoktól.

92      Ezenfelül – anélkül, hogy ez kihatással lenne a jelen ügyre – amennyiben a 2020. május 13‑i ítéletet a megtámadott jogi aktusok elfogadásánál későbbi időpontban hozták meg – amint arra a Tanács helytállóan mutat rá –, meg kell állapítani, hogy ebből az ítéletből kitűnik egyrészről, hogy nem elegendő az a puszta körülmény, hogy az ügyész egy személynek az Interpol által körözött személyek nemzetközi jegyzékére való felvételéről szóló határozat formájában eljárási határozatot hoz, mivel az is követelmény, hogy e határozat végrehajtása céljából megtegyék az összes szükséges intézkedést, amit az ügyész egyáltalán nem bizonyított, másrészről pedig, hogy a büntetőeljárási törvénykönyv 193–6. cikkét a korrupcióellenes felsőbíróság fellebbviteli tanácsa ekként értelmezte a 2019 szeptembere és 2020 februárja között hozott számos bírósági határozatban.

93      Ezután meg kell állapítani, hogy a nyomozási bírónak a felperes távollétében lefolytatandó különleges vizsgálat megindításáról szóló 2017. március 1‑jei és 2018. október 5‑i határozatát, valamint a nyomozási bírónak az előzetes letartóztatás jóváhagyásáról szóló 2017. február 8‑i határozatát jóval a megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt hozták. Ebből következik, hogy ezek a határozatok nem elegendőek annak megállapításához, hogy a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásával fogadták el az ukrán igazságszolgáltatás azon határozatát, amelyre a Tanács a felperessel szembeni szóban forgó korlátozó intézkedéseknek a 2020 márciusától 2021 márciusáig terjedő időszakban való fenntartása céljából támaszkodni akar. Ráadásul a 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet (T‑295/19, EU:T:2020:287, 78–88. és 91. pont) alapjául szolgáló ügyben a Törvényszéknek már volt alkalma határozatot hozni a nyomozási bíró 2017. március 1‑jei és 2018. október 5‑i határozatáról egyaránt, amely ítéletet a Tanács nem támadott meg, és amelyben a Törvényszék megállapította, hogy e határozatok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a szóban forgó eljárások során tiszteletben tartották a felperes említett jogait.

94      Mindenesetre azt is meg kell állapítani, hogy a fent említett valamennyi bírósági határozat azoknak a büntetőeljárásoknak a keretébe illeszkedik, amelyek igazolták a felperes nevének a jegyzékbe való felvételét, valamint az ott történő további szerepeltetését, és ahhoz képest csak járulékosak, mivel eljárási jellegűek. Az ilyen határozatok, amelyek legfeljebb arra szolgálhatnak, hogy bizonyítsák a kellően biztos ténybeli alap meglétét, nevezetesen azt, hogy a jegyzékbe vételi kritériumnak megfelelően a felperes ellen többek között ukrajnai állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó büntetőeljárást folytatnak, önmagukban létezésüknél fogva nem bizonyíthatják, hogy az ukrán igazságszolgáltatásnak az említett büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó határozatát, amelyen lényegében a korlátozó intézkedések felperessel szembeni fenntartása alapul, az utóbbi védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a tiszteletben tartásával hozták (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 92. pont).

95      Ezenfelül a Tanács a megtámadott jogi aktusok elfogadásához vezető eljárás iratanyagából egyetlen olyan iratot sem említ, amelyből az következne, hogy megvizsgálta az ukrán bíróságok hivatkozott határozatait, és azokból arra következtethetett, hogy lényegüket tekintve tiszteletben tartották a felperes eljárási jogait.

96      Végezetül azt illetően, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a büntetőeljárás anyagának a védelem általi megismerése még folyamatban volt, megjegyzendő egyrészről, hogy a legfőbb ügyész hivatala semmiféle információval nem szolgál e folyamat jellegére és időtartámra vonatkozóan, másrészről pedig, hogy az e hivatal által szolgáltatott egyetlen információból az tűnik ki, hogy ez a folyamat 2017. április 21., azaz az előzetes nyomozás 113. sz. eljárásban való lezárásának időpontja, valamint 2018. december 3., azaz az előzetes nyomozás 521. sz. eljárásban való lezárásának időpontja óta zajlik.

97      A Tanács azonban – állításával ellentétben – továbbra sem bizonyítja, hogy a 113. sz. és az 521. sz. eljárásban az iratanyagok védelem általi megismerésének folyamatával, valamint az ezen eljárásokra vonatkozó bírósági határozatokkal kapcsolatban rendelkezésére álló információk alapján mennyiben vélhette úgy, hogy tiszteletben tartották a felperes védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, holott – amint azzal a felperes érvelt – a 2011 és 2014 között állítólagosan elkövetett cselekményekre vonatkozó említett eljárások még mindig az előzetes nyomozás szakaszában voltak, ráadásul azokat 2019 novemberében már lezártan, más nyomozó hatóságokhoz tették át, így a szóban forgó ügyek az érdemüket illetően nem kerültek még ukrán bíróság elé.

98      Márpedig a Charta 47. cikkének második bekezdése – amely az a szempont, amelynek fényében a Tanács a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartását értékeli – előírja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

99      Amennyiben a Charta az EJEE által biztosított jogoknak – mint például a 6. cikk szerintieknek – megfelelő jogokat tartalmaz, a Charta 52. cikke (3) bekezdésének értelmében azok tartalma és terjedelme azonos az EJEE által e jogoknak biztosítottakkal.

100    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EJEE 6. cikkének értelmezése során az EJEB rámutatott, hogy az észszerű határidő elvének célja többek között a vádlott védelme az eljárás túlzott lassúságával szemben, és annak elkerülése, hogy a helyzetét illetően túl sokáig maradjon bizonytalanságban, valamint az igazságszolgáltatás megfelelő működésének hatékonyságát és hitelességét veszélyeztető késedelmek elkerülése (lásd: EJEB, 2015. július 7., Rutkowski és társai kontra Lengyelország, CE:ECHR:2015:0707JUD007228710, 126. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az EJEB emellett megállapította, hogy ennek az elvnek a megsértése különösen akkor állapítható meg, ha a büntetőeljárás nyomozati szakaszát az inaktivitásnak több olyan szakasza jellemzi, amely az e nyomozás tekintetében hatáskörrel rendelkező hatóságoknak tudható be (lásd ebben az értelemben: EJEB, 2004. január 6., Rouille kontra Franciaország, CE:ECHR:2004:0106JUD005026899, 29–31. §; 2007. szeptember 27‑i Reiner és társai kontra Románia, CE:ECHR:2007:0927JUD000150502, 57–59. §; 2012. január 12‑i Borisenko kontra Ukrajna, CE:ECHR:2012:0112JUD002572502, 58–62. §).

101    Egyébiránt az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ha valamely személlyel szemben több éve alkalmaznak korlátozó intézkedéseket, mégpedig lényegében a legfőbb ügyészség hivatala vagy más nyomozó hatóság által folytatott ugyanazon előzetes nyomozás fennállása miatt, a Tanács köteles mélyrehatóan vizsgálni az e személy alapvető jogainak az ukrán hatóságok általi esetleges megsértésének kérdését (lásd ebben az értelemben: 2019. január 30‑i Stavytskyi kontra Tanács ítélet, T‑290/17, EU:T:2019:37, 132. pont).

102    Következésképpen a jelen esetben a Tanácsnak legalábbis meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyek miatt – a felperesnek a fenti 97. pontban megismételt érvei ellenére – úgy tekinthette, hogy az ukrán igazságszolgáltatás előtt a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, amely nyilvánvalóan egy alapvető jog, tiszteletben tartották azon kérdést illetően, hogy ügyét észszerű időn belül tárgyalták‑e (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 100. pont).

103    Az ügy iratait tekintve nem lehet tehát arra következtetni, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadása során a Tanács rendelkezésére álló bizonyítékok lehetővé tették számára annak ellenőrzését, hogy az ukrán igazságszolgáltatás határozatát a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogának és ügye észszerű időn belül történő tárgyalásához való jogának tiszteletben tartásával hozták‑e meg.

104    Egyébiránt arra is rá kell mutatni e tekintetben, hogy azon állandó ítélkezési gyakorlat, miszerint a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó olyan határozat elfogadása esetén, mint amely a felperest érinti, a Tanács vagy az uniós bíróság feladata nem azon nyomozások megalapozottságának ellenőrzése, amelyeket az ezen intézkedésekkel érintett személy ellen folytattak Ukrajnában, hanem kizárólag a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat megalapozottságának az e határozat alapját képező dokumentumra vagy dokumentumokra tekintettel való ellenőrzése, nem értelmezhető úgy, hogy a Tanács nem köteles ellenőrizni, hogy a harmadik állam olyan határozatát, amelyet a korlátozó intézkedések elfogadásához alapul kíván venni, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták‑e (lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i Klymenko kontra Tanács ítélet, T‑295/19, EU:T:2020:287, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105    A fenti megfontolások összességére tekintettel nem került bizonyításra, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőzően meggyőződött a felperes védelemhez való jogának és hatékony bírói jogvédelemhez való jogának az ukrán igazságszolgáltatás általi, azon büntetőeljárásokban való tiszteletben tartásáról, amelyekre a határozatát alapította. Ebből következik, hogy a Tanács értékelési hibát követett el, amikor a felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetéséről határozott.

106    E körülmények között meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak, anélkül hogy meg kellene vizsgálni az ez utóbbi által felhozott többi jogalapot és érvet.

 A 2020/373 határozat joghatásainak fenntartásáról

107    Másodlagosan a Tanács azt kéri, hogy a 2020/370 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítése esetén a Törvényszék a jogbiztonság érdekében állapítsa meg, hogy a 2020/373 határozat joghatásai a 2020/370 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig fennmaradnak.

108    Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya. Ugyanakkor ezen alapokmány 60. cikkének második bekezdése előírja, hogy az EUMSZ 280. cikktől eltérve, a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a fellebbezésre nyitva álló határidő lejártának napján vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napján lép hatályba.

109    A jelen ügyben a 2020/370 végrehajtási rendeletnek ugyanaz a jellege, mint egy rendeletnek, mivel úgy rendelkezik, hogy teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, ami megfelel a rendeletek EUMSZ 288. cikkben előírt hatályának (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21‑i Tanács kontra Bank Saderat Iran ítélet, C‑200/13 P, EU:C:2016:284, 121. pont).

110    Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése tehát valóban alkalmazható a jelen ügyben (2016. április 21‑i Tanács kontra Bank Saderat Iran ítélet, C‑200/13 P, EU:C:2016:284, 122. pont).

111    Végül, a 2020/373 határozat megsemmisítésének időbeli hatályára vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében a Törvényszék, ha azt szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyeket véglegesnek kell minősíteni.

112    A jelen esetben a 2020/370 végrehajtási rendelet és a 2020/373 határozat megsemmisítése hatályosulásának időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus a felperessel szemben azonos intézkedéseket ír elő (lásd ebben az értelemben: 2018. február 21‑i Klyuyev kontra Tanács ítélet, T‑731/15, EU:T:2018:90, 263. pont). Fenn kell tehát tartani a 2020/373 határozat joghatásait a felperest érintő részében, a 2020/370 végrehajtási rendelet megsemmisítésének hatályosulásáig.

 A költségekről

113    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács pervesztes lett, a felperes kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2020. március 5i (KKBP) 2020/373 tanácsi határozatot, valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2020. március 5i (EU) 2020/370 tanácsi végrehajtási rendeletet megsemmisíti, amennyiben Oleksandr Viktorovych Klymenko neve továbbra is szerepel azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2)      A Törvényszék a 2020/373 határozat 1. cikkének joghatásait O. V. Klymenko tekintetében az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtanak be – a fellebbezés elutasításának napjáig fenntartja.

3)      A Törvényszék az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

Spielmann

Spineanu‑Matei

Mastroianni

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. február 3‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.